Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-14 / 261. (4110.) szám

1936 november 14, szombat.

A magyar nyelv jogait követelte Daross Andor a költségvetési vitában

Miért kell uiabb 40 millió az államrendörségre? ■ A magyar iárá- sokban nem tartják be a nyelvtörvényt . ,.a miniszterelnök nyelv jogi bejelentését nem tekinthetjük a nyelvkérdés megoldásának*'

Szlovenszkó és Kárpátalja ragaszkodik az autonómiához

j b°iTe* qi^,n '

V ^SSSS^SSSSS'^Dobozbao és tubusban:

M V®1' Ke 3.- - 13.A hontalan magyarok sorsa

A magyar nyelv mellőzése a hivatalok részéről

semmi köze, igen, az embernek mindig az az érzése, hogy féltik az államukat s ez ránk, idegenekre épp oly nyugtalanító, amilyen nyugtalanító látszólag rájuk nézve a mi esetleges jelenlétünk.4' így beszélt a két külföldi és most ittt van a belügyminisztérium költségvetése, amely tökéletes igazolása e két ur beszédének. Ez a fejezet szinte sugározza magából a bizonytalanság érzését és keresi a biztonságot a rendőrségen és csendőrségen keresztül.

küliek ilyen tömegben éljenek, hogy az erkölcsi, emberi és természeti törvény értelmében más államok polgárai nem lehetnek s államunk nem akarja elismerni ezt a pri- már jogukat.

A bürokrácia sxelleme

Az állam belügyi politikájában a bizonytalanság érzetét fokozza a közigazgatás bürokráciája.

Közigazgatásunk lassan átvette a régi osztrák közigazgatás bürokratikus rendszerét.

A munka a papírforma szerint folyik, az élet mellékes.

A garamszentgyörgyi eset

A szónok a bürokratizmus jellemzésére fölhozza a garamszentgyörgyi esetet, ahol 1932-ben hidat építettek az ország és az állam hozzájárulásával.

— A hídépítés befejeztével egyes községi képviselőtestületi tagok észrevették — folytatja a szónok —hogy a hidépitéssel kapcsolatban olyanok tettek szert nyereségre, akiknek állásával s hivatásával ez össze nem fért és állítólag a hidépitéssel kapcsolatban a községi képviselőtestültet elhatározásai sem történtek a törvényes előírásoknak megfelelően.

Több panasz került a közigazgatósági hatóság asztalára, melyek arról szóltak, hogy a község gazdálkodása körül már évek óta bajok vannak. A belügyminisztériumból leirat ment az országos hivatalhoz a kivizsgálás végett s

az országos hivatal két év óta nem mef belenyúlni ebbe a darázsfészekbe.

A községben az emberek már két nagy pártra szakadtak s oly ellenséges szellem fejlődött ki, hogy oly események történhetnek a faluban, amelyek nem válnak dicsőségére a közigazgatásnak.

Prága, november 13. Jelentettük röviden, hogy Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke tegnap a képviselőház költségvetési bizottságának ülésén egyórás beszédben bírálta a kormány közigazgatási politikáját.

40 millió az államrendőrség fejlesztésére

A szónok mindenekelőtt szembeszökőnek találta a belügyi tárca költségvetésének 52,996.300 koronával való növekedését

s a kiadások ily nagyarányú, 8 százalékos emelkedése mellett ötmillióval több bevételi többletre is számítanak, holott eddig a bevétel 4.9 millió volt.

A majdnem 53 milliós emelésből 40 millió az államrendőrség fejlesztésére szükséges, 1,706.600 többkiadást tüntet föl a csendőrség és 10,817.400 koronával több szükséges a belügyi igazgatáshoz, de ez is csak azért, mert a bevezetendő állambiztonsági szolgálat 14 millió többkiadást jelent.

Tisztán számszerüségek alapján meg kell állapítanunk — folytatta a szónok, — hogy a többletkiadás teljesen a bevezetett és a bevezetendő rendőrségi intézkedésekkel magyarázandó. Fölállítunk —- különösen ia határvidékeken — uj rendőrállomásokat, uj rendőrkaszárnyákat építünk, uj rendőri szervezetet létesítünk, községi, városi rendőrségeket államosítunk és uj csendőrállomások is szerveztetnek.

A bevételi többlet is rendőri jelegű bevételbal származik, mert példáid 4 millió korona bevételt számit a költségvetés a községek hozzájárulásából, ahol állami rendőrséget szerveznek.

Kőzbiztontág és állambiztomág

— Itt nem közbiztonságról, hanem az állam biztonságáról van szó. Pedig az államban teljes nyugalom uralkodik. Az állampolgárok szaladnak mindennapi munkájuk után, ha van biztosított kenyerük, vannak ugyan elégedett és elégedetlen emberek, hivatás, megélhetés és sors szabja meg ezt a koefficienst, vannak az államban nem- zeffjpolitikai és gazdaságpolitikai követelések, amelyeket eddig kizárólag törvényes utón juttattak kifejezésre, vannak felülről való bánásmód szerint első-, másod- és harmadosztályú állampolgárok, sőt vannak olyanok' is, akik a világ egyetlen államához sem tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy itt születtek s valószinüleg itt fog domborulni sírjuk is, mindezek azonban csendesek, józanok és nyugodtak, —

de ki veszélyezteti hát az állami gondolatot és annak biztonságát?

Vagy olyan könnyű azt veszélyeztetni? 1918 óta a fejlődés nem a demokrácia, a valódi emberszeretet és egyenjogúság irányában haladt-e? Vagy olyan sokat hibáztak a vezető politikusok, államférfiak és kormánypártok, hogy most, közel a huszadik jubileumi évhez ilyen intézkedések váltál; szükségessé?

Egy hibás osztályozás

Úgy látom, hogy

a köztársaság egész kül- és belpolitikája hamis vágányon áll

— folytatta a szónok. — Az állampolitikai vezetés kezdettől kétfelé osztotta az állampolgárokat: államalkotókra és államellenesekre.

Ez a kategorizálás máig tart,

anélkül, hogy megkísérelték volna az állaim elleneseket államalkotókká változtatni. Erre a kedvező politikai légkör eltűnt s az állam belső megerősödését a belpolitika megint teljesen elhibázott módszerekkel kívánja felkarolni:

a biztonságot rendőri utón keresik.

Két külföldi utas véleménye

A szónok ezzel kapcsolatban elmond egy jellemző epizódot. A prágai gyorsban fül- tanuja volt egy angol és egy német állampolgár beszélgetésének.

■—’ A két külföldi ur *—’ úgymond — nyilatkozott a köztársaságról és mindketten egyetértőén igy nyilatkoztak': „A külföldi nem érzi itt jól magát, mert mindig az az érzése, hogy tőle is féltik az állam biztonságát, nem szívesen látott vendég, mert nem beszéli az államnyelvet és idegen nyelvet használ, mindenkire rá szeretnék kényszeríteni a cseh nyelvet és hogy manifesztáljon a cseh nemzet mellett, amelyhez

—- A békeszerződések és azok szellemisége nem kívánta, hogy Középeurópában ezren és ezren álljanak itt igazi otthon és haza nélkül. Pedig meg kell állapítanom, hogy a mi államunk vezet ezek kimutatásában. Szlovenszkón és Kárpátalján még több mint 60.000 ember van, akik eddig egy állam kötelékéhez sem tartoznak s ezek majd valamennyien magyar nemzetiségűek. Ezek az emberek itt vegetálnak, itt keresik bizonytalan kenyerüket, valamikor beküldték kérvényüket a belügyminisztériumba állam- polgárság megadása érdekében, ezek a kérvények csigalassúsággal vándorolnak a járási hivataltól az országos hivatalba, az országos hivataltól a belügyminisztériumba, időnként visszautasítják őket, vagy elvesznek évekre felfedezhetetlenül valahol a bürokráciában. Életlehetőségek pusztulnak, az egész családok jövendője megy füstbe, nem egyszer egy-egy tragikus revolverdörrenés vet véget egy-egy kálváriának. De az eljárás marad tovább, megingathatatlanul a régi.

— Az a néhány kedvezmény, melyet a Lex Dérer jelentett, már évek óta érvényét vesztette és azóta nem tettünk egy lépést sem előre. Ma nincs törvényünk, melynek alapján az állampolgárságot a hazátlanok részére követelhetjük, de a belügyminiszter urnák joga van az állampolgárságot megfelelő előírások alaján adományozni. Ha ő nem él ezzel a joggal, úgy remélem, nem személyes meggyőződése, hanem a politikai rendszer és szellem az akadály. S itt meg kell jegyeznem azt is, hogy az állampolgárság adományozásával) kapcsolatos illetéktarifa lehetetlen igényeket támaszt ezekkel a hazátlanokkal szemben. Vannak embereik, akik azért nem is nyújtanak be kérvényt, mert az illetéket úgysem tudnák megfizetni.

A szónok itt fölsorol 12 kiáltó kassai hontalansági esetet, majd igy folytatja:

— Lehetetlen állapot az, hogy hazanélA közigazgatás nem alkalmazkodik a nyelvtörvényhez és annak végrehajtási utasításához. Megállapítom, hogy a magyar nyelvterületen a hivatal és az egyes ember közötti összeköttetésbe a magyar nyelvet nem használják és nem értékelik törvényszerűen. A végrehajtási rendelet előírja, hogy oly járásokban, ahol a magyarság a lakosságnak több mint kétharmadát alkotja, minden hivatalos írás és rendelet elsősorban és feltétlenül magyar nyelven adassák ki. Ezzel szemben a gyakorlatban minden egyes aktát államnyelven intéznek el és a felek is államnyelven kapják meg az elintézést s magyar nyelven csak akkor, ha már

kimondottan, Írásban kívánják a magyar fordítást. A miniszterelnök kijelentése csak egy óvatos lépés, melynek gyakorlati értékét még nem látjuk, de a kérdés megoldásának nem tekinthetjük. Azokban a járásokban, ahol a magyarság minősített kisebbség, igen sok helyen olyan hatósági alkalmazottak vannak, akik a magyar nyelvet egyáltalán nem ismerik. Ez az állapot törvénytelen és gyakorlati szempontból tarthatatlan.

— így volt csak lehetséges, hogy egy ilyen területen fekvő járásbíróságnál megtörténhetett, hogy egy bankigazgatót váltó- hamisításért ítéltek el, 'bár csak 'tanúként

hallgatták ki, mert az államnyelvet nem értette. A tévedés a fellebbezés során a kerületi bíróságnál tűnt ki.

Magyar községneveliet, magyar nyelvű hivatal- nokoskodást!

— Megállapítom, hogy az a rendszer, melynek értelmében a magyar nyelterületen a magyar községek neved szlovák fordításban, vagy ferdítésben vannak hivatalos használatiban úgy a nyilvános táblákon, mint egyéb hivatalos megnyilatkozásokkor, szintén törvénysértő. Nincs és nem is lehet kifogásunk az ellen, hogy ezek a helységnevek szlovák nyelven is föl legyenek tüntetve, de tiltakozunk a mi régi, legtöbbször történelmi és mindenki által ismert magyar helységneveink elsikkasztása ellen. A törvény lehetővé teszi, hogy a magyar többségű községek hivatalosan is magyarul ériutkezhessenek a járási hivatalokkal. Törvényellenes, hogy az ilyen községekben az anyakönyveket csak államnyelven vezessék, a kisebbségeknek joguk van megkövetelni, hogy az anyakönyvek és kivonataik egyidejűleg magyar nyelven is ki legyenek állítva. Törvényellenes, hogy a magyar járásokban a szegénységi bizonyítványt, az illetőségi bizonyítványt, az állampolgársági okmányt, az útlevelet és határátlépési igazolványt egyben magyar nyelven is ki nem állítják. Föltétien szükséges, hogy a minisztériumok és a szlovenszkói és kárpátaljai országos hivatalok hivatalos közlönyei magyar nyelven is megjelenjenek.

A tartománygyülés és a magyar nyelv

A szónok újból szóvá teszi az országos képviselőtestületekben való nyelvihasználat kérdését, amit interpellációiban is a kormány elé terjesztett. A népszámlálás a magyarság arányszámát Szlovenszkón a 20 százalék alá szorította s igy az érvényben levő rendelet szerint a magyar tartoimánygyülési képviselő csak akkor beszélhet magyarul, ha oly tárgyról van szó, amely egy minősített magyar kisebbséget feltüntető járásra vonatkoztatható. Így előfordulhat, hogy a magyar képviselő egy felszólalás keretében fölváltva szlovákul és magyarul kellene hogy beszéljen.

A szónok az inteTpallációban oly megoldást kezdeményezett, hogy minden olyan képviselő, aki oly nemzethez tartozik, melynek tagjai valamelyik járásban elérik a 20 százalékos arányt, nemzeti nyelvét akadálytalanul használhassa. A válasz nem volt válasz, mert érdiemben nem reflektált az interpelláció föl- & vetett kérdésére, hanem ismét papinszagu volt.

Az autonómia gondolata

A demokrácia szellemiségéhez simulva a köz- igazgatás ideálja az önkormányzat. A községi jegyzők vétójoga és a képviseleti szervekbe kinevezett egyharmadnyi képviselő megsemmisíti az önkormányzat gondolatát. Az országos rendszer bevezetése osztrák mintára történt, ám Szlovenszkó önkormányzati egységét csak papírra vetette, de meg nem valósította. Elismeri, hogy Pozsony, mint Szlovenszkó fővárosa nagy fejlődésen ment keresztül, mert mindenki ide- özönlik, de ennek meglátszik az árnyoldala a falvakká lefokozott vidéki városokban, amelyek megyeszékhelyek voltak. Kirívó példája az elsorvadásnak Ipolyság, amely megyeszékhely volt s ma járási székhelynek sem hagyták meg. A határvárossal kapcsolatban fölveti a határforgalom nehézségeit is. Itt a kisgazdák, zsellérek rengeteg zaklatásnak vannak kitéve. Vannak járások, ahol november 1-től március 1-ig bevonják a határátlépési igazolványokat. Ezt a kérdést a legliberálisabban kell kezelni, hogy a gazdák a határ túlsó oldalán lévő földjeiket megmunkálhassák.

— A demokratikus szabadság és egyenrangúság szép szavak — folytatja a szónok —> de a megvalósulástól távol, a bürokrácia aktáiba és a közigazgatás ausztriánizmusába vannak eltemetve. Innen származik, hogy Szlovenszkó és Kárpátalja valami tökéletesebb felé törekszenek, amikor az autonómia gondolatához ragaszkodnak s ebben a törekvésben egyetértenek szlovákok és magyarok, ruszinok és magyarok egyaránt, bár ki kell hangsúlyoznom — mondja a szónok —, hogy a szlovenszkói magyarság a magyarlakta terület önkormányzatának gondolatát, mint programot továbbra is fönntartja.

A magyar megmarad magyarnak!

— A csehszlovákiai magyarság a maga népi, nemzeti jellegét meg fogja őrizni minden ellentétes törekvés ellenére. Visszautasítom a Slo- vensky Denik ellenséges indulattól vezetett megnyilatkozását, amely azt állítja, hogy a magyarság, amely a köztársaság határszéleit lakja, néhány év múlva el lesz szlovákositva. Ha belügyi kormányzatunk az igazi egyenlőség és demokrácia szellemében működne, ezt a lapot el kellett volna koboznia. íme egy kicsi, jelentéktelennek látszó, de rengeteg sekat mondó érv amellett, hogy mi, magyarok, nem lehetünk mások, mint ellenzékiek.

A szónok a továbbiakban a beteg Korláth képviselő helyettesitésében igazságügyi kérdésekkel foglalkozott.