Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-15 / 186. (4035.) szám

‘Itis«zs3i neqraoiejnfAXnqq saq^jj^ 9ii3aAOzs e s rtozo^f ^ojbí3«H stji b qnjjozoqai jasjaA qqofSai y ’qnzziq kjjjojbXSbui si>| b j^s^izs^i^ SaAgzs y •BjjpfSaui jjan ddjs "C vraNvivx u?93 nnn s? Mán )>is |oq9AÁug>i^|ZBA puj zs>ji3j>jzs>iu>|- nllHiiiilHliiiil)lliinlUl'i.iilHiii Illllii. Illlliiii1llliiiilllli"illliiii')ll III Iillllii .1 Ilii n n llllin HllHnilllli 1.1 Hl In I nllliii Ilin intlUlni III In Ml Ilin 1.11 Iliin Illlliii i MŰI 1.1 lllli I inlHiri Ilin IH 'Iliin ♦BJBfjjBd 9sin; b J9 iujbj ruau uaAiaq ApinaM •uBqpqiJJv ‘9Suo)i b ©qiASo qBmBUiBiíioj qqasoi^zsSei Sbjia y •ajaj BjÍjbő-zsiuaj X8a juira ‘[a ibiSoj ja^jaq BJOqqB ÁSoq ‘Satu ou bjSbJSba Ajo aszjoj >jbubj Áq saÁSg ’ou UBqBiujojTiB}i Ájaiu ‘BajuESiS mo}Su|ipAi b Efejoif qqoÁSBogai Sejia y 'IBqjaa ASbu XSa S^sdBUBin jutói ‘jjoa qqas -rq BJ^ins ‘zsnmBzs nSps.£8BU $91.19 zb ‘jbii^so jjazsaAjq s jjaursi 5jBuqEqqo£8Bü -Sej y guBpia iBipu; S9 [BqujB zb ‘bIjjoz -euubzsoi jutui ‘qqoÁSBU jjoa uiau uopoj -zsBui b s? jniuuiBiu b inBpi^g •qojBilP JBUI B JUTUI Sjbjioa qBqqoASBU {Bqqos ipjfBjJBl *1? IIBqiq Joqso zb £8oq ‘juujq jzb 83A9X jupni S9UÜ9PJ5 — m — •^XTrooiOj^Bj^ * *9aA9 j$x ‘czjg j^taqffi *diBo A’3a zb za 8ipuijy ajuiazs^j s[ sajapuaAJQ •dBl sjq B upf joqqy ‘rnojpA 8i[b jojBqraozs y •BfjBT{SBIAIO iqjpg ‘U08911A B Spsfn qqaz® saupq •BfdiBq qojBASBjfl styi y uiodBi ouaApaq 09 zy *WOdVl N? ZV W9 31 *bp8bj\[ MjpBjsjfy gpBiBzsia A3n ‘jjof jupuy ‘psajodpz ‘pso *űbu b uBfijsajp arai s *jzpq qoqjaj b Suaiap jpm aa •J9jo8 ua^jzsafi Ájo qoqS^ saq^q [jpXo b jsooi g ‘8901 jjoa uras BAnreq-azíH qao8aja3jaj b aojad jpj •jaSaiiajpjní nins b paSjaq [9ZS 9HAtig •jaiaAaiBj b íjba ‘19ZS b Jiaus •0S3 IdyAN •Bjqioa ‘s»A9 ‘aqlAg jpiqzg •jujajaanzs qoSoj dBuuapuiui X8q “1UJ9 8o| sj ojozs b Bq ‘8910 J9H *qojB8jo;s9qa[aq st BqBAqzs b pfBW ‘qojiqBzsaj jJBfpuiui J9Jjoq J9q-X3g •j^Sp Bzznqaj p[buj saiouniiC8 qos y •J9J poqBJ lasDDiouinXS qos b Qi0J9g ‘íraqjaz^iUJaj. d^zs b uiopoqJOÁuo^r) ’WQaQ^HQANQAO •Bq^FZ ‘s»A9 ‘aqufji 9 \ a d •ppSaux qunj9q jjuib g ‘jaquira jBSnBqSaui Q •Bzzoq qunzoqpBini ‘joajsi ZB quíj^soia 'laarurai^Ajsaj 9f sg lannmainzs saApa^ ‘qaXSaoi Bquioiduiaj sg jzb oioiiBqSaoi U9 aa *BfiIBq Jaquia spAa^j j9abzs piaSuiiisQ ‘BABZS JfBupfSuBJBpj jBSoAiq Bq9JH *BjBn9q b 109 íÍSb^j • qBnqnnuioiduiaj b aa ‘BUioidoiaj dazs ASa uba JtBirquniBJ siq Jiu y •boiox ‘saA9 ói ‘jiaqPH ^8bn i BJfi jjBuqosppiy *8{ jza raquoz89q8aw — iBfpoom s jfBq98 joíCSbm ‘ai89 zb juiqajiag gajaAuaq qpaqg uasqqnzs A3bu uppjx •jaqaj orao ‘quaj uiaM Ijqiui aasauiM • * • ja89A •U3Z83A JZBUTB 8aui ‘jzg p{Bui ipqpjp ZB X8oh ‘jaqaAjaj b ajjozs 0J9P J91H Xuozrq g <jjaja8J98i uadjzs 891a uoqpi 8ipag • • • jjjopB jasaAaq »a —‘jfBqpefOj — ’ * ' iurauajsi — •joq9sz jjaj ®9Aaq y jz9a mtrapaApa^i •80X8bj urau ‘iqjq uiajq bojb BpzB8 b aa *31o8bjzsb zb qBuXSog ‘89id9so B jprpajSaiv *S33d3S0 