Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-02 / 75. (4221.) szám

JHT I XVI. évf. 75. (4221) szám * Péntek ■ 1937 április 2 c7iu<warhirmi> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám Ara 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. « » SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. A belgrádi konferencia (sp) A jelen pillanatban kétségtelenül Belgrád a középeurópai politika legfonto­sabb helye. Nemcsak azért, mert a kisan- tant állandó tanácsa ülésezik ott, hanem ál­talában, a világbéke szempontjából is. Mint­ha a jugoszláv főváros lenne az a pont, ahonnét az érdekeltek megkísérlik, hogy uj fordulatot adjanak az európai fejlődésnek és véget vessenek a Hitler hatalomrakerü- lése óta dühöngő európai ideológiai harc­nak. Ha sikerül a római blokk államait kö­zelebb hozni a kisantanthoz, — mondják az optimisták — s a békés fejlődésbe Német­ország is bekapcsolódik, akkor az elszigetelt spanyol polgárháború ellenére biztosítva van az európai egyensúly és a kontinens fellélegezhet. Különösen azért, mert nem­csak az 1933-ban kezdődött ideológiai harc csitulna el, hanem az 1930-ban kezdődött gazdasági krízis is elmúlna, sőt már elmu- lóban van és nem zavarná többé a kibonta­kozást, így beszélnek az optimisták. Ezzel szem­ben a közvélemény más csoportja más je­lentőséget tulajdonit a belgrádi esemé­nyeknek. Jugoszlávia Jelenleg Európa leg- kőrül'hizelgettebb országa, mondja ez a közvélemény s mindenki meg akarja nyerni érdekeinek. Az ország szabad és függet­len, kényszerűségből egyetlen európai kül­politikához sem kell csatlakoznia, épp úgy barátja lehet Franciaországnak, mint Né­metországnak, épp úgy érdekek fűzhetik az egyikhez, mint a másikhoz, Németor­szághoz és Olaszországhoz inkább gazda­ságiak, Franciaországhoz főleg politikaiak, egyetlen ellensége sincs, csak Oroszország­tól idegenkedik, *— egyszóval irigylésre- méltó helyzetben van, amelyben saját elha­tározásából választhatja meg barátjait és el­lenségeit. Mindenki barátja kíván lenni. Versengnek kegyeiért. Belgrád elkényezte­tett gyermekként válogat közöttük, ma Cianoval tárgyal, holnap Kroftát hallgatja meg, holnapután Schachttal köt előnyös megegyezést, csak a szovjetről nem akar hallani. Bizonyára gyakran felmerül a bel­grádiakban a híres Pókainé-kérdés: melyi­ket szeretem, hová csatlakozzak? —- Sztoja- dinovics politikája azt szeretné, ha mindkét féllel, a régi és az uj barátokkal egyaránt tökéletes összhangban tudna élni, de lehet­séges ez? Belgrád egyelőre azt állítja, hogy igen s szoros szerződés fűzheti ahhoz az Itáliához, amely szoros szövetségben él olyan államokkal, amelyek nem a legjobb viszonyban élnek a kisantanttal. Párisban és Londonban ez a helyzet némi meggon­dolásra ad okot, mert nem tartják hosz- szabb időre lehetségesnek, hogy Sztojadi­novics ejgyszerre két lovon üljön és ezt ne­vezze „a magas lóra való ülésnek”. Delbos francia külügyminiszter a francia kormány szerdai ülésén állítólag ki is fe­jezte aggályait a jugoszláv-olasz szerződés­sel kapcsolatban s a párisi lapok, igy első­sorban az Echo de Paris, nyíltan bizalmat­lanok a helyzettel szemben. Adódhatnak olyan helyzetek, amelyben Belgrádnak nyiltan szint kell vallania és csatlakoznia az egyik vagy a másik középeurópai irány­zathoz. Vagy-vagy. Az ügyes és minden­felé kacsintgató lavirozás csak addig lehet­séges, amig nem merülnek fel lényeges kér­dések, de mi történik azután? Kihez fog csatlakozni Jugoszlávia, régi vagy uj bará­taihoz? Az uj barátok, igy elsősorban Né­metország, amely úgy érzi, hogy Olaszor­szág közvetítésével önmaga is szövetséget kötött Jugoszláviával, biztosra veszik, hogy A kisantantkonterenáa első napja Megkezdődtek a belgrádi tárgyalások Krofta: „Ne várjanak szenzációkat" - A megérkezés - Diszebéd - A budapesti álutazás BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fonjelentése.) Szerdán éjszaka átutazott Bu­dapesten dr. Krofta Kamii csehszlovák kül­ügyminiszter. Vonata