Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
Ma Képes" Rádió- és Gyermekmelléklet: 44 oldal Ara 2'- Ke J XVI. évf. 72. (4218) szám » Vasárnap ■ ^937 március 28 Elfifizetésl ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303 - 11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. HÚSVÉTI CIKK Irtai JAROSS ANDOR Ez év naptárilag korán beköszöntött hus- vétja olyan politikai események láncolatát szakítja meg néhány rövid napra, hogy szükségesnek látszik az ünnepi hangulat tisztultabb légkörében a csehszlovákiai magyarság érdekszögéből1, minden kétséget kizáróan felfogásunkat és álláspontunkat a magyar és csehszlovák nyilvánosság előtt lerögzíteni. A húsvéti ünnepek olyan nagy tanulságok emlékeztetői, melyek fénye évezredekbe világit előre s a legnagyobb tett: az ön- feláldozás s a nyomában fakadó csoda: a feltámadás tényén keresztül tanít és felemel. Nincs tehát logika nélkül, ha ma beszélünk olyan kérdésekről!, melyek a mindennapi magyar életet s annak egy tisztultabb cél felé mutató becsületes törekvését mutatják meg. Ma egyetlen nemzet vagy nemzetrész problémája sem önmagába zárt kérdés, különösen akkor, amikor megáll api thatjuk, hogy a népszövetség sztatikái ‘ törekvése csődöt mondott s olyan mozgási energiák szabadultak fel, melyek az elmúlt években megállapodások, sőt szerződések ellenére uj világkép kialakulásának árnyékát vetítik előre. Az ideálisan elképzelt, de tulreálisan megvalósítani szándékolt lefegyverzés végleg megbukott. Nemzetek és államok bevallott és burkolt aspirációi ma nem a genfi tanácskozó asztal vitaanyagaként jelennek meg, hanem a felfegyverzettség és felkészültség hangsúlyából olvashatók ki. A világháborút követő idők sztatikái légköre elmúlt s ma a dinamizmus láthatatlan, de mindenütt érezhető légköre feszíti a húrokat. A jóllakottnak vélt Olaszország a legújabb afrikai gesztusával olyan világpolitikai térre siklott át, melynek jövő fejleményei a legtermékenyebb fantáziának is munkát adnak. Berlin politikai merevsége és hajthatatlansága a bizalmatlanság gyűrűjét építi ki Németország körül. Francia- ország zilált belpolitikai viszonyai szinte tisztázatlanná teszik a megítélést, hogy mi lesz ennek az államnak jövendő politikai sorsa. Anglia pedig elindult most már visz- szavonhatatlanul azon az utón, mely odavezet, hogy ha kell, fegyveresen fogja vi- lágbirodallmi érdekeit megvédelmezni. Oroszország továbbra is világpolitikai kérdőjel, nem tudjuk, a fejlődése a kapitalizálódó nacionalizmus vagy a világforradalom állam, és társadalömbontó iránya felé fog-e irányulni? Mindkettő veszélyt jelent és kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Az ibériai félszigeten pedig tovább lobog a véres máglya, melyen végeredményében évszázados nemzeti és emberi értékek pusztulnak szüntelen s lángja csendes táplálója a tűznek, mely könnyen végigszaladhat a kontinensen vagy a világtengerek hullámain* Itt világpolitikai erők mérkőznek mindenfelé s közben Középeurópa, mely oly gyakran volt vélt kirobbanási pontja egy konflagrációnak, bizonyos mértékig magára maradt a maga problémáival. Középeurópa ma ismét nem politikai főhadszintér s egyesek, mint ilyenkor már máskor is, előretolták a középeurópai gondolatot. A közép- európai nemzetek ilyenkor jutnatv újból és újból tudatára annak, hogy sorsuk a saját kezükbe van elsősorban letéve. Schuschnigg pesti útja sok komentárra adott alkalmat és a kisantant sajtóorgánumai különféleképpen magyarázták azt a nyilatkozatot, mely a tanácskozás nyomán elhangzott. Egy kétségtelen, hogy Ausztria és Magyarország Olaszországgal való teljes egyetértésben fognak eljárni minden középeurópai kérdésben. Most pedig kisantant részről igyekeznek az egységfrontot megerősíteni, aminek fázisai Tatarescu látogatása Prágában, Sztojadinovics belgrádi beszéde, majd Benes elnök közeli látogatása Belgrádban. Ez a fejlődés ebben a formában csak megismétlődése a régi játéknak, amely a régi középeurópai frontokat állítja egymással szembe. Ugyanakkor a középeurópai doktrína-frontok megmerevedését ugyancsak dinamikus gyorsasággal zavarja meg a most kötött olasz-jugo$zláv megnemtámadási és semlegességi szerződés, amelyet Ciano és Sztojadinovics nagyvonalú politikája hozott létre s amely a középeurópai frontok átcsoportosításának lehetőségét csillantja meg. A frontok megmozdulásának másik jele Hodza és Schuschnigg állítólagos váratlan bécsi találkozása is. A középeurópai probléma — mivel Ausztria problémája csak sztatikái kérdés — voltaképpen Magyarország és a kisantant kérdése. Itt nem látjuk még a fejlődés lehetőségét. Nincs meg a szükséges megértés, az igazi életérdekek meglátása s a magyar kérdésnek mint centrális dunai problémának minden hegemónia-gondolatmentes át- érzése. Egyes lapokban olvashattunk arról is, hogy Schuschnigg útja alkalmával szó- bakerült volna egy osztrák-magyar-cseh- szlovák megegyezés, mikor is Csehszlovákia a római blokkhoz csatlakozna. Ez a fejlődés ma alig látszik lehetségesnek, annak ellenére, hogy Csehszlovákia nemzetközi helyzetét ez a megoldás tekintélyesen megerősítené. Egy esetleges középeurópai megMesszemeno jogohat kaptak az olaszországi szerbhorvát kisebbségek Világszenzációt keltett a jugoszláv-olasz szerződés SttlSElB&fÜGiSB Ciano és Sztojadinovics kitüntetése ■ Páris és Berlii Hlflll C8.Í9U. állásfoglalása ■ Fordulat a küzéneurépai politikába! BELGRÁD. — Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és Ciano gróf olasz külügyminiszter csütörtökön délután a következő politikai egyezményt Írták alá: — őfelsége a jugoszláv király nevében a királyi régenstanács és Őfelsége Olaszország királya és Abesszínia császára áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a két országnak, valamint az általános békének érdekében áll kölcsönös viszonyaikat konszolidálni az őszinte és tartós barátság alapján és óhajtva a barátságnak uj alapot adni s ezáltal uj korszakot teremteni a két állam politikai és gazdasági viszonyában, meg lévén győződve arról, hogy a két ország közötti béke tartós biztosítása és fenntartása fontos része Európa békéjének, elhatározták, hogy szerződést kötnek és ennek céljából kijelölik teljhatalmú megbízottaikat, mégpedig őfelsége a jugoszláv király nevében a régenstanács kijelölte dr. Sztojadinovics Iván miniszterelnököt és külügyminisztert, Őfelsége Olaszország királya és Abesszínia császára pedig Ciano di Cortezza Galeozzo giróf külügyminisztert, akik teljhatalmú megbízó levelüknek kicserélése és rendbentalálása után a következőkben egyeztek meg: 1. A magas szerződő felek elhatározták magukat, hogy tiszteletben tárták a közös határokat, beleértve az Adriai tengeri határt is. Abban az esetben, ha a két szerződő fél egyike véletlen támadásnak volna kitéve egy vagy több hatalom részéről, a másik fél kötelezi magát, hogy távoltartja magát minden akciótól, amely a támadó előnyét szolgálhatná. 2. Nemzetközi bonyodalmak esetében a két magas szerződő fél megegyezik abban, hogy ha kölcsönös érdekeik forognának vagy foroghatnának kockán, arra kötelezik magukat, hogy tárgyalásokat folytatnak azon intézkedések megállapítása céljából, amelyeket érdekeik megóvása szempontjából szükségesnek tartanak. 3. A magas szerződő felek megerősítik azt az elhatározásukat, hogy nem folyamodnak a háború eszközéihez, mint nemzetközi politikájuk elintézése módjához és nem fognak háborút alkalmazni azoknak az ellentéteknek és viszályoknak megoldására, amelyek békés eszközök alkalmazásával is megoldhatók. 4. A magas szerződő felek kötelezik ma- yukrt arra, hogy területükön nem fognak; megtűrni és semmilyen formában sem fognak segíteni olyan tevékenységet, amely a másik szerződő fél területi épsége és fennálló államrendje ellen irányulna, vagypedig amely olyan természetű, hogy alkalmas lenne a köztük fennálló viszony megrontására. 