Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-22 / 268. (4117.) szám
1936 november 22, vasárnap. 'I>pa:gaiA\a&^arhirlap 17 Gigantikus védelmi szervezet Franciaország keleti határán A Verdiini „vörös övezet“ védi a Jtta&inoi-vonatat Fajtiszta német kutyák a francia határvédelem szolgálatában ■ Titkos zóna Verdun körül • Miért heilett újabb 3000 embert összpontosítani Verdun körül? •• A PMH munkatársától »■ Paris, november 21. (MTP). Az utóbbi Időben megint élénken foglalkoztatja a francia közvéleményt a híres keleti védelmi vonal. Nemcsak az izgatott hangulat, amely egész Európát áthatja, hanem politikai események erre a problémára terelik a széles közvélemény érdeklődését. Belgium kiugrása a szövetségi láncból és az ezzel kapcsolatban elhangzott nyilatkozatok élénken foglalkoztatják a franciákat. Már nemcsak a Maginot-vonalról van szó, amiről nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában tud minden gyerek, sokkal nagyobb az érdeklődés az úgynevezett Verdun körüli „titkos zóna" iránt, amiről általában keveset 'tud a francia közvélemény, az európai pedig pláne keveset. Franciaországban néhány nap előtt élénk nyugtalanságot keltett az a hir, hogy miért kellett a verduni zónát megerősíteni a csendőrség és a Gardes Mobiles háromezer főből álló válogatott katonájával. Hiszen Verdun meglehetősen távolesik a határtól, majdnem Franciaország szivében, mi szükség volt mégis a megerősítésre? A kérdés egyre sűrűbben bukkant fel a lapokban, úgy hogy a hadvezetőség egyik tagja, aki természetesen nem kívánja megnevezni magát, nem hivatalos, de tagadhatatlanul megnyugtató szándékú nyilatkozatot tett az újságírók előtt. — A Maginot-vonal védi Franciaországot — mondotta, — a Verdun-övezet pedig védi a Magínot-vonalat. Ez mindent megmagyaráz. Verdun és 700 ezer halottja Annak ellenére, hogy évente három- négyezer turista keresi fel Verdunt és környékét nemcsak Franciaország minden részéből, hanem Angliából, sőt Amerikából is, mégis általában keveset tudnak a verduni övezetről. A turisták természetesen nem a táj szépségeiben akarnak gyönyörködni, hanem a húsz év előtti harcok színterét keresik föl, látni akarják a helyet, ahol az uj kor legborzalmasabb ütközetei dúltak s ahol minden rög kedves halottak emlékét idézi. A Verdun körüli tömegsírokban, Forts Vaux, Travannes, Souville s Douamount temetőiben 700 ezer hősi halott alussza örök álmát Franciák, angolok, amerikaiak, belgák, németek ... A turisták rendszerint a nagy utazási irodák autokárjain érkeznek, a legtöbb fényképezőgéppel van felszerelve, hogy megörökítsék a helyet, ahol az apa, a fiú vagy a testvér pihen, ahol 700 ezer katona sírját ásta meg vaskezeivel a történelem. 1926-ig mindenki annyit fényképezhetett, amennyit akart. Akkor kezdődött a Maginot-vonal építése és a Verdun körüli vidék egyes szakaszain betiltották a fényképezést, de az ellenőrzés első időben nem volt túlságosan szigorú és a tilalom alapjában véve csak papíron volt meg. Mennél jobban előrehaladtak a munkálatok, annál szigorúbbá vált az ellenőrzés. Most már csak külön katonai engedéllyel lehet megközeliteni a hajdani csatamezőnek legtöbb részét, kirándulótársaságokat egyáltalán nem engednek közel és egyesek is csak szigorú ellenőrzés mellett tekinthetik meg a hajdani harcok szinterét. A Maginot-vonal mögött ugyanis, föl egészen a belga határig a türzérségi állások, kazamatták, lőszerraktárak sürü hálózata húzódik. Persze, azért sokan és meglehetősen sokat 'ftudtak a verduni, úgynevezett titkos övezetről. Hiszen a munkálatokat az utóbbi Htom évben olyan gyors tempóban kellett folytatni, hogy egyes részletmunkák elvégzésére külföldi cégek kaptak megbízást, ezek aztán saját munkásaikat küldték ki. Eltévedni veszélyes Az ellenőrzés természetesem megkétszereződött. Állandóan fegyveres őrök cirkálnak a mnumkálatok kör ül. Az idegen ellenőrzés az egész határvidéken szigorúbb lett Minden féléviben cserélik a hivatalnokokat s az idegen- ellenőrző hivatal szorosan együttműködik a Sureló National és a Deuxieme Bureau embereivel, valamint a helyi katonai parancs- jj noksággal. De rövidesen ezek az intézkedések is elégteleneknek bizonyultak. Tovább ^kellett menni egy lépéssel és azt a területet, 'ahol a Maginot-vonal hátvédje épül, „titkos övezetnek“ nyilvánították. Akit ezen a területen belül elfognak, nagyon kellemetlen kihallgatásnak, esetleg súlyos pénzbirsámak teszi ki magát s amennyiben külföldi, az illető könnyen börtönbe kerül és még hozzá bizonytalan időre. Ez a kockázat nappal, éjszaka sokkal nagyobb: ki van téve annak, hogy minden felszólítás nélkül egyszerűen lelövik vagy megismerkedik az éjszaka szabadon cirkáló vérebek fogával. Ezek a kutyák egyébként, amelyek Franciaország biztonságáról gondoskodnak, fajtiszta német juhászkutyák A -„vörös zóna" A titkos zóna határán mindenütt hatalmas táblák figyelmeztetik a járókelőt a veszedelemre. „Harci övezet! Tilos tüzet gyufán!, löve- geket, gránátokat vagy bármiféle hadiszerszámot megérinteni! Életveszélyes!“ Hogy a figyelmeztetésnek nyomatéket adjanak, a felírás alatt még két halálfej is rémíti a szemlélőt, akinek egyébként is ezer emlék juttatja eszébe 1915 és 1917 borzalmait . , . Néhány száz lépésnyire odébb — közben autónk átrobogo‘1TIhiaumont farm mellett — ujább hatalmas táblába ütközünk: „Vörös zóna. Tilos tovább menni*. Itt kezdődik a tulajdonképpeni titkos övezet. Állandóan csendőrjárőr cirkál az egész határ- [ vonal mentén, pórázon vezetett vérebekkel. [ Negyedóránként autós és motort) ieiklis jár- F őr tűnik fel és minden kiváncsit alapos vizs- jj gáláinak vetnek alá. Akinél a legkisebb gya- ' nus jelet találják, a ibellevillei kaszárnyába - kerül, ahol nagyon alapos kihallgatásnak vetik alá. Hog an védik a Mag'not- vonalat? A bellevillei kaszárnyában székel ugyanis a titkos övezet egész vezérkara. Itt van a hivatala a francia vezérkar második irodája által idedelegált Androuard hadnagynak is. A kómigyanus emberek az ő kezelése alá kerülnek. Itt székel azonban a csendőrség és a Sureté National s a Gardes Mobiles parancsnoka is. It gyűjtik össze az egész titkos területről befutó jelentéseket, a telefon és távíró naphosszat szól, amiből arra lehet következtetni, hogy a titkos övezetben lázas tevékenység folyik. Ai egész titkos zónát szakaszokra osztották föl s egy ilyen szakasz néha alig hoszTátrai járást akarnak létesíteni a Tátra javíthatatlan „reformerei" Az érdekelt községek és városok tiltakoznak a tarthatatlan terv ellen ■ Hol maradnak a hasznos reformok? Késmárk, november 21. (A PMH munkát álmától.) Több mint tíz esztendeje^ hogy a Magas Tátrával kapcsolatban mindig ujabib „reform”- terveik merülnek fel. Először a Tiso-féle Tátra- törvényjavaslat vetette fel a „reformálás” ötletét, majd mikor az abban tervezett rezerváció és kisa játítás nemcsak az érdekeltek, de az egész közvélemény ellenállásán megbukott, következett a nemzeti park eszméje. Ebben nem a Tátra flórájának és faunájának védelme volt elsősorban döntő, hanem azok a tervezett intézkedések, amelyekben átvették a Tiso-féle törvény- javaslat alapgondolatát: a rezervációt, továbbá azok, amelyek a Tátra alatti községeik számára lehetetlenné tették volna a legeltetést, a vadász- területek bérbeadását, az erdőgazdálkodást. Csak természetes, hogy a nemzeti park gondolata ebben a formájában nem volt megvalósítható. Újabb tátrai „reformterv" Azok a körök azonban, amelyek a Tátrát mindenáron „reformálni” akarják, nem nyugszanak bele a két, évek óta mindig ujaibb formában, de lényegében mindig ugyanazzal a szándékkal felmerülő terv bukásába. Újabb eszmét vetettek fel, amelynek megvalósitásáról várják terveik keresztülvitelét: a tátrai őslakos intézmények és telepek majorizálását. Ez az eszme egy „tátrai járás” létesítése. Forgalmi érdekek és a közigazgatás egységesítésének előtérbe tolásával propagálják ezt az eszmét, amelynek azonban rendkívüli nehézségei vannak és ezért a három járás, amelyhez a Tátra tartozik: a késmárki, a poprádi és a liptóujvári, élesen ellenzik a „tátrai járás* megalkotását. Egész sora a tátraaljii nemeit és szlovák községeknek, amelyek most ehhez a három járáshoz tartoznak, ugyanis tátrai erdő- és terület- tulajdonos. A jogi bonyodalmak egész sorát okozná, ha a Tátrát, amelyben a községi területek a legkülönbözőbb részeken vannak (sőt vannak községi tulajdonok, amelyek a Tátra több részében fekszenek), különálló járássá alakítanák át A birtokviszonyok bonyolultsága rengeteg nehézséget okozna fa lehetetWná tenné a „tátrai járás” közigazgatását. Ennek a „tátrai járásinak a propagálói ezt kénytelenek voltak belátni és ezért a legutóbbi időben — .miint arról a PMH is húrt adott- — revideálták a tervet. Az njabb forma szerint mindazokat a községeket, amelyeknek a Tátrában föld- és erdötulajdoniuik van, a „tátrai járásihoz csatolnák. amelynek székhelyéül Poprád városát szemelték ki. Ez azt jelentené, hogy a késmárki járásitól és a liptóujvári járástól elcsatolnának számos községet, köztük olyan nagy helyeket, mint Kakas- loimnic, odalkerüline többek között Hunfalva, Fonberg, Rókus, Felsőőr döf alva, Sörikut, Csorba stb. Az Így megcsonkított járások elveszítenék legjelentősebb községeiket, viszont a „tátrai járás” monstrum lenne, amely kiterjedésben és a lakosság iszámában felülmúlná az összes szCio- venszkói járásokat. Ennek az uj járásnak hatalmas közigazgatási szervezete olyan terheket róna a tátrai telepekre, amelyek messze feilül- haladnák a mai községi pótadó-összegeket és ehhez járulna még az, hogy a községi pótadót is tovább kellene fizetni. Késmárk és Szepesbéla problémája Van aizomb&n a dolognak még egy másik oldala is: Mi történne Késmárk és Szepesbéla városokkal, amelyeknek szintén van a Tátrában nagykiterjedésü birtokuk? Vájjon ezt a két várost is a „tátrai járás” hoz akarják csatolni? Mi lenne akkor annak a hatalmas, többmilliós költséggel épített járási hivatalnak ,a rendeltetése, amelyet Késmárkon néhány évvel ezelőtt emeltek? Késmárk megmaradnaa megcsonkított járás székhelyének, anélkül, hogy a város maga a járáshoz tartózna? Vagy talán „járási expo- ziturát” létesítenének Késmárkon, hogy így megosszák a monstrum-járás közigazgatását? Kétségtelen, hogy úgy Késmárk, mint Szepesbéla a legmesszebbmenő ellenállást fejtenék ki a „tátrai járás*-hoz való csatolásúik ellen. És ha mégis megtenné, akkor a ma fennálló jogi fa egy tekintélyes vfas# ŐSZI SZONETT Az őszi köd az ablakot belepte. Kicsiny szobámban megölt a homály, tarka színeit vetkőzi a táj és foszlányokban hull a földre leple. A falról busán néznek róni a képek, ahogy tűnődve ülök hallgatag, fölében szürke árnyak hajlanak és nyomasztók, mint távoli lidércek, Megkondulnak a templomi harangok, misére, és a csengő-bongó hangok rákuporognak fázósan szivemre. A kerti fák szelíden imbolyognak a, ködön ót s az ablakhoz hajolnak, vézna karjukkal felém integetve. BERKÓ SÁNDOR. szahb egy kilométernél és állandóan járőrök cirkálnak keresztiil-kasu! rajta. Minden gyanús idegenről előre íigyelmezte- iik a legközelebbi szakasz járőrségét és így követik motorkerékpáron az idegent lépés*1 rőldépésre, mig aztán viselkedése okot nem ad a letartóztatásra vagy pedig engedik szabadon tovább menni. Minden szakasz kazamatájában telelőn- és kis rádió'e.adóállomás van, a járőrök ide’.érnek vissza mindig Htjukról és állandóan jelentéseket küldenek a központba. A szolgálat állandóm működik, egy pillanatra sem szakad meg, éjjel ég nappal üzemben van. Abban a pillanatban, amikor átléptük a titkos zóna határát,'a szolgálatot teljesítő jár- őrprancsnok Thiaumontból azonnal érintkezésbe lépett a bellevillei kaszárnyával, és ugyanakkor értesítette a két szomszéd szakasznak, Damloupnak és La Vauchenak a járőrparancsnokát is, aki viszont a szomszéd szakaszokkal lépett érintkezésbe. Naigyon fontos esetekben értesítik a verduni helyőrségi parancsnokságot és a második iroda párisi közpnotját is, így védik a Maginot-vonalat. továbbra Is fenn állana, íbiszen Késmárk és Sze- peebéla az áDlmim után a legnagyobb'tátrai birtokosok közé tartóznak. De ha már a három táiiravidéki járás struktúrájának megváltoztatásáról van szó, akkor fel kell vetni egy másik, szintén változást igénylő, de az igazságosság szempontjából fcltétlenüll megvalósítandó tervet. A legutóbbi népszámlálás eredményei alapján a poprádi járás elveszítette német myeviogát, annak elleniére, hogy nyolc községiben: Pennádon, Szepesszoimbaiba.n, Mcteócon, FcfJkán, Nagyszállókon, Aleóerdőíalván, Maioimipaitakon és Strázsán minősített nőmet kisebbség van, sőt egyikében-másikában ezeknek a községeknek a többsége német nemzetiségű. Ennek ellenére a német .nyelvet e községek lakói a járási hivatalban és a brósáigok- nál (ideértve a lőcsei kerületi bíróságot is) mint (hivatalos nyelveit nem használhatják. A nyelv- törvény liberális szellemű magyarázata és alkalmazása esetén ezeknek a. .németeknek továbbra. ás meg keli' engedni anyanyelvűk használatát a járási hivatalban és a bíróságoknál. Ezt a nyelvhasználatot e községek német lakói számára a következőképp kellene lehetővé tenni: El kellene csatolni — Poprádon kívül, amelynek járáisi székhelyinek kell maradnia, hiszen. Poprád városa is nagy anyagi áldozatokat hozott a járás érdekében — a másik hét községet a késmárki járásihoz, amelyben a német nyelv használata biztosítva van és a jövőben is ibizto- sitva tesz. Szükséges reformok ügy értesülünk, hogy ennek a tervnek megvalósítása érdekében mozgalom fog indulná. Mindenesetre sokkal egészségesebb és célszerűbb lesz ez az akció, mint az, amely a „tátrai járás” létesítésére irányul. Érdekes ezzel kapcsolatiban, hogy azok a körök, amelyek minduntalan a Tátra „reformálásának” ideáját vetik fel, még sohasem foglak koztak olyan reformok keresztülvitelével, amelyek a Tátra idegenforgalmának emelését és a Tátra fejlesztését szolgálnák.' A Tátrának nem uj közigazgatási beosztásra, hanem adókönnyítésekre, útépítésekre, a devizanehézségek elhárítására, a szabad forgalom visszaállítására, befektetési lehetőségek megteremtésére, hosszúlejáratú, olcsó kölcsönökre, állami támogatásra van szüksége, hogy megfelelhessen annak a feladatának, amelyet a változott gazdasági viszonyok tűztek ki számára: létalapja legyen a Poprádvölgye gazdasági életének. Könnyítésekre és fejlesztési intézkedéseikre van szüksége a Tátrának, nem ■pedig uj járásra* ami csak újabb terheket jg»