V XindNIDaW •^uy^J9qsí3 ‘8&A9 gx ‘jipnf Xb^joi' *5fOU9ApJ JOdBOA9^ safiajiupjo qos-qog ‘jo398Sopioq sapuaso *UBJBJiBABZ ‘jpo8nXiq Tiofinsafiajaq pmj\í b89SU9A{31 paAizs •oofiiuajna azssáj\[ jBnpq ‘89snjoiiiozg •ppaj BZ8SBZ9 PO!W ‘jnajsi 9f e urajp^i ‘;9XoBsap9 pf ií8g jaqj9 SBpi9 iiínuaiv •uofi9IBj jauiojQ joquapuioi qunuuaqijy ‘UOfj9IUI928 J3A9 5{Og uaq89szs98a 9f ‘ssug — loonpApi jzBpunn ug qBnuiBiíUB 9f "‘sapg ‘008911A b uazg uba 9.t 89 d9zs rmv qaSSaj bio 09 orajpazg ;o39jia aoqosa XSa g ‘lajjajajazs B919H dba ajaj maAizs y •BfdBoaAao BS9ia qBoqiu9XDB 9f dba bj\[ BIO DBA dED njoiíoo^o ‘dBu b jns baSOíÍ8bjj — 626 — — 631 ^ A DUNA REGÉJE Irta: HARSÁNY! GIZI Réges-rég-eai nagyon sok ezer év előtt, ked­ves tündérke élt a Fekete-erdőben. Gyö­nyörű szép volt az erdő s a kis tündiér sem­miben sem szenvedett (hiányt, mégis húzta, vonta a szive világot látni. Folytonosan azon kesergett az édesmamájának, hogy unja már az erdőt, a hegyeket! Milyen széip is lehet az élet máehelyütt! ő bizony egy napot sem vár tovább, hanem felkereke­dik s elindul világot látni. Hát el is ment volna könnyűszerrel, de a tündértörvények tiltották, hogy tündér­leányzó képében hagyja el az erdőséget. Tudta ezt a kis tündérke nagyon jól és módfelett kesergett is rajta. Végtére tün- déTpapája megunta már a folytonos nyafo- gást hallgatni, elővette varázsvesszejét, megsuhintotta véle a .pityergő tündérkét 6 egyszeribe tisztavizü forrássá változtatta. Most már mehetett, amerre kedve tartotta! A tündérke boldogan csörgedezett egy ideig a föld alatt, majd utat- tört magának: s Donauesdhingen közeiéiben, hideg forrás képében egyszer csak kibuggyant a föld . mélyéből. Szörnyen tetszett néki a világ s hamarosan nekieredt, hogy minél többet láthasson belőle. De bizony csakhamar ész­revette, hogy gyenge ér létére nem-igen juthat messzire. Ahogy csörgedezett, folydogált, útjában régi jó ismerősével, a Brege-patakkiaí ta­lálkozott. Mint okos tündérke, illedelmesen köszöntötte az idősebbet s megkérte a jó Öreg üregét, hogy vegye fel úti társul. A Brege-patak szíves-örömest beleegyezett és most már kettesben haladtak tovább. A kis Duna elcsaceogta a patáiknak min­den álmát, vágyát. A Brege-pataknak is tetszett a terv, de mint öregebb, tapasztal­tabb, kissé nyugtalankodott, ugyan mi ás lesz a nagy vállalkozás vége? Hogyan ér­hetnének ők kettőn a valahol messze kéklő tengerig? De jó volna még néhány úti társ, akkor egyet se szólna ellene. De ha már el­indultak, szégyenszemre csak nem fordul­nak vissza? Mit, volt mit tenniök, folytat­ták az utat. Kedvezett, nekik a szerencse fs jó sorsuk nemsokára elébük vezette a vidáman csevegő Brigach-patakocskát. Már jó messziről köszönt és megkérdezte: mi já­ratban vannak? — Megyünk világot látni 1 Nem tartanál f,e is velünk? — kapott a kérdésen a kis Duna. — Szives-örömest — felelte Brigacih pa­takja s kavicsos medrében ugyancsak ör-* vcndezett, hogy ilyen pompás utitársakra V-M