éjjel féltizenkettő előtt néhány perccel érkezett meg és éjfél után félegy előtt tiz perccel indult tovább. A hálókocsi közelében, ahol a csehszlovák külügyminiszter tartózkodott, állandó moz­galom volt, mert olyan hírek terjedtek el a magyar fővárosban, hogy dr. Beneá Eduárd csehszlovák köztársasági elnök is azzal a vonatta! utazik. A pályaudvar perronját nagy kiváncsi tömeg lepte el, de kénytele­nek voltak csalódva elhagyni a pályaud­vart, mert egyrészt a hir nem bizonyult va­lónak, másrészt a hálókocsiból budapesti időzése alatt senki sem szállott ki. Krofta nem sokkal a határ átlépése után lefeküdt és többet nem mutatkozott a hálókocsi ab­lakában, Ezért nem is fogadták őt a buda­pesti állomáson. A fogadtatás BELGRÁD. — Csütörtökön reggel nyolc órakor a prágai gyorsvonattal a zimonyi pá­lyaudvarra érkezett Krofta csehszlovák kül­ügyminiszter szalonkocsija. Vele csaknem egyidőben futott be a pályaudvarra a buka­resti gyorsvonat is, amelyen Antonescu ro­mán külügyminiszter érkezett meg. Zimony- ban beszállt a vonatba Girsa belgrádi cseh­szlovák követ és Cadere belgrádi román kö­vet. A három szalonkocsiból álló szerel­vényt délelőtt féltiz órakor vontatták be a belgrádi főpályaudvarra. Itt folyt le a két külügyminiszter hivatalos fogadtatása. A pályaudvaron Sztojadinovics jugoszláv mi­niszterelnök és külügyminiszter, valamint Marics hadügyminiszter, a kisantant követ­Belgrád semmi olyat nem tesz, ami ellen­tétben áll az olasz és a német érdekekkel, különösen, ha Oroszországról van szó és Jugoszláviát be kívánnák vonni abba a ke­leti paktumba, amely véd- és dacszövetsé­get jelent a szovjettel. Ez ellen Belgrád kézzel-lábbal tiltakozna, már pedig Fran­ciaország ma szövetségeseitől elsősorban, azt várja, hogy kiegyezzenek Moszkvával. Az olasz-német pozíció talán még nem annyira erős Belgrádban, mint Berlinben gondolják, de bizonyos, hogy Jugoszláviá­ból második Lengyelország lett. Lengyelor­szág régi szövetségeinek tiszteletbentar- tása mellett uj szövetséget kötött régi sz°~ veségesei ellenlábasával. Csaknem ugyan­ezt tette Jugoszlávia: tiszteletben tartotta régi szövetségeit, de olyan újat kötött, amely például nem lehet ínyére az Olaszor­szággal egyre élesebb ellentétben élő fran­cia népfrontnak. Az oJasz-jugoszláv szövet­ség máris azt eredményezte, hogy Páris a spanyol kérdésben nem mutathatott annyi erélyt Rómával szemben, mint szerette vol­na s kénytelen volt az ügyet likvidálni, mint Delbos bejelentette. Más tekintetben is kellemetlen Jugoszlávia különvéleménye. ségeinek tisztviselői, a balkánszövetség tag­államainak követei, a francia ügyvivő és számos közéleti előkelőség várta a csehszlo­vák és a román külügyminisztert. Az Állo­más perronján felsorakozott katonai dísz- század a csehszlbvák himnusz hangjaival fogadta a külügyminisztereket. Elsőnek a rangidősebb Krofta Kamii csehszlovák kül­ügyminiszter szállott ki a szalonkocsiból, nyomban utána Antonescu román külügy­miniszter alakja jelent meg a termeskocsi aj­tajában. Sztojadinovics melegen üdvözölte vendégelt, majd bemutatta nekik a küldött­ségeket. A csehszlovák himnusz hangjainak elhangzása után a katonai zenekar a román himnuszt Játszotta eh A külügyminiszterek ezután ellépték a katonai diszszázad előtt, majd fogadták a belgrádi csehszlövák és ro­mán kolónia küldöttségeinek üdvözlését. Azután az udvari váróterembe vonultak, ahol Tunics tábornok, Belgrád helyőrségi parancsnoka üdvözölte a két külügyminisz­tert. Itt várakoztak a sajtó képviselői is. A csehszlovák külügy­miniszter első nyilatkozata Krofta az újságírók előtt a következő nyi­latkozatot tette szerb nyelven: — Rendkívül örülök annak, hogy ismét Belgrádba jöhettem. Egy éve múlt annak, hogy innen eltávoztam s akkor reám a jugo­szláv közvélemény velem szemben való ro- konszenvének megnyilvánulása mély be­nyomást tett. Amikor most Belgrádban új­ból összeülünk konferenciára, le fogjuk tár­gyalni mindazokat a nemzetközi eseménye­ket, ametyek Jugoszlávia diplomáciai tevé­kenysége folytán bekövetkeztek, s amelyek­ről előzetesen már informálva voltunk, mi­A kisantantról eddig ország-világ úgy tud­ta, hogy egységesen az úgynevezett „kol­lektív európai biztonság” hive s a béke biztosítását egynek és oszthatatlannak tartja, azaz nem hajlandó egyéni szerződé­seket kötni, úgynevezett „kétoldali megál­lapodásokat”, mint a másik tábor, az olasz és a német kívánta, nem hajlandó a nép- szövetség kikapcsolásával közvetlen és az általános európai helyzettel nem törődő tárgyalásokat folytatni szomszédaival. Ju­goszlávia mégis megtette. Többre becsülte a bilaterális közvetlen megállapodást leg­nagyobb szomszédjával, mint a nagy fran­cia elvet, amely nem engedélyez külön tár­gyalást és az európai helyzet közös, átfogó, genfi szellemben történő rendezését kíván­ja. Jugoszlávia külön útja legalább is szép­séghiba a francia szövetségi rendszeren, mint szépséghiba volt Lengyelország ex- traturája. így vélekedik a német-olasz csoport. Má­sok biztosra veszik, hogy Jugoszlávia föl­tétlenül régi barátai és szövetségesei mel­lett tart ki, ha egyszer választania kell s az olasz-jugoszláv megállapodás sokkal lazább jellegű, semhogy uj politikai orientációnak vei az érintkezést állandóan fenntartottuk Belgrád, Bukarest és Prága között. Egészen természetes, hogy a kisantant állandó taná­csának ez a konferenciája, amelyre én most mint annak ezidei elnöke idejöttem, mint ed­dig, most is részletesen fog foglalkozni ezekkel az eseményekkeL A mi mostani konferenciánktól azonban ne várjon senki semmiféle szenzációs határozatot, mert nem ez a célunk, hanem hogy a meglevő barát­ságot kiszélesítsük és kimélyitsük. Ismerem tes, hogy hétfőn Benes csehszlovák köztár­sasági elnök érkezik meg Belgrádba. Én itt maradok, hogy alkalmam legyen az önök viszonyait még jobban megismerni. Külön­ben holnap este befejezzük tanácskozásain­kat és remélem, hogy akkor újból alkalmam lesz a sajtó képvisdőivel beszélhetni. A délelőtti értekezlet A pályaudvari fogadtatás után a két kül­ügyminiszter szállására hajtatott, majd pe­dig megjelent az udvarnál. Itt beiratkoztak kihallgatásra, majd 11 óra tájban a kisan­tant három külügyminisztere a belgrádi kül­ügyminisztériumban megkezdte a tanácsko­zásokat. Ebéd a román követségen BELGRÁD. — A kisantant külügyminiszterei tanácskozásukat déli egy órakor megszakítot­ták. A miniszterek a külügyminisztériumi palo­tából a román követségre mentek, ahol Cadere román követ és felesége ebédet adott tisztele­tükre. Az ebédre a három külügyminiszteren kívül hivatalos volt még Marics tábornok, had­ügyiminiszter, Andrics, a jugoszláv külügymi­nisztérium külpolitikai osztályának főnöke, to­vábbá Girsa belgrádi csehszlovák követ, a ven- dégmíniszterek kísérete és számos előkelőség. kellene nevezni. Egyszerűen a hatá.rü.gyek rendezése, amennyiben Belgrád elfogadta a kedvezményeket, amiket Itália felkínált és konciliánsan kibékült azzal, aki a kibékülést felajánlotta. Természetesen elvei fenntartá­sával és Belgrád politikai alapbeállitottsága nem változhatott meg a kis részletelhajlás miatt. A kisantant' valamennyi tagjának egyébként is joga van külön szerződéseket kötni: Csehszlovákia szövetséget kötött az orosz szovjettel, anélkül, hogy ezt Belgrád ellenezte volna, holott nem rokonszenvezik Moszkvával. A kisantant a szerződés után ép maradt s ugyanúgy egységes marad most is, amikor Jugoszlávia kötött külön megállapodást Olaszországgal. A most fo­lyó kisantantkonferenciánök és Benes el­nök belgrádi látogatásának főcélja pedig az, hogy bebizonyítsa és kihangsúlyozza ezt az egységet. ,.Szenzációkat senki ne várjon tőle”, mondotta Krofta külügyminiszter, de Prágának elég, ha semmi más nem történik, csak az évenként kétszer obiigát megállapí­tás. hogy a kisantant egységes és minden egyes tagja kitart az eddigi közös poli ika mellett. S ez a megállapítás feltétlenül el fog hangzani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom