Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-07 / 179. (4028.) szám

1936 augusztus 7, péntek. 3 EUcedueUe*tiiá az idézgetéseknek ama különös módszere, amellyel egy magyar­nyelvű kommunista laptársunk mindenáron ránk akarja olvasni, hogy a spanyol forra­dalomban az ágyugyárosok vagy a bankárok ügyét szolgáljuk. Az idézetek használatéban is alkalmazandó bizonyos fairség, amit az a lap, amelynél a cél szentesíti az eszközt, szem- melláthatólag nem tesz meg. A múltkoriban vezércikket irtunk a spanyol eseményekről, nyugodtan vázoltuk a helyzetet, úgy, ahogy a beérkezett hírekből kihámozható s ama vé­leményünknek adtunk kifejezést, hogy a fel­kelők aligha állhatnak ellen huzamosabb ideig a kormány csapat oknak. Megállapítot­tuk, hogy a választások eredménye és a pol­gárháború, amelyben egyik fél sem tud köny- nyen a másik fölé emelkedem, azt bizonyítja, hogy a spanyol népben körülbelül egyforma erős a madridi kommunista és a frankói nem­zeti tendencia. Ha pedig igy van — vcmtuk le a fejtegetésből az egyedül emberséges kö­vetkeztetést, — akkor nem a vérengzés, ha­nem kizárólag a megegyezés, azaz a nézetek összeegyeztetése az, ami igazságosan segít­het a helyzeten, sem az, hogy a baloldal kom­munista törvényeket erőszakol az országra, sem az, hogy a hadsereg katonai diktatúrát vezet be. „Az erők felesre állnak Spanyol- országban — irtuk szóról-szóra — s ha ez a helyzet, akkor az egyik fél sem uralkodhat a másikon, hanem kötelessége, hogy nézeteit összeegyeztesse és okosan mérsékelt koalíciós megállapodással intézze a birodalom ügyeit., Anglia áUamférfiai mindent elkövetnek Gil Robles és Azana kibékitésére. Bármint lesz, az ötven-ötven százalékos erők országában ez a megoldás lenne egyedül helyes és Európa érdeke, hogy az angol óhajok sikerüljenek.“ Ez volt cikkünk határozott végkonlcluziója s ezt nevezi felháborítónak és cinikusnak laptársunk. Mosolyognunk kell. De értjük a kommunista lap haragját. Isten ments, hogy a. spanyol dolgokba valaki a mérséklés békítő irányzataival avatkozzék be és tényleg a gyújtogatás és vérengzés végét óhajtsa. A hipokrizis óriási a Janus-arcu bolsevizmus- ban: ott, ahol az egyik arc békét, status-quot, a mai rend külső-belső érintetlenségének hi­tét mosolyogja Genfben, a másik mohón lesi és hirdeti a barrikádokat, a vért, a felfordu­lást, a vüágf orr adóimat. Ott, ahol a Kreml-i kormány ártatlan arccal kijelenti, hogy sem­mi köze a Madridba küldött másfélmillió font­hoz és az agitátorokhoz, mert ezeket az orosz kommunista párt küldte Spanyolországba, nem az orosz kormány, márpedig köztudomá­sú, hogy a kettő nem azonos. Mi valóban békét és középutat óhajtanánk Spanyolor­szágban, nem szélsőséget. Az angol álláspon­tot tettük a magunkévá, az igazi kiegyensú­lyozó demokráciát. Ugyanezt akarja kommu­nista laptársunk is? Nem hisszük, s ha TUr- tuffe módjára forgatja is szemét a sok kiön­tött vér miatt, befelé ujjong, hogy elérkezett a leszámolás órája és a madridi kormány Moszkva és Pár is bő támogatásával abban a kedvező helyzetben van, hogy tüzzel-vassal kiirthatja a kommunista nyomás ellen a végső elkeseredés elszántságával fellázadt nemzeti elemeket. Mi kibékülést óhajtunk, ő a szélső­bal uralmát, a kíméletlen leszámolást a spa­nyol nép más véleményen lévő felével. Ki a demokratább? — Ami pedig adatainkat illeti, 'megnyugtatjuk laptársunkat, nem mi találtuk ki őket. A hivatalos katalán jelentés szerint Barcelona uccáin 511 embert koncolt fel a mob, pedig Barcelonában egyetlen pillanatig sem voltak bent a nemzetiek. Ez az 511 az, akiről beszéltünk: papok, diákok, nők, gyer­mekek. Mi ezeket is emberszámba vesszük és sajnáljuk, bármennyire nevetségesnek és „reakciósnak“ tartja e nézetünket laptársunk, amely csak akkor veri félre a harangokat, ha az aranydus mágusnak okoz valaki álmatlan éjszakát, vagy ha valaki a barrikádok és a forradalmak véres tanával nem azonos mér­séklet tiszteletbentartását kívánja. ESI A kenfi fcerceg Dalmáciában Raguza, augusztus 6. A kenti herceg és fele­sége a legközelebbi napokban Dalmáciába érke­zik. A hercegi párt Cavetadban bérelt nyaraló­villát s itt várja be VIII. Edvárd király érke­zését. Lezuhant egy amerikai óriásrepülógép Csikágó, augusztus 6. A szerdáról csü­törtökre virradó éjjelen St. Louis közelében lezuhant a Csikágóba tartó kereskedelmi repülőgép. Hat utas és ikét pilóta a romok közt lelte halálát. «üt év alatt 35.7 százalékkal emelkedett a gyümölcsfák száma Prága, augusztus 6, A statisztikai hivatal, mint ismeretes, tavaly május 1-én gyümölcsfa­számlálást rendezett a csehszlovák köztársaság egész területén. A számlálás adatai most vál­tak ismeretessé s kitűnik belőlük, hogy az 1930-tól 1935-ig terjedő ötévi időszak során a gyümölcsfák száma 35.7 százalékkal emelkedett. TtRXGAlAVAcAARHt RLAR A görög helyzet mii Kommunista forradalmat gátolt meg Metaxas államcsínye A puccstervek ■ A „katasztrófa előjelei** ■ „Görög nemzeti újjászületés** Athén, augusztus 6. Metaxas miniszterel­nök a pénzügyminiszter és a pénzügyi ál­lamtitkár lemondása után átalakította a gö­rög kormányt. Pénzügyminiszterré Zavid- sianos volt minisztert nevezték ki, aki átme­netileg a gazdasági minisztériumot is vezeti, Zavidsianos lesz a helyettes miniszterelnök is. Metaxas felhívással fordult a görög nép­hez, amelyben a következőket mondj aj —* Az 1936 januárjában választott kama­ra képtelen volt kormányt adni az ország­nak. A kommunizmus értette a módját, hogy hasznot húzzon abból a támogatásból, amelyben bizonyos politikai csoportok ré­szesítették. A kmmunizmus fokozott aktivi­tással puccsot tervezett és komoly veszélybe hozta a szociális rendet. A májusi szaloniki események jelentették az akció megnyitását. A kommunisták már akkor, de különösen a későbbi időben ügynökökkel és röpcédu­lákkal árasztották el a kaszárnyákat és pol­gárháborúra ösztönözték a katonákat. Ugyanilyen bontó munka folyt az iskolák­ban is, továbbá a hivatalnoki karban. Az állam alapeíveit óhajtották aláaknázni. A kommunisták az ország gazdasági nehézsé­geit kihasználták propagandájukra, holott a gazdasági nehézségek nagyrészt az előző j kormányok rossz közigazgatásának követ­kezményei, A helyzet fenyegető módon kö­zeledett a nemzeti szerencsétlenség felé és a kormány elhatározta, hogy megelőzi a forradalom kitörését, mert a forradalom erőszakos letörése rengeteg vérbe került volna. A kormány feladatát gyorsan és ala­posan kívánja megoldani. Figyelmét a nép szociális egészség esedés éré összpontosítja. A görög nemzeti újjászületés megkezdődik és a kormány mindenkire kérlelhetetlenül1 le­sújt, aki ellenkezik vele. Az elmúlt éjszaká­ban kitört sztrájkok összeomlottak. A mun­ka mindenütt szabályosan folyik és a fővá­rosban is rendes élet uralkodik. Észahalriha csillaga A pánmuzulmán mozgalom hívei gyilkoltatták meg az algíri nagymuftit Kik szervezik az antiszemita mozgalmat francia Ibn Saud hosszú keze ■ ■ Egy francia abbé és a Algír, augusztus 6. (MTP) Az északafrikai I kérdést megint napirendre tűzte a spanyol pol­gárháború, amely köztudomás szerint Marokkó­ból indult ki s ma is ott székel a fölkelés vezére, Franco tábornok. A franciáknak sok fejtörést okoz a probléma, aminek fölvetésében szemmel- láthatóan könyökig benne van a Wilhelmstrasse keze. Fokozza a kérdés bonyolultságát, hogy Algirban is fokozódik a nyugtalanság s az ara­bok éppen úgy idegesítik itt a hatóságokat, mint Palesztinában az angolokat. Gyilkosság a Rue de la Lyren A malekit nagymufti meggyilkolása volt a jel­adás az általános zendülésre. Ez adta az okot azokra a sorozatos zavargásokra, amelyek Oran- ban és Constantineben lejátszódtak s még ma sem szűntek meg, csak épp hogy a spanyol ese­mények következtében eltűntek az érdeklődés homlokteréből. Abból az energikus föllépésből azonban, amit a francia hatóságok a merénylők­kel szemben tanúsítottak, következtetni lehet, hogy többről van szó, mint az úgynevezett nép­harag spontán kirobbanásáról. A merénylet egyes részleteit már földerítették, de azt a humuszos fiatalembert, aki a Rue de la Lyren fölkereste a hatvannyolcéves Mara­but, ben Dali Mehmed Kahult, hogy hódolata | jeléül homlokon csókolja és a hódoló csók közben szivébe döfte kését — még mindig nem sikerült lakat alá tenni. A tanúvallomásokból csak egyetlen egy dolog világlik ki teljes bizonyossággal, hogy a gyilkos­ságot muzulmán követte el. Ez nagyon fontos a hatóságok szempontjából, mert ha a legkisebb gyanú maradt volna fönn, hogy a gyilkosságot zsidó követte el, nem lehetett volna semmi erő­vel megfékezni a különben is heves pogromhan­gulatot. A hatóságok tudták, hogy éppen a zsi­dóknak nem volt okuk eltenni láb alól a nagy­muftit, mégis tartani kellett ettől az eshetőség­től is. Ahoz, hogy meg tudjuk érteni, micsoda je­lentősége van Északafrika életében ennek az eseménynek, tudni kell, ki volt a meggyilkolt és milyen szerepet játszott Algír politikai és vallási életében. A meggyilkolt főpap szerepe a politikai életben A meggyilkolt nagymufti az egyik legelőkelőbb muzulmán családból származik és a malekiták egyházi feje volt. A malekiták egy Algirban és Tuniszban elterjedt felekezet tagjai. A felekeze - tet Almalek, a liberális kalifa alapította és az ortodox muzulmán és pánarab nacionalista törekvésekkel szemben szabadszellemü vallási fölfogás és az európaiakkal való szoros együttműködés hívei. Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények kö­zött élesen szemben állnak Ibn Sauddal, aki a vahabiták ortodox vallási fölfogását és a nagy arab nemzeti eszmét terjeszti. Ugyanazt a szere­pet játsszák, mint a perzsa síiták és a jemeni saiditák. A gyilkosság valószínű, hogy az orto­dox körökből indult ki és a célja az, hogy a francia érdekszférába is bevezesse a nagy arab mozgalmat. A nagymufti ugyanis élénken zavarta az arabok köreit. A nagymuftit hivei választják, de ez a választás csak akkor lép jogerőre, ha a francia kormányzó jóváhagyja, tehát helyeseb­ben szólva, a hivek csak javasolják valakinek a személyét, a kinevezés szuverén joga a kor­mányzónak. Úgyhogy a nagy mufti feje az egyháznak, egy­ben pedig bizalmi embere a francia hatósá- goknak, fis alkalmazottja — mert a fizetését, is a kormányzó rendelkezésére álló kultusz­alapból kapja. Az algériai nagymufti szerepe tehát ponto­san olyan, mint a jeruzsálemi szunnita egyház­főé, akit ugyancsak az arabok választanak, de az angol kormányzó nevezi ki aztán. És termé­szetesen ő is tartja el. Mig azonban a jeruzsále­mi főmufti nyíltan élére állott az angol- és zsidó- ellenes mozgalomnak, addig az algériai ellen nincs okuk