Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-13 / 210. (4059.) szám

1936 szeptember 13, vasárnap. 17 r Az ősmaéymob vánd Ázsiában a Volán vidékén, J és ííelbözben Irtat Trócsányi Zoltán n. így mondja el a magyarság őstörténetét Se tála Emil nagyszerű őstörténeti munkájában, a finn-ugor népek őstörténetében, amelyet finn nyelvből e sorok írója dolgozott át magyar nyelvre, 1917-ben. Setálánek a magyar honfoglalásról való ál­láspontját megerősíti Karácsonyi János, a kiváló magyar történetíró is, aki azt állítja, hogy a 9. században Atilköz határai már lassan nyugati irányba tolódtak s 890-ben az Etelköz! magyarok országa már Orsováig ért. A mai Magyarország területének legnagyobb ré­sze ekkor még lakatlan volt, amint, ez Regino priimi apát müveiből és Alfréd angol király út­leírásából is nyilvánvaló, — egyes kisebb terü­letei pedig a szomszédos országokhoz tartoz­tak. ArnuM császár a Duna balpartján levő mor- vaszlávok hatalmát meg akarván tömi, a ma­gyarokhoz fordult segítségért, akik 892-ben át is vonultaik „a nagy avar pusztasá­gon" (a magyar alföldön) S keletről támadták meg a morva szlávokat, akik a magyar lovassereggel szemben földváraikban hathatósan védekeztek. A Garam mellett még most is megvannak romjaikban a bényi és alsó-feLsőváradi hatal­mas földsáncok, amelyeket a magyarok ost­romoltak. Karácsonyi szerint e hadjárat alkalmával ismer­ték meg a magyarok a Kárpátok járható szoro­sait s a mai Duna-medence vizeit, útjait. Kará­csonyi azt írja, hogy a honfoglalás útja nem a 13. századbeli íróktól megénekelt vereckei szo­ros volt; a krónikások ezt második Géza és III. Béla orosz hadjáratainak hatása alatt írták s már nem tudták azt, hogy a magyarok kezdet­ben főleg az Al-Duna, Maros és Kőrös mentén laktak. Bevonulásuk útja az Al-Duna mentéről Karácsonyi szerint csakis a mai Orsova-Karén- sebes irányába, a Cserna-, majd a Temes-fölyók mentén lehetett, odább keletre pedig Nagysze­ben irányában az Olt völgyéből a Maros völ­gyébe átkelve juthattak a nagy magyar Alföldre. Hunokkal együtt Ázsiában Azon a területen, amelyen a mai kutatók a finn-ugor népek őshazáját keresik (az Oka-fo- lyó, a középső Volga- és az alsó Káma-folyó vidékén), a legújabb archeológiái kutatások ta­núsága szerint egészen sajátos műveltség uralkodott. Néhány nagyobb, főként bronz eszközökben gazdag sixmező mellett, amelyek Zichy István gróf szerint kereskedő telepek lakóitól származ­nak, kisterjedelmű, árkokkal erődített lakóhe­lyek feküsznek, melyeknek népessége ismerte az érceket, sőt azok feldolgozását is, de főként csont- s kisebb mértékben kőeszközöket hasz­nált. Ezt a műveltséget Zichy a késői paleolit- kori „magdalómennel" való hasonlatossága alap­ján részleges kőkorszaknak nevezi. Minthogy az itteni csonttárgyak s egyéb le­letek sok közös vonást mutatnak a magyar­ugorok megállapítható műveltségével s ezek lelőhelyei, az úgynevezett csontos gorodiscsék Jekaterinburg irányában átterjednek az Urál- hegységen is és ott főként Tóból vidékén for­dulnak eiő, Zichy valószínűnek' tartja, hogy a magyar-ugorok őshazája az Urál-hegység két oldalán a mai Penn kormányzóság déli részén volt. A magyar nyelvnek vannak igen régi, honfogla­lás előlit bolgár-török jövevény szavai, ame­lyek. Gombocz Zoltán megállapitása szerint egy „ócsuvasos" jellegű őstörök nyelvalakból származnak. E jövevény szavakat a magyarság attól a néptől vette át, amelyet egy kínai had­sereg Krisztus előtt 36-ban legyőzött s amely nép nyugat felé volt kénytelen menekülni. Ez a nép a hiung-nu, hung-no néven ismert Kínában lakó nép volt, amelyről a tudományos kuta­tások kiderítették, hogy azonos volt a hun bolgár-török néppel. Minthogy a menekülő hun nép szintén Tóiból vidékén telepedett meg, érintkezésbe jutott, majd elkeveredett az ott lakó magyarsággal. Zichy István gróf szerint négy hun nemzedék ék volna rokonaitól el­szakadva a magyar-ugorok közötti ennyi idő alatt ment végbe a hódítók nyelvcse­réje és a meghódítottak egymásba olvadása. Zichy szerint ez volna a történeti magyarság kialakulása, mert csakis ilyen módon tartja megmagyarázhatónak azt, hogy a finn-ugor- nyelvü magyarság már a legkorábbi lei rá sokban nemcsak török műveltséggel, de a török népek minden jellegzetes tulajdonságával jelent meg. Számos részletkérdés tisztázódott az utolsó 15 év folyamán, amelyek összefoglalása messze meghaladja egy rövid áttekintő előadás kereteit. Azért ezek. mellőzésével most már csak az utób­bi évek legfontosabb őstörténeti munkáinak eredményeit fogom röviden ismertetni. Az első munka Németh Gyulának „A honfoglaló ma­gyarság kialakulása" cimü jeles müve. Mogyeri és Ogurda, honfoglalás előli! magyar királyok Németh Gyula történeti és néprajzi kutatások alapján megállapította, hogy a nomád állam-- bán a legfontosabb tényező egy hatalmas nép­csoport, amely a hatalmi körébe eső családokat, nemzetségeket és törzseket származásra és nyelvre való tekintet nélkül egyesíti magában. A török nomád államok tehát általában nem egynyelvüek és egyfajuak. Attila birodalma a megszervező török hunokon kívül irániakból (alánokból), germánokból és egyéb népekből állott. Konstantínus Porfirogeneta külön kiemeli, hogy a magyarokhoz csatlakozott kabarok a a magyarokétól eltérő (tudniillik török) nyel­ven beszélnek. A nomád török népnevek nem nyelvi, faji vagy etnográfiái, hanem tisztán poli­tikai egységet jelölnek. Az „akatzirokról" tud­juk például, hogy nem hunok, mégis akacir- hunok alakban találkozunk nevükkel, mert az akacirok a hun birodalomhoz tartoztak. Az ujgorok 11 törzse közül eredetileg csak a kán törzse viselte az ujgor nevet s ettől kapta nevét az egész törzsszövetség, A népnév a törökökönél általában hódítás kö­vetkeztében terjed át egy másik népre, de arra is vannak példák, hogy egy nép olyan nép ne­vét kapja, amelyik azelőtt az ő földjén .vagy szomszédságában lakott. A magyarság, Németh Gyula megállapítása szerint először a Kubán alsó folyásánál elte­rülő lakóhelyén való tartózkodása idején bukkanik fel a történelemben; a „magyar" népnév Malalász és TTheofanesz bi­zánci íróknál „mogyeri" ( görög betűkkel írva „Mougeris" alakban)., • _ •,.* Mogyeri volt akikor (527 táján) a magyar nép fejedelme s a mogyeri népnévből lett személynév. Mogyeri fejedelem testvérének neve Ogurda volt s e névalakot görögösen Gordásznak írták. E két ősmagyar nevű király, Ogurda és Mo­gyeri bizonyára a magyarságnak, vagy a ma­gyarság vezetése alatt álló törzsszövetségnek volt a királya. Igaz ugyan, hogy az említett két görög forrás a hatodik században a Kubán vidékén lakó ma­gyarságot hunnak nevezi, de amint az eddigiek­ből is láttuk, a népek névcseréje e korban köny- nyen ment. Itt, a Kubáin vidékén elterülő ős­hazában, a magyarok a jászok őseinek, az alá­noknak, a mai osszéteknek, a szomszédságában laktak, ebből a korból valók a magyar nyelv alán jövevényszavai, melyeket Munkácsi Ber­nét s utána több más nyelvész mutatott ki; s ebből a korból való az a hagyomány is, hogy Belár fiainak feleségeit s velük együtt Dula alán fejedelem két leányát Hunor és Magyar elra­bolta és nőül vette. A honfoglalók közt (öbb volt a török, mint a finn-ugor Amikor tehát a honfoglaló magyarság hét törzsével, a Nyék, Megyeri, Kürt-gyarmat, Tarján, Jenő, Kari é3 Kaszi, továbbá a Kabarok törzsével megjelenik a mai Magyarország határán, már oly viszontagságo­kon ment keresztül, amelyeket részben sikerül a történetíróknak felderíteniük. A hét törzs közüli kettő volt finn-ugor erede­tű; a Nyék és a Megyeri törzs, A többi török származású volt. A volgaraentí őshazából valószínűleg csak ez a két törzs származott, a többi tötök eredetű tör­zsekkel vándorlásai során kerülhetett össze. Küzdelmes volt ez az ut, melyet a Volgától a Dunáig megtettek, nem is volt egyenes irányú ———c—mi III Ilin ■! iiiiiin mmiiiiiiiiiiiiii ut, mert sokfelé kalandoztak, míg eljutottak a mai magyarlakta földhöz. Hogyan jutottak cl? Hómon Bálint a Tisza-Duna leié vonuló vándor-magyarokról A történelmi feljegyzések szerint a magyar­ság tehát lakott a Fekete tenger keleti partvidé­kén, a Meotis partján, Lebediában és Etel-köz- ben. Lebedia némelyek szerint a Kaukázus, Ku­bán és Don vidékén lehetett, mások szerint a Don-, Dnyeper- és Bug-folyók közötti területen. Innen vándoroltak az Etel-közbe, ahol a ma­gyarok hat esztendeig tartózkodtak. Etel-közi hazájukban a bessenyők megtámadták a ma­gyarokat; a Dnyeper és Dnyeszter közt tanyázó magyar törzseket délkeleti irányból, a Dnyeper- sellők járhatatlan vizén érte a támadás, a Jeka- terinoszlav és Kherson közti Dnyeper-szakasz felől. A hirtelen támadástól meglepett törzsek, minthogy a harcosok nagyrésze távol volt, vé­dekezésre nem is gondolhattak, hanem mindenes­tül felkerekedtek és nyugatra menekültek, Hó- man Bálint, kutatásai szerint ütjük nem egyenes irányban, vezetett a Kárpátok felé. Nagyszámú háziállataik miatt, de a maguk ellátására is szükségük volt vízre, ezért a folyók mentén északnyugati irányban hatoltak a podoliai ter- rasz felé. Legkeletibb törzsük a Dnyeper men­tén haladt és Kiev alá jutott, mig a vele pár­huzamosan haladó törzsek a Búg és Dnyeszter forráíviidékére érték. A nép zöme ilyképpen Árpád vezérleté alatt a Kiev—ha’licsi vonalon élő szlá vökig hatolt és itt délnyugatnak for­dulva, ' • a vereckei hágón át tartott a felső-tiszai sík­ság felé. A Pxut, Szeret és Al-Duna mentén tanyázó törzsekhez mindenesetre később jutott el a tá­madás híre s a hirt nyomon követték az észak­nyugat felé menekült törzsektől néptelenül ha­gyott tengerparti síkon gyorsan átszáguldó bes- seriyő lovasok. Az ellenség közeledésének hire gyors menekülésre kényszerifeette őket is, de üt­jük északnyugat és dél felé is el volt vágva. Északon, a Dnyeszter mentén, Mohilev és Ka- menev—Podolszk vidékén erős orosz és len­gyel törzsek keresztezték a Prut és Sze­ret völgyén érkezők útját. Dél felől, a havas- alföldi síkon át, ekkortájt érkezett meg Levente vert serege, nyomában az üldöző bolgárokkal. A Tölgyesi, Gyímesi, Ojtozi és Bodzái szorosok a honfoglalók utjai Két tűz közé szorítva, más menekvés nem volt, mint hogy a Beszterce, Tatros és más he­gyi patakok völgyén át húzódjanak fel a Keleti- Kárpátok hirtelen emelkedő magaslataira. Az uttalasn havasokon, rengeteg erdők közt vezető Tölgyesi, Gyimesi, Ojtozi és Bodzái szorosokon át, ezer veszéllyel és nehéz ter­mészeti akadályokkal küzdve, vergődtek át Erdély földijére, a Maros és Olt felső folyásá­hoz. Más töredékek egyenesen nyugatra sod­ródtak s a Vaskapunál kelitek át a Csemához és Onnét a Temes völgyébe. A kétféléi behatoló törzsek mindegyike saját utjának emlékét őrizte meg a maga szájhagyo­mányaiban. A Tisza-vidéki hagyomány a ve­reckei bejövetelről beszél, a Maros vidékén és a Dunántúl az Erdélyi ut nehézségeire emlé­keznek. Hóman Bálint szerint az etel-közi bessenyő- támadás nagy veszteséget okozott a magyarok­nak, de a csapás komátsem volt olyan kataszt­rófád, amint azt két emberöltővel később Kon­stantinos császár feltünteti, amikor a magyarok Etel-közben maradt részének pusztulásáról be­szél. Másutt , maga Konstaiitinos is csak azt mondja, hogy a bessenyők a magyarokra tá­madtak, őket fejedelmükkel, Árpáddal együtt kiűzték etel-közi hazájukból. A későbbi esemé­nyek határozottan ellentmondanak ilyen kataszt­rófád vereségnek. Palotai Borist KÜLVÁROS V A púpos házaik zsémbesen guggolnak, maszatos könnyük a falon csepeg, behúzott nyakkal nyögnek, nyöszörögnek, akár a megvert uccagyerekek. Napfényt koldulnak, falat lángot, de az is elszürkül, mire ideér, az is fonnyadt lesz és penészes mint kabátzsebben felejtett kenyér. ,, Sötét a csillag, sötét a föld, az ég is, elmúlás lebben minden csöppnyi résen, ^ s im — pelenkák virulnak konok daccal, a félig bedült kerítésen. A Rota Romana döntései házassági ügyekben Paris, szeptember 12. A vatikáni legfőbb egy­házi bíróság, a Rota eljárása és döntései házas­sági ügyekben sok előítélettel találkoznak még mindig. P. Yves de la Biére nemrég Páriában .kiadott „L'église et són gouvernemet“ cimü könyvében részletesen foglalkozik e kérdéssel. A .katolikus egyházjog szerint a keresztények közt érvényesein megkötött és elvált házasság fel­bonthatatlan. Az egyházi bíróságok sem bonthat­nak fel és bontanak fel1 ily házasságokat, leg­följebb semmiseknek nyilváníthatják, azaz a tör­vényes eljárás során megállapítják, hogy az adott esetben érvényes házasságkötés nem tör­tént. Katolikus házassági ügyekben a legfelsőbb egyházi bíróság, a Rota Romana. Több ízben ama szemrehányással illették, hogy a házassgáok semmissé nyilvánításánál bizonyos előnyökben részesülnek azok, akik a rendkívül magas eljá­rási költségeket megfizetik. A valóságban a bí­róság eljárási költségei nem, magasabbak,, mint hasonló rangú világi bíróságoké és az esetek, melyekben a Rota. a házasság semmiségét mondja ki, sokkal ritkábbak, mint azok, amelyekben a házassági kötelék érvényességét állapítja meg. Egyébként pedig a felek költségmentessége biz­tosítva van, ha az illetékes egyházhatóság iga­zolja, hogy az illető fél a költségek viselésére képtelen. P. Yves de la Biére beigazolásául ama gondosságnak, mellyel a Rota a házassági pereket intézi, az 1929. és 1939. évek eseteit megvizsgálta s a következőket állapította meg: 1909-ben a. Rota összesen 58 házassági ügyet intézett el. 30 eset­ben az eljárás a bírósági költségek megfizetésé­vel. 28 esetben teljesen díjtalanul történt. A házasságot semmisnek nyilvánították 20 esetben, 38 esetben pedig a keresetet elutasították s a házasságot érvényesnek nyilvánították. A 20 meg­semmisítő ítélet közül 12 teljesen díjtalan volt és csak 8 esetben fizették a költségeket. 1930-ban a Rota 52 házassági ügyben hozott döntést, ezek­nek fele költségmentes volt. A házasságot sem­misnek nyilvánították 14 esetben, a keresetet el­utasították 38 esetiben. A 26 költséges eset közül 5 járt sikerrel, 21 eredménytelen maradt; a 26 díjtalan eset közül 8 sikerrel, 18 elutasítással végződött. ■ ' V A legközelebbi rovat szeptember 27-én jelenik meg. Rozsnyó., Az, általános nyugdíjintézet nyugdí­jasainak jogi helyzete teljesen magánjogi jellegű és ennélfogva külföldre való utazások alkalmá­val a szabályszerű útlevél és az illető állam ví­zumán kívül egyéb engedélyre nincs szükségük. Különösen nem vonatkozik rájuk az állami nyug­díjasokra érvényben levő tilalom, illetve, hogy csa-k előzetes engedély alapján lehet külföldre utazni. Levelezőlapon válaszoltunk. ^ Uradalmi tisztviselő özvegye. Azon vitás kér­dés jár-e nyugdíjemelés a nagybirtokokon 1921. május 6. után még szolgálatban volt tisztviselő­nek a 130/1921, ill. 71/1936. alapján, még nincs eldöntve. A minisztérium által kiadott utasítás szerint sem az egyik, sem a másik törvény' alap­ján nincs jogigény. A volt gróf Sch.-féle uradal­mak több volt tisztviselője, illetve özvegye fordult már rovatvezetőnkhöz, aki lépéseket . tett ezen igényjogosultak jogainak megóvása tárgyában. Ügyét nyilvántartásba vettem és körülbelül egy hónap múlva várhat részletes választ. S. J., Beregszász. A gyakorlat, mely a pénz­ügyminisztérium egyik utasításán alapszik, az, hogy sürgős, esetekben előzetes engedély nélkül utazhatik külföldre, de nem szabad ezen kül­földi tartózkodás időtartamának meghaladnia évente a 14 napot, beszámítva a határátlépés és a visszatérés napját is 1—1 napnak. Az igaz, hogy a kongruát élvező lelkészek sok tekintetben mostohább elbánásban részesülték az állami al­kalmazottaknál, de hát figyelembe Ítéli venni, hogy a kongrua nem tekinthető renides állami járandóságnak, hanem csak az egyházak alkal­mazottainak nyújtott segélynek. Takarékpénztári főtisztviselő. Miután nem köz­li életkorát, sem azt, tagja volt-e az általános nyugdíjintézetnek, mikortól meddig, sem pedig nem küldte be a befizetett összegek visszatérítése iránti kérvényre hozott elutasító határozat má­solatát, ennélfogva határozott választ nem ad­hatunk. Pótolja a fenti adatokat és akkor vála­szolunk. Honvédföállaíorvos özvegye 1914. Küldje be utolsó nyűg-díjrendeletének egyszerit másolatát annak megállapitása végett, melyik szolgálati osztályba sorozták. Ha időközben megkapta, a IV.. korosztály rendezéséről szóló uj rendeletet, úgy azt is küldje be. másolatban. Felülvizsgáljuk. Özvegy 1936. A H. fizetési osztály 10. fokoza­tának, tehát az ebben az osztályban elérhető leg­magasabb nyugdíj felét kapja, mint özvegy. Éz rendben is van. A legkisebb törvényes özvegyi nyugdíj 4.800 korona és nem 7.200 korona.. Ira­tait v.isszaküldtük, T. E. nyugdíjas pályafelvigyázó, Trencsén. A' vasutigazgatóságon a szabdságo,lások miatt ju- lius-augusztes hónapokban nem lehetett eljárni. Legyen még türelemmel. Miihelyt az ügy elintézése sorra kerül, rovatvezetőnk azonnal értesíteni fogja. Magyar háziasszonyok lapja I ► NAGYASSZONY ^ Megrendelhető a PMH kiadóhivatalánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom