Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-01 / 250. (4099.) szám
A francia kommunisták ismét a népfront megbuktatásával fenyegetőznek V ■ ■ ■ • Thorez éles kirohanásai Léon B'um ellen ■ > ■ A spanyol semlegesség és a kéltségvetés kérdése Pária, október SÍ. Alig sikerült kiküszöbölni azt a veszedelmet, amely a francia népfront kormányát a radikális párt részéről fenyegette, máris uj veszedelem támadt a másik oldalon. A kommunisták nincsenek megelégedve León Blum programjával és Thorez, a párt főtitkára tegnap háromezer kommunista előtt nyíltan bejelentette, hogyha León Blum nem szakit eddigi külpolitikájával, akkor a kommunisták kivonulnak a népfrontból. Tkorezt a kormánytól éppen az választja el, ami a radikálisokat visszahódította: León Blum spanyolországi politikája, j Mig a radikálisok csak úgy voltak megnyerje-® tők, hogy León Blum határozott Ígéretet tett a semlegesség megőrzése mellett, a kommunisták a semlegességgel való azonnali szakítást követelik. Thorez szerint León Blum nem valósította meg az ígért programot. A kommunisták nehezen fogadták el a frank értékcsökkentését is, de az 1937-es költségvetést már egyáltalán nem helyeselhetik. Szerintük az is tarthatatlan helyzet, hogy León Blum egymásután tiltja be a politikai gyűléseket. A kormány spanyolországi politikájával a fasizmus malmára hajtotta a vizet. Ej 101 éms császári pátens alapján bírálják el a nfigiijas©i külföldi utazásait a pénziigyigazgatősdgok Érdekes miniszteri válasz Turíhínyi szená’or Snterpeliác újára Prága, október 31. Dr Turcbányi Imre egyesült pártunk szenátora interpellációt nyújtott be az állami nyugdíjasok külföldi utazásai miatt indított sérelmes eljárások beszüntetése érdekében. Az interpellációra adott miniszteri válasz a következőket tartalmazza: — A nyugdíjasok külföldi tartózkodása s ottani nyugdijélvezeíe kérdésének megbirálá- sánál a jelenleg még hatályban lévő 1827 július 23-i 30.120 sz. udvari dekrétumból kell kiindulni, amely megállapítja azt, hogy nyugdijat, ellátást és kegydijat élvező és külföldre kiutazni szándékozó személyeknek, amennyiben járandóságaikat teljesen elveszteni nem akarják, a politikai hatóság által kiállított útlevélen kívül a nyug- dijszabályzat értelmében az illetékes országos hivatal engedélyét is szükségelik. — E dekrétummal tehát az engedélynélküli külföldi utazás következménye teljes 'világossággal van kimondva. Nem kell, hogy a nyugdíjas a külföldön engedély nélkül állandóan lakjék, mert az engedélynélküli kiutazásnak, illetőleg az államterület elhagyásának puszta ténye a nyugdíj elvesztésének következményét vonja maga után. Éhez az udvari dekrétumhoz kapcsolódnak az összes későbbi előírások, úgy-a 247— 22. Tgysz. kormányrendelet 18. §-a is, amely a volt osztrák szabályzatokat Szlovenszkóra is kiterjesztette. Az idézett kormányrendelet a törvények és rendeletek gyűjteményében szabályszerűen kihirdettetett s ezért jogilag kötelező. — A nyugdíjasok külföldi utazásairól szóló rendelkezéseket tehát, még ha oly régiek is volnának, hatályuktól megfosztani nem lehet, mert a pénzügryi hatóságok első törekvésének annak a megakadályozására kell irányulnia, hogy a közpénzekből fizetett nyugdijak alapos okok nélkül ne szállíttassanak a külföldre s kétségen kívül ez a szándék már jelentékeny idő előtt és sokkal kedvezőbb viszonyok között vezette a volt osztrák kormányt is ezen korlátozó rendelkezés kibocsátására és hatályának további fenntartására. A teljesen normális viszonyok között is érthető eme törekvés az utódállamokban a gazdasági és politikai viszonyokkal teljesen indokolva van. — A pénzügyigazgatás egyébiránt a külföldi tartózkodás és a nyugdíjnak külföldön leendő élvezete iránti indokolt kérvényeket jóindulatulag intézi el. Ugyanekként valamennyi esetben, amidőn aziránt kéretett, a meg nem engedett külföldi tartózkodás következményeitől eltekintetett, amiáltal az elveszett nyugellátási járandóságokra szóló igény is feléledt. — A legfelső közigazgatási bíróság is a benyújtott panaszokról állandóan a jelzett előírás szerint határoz. Az idézett paragrafus hatálytalanságát egyetlen bíróság sem mondotta ki. Egyébként a nyugdíjellátást élvező személyek az idézett paragrafus rendelkezése felől külön fel- világosittattak s e felvilágosítások a kifizetés módozatát, annak szabályszerű feltételeit és követelményeit illető valamennyi tudnivalót tartalmazzák. Eme felvilágosítások XVI. bekezdése igy szól: ,,A nyugdijjárandóságok (nyugellátások) kifizetésének feltétele az, hogy azok a csehszlovák köztársaságban vétetnek fel és használtatnak. Külföldi utazáshoz és külföldi tartózkodáshoz a fennálló előírásokhoz képest előleges engedélyt kell kikérni. Az 5 koronás okmánybélyeggel ellátott kérvények a bratiszlavai vezérpénzügy- igazgatóságnál, illetőleg, amennyiben a belügyi tárcához tartozó nyugdíjasról van szó, a bratiszlavai országos hivatalnál nyújtandók be. A kérvényben az utazás célja, valamint a külföldi tartózkodás tartama is megadandó. Emez engedély nélkül kiutazás a nyugdíjigény elvesztésével jár. Aki külföldre gyakrabban — még ha 14 napnál rövidebb időre is — utazik, mindannyiszor engedélyért kell folyamodnia.**-— Valamennyi nyugdíjas tehát kellőleg fel van világosítva arról, hogyan kell eljárnia, ha külföldre utazni szándékozik. Két honfogíaíáskorí harcos ép sírját tárták fel Érsekújvár mellett Az uj múzeumban állítják ki a nagyérlékü leleteket Érsekújvár, október 31. (Saját tudósitónktól.) A városi múzeumot csak a múlt évben, a törökök alól való fölszabadulás 250. éves jubileuma alkalmából alapították, de az egyetlen esztendő elég volt ahoz, hogy a lelkes és hozzáértő vezetés mellett összegyüjtsék egész Délszlovenszkó muzeális értékeit és folytonosan újabb leletekkel gyarapítsák az egyre nagyobb értékű gyűjteményt. Az utóbbi napokban olyan leletekre bukkant a muzeum vezetősége, amelyek nemcsak a magyarságot, hanem a nemzetközi régészeti szaktudományt is a legnagyobb mértékben érdeklik. Több, mint ezeréves magyar sírokra bukkantak, amelyekben elesett harcosok tetemét és minden fölszerelését találták meg. Szője Béla, a városi muzeum fiatal vezetője a következőképen ismertette az ásatások érdekes történetét: — Még 1934-ben történt, hogy a Naszvad közelében lévő Ullmann-féle gyümölcsösben a munkások honfoglaláskorabeli harcosok sírjaira bukkantak. A sírokat a hozzá nem értő emberek földulták és Vanek Jenő, az érsekujvári Iparosbank igazgatója, aki nagy érdeklődéssel viseltetett a lelet iránt, azoknak csak roncsait volt képes megmenteni. Akkor három nyílhegyet, két kengyelt, egynek töredékét, két ép zablát, egy késpengét, egy koponyát a rányomódott süveget díszítő ezüstlemezzel és végül ötven darabot a gazdag ezüstszijveretből sikerült megmentenie. Az igazgató az egész leletet a városi múzeumnak ajándékozta. — E hónap 22-én az Ullmann-blrtok kertésze, Schuder József közölte a muzeum vezetőségével, hogy talajforgatást kezdtek a gyümölcsösben és két teljesen ép sírra bukkantak. Nyomban kiszálltunk a helyszínére és sikerült is a két sirt a tudomány számára hiánytalanul megmenteni. — Az első sir meglepő gazdag anyagot tartalmazott, A mintegy 170 centiméter hosszú csontváz lábainál feküdt ősi magyar temetési rítus szerint kedvenc lovának feje és levágott négy lába. Mellette megtaláltuk a tipikus hajlottalpu kengyelt is. Csak egy kengyelt találtunk, mert a nomád magyarság — éppen úgy, mint a hunok és avarok — csak egy kengyelt használt, amely arra szolgált, hogy a harcos könnyebben a nyeregbe vethesse magát A csontváz mindkét csuklóján egy-egy leheletvékony ezüstkarikát találtunk, amelyek azonban már annyira oxidálódtak, hogy darabokra hullottak, amikor fölszedtük, A harcos jobbkeze mellé volt téve a kis kése és kis tarsolyban kovakője, acélja. Nem messze feküdt tőle jó fegyvere, a kissé hajlított, egyélű kardja is. Hogy harcban esett el a vitéz, arról a koponyáján tátongó arasznyi kardvágás tanúskodik, — A második sír még az előbbinél is gazdagabb volt, a 166 centiméter hosszú harcos ugyanúgy feküdt, mint az előbbi, keletről nyugati irányban, úgyhogy arca a kelő nap felé volt fordítva. Lábainál szintén ott feküdt a lófej, a lólábak, a kengyel, de a lószerszám már kis ezüstlapocskákkal volt ékesítve s megtaláltuk itt a ló zabláját is. A vitéz térdei fölött egy-egy vékony ezüstkarikára bukkantunk és ugyanilyen ezüstkarikák övezték a harcos kézcsuklóját is. Ilyen ezüstkarikákról a szakirodalomban egyáltalán nincs említés. A halott harcos jobbja mellé odatették díszes tarsolyát a kovakővel, acéllal, a tarsoly bronzfüggőjén perzsa stilusu szép motívumok láthatók és a tarsoly szép kis ezüstcsattal csukódik. — Külön említést érdemel a harcos puzdrája, nyilvesszőtartója, amely ugyancsak a jobbjánál feküdt. A benne lévő öt nyílvessző vashegyeiből hármat oly jól konzervált a száraz homok, hogy még a kötözés is jól kivehető, amely összetartja a nyílvesszővel. A puzdrából ezenkívül megmaradt egy vaspánt és töredékek abból a csontlemezből, amely a puzdra száját keretezte. A csontváz körül huszonegy darab ezüstlemezkét szedtünk össze, amelyek, téglalap-, levél- és kör- alakuak. Valószínűleg a szíjazat díszéül szolgáltak a lemezek. A leletet még egy vascsatt egészíti ki, amely bizonyára az övét tartotta össze. — A két sirleletet a földbirtokos a városi múzeumnak ajándékozta. A muzeum vezetősége a nagyértékü leleteket rekonstruálva fogja kiállítani. _________ 1936 november 1, vasárnap,. A spanyol felkelők áikui&Stsk mv orosz halét Moszkva, október 31. A szovjet sajtóiroda jelentése szerint a Almirante Cervera nevű spanyol cirkáló, amely a nemzetiek pártján áll, a Gibraltárt szoros bejáratánál október 30-án átkutatta a Dnyeszter nevű orosz gőzöst, amely rakománnyal Hamburgból útban volt Bakum felé. A Dnyeszter kapitánya kénytelen volt az erőszaknak engedni és beleegyezni abba, hogy a spanyol felkelők megvizsgálják a hajót. Szudétanémetek szövetsége — Amerikában Prága, október 81. A Die Zeit jelenti, hogy néhány szudétanémet ezármazáeu amerikai polgár Newyorkban megalakította az Amerikai Szudétanémetek Szövetségét. A szövetségnek az a célja, ihogy a csehszlovákiai ínséges szudétané- met lakosságnak erkölcsi ée anyagi támogatást nyújtson és az amerikai közvéleményt rendszeresen tájékoztassa a csehszlovákiai nemzettársak ■helyzete felől. Meghalt Técsőn Ács Lajos Prága, október 31. Lapzárta után jelenti táviratilag téesői tudósítónk, hogy Ács Lajos Sámuel, a volt magyar nemzeti párt téesői szervezetének elnöke — aki a kárpátaljai magyar kisebbségi élet egyik vezető személyisége volt — elhunyt. Holttetemét holnap, vasárnap helyezik örök nyugalomra* írta: FALU TAMÁS A négy fiú úgy következett egymásután, mint négy orgonasip. Nevüket előre meghatározott terv szerint kapták. M'.kor az első született, az apjuk akkor még csak egy harmadosztályú postahivatal postamestere volt. Ekkor határozták el, hogy a naptárra bizzák a gyerekek nevét s az egymás után következőknek az egymásután következő napok szentjeinek nevét adják. így lett a négy liu neve: Sándor, József, Benedek és János. Mikor a negyedik fiú megszületett, a postamester már másodosztályú hivatali főnök volt, de még mindig nagyon előrelátónak bizonyult a nevek választása kórüli elhatározás. Az elgondolás ugyanis az volt, hogy ahány gyerek, annyi névnap, annyi ajándék, annyi vendégeskedés. Több gyereknél ezt meg lehet rendezni összevontan is. Páldáui Sándor, József és Benedeknél meg lehet rendezni azt a névnapot József-napkor, a középső dátumon, össze lehet vonni a három fiú szüle lés napját egy születésnappá, vagyis egyszóval takaréké -kodni lehet. A takarékosság volt a vezérmotivum a család életében. A község még csak nem is vasútvonalon feküdt. Kocsit és lovat kellett tartani, hogy a postahivatal teljesíthesse hivatását, a közlemények és küldemények közvetítését. É» a gyerekeket neveltetni kellett, hogy lehetőleg többre vigyék, mint az apjuk. Hogy szebb, változatosabb és gazdagabb élet jusson számukra, sünt egy poros falában való éldegél ób, ahol még emlékeket sem gyűjthet magának az ember, öreg korának játékszeréül. Már az is nagy gond volt, mikor az elsőt ki kellett adni hazulról. De ez még ment valahogy. A következő év már terhesebbnek bizonyult, az ezután következő még terhesebbnek. S minthogy az idő oly gyorsan szaladt, amily gyors ütemben a gyerekek nőnek, elérkezett az a szeptember elseje is, amikor János, a negyedik fiú is bevonult a legközelebb eső város gimnáziumába. A gondokat növelte, hogy a fiuk egyike sem ígérkezett a sub auspiciis aranygyűrű várományosának. Sőt. Talán testvéri szerétéiből, hogy egyik sem élvezzen nagyobb szeretetet, mint a másik s egyik se kapjon nagyobb szemrehányást, mint a másik, Sándor is, József is, Benedek is az elégséges osztályzatnak közé tartozott. Ezt az egyhangúságot néha-néha egy-egy' intő szigorú hangja, vagy egy-egy zordon bukás tette változatosabbá. Bizony, előfordult, hogy a postamesternek elő kellett szedni latin tudományát s be kellett állni tanárnak a fiuk mellé. Kihallgatni és ellenőrizni őket. A latin volt az, amelyik egyáltalán nem tartozott a családi színek közé. Mikor a postamester visszaemlékezett diákéveire, be kellett vallania önmagának, hogy a régi Róma klasszikus nyelvével ő is hadilábon állott annak idején. Hiszen, ha nem állt volna hadilábon, akkor továbbfolytata volna tanulmányait s ma már bizonyára valamelyik minisztérium kellemes és díszes szobájában fogadná az alacsonyabbrangu hivatalnokok hódolatát. A legkisebb fiúban, Jancsiban volt minden bizo- dalmuk. — Figyelted ezt a gyereket? — kérdezte a postamester a feleségétől. — Hogyne figyeltem volna. — Vetted észre, hogy milyen becsvágy van benne? — Hogyne vettem volna észre. Szent meggyőződésem, hogy Jancsika szorgalma olyan hatással less a többire, hogy az egész front helyzete megváltozik. Gondolj csak a tésztára.. Ha az ember egy kis élesztőt tesz bele, egyszerre elkezd duzzadni, na gyQbbodui, tartalmasabb lenni. Ilyen élesztő lesz Jancsika a három fiú között. Én most már egész nyugodt vagyok. — Látod, jó, hogy ezt mondod. Én is egészen nyugodt vagyok. Ilyképpen nagy nyugalom szállta meg a postamesteri házat a poros falu közepén. Közel az országúihoz, melyen bősz teherautók nyargalásztak éjjel és nappal s elegáns luxusautók száguldoztak a gazdagság és gyönyör őrült tempójával. A négy gyerek bevonult és üres lett a ház. Az üres ház pedig szomorú ház. De levelek és levelezőlapok jöttek, a gyerekek írtak, üzentek, beszámoltak és betűik, soraik újra életet és reményt vittek a megcsöndesedett falak közé. A szülők szeme Jancsit figy elte legjobban. — Hallgass csak rám — mondta a postamester a feleségének. — A repülőgép csak akkor tud felszállni, mikor a legapróbb csavart beleforgatták, Jancsika lesz ez a csavar, aki felröpiti a repülőgépet. Karácsonykor nagy reményekkel állítottak be a fiuk, kusvétkor azonban már csak liiimmögtek, mikor az évvégi eredmény felől kértek jóslást a szülők. — És te, Jancsika? — kérdezte az apa a legkisebbet. — Hogy állsz a latinnal? Remélem, nem lesz baj? — Én is remélem — felelte szerényen a családi reménység letéteményese. A vizsgák napját izgatottan tartották számon a postamesterét. Á következő napokon kellett jönnie az eredményjelentésnek. Meg is jött a levél a következő rövid, de félreérthetetlen szöveggel; „Kedves Szülőink! Azért legyetek szívesek befogadni bennünket. Kezeiteket csókoljuk Sándor, József, Benedek, János." — A Jancsika, is aláírta? — kérdezte csalódottan az anyjuk. _Alá bizony. Itt van a neve. ö is körtük van. Es tig tartott a szomorúság a házban. Mikor áronban a postát indítani kellett, a postamesterné beszólt az urának. — írj nekik, hadd kapják meg holnapra a választ. És a postamester elővett egy levelezőlapot s ráírta: — Kedves Gyerekeim! Azért csak gyertek, várunk benneteket, # Kil rmTTTfn -nak vizit issza, Életét meghosszabbítja Kapható mindenütt, az olcsóbb kísüvegekben Is.
