Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-24 / 19. (4165.) szám
1937 január 24, vasárnap. rPR^GAI-A^AG^ARHlRLAP feakk nélkül Farsang van. Többet kerül szóba a toalett. Nemcsak hölgyeknél, férfiaknál is. Prágában ■például — azt mo/ul'ják — már divatba jött a frakk, nem illik már szmokingbanf vagy pláne egyszerű sötét ruhában menni a bálokba. Pedig emlékszem, néhány év előtt, diákkoromban legföljebb szmokingunk volt, ha a Lucernába mentünk, ahol a prágai bálok legjavát rendezik és a prágai magyarok előtt közismert, akárcsak a' pesti Vigadó... De a toalett körül valami baj volt a mi korosztályunknál. A szmoking is nehezen került ki számunkra a szabómühelyből. Először a. matúrái fényképezés izgalmas idején találkoztunk a szmokinggal. Ez még rendben volna. Ez úgy történt, mint évtizedekkel ezelőtt: legföljebb egy fiúnak volt az osztályban szmokingja — meg a fényképésznek — 5 ebben fényképeztette le magái az egész osztály. De a folytatás már tipikusan, a mi korosztályunkat jellemezte. Az egyetemi index mellé nem csináltatott magának mindenki fehér mellényt és ünnepélyes, selyemmel díszített különös szabású fekete öltönyt, amit szmokingnak, vagy még előkelőbben frakknak hívnak. Többnyire csak egy sötét ■ruha képezte a prágai magyar diák garde- robjában a „kimenő ruhát'*. Nem volt szükség arra, hogy angol előírás szerint öltözködjünk, ha „társaságba“ mentünk, mert úgyszólván nem is jártunk társaságba. A legelterjedtebb szórakozás a kávéházi tánc volt s néha-néha a Lucerna báljai, ahová nem volt kötelező —- kis kivétellel — valami különös báli uniformis. Ennek a ténynek nemcsak szigorúan divat-jelentősége volt. Van ennek — hogy úgy mondjam — „szociológiák* háttere is. A prágai magyar diákok nem voltak báli főrendezők, nem játszották az arany ifjúság dédelgetett szerepét. S a diáklányok sem voltak bál- királynők és közismert társaságbeli hölgyek. Csöndesen, szerényen és útból félreesve éltünk. Életünk hely színe a hónapos szoba volt, néhány lokál és főleg az uccu — prágai viszonylatban az uccuk királynője: a Vencel- tér. És farsang idején? A Lucerna báljai nem jelentettek társadalmi szempontból többet, ■minthogy ez az uccai élet egy éjszakára bekanyarodott néhány száz ismeretlen ember táncoló forgatagába, a Mányák és Verák szőke ismeretségein keresztül a diákos kalandok színes és röpke társaságába. De társaság, úgy ahogy azt társaságnak lehetne és szabadna nevezni, részünkre egyenlő volt az ismeretlennel. A mi társadalmi életünkhöz igazán nem kellett frakk — és nem is volt senkinek közülünk. De fontos mindez? Én is sokáig azt hittem, hogy nem. De idővel rá kellett jönnöm\, hogy a frakk nemcsak frakkot jelent, hanem ezen túl sokkal többet. Mert a frakk szimbólumnak tűnt fel később előttem. Úgy éreztem, hogy mivel a mi húszéves fiatalságunk frakk nélkül múlt el, nemcsak a frakkot veszítettük el, hanem mást is, aminek a frakkhoz tulajdonképpen semmi köze sincs. Akkor jutott ez eszembe, mikor megismertem a budapesti fiatalságot. Meglepetten láttam, hogy mindenkinek van frakkja. Ez ott fel sem tűnt. Még csak anyagi körülményekhez se volf kötve. Szükség volt rá, megvolt. Mert a budapesti fiatalság úgynevezett „társadalmi^ életet élt s ehhez kellett a frakk is. Engem nem is a frakk izgatott, de — nwn- dom — a szociológiai következményei. Láttam, hogy a budapesti fiatalember társaságokban forog, nekem ez Prága után olyan újdonság volt, hogy nem is tudtam arra gondolni, amire ők gondoltak: a szép és jókedvű szórakozásra, a kisérő ételre és italra, hanem a; prágai magyar diák szemével ösztönös komolysággal folyton praktikus „szellemű* hatásait, előnyeit figyeltem, szinte „kulturális** ■jelentőségét — mert mi már olyanok vagyunk, hogy mindenben a kultúrát érezzük meg először, biztosan azért, mert ez hiányzott nekünk legjobban, És egyre konzekvensebben vontam le a frakk viselésének előnyét és a frakk- tata nság h átrán yait. Ha nekünk frakkunk lett volna ... Vagyis ha olyan helyzetben élhettünk volna, hogy frakkra szükség lett volna... Erre gondoltam, mikor a prágai magyar diák alakját híttam, ahogy kimegy szombat este a Vencel- térre és jegyet vált a moziba. Mit hall ez a magyar diák, mihez kerül közel? Borzasztó komolyan éreztem, hogy a társaság hiánya milyen nagy veszteséget jelentett számunkra, ügy éreztem, hogy a társaságban a- sok félsz in&s, értéktelen, illanó elem közt rengeteg érték is van: a társaságban mindig akad valaki, akivel érdemes leülni egy sarokba beszélgetni, ismeretséget is lehet kötni, aminek másnap esetleg már a legkomolyabb „szellemi** folytatása lehet, meg valami oldó hatása is van a „frakkos**, parfömös, füstös atmoszférának, ami nem a „lumpolás* reszortjába tartozik, hanem „sliffet“, modort olt az emberbe, ami nemcsak bálban használható, hanem úgy általában „az életben“ is jól jön, sőt föltétlenül szükség van rá. ügy éreztem, hogy a társadalmi érintkezés szinte aláfesti a:, ember kultúráját, indít, mozdít, ötletet ad, fa zzájuttat, forgat, kiemel, könnyebbé, fe- s/.étj/ezeUxtnné tesz, szóval valahogy használhatóbbá teszi az értelmet, a, tudást — kilődd ja az emberi a magány komorságából, az Az Ínség dunaszerdahelyi balladája A katolikus társadalom szívós karca a csallóközi gyermeknyomor ellen Iskolásgyermekek az élet útvesztői között ■ ■ ■ A golyva és az ifjúkori bűnözés az éhező gárda legfőbb veszedelme A rendszeres jótékonyság diadala a kommunizmus felett Dunaszerdahely, január 21. (Saját tudósítónktól.) A pozsony—komáromi vasútvonal közepén fekvő Dunaszerdahelyre futnak az egykori „Aranykert" utjai, ez a szive Csallóköz vérkeringésének. Nemrégiben hetven község életereje ömlött ide bő sugárban, ma azonban már csak a vidék szegénysége özönlik feléje és a szomorú népvándorlás egy- re növeli az amugyis nagy munkanélküliséget. A község lakosságának majdnem fele zsidó. Az osztrák kormányok németesitő törekvéseinek idején költöztek ide és a kereskedelmi élet fontos pontjait szállották meg. Ma magyarok. Az ipartüző őslakos magyarság az egyes iparágak lemorzsolódása következtében napról-napra le- jebb csúszik az elszegényedés lejtőjén és anyagi erejével együtt veszíti el társadalmi aktivitását is. A földreform következtében a vidéki birtokok nagyszámú cselédsége ide szorult és lassan- kint éles válaszfal képződött a tehetősek és a nincstelenek között. A község perifériái a nagyvárosok lekicsinyített képét mutatják. Természetesen egyre növekszik a gyermeknyomor is és mire e dultlelkü gyermekhad elérkezik az iskola küszöbéig, az éhező gyermekkor sötét emlékeit hozza magával. A „rongyos gárda" Elszórt csoportokban kígyóznak reggelenkint a tanulók a katolikus iskola felé. Szakadt, hitvány göncökben, csónakcipőkben, hajadonfővel ténferegnek az uccákon, szemükben az éhség fénye, szájukban a cukros tealé elsavanyitott ize. Hideg téli napokban elnyujtóznak az iskola meleg levegőjében, mint Rimhaud bús fényiesői. A háború, utáni nemzedék vigasztalan jelene bontakozik ki előttünk a statisztika szerint is. A katolikus iskola 440 főnyi növendékének szülei foglalkozás szerint a következőképen oszlanak meg: iparos 24, földműves 32, hivatalnok 6, elszegényedett iparos és alkalmazott 78. napszámos és cseléd 300. Polgári sorban él tehát 15 százalék, a többi proletár. Ezek közül teljesen munkanélküli 96. A családok nagy részének helyzete egyenesen megdöbbentő. Alig van ház, ahol ötnél kevesebben ülnének asztalhoz étkezéskor. ötnél több családtagot számlál 217 család, vagyis 50 százalék. Legalább hatosával alszik egy szobában 172 család és 194 lakásban egy ágyban ketten-hár- man-négyen is alszanak. Vérszegénységt golyva A megdöbbentő szociális viszonyok rányomják bélyegüket a gyermeksereg életére. A hiányos táplálkozás sápadttá teszi arcukat, mert úgyszólván valamennyien vérszegények. A kényszerült mértéktelen vizivás, tea, leves fogyasztása, a csallóközi ivóvíz jódhiánya pajzsmirigytuiten- gést eredményez. Az iskola egészségügyi statisztikája közel háromszáz beteget jelzett a múlt évben. A kezdeti pajzsmirigygyulladástól a golyva kifejlett stádiumáig ivei ez a vonal. Hogy mit jelent ez a szomorú valóság szellemi nivó szempontjából, azt leginkább Wagner-Jauregg bécsi egyetemi tanár tudná megmondani, aki évek óta tanulmányozza a csallóközi golyvát. Nincs kórház! Ezen a ponton a község társadalma éppen csak a védekezés gondolatáig jutott el. A közel 8000 lakosú Dunaszerdahelynek, amelyhez körülbelül 60 község népe kapcsolódik, nincsen kórháza, holott enélkül a golyvajárvány megszüntetése lehetetlen. A kutak jódozása ideig-óráig korlátozza a bajt, de gyökeres orvoslást nem ád. A veszedelmes betegség a csallóközi magyarság testi és szellemi leromlását vonja maga után. mert a gyermek már vérében hordja az öröklött bajt, amelyet a nyomorúságos életmód csakhamar kifejleszt. A megélhetés komi gondjai A szegénység kényszerű igába hajtja a gyermekek nagy részét. Májusban a nagyobbak már kint tanyáznak a mezőn, pásztorkodnak, libákat őriznek késő őszig. Sovány élelmet, néhány koronát keresnek és ezzel járulnak hozzá a család szükségleteihez. Esetleg az így szerzett pénzen vásárolják meg az iskolai fölszerelést. Mások cipőért, ruháért szegődnek el mezei munkára. A 8—10 éves gyermekek hamar megismerik a kenyérkereset felelősségét és jó esetben takarékosságra, fegyelemre szoknak. Vannak azonban sokan, akik visszariadnak a nehéz, rendszeres munkától és könnyebb utón igyekeznek pénzhez jutni. Virágot árulnak, koffert cipelnek, vagy a baromfikereskedővel járnak körútra. Az elesettebbek koldulásra, vagy böngészésre adják magukat. Ebédidő táján egy-egy magányos gyermek megjelenik a ház körül, bekopogtat: „Kezét csókolom, nagyon éhes vagyok." A kapott falatot lenyeli, azután lefekszik az utszéli árokba és este beállít egy másik házba, más ürüggyel: „Édesanyám a kórházban van, kézit csókolom .. A böngésző gyermekek zsákkal, vagy tarisznyával rójják az uccákat, fölkutatják a piaci hulladékot, összeszedik a kenyérhéjat, gyümölcsöt, zsineget, papirost Az udvarokon a szemétdombon és a trágyatelepen kutatnak. Csontot, rongyot, bőrt szednek össze és eladják a házalónak néhány fillérért. Némely gyermek az öreg koldusokhoz csatlakozik és a falusi nép jóvoltából megrakodva tér haza. Az összeszedett pénzt azonban nem adják oda I szüleiknek, hanem cukorkát, vagy cigarettát vásárolnak. A merészebbek répát, rozsét, zöldséget oroznak a vidéki árusok szekereiről és a serdülők szenet kotornak le óvatlan pillanatban a vasúti kocsi tetejéről. Ezekből kerülnek majd ki a fiatalkorú bűnözők . .. Harc a nyomor ellen A dunaszerdahelyi katolikus társadalom helyesen ismerte föl a nagy szociális kötelességet és i számos egyesülete révén igyekszik leküzdeni a nagy testi és szellemi nyomort. Övről-évre akció indul, hogy legalább betevő falat jusson az éhezőknek és a szeretet szerény, de meleg ruháiba öltöztesse a fázó gyermekeket Különösen a helybeli katolikus nőegylet buz- gólkodik e téren. Tizenegy év óta minden karácsonykor több, mint kétszáz gyermeket lát el lábbelivel és ruhával. Ez évben 223 gyermeket ruházott föl és 7500 koronát adott ki ruhanemüekre. Megalakulása óta több, mint 110.000 koronát fordított a szegény iskolásgyermekek fölsegélyezésére és ez az összeg 2218 gyermeknek szerzett boldog karácsonyt. | A tantestület buzgólkodása folytán évenként mintegy 2000 korona értékű ajándék jut az iskolának. Éhez járulnak az iskolai előadások bevételei, amelyekből a tanulók könyveit, tanszereit vásárolják.. Ez a törekvő szociális munka tartja féken a könnyen kirobbanható ösztönöket, ennek tudható be, hogy a nagyfokú nyomorban sem fokozódik az elkeseredés és aránylag elenyészően kis réteget tart pórázon a kommunizmus eszméje. * * * Érsekújvár! is diadalmasan nyomul elő a kis magyarokról való szociális gondoskodás karitatív eszméje A katolikus fiúiskola tantestületének kezdeménye- zésére a járási közművelődési testület akciót indított félezer magyar proletárgyermek élelmezésére ■ ■ egyedüllét görcséből, kinyitja, bátrabbá teszi tó képességeket, nem hagyja, hogy elroskad- jon, megrokkanjon a lélek, mint a magában viaskodó, vagy erőtlenül szminyadozó társ- talon életében. így éreztem a „társaság“ előnyeit, mikor a mi prágai diákéletünk sivár lézengésére, vagy egymásban botorkáló meddő tehetetlenségére gondoltam. S mindennek oka a frakk... hogy frakknélküli ifjúság voltunk. Vagy lehet, hogy azért láttam ezt a kérdést olyan komolyan, mert komollyá tett minket az élet, amit „•társaság“ nélkül folytattunk. Nincs kizárva, hogy frakkosan kevesebb komolyságra tettünk volna szert... BOHSQ&Y Érsekújvár, január 216. (Saját fiudösitiónikt.ól ) Az éiteekujvári katolikus f iúiskola tantestületének Íve zd emény ezásére pénteken akció indult meg Ersekujvárott. A ' Járási Magyar K'özimüvelüd'ási Testület gyeimnek védelmi osztályt lét esi teli, azzal a célzattal, hogy a rosszul táplált magyar proletárgyermekek fel segít és ere, táplálására, megfelelő irányítására társadalmi akciót indítson. A fiúiskola tornatermében péntek estéire egybehívott értekezleten megjelent csaknem valamennyi magyar társadalmi egyesület képviselőije, Dr. Krammer Jenő tanárnak, a közművelődési testület elmükéinek megnyitó beszéde után Dinen Károly tanító, az akció élet- rehivóija részletes programot adott. lórién kifejtette, hogy mintegy 5—600 gyermek éhesen, rongyosan jár iskoláiba, otthon füteíilen szobában alszik, ágy az uccárá kényszerül s mivel az moca a legrosszabb nevelő, ezek a proletárgyermekek testileg és lelkileg elsatnyulmak s a magyar közösség számára étékiiket veszítik. Nagyszabású tervet dolgozott ki, amely szerint valamennyi érsekujvári magyar társadalmi egyesület közreműködésével mintegr 3 OOP tagot szerveznének meg, akik rendszeres szerény heti hozzájárulással lehetővé tennék egy tejakció megszervezését, napközi otthonok felállítását, a beteg gyermekek nyaral tatását s a gyermekvédelem különböző programpontjainak megvalósítását. A nagy figyelemmel fogadott munkaprogram elhangzása után egymás után emelkedtek szólásra aiz egyes egyesületek képviselői s lelkes hangon jelentették be közreműködésük el. Parcsami József, Berecz Kálmán, Bijesrik Gyula Tatarik Emil lelkes hozzászólása inán Vágovich Gyula fejtette ki állás pontját, majd dr. Bobossy Imre, Sándor Dezső s dr. Lapka Béla mutattak rá az akció rendkívül jelentőségére. Az értekezlet elhatározta, hogy a katolikus fiúiskola tejakcióját már a jövő héten megkezdi s felkéri a különböző magyar bálok rendezőségeit, hogy hívják fel vendégeik figyelmét minden báléjsziakáu az éhező magyar gyermekek ielsegitéséneU szükségességére. A rendkívül Telkes hangulatiban lefolyt ülés után nyilvánvaló volt, hogy egy rendkívül nagyarányú s szociális, nemzeti és kultúrám szempontból egyaránt beláthatatlan fontosságú szten^kedésról van szó, 7
