Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-10 / 7. (4153.) szám
“tefaMltt Oá ‘amwnq ABa «mo 'fUJppKrej »0?í>jpZ89(? *»jqp}ox XBa i>a; p&zs ííB^a nonq pjtíjfl *£ ajtqa tmAjjod loAffou ■?wop b qsagq pjnjw c -Vjtpd zvouoü « mu **seypÁv 0[ « ipppjj i ^91® ^JPI 91 • “aioj 0 [npj eq ap qntte; nqoBeAO] •Jtt ÁDeu tsoeq tqnyq *1 «S40A S9 lefejt piJJ ZS5[tíJ5ÍZSqiJX jnuoj lujogoao; tsopq 'XBqOíBJI 83ZSSO ttBjBj nojB^zsB jqouojsBraon? zb ehejioj ajjsoaq b 819*235^98301 jsooqd^S op^Ajei »19 zy qa|ainsaA3a op^AjBq? 5i9*;ajisa* »jf sa Bq?]B)BAfq sfouojspraon? zb j9pojjfBpzBJB2 nqpjÁj^o B ^Bgo* bj^u^Sba =5j9nam ;ojbooa 9 nospraonpfa] suaanf) jnS a,\ *iuSoj3ara *95jsoaq b sjfjpn* raau **Eira biÖibSíoj o)ip?zs b uoqospuionp ossaqzoq y -BqsBSBin B íbijbSbui qBjznq iBTfflBÍras opo>jZSBdBq b naqqaqu^lfl B jog ‘ajqas^jn zb ^a;|n^uani jBsspzojloqjs MQui^j 5j|qB ‘jzoq sjosBin zb ibw ^bubSboi iro* aAiapjg 8? *9 juarn BqseperaB*uan3 sapinpuai aq -saaq b ap ‘iuSo| b*jb5jb Sam s? *sB*neií*od nqBiÁSjm b ojazaAisao^ b 3jzs9 a**3A ub*b BSBjnpui jbuoa b 5jBsg ***op9Jpos eqjsoóq jjojnszjnj Á8a jnuaíjpAaJzs^ ueqSB*B8.ioj -SB*n qaSSdJ b 89 aiujazjjai bujoa jtajiasj -ipiauara b joqB ^Bqojpijoq b B**oi3n*9 jas -saqozs zs9Jaui *biib zy uiosboiou!? anuaAy qornqg e jpaAa* aíjsaaq joqpq bjejbuoa iuX(qoojq xnsBA i*ibibpioj j5j.10.iMao y ^)mi,inifiiifíTt(tiifmíiinimiiii!Tiihrimii.irtmi,iim[iu[iiMiiiiimii.i!iiiiiiiii»iiiimiii,iitiii,iiiiiiiniiiiiiiiiiiiihiiiiiii..iiii)ii,min,miiiii.nini.-.iiiinnimiimirn'Mifflii.iimiii.it'fiK UOinSBA !ilB|BP|Qi |)JJ0AM3U 9 Bsppd>jj9pz9iB6 SBinBÁiod nqeiAS^u y ' . H — TjwspzBtV <T9nJO‘H BzauBj •uaji9 airqos s*w Ult&ia majaA ASoh tnaq29«Z99Sa jEiujjde pspiBX qiipAív !»^öd®W •rapAuB pf 09 zy TflzsSnAn naqpiQj jpm *MJ\[ inpdiB 9f ^naXna fiaAan ‘ssaza^ *na83Atz8 i» ppb3oj *in-jj9pu9fB mope izg ‘uaquiazaq JoqosoSpatA ‘pami® MOII? lapnv *paq9n a; mBfpuoniia jaui^jnozsoq Agoy ‘paqfi’a Ú9 qOAOf npfdBQ jjaupaAafv “tnu^AST HqiatjtrBO *ní«jf Kqo^som ShqiA b qnfpzzoH ‘íaqp puzopuo8 pps ‘souj^ ‘sqnj B jjxiífBJ soASuoh “jjaa&Mapip ‘qBuzpi qpsa jsopí iBqnraip zb qjWQHfiX aaq9i9 JlBinpifiCuEsapg $ ^JOA jpií.CnB ‘qnfdB Joqjw ‘dBn Sopioq « jnf aqqnzsg •qoSopioq tiporj sf A3n *1*519 ynupzsSara jq ‘aasan|K[ •raoiEpfej jqiai b sg ‘*9sq9 A3bd b jaq© •sjnfpuoí 9 qqo.í8Bn aj.í3g ‘jBqnsios B 5jtl9zsaqia IsfnraiBprpj b A3bu *p ‘qp *|u;n{ zoqpzs pn; ma* qj^a jjJ9oai8j ‘urBjfBJ 8ji3*s UBqispm b {J9q qtASa •ufjajSpzs 5jBupaon zy j|tzo5n?l®» q»uua^3 sih »9^[ •syzoMiyivx Ituife'PA Zl ‘opior npuqBM Ti©ui9 npjBi A3of| *5j9fiopuoS jzb qaqauuaAS y ^ötrzau uaAajaui laqqnuiazs-oiojo'á t5jrr’on ir-íovn^aq ‘u05(nfaj B q9ZBj *qnjjo zb BdfJ ‘uBqsjnfpzs b Bdíj utí ic-qtuayq >|Og uoqJBSBoan zy ‘íp; b »a{ J9q*| ‘9M b unH •aaawapH niwySBA 1‘0 ’EiV *BII®z|9 iBSng-EjjK/íiiSam sí jiaífax b Bqau JJ9ZB *3(j *b^bib| saApaq B zg *BÍdBqaq Sipad nppy ‘®1®a qizsjBf »9qisoiq ASg ‘aiapaia saApaq b zg ’lBSzsppBA ajqaiaSa zb Sipui^ ^Btip saApaq qnBop |in y ^Nyoio IW V •^bubsba ‘S9A9 gx ‘apior npuiiKg •jBqdB5j jjajfaj BqASoq ‘jnjQ ‘XBSioqinojop jjbjb Bq^ip^ *nrp qipsouiSaui pSSaa napúig ‘5fupap írn b xbii? bjzsix *|5pn za aiíuasoad ssug ‘rzsaSaui 59 EfSojSajv *019 BrSojSam jaaaSa sig ‘íjopap "pn e Jbh? s®ApaM “HKYDID ÍW ¥ “VByrdVNA?N IVTMadV Ttu^A ‘o HA ‘en^O •qassaqp papAa; ng pqos aaSi ‘pqos 891a aSoh ‘aassajp ua;sj zb A8og ‘xnaAizs U9 zb BfSoqop py •aAzapuaAJO ;;i|jC8g nopodBUA9n saApa^j ‘P®;)9P WI? »I aAzapuaqpi josfnue ‘jgop; Tayrdv\TA3íí wyANV íru'ps^A ‘gaA^ gx *u9ji q;9AJOH •BAuBai nq BÍOBAiq ^zg *BJod 9pq uaASai gopjy ‘aqniaAizs 19 m 3Jq<?JQ aq^jtoa j’uazs XQBAuBSapg •pqai 3opioq pqaArag *BfAuBsap9 uea qaujq.y ‘pjaJazs jbAub zy J9 j|.?uuaui ap inauajsi •jap zb 89snjasa^; *llBqS3in idbAhb Bx9{in aa ‘;3pJ3ZS B JJ3Z3AO ‘;i9 Tűp.íuBS3p9 Sara Joqijí ’WyANV gru^ffpAÍ93A? Zl ‘D?lor n?roi?M •p9prq9S3 9jjoj b qBuqpAnBsap9 zy *P95jBAnBS3pf zb jBq qojBZZoqpBini *jpm DBA DBqBAupjq BAJ9 9T5J 5JOS S|p3g ^puipso ibiÍub zb qqasap9 santj^ •qqapzoqSaj b uba zaqniaAizs na zb Apj^' ‘ppjazs b jbid uba UBq9zs joinzs y ^pnpzs pinzs e qqasaApaq sanr^ 'jpuqpsa pÁDB zb qqasapf saaj^í "aaasaa? sdnbí —10 15 Karácsonyi történet Élt egyszer, rége*-régen, Kukiutyinban, ■egy Dorka nevű asszony. Szép, módos kőházban lakott a gzentem e annak a kőzháznak szakadatlan pipált a kéménye. De pipált ám, akárcsak a piri- pócsi bak tér, mert éjjel-nappal sütöttdőzött Dorka. Újév napján még korábban serkent fel, mint máskor s hajrá-boppsza! — nekilátott sebten a munkának. Táncolt a habverő, csengett a mozsár e forrt, sistergett. a konyhán a sok drágáiéi toe étel. Sült a kaláce, nyúlt a rétes, pirult a malac; egy termetes fazékban meg a töltött káposzta Totyogott, Szállt a pompás illat kifelé az ajtón, csak úgy nyelték, szippantották az éhes szomszédok, mert biz odagylilt mind a kerítés aljához. A delet még el se kongatta a sánta, harangozó, máris kész volt, Dorka a fáin toe ebéddel. Épp a rojtos abroszt kereste az ünnepi asztalra, mikor bebotlott az ajtón egy kis koldusgyerek. - \ . — Dorka néném, adjon kelmed egy falat, kalácskát! — Hát még mit nem, te béka? — rivalt rá az asszony. — Elhordd innen tüstént az inhádat! Azzal kapta a sodrófát a kikergette at éhes porontyot. De majd holttá vált Ijedtében, mert azon, minutában rákiáltott a oanyakemence: — Ha a koldust kikergeted, Én bizony nem sütök neked! ,, nagy fújva, morogva kezdett cihelddni kifelé áz ajtón. Alig bírt mozogni az árva,,, teezt teltododrtota m—»4áa kúéaoMÍ,. — Megyek én is kegyelmeddel, Én belőlem Dorka nem nyel! azzal zsuppsz! — a káposzta Is leugrott a tűzhely tetejéről s indult 6 is, karonfogva a banyakemencével. — Uiii... uiii... nem maradok, Inkább én is elszaladok! — szökött ki a tepsiből a malac s még a sült almát is elpottyantotta a szájából, úgy nyargalt a többiek után. De futott ám az asszony is, hogy vissza- tartsa őket. Sírva, jajgatva kiabált utánuk. Meg akarta fogni a kemencét, de bizony'az hólyagosra sütötte a markát. A káposzta meg úgy szemközt pöfögte, hogy se hallott^ ae látott. — Ropogósra sült malacom, jaj, a világért se hagyom! — ugrott a malac elé Dorka* de az olyat harapott a lábán, hogy menten belesánbult. Az meg futott, loholt a többiekkel szuszogva, visítva kifelé a zöldlevéles kapun % meg sem állt a falu legvégéig. Hej, Uram-Teremtőm! — lett ott olyan víg világ egyszeriben, mint a Mártonmapi bálban, mikor odaértek. Mert hát arra lakott a sok szegény ember, egy fészekalja éhező poronttyal. Nosza, (nekiestek a vén kemencének s kezdték szedni, kotorni belőle a jószagu kalácsot. A káposztásfazekat is körülülték tüstént s dagadt képpel kanalazták a jé magyar ételt. Csak a sült malac futott el s minden háziba bekiáltott: Uii . , , Uii . . . sok szerencsét, Boldog Újévet Kívánok! 8 amig a sok 'éhes gyerek a kalácsok szelte, újév napján fösvény .Dorka az éhkoppot nyelte. Akoefyoé Eötvő* Iré% Római „lőszerraktárt" találtak egy angliai ásatás során A Dorset megyei Portiam! körül folyó ásatások során régi római „lőszerraktárt** találtak, mely többezer kerek parittyakőből áll. A kétezeréves lelet helyén valaha régi római erőd állt. A régi római hadvezetőség Portland bennszülött lakosságát tartotta a világ legügyesebb parittyalövőinek. A legrégibb gyQszQ A legrégibb gyüszüt, ami csak eddig napfényre került, Tannenberg várának romjai között találták. Ez a gyüszü 200 évvel idősebb a híres nürnbergi gyüszüremeknél, amelyiken a fölirás bizonyítja, hogy 1595-ben készült. Egyébként alig különbözik azoktól a gyüszüktől, amelyek manapság- használatosak. Csupán egy kicsit vaskosabb és rövidebb, mint a maiak és finom bronzból készült. A gyüszü most Darmstadt város múzeumának birtokában van. fizek az Istállóban A paznaupi völgyben a nagy havazás miatt az őzek rendkívül nehéz helyzetbe jutottak. A vadászok eddig 19 őzet fogtak meg 8 az istállókba, a háziállatok mellé helyezték el őket. Fuftballmérkózést viv az angol ..nagyapók csapata" A Yorkshire megyei Lingdale faluban alakult „Nagyapók labdarugó csapata** mérkőzésre hivott ki egy hasonlókorú csapatot. A kihívást a londoni Canning Town kikötőnegyed „Nagyapók Köréinek csapata fogadta el, amelynek tagjai valamennyien meghaladták a 70 évet, kapitánya a 85 éves C. Burton. A körnek 190 tagja van, akiknek együttes életkora meghaladja a 15.000 évet. Amikor a papagáj drágább volt, mint az ember Az első papagájokat Nagy Sándor hajóhadának parancsnoka hozta Európába. Később a rómaiak annyira megkedvelték az ntánzóképes „tollas majmokat**, hogy kultuszt űztek e mulatságos, beszélő madarak tartásából. Egy beszélő papagájnak akkoriban nagyobb ára volt, mint a rabszolgának. MÓKA AKI ALMABAN BESZÉL. Feri egyezer reggel azt mondja Jancsinak: Te, Jancsi, én minden éjjel álmodok ée hangosan beszélek magamban. Most az éjjel ut álmodtam, hogjr francia kösUreasági elnök voltam, oe most az egyszer nem beszéltem semmit. Jancsi ceodálk-ozva kérdi: Miért éppen moet nem beszéltél? Feri válaszol: Most azért nem beszéltem, mert nem tuidok franciául. Beküldte: Pancza Koméi. KIS LEVELEK Szécsi S. Malvin, Fülek. Versikédet közöltük, de a melléirt leveled még szebb volt. Munkatársnak bevettelek, légy szorgalmas és szeresd a kis árva unokahugodat. Hány évee vagy? — Kuklis Imre, Párkány. Üdvözöllek 'táborunkban. Szép levelet Írtál. _— Juhász Erzsébet, Beregszász. A könyvjutalmat meg fogjuk küldeni, ha majd saját magad választod ki a kivánt könyvet és sajátkezüleg irt levélben fordulsz a Szerkesztő bácsihoz. — Vásáruti kis munkatársainknak. Kedves megemlékezéseteket továbbítottuk János bácsinak, akinek különösen sok öröme telik bennetek. Csak dolgozzatok tovább, adjatok jó példát az egész ország kismagyarjainak. Hányán kerültek be az arauykönyvbe? — Lányi László, Far- uad. Vereikédet ceak részben közölhettem, így is szép. — Szabó Lóránd. Tőled is sajátkezű levelet várok. Melyik osztályba jársz és hány éves vagy? — Szloboda Gyula, Somorja. Dicséretes szorgalmadnak nagyon örülök, de olyan mesét szeretnék tőled kapni, amit egészen magad találsz ki. — Müller Klári, Alsószeli. Levelezőlapodat elküldtem János bácsinak. A levelezőlap szövegét, hogy mások is tudjanak róla, ideirom: „János bácsi névnapjára Müller Klári azt kívánja: erőben és egészségben, boldogságban soká éljen!1* — Matus Jenő, Vásár- ut. Üdvözöllek munkatársaink sorában. MEGFEJTÉSEK A 98. számban közölt rejtvényeket helyesen fejtették meg: Albrecht Esztike. :: Béres István, Biró Sarolta, Bödök Etelke, Bödök irénke. :: Dé- vay Emil. :: Hatvány Klári, Hatvány Piroska, Horkay Judit, Horkay Márta.:: Kasz- mán Dezső, Kemény Zoltán, Kováts Lenke. :: Liscsák Tihike. :: Molnár Sándor, Müller Klári. :: Nagy C ivér, Nagy Róbert. :: Pancza Kornél, Pénze# Joákim, Pénzes Danika. :: Riszner Jenő, Ris-zner Karcsi, Rozlosriik bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Judit, Schwarcz Magda, SzeCsey Klára. :: Tini- róoijr Lali. u Világi József. r “ n — Ufóul tne$C a Megváltó, mert megmentette szenvedéseitől a kisfiút. És ő is kis angyalka lett Anyja zokogásában elaludt az ágyon és ő is 'fölébredt a mennyországban. Az anyuka is angyalka lett. És a másik karácsonykor már ő fogja hordani a Jézuskától küldött karácsonyfát és ajándékokat. Ti, kik vigadtok, kismagyarok, szent karácsony napján, gondoljatok a szegényekre, akik éheznek, fáznak s nyomorognak. Irta: Szloboda Gyula, I. 0. polg. isik. tanuló, Somorja, 11 éves. A nagy városban a házak ablakai mind ki voltak világítva. Minden házban nagy volt az öröm. Csak a város végén volt egy roskadozó ház, amely nem volt kivilágítva és öröm nem volt benne. Belül a házban egy aggódó anya ült beteg gyermeke ágyán. A beteg fiúcska három éves volt. Tífuszban szenvedett. Mindenhová vittek karácsonyfát az angyalkák, csak éppen a beteg szobájába nem vittek. Pedig nem volt rossz a kis fiú. Utolsót lihegett és 11 órakor már meghalt. Nemsokára fölébredt a mennyországban, őrájuk senki nem gondolt, csak