Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-07 / 179. (4028.) szám
1936 augusztus 7, péntek. 3 EUcedueUe*tiiá az idézgetéseknek ama különös módszere, amellyel egy magyarnyelvű kommunista laptársunk mindenáron ránk akarja olvasni, hogy a spanyol forradalomban az ágyugyárosok vagy a bankárok ügyét szolgáljuk. Az idézetek használatéban is alkalmazandó bizonyos fairség, amit az a lap, amelynél a cél szentesíti az eszközt, szem- melláthatólag nem tesz meg. A múltkoriban vezércikket irtunk a spanyol eseményekről, nyugodtan vázoltuk a helyzetet, úgy, ahogy a beérkezett hírekből kihámozható s ama véleményünknek adtunk kifejezést, hogy a felkelők aligha állhatnak ellen huzamosabb ideig a kormány csapat oknak. Megállapítottuk, hogy a választások eredménye és a polgárháború, amelyben egyik fél sem tud köny- nyen a másik fölé emelkedem, azt bizonyítja, hogy a spanyol népben körülbelül egyforma erős a madridi kommunista és a frankói nemzeti tendencia. Ha pedig igy van — vcmtuk le a fejtegetésből az egyedül emberséges következtetést, — akkor nem a vérengzés, hanem kizárólag a megegyezés, azaz a nézetek összeegyeztetése az, ami igazságosan segíthet a helyzeten, sem az, hogy a baloldal kommunista törvényeket erőszakol az országra, sem az, hogy a hadsereg katonai diktatúrát vezet be. „Az erők felesre állnak Spanyol- országban — irtuk szóról-szóra — s ha ez a helyzet, akkor az egyik fél sem uralkodhat a másikon, hanem kötelessége, hogy nézeteit összeegyeztesse és okosan mérsékelt koalíciós megállapodással intézze a birodalom ügyeit., Anglia áUamférfiai mindent elkövetnek Gil Robles és Azana kibékitésére. Bármint lesz, az ötven-ötven százalékos erők országában ez a megoldás lenne egyedül helyes és Európa érdeke, hogy az angol óhajok sikerüljenek.“ Ez volt cikkünk határozott végkonlcluziója s ezt nevezi felháborítónak és cinikusnak laptársunk. Mosolyognunk kell. De értjük a kommunista lap haragját. Isten ments, hogy a. spanyol dolgokba valaki a mérséklés békítő irányzataival avatkozzék be és tényleg a gyújtogatás és vérengzés végét óhajtsa. A hipokrizis óriási a Janus-arcu bolsevizmus- ban: ott, ahol az egyik arc békét, status-quot, a mai rend külső-belső érintetlenségének hitét mosolyogja Genfben, a másik mohón lesi és hirdeti a barrikádokat, a vért, a felfordulást, a vüágf orr adóimat. Ott, ahol a Kreml-i kormány ártatlan arccal kijelenti, hogy semmi köze a Madridba küldött másfélmillió fonthoz és az agitátorokhoz, mert ezeket az orosz kommunista párt küldte Spanyolországba, nem az orosz kormány, márpedig köztudomású, hogy a kettő nem azonos. Mi valóban békét és középutat óhajtanánk Spanyolországban, nem szélsőséget. Az angol álláspontot tettük a magunkévá, az igazi kiegyensúlyozó demokráciát. Ugyanezt akarja kommunista laptársunk is? Nem hisszük, s ha TUr- tuffe módjára forgatja is szemét a sok kiöntött vér miatt, befelé ujjong, hogy elérkezett a leszámolás órája és a madridi kormány Moszkva és Pár is bő támogatásával abban a kedvező helyzetben van, hogy tüzzel-vassal kiirthatja a kommunista nyomás ellen a végső elkeseredés elszántságával fellázadt nemzeti elemeket. Mi kibékülést óhajtunk, ő a szélsőbal uralmát, a kíméletlen leszámolást a spanyol nép más véleményen lévő felével. Ki a demokratább? — Ami pedig adatainkat illeti, 'megnyugtatjuk laptársunkat, nem mi találtuk ki őket. A hivatalos katalán jelentés szerint Barcelona uccáin 511 embert koncolt fel a mob, pedig Barcelonában egyetlen pillanatig sem voltak bent a nemzetiek. Ez az 511 az, akiről beszéltünk: papok, diákok, nők, gyermekek. Mi ezeket is emberszámba vesszük és sajnáljuk, bármennyire nevetségesnek és „reakciósnak“ tartja e nézetünket laptársunk, amely csak akkor veri félre a harangokat, ha az aranydus mágusnak okoz valaki álmatlan éjszakát, vagy ha valaki a barrikádok és a forradalmak véres tanával nem azonos mérséklet tiszteletbentartását kívánja. ESI A kenfi fcerceg Dalmáciában Raguza, augusztus 6. A kenti herceg és felesége a legközelebbi napokban Dalmáciába érkezik. A hercegi párt Cavetadban bérelt nyaralóvillát s itt várja be VIII. Edvárd király érkezését. Lezuhant egy amerikai óriásrepülógép Csikágó, augusztus 6. A szerdáról csütörtökre virradó éjjelen St. Louis közelében lezuhant a Csikágóba tartó kereskedelmi repülőgép. Hat utas és ikét pilóta a romok közt lelte halálát. «üt év alatt 35.7 százalékkal emelkedett a gyümölcsfák száma Prága, augusztus 6, A statisztikai hivatal, mint ismeretes, tavaly május 1-én gyümölcsfaszámlálást rendezett a csehszlovák köztársaság egész területén. A számlálás adatai most váltak ismeretessé s kitűnik belőlük, hogy az 1930-tól 1935-ig terjedő ötévi időszak során a gyümölcsfák száma 35.7 százalékkal emelkedett. TtRXGAlAVAcAARHt RLAR A görög helyzet mii Kommunista forradalmat gátolt meg Metaxas államcsínye A puccstervek ■ A „katasztrófa előjelei** ■ „Görög nemzeti újjászületés** Athén, augusztus 6. Metaxas miniszterelnök a pénzügyminiszter és a pénzügyi államtitkár lemondása után átalakította a görög kormányt. Pénzügyminiszterré Zavid- sianos volt minisztert nevezték ki, aki átmenetileg a gazdasági minisztériumot is vezeti, Zavidsianos lesz a helyettes miniszterelnök is. Metaxas felhívással fordult a görög néphez, amelyben a következőket mondj aj —* Az 1936 januárjában választott kamara képtelen volt kormányt adni az országnak. A kommunizmus értette a módját, hogy hasznot húzzon abból a támogatásból, amelyben bizonyos politikai csoportok részesítették. A kmmunizmus fokozott aktivitással puccsot tervezett és komoly veszélybe hozta a szociális rendet. A májusi szaloniki események jelentették az akció megnyitását. A kommunisták már akkor, de különösen a későbbi időben ügynökökkel és röpcédulákkal árasztották el a kaszárnyákat és polgárháborúra ösztönözték a katonákat. Ugyanilyen bontó munka folyt az iskolákban is, továbbá a hivatalnoki karban. Az állam alapeíveit óhajtották aláaknázni. A kommunisták az ország gazdasági nehézségeit kihasználták propagandájukra, holott a gazdasági nehézségek nagyrészt az előző j kormányok rossz közigazgatásának következményei, A helyzet fenyegető módon közeledett a nemzeti szerencsétlenség felé és a kormány elhatározta, hogy megelőzi a forradalom kitörését, mert a forradalom erőszakos letörése rengeteg vérbe került volna. A kormány feladatát gyorsan és alaposan kívánja megoldani. Figyelmét a nép szociális egészség esedés éré összpontosítja. A görög nemzeti újjászületés megkezdődik és a kormány mindenkire kérlelhetetlenül1 lesújt, aki ellenkezik vele. Az elmúlt éjszakában kitört sztrájkok összeomlottak. A munka mindenütt szabályosan folyik és a fővárosban is rendes élet uralkodik. Észahalriha csillaga A pánmuzulmán mozgalom hívei gyilkoltatták meg az algíri nagymuftit Kik szervezik az antiszemita mozgalmat francia Ibn Saud hosszú keze ■ ■ Egy francia abbé és a Algír, augusztus 6. (MTP) Az északafrikai I kérdést megint napirendre tűzte a spanyol polgárháború, amely köztudomás szerint Marokkóból indult ki s ma is ott székel a fölkelés vezére, Franco tábornok. A franciáknak sok fejtörést okoz a probléma, aminek fölvetésében szemmel- láthatóan könyökig benne van a Wilhelmstrasse keze. Fokozza a kérdés bonyolultságát, hogy Algirban is fokozódik a nyugtalanság s az arabok éppen úgy idegesítik itt a hatóságokat, mint Palesztinában az angolokat. Gyilkosság a Rue de la Lyren A malekit nagymufti meggyilkolása volt a jeladás az általános zendülésre. Ez adta az okot azokra a sorozatos zavargásokra, amelyek Oran- ban és Constantineben lejátszódtak s még ma sem szűntek meg, csak épp hogy a spanyol események következtében eltűntek az érdeklődés homlokteréből. Abból az energikus föllépésből azonban, amit a francia hatóságok a merénylőkkel szemben tanúsítottak, következtetni lehet, hogy többről van szó, mint az úgynevezett népharag spontán kirobbanásáról. A merénylet egyes részleteit már földerítették, de azt a humuszos fiatalembert, aki a Rue de la Lyren fölkereste a hatvannyolcéves Marabut, ben Dali Mehmed Kahult, hogy hódolata | jeléül homlokon csókolja és a hódoló csók közben szivébe döfte kését — még mindig nem sikerült lakat alá tenni. A tanúvallomásokból csak egyetlen egy dolog világlik ki teljes bizonyossággal, hogy a gyilkosságot muzulmán követte el. Ez nagyon fontos a hatóságok szempontjából, mert ha a legkisebb gyanú maradt volna fönn, hogy a gyilkosságot zsidó követte el, nem lehetett volna semmi erővel megfékezni a különben is heves pogromhangulatot. A hatóságok tudták, hogy éppen a zsidóknak nem volt okuk eltenni láb alól a nagymuftit, mégis tartani kellett ettől az eshetőségtől is. Ahoz, hogy meg tudjuk érteni, micsoda jelentősége van Északafrika életében ennek az eseménynek, tudni kell, ki volt a meggyilkolt és milyen szerepet játszott Algír politikai és vallási életében. A meggyilkolt főpap szerepe a politikai életben A meggyilkolt nagymufti az egyik legelőkelőbb muzulmán családból származik és a malekiták egyházi feje volt. A malekiták egy Algirban és Tuniszban elterjedt felekezet tagjai. A felekeze - tet Almalek, a liberális kalifa alapította és az ortodox muzulmán és pánarab nacionalista törekvésekkel szemben szabadszellemü vallási fölfogás és az európaiakkal való szoros együttműködés hívei. Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között élesen szemben állnak Ibn Sauddal, aki a vahabiták ortodox vallási fölfogását és a nagy arab nemzeti eszmét terjeszti. Ugyanazt a szerepet játsszák, mint a perzsa síiták és a jemeni saiditák. A gyilkosság valószínű, hogy az ortodox körökből indult ki és a célja az, hogy a francia érdekszférába is bevezesse a nagy arab mozgalmat. A nagymufti ugyanis élénken zavarta az arabok köreit. A nagymuftit hivei választják, de ez a választás csak akkor lép jogerőre, ha a francia kormányzó jóváhagyja, tehát helyesebben szólva, a hivek csak javasolják valakinek a személyét, a kinevezés szuverén joga a kormányzónak. Úgyhogy a nagy mufti feje az egyháznak, egyben pedig bizalmi embere a francia hatósá- goknak, fis alkalmazottja — mert a fizetését, is a kormányzó rendelkezésére álló kultuszalapból kapja. Az algériai nagymufti szerepe tehát pontosan olyan, mint a jeruzsálemi szunnita egyházfőé, akit ugyancsak az arabok választanak, de az angol kormányzó nevezi ki aztán. És természetesen ő is tartja el. Mig azonban a jeruzsálemi főmufti nyíltan élére állott az angol- és zsidó- ellenes mozgalomnak, addig az algériai ellen nincs okuk a franciáknak panaszra. Ö nemcsak élesen szembefordult a zsidóellenes mozgalmakkal és elítélte az orani és consta- ninei pogromot, hanem aktív részt is vállalt az ellenküzdelemben. Közvetlen a meggyilkolása előtt táviratot küldött Párisba a kormánynak, amelyben közölte, hogy a fiatal török küldöttség mögött, amely Párisban nagyon radikális követelésekkel lépett föl, a muzulmán lakosságnak csak kis töredéke áll. Ezzel a távirattal irta meg halálos Ítéletét. Az algíri antiszemitizmus okai Az arab nacionalista mozgalom Algirban meglehetősen bonyolult dolog. A mozgalom maga 1830, tehát az annekszió óta tart, zsidóellenes éle azonban csak azóta van, mióta a franciák az algiri zsidó lakosságnak megadták az aktív és passziv választói jogot, mig az arab lakosság nagy részét lehetetlen megkötések és korlátozások elé állították. Tehát nyíltan kisebbjoguságra Ítélték őket. A szociális okai az igy támadt általános zsidóellenes hangulatnak abból adódtak, hogy a zsidó lakosság általában nagyobb kereskedelmi intelligenciával rendelkezik, mint az arab és az egész országban kezébe kaparintotta a kereskedelmet, ezen a réven óriási vagyonok összpontosultak ?sidó kezekben és ma az a helyzet, hogy a nagybirtokok nyolcvan százaléka is zsidó kézen van. Ezekre az alapokra támaszkodott az antiszemita mozgalom, amely a világháború után kezdett csak organizált formába állni. A szervezet alapja a pánarab mozgalomból ered s egy titkos társaság áll az élén: „Az Északafrika csillaga". Északafrikában ? pánarab vezetők A társaságot Ben Djellul nevű, Európában nevelkedett orvos alapította és eredeti célja az volt, hogy az arab lakosságnak helyet biztosítson az ország vezetésében, a közigazgatási hivatalokban és a gazdasági életben. A társaság nyíltan hirdette, hogy céljai közé tartozik gátat vetni a zsidók gazdasági hatalmának kiterjesztése elé, de ezt a célt nem erőszakos utón akarta elérni. Maga Ben Djellul elitéit minden erőszakosságot és ellensége volt a terrornak. Kapcsolatok Berlinnel és Párissal A helyzet azonban gyökeresen megváltozott 1933 óta, amikor rendkívül sok oldalról érvényesült nyomás az algériai arabokra. S amióta Ibn Saud fokozott aktivitást kezdett terveinek megvalósítása érdekében. Algír helyzetén az is sokat változtatott ebből a szempontból, hogy beosztották a „Muzulmán közösség" nevű pánmuzulmán szervezetbe, amelynek Abd el Wahib áll az élén és egyik harcos organizációja az arab világnak. Ennek az egyesületnek állandó képviselője van Berlinben és Párisban. A testület szoros kapcsolatot tart fönn a nemmuzulmán mozgalmakkal, amelyek azonban a fajelmélet alapján állanak. Rendkívül sok pénzt kap Franciaországból. A francia antiszemita szervezeteknek nagy befolyásuk van az algériai tömegekre. Ez elsősorban Lambert abbé müve, aki elsőrangú szervező tehetség, sok évet töltött Algirban, sok híve van a pánarab vezérek között és része volt állítólag a palesztinai arab fölkelés megszervezésében is. Növeli súlyát, hogy a fölvilágosult arab körök vezéréi eltették láb alól s arra a szerepre, amire a nagymufti vállalkozott, még ha találnak is megfelelően nagytekintélyű embert, aligha mer a mai körülmények között valaki vállalkozni. Már pedig a pánarab törekvések megfékezése szempontjából erre a szerepre nagy szükség van. Nem csoda, hogy a franciák fokozódó aggodalommal figyelik az eseményeket. Lövészárok Madrid közelében. A kormánycsapatok az előrenyomuló felkelő hadsereg elől elsán* cotják mánkat*
