Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-27 / 21. (4167.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havontd 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes siám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • • SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRRHR. A bolgár-jugoszláv béke Az első „kivégzés“a moszkvai A GPU ügynökei Parisban agyonlőtték Dimitrij Navaschint, aki ismerte a trockista per kulisszatitkait Gyilkosság a Bois de Boulogneban - Navaschin kapcsolatai a moszkvai pör vádiottaival - Óriási izgalom a francia fővárosban dasági író Szergej Navaschin professzornak, az ismert orosz botanikusnak a fia volt és már fiatalkorában behatóan foglalkozott nemzetgazdasági kérdésekkel. Rendkívül sokat és alaposan dolgozott, mintegy harminc munkát jelentetett meg a gazdasági válság okairól és általános európai nemzetgazdasági problémákról. A meggyilkolt a világháború kitörése előtt mint ügyvéd működött Moszkvában. 1917-ben helyettes elnöke volt a hadifoglyok gondozását ellátó vöröskeresztbizottságnak, számos hadifogoly emlékszik, rá. A bolseviki forradalom után kénytelen volt elhagyni hazáját, először Stockholmba, majd pedig 1921-ben Párisba ment. Később Moszkvába utazott és sikerült kibékülnie a szovjetkormánnyal. 1926-ban végleg letelepedett Párisban és röviddel ezután átvette a párisi szovjetbank vezetését. Ez a pénzintézet úgynevezett északeurópai kereskedelmi bank volt és a szovjet gazdasági érdekeinek szolgálatában állott, Állását azonban 1930-ban otthagyta és fölvette a francia állampolgárságot. Ettől as időponttól kezdve kizárólag irodalmi munkásságot fejtett ki. A Stavisky-ügy mesterdetektivje vezeti a nyomozást A nyomozást Franciaország legkiválóbb de- tektivje, Gouillaume rendőrfelügyelő vezeti, ugyanaz, aki annakidején a Prince-Staviski-ügy- ben a nyomozást vezette. Érdekes, hogy Gouillaume január 31-én nyugalomba akart vonulni, de emiatt az ügy miatt megváltoztatta elhatározását. A nyomozás a legnagyobb titokban folyik. Hivatalos jelentésből mindössze annyit sikerült megállapitani, hogy a gyilkossági ügyben nyomozó Süreté-hivatalnokok a gyilkosság színhelyén három kilőtt revolvert és három szemüveget találtak. Néhány tanú jelentkezett, akik a közelben tartózkodtak és a lövések eldördülése után azonnal a gyilkosság színhelyére siettek és még látták, ahogy két alak eltűnik a Bois de Boulogne fái között. Navaschin homlokán két lőtt sebet találtak. Mind a két lövés halálos volt. Ma éjszaka a rendőrség ismét kihallgatta Spinasse és de Monzie minisztereket. A párisi lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a körülménynek, hogy Spinasse kihallgatása ma éjszaka több mint két óra hosszat tartott. A hatóság minden felvilágosítást megtagad az ügyben és az újságírók ma délelőtti ostromának azzal a kijelentéssel állottak ellen, hogy a nyomozás érdekében semmiféle felvilágosítást nem adhat a rendőrség. Trockij távirata Mexikóból Trockij, aki rendkívüli aktivitást fejt ki Mexikóban a második úgynevezett troekista per alkalmából, sürgönyzött Párisba és kijelenti, hogy Navaschint a GPU emberei ölték meg, még pedig azért, mert a meggyilkolt ismerte a moszkvai per hátterét. Trockij állítása szerint a gyilkosságot ugyanazok hajtották végre, akik annakidején az ő oszlói lakásába betörtek. Trockij egyébként kimentő táviratot intézett tegnap a „Manchester Quardian“-hoz és kijelenti, hogy hajlandó pártatlan bíróság előtt Sztálin ellen szóló dokumentumait bemutatni. Trockij le akarja leplezni azokat a módszereket, amelyekkel Sztálin és hívei a moszkvai pert megrendezték. Trockij szerint minden idők hasonló szégyenperei, — ideértve a cári rezsim összes justizmordjait, a Dreyfus-pert és a Lubbe-pert, — mind ártatlan mókák voltak azokhoz a sorozatos joggyilkosságokhoz képest, amiket a Szta- lin-rezsim elkövetett. „Teljesen fölösleges bizonyítani^ mondja Trockij táviratában, „hogy én 1928 óta semmiféle kapcsolatban nem voltam Radekkel és Pjatakovval. Ezek soha nem kerestek fel engem. A Knutson-család és titkárom nélkül egyetlen egyszer sem jártam Oszlóban. A perben szereplő Vladimír Romot, aki állítólag köztem és Radek között a közvetítő volt, soha életemben nem ismertem. Dokumentumgyűjteményemben elegendő bizonyíték van annak a ténynek az igazolására, hogy soha semmiféle kapcsolat nem volt köztem és a moszkvai per vádlottal között. Ezeket a bizonyítékokat egyébként a nyilvánosság elé fogom tárni abban a (*) A bolgár-jugoszláv béke a század egyik legrégibb és legvigasztalanabb perében tett pontot, ha nem is örökre, mint ahogy a békemü első szakasza hirdeti fen- költen és romantikusan, de legalábbis hosz- szu időre. A század eleje óta van Balkán-kérdés s ennek a kérdésnek a középpontjában állott mindig a bolgár-szerb viszály. Két rokon, sőt testvér szláv nép vetélkedése a délszláv hegemóniáért sok gondot okozott Európának s világoknak kellett összeomla- ni, hogy végre a két nép megtalálja egymás baráti kezét s megpróbáljon boldogulni saját erejéből és saját legközvetlenebb érdekei szerint, A mostani megegyezés hosszú évek óta tartó óvatos barátkozás gyümölcse s nem jelentőségét akarjuk kisebbíteni, amikor azt mondjuk, hogy a döntő lökést ehhez az összeölelkezéshez a kölcsönös kimerültség adta. Végkimerülésig ment a dolog *— néha bandázzsal, de legtöbbször bandázs nélkül s most elérkeztünk a végkimerüléshez. Mind a két oldalon belátták a mérkőző felek, hogy a harcnak sem értelme, sem célja többé, mindkét oldalon annyi házi baj, gazdasági gondok, belső zavarok sürgették a békét, hogy nem lehetett többé kitérni előle. így születnek ma békék Európában* de akárhogyan születnek, mégis csak vigasztaló és reménytkeltő tudat, hogy ahol tegnap még az engesztelhetetlen gyü- lölség megbénított minden barátságos gondolatot, onnan ma ünnepélyes békeszóza- jtot hall a világ. Jólesik hallani. Jelentősége azonban nemcsak abban van, hogy példát mutat Európának, hanem abban is, hogy talán uj fejezetet nyit a Balkán történetében. Hosszú és tartós békeállapot következhet a Balkánon s elmaradt szegény parasztországokat hozzákapcsolhat kulturálisan is Európához. Ez a része volt Európának legtovább török uralom alatt s természetesen ez a rész maradt el legmesz- szebbre az általános európai fejlődéstől. Nyugaton már régen pompázott egy gazdag urbánus polgárság, amikor a kis balkáni országok népei még portyázó janicsárokkal viaskodtak. Nincs száz éve, hogy a janicsáruralom falvakat égetett fel és asz- szonyokat hurcolt el bolgár és szerb falvakból. Az európai polgárság már vívta szabadságharcát s a demokrácia döntő leszámolásra készült a klasszikus kor politikai és társadalmi örökségével, Európa ipari munkássága már jelentkezett történelmi jussáért, amikor ezek a népek Európa e déli csücskében olyan problémákkal viaskodtak, mint Magyarország a XVI. században. Aztán megkezdődött a török birodalom szétbomlása s a kisnépek megpróbáltak önálló nemzeti életet élni; dehát tudjuk, mit jelentett ez a nemzeti önállóság: egyik vagy másik nagyhatalmi politika érdekeinek szolgálatát. Egyik oldalról a fejlődő középeurópai kapitalizmus nyújtotta ki karját a török uralom alól felszabadult területek felé, hogy útját Keletre biztosítsa s megteremtse szárazföldi párját annak a tengeri útnak, amin az angol áru utazik Keletre; a másik oldalról a moszkvai imperializmus jelentkezett egy nagy és vonzó álommal: Konstantin birodalmának feltámasztásával. Szép és romantikus program volt, az ortodoxia örök ábrándja, de persze ebből az álomból, akármennyi vért is ontottak érte lelkes ifjak és akármennyit szónokoltak és intrikáltak ősz politikusok, soha n?m lett valóság. De azért sokáig, még a világháború utáni kor-, Páris, január 26. A moszkvai terrorpör hullámai átcsaptak a francia fővárosra is. Tegnap este a Bois de Boulogneban átlőtt homlokkal holtan találták Dimitrij Navaschin orosz gazdasági irót, aki állítólag szoros kapcsolatban állott a moszkvai pör két fővádlottjával: Pjatakovval és Szokolnikowal. Navaschin 1889-ben Moszkvában született és a párisi szovjetorosz kolónia vezető személyisége volt. Hosszabb ideig vezette a szovjet párisi kereskedelmi bankját, később azonban nézeteltérései támadtak az orosz követséggel és ezért megvált állásától. Azóta kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozott, számos francia pénzügyi és közgazdasági lapnak volt munkatársa és több nagy francia vállalatnak pénzügyi tanácsadója. A francia lapok állítása szerint a GPU ügynökei tették el láb alól Navaschint Az esemény Párist lázban tartja. A francia hatóságok a legnagyobb eréllyel láttak hozzá, hogy földerítsék a titokzatos gyilkosság hátterét. Annak ellenére, hogy a rendőrség a nyomozás részleteire vonatkozóan nem hajlandó föl- világositást adni, minden kétséget kizáró módon meg lehet állapítani, hogy politikai bűntényről van szó. Ki volt Dimitrij Navaschin? Navaschin feleségével és kisleányával a Bois de Boulogne közelében családi házban lakott. Nyugodt és rendes életmódot folytatott és barátai köréből szerzett információ szerint kizárólag gazdasági kérdések tudományos tanulmányozásával töltötte idejét. Társadalmi életet nem nagyon élt, csupán szűk baráti körrel tartott fönn kapcsolatot. Pénzügyi tanácsadója volt néhány társaságnak és francia lapokba gazdasági természetű cikkeket irt. Számos politikus és miniszter volt a meggyilkolt barátai között, többek között szoros kapcsolatok fűzték Spinasse gazdaságügyi miniszterhez, aki egyébként ma személyesen is megjelent a meggyilkolt feleségének és de Mon- zie volt miniszternek a társaságában a rendőrfőnökségen és vallomást tett a meggyilkolt politikai kapcsolatairól. Navaschin felesége kijelentette a rendőrségen, hogy férjének nem voltak személyes ellenségei. A meggyilkolt orosz gazszakban is, amikor pedig úgy a német ipari, mint az orosz vallási imperializmus számításai halomra dőltek, itt kisértett az ortodoxia nagy álma, Belgrádban voltak lelkes és *meggyőződéses hívei a bizánci gondolatnak s az európai' jövevény egy-kettőre belekerült ennék a színes és nagy álomnak bűvkörébe, vitákban vett részt és érezte, hogy az a historizmus, amely Európában már régen elveszítette jelentőségét, itt még teljes virágában pompázik és a veló élet problémáit sarokba parancsolja. Aztán voltak más fájó emlékek is. Itt volt a macedón kérdéskörökre rendezhetet- lennek és megoldhatatlannak látszó probléma. Már a század első tizedében, amikor nemzetközi csendőrséget kellett szervezni, hogy a komitácsikat fékentartsák, úgy látszott, hogy itt csak műtét segít. Aztán jött á műtét s nem is egy, hanem egymásután több is, a baj pedig nemhogy kisebb lett volna, hanem nagyobb lett. A komitácsikat nemcsakhogy megfékezni nem lehetett, hanem egyszerűen beültek a hatalomba: Bulgáriában voltak évek, amikor a tényleges hatalmat néhány terrorszervezet gyakorolta s Jugoszláviában is nem egy politikai vitát intéztek el revolverrel. A politikai bölcsességek rendre csődöt mondtak, a megoldhatatlan problémáknak és kiolthatatlan gyülölethullámoknak ebben az áradatában ki is tudta volna révbe vinni a béke csónakját? S aztán jelentkezett a népek természetes életösztöne. Negyedszázad véres acsarko- dása után feltámadt a politikai rögeszmékkel, nagyhatalmi intrikákkal és egyéni érdekekkel szemben a népek élniakarása és haltot kiáltott. A küzdőfelek elfáradtak, kijózanodtak, megtértek az élethez. Dűlőre vi~ hetetlen problémák és tisztázhatatlan történelmi kérdések között megtépázva, kifújva végül is egymás nyakába borultak. íme. egy európai békekötés története dióhéjban.
