Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-31 / 25. (4171.) szám
8 ____________________^:^GM-MAG^R-HTRL3ff i& eszéiő tények édUddteH, hogy magyarlakta vidékeken azon áJIarni szerveknél, melyek a magyar lakossággal állandó érintkezésben vannak, oly kevés számú magyar nyert eddig elhelyezést. Hét- röl-hétre újabb városok és járások adatait fogjuk közölni, hogy a magyarlakta vidékeken milyen kevés magyar nemzetiségű állami hivatalnok, vasutas és postás nyert elhelyezést. Elsőnek a komáromi postára mutatunk rá. Ebben a városban, ahol a magyarság a legutolsó népszámlálás adatai szerint a lakosság közel 64 százalékát alkotja, a postánál alkalmazott 36 hivatalnok közül csak 5 magyar nemzetiségű, vagyis a hivatalnokoknak csak 13.8 százaléka magyar, mig a többi hivatalnok közül 30 csehszlovák nemzetiségű, 1 pedig német nemzetiségűnek vallotta magát. A postánál lévő 22 altiszt közül csak 7 vallotta magát magyarnak, tehát csak 31 százalék, holott nem lehet kétséges, hogy a magyarságnak elegendő számú képzett embere van, akik ezeket a helyeket is he tudnák tölteni. Tudni Uett, hogy úgy az államszerződések, mint a csehszlovák állam törvényei szerint jógiink van ahhoz, hogy a magyarság gyermekei magyar iskolákban nyerjék oktatásukat és több Ízben hangzott el államunkban legfelsőbb helyről az a tétel, hogy senkit sem szabad elnem- zetleniteni. Az iskolák terén nagy a hiányunk és sok a sérelmünk. Sécebne&zuU, hogy a dunaszerdahelyi járásban lévő Süly községben, hol a legutolsó népszámlálás szerint a magyarság a lakosság 90.68 százalékát alkotja, nemcsak hogy nincs magyar elemi iskola, hanem van csehszlovák tannyelvű állami elemi iskola, holott annak az állami elemi iskolának jog és igazság szerint magyar tannyelvűnek kellene lennie, hogy a gyermekek magyar oktatásban részesüljenek. lények beszélnek: Mikor 1936 őszén felelős kormányférfiak kijelentették, hogy a magyarság jogos kívánságait teljesíteni fogják, a sajtó jelentette, hogy a miniszterelnök ur intézkedett, hagy a magyarlakta vidékeken a vasúti állomások magyar feliratot kapnak. Ez a cseCsehszlovákia lakossága lelehezeteh szerint: 77.51 százalék katolikus, 7.67 százalék evangélikus és 5.8 százalék vallástalan A katolikusok szaporodása tíz év alatt 4.3, a reformátusoké 6.4, az evangélikusoké 6, az izraelitáké 0.81 százalék ■■ ■ A felekezeten kívüliek 17.96, a csehszlovák egyházhoz tartozók 51 és a görög-keletiek 99.21 százalékkal szaporodtak meg Pozsony, január 30. A csehszlovák köztársaság lakóinak felekezeti eloszlásáról eddig igen kevés közlemény jelent meg és ha -meg is jelent, nem foglalkozott a felekezetek eloszlásával és még kevésbé az egyes egyházakhoz tartozó nemzetiségi eloszlásával. Az alábbiakban ezzel kivárnék foglalkozni. A köztársaságnak az 1930. évi népszámlálás szerint 14,729.536 lakosa volt. A lakosság megoszlása vallás szerint Ebből római katolikus 10,881.696, görög katolikus 584.999, örmény katolikus 4i2 és igy a különböző katolikusok összáma 11,416.737. A szlovenszkói és rusiznszkód ág. evangélikus egyház tagijainak száma 407.558, református van 219.108, evangélikus cs elitest vér 297.977., csehszlovák baptista 4445, metího'dista 7364, testvéri egység (Jedmoty bratské) 5682, cseh- testvéri egység (Jednoty cesko-bratské) 6813, német evangélikus 132.333, keletsziléziai ág- evangélikus 46 884, egyéb evangélikus 1597 és igy a különböző evangélikus egyházakhoz tartozók összáma 1,129.758. Ezen kívül pravoszlávok 145.598, a csehszlovák ewház 793.385, ó katolikusok 22.712, unitáriusok 1054, adventisták 4142, egyéb kekélység, mely a forgalom érdekében is igen kívánatos volna, sem történt meg eddig. Már pedig a magyarság szempontjából szavak helyett csak tettek beszélhetnek. resztény felekezetihez tartozók 2694, izraeliták 356.830, egyéb nem keresztény felekezetihez tartozóik 362. A felekezetnélkiiliek száma 854.638. A felekezeti hovatartózandóságot nem lehetett megálilapitani 1626 személynél. A felekezetek arányszáma Ez adatokból következik a felekezetek arányszáima. A köztársaságban élők köziül római katolikusok 73.54, görög katolikusok és örmény katolikusok 3.97 és az összes katolikusok együttesen 77.51 százalékot. képeznek. A szlovenszkói ág. evangélikusok a lakosság 2.77, a reformátusok 1.49, a csehszlovák baptisták 0.03, a nnethodisták 0.05, a testvéri eovséghez tartozók 0.04, a cseh testvéri egységhez tartozók 0.04, a német evangélikusok 0.90, a keletsziléziiai ág. evangélikusok 0.32, az evangélikus cs elitest vérek 2.02, az egyéb ev. egyházakhoz tartozók 0.01 és igy az összes evangélikus egyházakhoz tartozók a lakosság 7.67 százalékát képezik. A pravoszlávok a lakosság 0.99, a csehszlovák egyházhoz tartozók 5-39, az ó katolikusok 0.15, az unitáriusok 0.01, az adventisták 0.03, az egyéb keresztény felekezetekheiz tartozók 0.02 százalékot képviselnek. Az izraelitáik a lakosság 2.42, a felekezetnélkiiliek 5.80 százalékát alkotják. 1937 január 31, vasárnap* A felekezeti hovátarlozandóság a lakosság 0.01 százalékánál nem volt megállapitható. A reformátusok szaporodása nagyobb, mint az evangélikusoké Az 1921—1930. közötti időben a római katolikus egyház 4.29, a görög katolikus egyház 9.91, a görög keleti egyház 99.21 százalékos növekedést mutat ki. Az evangélikus egyházak közül] az evangélikus ciselhtestvérek mutatják ki a legnagyobb szaporodást, 27.4 százalékot. Az evangélikus egyházak közül a köztársaságban a legerősebb a szlovenszkói és ruszin- szkói ág. evangélikus egyház, melynél a szaporodás az elmúlt 10 esztendőben csak 6 százalékot, a reformátusoknál pedig 6.4 százalékot mutat ki. Az izraeliták a 10 esztendőben 0.81 százalék növekedést mutatnak ki, a ielekezetnélküliek szaporodása 17.96 százalék, a csehszlovák egyházhoz tartozók száma 51 százalékkal növekedett. Ez adatokból kitűnik, hogy ezen fentebbi lö esztendő alatt a köztársaság lakossága felekezeti eloszlásában két figyelemre méltó változás történt, a legnagyobb növekedést egyrészt a görögkeleti egyház, másrészt pedig az evangélikus csehszlovák egyház mutatja ki. Lélekszámban a római katolikus egyház mutatja a legnagyobb növekedést, 445.713-at, bár arányszáimban csak 4.3 százalékkal emelkedett. Felekezetileg legegységesebib országrész a morva-sziléziai és a legnagyobb eloszlás Ru- szinszkóban van. A legtöbb katolikus Morva^ országban, a legkevesebb Kárpátalján él A köztársaságban a legtöbb katolikus a morva-sziléziai országrészben van, mert ott a lakosság 85.88 százalékát alkotja, mig Csehországiban a lakosságinak csak 74.78, Szloven- sízkón 71.65 és Rusiznszkólban 9.55 százalékát alkotja. (Folytatjuk.)-— INFLUENZA ELLEN védelmeit kereső gyermekek v agy lábbado zók, a Tátr a verőié- nyes téli klnmájában, a Szászáé Joób Júlia vezetése alatt álló Helios Gyermek- és Leányotthonban találnak szeretetteljes fogadtatásra és kapnak uj erőre. Közvetlen Ötátraíüred szomszédságában. Prospektussal a vezetőség szívesen szolgál — Felséges ur, mi a leghívebb alattvalóid leszünk, — fogadkozott a küldöttség szószólója. Alboin elnézte a hosszú ostromtól elkinzott, halálfejes véneket és öröm lepte meg. Furcsa gyengeség, hogy iszonyú dühe igy elcsitult és jólesik, hogy nem lát roppant máglyákat s fülét nem csapja meg meg- gyalázott asszonyok halálos sikolya. Jólesik, hogy csend és hódolat fogadja vér és halálhörgés helyén. Igen, talán igazuk van ezeknek az alázatos, hajbókoló véneknek, akik nagy szivét, nemességét emlegetik és vértelen ajakkal hálát rebegnek, Az is igazöröm, hogy kegyelmet oszthat. —* Ne féljen hadamtól Pavial Harcosaim tudják parancsomat, — nyugtatta meg a véneket és elbocsátotta őket. Pavia az övé lett, csak most mondhatta igazán magáénak a Pő egész síkságát. Számba kezdte venni a had erejét. Emberfeletti munkát végeztek harcosai, A honszerzés és a hosszú ostromok megritkitották soraikat, fáradtak és kimerültek voltak mind. Ideje jött, hogy ne tartsa őket tovább vasban. Pihenő és uj erőgyarapodás kell! Széled jenek szét törzseik és nemzetségeik közt, szeressék asszonyaikat és az uj föld feketeszemü szép leányait, hogy viharálló, hatalmas uj faj sarjadjon ágyékuk erejéből. Egy-két esztendő kell csak, mig kardforgatóvá felnövekszik a törzsek fiatalja, öregebbje kiheveri sebeit és készlet gyűl élelemben, takarmányban is. Okult a déli tartományok rettentő pusztaságán. Ha megindul újra Róma ellen, a had fele nem veszhet éhen a szegény, letarolt tartományokban. A had ujjongva fogadta a pihenő parancsát* Amilyen öröm volt megindulni a romokba döntött Pannóniából és hősi életet élni a föld- foglalás évei alatt, olyan öröm lesz élvezni a pihenőt és nézni nyugalomban, hogyan teremt bőséget az asszonyok, szolgák és rabok serény serege, Ami haderő békében kell, azt a hercegségek maguk adják; játék ez, fiatal harcosok gyönyörűsége. Pavia élére legjobb hercegét, Zabárit állította Alboin és a szétszéledő katonanéppel maga is megindult pihenni Veronába. Néhány főnemes és testőrsége kisérte. Verona ki virágozva, ünnepi díszben fogadta. A kapuk előtt Roza- munda várta hölgyeivel. A tél szenvedése csak sápadtságot hagyott a királynő arcán és valami kevély önérzet áradt róla, de amikor Alboin leugrott lováról és hozzájött, hogy köszöntse, elvesztette gőgjét és elzokogó gyenge nő lett, úgy hullott, beleomlott sírva ölelő karjai közé, A falak elé tódult nép elragadtatott ujjongásbán tört ki, ahogy összeborulásukat látta. Tomboló ünneplés közt vonultak a palotáig. Rozamundát elhagyták szorongó érzései és boldog volt, kissé kendőzött fehér arca lassan kipirult Mégis csak hozzá jött vissza Alboin, mindig csak 6 hozzá, nem tarthatta meg gőgjét és nem zárkózhatok el előle. Pézsmaszag áradt belőle és szinte egészen aranyba volt beborítva, olyan tündökletes volt palástjában és finom ékszereiben, csak csupasz karjának és nyakának fehérsége világított csábitó, csiklándó szépséggel. — Gyönyörű vagy! — nevetett rá Alboin és olyan erősen fogta a karján, hogy ereiben valami titkos, lankadt kéj kezdett feltörni, I II EGOFÖU) REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR NEGYEDIK KÖNYV 64 (FOLYTATJUK) A palotában ünnepi lakoma várt rájuk. Alboin maga köré gyűjtötte főembereit és elégedetten szemlélgette a csillogó bilikomokkal, arany- kelyhekkel telerakott és fölvirágozott asztalokat. Meg kell hagyni, Ro- zamunda fejedelmi asszony, fényes ünneppé tudta avatni ezt a diadalmas hazatérést. Mialatt az étekhordók az első sültes tálakat lerakták'az asztalokra, hárfások halk dobkiséret mellett ringó, táncos ütemü dalokat játszottak. Csak később, ahogy a nagy falat húsokkal első éhségüket elcsitították és Ínyt ingerlő fűszeres levest mertek a tányérokba, lépett emelvényére a bárd, hogy rázendítsen Alboint dicsőítő énekére. Harsogó nevetések, vig kurjantások és tréfák közt ettek, szinte rá- gatlanul nyelték a nyárson félig sült húsokat és csemcsegve hörpöltek olykor az éles és maró mártásokból, A második tálnál Autrich herceg megemelte poharát. — A felséges királyasszony egészségére! Mind fölemelte bilikomát és Rozamundára köszöntötte az italt. Alboin is fenékig itta a kupát és szemét asszonyán hagyta nagy vágyakozó pillantással, Rozamunda fölállt és intett hölgyeinek. Úgy illett, hogy most elvonuljon velük, A kancsózás már csak férfimulatság. Benn az ebédlő teremben fullasztó lett a meleg, jól esett a hűvös bort kortyolni és hallgatni a bárd dalát. A főnemesek sorban jöttek kupáikkal Alboin elé. — Dicsőség néked, hatalmas király! — Dicsőség a nagy hóditónak! — Te vagy a mi nagy vezérünk, a világ ura vagy, Alboin király! — A legnagyobb langobard vagy! Országhóditó vagy, dicsőbb mind a tíz elődödnél, nagy király! Alboin fölállt és egyenként megcsókolta az elébe járuló urakat. Fölemelte ő is poharát és minden üdvözlésre hosszan ivott. Régen volt, hogy ennyi jóérzés tért a testébe, jó húsok és borok mellett, hogy igy örült ennek a szép életnek, az erejének, a hatalmának és örült emberei hűségének, A nemesek visszaültek helyükre, csak KIef herceg maradt állva. Odaintett egy legényt és vörösborral színükig töltette serlegét. — Alboin király, az egészségedre iszok! örökké éljen a Gausu- szok dicső nemzetsége! Alboin lángvörös lett. Megérezte a köszöntés mögött a mérges tüskét. Föltépte és fölhorzsolta, hirtelen oda lett virágos kedve. Veszett eb ez a félszemü KIef, hogy ilyen alattomosan belemar! Az asztalnál elhült vérrel nézték a királyt, — Hát erre iszol, KIef? Jó hivem vagy, ügyé? — mondta elfojtott haraggal és bevárta, mig KIef a szájához viszi serlegét. Akkor odacsapta kupáját a fejéhez. —- Vakulj meg egészen, te rühes bitang! KIef felhördült, arcát elborította a vér és kardjához kapott. Alig mozdult, kétfelől lefogták. — Hagyjátok futni, részeg kutya! — intett Alboin. KIef kivánszorgott. Fakó lett az ebédelők kedve, mintha mérget ittak yolaa yölamennyien,
