Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-12 / 8. (4154.) szám

XVI. évf. 8. (4154) szám ■ Kedd • 1937 január 12

M 1h iffiKk m hH raKBBr Jr vHA HH WKtmF HHÍ ^ Hl H IM $$SBSF 0SB fftSks. l' reS&J

# V m / W® | W /% ■Jr* III Hir 1 w£jk ii#

j

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, /I SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓÍ JTiaSUarság

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ... «i •

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOlltlKGLl TLCLpiLCLpjCL

Egyes ssám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KI.

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. © •

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

A középosztály problémája

Az elmérgesedett atmoszféra

Német-francia sajtóháboru Spanyol-Marokkó miatt

Hivatalos német jelentés szerint Délfranciaországban erősödik a kom- mun’sta mozgalom ■ ■ ■ A francia vezérkar tervezetet dolgozott ki Spanyol-Marokkó megszállására ■ ■ ■ Francois Poncet békeüdvöziete

Újabb angol jegyzék a benemavatkozás megszervezésére ?

szó. A nemzeti szocialista vezetők kettős manő' vert kíséreltek meg. Mindenekelőtt nem titkolják ellenszenvüket a népfrontkormányok ellen és a jelentésekkel befolyásolni akarják a francia bel- politikát, amennyiben elválasztáják a jobboldalt a baloldaltól. A másik cél diplomáciai jellegű. A németek azt akarják elterjeszteni Európában, hogy a franciák vörös segítséggel sztratégiai operációkat készítenek elő Gibraltár északról való elzárására. A németek e diplomáciai manőverekkel adnak választ a brit kormány újabb jegyzékére, amely az önkéntesek kiküldésének azonnali megszüntetését kívánja. A főcél az, hogy Franciaország és Anglia közé éket verjenek és az, hogy .Németország elhárítsa magáról a felelősséget az elkövetkező dolgokért*

Ugyanakkor a Havas-ügynökség kijelenti, hogy a németek nem cáfolták meg világosan a német csapatok marokkói partraszállásának hírét. Párisban úgy vélik, hogy Hitler újabb nagyarányú bejelentésre készül január 30-án a nemzeti szocialista uralom negyedik évfordulóján s a sajtócsatározás már e bejelentésnek előkészítése. Nem lehetetlen, hogy Hitler be fogja jelenteni, hogy Németország Franco tábornok kívánságára nyíltan csapatokat küld Spanyol- országba és megsegíti a nemzetieket a vörösök ellen.

Heves támadások Franciaország ellen

Berlin, január 11. A ma reggeli német lapok * rendkívül heves támadásokat intéznek Francia- ország ellen. A Völkischer Beobachter a következő négyhasábos cimmel nyitja meg a lapot: „Páris háborút akar Marokkóban". A lap azt állítja, hogy Franciaország olyan helyzetet akar

teremetnl, amely lehetővé teszi a fegyveres konfliktust. A többi lap is tele van olyan szenzációs hírekkel, amelyek mind Franciaország ellen nyilvánulnak, A külföldi diplomaták éppen ezért rendkívül veszélyesnek nevezik a helyzetet és attól tartanak, hogy a hirháboru oly mértékben felizgatja a közvéleményt, hogy nehéz lesz lecsillapítani.

Békés intermezzo...

Berlin, január 11. Má folyt le a német elnök! palotában a hagyományos újévi fogadtatás, amelyen a német állam vezetői és a berlini diplomaták kifejezték újévi jókivánataikat Hitlernek, Mindenekelőtt a véderő képviselői tisztelegtek a Führemél, majd délben 12 órakor a diplomáciai testület tagjai jelentek meg. A megbetegedett nuncius helyett Francois Poncet francia nagykövet olvasta fel az újévi beszédet, amelyet még a diplomáciai testület doyenje fogalmazott. Francois Poncet kifejezte azt az óhaját, hogy vajha a népek között az eljövendő évben megszilárdulna a béke és a békehangulat. Azt kívánta Németországnak, hogy a jövő évben folytassa sikerrel gazdasági és szellemi munkáiét, biztosítson minél nagyobb jólétet népének, erősödjék és maradjon továbbra is az európai béke alappillére.

Hitler válaszában megköszönte a francia nagykövet szívélyes szavait és visszaemlékezett az elmúlt évek fellendülésére. Megállapította, hogy sikerült a birodalom világhelyzetét megjavítani és legyőzni a munkanélküliséget. A német birodalom a valódi európai kultúra erős vára, amely a szociális igazságosság jegyében akar értékes pillére lenni az európai békének és együttműködésnek.

Franciaország és Anglia az azonnaii Snkéntes- tilalom és határellenőrzés (Kellett

(*) A problémát nem az illusztris történetíró vetette fel, bár az ő kemény megállapításai nélkül valószínűleg nem nyomult volna ennyire a közérdeklődés előterébe, nem lett volna belőle máról-holnapra elsőrangú magyar gond, ami felé nyugtalan érdeklődéssel fordul jobb- és baloldal, hogy politikai magatartására keressen igazolást benne. A középosztály problémája itt volt előttünk nap-nap mellett. Hol a hírrovatban, hol a csődtömegek között, hol az orvos- és ügyvédnyomorról szóló hatásos riportban, hol megdöbbentő családi drámában jelentkezik. Legyünk őszinték, nem szívesen találkoztunk vele, nem szívesen vettük észre, hogy hovatovább mindenütt őt látjuk, amerre csak tekintünk gondok, problémák és lelkiismereté'bresztő események rengetegében. De végül is észre kellett venni és beszélni 'kellett róla, nem azért, mert volt, aki szóvá tette, hanem azért, mert lehetetlen hallgatni róla tovább. Szekfü Gyula megállapításaiban van igazság, de mert történetíró mondotta el a kemény ítéletet felettünk, talán szabad hivatkozni történeti előzményekre, történeti okokra, amelyek ha nem is mentenek ,,ősi nagy hibákat", de megmagyarázzák, hogy miért történt minden úgy, ahogyan történt.

A magyar középosztály fejlődésére rányomta bélyegét, hogy az általános európai polgárosodás folyamatának első felében nem vehetett részt. Hogy azonban a századokban, amikor Európában a polgári osztály, — tehát az, amelyet több vagy kevesebb joggal középosztálynak lehet nevezni, — történeti szerepre kezdett emelkedni, Magyarország Európán kívül élt. Földrajzilag idetartozott ugyan, de történelmileg nem. Mert az országnak egyik részét Ázsiához s egy, még az európai feudalizmusokkal szemben is szélsőségesen polgárellenes feudalizmushoz csatolta a török uralom s nemcsak politikailag, hanem lelkileg is, a másik és harmadik részében pedig a nemzetközi hatalmi érdekek játszották a maguk végzetes vagy-vagyra menő játékát, Amikor Európa nyugati felére ráköszöntött a polgári kor s kaput nyitott annak a szellemiségnek, mely később a középosztályt történelmi szerephez juttatta, a magyarság a perifériákon tengődött Ázsia és Európa határán, hol nem két földrész, hanem két szellemiség és egymásnak sírját ásó hatalmak ütköztek folytonosan egymással. A születés körülményei, de még a születés előtti állapot is örök nyomot hagy az ember életében s ez az élettani törvény épp olyan csorbítatlan érvénnyel hat nemzetek és osztályok történetében, mint az emberében. Amikor tehát a magyar középosztály kérdéséről beszélünk, lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy honnan jött ez az osztály s hogyan vivott ki történelmi szerepet magának. 1848 bukásában is szerepe volt való- ízinüleg annak, hogy a még fejletlen magyar városi polgárság nem állhatott oda a nyugatról s a nyugat városi polgárságának eszmeköréből hozott szabadsággondolatok védelmére s akik akkor történelmet csináltak Magyarországon, egy olyan osztálynak a nevében lépték fel, amelynek intellektuálisan igen, de dialektikusán alig volt köze a polgársághoz. Dehát azért mégsem lehet tagadni, hogy ezek a vidéki fertálymágnások és egyes, Bécs ellen revoltáló főurak ¥ etették meg a« alapját Magyarországon

Páris, január 11. Németország és Franciaország között uj feszültséget okozott a spanyol- marokkói kérdés, Mig a francia hivatalos sajtóirodák fönntartják azt a hirt, hogy Spanyol- Marokkóban német csapatok szálltak partra, a német hivatalos iroda erélyesen megcáfolja az állítást és „bizonyos körök kutmérgezésének" nevezi, amellyel zavarni akarják a német—francia viszonyt, A feszültség a két állam hivatalos sajtóirodáinak harcává változott és az egyik túl akar licitálni a másikon. Mig a Havas-ügynökség tovább terjeszti a német katonák marokkói partraszállásának hírét, a német hivatalos hírszolgálati iroda mintegy ellenhireket lansziroz és azt állítja, hogy Délfranciaországban komoly kommunista nyugtalanság tört ki és Délfrancia- ország önálló kommunista államként el akar szakadni Franciaországtól* Ezeket a híreket viszont a francia illetékes körök cáfolják meg a leghatározottabban és a hírszolgálati háborúskodásban mindkét fél egyre ingerültebb hangot hallat. A német lapok többek között azzal is visszavágnak, hogy tulajdonképen nem Németország, hanem Franciaország akarja megszállni Spanyol-Marokkót. A hírekre a francia Havasügynökség ma a következőképen válaszolt:

— A hivatalos német hírszolgálati iroda három jelentést adott ki, amelyek állítólag párisi forrásból származnak. Az első jelentés perpig- nani értesülése szerint a délfranciaországi szovjetköztársaság megalapítása küszöbön áll s ennek az államnak fővárosa Perpignan volna. A másik jelentés úgy tudja, hogy a francia vezérkar titkos terveket dolgozott ki Spanyol-Marokkó megszállására. A harmadik jelentés szerint León Blum ugyanolyan erőszakos lépéseket akar tenni Spanyol-Marokkóban, mint 1911-ben II. Vilmos tett, amikor a Panther ágyunaszádot Marokkóba küldte.

— A három jelentést a német hírszolgálati iroda éjfélkor adta ki, azaz akkor, amikor Hitler kancellár és Göbbels propagandaminiszter Berchtesgadenből visszaérkezett Berlinbe. A jelentések hangja ugyanolyan heves, mint ahogy a nemzeti szocialista sajtó a szovjetet szokta támadni. Biztosra vehető tehát, hogy felsőbb helyről inspirált franciaellenes kampányról van

a középosztály uralmának. Ők vívták ki azt a politikai rendszert, amely lehetőséget adott a polgárságnak a fejlődésre. 1848 az a határkő, amelynél polgári útra fordul a magyarság fejlődése, 1867 csak realizálását hozta meg mindannak, aminek alapjait — nemcsak eszmei, hanem politikai és gazdasági vonatkozásokban is — 1848 rakta le. Külön fejezet a magyar középosztály történetében a 67 utáni korszak, amelyben egy,

,talán nem minden tekintetben egészséges iramú fejlődésnek indult a magyar polgár^ ság. De vájjon kikerülhető volt-e ez a túlságosan merész tempó? Az indusztrializmus és a gyorsan gyökeret eresztő bankkapitalizmus „gyarmatosította” Magyarországot, de ez a „gyarmatosítás” jelenti a polgári Magyarország fénykorát. S fra igaz is, hogy erősen monopolisztikus volt a magyar kapitalizmus történetének ebben az első és

gazdag korszakában, igaz az is, hogy a történelmi osztályokat, amelyek szövetkeztek vele, magával együtt polgárosította és konzerválta a nemzet védelmére. Hogy mindez a nép rovására történt-e, mint ahogy a fő- vád hangzik, majd megmutatja a végső mérleg. Mert a középosztály, ha most válságos korszakon megy is keresztül, történelmi küldetésével még nem készült el. És sehol olyan élesen nem lehet látni, mint éppen a kisebbségi sorsba jutott nemzetrészeken, hogy a nép minden oldalról hogyan szívódik fel a középosztályba, hogyan találja meg helyét s hogyan válik a nemzeti karakter őrzőjévé- Ha az előző nemzedékeknek nem lettek volna kapcsolatai a néppel s ha valóban olyan mély lett volna a szakadék középosztály és nép között, a kisebbségi sors szüksége sem tudta volna ilyen, aránylag rövid idő alatt, összeácsolni

a hidakat nép és polgárság között.

Persze vannak mulasztások és vannak hibák, vannak fejlődéstörténeti kisiklások s el lehet képzelni ideálisabban kiegyensúlyozott középosztályt is a magyarnál, de hogy életerő van benne s ami ezzel majdnem egyet jelent: regeneráló képesség, ezt éppen ott igazolta be, ahol az elmélet szerint legvégzetesebben kellett volna hatniok a hibáknak és bűnöknek: a kisebbségi létküzdelemben. A kisebbségi létküzdelem pedig éppen azt mutatta meg, hogy alulról és felülről hogyan találja meg az utat a magyar társadalom minden rétege a nemzeti gerinc, a középosztály felé. A magyar középosztályt-lehet ostorozni, lehet bírálni, lehet számon kérni tőle mulasztásait és tévedéseit, de egyet nem lehet: megtagadni tőle történelmi elhivatottságát.

London, január 11. A brit kormány utasi-1 tóttá berlini, párisi, római, moszkvai és lisszaboni nagykövetét, hogy jegyzék formájában tá-1

[ jékoztassa az öt kormányt az uj angol benem- avatkozási javaslat tiz pontjáról. A R eut er - I iroda úgy tudja, hogy az átnyújtott javaslat a