Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-08 / 256. (4105.) szám

•jpljfidaj

?Iaí PIojZBanzs iqqoiozqqSoi b jüpiqiu ‘aAjOAoq joqnuqizsq UBl}BiBqp>*$a siub

ASu qBJepBui y •>ja;1'nd9J ijoze ajjaure Spjjzpfeq bjjb s ‘jBqBOBpBin B qejpaSuais ‘uaqjaSuaj b qepi^f |uaq uaXj^in jeni joqittry *11191335-3A iBqqnSBm qa»tA lejupeui Aupq-au azssopuim ‘aajeSuai jijAu b qoj -paqzs94auiiq .191U qaSuiqiA JOjpq y ’jjojiunjzs qBU9fBq ASbu apui uoqopj ;8aa b BfpfBqXupqjps qajSnpjiA y

•luzpfBq wajaqai uoj-uaui {aed b qsso jtnpjoqBiipsD b i»q -qazo uasa^azspuiaax ‘2f?!JÍEM laqqoz -3A3 spj s ‘[9 aaj aaquia jq-Á’JSpu uuq -quiioso y gaj uofinpaoj más uaqsfj -aAUiBJinq soaa 3^m qeupso B A3oq •qauajisoaa jepna A83 zoqp;Bpio szaoj -bj jfBAiq y ‘íBqoqBupsa uaXji qBui^uzsBq sí |9ora Saul qadpu pba saiíSg ’qBupso )f?Ajq {oqszjpiBj E BfqBjB qqjSaiSai nmjBfrziA y

asapojíaj nuuphzta y

iiilltiiiilllliiiilHliiiilllh)iilllliuilllltMiilll'iiiilHiiiiillliiiiillliiiilll[iiittHliiiiillliiiilHliiiilHltiiillllinillHinilllliiiilllliiiillllinilllliniHllini1lltiiiilllllniHlruiilllt)iiiHlttnllHlliiilH<l>

•qizSusq inuauaíaqiq ap ‘saqapaa uagi jajaaspi b zg sí qnjpojodBZS sa qBqjBUB zb qaze qajpqifaj qqEAOj uadazs uoaSeu iiiuazs jjh Tua^jaqajpia jaqo pnjaqis Sbj-9JIIIB ;J9Ul ‘UBqBUinipB^S „J3I3 9SuBddBJ<‘ U3Z3A3uASn zb uaqqasaAiaq ASba gnq -|3U jaja uasafja; ‘baASbj aqSaf b qB|;oA

Bjo pajzaAa qos qaXiouiE ‘azsso qapoifnAS jBíjBqsooqBa ijbsooui sp {BqoaBAoa 9ade ;ibj -bj „uoqSosA'isra sajajaraqqox ’qafjaajsiqSaai ;3qnsa;zs3iap| A'Soq ‘i9qiaa B ipqqu qajsajr -aq }Bqo}BiiB poÁ’SBjaqSaí uaq9piABopun|

papai laSSafqoao zb qpppnjf zsojq

iieqoie|i9 qoASepqS^f popza paa? jaza^os e >ij)zsap;aj

I <B5KKl

•b saqoineoaq. aaÁi&i ASj •inm]B}nf tnuiduq quajod1 smuqBquq si-Őy-ra ‘muqfOA SBpunqso.i -dA seqőpooaq ASoip ‘quaqjQq aozgop qsora •qa|9 uioimy — •poqzsip ubs-ioaS ‘}:Bg.iB{ b BAZivqaq eqfl.i u qoqnzs — qassa-} — •zsden quojod eopBiq iSa .“ara aSba ‘{pja raamazs k |Bq- lüaft ‘biCgj iq uiBpBqSnp ma® .)aui3A}9Áu b ap ‘zbSi za ‘uüoxbpbze* v aq, 4i9'40qn[ m®u qaft — •aApaai b BASoqop Epa-BiAjoj — JB.uaq ufA e; ‘pBp^dBSaao zb ^ppreojoq psp.iBX — 'pipqBjod v tyiB^BZBjqB

■♦♦♦-------liims a^pazsaj pt'Bui ASoqi ‘qBUBqoa b ;popB 4Ui0jű'd ubAjo uaqaiS.iptn 99 aA.paui b uas -oqnp cqppj — qp-cqiqB^r ASpípSuop AS« j.aAiAuuáuiB ‘utBpcqpBAu ma9 pÁuTiy —

•joajBfB ZB {pl-aApaui b Bi{opjo9{ 99 Bqo.i b pi.uB{qnTrBA.S 9{Zöpj9íi ... ;.{p{{BAu .{-azam qos 93 —

'.

{OtUB{B ZB 4za UB9J0A® UiB{OJ 9}

pp9A 5[Bso ap ‘más ASa ®am qanzs ra^q —

i nio ^-BJBq "91 ipám ÁS-é qBsa '{iTizaSattr 4o^ —

:9{Z9pia^ ipiTZ?eam J'jra « ^pf

~ tZL~

^ Jégvirág.

gZB jjft -pBiBZ«ia oojbAo; ‘qtzS^apA ua[px

Félszem.

I ZB IJÍ '149990-ttt^ napúim; S^fiA b m-Birpne unau. üpo ‘bh^oa «t{ ap ‘mouRAtq 9C mau ‘aaaottiu raaqaj^;

zasaaaax svnoh

•\P| ajzaASaf ib^ozsbiba qq*>rS9{ b iqB ’zb 'iBurjBínf aSba £dB5j isViapuqq. iraB{ *ba aSba zb ‘{fo {Bqtq iqy *qq9 ‘luuaiSam S9ra qB{iB0{B |B|ni Baoqqam ‘|{oÁ qnzuod lAmcapí '{uaiii JopupA Aup'q uoqnSBzsjo zb ÁS'aq ‘rnBpi93. '{zsbjba b mi {{9q: uojid -Bd ■jjBuqO'SO'qai^f b sp zapayq óqazaAqpi^f b U9S9A {au944Q| y •qqnqaAS'si {{eq; Sara 'jutap -újra qBuqpqBSuBq y' 'qqs ‘4B?n aajeqaraon^ -raoxyq pA9{B4{Bq b qaASaíSara ppya S9P -diaiQgaq ASoq ‘qaqiarg H{oa afaapij 01 Buoaoq ’g qmiqisiqui v £Ja{{i| ;g qauufiÁSg; •uoquS’Bz.sio zb .lopinyA |aq — qjnípuom — juaj^r : aiu:ira{' paq qBuqo{BpB uaA[i — ‘tu6BA{0{a| ASba tiuBpuora{a {{aq uasara aiia tiiB9oSuBq pmB — uaqiau9q4ö4 b ‘pnBipqaj •zoqqaq’pf b zaqqa SBUi{Bq{B iuib qpiasem qpjqauoqaoi tiba{0 Airpqoui Biupoq -sopwoS {{9q aao{a a.i|3«auiapuTra qano}OZ9A

y '5{n.o9g}aqaipz9'q9{uia gp -ojaASij-Sara b of uaAprá ‘qpggBimuSara qpA9A *-47.994 axraaq, b ASoq ‘0{ba b.ub qaiBt- b zg

'M3XYrAIXM3X3a

‘liURg^y ;saA9 g{ ‘Bipqaog BaoSoQ

jujba aqqaaaquia aoquipp ‘luzoqppun qoiBfinupx •qa4;3qz343ZS jaraoao H{ ‘qaaaqina p[ ‘Bpo qajaaf

•Bquiojduiai y qapaAS ‘qaqaaaAí) •SuBitS-Sujiio ‘SuBaeq b 19-g

•ONV3VH V 39ZS

•putEgBA ‘gaA? g| ‘BUiqBzg sn;B|\[-b£ue 0J3J3ZS V )3q5Ui;o^S jicaazs aS{ ‘bá’ub 9f b ua^n ‘qoiBf^q

*qreopBZS49f sg ‘qizoSiop 4910 {aA9zaq Sf>i ‘qipaqeAqu ‘ju — «jq ‘qauuaAS b pii{a| uppzy

•49Xu|soiq n®A3N ‘b||iuB| ‘BflBiqO

‘l9qaui4a^S {afsí^j Sipuira azaq bAub zy

•jaqapapeijj b laífg q{Z4p |u9q|BASuB0Z40 sg ‘laqaqarajaA’S siq y qi;az3A qazaqÉAuy

"3Z3M VANV ZV

•3Á[[9g, cgaA3 gt ‘[49PH Aubaibh

'SpszuSi zb uba UBqaoq |J9)^ ‘S^siBimn 9f b {aqpopzajj 'Bqpsaoq b Joq {újra ubuuo ‘eq9paoq b injaq ismu y

•qnf{BSopuora ‘sapa ap ÍBf ‘qnfiBSioispq ‘qnfiaSiaizj •BfiBSaosa ;soui qeso 49A3i 9f •BfiBquAuai UBqpzBSi

•S93 qos b qn|3A zaS^A ‘S94d b S9U1 qnfpaa apy\ ‘qauinaoq ubisoui ^bsd Bqfug ‘qainjopni b aS9A Sara saujjq

•qqao azsso {azssSa zy qtapiazsso iniina ioqy ‘qopqi dfzg b qBuzoj;sB|V Bqppq .ASbu b ipqqoAuojjng

•na Á'uoziq rao{BufBS raau 3Q ‘qBf{BpSBAa{ {quaíjaASa^i ‘u9S;AuaA b qojani y qauSs^zsip Sipqosraa^

qaq9q!U9U Ppazsoijozs y {BqqoAuopnd qpfiBi 40q]j\{ ‘qauafapi sapazsojjpzg qaqaaaAS b sí ^eajnag

*|Bqn|BraBZ p9uzcAig jararaazs 5S9 ‘jinS onaASEft

•{BqnScui qff{ S{Bui>i

{aqqsraazs ASbu qopn| jszraox

"Bqqiqpunn ‘pBaera apozs £BAjBjiq qqsofquinAS b aa •poaaSara {za BqASoq ‘f njQ {{343 Bq 9.r ‘sojoranAS uapn|^[

'X31MZS V

iwsyai xodVA9VN six- Ki — 122 —

A tóka és a

Irta: CSERMELY GYULA

Róka koma lelkét sok bűn terheli, ezt mindenki tudja. Lop, csal, mindig tilosba jár vadászni, belopódzik az udvarokon a ketrecekbe és nagy pusztítást visz végbe a szárnyasok közt. Tizet is megöl, hogy mohón kiszívja a vérüket és csak egyet visz magával földalatti odújába, hogy ott megegye. És nemcsak lop, de még az erdei állatokat is becsapja, ahogy például rászedte a hollót, aki sajtot- tartott a csőrében.

Egyszer történt-, hogy róka barátunk becsületes akart- lenni, a maga módja szerint persze, de ezzel -is kudarcot vallott csúnyául. Olyan pofont kapott mackó komától, 'hogy cipónyira dagadt sunyi ábrázata.

Tudniillik úgy volt, hogy mackó koma az erdőben reggeltől késő délutánig vadmálnát és földi szedret majszolt. A vadmálna savanyu, a földi szeder meg fanyar gyümölcs, nem volt tehát csoda, hogy mackó komának megvásott a foga.

Valami édesre jött meg a kedve és mert mackó koma jól tudta, hogy’ a méz a legédesebb a világon, hát addig-addig járkált és szimatolt, amig egy vastag fa odvábán mézet talált, nagyon-magyon sok mézet.

— Ez aztán a főnyeremény! — gondolta mackó koma nagy örömmel és már tolta is be orrát az odúba, hogy kedve szerint, habzsolja az édes, folyékony aranyat. De az erdei méhek, akik szorgalmatos munkával kora tavasz óta gyűjtötték a mézet, hogy télire legyen mit enniök, hősiesen védték a- kincsüket. Persze nem úgy, hogy bírókra keltek volna a medvével, hanem úgy, hogy biztathatták egymást, azt zümmögték egymásnak: szúrd, szúrd, nem

apád! És pont úgy, mint a legények a korcsmában: Csak a fejét, hogy meg ne

pán túl jón. úgy a méhek is kiadták a .jelszót,: Csak az orrát és a nyelvét, hogy a

bundájában kárt ne tegyünk . . . rajta 1 És úgy összeszurták mackó koma, orrát, nemkülönben torkoskodó nyelvét, hogy — szégyen a futás, de hasznos — mackó koma jajgatva elrohant-, olyan dagadt nyelvvel és orra], hogy ha tükörbe nézett volna, hem ismert volna sajátmagára.

Másnap reggel, hogy találkozott * rókával, ez csodálkozva kérdezte:

—• Mi lelt, kedves mackó komám,-tán a fogad fáj? Olyan dagadt a pof ármányod, mim, a huzatot kapott volna.- Fogam rendben van — felette a medT

f

c csak 0, méhek ne k köszönhetem ezt

1, állapotot. T$íq; lile mézre Jött, myg *

kedvem, de még bele sem kóstoltam és már helybenhagy iák az orromat és a nyelvemet.

— Baj, baj — sajnálkozott a róka. — Egy mé'hnek a csípése is fá-j, hát még száz és száz méhnek a szúrása!

— De nem ez a legnagyobb baj — morogta kedvetlenül a medve. — Sokkal nagyobb baj az, hogy élekJ.halok a mézért és nem fogok hozzájuthatni ezután sem. Mert a harcias méhek ezután is csak helyben fognak hagyni, ha meg- akarom dézsmálni a mézüket.

— Ne- búsulj, medve koma — jegyezte meg pislogva a róka-. — Hozok én neked valamit, amit ha; rákötök a buksidra, annyi mézet, fogsz nyalhatni, amennyi jólesik, de a méhek nem fognak bánthatni.

— Igazán? — örvendezett a medve..— Mi az a holmi, uj -találmány?

— Igenis, uj találmány. Úgy hivják az emberek, hogy: gázálarc.

— Gázálarc?! — csodálkozott a medve.—* Soha- életemben nem hallottam . . . vagy csak ugratni akarsz, te veres?

— Becsületemre — felelte a- róka —,

hogy most igazságot beszéltem,' barátom. Eszemágában sincs, hogy be akarjalak csapni. Különben, hogy meggyőzzelek, komám: most- megyek és szerzek olyan micsodát-, olyan gázálarcot és elhozom neked; Holnap -reggel várj meg itt és majd meglátod: a, fejedre kötöm az álarcot és nem

fognak megésiphetni a. méhek, de mézet bizony annyit, fogsz nyalhatni, hogy magad1 is fogod mondani: elég volt.

— No, jól van. Tehát itt, holnap reggel;

Róka koma- ez egyszer -nem füllentett*

Másnap reggel, ni, csakugyan hozott egy gázálarcot a medvének. Hogyan jutott hozzá, hol csente el, azt ő tudta, elég az hozzá, -hozta nagy diadallal az álarcot és amikor felkötötte mackó koma, fejére, kárörömmel azt mondta a veres:

— Most csak egyenesen ahhoz a fához menj, ahol tegnapelőtt úgy összesznrtak a méhek. Most próbálják ki rajtad a fullánkjukat! Egy sem fog az orrodra szánhatni, még kevésbé a nyelvedre, komám, de a mézük az mind a tiéd lesz.

— Köszönöm — hálálkodott a medve. — Most megyek, hogy megbosszuljam magam a méheken, te meg várj meg itt,, barátom, hogy megint leveheseed rólam az álarcod

— Magától értetődik, hogy megvárlak. Félóra 'ittül’va, hog^ mackó ko«w* fimgff

— 727 HÓKA

ISMERI AZ ÁLLATOKAT.

— Látod Sándorka, ott ül az ágon egy veréb és egy cinke. Meg tudod nekem mondani, hogy melyik a- cinke?

— Biztosan az lesz, amelyik a veréb mellett ül— feleli Sándorka-.

A PULYKAPECSENYE.

A régi világban szokásos volt, hogy a legátus diákokat a tiszteletes ur vendégül látta.

Egy ünnepi ebéd alkalmával pirosra sült pulykát hoz az asztalra a szakácsnő és a psc-senyéstálat a- pap intésére a legátus elé helyezi.

— Amice, ott a, kés meg a- villa — szól a tiszteletes — kezdje meg keloned a pulykát.

A megtisztelő feladatnak ügyetlenül lát neki a diák.

Közben felpillant:

— Hol kezdjem meg, kérem?

— Ahol csak akarja...

Erre a diák leereszti a kést, villát és mosolyogva jegyzi meg:

— Hát, biz én legszívesebben — otthon kezdeném meg!

A tiszteletes nagyon nevetett a talpraesett, válaszon, intett a szakácsnőnek, hogy a diák részére csomagolják be a pulykát és más sültet adatott az asztalra.

CUKORVASÁRLÁS.

Bemegy egy füszerboltba három gyerek.

— Mit akarsz ? — kérdi a boltos az elsőtől.

— Kérek tíz deka savaoyuoukrot — mondja a, gyerek.

A boltos előhozza a létráját, felmászik a legfelső polcig, leveszi a oukrosdobozt, le- . jön, kiméri a tiz deka savanyucukrot és a dobozt visszaviszi a magas polcra.

Ezután megkérdi a második gyereket:

— És te mit kérsz?

— Én is tiz deka savanyút kérek.

— Ejnye, — dohog a boltos, — nem tudtál hamarább szólni?

A gyerek csak bámul.

Erre a boltos a harmadik fiúhoz fordulj

— Te is tiz deka savanyút akarsz?

— Nem, — szól a gyerek.

> A fűszeres erre kiszolgálja a második fiút, a oukrosdobozt ismét ifelviszá a létrán, aztán, miikor lejött, megkérdezi a harmadik kis vásárlótól:

' <— Hát neked mi kell?

A gyerek erre kivágja!

Ed öt deka M.vanyucakrot kéreti

KIS LEVELEK

Fekete Antónia, Pécsy József, Bognár Etel. Felvettelek benneteket a kis magyarok táborába. Remélem, hogy szorgalmas munkatársai lesztek a Kis Magyarok Lapjának. — Szulló Lajos. A Kis Magyarok Lapját szelvénnyel együtt megküldjük elmedre. írd meg, ha megkaptad. —• Váczi Nóra. Ha a kért címeket meg tudjuk szerezni, elküldjük számodra-. — Putnik Éva. örülünk, hogy újra szorgalmas munkatársunk leszel. — Müller Klári. Fényképedet megkaptuk. János bácsit nagyon megörvendeztetted kedves ajándékoddal. — Gajdár Stella. Felvettelek a kis magyarok táborába. Kis Magyarok Klubja nem létezik. Légy szorgalmas munkatársunk, s ne csak rejtvényeket, de verseket is küldjél.

MEGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Dévay Emil. :: Hatvány Klári,- Hatvány Piroska-. :: Kenessey Ildikó. :: Liscsák Tibiké. :: Miiiller Klári. :: Pénzes Joákim,

Pa-ncza- Kornél, Prokopecz Józsika. :: Roz- losnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Sebők Évi, Sebők Juci, Szulló Lajos; Szecsey Klára, . Schvarcz Magda, j: Világi József. ;■

A 90. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő:

Keresztrejtvény: Mikulás, ara, all, láz,

Alabáma, dap, tét, óra, Kékes. — Maradék, ir, kalapok, lakatos, ál, sivatag, ab, la mér. — Kenessey Csaba sarokrejtvénye: Ildikó, Laura, dugó. iró,. ka, o. — Altstadter Magda rejtvénye: önképzőkör. — Nagy Róbert

rejtvénye: Athén, Génua. — Bartos Ottó fésiirejtvénye: Pósa Lajos. — Koltay Magda rejtvénye: Padló. — Kockareitvény: Irka, ráér, késő, a. rög. — Matus Szabina lánc- rejtvénye: Pék, kép, pár, rab, bőr. — Mül- fer Klári rejtvénye: Végén csattan az ostor,

000

Nyereménysorsolás:

Az október hónapban legtöbb rejtvényt megfejtők között három értékes könyv- jutalmat sorsoltunk ki. Az első dijat, a a „Utazás a- hold ráké tán “ cimtt könyvet Világi József, a második dijat, ,,A* vörös kém“ cimü könyvét ifj. Dévay Emil, s a harmadik dijat-, ai „Isten veletek, Hoból^** Xisntt könyvet SctovArc* Mtfd« nywt*