Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-06 / 254. (4103.) szám
^J«<2aMAC*ARHlRLaa 1936 november 6, péntek. Megoldódóit a íegyverszátlitó orosz hajók „titka* Nem orosz, hanem idegen hajókkal szállíttatott fegyvert a szovjet Spanyolországba Nem lehetetlen, hogy német hajó is volt a fegyverszállitók között ■■ ■■ ■■ Hogyan kerültek a világsajtóba az orosz hajónevek? Az orosz tengeralattjárók szerepe ■■ A PMH munkatársától ■■ London, november 5. (MTP) Az utóbbi hetek egyik legnagyobb világpolitikai eseménye tagadhatatlanul az orosz flotta megjelenése volt a spanyol vizeken. A lapok tele voltak a hírrel, hogy az orosz flotta fegyvert és élelmiszert szállít a spanyol vörösöknek, sőt zánt ajtók mögött bizonyítékokat is soroltak fel. A különös csak az volt, hogy néhány általánosságon túl konkrétebb adatok nem kerültek nyilvánosságra az orosz fegyverszállításról. Angliában, ahol a tengerészeti kérdéseket a nagyközönség is élénkebben tartja számon, mint általában a kontinensen, nagy feltűnést keltett az orosz flotta megjelenése. — már amennyiben orosz flottáról lehet beszélni ebben az esetben. Egy bizonyos, hogy az orosz kereskedelmi flotta még ma is a ,,nagy ismeretlennek" számit az angolok szemében. Keveset tudnak róla és nem is tartják sokra. De azért az angolokat nem hagyhatja hidegen, ha az orosz flotta néhány hajója akárminő célzattal megjelenik a Földközi-tengeren. A jelentésekről azonban megállapították, hogy hamisak voltak. Azok az orosz hajók, amelyek állítólag a Földközi-tengeren úsztak a spanyol partok felé, egytől-egyig nyugodtan pihentek belga vagy angol kikötőkben, egy részükről pedig megállapították, hogy 1898-ból való, hajózási szempontból teljesen értéktelen roncsok. Mi történt itt mégis? Hiszen hivatalosan nem cáfolták meg a hirt, hogy orosz hajók úsztak át a Dardanellákon, sőt némileg meg is erősítették, mert egyes laptámadásokkal kapcsolatban á török hivatalos sajtóiroda nyilatkozatot tett közzé, amelyben polemizál a támadásokkal és megállapítja, hogy a montreuxi szerződés békeidőben valamennyi kereskedelmi hajónak szabad átjárást biztosit a Dardanellákon. A szerződés harmadik szakasza értelmében Törökországnak joga van úgynevezett egészségügyi ellenőrzésre és rendkívül súlyos esetekben a hajók feltartóztatására Ennyi az egész, Törökországnak tehát, — mondja a hivatalos jelentés, — nincs módja rá, hogy az orosz hajóknak útját állja. Nagyon gyenge az orosz kereskedelmi flotta Az eset titokzatosságát minden további vizsgálat csak növelte. Megállapították, hogy egyes hajók nevét a Lloyd vagy Brassey hajó regiszteréből Írták ki. Ezek az adatok azonban rendkívül megbízhatatlanok. Az orosz flotta a háború után nem is akart más, mint ,magy ismeretlen" lenni, a legjobban informált körök is csak keveset tudnak róla. Moszkva nem ad felvilágosítást, a hivatalos adatok hiányoznak, a lexikonok és szakregiszterek pedig csúnyán felmondják ebben az esetben a szolgálatot. A legmegbízhatóbb hajózási tájékoztató, a „Lloyds Register of Shipping" 1930-as kiadása az orosz kereskedelmi flotta tonnaértékét 450 ezer tonnában állapítja meg, 'mig a „Gothai Almanach" 1934-es kiadása' az 1930-as tonnaállományt 841 ezer tonnára teszi. A különbség azért is nagy, mert az előbbi regiszter mindig bruttó tonnákban, az utóbbi pedig nettó tonnákban számol. Hivatalos angol tengerészeti körök megítélése szerint ebben a pillanatban az orosz kereskedelmi flotta egymillió tonnára becsülhető, ami annyit jelent, hogy az orosz flotta a kereskedelmi hajózás terén a tizenhatodik, legjobb esetben a tizennegyedik helyen áll. Az orosz kereskedelmi flottra 1/1S részét teszi az angol, 1/u részét az amerikai, 1/3 részét a norvég kereskedelmi flottának és kisebb még a görögnél is, az egész világkereskedelmi flottának pedig 1/83. részét képviselik az orosz hajók. Az orosz kereskedelmi flottának nagyrésze azonban nem is vonható ki egyáltalában az üzemből, úgyhogy a spanyol vizeken megjelenő orosz hajók valójában nem is orosz hajók voltak. Félmillió tonna „facér" hajó . A Keleti-, Északi- és Földközi-tenger kikötőiben egész sereg olyan kereskedelmi hajó vesztegel, amely jó pénzért mindenféle szállítmány lebonyolítására vállalkozik. Az aarhausd és ko- penhágai kikötőben vagy negyven, úgynevezett facér hajó vesztegel, ezeknek fele, mintegy ötvenezer tonna dán hajó. Németországnak magának is van mintegy 150 ezer tonnája, amivel nem tud mit kezdeni, egyedül a hamburgi kikötőben vesztegel mintegy hatvanezer tonna, ezeknek a hajóknak legnagyobb része persze idegen zászlók alatt szerepel, mert könnyebb megbízatásokat szerezni számukra igy. Antwerpenben is rendelkezésre áll állandóan vagy 60 ezer tonna, Norvégia, Hollandia és Görögország minden lehetőséget megragadnak, hogy meglehetősen nagy és csak nagyon gyengén kihasznált kereskedelmi flottájukat foglalkoztathassák. A valószínűség tehát amellett szól, hogy az oroszok a spanyol vörösök részére bérelt hajókon szállítottak fegyvert és élelmet és még hozzá sokkal előbb, mint ahogy a hírek alapján tudomást szereztünk róla. Nem kizárt dolog az sem, hogy ezek között a hajók között volt egy-két idegen zászló alatt úszó német hajó is. Sókkal inkább arról van szó, hogy ezeket az idegen kereskedelmi hajókat orosz tengeralattjárók kisérik. S ebben nagy veszély rejlik. A spanyol partok védelme A spanyol partokat ugyanis a nemzeti hadsereg hajói ellenőrzik. Eltekintve néhány jelentéktelen kivételtől, az egész spanyol flotta a nemzetiek oldalára állott, azok a hajók pedig, amelyek a kormány kezén maradtak, nem érnek sokat, akcióképességük nagyon korlátozott, nincs megfelelő tisztikar az irányításukhoz. A tengerészet tisztikara ugyanis kivétel nélkül vörösellenes. A legjobb spanyol páncélos, az Al- mirante Cervera, amely San Sebastian és írun ostrománál is résztvett és a biscayai öböl fölött uralkodott, kifutott a tengerre és a partok ellenőrzését gépfegyverrel felszerelt motorosok látják el. Ez a gyenge védelem a jelen helyzetben az északnyugati part ellenőrzésére elegendő, mig a nagyobb egységeket Franco a keleti partok és a Baleárok körül vonta össze. A spanyol hajók minden úgynevezett gyanús hajót feltartóztatnak a spanyol határok közelében. Ez semmiféle nemzetközi joggal nem áll ellentétben, mert a nemzetközi hajózási törvény szerint 3—6 tengeri mérföld körzetben a partok közelében az óceán úgynevezett nemzeti tengernek számit. Ha azonban a spanyol hajók ezen a körzeten túl, az úgynevezett nyílt tengeren feltartóztatnak egy gyanús kereskedelmi hajót, amelyet egy szovjet tengeralattjáró 'kisér és a tengeralattjáró torpedózni kezdi a spanyol hadihajót, — kész a konfliktus. S ez az, ami aggasztja az angolokat Az oroszok tengeralattjárói Oroszország tengeralattjáró-parkja ugyanis igen nagy. Az orosizok kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek a tengeralabtjáróépitésre és nagyszerűen képzett legénységük is van hozzá. A legjobb angol szakfolyóirat szerint két évvel ezelőtt Szovjetoroszországnak negyven tengeralattjárója volt, ma már van 100. Ha ez az adat megfelel a valóságnak, akkor Oroszország túlszárnyalta Franciaországot is ezen a téren.- JUGOSZLÁV-OLASZ KULTUREGYE- SÜLÉT ALAKUL BELGRÁDBAN. Belládból jelentik: Mussolini milánói beszédének Jugoszlávia felié tett kijelentései elsősorban a jugoszláv irók között érezteti jó hatását. Több ismertnevü szerb iró a két ország barátságának első jeléül elhatározta, hogy jugo- szláv-olasz kulturegyesületet alapit. Az udvarba sorra jöttek a langobard főnemesek, hogy megismerjék az ifjú királyasszonyt és minden látogatás nagy vendégeskedéssel járt. Zene szólt, szkáldok énekét hallgatták a lakomákon és tréfás fölköszöntőkkel mulatoztak. De Chlotsuinda minden vigság és ünnep közt nem érezte azt a fölszabadult örömöt, amit áhított. Amint beköszöntött az ősz, elcsöndesedett a palota. Csöndes lett Alboin is, de valami nyugtalanság lappangott benne. Megesett, hogy Chlotsuinda fölriadt éjszaka álmából és nem lelte maga mellett Alboint. Ilyenkor kiáltani akart hölgyeiért, de szégyelte félelmét. Olyan idegen volt körötte minden! Maga Alboin is. Csupa nap és fény volt álmaiban a férfi, kemény testi mivoltában is olyan szálló és légi, mint egy égi küldött, aki a megváltást hozta kietlen árvaságába. Álmait durván összetöri a valóság. Hol jár most Alboin? A vére dermedezett a gondolatra, hogy talán egy idegen asszony áll köztük. Akkor meghallotta Alboin lépteit a ház előtt.*Az ablakhoz futott és látta, amint egy oszlophoz támaszkodva mereven, csukott ajakkal áll és a szemei hunyva vannak. Rákiáltott. Alboin futva jött és karjaiba kapta, visszavitte ágyába. Most érezte karja meleg ölelésében, hogy menekül hozzá. Reggel elvágtattak a dombokig, ahol a szőlőt kezdték szüretelni. Fönt a dombtetőn Alboin megállította lovát és emyőzött szemmel a délnek húzódó hegyláncot kémlelte. — Mit nézel, Alboin? — Azok az én hegyeim, — mutatott Alboin dél felé és hangja remegett a vágyódástól. — Olyan szelidek, mint a ti hegyeitek. A fái is szakasztott olyanok. — Én is úgy fogom szeretni a hegyeidet, mint te! Alboin szeme lobbot vetett: — Eljönnél velem? — Nem is kell mondanod, csak érezzem, hogy igy akarod, — mosolygott Chlotsuinda. Alboint megcsapta az öröm, csupa lélek volt és láng: — Ó, nem lesz kényelemben hiányod. Olyan régen tervezem, de most valóra váltom. Fiatal vörös bükkből és szagos hársból lesz a palotád. Neked épitem, a tiéd lesz. Sátrat verünk, amig elkészül. A hegyek alatt ott a Balaton. Télen olyan viharos, mint a tenger. — Elmegyek veled, Alboin! Milyen balgák voltak mind a ketten. Az omladozó kőházban meg- nyomorodik az életük. Alboin a szellős sátrakat szerette és megtagadta természetét, hogy őt, a házak kényelmében nevelt, írástudó frank királyleányt megkímélje sátorozó élete viszontagságaitól. Már nem sajnálta a brigetiói komor nyarat. Hiszen Alboin azzal is kedvét kereste, hogy elhozta a régi palotába. Ez az áldozat drágább volt, mint minden jegyesi ajándéka és ékszere, amivel itt is elhalmozta. Alboin leemelte nyergéből és ahogy a keze erős fogását érezte, heves vágy fogta el, hogry ráhulljon és reszkető hévvel megölelje. — Szeretlek, nagyon szeretlek! — mondta fojtva és égő zavarral. A férfi magára nyalábolva vitte a dombtetőn. Ráhajolt nyakára, beletúrt hosszú, fénylő hajába és úgy suttogta elhalóan és reszketve érzékei gyűlő tüzében és olyan elborulással, mintha izekre szakadna a gyönyörűségtől: — Szeretlek, nagyon szeretlek! A férfi visszaadta a csókját, lágyan, gyöngéd érintéssel: — Virágom, kis gerlicém, te! Könnyű eső kezdett szitálva permetezni a dombon és finom csillogó párákba bujtatta összeboruló arcukat. Lent a domb alján elhalt a szüretelők éneke. Az esőben összefolytak az illatok, hangok és párák. — Te meg én... most egyek vagyunk, — érezte vére örömre gyuló mámorában Chlotsuinda és a testében lebolíozódott magány ösz- szeomlott hirtelen. Édes és szárnyaló gyönyör ragadta magával. Mélyen alatta, elmúlt bánata taván, bíboros szirmaival kinyílott egy virág. Asszonnyá ébredt, 11. Alboin egy sereg kézművest küldött előre Helmechisszel a hegyekbe. Azon a tisztáson, ahol a vadkantól halálra öklelt Pemmót eltemették, építtetni kezdte a palotát. Ácsoltak egy kisebb házat is, hogy a fagy beállta előtt abba költözhessenek, Brigetiót hamar elhagyták. Előbb Mogentianaeba mentek és onnan a hegyekbe. Chlotsuinda csak kedvenc komornáját, Gizát vitte magával. Mig a tisztáson épült a ház, vadászaikkal a lombjukat hullató erdőket járták. Boldoggá tette ez a sátorozó élet. A hüvösödő estéken nagy máglyák égtek a sátrak előtt és prémeikbe takarva nézték az ég szikrázását Meleg kenyérnek, lángos húsnak és ébredttüzü bornak izeit érezte Alboin csókjaiban. Alboin követet küldött Soissonsba egy építőmesterért. Kőből emelt templomra is gondolt, faragott szobrokkal és márványos oszlopsorral. A tóba nyúló földnyelven építi föl a papok klastromát a tornyos istenházával. Sopianae bányáiból hozza a vörösen erezett márványt. Ezt a tervét meglepetésnek szánta és nem szólt róla Chlotsuindának. A küldönc, aki Soissonsba ment, Chlotsuinda levelét vitte Nicetius püspökhöz. Nyárra várja elsőszülöttjüket, irta Chlotsuinda. Tavasszal induljon Pannóniába Nicetius, hogy ő keresztelje meg gyermeküket igaz katolikus hitre. Mert Alboin és egész langobard népe az eretnek Árius hitét követi. Jöjjön Nicetius, nehogy gyermekük lelke is a kárhozatba merüljön és térítse meg Alboint és az egész udvart, miként Szent Remi- gius sürgetésére Burgund püspökei visszatérítették Gundobaldot és egész áriánus népét az igaz katolikus egyház egységéhez. Chlotsuinda már hallotta Brigetióban Grimuáld langobard püspök prédikációját Iszonyodás fogta el, milyen körmönfont okoskodássá fajult a hit egyszerű vigasza. Valahányszor áriánus papot látott, megró ' hanta a félelem, hogy elkárhozik Alboinnal. Boldog volt, hogy itt a hegyekben nem üti meg fülét eretnek tanításuk. Tele volt homállyal és köddel minden prédikációjuk* EGO föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ELSŐ KÖNYV 18 (FOLYTATJUK)