szert. Most már hárman folytatták az utat s el­határozták, hogy nagyra, igen nagyra nő­nek. Felszólítanak minden utjukba eső pa­takot, folyót, csatlakozzanak hozzájuk s az­tán vigan hömpölyögve folytatják az utat s meg sem állnak mindaddig, mig valahol a tengerig nem érnek. így is történt! Előretörő útjukban sok- sok patakkal, folyóval találkoztak s vala­mennyi örömmel sietett hozzájuk. így nőtt, dagadt a Duna árja egyre jobban és job­ban. Az öreg Vág-folyó Komáromnál már alig várta, hogy a keblére rohanjon. Esz­tergom alatt a Garam kérte, fogadná el utitársul az ő gyorsan hömpölygő hullá­mait is. És így sorjában mind, mind, vala­mennyien utitársul szegődtek a most már nagy, hatalmas Dunának. Titellnél a szőke Tisza szakadt beléje, hogy együtt siessenek a Fekete-tengerbe. Aztán jött az öreg Száva. Nem volt éppen könnyű ütjük, annyi bi­zonyos. Hatalmas sziklák kerültek eléjük féltékeny haraggal. — Nem, nem engedünk tovább, hogy mertetek a mi földünkre lépni? Takarodja­tok innen, ez a mi ősi birodalmunk! A többiek már-már megszeppentek és készek lettek volna talán vissza is fordulni, de a Duna nem hiába fakadt makacs, ki­tartó tündérke vágyából: — nem ijedt meg az útjában álló szikláktól, hanem bízva sok folyó-társával egyesült erejében, nekiron­tott az utónál lóknak s csakhamar sikerült is áttörnie rajtuk. A szirteken meg köny» nyedén átugrált. Az igaz, hogy most már mérgesen,, hogy ennyi akadály került az útjába. Csak úgy örvénylett, tajtékzott fék­telein haragjában. Hát még, amikor a többi, csak úgy vendégképpen beléje szakadt folyó elkezdett lázadozni, hogy >igy, hogy úgy, ha tudták volna, bizony inem is csatlakoz­tak volna hozzá. Miért is vezette őket ilyen vad, fáradságos útra? Jobb lett volna ott­hon maradni ok! Túlságosan nehéz az ut a tengerig! No, de mit volt mit tenni, vissza már nem fordulhattak, az ut csak előre veze­tett s egyre nehezebb és rosszabb lett. Min­den nap uj akadályt, uj nehézséget hozott. No, végtére is úgy összekaptaik, 'hogy köz­vetlenül a célnál, nem messze a Fekete- tengertől három ágira szakadtak b ágy fu­tottak külön-külön a vágyva-vágyott ten­gerbe. Az emberek aztán elnevezték a Duna há­rom torkolatát: Kilina-, Szulina- é« Szent György-ágnak, Ötvenmillió méh mérge gyógyítja meg a reumát A természetes gyógymód hívei évtizedék óta tudják, hogy a reuma egyik legjobb és legolcsóbb orvossága, ha a beteg méhek­kel összecsipeti magát. Bár ennek a gyógy­módnak nem minden reumás volt hive, mégis akadtak, akik megkísérelték s az eredmény kedvező volt. Az orvosok meg­állapították, hogy a reuma egyik legjobb ellenszere a méhméreg. Azt is kiszámítot­ták, hogy egy reumatikus bántalmakban szenvedő beteg teljes meggyógyitásához 50 millió méh mérgére van szükség. MÓKA MI FAN TEREM ? — Milyen fán terem a cseresznye? —• Cseresznyefán. — Hát az eper? — Eperfán. — Na és a piszke? 1— Pisák áfán. BENNE VAN. — Mondj egy mondatét, amiben ez a szó benne van: tinta. — Az üvegben tinta van. — Helyes. — Most te mondj egyet, amiben ez a szó fordul elő: nagybácsi. — A hivatalban 8-tól 2-ig vannak, bent. — Ejnye, hát hol van a nagybácsi ? — A hivataliban, DOLGOZAT. A tanító a következő házi dolgozatot adja fel a gyerekeknek: „Látogatás a űagynénémnél.“ Másnap a gyerekek behozzák a dolgoza­tot. Péteré a legrövidebb. Mindössze ennyi: „Tegnap látogatóba mentem a nagynéném- ’hez, de nem volt otthon." AZ ÉLŐ KEFE, Zsuzsika életében először lát eümdisznót. Lelkendezve ezalad a mamájához: — Anyuka, nézd, ott megy egy súroló­kefe. KIS HWBLEK _______________ Se bők Évi és Judit. Én is sajnálom, hogy OWn báláik ózhattunk. Legközelebb, hí* «jt# jápofe, toAcereelefc benneteket. «■ Seemann Nándor, Dévay Emil, Horkay Mária, Cin- kotszky Gyula. Fölvettelek a kis magyarok táborába. Legközelebb ne felejtsétek él megírni pontos elmeteket és azt, hogy hányadik osztályba jártok, — Horkay Ju­dit. „Első fürdés" oimü versedet nem lát­tam. Bizonyára nem érkezett be. Ha jó verset küldesz, leközlöm. — Több kis ma­gyarnak. A megfejtéseket és a kéziratokat sohase felejtsétek el aláírni — Csak tintá­val és tussal készitett rajzot küldjétek, mert ceruzarajzot nem tudunk leközölni — Képrejtvényeket nem közlünk. MEGFEJTÉSEK A 78. szám rejtvényeinek helyes megfejtését Keresztrejtvény: Marika, Ede, rí, evez, égi, ige, Sajó. ny, erő, odarak, merész, RE, ide, Keve, iga, egy, színek, ijed, óra, őr. — Müller Klári rejtvénye. Karikatúra,— Nagy Róbert rejtvénye: Rekord, Etele, kert, olt, re^ d. — Kövér Rózsika rejtvénye: Napszá­mos. — Nagy Olivér rejtvénye: Csik, suba, Tibi, Kató. — Újhelyi Elza rejtvénye: Fo­lyamodvány. — Prohászka Marcell rejtvé­nye: Pék, kép, pók, kár, rag, gém, mák, — Grünfeld Regina rejtvénye: Itt az aratás ideje. —' Nagy Róbert rejtvénye: Nagy­vakáció. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda, Aykler Károly, Aykler Berci. * Boda Doniika, Baibják Gyurka. * Oimkotszky István. * Dóvpy Emil. * Fóris Iiliuska, Főnie Laci. % Grünfeld Regina, * Horkay Judit, Horikay Márta, Halász Már- git, * Izsák Tibor. * Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Kövér Rózsika. % Lóska Maoyika, Linner Ilona, ifj. Letoclia István. * Molnár Hona. % Nagy Olivér, Nagy Ró­bert, Novak Anna % Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Prokopecz Józsi, Pető Irénke, Perjéssy István. Perjéeev Eszter, Pancza Kornél. * RozJosnik Bözsi, Risz- ner Jenő, Riszner Karcsi, Ruzsiczky Sanyi, Riuzsiczky Mária, Ruizsiiczky Évike. * Se­bők Évi, Sebők Judit, Seemann Nándor. % Szabó Gabika, Szabó István, Szklár Évike. * Tiimár József. 4 Ujlhelyi Elza, Ujlfalussy András. * Világi József.----o-— Sorshúzás utján az első dijat Horkay Ju­dit, Rákosi ^Elnéaniult harangok" 'című könyvét, a második dijat Férte Laci, Jókai „Aranyemibeír" ©imü könyviét nyerték •MNílWOldWai *VHdVNA?N E= ívsyui xouvadvh sím =2 — 0C9 — r ' > '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom