Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-05 / 29. (4175.) szám

jTRMAM^A&tAjWEÍIRLAI? V 1937 február 5, péntek. A művészet és technika oldhatatlan kapcsolatát fogja dokumentálni a párisi világkiállítás Hogyan lehet emelni a tömeg életnívóját? ■■ 400 hektár kiállítási terület Fáris szivében Világítási és hangeffektusok összjátéka Páris, február 4. Egyre lázasabban folyik a munka a májusban megnyitandó világkiállítás előkészítésére. A kiállítás elsősorban a modern művészet és technika szerepét akar­ja dokumentálni a mai ember életében. Tehát nem arról van szó. hogy óriási mintavásár- szerű kiállítást nyújtsanak, hanem inkább ar­ról, hogy bemutassák azt a technikai és mű­vészi előrehaladást, amely a mai kort megkü­lönbözteti a régebbi koroktól. A kiállítás diktátora A kiállítás szellemének irányítója és az egész bemutatandó anyag megszervezője Edmond Labbé, a mai Franciaország egyik legérdekesebb személyisége. Labbé valamikor népiskolai igazgató volt, ké­sőbb elvégezte az egyetemet, majd az École Normale Supérieure-t. Tanulmányai során az a meggyőződés alakult ki benne, hogy napjainkban a tömegek életnívójának megjavítása főleg az által lehetséges, ha minél több szakmunkást képezünk ki. A háború előtt Labbé a műszaki oktatás fő­felügyelője volt, majd zseniális szervezőképessé­gét fölhasználva, a háború alatt őt tették meg Északfranciaország élelmezése vezetőjének. Eb­ben a minőségben a megszálló német csapatok is respektálták Edmond Labbét. A háború fo­lyamán együtt dolgozott Hoowerrel, aki az ame­rikai segélyt szervezte meg Belgium és az egyéb megszállott területek számára. 1920-ban Labbé a műszaki oktatás igazgatója lett és 1933-ig ma­radt meg ebben a felelősségteljes pozícióban. A művészet mint főszereplő A világkiállítás gondolatának fölvetésékor a francia kormány olyan embert keresett, aki a legteljesebben kézben tudja tartani az óriási munka megszervezését. Labbét nevezték ki a ki­állítás főmegbizottjának, vagyis annak a vezető embernek, aki a szervezés minden szálát a kezé­ben tartja, éppen úgy, ahogy Lyautey marsall a gyarmati kiállítás szervezését irányította. Maga Labbé így határozta meg az újságírók előtt a világkiállítás szellemét és célját: — Az 1937-i világkiállítás azt akarja bebizo­nyítani, hogy a művészet mindnyájunk életét szebbé és édesebbé teheti, hogy semmi ellentét sincs a szép és hasznos között, hogy a művé­szetnek oldhatatlanul együtt kell haladnia a tech­nikával. — A kiállítást Páris szivében rendezzük meg, annak területe a Szajna mindkét partjára kiter­jed a Piacé de la Concordetől egészen a Pont de Grenelleig, ami körülbelül négy kilométer kiter­jedést jelent. A kiállítás főtengelye tehát a Szaj­na, amelyre derékszögben bocsátkozik a kereszt- tengely, az uj Trocaderótól a Champs de Mars­on keresztül a Pont d'Iénaig. A Szajna közepén lévő Gólyák-szigetén lesz a kiállítás gyarmati csoportja. Itt különösen a francia gyarmatok kézműiparára fektetjük a sülyt. Az átépített Trocadero Az eredeti terv szerint harmincöt hektár terü­leten akarták elhelyezni a kiállítást, de az egyre nagyobb érdeklődés folytán a véglegesen meg­állapított terület jóval meghaladja a száz hek­tárt. A kiállítás egyik központja a Trocadero. Nagy hiba lett volna az 1878-i kiállítás eme ma­radványát változatlanul bekebelezni a modern kiállításba. A régi Trocaderót ezért részben le­bontották, jelentékenyen megnövelték. A közép­ső traktust teljesen lebontották és egy 140 méter széles, hatalmas terrasszal helyettesítették, ahon­nan nagyszerűen belátni az egész Szajna-pano- rámát. A Trocadero megnövelése által vált le­hetővé, hogy a néprajzi múzeumot meghárom­szorozták, az összehasonlító szobrászat múzeu­mát kétszeresére nagyobbitották és a csodálato­san szép tengerészeti múzeumot, amely eddig a Louvre padlásán volt elhelyezve, méltó módon helyezték el. A Trocadero egykori nagy színház­termét, amelyet szintén lebontottak, újból építik meg a hatalmas terrasz alatt. A külföld részvétele Az idegen államok részvétele különös jelentő­séget ad a világkiállításnak. A csehszlovák pa- viilont a Szajna partján építik, az Egyesült Ál­lamok, Svédország és Anglia kiállítási területé­nek közelében. Németország, Magyarország, Ju­ttassa, ifielbruáir 4. (Kais&ai szentesztciságniiiiik telöfonjefentése.) A kassai keiresikiedielimi és ípamkaimairia eetitörtiöík déil/ntán amkéüoit tanított a Kaiseám tartandó gazdasági és iipairi kiállítás ügyiéiben. Ustiak halmaira,i dmök vázolta a kiállítás célját. Dr. Siipos kaimiairai főtitkáir imdiitványozita, hogy a ikiáülli'táat imég eizévben tartsák meg. In­dítványát laizizai Indokolta., hogy a jövő évben, mivel az jubileumi év, sok he­lyen lesz hasonló kiállítás, de ez évben csak Kassán lenne. Ezért a kereskedelmi miin,feztérinm és az orszá­gos (hivatal is inkább tudná anyagilag támogat­ni ,a idálHlM®t. Dr. Polák múzeumi igazgató szintén a kiállítás ez évbein valló megtartását látta jónak. Hangsúlyozta ő is. hogy a jövő év­ben mintegy negyven idegenforgalmi jelentőségű rendezés lesz a köztársaságban és ezek között több mint húsz kiállítás lesz. Az ezévi kiállí­tás mellett szól az Is, hogy ez évben fogják ünnepelni a kassai dóm hétszázéves fennállását. Dr. Vuibovrcih főtanácsos Kassa város képvise­letében közölte, hogy a városi tanács már el­határozta, hogy 1938d>an fogják megtartani a Hetenként 3 X pöstyéni iszap este, lefekvés előtt, megvédi rheumás, köszvényes fájdalmainak kiujulásától. Használjon tehát házikuránál pöstyéni „Gamma" iszapkompresszt. goszlávia és Románia kiállítási paVillonjai a Szajna jobbpartján lesznek-. A világkiállítás legnagyobb attrakciója két­ségtelenül a Szajna kivilágított látképe lesz. A víztükör megvilágítása egészen uj módszerekkel fog tör­ténni, mégpedig világítási és hangbeli effektu­sok művészi összehangolásával. Ez kétségtelenül a legérdekesebb újdonsága lesz a kiállításnak. A Szajnán nagy viziünnepségeket rendeznek, amelyek szintén felejthetetlen élmé­nyeknek Ígérkeznek. tervezett kiállít ást. Örömmel üdvözöl mindem 'törekvést, amely a kassal kiállításra irányul, -de ez évben véleménye szerint már nincs meg a -szüik&éges idő az előkészületekre, hogy a ki- á’Htás sikerét kelőilieg biztosítsák. A város kü­lönben ,a kiállítás céljaira nagyobb összeget vesz fel az 1938. év költségvetésébe. A kiállítás rész­leteinek megbeszélésére a város február 21-én aokiétot hiv egybe. Usiák Páll elnök Polák igaz­gató álláspontját támogatta s hangsúlyozta, hogy az 1938. év nem megfelelő egy nagyobb- szabású kiállítás rendezésére. Az ülésen leszö­gezték azonban, hogy a kiállítást csak a város­sal egyetértve lelhet megrendezni. Neumann felügyelő ngy találta, hogy a kereskedelmi és iparkamara inkább rendez­heti a kiállítást, mint a város, mert a városnak hatásköre szűk területre kor­látozódik, a kamara hatáskörébe azonban bele­tartozik egész Keletszlovenszkó. Jacobs kassal alelnök közölte, hogy a katonaság jóiiindulattaJ viseltetik a kiállítás terve iránt s hajlandó a Rákóczi-uti lovardát a kiállítás nemdeilikezésére bocsátani. Cizmaizia vasúti főbiztos a vasút ré­széről biztosította a kedvezmény megadását. 1937-ben vagy 1938-ban rendezik a kassai kiállítást? Peredeo dszömyedve csak bólintott Alboin meg fog halni, el fog pusztulni, mert ez a babonásan szép asszony akarja *. * Délben mély csöndet parancsolt Rozamunda a palota körül. A gyil­kos tervbe nem csúszott hiba. Peredeo beeresztette az alvó király szobájába Helmechist, Alboin hirtelen fölserkent a szendergésből és fölismerte a veszélyt. — Megállj! — kapott a pallosa után, de az ágyfejhez kötött vasat nem tudta kirángatni. — Hé, Peredeo, testőrök! — üvöltötte habzó szájjal. Az ajtók előtt egy ember sem moccant. Fölemelte az ágyhoz tolt lábzsámolyt és a feje elé emelte. így védte magát, hadakozott, mig egy mély vágás érte a vál­lán. Iszonyú érzéssel végigborzongott rajta, hogy menthetetlenül elpusz­tul. Az orgyilkosnak cinkosa van és nincs ember, nincs Isten, aki meg­mentené. EGO FOLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR WWWM —■ Testvér, ne bánts! — hördült föl könyörögve. Helmechis lélektelenül vágta tovább. Odabukott a heverő elé, tíz kardcsapás érte már és nem tudott meghalni. Elcsodálkozott szemét rá- forditotta gyilkosára. A torkából mély sugárból ömlött a vére, fekete meleg köd kezdte beborítani az agyát. Egészen kicsire görnyedt, aztán hirtelen féltérdre emelkedett, mintha rugó lökte volna, így érte fején az utolsó halálos csapás. 8. Rozamunda a palotába toborozta a Veronában lakó gepidákat. Ki­hozta Alboin összeszabdalt holttestét és a lépcsőkre vetette. Mintha az elmúlt hat esztendőnek minden titkos keserűsége és fáj­dalma egyszerre fölszakadna, mámoros örömmel üvöltöztek a gepidák a tetem körül. Végre megérték a bosszút. Taposnak az emberen, aki tűzzel és vassal kiirtotta fajukat. Most ők ülik a győzelem torát. Vér mossa le gyalázatukat. Pusztult a király és sorra jönnek mind, ezek a harácsoló langobard urak, a félszemü Klef, a kevély Zabán, a kincséhes Wallari és Tridentium kifosztója, a sánta Eoin, Gizulf, Foroiulium ura és Alichis és a többi vérivó, telhetetlen harminc herceg és pereputyja. De alkonyaikor rohanva jött Klef herceg a fiával, Autharival és egy csapat langobarddal. Rövid tusa után a gepidák beszorultak a palotába. A király teteme a langobardok kezén maradt. Jajgatva vitték a megcson­kított és összetaposott holttestet. — Add ki a kurafit, Rozamunda... A gyilkost akarjuk! — ordítot­ták a langobardok. Rozamunda megjelent a várszerü palota külső falán. Pajzsot emelt maga elé és szétnézett a téren. — Takarodjatok! Én, a királynőtök parancsolom! Kavargás támadt az ostromlók sorában. A dühük és gyűlöletük* mint egy eleven hullám, fölugrott a palotára. — Pusztuljon az orgyilkos!... öld meg Helmechist! A ferdevállu sápadtan állt Rozamunda mögött Nézte a halálát üvöltő, háborodott népet és megremegett mintha csak most oszlana le róla az érzékeit beborító mámor, amely gyilkol adott a kezébe. Már eszmélt, ébredezett és látta, hogy menten elvész a gyűlölet tengerében* ha gyöngeséget mutat. Előrelépett és fedezetlenül kiállt a bástyára. — A királyotok vagyok! Vad hahota támadt odalent. Ez a púpos orgyilkos uralkodónak meri NEGYEDIK KÖNYV 67 (VÉGE KöV.) mondani magát! Rühes bitang, kurafi, becstelen nyavalyás, — szállt a szitkok özöne és dühtől forrva kőzáport zúdítottak a bástyára. Helmechis sápad ózva hátrált. — Klef vezeti őket, — mondta fulladtam Klef tegnap meglékelt véres fejjel tántorgott ki a palotából. Elfelejtette volna az önérzetén ejtett sértést, hogy mint Alboin bosszulója ellenük fordul? Ez a félszemü veszedelmes ellenfél lesz! Nem azért támad ellenük, hogy bosszút álljon, de az uralmat akarja. Oh, ravasz ez a Klef, ügyesen számit. Hasznára fordítja a nép haragját. Élére állt a megtorlóknak. Gyorsan cselekedniük kell, mielőtt Klefnek sikerül a hercegeket megnyernie. A palota erős falai közt biztonságban voltak. A testőrökkel és Ro­zamunda gepida híveivel minden ostromot visszavert. De foglyai lettek a falaknak, csak az Adige felé maradt szabadon az ut. Két nap alatt tizannyira dagadt az ostromlók száma. Segélyt kell hozni valamerről. A hercegekre nem támaszkodhatnak. Segélyt csak egy ember adhat, a holt király ellenfele, Longinus, Ravenna parancsnoka. Peredeo éjszaka átúszott a folyón, a parton lóra kapott és elvágta­tott Ravennába, hogy segélyt hozzon a tetrarchától, Longinus szikrázó örömmel fogadta. Peredeo egy légiót kért és indult volna nyomban, hogy fölszaba­dítsa az ostromlott Veronát. — Nem lesz jó fejetlenül megrohanni Veronát, aggályoskodott Lon­ginus. — Előbb hajót küldök, hadd legyen biztonságban a királynő. Jó kényelmes hajót küldök, hogy a kincseit is megmenthesse. Peredeo elfogta a helytartó kapzsi tekintetét és kedve volt, hogy puszta markával a torkának essen. A dereglye tüstént útnak indult. Ezalatt Veronában a langobardok bevették a külső palotát. Alboin összeszabdalt holttestét valahogy összefércelték és Klef parancsára nagy jajveszékelés közt az elfoglalt palotarész lépcsőzetének aljában elte­mették. Peredeo a temetés éjszakáján ért Veronába. Rozamunda a kincstár minden aranyát és drágaságát berakatta a hajóba. Helmechis már az ura volt, az ostrom alatt megeskette vele a palota papja. Vitte Rozmunda a kincseit és .vitte magával minden emberét, föl­esküdött urát és a sámsoni erejű testőrt. Már nem tudott uralkodni ma­gán, egészen elvesztette magát. Helmechishez a bűn kötötte, a testőrhöz valami démoni érzéki igézet. És mintha nem tudott volna megválni attól, ami Alboinra emlékez­tette és életéhez tapadt, a menekülés utolsó percében Albsuindát, Alboin leányát is a hajóba hozta. Longinus nagy pompával fogadta Ravennában. Elébe jött a kikö­tőbe és fölvirágozott díszkocsin kisérte palotájába. El akarta szédíteni a langobardok királyasszonyát, akinek szépségéről legendák jártak. A pa­lota falait bevonatta selyem hímzett kárpitokkal és trónt állított a zász­lókkal, babérkoszorúkkal ékesített csarnok közepébe. A bizánci udvaronc könnyedségével fogta kézen Rózám un dát és a trónhoz vezette* Ahogy szeme először beleütődött a királynő sürü fekete éles pillantásába, mintha igézet fogta volna. — Milyen színtelen a bárdok dala, ha szépségedet dicsőítik, — áradozott mámorosán. — Te volnál a l^gtündöklőbb Bizáncban, felsé­ges asszony. ír 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom