Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-08 / 230. (4079.) szám
A dunántúli ember A bajor főváros gyászpompában Hitler jelenlétében búcsúzott el München a halott Gömbös Gyulától Csütörtök reggel érkezik a koporsó Bécsire, csütörtök délben Budapestre - Szombaton dé előtt lesz a budapesti temetés - A viíég részvéte Horthy kormányzó totytatia a tárgyalásokat (*) Elfogulatlan és teljesértékü portrét adni Gömbös Gyuláról, a lelkiségről, amit az elhunyt magyar miniszterelnök gondolkozásával, tetteivel, néha csak sejtető ösztönzéseivel reprezentált, még korai lenne, de azért talán szabad jellemének egy vonására rávilágítani már csak azért is, mert ez volt egész életszemléletének determináló jellemvonása. S mert szerepe volt a magyar politikában, sőt a politikának történelemmé desztillálódon alapanyagában is, szint, izt és hangsúlyt adott egy korszak eseményeinek. Az tudniillik, hogy Gömbös dunántúli ember volt. Aminthogy izt és hangsúlyt adott a háborút és összeomlást követő magyar korszaknak Bethlen erdélyiség.e. A magyar társadalom tudományos bonc- íani képe még nem készült el. bár számon tartunk néhány érdekes kezdeményezést és Útmutatást, de ha elkészül egyszer, akkor élesebben fogjuk látni majd, mit jelent ez az erdélyiség és dunántuliság, mennyire magával hozza az ember a tájat és a táj emlékeit, kultúráját, erkölcsi nézeteit, osztály- és családdeterminánsait s mennél inkább alkotó lélek valaki, annál erősebben, annál hangsúlyosabban jelentkeznek nála ezek az ősi beidegződések. Érdekes számon tartani ezt a szempontot olyan nemzetek életében, amelyeknél állandóan születőben van valami, amelyek állandó reformlázban égnek, amelyeknek sorsa és helyzete még dinamikus állapotban van, tehát minden irányitó szellem rajta hagyja a nemzet arculatán kézjegyét. Ma már élesen és pontosan lehet látni, hogy a sajátos erdélyi szellemiség és életszemlélet mennyire átformálta a maga szájaize szerint a magyar életet, amikor Bethlen erős egyénisége igazgatta Magyarország sorsát és szabott irányt nemcsak politikában, hanem a közéletnek minden más területén világnézetnek, erkölcsnek, életfelfogásnak, sőt még irodalomnak is. Olyan korban élünk, amikor egy ország politikai vezére, még a megállapodott, sorsukban biztos nyugalommal és megelégedettséggel ülő népeknél is, egyben az egész nemzeti életet vezeti, a politikai akarat központisága soha ilyen erős nem volt és hiábavalónak látszik minden kísérlet, amely legalább tudománynak s irodalomnak szeretne autonómiát kivivni, maga a nép rendeli alá ízlését mindenben a politikának. Kis nemzeteknél és különösen, ha sorsuk erjedőben van, ha dinamikus állapotban vannak társadalmi erőik, fokozottan Így van. A vezérlő egyéniség bélyegét rányomja az egész nemzeti életre. Poinca- rét nem véletlenül nevezte kora „Lotharin- gia hercegének", egész politikáját, életfelfogását, munkarendszerét determinálta az, hogy a francia világnak arról a határszegélyéről jött. amelynek legtöbb érintkező pontja van a németséggel, benne inkarná- lódott mindaz a tisztelet és harag, lefojtott bizalmatlanság és fenhéjázó gőg, amivel a francia középpolgár a németre tekint, mióta csak eszét bírja. S hogy Olaszország sorsa úgy alakult a háborúban és a háború után, ahogyan alakult, abban is elsőrangú része van Mussolini piemonti származásának. Munkatársai is nagyrészt Északolaszországból kerültek ki s nemcsak az irredentát hozták magukkal, hanem ennek a legtöbb vihart, háborút, megpróbáltatást látott olasz tájnak szuggesztiv varázsát is. Lombardia síkságainak látása ébresztette fel Napóleonban a hóditóvágyat, amely azután a fél világ urává tette. Igen, München, október 7. Hitler vezér és birodalmú kancellár ma délelőtt féltizenkét órakor Münchenbe érkezett, hogy személyesen adja meg az elhunyt magyar miniszterelnöknek a végtisztességet. Vele együtt érkezett meg Göring miniszterelnök és Blomberg hadügyminiszter, A magyar tiszti küldöttség repülőgépe szerencsésen áthatolt a hóviharon és délután érkezett meg Münchenbe. A küldöttséget Rácz Jenő lovassági tábornok, a magyar vezérkar főnöke vezette. Ugyancsak délután érkezett meg báró Neurath német külügyminiszter is. A ravatalt a királyi palotában állították fel. A katafalk körül és a régi királyi ház udvarán egész délután feketeruhás SS disz- őrség állott. Az udvar négy oldalán két-két hatalmas, fekete posztóval bevont oszlopot állítottak, tetején öblös tartóval, amelyben lángot gyújtottak. Röviddel négy óra előtt érkezett meg Hitler kancellár Blomberg és Neurath kíséretében a ravatal elé. Nem sokkal ezután megkezdték a gyászszertartást a várudvarban. A koporsót a vár lépLombardia síkságait látni és dicsőségre áhítozni, ugylátszik, nemcsak a nagy kor- zikainak lett sorsává, hanem egy egész nemzetnek. Tájról és a táj szerepéről a történelemben még ezer példát lehetne felső.- rolni, de, hogy a kortársi élményeknél maradjunk: Hindenburg talán soha nem vállalja a politikai szerepet, amihez saját bevallása szerint sem kedve, sem hajlandósága nem volt, hogyha nem kell lefüggönyözött vonatablakok mögött idegen földön átutaznia, ha hazájába akar jutni. Sőt talán a világháborúban aratott nagy győzelmének is az volt lelki rugója, hogy saját szülőföldjéről kellett kikergetni az ellenséget s végül, amikor szembefordult a weimari köztársasággal, amelyre pedig esküt tett, akkor is olyasvalami történt, ami hazája földjét, az ő rendjét, az ő világát veszélyeztette. Hindenburg türelemmel és némi egykedvűséggel nézte a weimari rendszer összes szociális kísérletezéseit s nemcsak a szocialistákkal, hanem Brünninggel szemben is elveszítette a bizalmát, mihelyt arról kezdtek beszélni, hogy keletelbai junker-birtokok kisajátítása elkerülhetetlen lesz. Nem valószínű, hogy az öreg tábornagy, aki igazán példaképe volt a felül- emelkednitudásnak, úgynevezett ,.osztály- ösztönzésből" fordult el a republikától, nem, hanem saját valóját érezte veszélyben forogni. Az embernek azt az integráns rácsőházából német tisztek szállították ki vállukon a várudvarra. A katafalkra elhelyezett koporsót magyar nemzeti lobogóval taA gyászszertartás alatt a levegőben repülőgépek keringtek. A katonai zenekarok gyászdalokat adtak elő. A szertartás befejeztével a koporsót ismét német katonatisztek vették a vállukra és a királyi kastély előtt várakozó ágyutalphoz vitték. Ezután a gyászmenet megindult A menet élén katonai di*zszázad vonult, ezeket követte a koporsót vivő hat ló által vontatott ágyutalp. A koporsó mögött az elhunyt családtagjai, a miniszterelnök özvegye és három gyermeke, majd utánuk Göring porosz miniszterelnök, Neu- ratih külügyminiszter, Wieler bajor miniszter- elnök, Hóman Bálint magyar kultuszminiszter, Sztranyavszky magyar házelnök, Sztojay berlini magyar követ, Attolico berlini olasz nagykövet, a német tiszti küldöttség, a magyar tiszti küldöttség s végül müncheni fasiszta alakulatok haladtak. Hitler kancellár a gyászszertartás befejezteszét, amit tájnak, a táj örök hatásának és varázsának mondanak. Érdemes lenne és nyilván egyszer majd sor kerül rá: kifejteni a magyar történelem egymásbakapcsolódó eseményeiből a tájsajátságokat. Szekfü Gyula utal többhelyütt is arra, mennyire más a dunántúli, mint a tiszaháti vagy erdélyi ember s a politikában, a közéletben való szerepvállalása is mennyire különbözik emezekétől. Hogy ur- bánusabb a kultúrája s életszemlélete, még nem jelentene sokat, — ámbár nyugati értelemben polgárinak csak a Dunántúl volt mondható hosszú ideig — hanem azért is, mert a nyugati szellemi zajlás hullámai elsőnek érték és mindig hatottak rá, nyugatibb volt és kevésbbé tősgyökeres, mint a tiszavidéki és erdélyi ember. Nagyon érdekes lenne Bethlen és Gömbös egyéniségének néhány éles jellemvonását összehasonlítani, hogy az erdélyi és dunántúli lelkiség mély különbségeit kimutassuk. Az a nyugalom és fatalista biztonság, amivel Bethlen viselkedett a legkritikusabb pillanatokban is s az az állandó tettkészség, ügybuzgóság, az életnek minden területén való reformláz, ami Gömböst áthatotta, hűen állítja elénk a magyarság keleti és nyugati felének vezértípusát. Bethlen sokkal inkább képviselte a hagyományos magyar történelmi gondolkozást, mig Gömbös már a szociális életszemlélet Isié terelte a karfák le. A szertartás után a német kor- mány nevében Göring miniszterelnök búcsúztatta el Gömbös Gyulát. vei visszatért szállására. Az egész idő alatt sűrűn havazott. Amerre a gyászmenet elhaladt, az úttesten mindenütt hatalmas tömeg sorakozott föl. A házakon félár- bócokra eresztett horogkeresztes és gyászlobogók lengtek. A tömeg a hideg, havas eső ellenére mindvégig kitartott az útvonalon mindaddig, amíg a koporsó a pályaudvar elé nem ért. A müncheni pályaudvaron a koporsót ismét német katonatisztek vették vállukra és a kivonult gyalogsági diszszázad, tüzérség és rendőr- diszszázad tisztelgése közben bevitték a pályaudvar volt királyi várótermébe. Mindkét oldalon két-két magyar, illetve német zászló lengett. Göring minisztereinek a váróterem katafalk- ján elhelyezett koporsó előtt még egyszer tisztelgett, majd a hivatalos kiküldöttekkel együtt eltávozott. Ezzel a magyaT miniszterelnök müncheni búcsúztatása be is fejeződött. A koporsót háromnegyed tiz órakor helyezik el a k ül önmagyarság érdeklődését. Kicsit sem véletlen, hogy a Bethlen-korszakban virágzott ki az Erdély-kultusz s hogy ennek irodalmi párlata kiváló történelmi munkákban van éltévé az utókornak. Aminthogy nem véletlen az sem, hogy a Gömbös-korszak uj szociális irodalomszemléletnek nyitott utat a magyarság problémái felé s hogy az utókor majd néhány elsősorban szociális tárgyú munkából fogja megismerni e kor szellemi képét. Nem véletlen, hogy a Bethlen- korszakban született meg Móricz Zsigmond „Erdélye" s a Gömbösében Illyés Gyula „A puszták népe" cimü örökbecsű munkája s hogy mindkettő, nyilván szándéktalanul, éppen annak a tájnak történelmiségét vagy történelmietlenségét szólaltatta meg, amelyből maga a miniszterelnök jött. Móricz „Erdélye" nemcsak grandiózus háttér egy Bethlen-portréhoz, hanem Beühlen és a bethleni szellemiség való világa s talán az sem egészen véletlen hogy Gömbös is tolnai ember volt, mint Illyés Gyula s ha nem is abból a társadalmi osztályból nőtt ki, amelyikről az Illyés könyve szól, de abból a tájból. S ahogy Móricz „Erdélyé“-iből sok mindent meg lehet érteni a Bethlen-korszak néha merev, néha azonban szuggesztiv tör- ténelmiségéből, ugyanúgy Illyés könyve sok mindenben adja magyarázatát annak a szociális szemléletnek, amellyel a Gömbös-korszak össze van nőve. Hózivatarban vitték Gömbös koporsóját a müncheni pályaudvarra 23S Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága I!., Panski évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, ^ SzlöVenSzkÓÍ és rU$ZÍ7lSzkÓÍ 171021] CLTSÚg “lice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ^ ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-vaJ több. politikai napÜapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl, WjL JHL I XV. évf. 230. (4079) szám ■ Csütörtök ■ 1936 október 0
