Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
1937 március 28, vaeáraap. 19 A MagyarTudományos Akadémia száz évvel ezelőH választotta kültagjává Palacky Ferencet ■■ ■■ Palack^ szoros kapcsolatban állott a magyar tudományos világ több kiválóságával ■■ ■■ A cseh történetírás atyja sokban járult hozzá a cseh-magyar történelmi kapcsolatok felderítéséhez BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) A téma, amelyet itt csak körvonalaiban vethetünk fel, rendkívül érdekes és fontos. Méltó volna arra, hogy valamelyik fiatal kutatónk, aki a prágai egyetemen tanul és igy hozzáférhet a bőséges prágai forrásokhoz, hozzálásson és teljes részletességgel feldolgozza. Akár doktori értekezésnek is beválna e mü, akár pedig nagyobbszabásu feldolgozás is lehet, amelynek bizonyára kiadója is akadna. Ez a mü összefoglalóan ismertetné Palacky életének és tevékenységének minden vonatkozását a magyarsággal, személyes kapcsolatait, levelezését, a magyarságra vonatkozó tudományos felfogását és nézeteit. A sokat hangoztatott kulturális közeledésnek hatalmas előmozdítója lenne ez a munka és azzal az igen nagy jelentőségű történelmi tanulsággal zárulna, hogy a becsületes nacionalizmusok megférnek egymás mellett és ha céljaik különböző irányban is haladnak, megtalálhatják az együttműködés útját. Mi csak újságcikket írunk és célunk, az, hogy egy ismeretlen adalékkal világítsuk meg azt a magas és emelkedett szellemet, amely egy századdal ezelőtt közös, megértő munkában egyesítette a különböző nemzetiségű és igy különleges nemzeti aspirációkért küzdő tudósokat. A Magyar Akadémia négy tudós kültagja A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása óta gyakorolta azt a szokást, hogy jeles külföldi tudósokat tagjaiul választott. Alapszabályainak értelmében az igy megválasztott külföldi állampolgárok az Akadémia kültagjai lehettek. A Döbrentei Gábor szerkesztésében megjelent „Magyar Tudományos Társasági Évkönyv'‘-ben az akadémiának az ország törvényhatóságaihoz terjesztett negyedik jelentését olvassuk. Ebben a jelentésben a következőket találjuk: „Külföldi levelező taggá választatott: B. Humboldt Károly Vilmos, burkus k. státusminiszter, a felírások és szép müvészségek párisi academiájának tagja. — Klaproth Henrik Gyula, ázsiai nyelvek burkus Icir. prof., az ázsiai londoni társaság tagja. — Palacky Ferenc, a tudományok kir. cseh academiájának r. tagja. — Schelling Fridrik, lovag, bajor kir. valóságos belső tanácsos, a müncheni kir. academia, s az ottani kir. egyetem rendes professzora." 1834 november 8-án volt az Akadémiának ez az ülése. Az Akadémia irattárában megtalálom azt az eredeti jegyzőkönyvet, amely a tagvá- lasztások eredményét regisztrálja. A választás alá került rendes tagok mellett vonások jelzik az „igen" és „nem" szavazatok számát. Palacky neve nincs is ezen az íven, bizonyságául annak, hogy megválasztása egyhangúlag, közfelkiáltással történt. A magyar tudományos élet vezetői és irányítói akkor már jól ismerhették annak a kiváló cseh történetírónak munkásságát, aki a cseh nemzeti öntudat felkeltését tűzte ki élete céljául és ezért nyúlt a történelmi emlékek felújításának csodálatos hatalmához. Egy idegen nemzet történelmi érzékének életrehivóját tisztelte meg a magyar tudós társaság akkor, amidőn tagjául választotta a cseh történetírás atyját Palacky köszönő levele Erről az aktusról természetesen az Akadémia titkára, Döbrentey Gábor értesítette a kitüntetettet és ez a levél bizonyára ott van Prágában, a Palacky-relikviák között. Idejében mehetett el ez az értesítés, de csaknem egy év telt el, mig Paladky válasza megérkezett. Egy ivoldal- nyi terjedelmű ez a válasz, amelyet az Akadémia levéltára őriz. (Szinnyey József főkönyv- táros ur szívességéből a levelet fotókópiában is bemutathatjuk olvasóinknak. i,', yí tji AZ ’^t'T «, i!^u^ 3t* *uM^Ze/ •• luD <uu/ yírM# ^ nmV *ru ~.14 (5*r. &«. «*.Z • %%*e> ®y •• ** f°rAáSbM 1 -W* te. tudományc ►.Tekintet*, IfaS A level* an»lvt«, ^Stisztelt, csak későn, a A lm, aacheni Űrt tatlttó ntnfrtotM lúsaatérae kaj tam meg. Társaságuk megtisztelése nagyon hízelgő és kérem Tekintetességedet, hogy ezért legőszintébb és legmelegebb köszönete- met fejezze ki. Bár az Önök közvetlen céljához, a magyar nyelv és irodalom fejlesztéséhez semmivel sem tudok hozzájárulni, mert csak a nyelv néhány alapelemével vagyok tisztában: remélem mégis, hogy hasznára lehetek a társaságnak hazafias történelmi tanulmányaiban, mert a mi cseh levéltáraink az országaink között egykor — különösen a 15. században — fennállott annyira benső kapcsolatok következtében a magyar eseményekre is némelyes fényt deríthetnek. Gróf Teleki elnöküknek ebben az irányban már tettem egynéhány közlést és kész vagyok arra, hogy ebben az irányban továbbra is rendelkezésükre álljak. Egyúttal nagy örömömre szolgál, hogy Tekintetességeddel kapcsolatba juthattam, mert már régóta ismerem a magyar irodalom körül szerzett érdemeit és ezért mindig a legkiválóbb tisztelettel vagyok Tekintetességed iránt, Prágában, 1835 október 21-én, alázatos szolgája, Palacky Ferencz. Mit olvashatunk ki a levélből? Elég szűkszavú ez a levél, ami a levél általános természetéből következik, de messze túlmegy az egyszerű udvariassági aktus határain, mert hiszen felajánlja együtt- munkálkodásra vonatkozó készségét a cseh- magyar történelmi kapcsolatok felderítése érdekében. A levélből különben is érdekes dolgokat olvashatunk ki. Palacky ismerte a magyar nyelv elemeit, de természetesen nem annyira, hogy magyarul írhatott volna. Beszélni azonban tudott, ezt életrajzi adataiból tudjuk. Fiatal éveit, középiskolai tanulmányait ugyanis a mai Szloven- szkón töltötte. 1809-től a trencséni algimnáziumnak és 1812-től a pozsonyi evangélikus ly- ceumnak volt a növendéke. És bár szláv diákok körében élt és itt vetett lobbot legelőször az ő nemzeti érzelme is, alkalma volt a magyar élettel is némi kapcsolatba kerülni. 1817 végén nevelőséget vállalt egy kiváló műveltségű magyar családnál, Zerdahelyi asszony gyermekei mellett. Bár németül társaloghatott a család tagjaival, sokszor hallott magyar beszédet és alkalma volt a magyar családi és társasélet viszonyaiba beletekinteni. Még egy másik családdal, a Cuziakkal is kapcsolatba került, amelynek két sarjával 1820-ban Bécsbe, az irodalmi tevékenység e főszinhelyére mehetett. Az Akadémia irattara őriz egy másik Palacky- levelet is, amelyet 1851 január 16-án irt Reguly Antalhoz, aki akkor a budapesti egyetemi könyvtár első őre volt. Ebből a levélből kiviláglik, hogy nagyon élénk és belső kapcsolatMinden rendben van, jó partner, gyönyörű hó, jó felszerelés és Slovlgnac Brandy. bán állt a kiváló magyar tudóssal, Észak Körösi Csornájával, aki neki könyveket küldött, részben a cseh Nemzeti Muzeum, részben a saját használatára. Állandó elszámolásban voltak és folyószámlájára ehhez a levélhez is 20 osztrák forintot mellékelt bankjegyekben. Ebből tehát látjuk, hogy Palacky nemcsak értett és beszélt magyarul, hanem haszonnal forgatta a magyar tudományos munkákat is. Megtudjuk azt is, hogy Palacky még megválasztása előtt> kapcsolatban állott a magyar tudományos világ vezetőivel, elsősorban az Akadémiának 1830— 1855 közötti elnökével, gróf Teleki Józseffel, a Hunyadyak történetírójával, akinek fontos adatokat szolgáltatott a 15. századra vonatkozólag. Zsilinszky Mihálynak az Akadémiában Palacky felett tartott emlékbeszédéből azt is megtudjuk, hogy Teleki gróffal sűrű érintkezésben állott és valószínű, hogy amint Prágában bizonyára fellelhetők Telekinek Palacky- hoz intézett levelei, úgy Pesten megvannak Pa- lackynak Telekihez irt levelei is. Palacky budapesti barátja A Regulyhoz irt levélből megtudjuk, hogy Palackynak Budapesten egy nagyon jó barátja élt, valami dr. Worazsil ( (Palacky igy irta a nevét). Valószínűleg egy cseh származású, ehnagyarosodott család sarjadéka. Ez alkalommal nem volt módunk, hogy hosszabb kutatást folytassunk kilétének felderítésére, csak a Regulyhoz intézett levélből meg- állapithatjuk, hogy igen benső és bizalmas barátság állhatott fenn Palacky és Worazsil között, amennyiben Palacky legbensőbb üdvözletét küldi igen kedves barátjának, mentegetőzik, hogy élményeiről mostanában nem értesíthette kimerítően, de szivének - leghőbb kívánsága, hogy újból a régi módon „expektor álhassa" magát vele. Hálás feladat ennek a baráti viszonynak felderítése is. Meghódolás Palacky emléke előli Palacky igazságot kereső, nemes ember volt, nagy tudós, nemzetének rajongó fia és éppen ezért nem volt barátja a magyarság politikai törekvéseinek. Politikai felfogása miatt azonban nem vesztette el az igazság érzetét a magyar nemzettél szemben, sőt sokszor kifejezte legnagyobb elismerését a magyarság kiváló történelmi tulajdonságaival szemben. „Idea Státu Rakouského" dmü alapvető munkájában- (1866), amely a dualizmus kérdésében elfoglalt politikai álláspontját fejti ki, nyíltan meg is mondja: „Én nem vagyok, s nem is voltam soha a magyarság ellensége, fiatal koromban baráti viszonyban éltem velük, ismerem azon mélyebb okokat is, melyek őket nemzetiségük érdekében tulkövetelőkké teszik és az ő maguk- viseletét, ha nem is igazolják, legalább érthetővé teszik." Palacky történelmi felfogása a középeurópai szláv népek szempontjából a legnagyobb szerencsétlenségnek tartotta a magyarok dunamedencei megtelepülését és a magyar nemzet létezését, mert elválasztja egymástól a szívókat A maayara&g politikai föfeky-é&tit ezért ellenszenvvel kisérte és 1849 végén a magyar tragédiát igy Ítéli meg: „Ha a magyarok szabadságot akartak, akkor elébb le kellett volna mondaniok bitorlott jogaikról. S minthogy ezt sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tették, ezért lakolniok kellett. A szabadság csak ott tenyészhetik, ahol a társadalom minden tagja egyforma jogokat élvéz." Ez a politikai felfogása azonban sohasem ragadtatta gyülölségre, sőt 1861-ben az újonnan összehívott birodalmi gyűlésen ő szólalt fel leghevesebben Schmerltng hírhedt beszéde ellen, amelyben a magyar nemzetet szidalmazta. Palacky határozottan kárhoztatta Schmerling- nek a magyarok elleni szeretetlen és kíméletlen szavait. Sokszor tudott elismeréssel nyilatkozni a magyar szellem életrevalóságáról, sőt midőn a föderalisztikus alapon terveit nemzetiségi autonómiáról beszélt, a magyar alkotmányt példaszerűnek s a csehek által is elfogadhatónak nyilvánította: ,„A magyar institúciók — írja — magokban .vé4% ^Záéíjeaek $ éle&exaták, kgy a*á-
