Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-10 / 155. (4004.) szám

j Jani judo] Pl» ‘J?f ÁSí ‘qaq^ixi b I9f qpjdisoazssQ qa [|5d PBIRS 3A39a *\vzz$y[ 9f?j ‘ibodjb jpbSbq ■* •ruz^uSaui íJBjdBq qos \ zaqsquuaq B ipq injjg •{Hoq B iqou pf ioa>J ‘jfa.iaÁS jjag qjXSpA ajzpjy •qizspinaq baz?á3ia á3b>j 2njo/uoí{ jsoui Bqqm^iJ^jdBy *Il3?j xuasSpixx uag aa ‘izoq qaqpui b uba spSuosz A3bn; •£ gázzá la go; jopi qos sg ‘bIjbi joqtui ‘uba aiuqjQ qaAau loppiBsoqpm dpzg uaqpfjjaq b Jn 9tjuej, ’| j^as^s ‘S0A8 g ‘QTZSyi MOIVT S9 Bwozfua pyppypw v vtympyvj ip# ....... ‘Á noezog ‘»A9 z\ ‘eqiajg Abajojv *«q?2?-id jaj qai?fpniq s? ‘eqspji qajafpzaq 3aux lsoj\[ •qojpzzoqaq pfBiu ajjjAOf ‘qoiBi;oizsBinuria isoux uuiy IwppiK B 9fa qqyqui *Ibss9jis b aji9i isoin aa •XfBjdBq ísajaí bizsu qozy SjBiinuBj qiq S|Oi9fjBiíi?g •nui ipqoai napi uiau vrajfl Msíd ‘HBd P^an \m £8n — syAU-spjjs 3aui ‘raojg ub^ ‘spizsoAupAU^uoziq B m •3H303A A3 ‘BBa^oyi ‘9»A9 xi ‘jasz9f {Áiipuijozsga •qauq9qisa b 5{izs{abzbh ‘qaupazs xzspjBq qaqauuaAS y Tpznq 113.19 zb q?f3pAag ‘ipquniu Z9qau b qtpzaq3aj\[ •jBSSpsSjA S9 lauimojo ÁSehí ‘jBApZSB J9U pfBUI qauuaui[>l TjaujaA ipzseq ‘qauzsaA l9JJBg *3iauinzs9'5i jpui ejs9iB.1v 'afapi sbjbjb zb m ‘auuaq inazs dpzs b jyui inujeg *Bznq e3jps b U3J93ajv ‘BJÍn uba új *J?Áu b uba iij •SVJLVHV *p3|9tK9-üfy ‘83A9 gi ‘bpSejv JaipBisuv "BAJOJEP ‘UBUXPPJA qunJ9BZBq oji^ ‘BfSuoaoq dBu b fiyzs ajpuiajad 39 zy •i|UT}pai}i uaqAu9]dBu isojy upin qoqeq sqq y -qunpajaAaq 3i3aA upinzB uoiiEd y •*q*i«z ti n*a •ipinpiEp ibjj9Pbxu«{5| y Siuninj ub3ja uaípj b uup^ ‘ipjueq B qqzssaAOig ‘ipqjj ‘laAAuoq qunqopaJ^g •luiBSinuBi apui naq ixiau sg {ujpl' Bq^ioqsi pajj uiaM I9Í aq 9 qauqaqauuaAS y •9P9^ba d9ZS b uba Hl ‘OIOyMVA V 1X1 •^^tuABZ^zg ‘B9A9 31 ‘a^uaq ‘BUBg •mojpz api xuaiajzoApa l9jpo;uMBzazs 'I0JpiQjiaA3ua^i •jjundBl spi ^nf aquxazsg •qun[opuo3 sj BZBq aa •d^zs uaputnx ‘3psfn uapujpi ‘d9q* aaza ‘iiBÍpi aazg *5lunzBin uopioj jaASuag •qunASBA 19Í ‘ífunASBA ub3ja •loaoyzsaoaaAOMaT xmzQAan ■p^Aneojieg ‘saAa 31 ‘aquag Bncg •qBudBu uapuiui uba aq9iuig Sibuuba uoqm uiiaJ9Aisax •jpA aAsadaa qunAizs íjuiy ‘jbAu 3opioq b qgai A3j •d^u A3a jpfaq sj injBj 19H ‘duq aj9d93 JBzsnq b iu;i\[ •jpf uozb sj Bqp9Zsxuozs y •JBd^Jaq B bxui? ubuoz •BfSojaq ajS9Zoj b A3oh ‘Bfpuora ajASa jbux BqnAuy ’IOU b BtpB ‘sbajo lAu93ag *Uou3aux zs9Sa jbux g ‘9IBy| •qunzo si5| ASa uba qau^uoua'H ‘ífunzoiagjaq ‘qunzsjEf unÁSg •quniBp b ASa ^unASBA b ASg •qunASBA qaASa ua S9 UBiyi-3J3A qqBAo; Sipgcl jjaA^aqi y apj BfpzBqipinzg iBfpi bubi, -Ajoj s? nij Anq.Sazs b unpuogáaui irzzy •mzpu paq Sara jpC qBSp ’zssoj ASba £9f ASoq ‘bj^oib zb qaui^aapuTra baji zb uba By — 'mj AuaSazs b laqaASaq b biioijubi — ‘qqiuaz9ASa i^uub souj^[ — l ZSSS'OJ J9qta0 qtAfara ASoq ‘qnl'iBqpnq ubASoh — -j[9ASoq b 5{'9qSaj093q; — ‘CbC ‘qiQ — •qoquioAu uiau uoASb laaqraa zgsox ASa Stra ‘qoiouzqqjiq paq Sip'piBpfujui ASoq ‘afpuxnaraptafaj qaj^puui-lASáq b tuazn izy — ■qqnnjaASaq b uij AU93 -azs b [aj uoiipiq — ‘qaqal'iaASij [pf — •uojn-lASaq b uajaisiB [ajjqqazs uoqBiSara raoi -pq b sa [aApSpsajoj b ujj AU9S0ZS b aaug •iqaASaq' b ajaq qaqzaASa — ‘uba [pp — •uiBidBq jsapaajf b joqB 'Sara raoi Bq;puoui u0A[aq b uozb >[bso jzsb[ba y — :[0j UOi[Biq ASn ‘[pq -lazaq b ijíbuijoj [jasajai mj AusSazs y •UBqstpzpqjiq ASbu b qaASaq u Satu ^bihp — * • • 2p{flBiH ‘ " ‘ qu[[[Bg — •''zsbjpa b TUBjzoqSajq; — :^au^aASaq b Uoi[p[1 ~ I8S — *9IzssBd ASbu ubAio auuaq luioqoiqng •9A10J b ib3oa;h ‘SoAioduxoq ba3osobs3 •IBinxu ioqoj uaAASajq lazoq oj9uxoq y •dBu b jns UB9ZZ1 ‘Bfuoq 39 zb iinjaa •saaaaa •sapazsSBjiA ‘spSojaqdag ‘s9zopjnjdBU ‘sBzsn ‘s9pjng ‘spxu uapuiui S9 b^uj ‘Ej9.1l ‘sBjnpuBjiq ‘JJ9IBÍ ‘b)9S •qBudBU uapuiux uba aq9pug ‘qBuuEA uoqu; uria^Aisai ’jba aAsadaa jjunAizs Iiuiy ‘jpAu Sopioq b uba in 191USJ **'NVA 111 15WSI nrsvai XOtSVADVN SÍM — 06S -* — 586 — A birkózó hegyek Irta: SOMFAY MARGIT — 591 ­HÓKA A TAKARÉKOS FIÚ. Egyszer egy szegény fiú elindult világot látni. Nem volt több pénz nála, mint egy ezüstíorint. A tarisznyájában pedig egy kis fekete kenyér és egy tenyérnyi szalonna volt. Amint ment, mendegélt, a második napon egy folyóhoz ért. A folyó fölött nem völt híd. Ahogy szétnéz, látja ám. hogy egy csó­nak himbálózik a part mellett. Amikor a csónakhoz ért, egy öreg ember toppant eléje. — Adjon Isten jó napot, bácsika! — mondta a szegény fiú az öreg embernek. — Adj Isten, édes fiam! — válaszolt az öreg ember. — Mi járatiban vagy? — Megyek világot látni! — Hát engem átviszel-e a túlsó partra? — kérdezte az öregember. — Szívesen, — mondta a szegény fiú. — De én messze lakom ám. Nem szem­ben a túlsó parton, hanem félnap! járóföld­re innen. — Akkor is hazaviszlek, — mondta kész­séggel a szegény fiú. Beültek a csónakba és elindultak felfelé a folyón. Amikor a túlsó parton kikötöttek, azt mondta az öreg ember a szegény fiú­nak : — Jó tettért jót várj, fiam. Viszonzásul szívességedért azt kivárnom, hogy a pénz sohase fogyjon ki a zsebedből, sem az enni­való a tarisznyádból. S csodák csodája, úgy történt., ahogyan az öreg ember kívánta. így aztán könnyen ment előre. Soha nem éhezett, sohasem volt pénz nélkül. Egyszer e^y nagy erdőn ment át. Olyan óriás fák voltak ebben az erdőben, hogy összeérő lombkoronájuk eltakarta az eget. Amint megy a szegény fiú, találkozik egy öreg nénikével. A néni rőzsét szedett az erdőben. A szegény fiú odament az öreg nénihez és jószivüen ajánlkozott, hogy hazaviszi a rőzsét. Mikor megérkeztek és a fiú bevitte az öreg néni házába a nagy köteg rőzsét, azt mondta neki az öreg néni: — Amiért segítetted 'hazahozni a rőzsé- met, mondok neked valamit. Ha az ország­úira érsz, hétnapi járóföldre majd látsz két nagy hegyet, amelyek, mint verekedő em­berek, egymást üti'k-verik, egymással har­colnak. E két hegy között vezet egy kes­keny ut. Ha ezen az utón át tudsz jutni, egy ismeretlen országba érsz. A harmadik lány, akivel találkozol, a világ legügyesebb teremtése. Ha boldog akarsz lenni, vedd feleségül ezt a lányt. Megköszönte a szegény fiú az öreg néni tanácsát és folytatta az útját. Amint kiért az erdőből, egy széles országúira, ért. Épp hét napig ment ezen az utón, amikor meg­pillantotta a birkózó hegyeket. A két óriás hegy egymással szemben állt, fejük egészen a felhőkig emelkedett. Ezek a kőből valló óriások úgy birkóztak, mint az eleven emberek, összeakaszkodtak, ütöt­ték, verték egymást. Egyideig nézte a rettenetes harcot. Csak úgy recsegett-ropogott a két hegy és csak úgy zuhantak, gurultak róluk a kitördelt fák. — Adjon Isten hegy urak! — kiáltott a hegyekre a szegény fiú. — Szeretnék át­menni a hegyiuton. Álljatok meg pár perc­re, amig átfutok köztetek. A hegyek ugyancsak csodálkoztak, hogy egy ember szól hozzájuk. Megálltak egy percre és leszóltak a szegény fiúnak. — Amiért olyan illedelmesen szóltál hoz­zánk, egy feltétel alatt átengedünk. Menj el a mögöttünk levő országban lakó hegyi- tündcrek fejedelemnőjéhez és kérdezd meg, inennyi ideig kell még birkóznunk. — Jól van! — kiáltott fel boldogan a szegény fiú. Erre a hegyek abbahagyták a birkózást és a szegény fiú gyorsan átfutott közöttük. Arra vigyázott, hogy a mellette ehnenő embereket számolja. Jaj, hogy valahogy el ne tévessze, melyik a harmadik lány. Egy leány hamarosan elment a szegény fiú mellett. Nemsokára elment a második is. Nem sok idő múlva fel is tűnt az utón egy leány. Nagyon szép volt ez a harmadik lány. A szegény fiú bement a lány szüleihez és azon nyomban megkérte a lány kezét. Egy hét múlva lakodalmat ültek. Aztán három nagy szekérre felrakták a lány min­den holmiját, egész hozományát, és megin­dultak a szegény fiú hazája felé. Mielőtt utrakeltek, a szegény fiú elment a hegyitündórek fejedelemnőjéhez, hogy- választ kérjen a hegyek kérdésére. Jaj, de nagyon szomorúan hangzott & válasz. És nagyon veszélyes volt azt, a vá­laszt a két birkózó hegynek megmondani. Egynapi gondolkodás után kitalált a sze­gény fiú egy mentőötletet. Mikor a birkózó hegyekhez érteik, fel* Az osztályban nagy az izgés-mozgás. Híre járja, hogy az iskolaorvos mindenkit 'be fog oltani. És csakugyan, az osztályfőnök ur az utolsó óra végén igy szól: — Gyerekek, holnap himlőoltást kaptok. Máris figyelmeztetek mindenkit, hogy mos­sa meg a karját. Az egyik gyerek jelentkezik: — Tanár ur, kérem, melyiket, a jobbat, vagy a balt? . . . MIÉRT ZÖLD A FÜST? Egy gyerek szines ceruzákat kapott aján­dékba. Persze, nyomban hozzálát a szóra­kozásihoz és cifrábbnál-cifrább képeket pingál. A papája nézi az egyik rajzot és fejcsó­válva megkérdi: — Ejnye, aztán miért rajzoltál zöld füs­töt ennek a háznak a kéményére? De a gyerek nem jön zavarba: — Mert. a konyhán spenótot főznek. TALÁLKOZÁS. A vakációban ugyancsak jókedv füti a diákot. Ballag az országúton és látja ám, hogy egy legémyke két nagy cimeres ökröt terelget maga előtt. Hamarosan eltökéli, hogy megtréfálja. Mikor találkoznak, nevetve kérdi a fiútól : — Hová mentek hárman, koma? De az félvállról felel: — Csak erre ni. el, a negyedik mel­lett . . . A KÉRDÉS. Lógó arccal megy haza a gyerek az isko­lából. Otthon mindjárt észreveszik, hogy valami történt. Elő is veszik: — Te, mi történt az iskolában? — Beírtak az osztálykönyvbe. — A teringettét! Biztosan valamit csi­náltál, vagy nem tudtál felelni. — De. Sőt az egész osztályban csak én tudtam felelni a kérdésre . . . — És az hogy hangzott? — Hogy ki tett a tanár ur felöltője zse­bébe egy lekvároskenyeret . . . KIS LEVELEK Balta Lenke. Kedves kislány vagy, hogy Bvég nyaralásod közepette sem feledkezel meg kis lapunkról. Szép képeslapodat kö­szönöm, nyaralj kellemesen. — Prohászka Marcell. Bizonyítványodhoz én is gratulá­lok. Csak kitartás továbbra is. Kérdésedre azt válaszolom, hogy nem fizetsz semmit. — Sebők Judit. Rejtvényed leközlésre vár* legközelebb viszontlátod. Mulass jól. —* Lator László. A múltkori megfejtésed kó* sőn érkezett, neved ezért maradt ki a meg­fejtők közül. Máskor idejében add fel a le­velet. — Mikus László, örömmel fogadtat­lak vissza kis munkatársaim táborába. —* Bors Erzsi. Fölvettelek a megfejtők közé* írd meg pontos címedet. MEGFEJTÉSEK A 73. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Határ, kalap, AB, ad, lég, mit, ál, Piri, lépes, Palika, ka, tar, ál, radír, halál, patika, belép, Misi, lép, PA. — Vácz Nóra rejtvénye: Törpe. — Grünfeld Regina rejtvénye: Doktor, patika. — Ju* hász Erzsébet rejtvénye: Árkon-bokron. —1 Vácz Nóra rejtvénye: Kisfaludy Károly. — Csigarejtvény: Piros a cseresznye. — Kaj- tár Kálmán rejtvénye: Piros, Irén, rét, on. — • Koltay Magda rejtvénye: Padló. — Pro­hászka Marcell rejtvénye: Liba, ital, baka, alap. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Aykiler Karola., Aykler Berci. Altstadter Magda. * Bors Béla, Böszörményi József, Bors Erzsi. * C6ery Ilus. * Grünfeld Re­gina Gáthy Évi. *' Juhász Erzsébet, Jan- kovich Imre, Jankovich Módi, Janda Ló- ránd. * Kemény Zoltán, Kaszmán Dezső, Komjáthy Tibor, Kövér Rózsika. ^ ifj. Le- todha. István, Legeza Tivadar, Lator Lász­ló, Liska Erzsébet. * Molnár Ilonka, Mi­kus László, Mmogyer Trudi, Mágory Juci, Müller Klári. * Pálka Magda. Prókopeoz Józsi, Perjéssy Eszter, Pancza Kornél, Po- lenkovics Bözsi, Pető Trénke, Pénzes Joá- kim, Pénzes Danika. Prohászka Marcell. Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. % Sebők Évi, Sebők Judit. 4= Sztripszky Miklós, Szilágyi Ida, Szabó Ga­bika, Szabó öcsi, Szabó István, Szabó Ló- ránd, Szecsey Klára. * Tímár József. * Vi­lági József. # Sorshúzás utján az első dijat Liska Er­zsébet, Baloghné „A tornyos villa lakói" cimü könyvet, a második dijat Rozlosnik Bözsi, Rákosi „Elnémult harangok'* cimü könyvét nyerte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom