Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-16 / 38. (4184.) szám
^I«<MtMAOÍL\RHIKLÍSft 1937 február 16, kedd. Jaross Andor Ligetíalun a munkáskérdésről beszélt „A magyarság útja és a kenyér útja a magyar munkás számára egy sínpáron fut" Ligetfalu. Auliesl és Zabos magyar munkássága lelkes gyűléseken alakította meg az egyesült párt helyi szervezeteit Válasz Dérernek: A magyar nemzeti öntudat devalválásával nem lehet a nemzeti kibékülést elindítani Pozsony, február 15. Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: Vasárnap tartották meg Ligetfaki, Auliesl és Zabos egyesültpárti uj szervezetei . alakuló gyűléseiket, amelyeken résztvett és felszólalt Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke, Kontsek György tartománygyülési képviselő, a pozsonyi szervezet ügyvezető elnöke, eb. Bicsovszky Káz- mér országos főtitkár, Varecha János központi munkástitkár és Érben Alajos pozsonyi titkár. Ligetfalun Kontsek György nyitotta meg a gyűlést, amelyet a pozsonyi szervezet nevében üdvözölt azzal a kívánsággal, hogy a magyarság összefogó erejének lángja magasra lobogjon. Érben Alajos németül szólt a németnyelvű párt- hivekhez, ismertetve a pártegyesités körülményeit és utalt az őslakosság közös érdekeire. Ezután kimondották az egyesült pórt helyi szervezetének megalakítását és megválasztották a vezetőséget: tiszteletbeli elnök Heinisch Lipót, elnökök Ravasz Vince, Kovacsdcs Henrik és Méry Vince, társelnökök Czubin Károly, Antal Imre és Darázs János, alelnökök Szóród János, Hajas György és Szorby Mihály, titkárok Egy- házy Ferenc, Sándor Alajos és Benes József, jegyzők Sebők István és ifj. Valkó Ferenc, pénztárosok Kovács Béla, ifj. Leitner Ferenc és Dobra Kálmán, ellenőrök Muzslay István, Pei- czer József, Hüttel Károly, Weintritt József, Komlóssy Vilmos és Puha Péter; választmány: Dauby Miklós, Danda Lajos, Vanyek Márton, Horváth István, id. Mészáros József, Kargel Vince, Széchenyi István, Benes János, Berwern Ferenc, Orosz Károly, dr. Sümegül József, Szabó János, Krenn János, Rein Károly, Müllner Lajos, Rein Ferenc, Brunner Gyula, Schadava Károly, Nestlinger György, Binder György, Seidl József, Moritz János, Giesser György, Suska Béla, Borhely István, ifj. Dömös Gyula, Hrustyák Béla. Szórád Vilmos, Tóth Lipót, Horváth Vince, Gábriel Sándor, id. Domonkos Gyula, Chemez János, Reisenauer Rezső és Fejes Mihály. Ravasz Vince elnök megköszönte az uj vezetőség iránt megnyilvánult bizalmat, majd átadta a szót Jaross Andor országos elnöknek, akit a hatalmas közönség lelkes ünnepléssel fogadott. Jaross képviselő közérdekű, fontos beszédében a következőket mondotta: Jaross a magyar munkás nemzeti útjáról — Magyar és Keresztény TestvérekI Ennek a nagy faluvárosnak: Ligetfalunak a sorsa tragikus sors, mert Szlovensz'kó fővárosának, Pozsonynak a tőszomszédságában, a fejlődő város fényeiből neki csak az árnyék jut. A földreform végrehajtása óta a magyarlakta térről állandó folyamat: a munkanélküliek özönlése a főváros felé. Ezek a munkanélküli szegény családok nem helyezkedhetnek el a modern villanyfényes palotákban, a gombamódra épülő uj emeletek nem nekik adnak szállást, ezek a családok megragadnak itt a város perifériáin, szükséglakások tákolmányaiban, bizonytalan telekkönyvi fejezetek felépítményeiben s várnak a jobb jövőre, mely nekik munkát, kenyeret és emberi sorsot fog biztosítani. — Bár a fővárosban van munkaalkalom, ez a munkaalkalom korántsem arányos azzal a várakozással, mellyel a falvakon munkájukat vesztett tömegek ,,a város" felé özönlenek.. Ligetfalu azelőtt majdnem kizárólag német-szlovák település volt, ma ugyanolyan erős a magyar jellege. A földreform végrehajtása folytán így lett Ligetfalu a talajtalanná vált magyar munkás jellegzetes telepe s kicsiben a magyar kisebbségi sors egyik beszédes példája. A mindennapi élet törvényei formálták ki a ligetfalusi magyar munkás arculatát. Eleinte szociáldemokrata volt, mikor hitt még a marxizmus egyenlőséget hirdető tanaiban, azután lobogóan vörös kommunista lett, mert elégedetlenségét, kitaszítottságát a mai társadalommal való végső leszámolás gondolata fütötte a legbiztosabban. Aztán rádöbbent ezeknek a tanoknak üres frázisokba fuló forradalmiságára és kereste az újból emberrélevés útját. így jutott el oda, ahol ma tart: a magyarsághoz való tartozás élményén keresztül a kisebbségi nemzeti gondolathoz, a nemzeti összefogás szükségszerűségéhez és a vallástalanság tévelygésein keresztül a keresztény erkölcsi elvek társadalmat fenntartó értékének a felismeréséig. — Nem csodálkoztam rajta soha, hogy a magyar munkás nem találta meg azonnal az utat a nemzeti társadalomhoz. Ez a nemzeti társadalom eddig nem teljesitette oly mértékben a kötelességét a magyar munkással szemben, mint azt a nemzeti lét-parancs diktálta. A magyar munkásnak végig kellett járnia a nemzetköziség kalváriás útját, mig annak értékét á csehszlovák nacionalizmus fel nem lebbentette előtte. Ma azonban megtanulta, hogy a magyarság útja és a kenyér útja a magyar munkás számára egy sinpáron futnak. Nemzeti kötelesség: segíteni a gyengén! — Ez a párt, mely egyesíteni ikiván minden magyar értéket ebben az államban, a nemzeti gondolat, a keresztény erköl- csiség, a szociális felelősségérzet és a tiszta demokrácia négyes pillérére támaszkodik. Vállalja a felelősséget az itteni magyar életsorsért, fele., lős tehát minden olyan egyén életsorsáért, aki a maga részéről teljesíti kötelességét a nemzettel szemben. Tudjuk és érezzük, hogy a magyar munkásság, mely megtalálta a hozzánk vezető utat, csak akkor nem fog csalódni, ha ez a párt életelveit a való élet talajára, a mindennapi életre is át tudja vinni. A mindennapi kenyérgondokkal küzdő munkásember a puszta lét primér gondjaival foglalkozik, ezeket kell kielégíteni, ezeknek a szolgálatába kell állítani a párt szervezett erejét. — Az első feladat tehát munka terei intése. A .második a meglevő imiunkaalkalmak olyan szempontú felhasználása, hogy elsősorban a mi munkásaink jussanak keresethez. A harmadik tisztességes munkabér kiharcolása. A negyedik a fogyasztási cikkek árának a mérséklése. Ötödik a közszájkséigleti cikkek árának a csökkentlése. A hatodik olyan biztosiltá- síi rendszer bevezetése, inneQiy a munkást betegség, rokkantság, baleset és aggkor esetére a modem kor igényeinek megfelelő innődon biztosítja, — eiz a biztosítás ne az intézetnek legyen üzlet, hanem a munkásnak, mert az ő érdekében kell megteremteni s nem az illető intézet amúgy is jólfizetett alkalmazottai érdekében. Hetedik a munkanélküli segélyezés uj alapokra való fektetése, mely függetlenül a pártihoz való tartozástól állami eszközökkel oldja meg a munkanélküliséget elsősorban munka teremtésével s csak kivételes esetekben segélyezés formájában. A nyolcadik a munkás kulturális felemelése, hogy szellemileg is egyenrangú tagja legyen a nemzeti társadalomnak. Kilencedik gondoskodás egészségügyi és testnevelési szempontból a munkásgyermekek megfelelő fejlődéséről. Tizedik a munkás'védelenü megszervezése szak- kamarák által. — Ez, amit itt elmondtam, nem újdonság, benne van a párt programjában, csak ki akartam hangsúlyozni, mert szükséges, hogy az egész nemzeti társadalom megtanulja 'és kifejlődjön benne az a felelősségérzet, melyre a magyar kisebbségnek múlhatatlanul szüksége van. Szociális felelősségérzet nem azt jelenti, hogy osztályharcos alapon ellenségemnek tartom azt, akinek ma talán jobb sorsa van, vagy a jobb sorsiban levő természetes ellenfelet erezzen a szegény emberben, ellenkezőleg a szegényebb ember úgy nézzen a vág-oinosabbra, imint aki segíteni hivatott rajta, a vagyonosabb a szegényre -pedig úgy, hogy segiiteni akarás hassa át. Ezek ideális szavak és elvek, de mint ahogy kisebbségi politikát csak idealizmustól eltelve lehet folytatni, úgy igazi szociálpolitikát is csak aiz idealizmus fütheti. A magyar kisebbségi politika pedig hovatovább, mennél mélyebbre hatolunk a kisebbségi társadalom feladatrengetegében, minderösebben szociálpolitikává változik, melynek jelszava: segíteni a gyengén! Demokrácia vagy osztálypolitika — A csehszlovákiai politikai életben nagyon sokszor halljuk ezt a szót emlegetni: demokrácia. Pártunk alappillérei között is ott van, viszont ellenfeleink — különösen a baloldalon — anti- demiokratiku&nak minősítik mozgalmunkat. Erre 'kívánok itt Lágetfalun röviden reflektálni a tisztánlátás érdekében. — A csehszlovák belpolitika 1918 után indult. A világháború után divatba jöttek az osztályjeü- szavak, minden társadalmi osztály külön szervezkedett, a csehszlovák parlament is elsősorban osztélyszinezetü pártok képviselőit gyűjtötte egybe. Mindegyik párt jelszóraktárában benne szerepelt a demokrácia. Ez a szó pedig nincs odialáncolva a társadalmi osztályokhoz, egyszerűen népuralmat jelent, vagyis azt a lehetőséget, hogy maga a nép állapítja meg mindemkor a kormányzati elveket. Az osztályalapokra fölépített pártok védik az osztályprogramot és minden olyan törekvést, amely nem osztályalapon kívánja a népet szerPOZSONYI SEEHOFFER NÖVÉNYBALZSAM Vigyázat a „Vörös-rák“ védjegyre. Sok orvos által ajánlva, mint kitünően bevált háziszer, rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, máj baj, kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorbaj, étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Készíti „VÖRÖS RÁK*' gyógyszertár Alapítva 1312. BRATISLAVA, Mihálykapu 24. ■gy Ovag ára KI 3*— verni, egyben a demokrácia ellenségének minősítenek. Antidemokratikus az ő szemükben minden olyan párt, amely nemzeti alapon kívánja a tömeget befolyásolni, miért az ilyen program nem ugyan az államra, vagy annak intézményeire veszélyes, de ezen pártok képviselőházi és szenátusi mandátumaira. Már pedig jelenleg e pártoknak, úgy látszik, ez a fontos. A demokrácia pedig — akármennyit is hangoztatják sokszor az értelmét kicsavarva — népuralmat jelent, vagyis lehetőséget kell biztosítani a népnek, hogy maga döntsön a sorsáról. Mi is ezt akarjuk népi eszközökkel. A döntés mindenkor a nép kezében lesz. Hogy mi bátrabban nézünk ennek szembe, mint a hatalom jelenlegi urai, arról nem tehetünk, ez végeredményében jó, vagy rossz lelkiis- meret kérdése. A megoldatlan magyar kérdét — Az elmúlt évben is sűrűn hallottunk arról, hogy a köztársaság kisebbségi kérdését meg fogják oldani, ebben az évben is ismételten hallottunk felelős és felelőtlen helyről erről a kérdésről, sőt az elmúlt hetekben a német kisebbség ügyében folytak is tárgyalások Prágában, amelyen részt vettek azok a német pártok, amelyek eddig is tagjai voltak a kormánykoalíciónak. Ezek a tárgyalások kétségtelen nagy sikerét jelentik az ellenzékben lévő Henlein-pártnak, amely a maga erejével olyan nyomást gyakorol a kormánykoalíció berkeiben csöndesen szendergő, végelgyöngülésben lévő pártokra, hogy azok életének meghosszabbítása érdekében kell valamit a német kisebbségnek nyújtanánk. t Kíváncsian várjuk, mi és mennyi lesz az eredmény. — Hallottuk azt is, hogy a német kérdés le- tárgyalása után az agrárpárt egy magyarul beszélő és a szociáldemokrata párt egy ugyancsak magyarul beszélő képviselőjével a magyar kérdést is megbeszélni kívánják és itt is bizonyos közigazgatási jellegű vívmányokra lehet számi- tani. Ha ezekből a hírekből valóság lesz, úgy pártunk kétségtelen sikert könyvelhet el, amely hasonlatos lesz azon gépfegyverosztagok dicsőségéhez, amelyek a világháborúban a támadó orosz gyalogság mögött fölállítva, azok támadó szellemét biztosították. Persze az ilyen szellemű támadó raj vonal nem igen törhette át a frontot, ök sem fogják. A magyar kisebbség kérdése megoldatlan marad továbbra is, mert a magyar nép bajait orvosolni, a nemzet kívánságait a köztársaság érdekeivel összhangba hozni csak azokkal lehet, akiket a magyar nép vezetőinek tekint a demokrácia törvényei értelmében és az íratlan nemzeti erkölcs nevében. Válasz Dérer miniszter pozsonyi előadására — Szerintem a csehszlovák nemzeti közvélemény, amely a kormányzó pártok mögött áll, még nem érett ma ennek a föladatnak a megoldására, erre beszédes példa Dérer miniszter múltkori pozsonyi előadása, aki teljesen rossz pszichológusként mutatkozott be, amikor szembeállitotta a csehszlovák kultúrát a magyar kultúrával, a csehszlovák nemzeti tradicionalizmust a magyarral s azt a fölismerését akarta az itteni magyarságnál tudatosítani, hogy a csehszlovák az értékesebb, a régibb. A magyar nemzeti öntudat devalválásával nem lehet a nemzeti kibékülést elindítani. Dérer olyanok előtt beszélt, akik nemzetközi kulturnevelésük következtében nem rendelkeznek a nemzeti öntudat azon mértékével, amelyet ö a magáénak vallhat. A munkásakadémia hallgatósága nem a magyarság, megnyugtathatjuk a miniszter urat, hogy a magyarság nemzeti öntudata mélyebb forrósból táplálkozik s igy azt nem lehet ilyen felszínesen megfogalmazott néhány mondattal elhomályosítani. A „gyöngy" kitétel sem téveszt meg bennünket, Dérer miniszter ur bizonyára hamisgyöngyre gondolt, amelynek fénye, máza a távoli szemlélőt megtévesztheti. Az üveggyöngyöt gyárban jól fütött kályha mellett is el lehet készíteni, kétségtelenül könnyebb föladat, mint lemerülni a tenger veszélyes mélyére és onnan napfényre hozni az igazgyöngyöt. Miniszter ur, vegye tudomásul, mi nem hamis- gyöngynek akarjuk látni saját nemzetünket, hanem igazgyöngynek s ennek érdekében inkább választjuk a nehezebb, veszélyesebb utat, mint a kényelmes, könnyüt. Miniszter ur, ön lelke mélyén éppen ezért fog tudni bennünket megbecsülni. Ha pedig egyszer igazin le akar jönni az igazgyöngyért és le mer velünk jönni a mélybe, akkor találkozhatunk és talán meg is fogjuk érteni egymást, de addig kár a hamisgyöngyért folytatott üzleti propagandáért. — Tudom, hogy Ligetfalu megértett. Becsületes cél vezet. Becsületes emberekkel akarunk harcolni. Legyen a Mindenható és nemzeti lelkiismeretűnk örök kísérőnk! A többi szőnok Jaross Andor percekig tartó lelkesedést kiváltó beszéde után Varecha József központi munkástitkár a magyar munkásság üdvözletét tolmácsolta és ostorozta a helytelen gazdasági politikát. Élesen támadta a kartellek magatartását Rámutatott arra, hogy magyar munkásnak csak az egyesült pártban a helye, amely jogainkért, kenyerünkért, jövőnkért küzd. Csaposa Géza plébános, országos pártvezetőségi tag Jaross Andor gyakorlati munkájának jelentőségét vázolta és a nemzeti öntudat jelentőségét fejtegette, amelyet a keresztény öntudat emel fel. Rozi- niay Gyula a pártvezetőség tevékenységét méltatta, megbecsülést, tiszteletet kért a magyar munkás száméra és a magyar munkásösszefogás teljességét sürgette az egyesült párt keretében. Többek hozzászólásai után dr Bicsovszky Káz- mér országos főtitkár adott szakügyekben felvilágosításokat. Auliesilben és Zabosban ugyanily eszmemenétben zajlottak le a gyűlések, amelyeken — mind a három helyen — a párttagok hatalmas számban jelentek meg és példás fegyelmezettségükkel nyújtva bizonyságot a magyar munkásság politikai érettségéről és átérzett, méltóságteljes nemzeti öntudatáról. Az előkészítés hosszú és nehéz munkája Aulicslben Rozinay Gyula, Zabosban Szabó Gusztáv érdeme. r 2
