Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-15 / 262. (4111.) szám
1936 iit>vem£>er J5, tasámap. Ha a íaíak beszélni tudnának... ^MGAI-A\mAaR-H1RM0 Kedvelt kirándulóhely és vendéglő lett Landru Páris melletti házából Egy soha le nem leplezett bűntény ■ ■ ■ Szenzáció az Aubry-le-Boucher-uccában B ■ Egy kiadhatatlan lakás ■ ■ ■ Aki már nem emlékszik a Nozíére-család nevére • ■ Páris, november 13. (MTP). „A holt tárgyaknak is megvannak az örömeik és bánataik'*, mondja a görög bölcs, de alighanem téved. Mert a házak, amelyekben embervért ontottak ki gyilkos kezek, nyugodtan és derűsen élik a maguk hétköznapi életét és falaik, ugylátszik, már régen elfelejtették a haldokló utolsó, kétségbeesett sikolyát. Gyilkosság a Ronsin-közben A Ronsin-köz piszkos, kietlen sikátor Páris tizenötödik kerületében, a 8-as számú ház azonban idilli békében alszik egy terebélyes fa lombjaitól félig beborítottam Erre a vidékre ritkán téved idegen s ha Páris belvárosának forgatagából jön az ember, valóban úgy érzi, mintha valahol a vidéken járna. A kis háznak a földszinti lakásában egy zongoratanár ad órákat nem túlságosan tehetséges növendékeinek, legalább is a kézgyakorlatokból erre lehet következtetni, az első emeleten egy költő lakik, akinek soha még egyetlen versét nem nyomtatták ki, de azért ernyedhetetlen szorgalommal dolgozik. Ebben a házban játszódott le az utóbbi évek egyik legtöbbet emlegetett bűnügye. 1910 egyik reggelén az emeleti lakásban, ahol most az ismeretlen költő dolgozik, holtan találták Adolphe Steinheil szobrászt. A hatóságoknak annyit sikerült csak megállapitani, hogy gyilkosságnak esett áldozatul, a gyilkosság rejtélyét azonban soha nem tudták felderíteni. Letartóztatták a meggyilkolt művész anyósát is, aki vele egy házban lakott a földszinti lakásban, egy fél évig tartották fogva, de nem sikerült semmit rábizonyítani, végül is szabadog engedték. Az asszony elköltözött egy másik negyedbe, eltűnt az emberek szeme elől, s a gyilkosságra soha nem derült fény. Ugylátszik csak a falak tudnának beszélni róla, de a falak nem beszélnek, egykedvűen hallgatják az unalmas zongoragyakorlatokat és az ismeretlen költő tollának szaka-; datlan sercegését. Hogyan fogiák el Liahe&tíoí? A Rue Aubry-le-Boucher 4. szám alatt egy előkelő és hangos cégtábláju fodrászszalon és egy szerény könyvkereskedés között van egy kis hotel, néhány lépésnyire a Boulevard Sebastopoltól, úgynevezett jól- menő és olcsó kis szálloda, amilyen ezer és ezer van Parisban. 1913 egyik estéjén itt ütött agyon Liabeuf nevű anarchista egy rendőrt és még hatot próbált eltenni láb alól. A kis hotel folyosóin és lépcsőházában valóságos háború folyt le, revolvergolyók fütyültek és a rendőröknek végül is rohammal kellett elfoglalniok az anarchista székekből és bútorokból emelt barrikádját. A harc órákhosszat tartott és az anarchista elfojtására kiküldött rendőrök csak súlyos harcok árán tudták lefegyverezni Liabeuföt, valamennyien megsérültek, az anarchista is több sebből vérzett. Az ucca lakói, akik ebben az uccában születtek és valószínűleg ebben az uccában fognak meg is halni, még ma is szívesen és sokat beszélnek a nagy eseményről. Az egész ucca kivonult annakidején a Boulevard Aargora, ahol guillotine alá vitték a rendőrgyilkos anarchistát. Landru kertje Kint Gambaisban áll egy bűbájos kis vendéglő, ezzel a poétikus címmel: „Au Grillon du Foyer“. A vendéglő gyönyörű kert közepén áll, a falak fekete-fehérre vannak meszelve. A nehéz tölgyfaasztalokon fehér abrosz. Kitűnő ételt és remek italokat lehet itt kapni. A vendéglőt nagyon kedvelik a pá- risiak, sokszor szép nyári és tavaszi estéken egész kis autópark áll a vendéglő körül, a kert fái alatt komoly, nagy szerelmek szövődnek minden tavaszi évadban és a szerelmesek közül csak kevesen tudják, hogy ebben a kertben sugdosott valamikor megejtő hízelgéseket áldozatai fülébe egy Landru nevű gavallér is s a konyha mögött, ahol most a szakácsnő a jobbnál!