a franciáknak panaszra. Ö nemcsak élesen szembefordult a zsidóellenes mozgalmakkal és elítélte az orani és consta- ninei pogromot, hanem aktív részt is vállalt az ellenküzdelemben. Közvetlen a meggyilkolása előtt táviratot kül­dött Párisba a kormánynak, amelyben közölte, hogy a fiatal török küldöttség mögött, amely Párisban nagyon radikális követelésekkel lépett föl, a muzulmán lakosságnak csak kis töredéke áll. Ezzel a távirattal irta meg halálos Ítéletét. Az algíri antiszemitizmus okai Az arab nacionalista mozgalom Algirban meglehetősen bonyolult dolog. A mozgalom ma­ga 1830, tehát az annekszió óta tart, zsidóellenes éle azonban csak azóta van, mi­óta a franciák az algiri zsidó lakosságnak megadták az aktív és passziv választói jogot, mig az arab lakosság nagy részét lehetetlen megkötések és korlátozások elé állították. Tehát nyíltan kisebbjoguságra Ítélték őket. A szociális okai az igy támadt általános zsidóelle­nes hangulatnak abból adódtak, hogy a zsidó lakosság általában nagyobb kereskedelmi intelli­genciával rendelkezik, mint az arab és az egész országban kezébe kaparintotta a kereskedelmet, ezen a réven óriási vagyonok összpontosultak ?sidó kezek­ben és ma az a helyzet, hogy a nagybirtokok nyolcvan százaléka is zsidó kézen van. Ezekre az alapokra támaszkodott az anti­szemita mozgalom, amely a világháború után kezdett csak organizált formába állni. A szerve­zet alapja a pánarab mozgalomból ered s egy titkos társaság áll az élén: „Az Északafrika csil­laga". Északafrikában ? pánarab vezetők A társaságot Ben Djellul nevű, Európában ne­velkedett orvos alapította és eredeti célja az volt, hogy az arab lakosságnak helyet biztosít­son az ország vezetésében, a közigazgatási hi­vatalokban és a gazdasági életben. A társaság nyíltan hirdette, hogy céljai közé tar­tozik gátat vetni a zsidók gazdasági hatalmának kiterjesztése elé, de ezt a célt nem erőszakos utón akarta elérni. Maga Ben Djellul elitéit min­den erőszakosságot és ellensége volt a terror­nak. Kapcsolatok Berlinnel és Párissal A helyzet azonban gyökeresen megváltozott 1933 óta, amikor rendkívül sok oldalról érvénye­sült nyomás az algériai arabokra. S amióta Ibn Saud fokozott aktivitást kezdett terveinek meg­valósítása érdekében. Algír helyzetén az is so­kat változtatott ebből a szempontból, hogy be­osztották a „Muzulmán közösség" nevű pánmu­zulmán szervezetbe, amelynek Abd el Wahib áll az élén és egyik harcos organizációja az arab világnak. Ennek az egyesületnek állandó képvi­selője van Berlinben és Párisban. A testület szoros kapcsolatot tart fönn a nem­muzulmán mozgalmakkal, amelyek azonban a fajelmélet alapján állanak. Rendkívül sok pénzt kap Franciaországból. A francia antiszemita szervezeteknek nagy befo­lyásuk van az algériai tömegekre. Ez elsősorban Lambert abbé müve, aki elsőrangú szervező te­hetség, sok évet töltött Algirban, sok híve van a pánarab vezérek között és része volt állítólag a palesztinai arab fölkelés megszervezésében is. Növeli súlyát, hogy a fölvilágosult arab körök vezéréi eltették láb alól s arra a szerepre, amire a nagymufti vállalkozott, még ha találnak is megfelelően nagytekintélyű embert, aligha mer a mai körülmények között valaki vállalkozni. Már pedig a pánarab törekvések megfékezése szempontjából erre a szerepre nagy szükség van. Nem csoda, hogy a franciák fokozódó aggoda­lommal figyelik az eseményeket. Lövészárok Madrid közelében. A kormánycsapatok az előrenyomuló felkelő hadsereg elől elsán* cotják mánkat*

Next

/
Oldalképek
Tartalom