Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-31 / 25. (4171.) szám

1937 január 31, vasárnap. TMGAI-AWí^AR-HIRLAI» 7 Az egyesült párt a magyarországi sajtótermékeket sújtó tzellemi határzár megszüntetétét követeli Bl NAGY. ^Pes egészség magokból készül a nagyértékü Parola Jaross Andor interpellációja A szlovenszkói országos elnök lég- utóbbi rendelete ellenkezik az 1933. és 1934. évi sajtótörvényekkel rozskávé. A nehéz magokból mindent kivonnak, ami fölösleges a jó kávé elkészítéséhez, ezért olyan könnyűvé Prága, jsi.-rmilr 80.- JétenibettfeBfe, hogy Jaross Andor nemaétgyIllési .képviselő, az egyesült oa> szagos kereszitényezookltetei és. magyar nemzeti pánt országos elnöke interpellációt nyújtott be az összfeonmányhoz a ezlovan&zikói országos hi­vatalnak a magyarocnsfcági sajtótermékek be­hozatalát eaaibályozó, 68.000/prez—1936. szá­mit rendelete ügyében. A közérdekű interpellá- c.ió szószerinti szövegét most m ailáibbiakban közöljük: „A magyar kisebbségnek az állami ordádat óta állandó panasza, hogy Magyarországgal] a kulturális összeköttetést mindenféle mesterséges módon akadályozszák, már pediig a nemzeteik kö­zötti (kibékülés nőm Lehetséges addig, amg azt a. mesterséges határ zárat nem ezttatetik meg, amellyel a magyarországi sajtótermékeket a.z itt élő kisebbségi magyarságtól edaárják. 1932-ben a szlovenszkói. országos hivatali a b el iig ynn iniszitérinmmail egyéTtetembem e®ge- délyt adott ©gyes magyarországi lapok behoza­talára és ugyanakkor szabályozta a magyar­országi lapoik és könyveik behozatalát. Az erre vonatkozó 1/5000 prez. szánni országos hiva­tali rendelőt megengedte, hogy saját használa­tára bárki bármilyen könyvet Magyarországból egy példányban behozhat. Mikor a miniszterelnök ur és más kormány- lérfiak úgyszólván hetenként adott oly nyi­latkozatait halljuk, hogy a magyar k sebbség sérelmei a jövőben csökkennek, méltán vár­tuk, hogy a szlovenszkói országos hivatal ép­pen említett rendelkezését úgy valósítják meg, hogy a könyvek é§ lapok behozatalának töb­bé semmi akadálya nincs és hogy a kormány a bíróságra bízza annak megállapítását, hogy valamely sajtótermék behozatala Magyaror­szágról kimentbe valamely bűncselekmény tényálladékát, vagy nem. A szlovenszkói or­szágos elnök ur ehelyett 1936 decemberében kiadta e tárgyban a 68.000 prez. számú ren­deletét, mely nemhogy megkönnyítené a ma­gyarországi sajtótermékek behozatalát, hanem azt lényegesen megnehezíti. Az említett rendelet, fenntartotta azt a rendel­kezést, hogy a magyarországi sajtótermékek — időezaiki és egyéb (kiadmányok —- összességük­ben ki vannak tiltva Szlovanszkó és Kárpát­alja területéről és csak azok jöhetnek he, me­lyek behozatalát külön engedélyezték. Ez az intézkedés ellenkezik az 1933. és 1934. évi sajtótörvényekkel, amelyek kimondják hogy csak a belügyminisz­tériumnak van joga a külügyminisztériummal egyértefeimben kitiltani a köztársaság területé­ről külföldi politikai lapokat, de azt is csak legfeljebb két évre. E törvények nem tesznek megkülönböztetést Szloveosdkó és a köztársa­ság egyéb részei között és a szlovenszkói orszá­gos elnök urnák semmiféle kivételes jogot nem biztosítanak és igy törvénytelen a rendeletnek az a része, hogy magyarországi lapokat csak külön engedéllyel lehet behoznii, mert ennek pont az ellenkezőjét rendeli a törvény, neveze­tesen azt, hogy minden lap behozható, csak az nem, amely a belügyminisztérium határozatával ki van tiltva (mint mondottuk: legfeljebb két évi időtartamra). Az uj országos elnöki rendelet szerint a vám­kezelésnél állapítják meg, hogy az utasnál oly magyarországi lap van, melynek behozatalát nem engedélyezték, vagy oly könyv, mely el lett volna kobozva, vagy amely a postai szállí­tóéból ki van zárva. Az ilyen sajtóterméket a vámhivatalnok az utastól elveszi s az utast a járási hivatalban vagy a csendőrségen feljelenti. Az eddig érvényben volt rendelet szerint min­den utas bármilyen lapot vagy könyvet egy pél­dányban a saját szükségletére szabadon behoz­hatott és ha valaki több példányit is hozott, kihágásii eljárásról soha szó sem volt. E rendel­kezés felvételével tulajdonképpen fölöslegessé vált az egész hosszú rendelet, mert elég< lett volna annyit elrendelni, hogy Szlovenszkó te­rületére csak oly magyar könyv hozható be, amelyet a pozsonyi rendőrigazgatóság mint leg­felsőbb irodalmi fórum engedélyez. Kár volt ugyanis papírra vetni, hogy kézi podgyászként bármilyen sajtótermékből szabad behozni egy példányit, ha azután az ily utast, aki e rendelet­ben bízott és egy példány lapot vagy könyvet hozott magával az útra, a járási hivatalnál fel­jelentik és ellene kihágása eljárást indítanak. A rendelet tarthatatlan újítása az, mely a vámhivatalnak azt a jogot biztosítja, hopr a levélposiával érkező magyarországi sajtóter­mékeket kizárhatja a forgalomból, ha úgy látja, hogy azok a joggal visszaélnek. Alig akad még kultúrálnám, mely a vámhávatal- ti. okoknak ilyen cenzúra jogot bárhol is biztosi­tana. Lehetetlen intézkedés az Is, hogy magyaror­szági sajtótermék csak a pozsonyi rendőr­igazgatóság utján s azon keresztül hozható be és hogy sajtótermékek behozatalát a rend­őrigazgatóság, tehát politikai hivatal enge­délyezze. Demokratikus államokban sajtótermék Uefog- talbatósága és behozatala tárgyában csakis bíró­ságok dönthetnek és nem a politikai hatóságok, ez az intézkedés tehát haladéktalanul megszün­tetendő volna s kimondandó, hogy mindennemű sajtótermék behozatala szabad mindaddig, amíg ezt vagy azt a sajtóterméket törvénybe ütköző tartalma miatt a.z ügyészség indítványára a bí­róság el nem kobozta. Az előadottak alapján megállapítható, hogy a® országos elnök 68.000 prez.—1036. számú rendelete akadályozza a nemzetek és országok egymás között való kibékülését, akadályozza, a szellemi termékek kicserélésiét és amellett tör­vénnyel ellentétes rendelkezéseket is tartalmaz, ezért, kérdezzük aiz öeszkoenmányi: Van-e tudomása a saloveiiszikói országos el­nök 68.00Q/ippezr—1936. számú rendeletéről? Hajlandó-e intézkedni, hogy a szikivenszkói or­szágos elnök e törvényellenes rendeletét hala­déktalanul vonja vissza? — Hajlandó-^ utasí­tani az elsőfokú hivatalokat, hogy csak oly magyarországi időszaki és egyéb sajtótermé­kek nem hozhatók be Szíovenszíkóra és Kárpát- aljára, melyeik az 1938. évi sajtótörvény szerint a belügyniiinisztériuim által kitlltattak az állam területéről? — Hajlandó-e utasítást kiadni, hogy saját céljára mindenki akadálytalanul be­hozhat bármilyen sajtótermékből egy példányt? —- Hajlandó-e utasítást- .kiadná az alsófofcu hi­vataloknak, hogy miniden oly nnagyarorszáigi sajtótermék, amelyet jogerősen nem koboztak válnak hogy % kilóra 22.000 szem jut. */3 kg Perolo tehát 22.000 rozs­mag értékes anyagait tartalmazza. tón? —■ Hajlandó-e megszüntetni a pozsonyi rendőr gaizgatóság ama szerepét, hogy csak eu nek előzetes engedélyével hozható be magyar- országi sajtótermék? — Hajlandó-n a 68.000— prez—1936. számú szlovenszkói országos elnöki rendelet alapján törvénytelenül, megindult 'ki­hágása eljárásokat haladéktalanul raiegszmi- tetni?“ szágiak, annyira, hogy teljes elszakadásra gon­dolni sem lehet. Ez egyszerűen megvalósíthatat­lan. Sokkal komolyabb a baj Kanadával. Quebeo- ben és Montrealiján egyre élesebb hangú tömege tüntetések vannak Anglia ellen. Claude Dubuc, a kanadai függetlenségi moz­galom vezére nemrégiben mondta el Montreal­ban nagy programbeszédét, amelyet ezer és ezer ember hallgatott végig. , .Anglia tartsa meg magának patriotizmusát mondta Dubuc —, a jövőben saját sorsával tő*’ rődjék, ne a miénkkel. Mi félünk az ő gondoskor dásuktól, mert a múltban is drágán kellett meg­fizetnünk." A francia és az angol Kanada A kanadai függetlenségi mozgalomnak meg­vannak a komoly politikai és gazdasági okai. A azdag délkeleti tartományok francia nyelvű la- ossága követeli, hogy a francia nyelvet tegyék hivatalos államnyelvvé, hivatkozással a franciák kolonizációs érdemeire, történelmi és kulturális jelentőségére, amely határozottan sokkal na­gyobb, mint az angol nyelvű szegény farmer-* lakosságé. Azt követelik, hogy az „első nyelv" az isko­lákban, a bíróságok előtt* a közigazgatásban és a hadseregnél a francia legyen — és szorul­jon második sorra az angol. A gazdasági bajok is súlyosak. Alberta, Sáskát- schewan és Manitoba államokban 200 ezer far* mert juttatott koldusbotra a szárazság. Ezeknek egy részét ki kellett telepíteni, de a kormánynak hiányoztak a szükséges anyagi eszközök az ak­ció lebonyolításához, 25 millió dollárra volt szükség és Anglia kije­lentette* hogy elég baja van magának is, nem tud segíteni, az érdekelt államok túlságosan szegények ahoz, hogy sajátmagűk elő tudták volna teremteni a pénzt, tehát megint csak a gazdag délkeleti államoknak kellett benyúlni a kasszába, Ezek a franciák, érthető tehát, hogyha ilyen kö­rülmények között politikai követeléseik nagyobb nyomatékot kapnak. Kanadának különben is rendkívüli, helyzete van a többi angol domíniumokkal szemben. Iga­zán csak formai kapcsolatok fűzik a birodalom­hoz, ténylegesen majdnem teljes önállóságot él­vez, Saját hadserege és hadi. tengerészeié van, saját valutája, önálló kormánya. Az angol kor­mányzónak, aki a királyt képviseli, bizony nem sok dolga akad. Kanada mindenüvé saját köve teit küldi ki s a diplomatákat nem az angol kor­mányzó jelöli ki, hanem a miniszterelnök, akit viszont a nép választ. Kevesen tudják, hogy köz­vetlen a világháború előtt Kanada már el akart szakadni Angliától és csatlakozni akart az Egye­sült Államokhoz. Akkor a világháború miatt ez a, terv megbukott, most azonban fölujult, de töb bé nem az Egyesült Államokhoz való csatlako­zás a ...ó, hanem a szabad és önálló kanadai' köstajsaság kikiáltása* _ cm, szabadon terjeszthető m állam egész teriiíe­Mozgásban az angol világbirodalom Indiából egységes birodalom lesz, Skócia önállóságod akar, Kanada elszakad? síi Áprilisban vagy májusban életbelép a® uj indiai alkotmány ® s * Mit kíván Montrose hereege? ■« Kanada franda és szabad akar lenni London, január 30. (MTP.) Ebben az évben keli érvénybe lépnie az indiai alkotmánynak, amely Burmától az afgán határig egyesítené a számtalan kisebb és nagyobb államot egyetlen hatalmas birodalommá, helyesebben szövetségi államé fogná, amelynek egységes törvényhozása lenne s természetesen az egyes fejedelmek te­kintélyét és hatáskörét alaposan megnyirbálná. Az uj alkotmány, amely Gandhi és a 600 íeledelem Az egységesítésnek természetesen sok ellen­sége van Indiában, ami érthető is. Elsősorban az uralkodók vannak’ ellene, mert attól tartanak, hogy az alkotmány személyes hatalmukat meg- csorbitja s ez az aggodalom minden bizonnyal nem alaptalan. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy az angol uralom meghagyta legalább az „abszolút uralkodó" illúzióját az indiai fejedel­meknek. Ezek közül a királyok és hercegek kö­zül Európa csak néhányat ismer, akiknek óriási vagyonuk kölcsönöz az európai olvasó szemé­ben tekintélyt. A valóságban azonban kerek 600 önállóan uralkodó herceg van Indiában s ezek között soknak a „birodalma" nem terjed túl egy kö­zepes nagyságú város határain. De azért talán ezek ügyelnek legféltékenyebben arra, hogy szuverénitásukat meg ne sértsék. De ellenállást fejtenek ki az egységesítési tö­rekvésekkel szemben a hindu nacionalisták is, akik attól tartanak, hogy az uj alkotmány még erősebb kötelékekkel fűzi Indiát az angol biroda­lomhoz. Gandhi és számos más tekintélyes sze­mélyisége a hindu nemzeti mozgalomnak élesen harcol az alkotmány ellen. Ők lépésről-lépésre távolodni akarnak Angliától, az alkotmány pe­dig az angol érdekekhez való közeledést jelenti. Viszont az angolok nem tűrhetik egyik mozgal­Az írek után a skótok Ugyanakkor, amikor Indiában egységesítési gondjai vannak a birodalomnak, odahaza Angliá­ban elemi erővel lángolnak föl a szeparatista mozgalmak. Írországot már Európa is alig szá­mítja Angliához, a zöld sziget és a birodalom között nincs is már más kapcsolat, csak a ko­rona. Az ir kérdéssel tehát már leszámoltak az angolok. Most azonban jelentkezett a skót füg­getlenségi mozgalom. Glasgowban és Edinburg- ban egymást érik a tömegdemonstrációk. A tömeg skót zászlók alatt vonul föl és a régi Stuart-himnuszt éneklik levett kalappal és könnyes szemekkel, mintha csak a múlt héten végezték volna ki Stuart Máriát. A skótok ir mintára Home rulet követelnek, ön­álló skót minisztériumot és skót parlamentet, azt akarják, hogy Skócia taktikusan is önálló állam­má váljon s csak a korona kösse a birodalom­hoz. Az indokolás egyszerű és alig lehetne vala­mit ellene vetni: a birodalmi parlament annyira el van foglalva világpolitikai gondjaival, hogy képtelen a spe­ciális sköt ügyeknek annyi figyelmet és érdek­egy 360 milliós országot fog életrehivni. áp­rilisban vagy májusban már érvénybe lép, amennyiben addig nem történik valami* India eddig ugyanis két részből állott, az egyik rész a tizenegy parlamentárisán kormányzott tartomány, amely az angol király birodalmához tartozott és az úgynevezett „kisállamok", ame­lyeket viszont maharadzsáik kormányoztak telj­hatalommal. mát sem, a hercegek önállóságának meghagyása egyet jelentene az állandó belső bizonytalanság­gal. ami Angliának sok pénzébe és sok katoná­jába kerül. De ezt még könnyebben viselné el, mint a nemzeti önállóságot. Anglia a hindu nem­zeti törekvésekkel szemben a legszélsőségeseb­ben konzervatív álláspontot foglalja el — és nem egészen alaptalanul. Az állandóan növekvő ellenségeskedés a hin­duk és mohamedánok között az angol állás­pontot látszik igazolni. De Anglia elsősorban arra ügyel, hogy leggaz­dagabb gyarmati piacát és egyben nyersanyag- forrását el ne veszítse. Az angol birodalomnak ma India birtoka sokkal inkább létkérdés, mint volt valaha. Valószínű, hogy elvben meg volna a hajlandóság az angolokban, hogy lazítsák a kötelékeket India és a birodalom között, de jog­gal tartanak attól, hogy abban a pillanatban, mihelyt ők kihúzták a lábukat az indiai félszi­getről, azonnal lecsap Japán és Oroszország, nem beszélve más, Ugyancsak gyarmatéhes hatalmakról* Az uj alkotmány, a „Government o£ India Act", amelynek mai formáját hosszuéves küzdel­mek után sikerült csak megadni, szövetségi ál­lammá alakítja Indiát — a hercegek és a hinduk akarata ellenére. lődést szentelni, mint amennyi kívánatos és szükséges volna. Claude Dubuc programba Mindenesetre súlyos hiba lenne lebecsülni en­nek a mozgalomnak a jelentőségét. A skót ön­állósági törekvések élén nem néhány tulambició- zus ügyvéd és politikai kalandor áll. mint évek­kel ezelőtt, hanem Montrose herceg, az egyik legrégibb skót fő­nemesi család, tagja, a Stuartok leszármazottja, akinek nagy politikai múltja és komoly tekin­télye van nemcsak szükebb hazájában, hanem Londonban is. Mindennek ellenére túlbecsülni sem szabad a skót függetlenségi mozgolódást. A skótok nagy­része még ma is úgynevezett unionisták, akik tudják, hogy éveken keresztül miiven befolyást tudott gyakorolni Skócia a birodalmi kormány­ra, már csak azért is, mert majdnem mindem kor­mánynak legalább a fele skótokból kerül ki. Az­után a gazdasági kapcsolatok Anglia és Skócia között sokkal erősebbek, mint .voltak az íjoi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom