Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-14 / 261. (4110.) szám

2 ^RyGATMAG^ARHIIgJ^ 1936 novenűjcr 14v szombat* A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA gatás és közvetlen veszély. De a római blokk hatalmainak második eredménye sem jelentéktelen. A bécsi értekezlet hátterében a julius 11-i'német-osztrák megállapodás üdí­tő hatása állt. Amikor a római blokk kelet­kezett, áthidalhatatlannak látszó ellentét ki­sértett Németország és az olasz-osztrák szövetség között. Róma és Berlin ellenfelei a kezüket dörzsölték boldogságukban, hogy ez az ellentét megakadályozza a két kö­zépeurópai nagyhatalom összhangját és le­hetetlenné teszi közös dunai fellépésüket. Nos, a római blokk apparátusa eltüntette ezt a nagy hibát és bajcsirát Középeurópá- ból. Elsősorban a közös megbeszéléseknek, Ausztria olasz támogatással történt megerő­södésének és Magyarország közvetítésének tulajdonítható, hogy a veszedelmes ellentét — sokak nagy bánatára — elsimult. Semmi nem igazolhatja jobban a római blokk béke­misszióját és erejét, mint az, hogy sikerült a legnagyobb középeurópai ellenfeleket ki­békítenie és ezzel eltávolítani Európából az egyik legnagyobb háborús veszedelmet. Melyik más európai szövetség hivatkozhat hasonló eredményre? Ki tudott kibékülni ellenfeleivel? Ki tudott közös nevezőre hoz­ni más középeurópai ellentéteket? A bécsi kommüniké büszkén mutathat rá erre a si­kerre, amellyel óriási szolgálatot tett a kö­zépeurópai konszolidációnak. Természete­sen önönerejét is megnagyobbította vele, mert a német-olasz-osztrák-magyar megér­tés gazdaságilag s politikailag döntő faktor­ként léphet fel az eddig szétszaggatott Kö- zépeurópában. Három év alatt a római blokk békepoli­tikája csodát müveit: olyan ellenfeleket bé- kitett ki, akik kibékülésében senki nem bí­zott többé, mert úgy látszott, hogy csak puccs, forradalom, háború dönthet az ügyükben. Az osztrák-olasz-magyar szövet­ség megajándékozta a világot a német-osz- j trák kibéküléssel s ezzel mindennél nagyobb tanujelét adta értékének. A harmadik ered­mény végre, amire Becsben hivatkozhattak, az a haladás, amit a római blokk hatalmai az erőgyarapodás és az európai jelentőség terén végezhettek. A Németországgal és Lengyelországgal megegyezett római blokk egyike Európa legerősebb regionális cso­portosulásainak, amely mindenütt nagy sűllyal léphet fel. Meg is teszi. De éppen a'bécsi konferencia igazolja, hogy bármily önérzetesen viselkedik, bármennyire köve­teli az őt megillető jogokat, sohasem ha­ladja túl a megengedett mértéket, tisztelet­ben tartja a nemzetközi megállapodásokat és nem erőszakoskodik. E fegyelmezettség terén Magyarország jár elől jó példával. Hányszor vádolták meg Magyarországot, hogy „erőszakos változtatásokra", ,,béke-| bontásra" törekszik, állandóan puccshire- | két költöttek körülötte s igyekeztek a ,,bé-1 kebontó Magyarország“-ról szóló propa- f gandával lerontani nemzetközi jó hírét. Ez-| zel szemben mi a tény? Egyetlen ország sincsen, amely oly kitartóan tiszteletben tartaná a nemzetközi megállapodásokat, mint Magyarország. A békeszerződések egyik vagy másik, kisebb vagy nagyobb cikkelyét csaknem valamennyi ország ha- tálytalanitotta már, hallgatólagosan, meg­egyezéssel vagy erőszakkal, nemcsak Né­metország, Ausztria, Lengyelország és Tö­rökország, hanem a győző államok is (pél­dául, amikor kibúvót kerestek a békeszerző­désekben előirt leszerelési kötelezettség alól) — csak Magyarország nem. Még Genf dédelgetett kedvence, Ausztria is ön­hatalmúlag határozta el, hogy a parancs el­lenére fegyverkezni fog, de a ,.békebontó" Magyarország nem cselekedett igy. Amit óhajt, legálisan akarja elérni s bizonyosra vehető, hogy a szövetségesek Bécsben el­határozott támogatásával előbb-utóbb meg is valósítja célját, mert az egyenjogúság meg nem adásának kirívó igazságtalan­sága tarthatatlan abban az Európában, mely például hangosan botránkozik, ha Hitler nem adja meg az egyenjogúságot egy Németországban élő embercsoportnak, holott a hitleri különbségtevés nem is nem­zetközi ügy, hanem egy ország belső pro­blémája. A római blokk ki fogja harcolni Magyarország számára az egyenjogúságot s ha ez megtörténik, ha Magyarország is­mét mint egyenrangú fél vonulhat be a né­pek közösségébe, ha mai megalázottsága megszűnik, akkor a legnagyobb középeuró­pai szövetség folytathatja munkáját s az ed­digi legális és békés módszerekkel hozzá­láthat a többi középeurópai probléma meg­oldásához* Nyilvánosságra hozták a bécsi tárgyalások hivatalos jegyzőkönyvét Bécs, november 13* A magyar—olasz-oszt­rák tanácskozások csütörtökön este befejeződ­tek és az értekezlet eredményéről hivatalos je­lentést tettek közzé* A közlemény nagyjelentő­ségű politikai és gazdaságpolitikai megállapitá­. r^eumónoIa l 9ennc ° es hát- f°/c/o/moAcnö/ sokat tartalmaz. A hivatalos közlemény egyebek között a következőket mondja: A három állam hösös céljai A római jegyzőkönyvek értelmében megtar­tott értekezleten újra megállapítást nyert a há­rom kormánynak úgy az általános érdekű, mint a három állam különleges érdekelt érintő prog­ramokra vonatkozó teljes egyetértése. A három kormány képviselői teljes gonddal megvizsgál­ták a három állam közötti gazdasági kapcsola­tokat és újonnan megerősítették azt a szándé­kukat hogy az eddig folytatott közös akciót tovább viszik, valamint azt a határozatot hogy a többi állammal való kapcsolatok kétoldalú szerződések utján fejlesztessenek tovább. A há­rom kormány képviselői elégtétellel állapították meg a római jegyzőkönyvek összhangzatos mű­ködését és azt, hogy ezek az egyezmények a Duna-medence újjáépítése céljának teljesen meg­felelnek, A német-osztrák egyezmény Magyarország és Olaszország külügyminisz­terei elégtétellel vették tudomásul az Ausztria és a német birodalom közt való viszonynak a julius 11-én kötött megállapodással való rende­zését. Olaszország külügyminisztere tájékoztatta az osztrák és a magyar kormány képviselőjét a német birodalom vezérével és kancellárjával, va­lamint Németország külügyminiszterével folyta­tott megbeszéléseiről. Magyarország és Ausztria képviselői élénk megelégedésüknek adtak kife­jezést az olasz és a német kormányok ama elha­tározása fölött, amely szerint a Duna-medencé- re vonatkozó kérdéseket a barátságos együtt­működés szellemében fogják kezelni, fönntartva természetesen a három kormányt illetően az 1936. évi római kiegészítő jegyzőkönyvek ren­delkezései* A fegyverkezési egyenjogúság kérdése A három kormány képviselői teljesen egyet-1 értettek abban, hogy elismerik a magyar és az 3 osztrák kormányok fegyverkezési jogegyenlő-1 ségre vonatkozó álláspontjának jogszerű voltát,« amely jogegyenlőség megfelel az igazság elemi elvének. A három kormány ennek megvalósítá­sa céljából egymással érintkezésben fog ma­radni. A magyar külügyminiszter, valamint az oszt­rák szövetségi kancellár közölte Olaszország j külügyminiszjterével illetékes kormányaiknak • azt az elhatározását, hogy az ethiopiai olasz császárságot formailag elismerik. Az olasz kor­mány tekintetbe fogja venni a magyar és az osztrák kormányoknak azt a kívánságát, hogy közgazdaságuk Abesszínia gazdasági kihaszná­lásában résztvegyen. A megbeszélésre került kérdések és a hozott határozatok jegyzőkönyvbe foglaltattak. A három külügyminiszter elhatározta, hogy a legközelebbi összejövetelüket Budapesten tartják meg. Kánya Kálmán a bécsi értekezletről Kánya Kálmán magyar külügyminiszter csütörtö­kön éjfél előtt a menetrendszerű gyorsvonattal uta­zott el Bécsbó'l, hogy Budapesten fogadhassa pén­teken az odaérkező Ciano gróf olasz külügyminisz­tert. Kánya külügyminiszter elutazása előtt fogadta az osztrák sajtó képviselőit s előttük a következő nyilatkozatot tette: — Az a két nap, amelyet Bécsben töltöttem, egész várakozásaimnak megfelelően folyt le. Az­zal a tudattal térek vissza hazámba, hogy munkánk a béke munkája volt és a kölcsönös érdekek meg­oldásának és elismerésének a munkája. Az olasz— osztrák—-magyar együttműködés meghozta a maga gyümölcseit és a mostani bécsi megbeszélések sima lefolyása újból bizonyítékát adla az egész v lág számára annak, hogy a római jegyzőkönyvek há­rom aláíró államának békés együttműködése szi­lárd alapokon nyugszik. Az a kellemes és barát­ságos légkör, amelyben a megbeszélések folytak, jogosulttá teszik azt a föltevést, hogy az az ui, amelyen ma elindultunk, helyes és abba a helyzet­be juttatta a három államot, hogy békés céljaikat minden viharral szemben megvédelmezhessék és megvalósíthassák. Azt hiszem, hogy túlzás nélkül állíthatom, hogy' a bécsi értekezlet és a tervbevett további megbeszélés egykor a történelemben fog elismerést találni. Végül melee; és őszinte kö züne- tet mondok az osztrák vendégszeretetért. Különös köszönet illeti meg Schuscbnigg szövetségi kancel­lár urat és Schmidt külügyi államtitkár urat, mert nekik köszönhető elsősorban, hogy bécsi tartózko­dásunk minden tekintetben kellemes és kielégítő lefolyású volt Ciano küszönete Bécsnek Gróf Ciano olasz külügyminiszter már csütörtö­kön este beszállt a pályaudvaron várakozó külön- vonatba és az éjszakát a különvonat hálókocsijá­ban töltötte. Elutazása előtt bucsuüdvözletet inté­zett az osztrák néphez. Köszönetét mondott a ba­rátságos fogadtatásért, majd igy folytatta: — Azok a megbeszélések, amelyeket Bécsben Schuschnigg kacellárral és Schmidt külügyi állam­titkárral folytattam, újból bizonyságát adták a két ország és kormányaik ama szilárd akaratának, hogy kölcsönös egyetértésben folytatják azt az építő mü­vet, amelyet Mussolini, Dohfuss és Gömbös a római jegyzőkönyvek aláírásával megkezdett. Sarokpillér ez az európai népek közti békés együttműködés épületében, amelynek felépítésén a fasiszta Olasz­ország buzgón közreműködik. Amikor Bécsbó'l a baráti Magyarország látogatására elutazom, a dtice, a fasiszta kormány és az olasz nép nevében még- egyszer kifejezésre akarom juttatni őszinte jó kí­vánságainkat az osztrák népnek és azoknak a fér­fiaknak, akik sorsát irányítják. Ciano gróf különvonata pénteken reggel féltiz órakor indult útnak Budapest felé. A külügymi­niszterrel utazott felesége és nagy kísérete, továbbá báró Villani kvirináli magyar követ, Marosy Ferenc követségi tanácsos, külügyi sajtófőnök, valamint a Bécsbo érkezett olasz, magyar és egyéb külföldi újságírók. Ausztria közvetítő szerepet akar játszani a római blokk és a késantant között Budapest, november 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A budapesti lapok vezércikkben üdvözlik az olasz külügyminisztert s kiemelik azt, hogy gróf Ciano mint a duce képviselője jött Magyarországra. A bécsi hármas konferenciáról is teljes részle­tességgel számolnak be a budapesti lapok. Egy­öntetűen megállapítják, hogy a tárgyalásról ki­adott hivatalos közlemény a legteljesebb mér­tékben kielégítő. A hórom külügyminiszter nem szenzációval lepte meg a világot, hanem tanú­ságot tett a reális alapokon nyugvó érdekközös­ség következtében megnyilvánuló teljes egyet­értésre. A Pesti Hírlap azt irja, hogy a jegyzőkönyv­ben említett kérdéseken kívül bizonyára más kérdéseket is érintettek, amelyek főként Ma­gyarország és Ausztria szempontjából fontosak. Hogy a magyar külügyminiszter nem kérte az olasz és az osztrák kormány hivatalos hozzájá­rulását a magyar aspirációkhoz — irja egyebek között a lap —, ennek oka valószínűleg az, hogy a magyar kormány nyilván nem tartotta alkalmasnak még az időt az ilyen javaslat meg­tételére, A lap tudósítója jólinformált helyről azt hallotta, hogy erre vonatkozólag újabb nagyje­lentőségű nyilatkozat fog elhangzani Horthy Miklós kormányzó római látogatása során. A római blokk államai a nemzetközi hatalmi egyensúlyban mutatkozó eltolódások hatása alatt óvakodtak attól, hogy a blokkon kivül álló országokkal szemben formaszerüen megkössék magukat. Ausztria a lap jelentése szerint ragasz­kodik ahhoz, hogy közvetítő szerepet játszón a római blokk és a kisantant államai között. Olaszország érdeklődése viszont ma London felé fordul. A Magyar Hírlap kiemeli a bécsi eredmények közül azt, hogy Magyarország és Ausztria részt kap Abesszínia gazdasági kihasználásából. A Budapesti Hírlap megállapítja, hogy a mos­tani konferencia ismét bizonyságot tett arról, hogy a római jegyzőkönyvek szelleme nem irá­nyul más államok ellen, hanem csak a paktum­ban résztvevő államok érdekeit kívánja meg­védeni. Az Uj Magyarság hangsúlyozza, hogy a bécsi konferencia újabb jelentős lépés volt a Duna- uiedence újjáépítése felé, A lap nagy jelentősé­get tulajdonit annak is, hogy a legközelebbi hár­mas értekezlet Budapesten lesz. Ausztria Csehszlovákiával, Olaszország Jugoszláviával, Magyarország Romániával kezd tárgyalásokat? Páris, november 13. Valamennyi francia lap közli a bécsi értekezletről kiadott hivatalos köz­leményt. Általában megállapítják, hogy az érte­kezlet eredményei megfelelnek a várakozásnak és nem módosították lényegesen Középeurópa politikai helyzetét. Egyes lapok csodálkoznak azon, hogy a Habsburg-kérdést a hivatalos köz­leményben nem említették. A Jour római tudósítója a kisantant és a római csoport között való kapcsolatokról azt irja, hogy Ausztria Csehszlovákiával, Olaszor­szág Jugoszláviával, Magyarország pedig Ro­mániával folytat majd tárgyalásokat. A lap szerint a jövőben a gazdasági kapcsolatok jelentősége szabja meg a politikai kapcsola­tok kibontakozását. A Journal szerint a bécsi értekezlet sok nagyjelentőségű kérdést függőben hagyott, bár nem lehet tudni, hogy mi zajlott le a szín­falak között. A bécsi döntések mérséklete a lap szerint legalább egyelőre lecsillapította a kisantant ago dalműt. A lap helyesli a magyar fegyverkezési egyenjogúság ügyében hozott döntést, mert elismeri, hogy nem méltányos, hogy egyes államok fegyvertelenül álljanak, mig mások túlzottan és szabadon fegyverkez­nek. Emellett azonban nem hallgatja el áztj hogy a kisatant és a balkánszövetség államai nem ok nélkül tiltakoznak a magyarok és bolgárok újból való fegyverkezése ellen. London, november 13. Az angol sajtó egyelőre megelégszik a bécsi értekezlet által kiadott hivatalos közlemény közzétételével. Az angol sajtó véleménye a bécsi értekezlet­ről még nem alakult ki teljesen. Általában az angol lapok is elismerik Magyarország jogát a katonai egyenjogúsításra s megálla­pítják, hogy a bécsi értekezlet a lehető leg­kevesebb veszedelmes határozattal zárult. A csallóközi magyar tanítók nagygyűlése Komárom, november 13. (Saját tudósítónktól.)’ A komárom—csallóközi (magyar tanít ómegye igen népes nagygyűlést tartót a Jókai Egyesület ■ kulturházába-n. A gyűlésen a tanitómegye tanító* - gága majdnem teljes számban megjelent. Wánkay László elnök üdvözölvén Markovira Ede tanfelügyelőt és Kovács Alajost, a SzÁMTE elnökét, elnöki bejelentései során megemlékezett Franké népmüvelésügyi miniszter komáromi látogatásáról. Franké miniszternek átadták &. komáromi tanítóság több óhaját s a miniszter megígérte, hogy rövidesen minden hónap első napján fogják kapni a tanítók is a fizetésüket s bizonyos százalékú visszatérítést is kapnak a ré­I gi’bb levonásokból. Majd szólott a tanítók kul­turális munkásságáról, megemlékezve azokról a tanítókról, akik lelkesen s önzetlenül szolgálják a falusi továbbképzés ügyét. A falvakban a kul- turmumka legtöbbnyire a tanítókra hárul, akik a sok munkát sokszor nem 'bírják. Iskolánkivüli munkát ne végeztessenek a tanítósággal, — mon­dotta az elnök, — mert a tanítás és a nevelés egész embert követel s ha végeznek iskolánkivüli munkát, akkor azt honorálják is. Majd bejelenti, hogy kész az ifjúsági könyvek jegyzéke, a hasz­nálható, jó ifjúsági könyvekről. Bejelenti, hogy a komáromi s a dunaszerdahelyi járás választmá­nya szintén hozzájárult a pozsonyi Tanítók Há­za alapjához. A beszámoló után felkérte az iskolaigaz­gatókat, hogy adakozzanak az iskolák a Komá­romban felállítandó Jókai f zoborra. Bejelenti, hogy a jövőben több nívós kulturestet rendez a tanítóság s e kuiltűrést szervezőbizottságának, tagjaiul Takács Vincét, Kovács Józsefet, Széllé Gézát, Pataky Ferencet. Belezek Jenőt és Ka­pitány Eleket választották meg. Kovács Alajos, a Szlovenszkói Általános Ma­gyar Tanitó Egyesület elnöke jelentést tesz a pozsonyi Tanítók Házáról, kéri, hogy azt támo­gassák. Szól a szülői szövetségekről is.- Belezek Jenő kitűnő előadásban ismertette a rajztanitás metodikáját s ezt mindjárt illusztrálta is, nagy sikerrel. A pénztári jelentés után Kelemen Árpád a nyári tornatanfolyamokról tartott érdekes elő­adást. — EGY LELKÉSZ RENDTÖRVÉNYES UGYE. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Ba- iluceiiik József 31 éves római katoóikus káiplánt, Marinkova község adminisztrátorát a trenceéni kerületi bíróság rendtörvényes vétség írnia tt, 300 korona pénzbüntetésre átélte. A káplán a vádirat szerint 1935 május 12-én a községi vá- kusz'tás előlit a szószékről kioktatta híveit, hogy melyük pánt vezetőjére szavazzanak. Beszélt a gabonannonopóilium elten, amely szerinte csak .a gazdag embereknek hoz a konyhára. Fellel)-' bezés révén a pozsonyi felsőbíróság elé került az ügy. A káplán azzal védekezett, hogy a „ve­zető “ alatt Jézust értette. A felsőbíróság' nem fogadta eil a védekezést s a káplán büntetését 600 koronára emelte fel, nizzai az éndokotessaL hogy a templomban nem Bzabad politizálni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom