Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-05 / 29. (4175.) szám
1937 február 5, péntek. 3 dejnüfytyia Mérgezett nyilak tömege röpköd felénk az utóbbi napokban. A német kormánypártok ki' sebbségpolitikai emlékiratának átnyujtásakor leszögeztük ugyanis, hogy mi az őszinte és teljes kisebbsí di kiegyezést ajánljuk a kormányzatnak s ezért úgy a kisebbségek, mint az állam érdekének szem előtt tartásával célravezetőbbnek tartanok, ha a kormány nem a német kisebbség egy harmadát képviselő német kormánypártokkal, hanem a németség kétharmadának nevében beszélő szudétanémet párttal keresné a megoldást éppen úgy, ahogy magyar vonatkozásban a magyarság többségével csak úgy talál kapcsolatot és megértést, ha nem a csehszlovák szoc.- dem.-párti Schulczok és a csehszlovák agrárpárti Csömörök közvetítésével akarja a kérdést megoldani. Nosza, fölrotyogott erre a kormánytámogató magyar „aktivisták" boszorkánykonyhájának valamennyi méregkotyvasztóüstje és most erről az oldalról méregbe mártott nyilak tömegét zúdítják ellenünk. A Magyar Újság, a Právo Lidu és a Prager Presse összeillő intema- cionáléja ellenérvek híján ékes magyar, cseh és német nyelven demagóg gyanúsításokkal igyekszik visszavágni. A legagresszivebb a szociáldemokrata Právo Lidu, e lap képtelen inszinuációit nem hagyhatjuk szó nélkül. A szociáldemokrata szócső tehetetlen dühében ugyanis azzal vádolja meg lapunkat, hogy nálunk az utóbbi időben a „nácista politikai terminológia fordításai" szoktak napvilágot látni. Erre csak azt az egyet jegyezhetjük meg, hogy a mi kisebbségi terminológiánk már akkor a mai volt, amikor a nácista mozgalom még csirájában sem létezett. Ezzel a jogcímmel a Právo Lidu a cseh nemzeti szocialista pártot is megvádolhatná hitlerizmussal, mert szintén úgy nevezi magát, mint Hitler pártja, pedig a valóság az, hogy Hitler nevezte el Klofácék pártjának cime után a maga mozgalmát. — A szociáldemokrata lap sajtóügyésze továbbá azt mondja, hogy „a közvélemény sehogy sem tudja megérteni, hogy a Prágai Magyar Hírlap, amely telefonon tájékoztattatja magát Szlovenszkóról és természetesen Budapestről is, eddig a maga kezdeményezéséből egyetlenegy szóval sem cáfolta meg a Csehszlovákia bolsevizálódásáról és különösen a Szíovenszkón lévő állítólagos szovjetrepülőterekről szóló magyar—német hazugságot". E dologban azt kell felelnünk, hogy cseh laptársunk cikkírója vagy nem tud magyarul, vagy ha tudott valaha, akkor már gyöngén tudhat, mert ha magyarul jól tudna, akkor olvashatta volna, hogy a szovjetrepülőterekről szóló külföldi propaganda ellen szóló megnyilatkozásokról mindenkor megfelelően tájékoztattuk olvasótáborunkat. Nem értjük, hogy cseh laptársunk milyen összefüggést keres szlovenszkói telefontudósitásaihk és a katonai repülőterek között. Hiszen tudósítóink telefonjelentései semmiképen nem térhetnek ki katonai repülőtereken végzett megfigyelésekre, mert polgári személyeknek természetes állam- védelmi okokból oda belépésük nincs és nem lehet, ide csak az attasék kaptak meghívást, — A cseh lap „ki" cikkírója ezenfölül hangsúlyozza, hogy rendszeresen figyeli a Prágai Magyar Hírlapot s megfigyelése alapján azt az állítást kockáztatja, hogy „lapunk lassanként a Henlein- féle Die Zeit agresszívebb formáját kezdi fölvenni. Henleini mintára bevezettük — úgymond — a „tények vádolnak" rovatot, ahol teljesen henleini módon írunk a szlovenszkói viszonyokról". A „henleinizmus" ma a legdivatosabb szólam, amelyet a marxista sajtó ellenfeleinek a fejéhez csapkod. Mindenben a henleinizmus „veszedelmét" sejti, fél tőle és ezért folyton a falra festi magának. A marxista sajtó, ha ellenvéleménnyel találja magát szemközt, nem érvekkel operál, hanem gyanusitással. A legfehérebb ellenfelét egyszerűen befeketíti, hogy rámondhassa, ime, fekete. A legdemokratikusabb ellenfelét azzal igyekszik knockoutolni, hogy rávágja, hogy „fasiszta, nácista". Ha történetesen egy kommunista áll szemben egy szociáldemokratával, akkor a marxista klisséérvek szerint a szociáldemokratát szociálfasisztának tiszteli meg, ha szociáldemokrata vitázik egy kommunistával, akkor ez a kommunistát a „fasizmus kvártély- csinálójának" titulálja. Oroszországban például a legújabb varázsszó, amivel mindenkit egy légycsapásra el lehet intézni, az, hogy „trockista". Mert ha trockista, akkor egyúttal már gestapo- ügynök is, elsőszámú közellenség. Nálunk a szocialisták a henleinizmust tekintik elsőszámú közellenségnek s ezért használja ezt a kiissét a szociáldemokrata lap ellenünk is, amikor vasárnapi vezércikkünkről azt állítja, hogy abban „hakenkrajcler-henleinista példaképünket követjük" és hogy a csehszlovák—német tárgyalásokhoz „olyan megjegyzéseket füzünk, amelyek teljesen az SdP urai fölötti mentorkodás szellemében mozognak". Még szerencse, hogy Trockijt vagy az egész Gestapót nem vágta a fejünkhöz. Inszinuációinak jellemzésére csak még egy apróságot. Azért, mert a kormánynak azt tanácsoljuk, hogy a kisebbségeknek nem az egyharmadnyi kisebbik részével, hanem a kétharmadnyi többségével üljön le zöld asztalhoz, megvádol, hogy ezzel azt a célt szolgáljuk, hogy „Budapest közvetítésével az angol közvélemény hamis információkat nyerjen Csehszlovákia reprezentánsainak törekvéseiről a nemzeti kisebbségekkel való békés együttélés szempontjából". Kénytelenek vagyunk ismételten leszögezni, hogy nem mi csináljuk azt a tényt, hogy a kormány a német kisebbség egyharmadával tárgyal, hanem ellenkezőleg, a kormány csinálja ezt a tényt. És ez a tény a kifogásolt „beszélő tények" közé tartozik, amelyhez nem kell kommentár sem Csehszlovákiában, sem Angliában, Viszont azt W’ A mai kormánykoaíició munkájának érdekes tükre A kormánypárti előadó lesújtó ellenzéki bírálatban részesítette az általa ajánlott javaslatot A közigazgatási bíráskodásról szóló novella kapcsán a pénzügyi hatóságok joggyakorlatáról is súlyos szavakat mondott Meittner volt minitzter Prága, február 4. Az alkotmányjogi bizottság ma kezdte ímeg a közigazgatási bíróságról szóló törvény novellájának tárgyalását. Dr. Meissner bizottsági előadó azt hangoztatta, hogy a novella korlátolt terjedelme elleniére rendkívül nagy jelentőségűi. A legfelső közigazgatási bíróság gyakorolja az állampolgároknak az alkotmány törvény 88. szakaszában meghatározott védelmiét a közigazgatási hivatalokkal szemben. Ez a védetem az utóbbi években nagyon szenved a közigazgatási bíróság túlterheléséiből származó huzavonáiktól. Ezért a biróiság munkáját enyhíteni kell úgy, hogy beavatkozásai idejében történhessenek meg. Noha szívesebben láttunk volna oly javaslatot, mely az alkotmánytörvény 88. paragrafusában foglalt elv teljes és minden részletre kiterjedő végrehajtását hozná, ennek ellenére üdvözölni keli a kormánynak ama törekvését, hogy a közigazgatási báróság működéséit ímeg akarja gyorsítani. Ezt a imium- kahalmoizást nemi okozta csak a szervezeti hiány, vagy a polgárság önkénye, hanem számos oly körülmény idézte elő, amiben a polgárság nem okolható semmi hibával. Itt van mindenek előtt az uj törvények naigy sokasága, melyek végrehajtása lassan történik, ennek következtéiben elkerülhetetlen a közigazgatási bíróság judikaturájá- nak igénybevétele. A törvényihozás a közigazgatási hivatalokra egyre újabb s u|jiaibb feladatokat ró, ezért nagyon indokolt bizonyos szkepszis a legfelső közigazgatási bíróság munkáé nyhités éré irányuló intézkedések tartósságát illetően. Az egyetlen eszköz volna a bírósági személyzet számának oly növelése, hogy a bíróság az egész munkaanyagot feldolgozhassa anélkül, hogy a polgárság panaszjogát veszélyeztetnék. Ezt a fegtiemmiéisiaeitesieíbb megoldásit azonban .az az aggodalom akadályozza, hogy a túlságosan nagyszámú tanács működése esetén a judi- katura egységessége forogna veszélyben. A köz- igaizgaitási Ibiróság túlterheltségéit magyom gyakran a közigazgatási hivatalok helybeliem és a bírósági jud'kakurát figyelembe nem vevő határozatai idézik élő. Ezért nem szabad a hibát csak a jogvédelmet kereső polgárra tolni, hanem igenis, annak okát a helytelen, a törvénnyel ellenkező közigazgatási gyakorlatban kell keresni. Ez okból atz előadó nagyfokú óvatosságot kér ia javaslat amaz intézkedéseivel! szemben, amelyek a biróiság hatáskörének szűkítéséiben látják az orvoslásit. Az alkotmány törvény 88. paragrafusának intézkedése sincs tulajdonképpen teljes mértékben végrehajtva a közigazgatási bíróságról szóló s ma hatályos törvényben s fgy a hatáskör újabb korlátozása tulajdonképpen az alkotmány tör vény sérelme volna. A bagatell ügyek — A javaslat úgy véli, — mondotta tovább Meissner, — hogy .az úgynevezett bagatell-ügyek kizárásával enyhíthet a bíróság munkáján, ez ináé zkedés hatályát azonban csak öt évben állapítja nméig. De éppen az átmeneti jelleg megadásával elárulják azt, hogy itt a közönséggel szemben sérelmet akarnak elkövetni. Az átmeneti .jelleg a sérelem lényegén semmit nem változtat. Ezen kívül oly nagy jelentőségű, elvi dologról van szó, amivel még átmenetileg sem lehet megbarátkozni. Közigazgatási ügyeikben a legfelső köiziiigaizga- tásíi bíróság egyetlen és egyfokú bíróság, ezért hatáskörének értékhatár szerint való csökkentése a jogvédelem teljes megtagadását jelenti ez ügyekben. Ha e paragrafus törvényerőre emelkednék, úgy a következő viszonyok állanának be. Az adóbevallási iratok nélkül s azok adatainak s a törvény intézkedései ellenére határozó adókivető hivatalok teljesen önkényesen vethetnék ki az adókat, anélkül, hogy az adófizető bárhol is segítséget találhatna. Ennek különösen a jövedelem és a forgalmi adó terén volnának vészes következményei. Ha a törvény a panaszjogot ilyen esetekben kizárja, az adóigazgatás évről évre megismételheti a jogtalanságot (bezprávi) és az 500 koronát el nem érő „bagatell" ügyek néhány év alatt ezrekre rúgnak éppen azoknál a kis adófizetőknél, akik legnagyobb jogvédelemre szorulnak. A két „szelep" — A novella szerint a bagatell ügyekkel is foglalkozhatik a bíróság, ha elvi jelentőségű ügyről van szó. Az „elvi jelentőség" azonban elesik, ha a bíróság hasonló, vagy azonos tárgyú ügyben már hozott határozatot, valamely más fél javára, de a pénzügyi hatóság a fél javára szóló határozatot nem veszi figyelembe. Vagyis a panasznak már nem volna elvi jelentősége s agy nem is volna tárgyalható s ilyképpen ajtót nyitnánk az adókivető hivatalok köz- igazgatási bírósági judikatura-ellenes határozatainak. A másik biztonsági szelep, „ha a fél számára nagyjelentőségű ügyről van szó", szintén nem védi az adófizetőt a kimondott sérelmekkel szemben. — Ugyanez a helyzet áll az illetékjog terén. Az illeték rendesen kicsi, számla, nyugtailleték nem haladja meg az ötszáz koronát. Igen ám, de egy .illetékköteles személynél lehet szó sok ezer számláról s ilyenkor aztán nem engedhető meg a jogvédelem kizására. A szociális ügyek kizárása a közigazgatási bíróság hatásköriéből azt jelentené, hogy a szociális törvényhozásunk teljesen bírósági ellenőrzés nélkül maradna s a közigazgatási hivatalok kényekedvének volna kiszolgáltatva. A novella 3. paragrafusa a közigazgatási bíróság munkáját nem csökkentené, hanem csak növelné. Kimondja ugyanis, hogy a félnek joga van külön kérvényben kérni panasza tárgyalását, ha baga- tellügyre is vonatkozik. Az ily kérvényről háromtagú tanács dönt. Ez nem csökkenti a bíróság munkáját, hanem csak növeli, mert a háromtagú tanács egy fáradsággal már a dolog érdemében is határozhatna. Az előadó teljesen elhilbázottnak tartja azt az intézkedést, hogy a közigazgatási bíróság hatásköréből kivonandók azok az ügyek, amelyek a közigazgatási hivatalok „szabad mérlegelésének" tárgyai. A közigazgatási bíróság a jövőben tehát azt se vizsgálhatná, hogy „a szabad mérlegelés" tárgyát tevő határozat hozatalánál a hivatal nem sértett-e eljárási szabályt, ami nagyon gyakori eset, — hogy meghallgatta-e a kötelezően előirt szaktestületek, esetleg más hivatalok, minisztériumok véleményét. Az előadó a javaslat e paragrafusával szemben teljesen elutasító álláspontra helyezkedik. A közigazgatási bírósági panaszok bólyegilletéké- nek emelését elvben ugyan nem ellenzi az előadó, megállapítja azonban hogy törődni kell azzal, hogy a panaszos a bélyeg és egyéb készkiadásait a panaszolt hivataltól kapja vissza abban az esetben, ha a bíróság a panaszolt határozatot megsemmisíti, vagyis amikor ezt a kiadást nyilvánvalóan a hivatal okozta. Az előadó üdvözli a kilenctagú tanács határozatainak kötelezőségét, csak hibáztatja, hogy ennek nincs semmi szankciója a hivatalokkal szemben. Ha a javaslat megszigorítja a törvényt a felek önkényes panaszaival szemben, úgy meg kell szigorítania a hivatalok önkényével szemben is és ki kellene mondania, hogy birsággal nemcsak a konok perlekedő és ügyvédje, hanem az oly hivatalnok is sújtandó, aki törvényellenes és a bíróság judikaturájá- val ellenkező határozatokat rendszeresen hoz. Több mint két évig várnak a panaszok elintézésre Dr. Hácha, a közigazgatási bíróság elnöke beszédében elmondja, hogy annyi a hátrálékos munka, hogy most a panaszokat a beadástól számított harmadik évben intézik el. Uymódon a bírósági ellenőrzés értéke nagyon csökken, sőt semmivé foszlik. A huzavona idézte elő, hogy az orvoslást egyre drasztikusabb eszközökben keresik, igy legújabban a bagatell-ügyek kizárásában. Nem osztja az előadó ama nézetét, hogy az erre vonatkozó novelláris intézkedés ellenkeznék az alkotmánytörvény 88. paragrafusa intézkedésével, mert ez az intézkedés nem írja elő kötelezően a bírósági hatáskör kiterjesztését s nem tiltja meg annak korlátozását sem. Bagatell-ügyekben szabályként ki kellene zárni a nyilvános szóbeli tárgyalást. Teljesen egyetért az előadóval abbafy amit a „szabad mérlegelés tárgyát" tevő ügyekről mondott, bár ilymódon a panaszok száma legalább negyven százalékkal csökkenne. A vita Az általános vita első szónoka dr Pruzinsky (szlovák néppárti) azt állapítja meg, hogy a javaslat áttöri azt az elvet, mely szerint minden polgárnak joga van panasszal élni a sérelmesnek vélt közigazgatási határozat ellen. Ha a bagatell-ügyek elvi jelentőségét liberálisan bírálják d, úgy nem lesz könnyítés a bíróságon, ellenben, ha rigorózusan járnak el, úgy a polgárok életérdekei gyakran maradnak védelem nélkül. Dr. Stránsky (nemzeti szocialista) hangsúlyozza, hogy a közigazgatási bíróság a közigazgatási jog legilletékesebb értelmezője. Ha a hivatalok az értelmezése ellen járnak el, úgy nyíltan ellenszegülnek a közigazgatási bírósággal, ez pedig a tekintély aláásása, amit nem lehet eléggé elitélni. Dr. Wolf lengyel képviselő felszólalása után a vitát félbeszakították s pénteken 9 órakor folytatják. Az eucharisztikus világkongresszus első napja Manila, február 4. Tegnap nyitották meg ünnepélyes keretek között az eucharisztikus világ- kongresszust. Dougherthy bíboros a pápa külön követe a manilai katedrálisban ünnepi szentmisét mondott. A pápai követ a mise alatt az Isten áldását kérte mindazokra, akik személyesen vagy lélekben résztvesznek a manilai eucharisztikus kongresszuson. Az ünnepi istentisztelet után a pápai legátus látogatást tett a Szent Tamásról elnevezett katolikus egyetemen. A török külügyminiszter Belgrádban Belgrád, február 4. Rüzsdi Arrasz török külügyminiszter Milánóból jövet Belgrádban félbeszakitjia útját s találkozik Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel, akit tájékoztatni akar gróf Ciano olasz külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről. A jugoszláv sajtó nagy megelégedéssel ir az olasz és török külügyminiszterek tárgyalásairól. A jugoszláv lapok hangsúlyozzák, hogy ezek a megbeszélések közvetlen hozzájárulnak ahhoz, hogy Olaszországnak Jugoszláviához való viszonyában jelentős javulás következik be és egyben megkönnyíti a Dunamedence kérdéseinek rendezését. kívánhatni, hogy a kormány a kisebbségek nagyobbik részével keressen a zöld asztalnál mo- dus vivendit, ez nekünk legelemibb és legelvitat- hatatlanabb demokratikus állampolgári jogunk és egyben magyar kötelességünk, ezért nem lehet senkit államellenességgel denunciálni. — A legutolsó förmedvény aztán a legrosszabb indulata, A legjobban azért haragszik reánk a cseh lap cikkírója, mert legutóbb a budapesti Népszavának a csehszlovákiai magyar kisebbségről közölt tényferditéseit korrigáltuk. A cseh lap cikkírója ezért most úgy fizet, hogy válaszcikkünkbe beleimputál valamit, ami abban nem volt. Nevezetesen nagyártatlankodva azt mondja, hogy a „Népszava írása okosan azt kívánta, hogy Csehszlovákia és Magyarország viszonya javuljon", ezzel a cikkel szemben viszont a javíthatatlan Prágai Magyar Hírlap „olyan módon polemizált, hogy az már maga sokatmondó". Végül levonja a végső konzekvenciát, hogy a Prágai Magyar Hírlap „a Németországból és Magyarországról dirigált csehszlovákellenes propagandát szolgálja". — Nos, a cseh lap cikkírója elejétől végig tudatosan ferdít. Mi a Népszavának okos óhajával nem polemizáltunk, csak a felelőtlen tájékozatlanságát és tényferditéseit javítottuk ki a tényeknek megfelelően. Mi a Népszavánál is őszintébben kívánjuk a két ország jóviszonyát, mert hiszen ez legelsősorban nekünk, kisebbségnek az érdekünk és mi kizárólag ennek a kisebbségnek az ügyét szolgáljuk. Hogy azonban a cseh cikkíró oly rosszindulatú inszinuációkra is képes ragadtatni magát a Népszava cikkének védelmében, ezzel legföljebb csak any- nyit bizonyít be, hogy a Népszava cikkét, tehát annak általunk leálcázott összes tévedéseit is valószínűleg — ő sugalmazta. És ez a hazabe- szélés igen sokat mond — a mostani förmed- vényének szellemiségéről is. — Sajnáljuk, hogy ezeket a méltatlan méregnyilakat éppen egy szociáldemokrata lap részéről kapjuk, amely büszkén viseli cégérén a „demokrácia" szent nevét. Ám az újságírásban a „fair play", az érvekkel való vita, nem pedig holmi „fasiszta, hitlerista, trockista, henleinista" és egyéb ilyen jelzőkkel való felelőtlen dobálózás. Az ilyen irásmodor nem fair, nem is demokrácia. Ez demaqokrá- cia, (r)
