Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-03 / 201. (4050.) szám
Hol vagy népszövetség? (sp) Prága, szeptember 2. Más években szeptember a népszövetség hónapja. A delegátusok bepakkolják frakkjukat és cilinderüket, megváltják az első- osztályú jegyet Genfbe, boldogan nagyot lélegzenek, hogy végre Svájc pompás levegőjét szívhatják és gyönyörködhetnek a Mont Blanc panorámájában, Litvinov is megmossa kezét, amely esetleg véres még az agyonlőtt elvbarátok vérétől, felrakja or- dóit és arcára varázsolja másik mosolyát, a békés európait, a briandi mosolyt, amely hivatott nyugalmat varázsolni a kontinensre s ugyancsak elutazik a Lac Léman partjára tanácskozni, vitatkozni, szövetségeket kötni, agitálni. — Mindebből az idén nem sokat látunk. Szeptember nem a népszövetség hónapja, hanem a spanyol polgárháborúé és a genfi események hirei szerényen húzódnak meg a lapokban hátul, Madrid, Burgos, írun, Badajoz, Huesca vérpárás nevei mögött. Az elmúlt évben Genf legalább párhuzamosan szerepelt a harctéri eseményekkel: ha Addis Abebát említettük, a népszövetség is szóba került s a tigrei vagy a szomáli front nevei egyszerre jelentek meg az első oldalakon a genfi vitákkal és elhatározásokkal. De éppen az abesszin konfliktus szemmelláthatóan harcképtelenné tette a népszövetséget s a keletafrikai háborút kővető legközelebbi háború, amely, sajnos, nagyon is hamar és nagyon is közeli Vidéken ütött ki, már sehol sem találja a tisztes genfi gyülekezetét. Géniről mélyen hallgat a krónika. A spanyol polgárháború alatt egyetlen egyszer sem mozdult meg, annak ellenére, hogy más diplomaták, mint a délamerikaiak vagy a Hendayeban összegyűlt volt madridi követek, kétségbeesett és bátortalan kollektív kísérleteket tesznek a közbelépésre és igyekeznek tőlük telhetőén nemzetközi szóval enyhíteni a háborús borzalmakat, úgy mint a világháború előtti időkben volt szokásos. Franciaország is komoly és fontos nemzetközi akciót kezdett a semlegesség kimondására, sőt a mindenfelé elhatározott fegyverzárlatok azt mutatják, hogy kellő eredménnyel járt el, (kár, hogy Mexikó és még néhány madridpárti állam nyíltan megszegi a semlegességet), de Genf nem hallatja szavát, nem ébred föl csipkerózsa álmából. Fel kell adnunk a genfi eszmét? Talán kaszárnyává átalakítani a vadonatúj népszövetségi palotát? Ez a szeptember a nemzetközi institúciónak csak kihűlt tetemét találja a ragyogó tó partján? Az abesszin kudarc végleg megölte? A spanyos eseményekkel kapcsolatban szavát sem hallatja és kénytelen tétlenül nézni, ahogy a világot egyre több belső baj szaggatja szét, ahogy az államok visszatérnek a háboruelőtti módszerekhez, a blokkokhoz, a versenyfegyverkezéshez, a titkos diplomáciához és a kancelláriák közvetlen tárgyalásaihoz? Bizonyára sokan vannak, akik igy hiszik. Lord Beaverbrook például vasárnap a PMH-ban is közölt vezércikkében az angol közvélemény nevében pálcát tör Genf felett, megmondja világosan azt is, hogy miért és miért csalódott Nagy-Britannia a francia zamatu intézményben, miért vonult vissza és keres más utakat. Pedig Beaverbrook szavának agitativ ereje óriási s a lord olyan angolok nevében szól, akik egy évvel ezelőtt Hoare és Edén vezetésével szivvel-lé- lekkel sikraszálltak Genf mellett. Ma megváltozott * véleményük, Egy sarkalatos kisebbségpolitikai dokumentum Az egyesült párt benyújtotta nyelvjogi és kulturális követeléseit Esterházy János képviselő, a párt ügyvezető elnöke emlékiratban foglalta össze a magyar és német kisebbség panaszait és kívánságait s a párt elnökségének megbízásából beterjesztette a miniszterelnökhöz Prága, szeptember 2, Jelentettük, hogy az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt elnöksége szombaton tartott pozsonyi ülésén Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a párt ügyvezető elnökének előterjesztése alapján állást foglalt a magyar nyelv jogainak biztosítása érdekében és megbízta az ügyvezető elnököt, hogy a követeléseket emlékirat alakjában nyújtsa ót a párt nevében a kormánynak, Esterházy hétfőn küldte el a miniszterelnökség címére a memorandumot, amely a magyar kisebbségi politika egyik legsarkalatosabb dokumentuma. Az egyesült párt memoranduma a következőképen hangzik: A nyelvjogok alapja A csehszlovák köztársaság kormánya a békeszerződések megkötésekor ünnepélyes kötelező Ígéretet tett a szövetséges és társult főhatalmaknak, hogy az államhoz csatolt kisebbségeknek nyelvi jogait épségben tartja és hogy faji, valllási vagy nyelvi kisebbségek tagjainak megadja azokat a jogokat, amelyeket a köztársaság egyéb polgárai élveznek. Arra is kötelezte magát a csehszlovák kormány szerződésileg, hogy az e tárgyban vállalt kötelezettségeit csakis a szövetséges és társult főhatalmak jóváhagyásával változtatja meg és hozzájárult ahhoz, hogy a népszövetség tanácsának bármely tagja mindenkor ellenőrizheti a kisebbségi jogok betartását, igy tehát nyelvi jogaink nemzetközi védelemben is részesülnek, A 20 százalékos számarány A csehszlovák köztársaság alkotmányo- zó nemzetgyűlése törvényt alkotott a kisebbségi nyelvhasználatról*, amelyet 191*0 március hatodikén hirdettek ki és a kihirdetés napján életbeléptettek. Ezen az alkotmányozó nemzetgyűlésen a magyarság nem volt képviselve, bár arra az akkori kormánynak megvolt a lehetősége, mert nem választott nemzetgyűlésről, hanem a kormány álltai kinevezett nemzetgyűlésről volt Szó. A nyclvtörvény a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlását 20 százalékos arányszámhoz köti, ami ellenkezik a St. Germain en Laye-ben kötött szerződésnek, de magának az alkotmánylevélnek betűjével és szellemével) is. A nyelvrendelet végrehajtása A kisebbségek állandó sürgetésére a cseh* szlovák kormány 1926 február harmadikán a nyelvtörvényhez végrehajtási rendeletet adott ki. Mind a törvény, mind a végrehajtási rendelet csak legminimálisabb jogainkat tartalmazzák és mégis lépten-nyo- mon arról kell meggyőződnünk, hogy e törvényt és rendeletet a csehszlovák kormány közegei nem hajtják végre. Mielőtt nemzetközileg biztosított jogunkkal élnénk, tudniillik a népszövetség tanácsának figyelmét felhívnék sérelmeinkre, eddigi magatartásunkhoz híven előbb a csehszlovák kormányt keressük meg sérelmeink sürgős orvoslására. Sérelmeinket most általánosságban soroljuk fel, de a kormány kívánságára hajlandók vagyunk minden állításunkat és kívánságunkat részletezni és ténybeli adatokkal igazolni. A bíróságok nyelvgyakorlata A nyelvtörvény végrehajtási rendelíete azokban a bírósági járásokban, ahol a magyarság több mint kétharmadnyi többséget alkot, kötelezőleg írja elő, hogy minden hivatal, bíróság, ügyészség stb. a felekkel akár szóban, akár írásban kizárólag magyar nyelven érintkezzék, E járásbíróságok és a föléjük rendelt bíróságok azonban még a magyarnyelvű beadványt is kizárólag államnyelven intézik el, vádiratot csak államnyelven adnak ki, a telekkönyvi- és cégbejegyzéseket csak államnyelven végzik és adják ki, a telekkönyvi kivonatok szövege is csak álüamnyelvü, a bíróságokon olyan bírák, ügyészek és hivatalnokok működnek, akik az illető kisebbség nyelvét nem bírják, a bíróságokon hites tolmács nincs, az árverési hirdetményeket a községekben csak államnyelven teszik közzé és igy a nyelvtörvény végrehajtási rendeleté a bíróságok eljárása következtében teljesen illuzórikussá vált. Ugyanez a helyzet azon járásbíróságoknál és fölöttes bíróságoknál, ahol a magyar nyelvhasználat annak következtében, hogy a lakosság több mint 20 százalékát a magyar kisebbség alkotja, szintén igénybe volna vehető, mert a felek magyamyeltvü Mégsem tehetjük ad acta a genfi problémát. Éppen most, a spanyol polgárháború zajában érkeznek egymásután a népszövetség városába az országok állásfoglalásai az intézmény átszervezésének problémájához. Sok veszélyes és csökönyösen konzervatív memorandum van az okiratok között, igy elsősorban Litvinov ridegen vaskalapos állásfoglalása, de egy-két komoly szó is elhangzott különösen a kisebb északi népek részéről, úgyhogy nem tartozik a teljes lehetetlenségek közé a népszövetség valódi és életképes átszervezése. A legtöbb vélemény alaptónusa az, hogy Genfet ki kell ragadni a világháborút közvetlenül követő elvakult nézetek légköréből, szabaddá, mindenkivel szemben igazságossá változtatni, s nem meghagyni az egyik európai csoport privilégiumait védő kivételes törvénynek. Sokan kifogásolják a németországi zsidóellenes törvényeket. Nos, Genf mai formájában ugyanúgy megkülönböztet több joggal és kevesebb joggal rendelkező népeket, mint ahogy a német törvények nagyobb és kisebb jogú fajokat különböztetnek meg és a jogokat magyarázó doktrínájában épugy egy erkölcsi előítéletből, a háború okozásának vétségéből, indul ki, mint Hitler zsidótörvényeinél egy másfajta erkölcsi előítéletből. Litvinov tapsol a genfi privilégiumoknak, a többi nép régen belátta, hogy változtatás nélkül tarthatatlan a helyzet. Ilyen körülmények között nem adhatjuk fel a reményt, hogy a józan belátás Genf dolgában diadalmaskodni fog s az őszre tervezett locar- nói értekezlet után Németország bevonásával megkezdődik a népszövetség átszervezésének vitája. Addig persze szó sem lehet Genf felhasználhatóságáról. Az angolok több gyakorlati tervet dolgoztak ki a reformra, s a legérdekesebb közöttük a nagybefolyásu Austen Chamberlain- naik, a népszövetség egyik oszlopának, Briand és Stresemann munkatársának elképzelése, amelyet az angolok tetszéssel fogadtak. Chamberlain számol a megcáfolhatatlan német és olasz érvekkel s a mai merev genfi rendszert dinamikusabbá, hajlékonyabbá kívánja tenni, olyanná, amely jobban hozzá tud simulni az aktuális követelményekhez, mint a háború utáni előítéletekből engedni nem akaró mai részrehajló szervezet. Ami rossz és tarthatatlan, azon változtatni kell, mondja Ghamberlain, s ha a népszövetség egyszer elfogad valamit, azt a más véleményen lévő tagállamoknak is el kell fogadniok, s nem szabad ellene fegyverrel vagy kilépéssel fellázadniok. Az uj népszövetség tagja csak az lehet, aki aláírja a változtatásokba való békés beletörődés fogadalmát, de a jövőben különben sem tehet semmit a genfi. Ítéletek ellen, mert az átszervezésnél a genfi intézménynek a rend védelme érdekében olyan tényleges hatalmat adnak,, hogy gyors kollektív akció segítségével bármikor csirájában elfojthat minden erőszakos ellentmondást. — Ghamberlain terve természetesen csak elképzelés, a javítani vágyás elképzelése, amely azt kivánja elérni, hogy számos probléma, amely ma csak fegyverrel látszik megoldhatónak, békés utón is elintézhető legyen. Nagyon nehéz e reformot megvalósítani, nem is igen hisszük, hogy megtörténik, de annyi bizonyos, hogy a népszövetség csak úgy válik életképessé, ha egy ilyenféle reform megvalósul. 7 Máskülönben nincsen szükség rá. mert használhatatlan s eléri az idejétmúlt intézmények örökös sorsa: a lassú kimúlás. # *********** Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, A $zlovenSzkÓÍ és rUSZÍ7lSzkÓÍ TTICiPUCITSáv ulicel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DolitilcCLl TlCLniLCLDICL • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.- KI. " P P SŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PP.flHH.