- jobb ételeket készíti, nem is olyan régen még az utolsó kékszakáll krematóriuma állott. Persze vannak a vendéglőnek olyan látogatói is, akik egyenesen azért „zarándo'kol- nak“ ide, hogy a nevezetes helyet láthassák, ahol Landru garázdálkodott. Egy bűbájos, angyali arcú kis szőke lány állt mellettem és felejthetetlen hangon kérdezte egy rózsabokorra mutatva: „Valóban ez az a hely, ahol a csontokat elásta?** Már tudniillik Landru az áldozatainak a csontjait. A vendéglős ért az üzlethez és szentimen- talizmussal igazán nem lehet vádolni. Készségesen és bőbeszédüen ad felvilágosítást, sőt odatelepszik a hölgyek asztalához is és érzelmes hangon elénekel egy régi dalt, a Manont, amit Parisban már régen nem énekelnek, de itt különös hatása van, mert ez volt a kékszakáll kedvenc dala. Összkomfortos lakás — kellemetlen előélettel A Square le Bruyere 3-as számú ház, közel a Rue Pigallehoz, nyugodt, majdnem arisztokratikus külsejű kis palota, a kapun kis táblácska hirdeti, hogy „Lakás kiadó, összkomforttal, hideg-melegviz, központi fűtés, fürdőszoba.“ A párisiak nem .túlságosan szentimentálisak és akad itt idegen is bőven, mégsem sikerül kiadni a lakást összkomforttal és hideg-melegvizzel, de különösen a fürdőszobával. Ebben a lakásban lakott ugyanis Héra Mirtel nevű írónő, a magánéletben Madame Bessarabo. A hölgy sajáttervezésü asszonyállamáról irt hatásos, de kétségbeejtően unalmas könyveket, amire soha nem akadt kiadó. Egyik nap aztán az asszony állam sikertelen diktátora megunta a dolgot és az egyetlen kéznél levő férfin kitöltötte bosszúját. A fürdőszobában agyonszurta férjét, a holttestet feldarabolta, kofferbe gyömöszölte és leányával együtt kivitte a Keleti pályaudvarra és nemlétező címre elküldte gyorsáruként. Néhány nap múlva mindkét asszonyt letartóztatták, az írónőt huszévi fegyházra ítélték, első házasságából származó leányát azonban felmentették. Mióta ez a gyilkosság történt, természetesen volt már néhány lakója a lakásnak, de sohasem hos2- szu ideig s —• mint a házmester mondja — mindig nehéz volt lakót találni, soha senki nem érezte jól magát itt és mindenkit üldözött a balszerencse, aki egyszer ide betette a lábát. Ahol Violette Noziére lakott A Rue de Madagascar Páris szegénynegyedében van,’a tizenkettedik kerületben. Az ucca szegényes házaiban munkások és kishivatalnokok laknak. Ezeknek a házaknak egyikében lakott Violette Noziére, az utóbbi évek egyik legelvetemültebb gonoszftgyvérlódulás, szivszorongás, nehéz légzés, félelemérzet, idegesség, fejfájás, lehangoltság, álmatlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelenség a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József* keserüvíz használata által igen sokszor gyorsan megszüntethető^ Tudományos megállapítások megerősítik, hogy a Ferenc József víz a makacs szék- szorulás és az emésztőcsatornán át történő mérgeződés mindenféle jelenségénél — öregnek és fiatalnak — a legjobb szolgálatot teszi. Az orvosok ajánlják. emlékszik tevője. Bünperére még élénken emlékszik az egész vilá>g közvéleménye. A tizenhétéves Violette egyik este egy kis csomagban valami fehér port hozott szüleinek és azt mondta nekik, hogy ezt az orvos küldte, vegyék csak be és meglátják, hogy másnap reggelre lényegesen jobban fogják érezni magukat. Másnap reggelre az apa meghalt, az anya pedig élet-halál között lebegett. A fiatal gyilkost letartóztatták. S néhány nap múlva, amikor helyszíni szemlére vezették a lakásba,, a Rue Madagascar lakói elhagyták munkahelyeiket, az asszonyok hazaszaladtak a piacról, hatalmas tömeg verődött össze a ház előtt és nagynehezen sikerült csak á tömeg haragjától megmenteni a gyilkost. „Dobjátok a vízbe a méregkeverőt, verjétek agyon!” — hangzott a vésztjósló A BÉCSI HÁROMHATALMI KONFERENCIA A 'konferencián résztvevő államférfiak: Dr. Mimiét Guiirlo osztrák külügyi államtitkár, Kánya Kálmán magyar külügyminiszter, Ciano gróf olasz külügyminiszter és ér. Schuscbnigg osztrák , szövetségi kancellár. I kórus a ház előtt, mig a leányt a szomorú lakásban a detektívek faggatták. De aztán ez a szenzáció is elmúlt, a Rue Madagascar elfelejtkezett a Noziére-család- í ról, a lakásban most egy zöldségárus kofa lakik, aki saját bevallása szerint soha nem hallotta a Noziére nevet. E. K. £1 komáromi járás ji¥§ évi kötiségvÉiése Komárom, nioveimlber 14. (>Sa.ját tudósítóinktól,} A komáromi járási választmány tegnap 'tárgyalta a jáirás jövő óvá költségvetését. Parassin Sándor járási főnök a költségvetés ©gyes tété-, 'lednek ismeiriteítéséinél bejelentette a pénzügyi bizottságnak azon javaslatát, hogy a Komáromban építendő szlovák kultumház javára négy ve- ezer koronát szavazzon meg a járás. E kiuiltnr- házban helyet foglalna a Sdovenská Liga, a Ma-; tica, a Ziveua és a szlovák községi könyvtár. A járási főnök végleges javaslata az veit, hogy 1987-ben egyelőre. 15.000 koronát utaljanak ki erre a célra. A 'Sokolnak Komáromiban 100.000 koronával építendő tornaterméhez a járási választmány ugyancsak 15.000 korona segélyt szavazott meg. Király József egyesült párti járási képviselő ezzel kapcsolatban azt a kérdést tette föl, hogy a Sokol céljainak nem felei rneg-e továbbra is a g'mnázliuim tornaterme. A járási főnök szerint a gimnázium terme nem felel meg a Sofco Inaik s az uj 'tornatereim egyúttal ünnepélyek színhelyéül is fog szolgálni. Csalié- kö'Ziaranyeis római katolikus kápolna építésére kért segélyt. Szociáldemokrata tiltakozás dacára a töhibség 10.000 koronát szavaziott meg, Komárom város az árvaház vezetését a szociális testvérekre bízta, akik napi 5.40 koronáért adnak teljes ellátást egy-egy árvának. A szociális testvérek áldásos működésé felett jelentésében a járási hivatal is elismerését fejezte (ki. Ar, elfogadott költségvetés segéllytételei sorában többek között a vörös kereszt 5.000, az ifjúság- gondozó 5.000, a Miasaryk-liga 5.000, a komáromi muükáekultuirház 10.000, a iszovjetbaráitoik egyesülete 200, Matáea 200, munikástestedző 200, Sokol (gázvédeilemre) 5.000, szlovák könyvtár 900, magyar könyvtár 1.200, Paikovich diák- menza 1.000, református menza 500, komáromi magyar gimnázium 2.000, Malláith-iskola 1.000, községi leányiskola 500, szülőd tanács 2.000, községi csehiszlovák iskola 2.000, csehszlovák szülői szövetség 1.500, Karitász 500 koronával szerepek Drága lelt a pozsonyi színház kibérlése, veszély fenyegeti a magyar műkedvelő színészetet Pozsony, november 14. Dr. Neumann Tibor és dr. Aixinger László az egyesült párt nevében interpellációt intézett a pozsonyi polgármester-.: hez a pozsonyi színház magas kibérlési összegének leszállítása érdekében. Mig eddig a különböző egyesületek a dologi kiadások megtérítése ellenében kölcsön kapták műkedvelői előadásaik számára a színházat, addig legújabban a város minden rendező egyesülettől előzetesen 1100 koronát követel a kibérlésért. A magyarságot rendkivül sújtja ez az intézkedés, mert á pozsonyi magyar hivatalos szini idény rövidsége miatt a ínagyar közönség kulturigényeit leginkább csak műkedvelő előadások elégíthetik ki, amelyeket a különböző magyar kulturális egyesületek rendeznek. Ha a színház kibérlése ennyire drága lesz, lehetetlen magyar műkedvelő előadásokat rendezni. Épp ezért az interpelláció azt kéri, hogy az előbbi állapot visszaállittassék és a város csupán a technikai kiadások megtéri- tését kérje a rendező egyesületektől a szinház vasárnap délutáni, .vagy máskor történő kibérlést fejében, Sósborsiesszel! ’ u * MEGEDH .MEGE&OSiTf. FCiSsé duganyoSSa teszi CSAK VALÓDI DIANA