5. Abból a célból, hogy a közöttük fennálló kereskedelmi viszonyuknak uj lendületet adjanak, amely összhangban áll a két állam között létesített baráti viszonnyal, a magas szerződő felek elhatározták, hogy élénkebbé teszik és kiszélesítik kereskedelmi forgalmukat és tanulmány tárgyává teszik a szélesebb alapon nyugvó gazdasági együttműködés föltételeit. Eoélból a legrövidebb időn belül külön szerződést fognak kötni. 6. A magas szerződő felek elhatározzák, hog^ ebbe a szerződésbe semimi olyat nem fognak fölvenni, ami ellenkezhetnék a két államnak már ma fennálló nemzetközi kötelezettségeivel, amely kötelezettségek különben is ismeretesek. 7. Jelen szerződést öt évre kötik és ameny- nyiben azt hat hónap lejárta előtt nem mondják fel, évrői-évre hallgatólag megköss zab* bitottnak tekintik. 8. A szerződés a ratifikációs okmányok kicserélésének napján lép életbe. A ratifikációs okmányok kicserélése a lehető legrövidebb időn belül Belgrádban fog megtörténni. A gazdasági szerződés Jugoszlávia és az olasz kormány megbízottja gazdasági szerződést is aláirt. Ennek főbb rendelkezései közül kiemeljük, hogy legkésőbb egy hónapon belül állandó jugoszláv—olasz bizottságot létesítenek, amely megállapítja a kontingenseket és dönt az egyenlő eljárás kérdésében is, A gazdasági szerződés csak előzetes alapot teiunt a szélesebb gazdasági együttműködés számára, amely cjés:en a regionális szerződések alakját ölti föl. Az állandó bizottság föladata lesz a gazdasági együttműködés alapvonalainak megállapítása. A szerződés érvénye a poii ka: szerződés érvényétől függ. Az olasz—jugoszláv egyezmény aláírása után gróf Ciano olasz külügyminiszter átnyújtott Sztojadinovics miniszterelnöknek a Szent Mór.;c- és a Szent Lázár-read nagykeresztjét. Precedens a kisebbségek helyzetének áliamokkfizötti rendezésére BFTGRAD. — A jugoszláv—olasz szerződés csütörtök délután aláírása után gróf Ciano és Sztojadinovics fogé diák az újságírókat. Az olasz külügyminiszter kijelentette, hogy a politikai szerződés a béke biztosítását jeleni cs Jugoszlávia és Olaszország közül eltávolítotté a konfliktusok összes csiráját. A két állam eltökélt szándéka, hogy minden körülmény között megóvja a békét. Ciano szerint a szerződés különösen előnyös a két ország határán élő népek számára. Az olasz kormány máris értesítette Sztojadinovics miniszterelnököt azokról a kedvező rendeletekről, amelyeket az illetékes olasz hatóságok számára adtak ki, hogy megjavítsák az Olaszországban élő szerb, horvát és szlovén kisebbségek helyzetét, A kisebbségek számos előnyt kapnak és az istentiszteleteket a jövőben kisebbségi nyelvükön tarthatják. Ciano a továbbiakban kifejtette, hogy a tárgyalásokkal. a két állam nemcsak a saját előnyét nézte, hanem az európai biztonság megszilárdítását is. A fasiszta kormány álláspontja szerint mindenekelőtt az egymás mellett élő népek békéjét kell megszilárdítani és a bizalom légkörét előteremteni. A külügyminiszter ezután fölolvasta Mussolini táviratát, amelyben a duce közli, hogy az olasz trónörökös születésekor hatvankét internált szláv nacionalistát szabadonbocsá- tottak. Az olasz—jugoszláv szerződés aláírásakor további huszonnyolc internáltnak adták meg a szabadságot, úgyhogy Olaszországban jelenleg egyetlen szláv nemzetiségű internált sincs, Sztojadinovics ugyancsak hangsúlyozta a szerződés erkölcsi értékét és leszögezte, hogy ez senki ellen nem irányul. Jugoszlávia hagyományos barátságait sem érinti a megállapodás. A két hatalom között egyébként állandó gazdasági tanács létesül. Az olasz—jugoszláv szerződés nemcsak a két szerződő hatalom előnyére szolgál, hanem hasznára lesz valamennyi államnak, amely Középeurópában a békét óhajtja, FOLYTATÁS A III. OLD. 4. HASÁBJÁN
