Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-10 / 155. (4004.) szám
-££>. Ma^G^rmekmelléklet JA JHL I XV. évf. 155. (4004) szám » Péntek • 1936 julius 10 Előfizetős! in évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— K(. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet 9 Kiadóhivatalt Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 9 9 TELEFON: 3 0 3-1 1. 9 9 SÜRGŐ NY CÍM: HÍRLAP, PRfiHR. Blum MacDonalti nyomdokain Olum kudarca a „kétszázakkal" szemben A radikálisok megakadályozták a Banque de Francé forradalmi reformját A Blum-kormány másodszor is meghátrált a polgári pártok előtt - Salengro után Auriol (*) MacDonald vagy Kerenszki? Kérdezgették a sorstól, amikor Léon Blum kormányra Ikérült s megpróbálta Franciaországban is azt a mérsékelt, mégis bizonyos (határozott célok felé mutató labour-politi- kát, amivel e szélső jobb és szélső bal között vergődő kor embere sehogysem tud boldogulni. A Kerenszki sorsától tulajdonképpen nem kellett félteni a francia népfront vezérét, mert ha a kommunisták előre is törtek a mostani választásokon, sőt annyira előretörték, hogy a töredék-pártok sorából egyszeribe előreugrattak a szóvivők közé, mégis csak a világpolitikai helyzet dönti el magatartásukat s ez a világpolitikai helyzet azt mutatja, hogy a kommunisták defenzívában vannak. Hogy a., szocialista mozgalmak lassan, de céltudatosan visszahúzódnak a második internacionálé állásai mögé s a kommunistáknak most eszükágában sincs, hogy felfalják az első vonalban álló s a polgárok felé mégis csak némi átmenetet alkotó labour-pártokat, hanem örülnek, hogy a háta mögött meghúzódhatnak. A kommunista offenziva idején, amikor Kerenszkiből Kerenszki lett s Severingnek 'hívták a mumust a kommunista mesekönyvekben, bizony aligha képzelte volna valaki, hogy a kommunisták majd egységfrontra lépnek a szocialistákkal s hogy nékik adják a komandót, még pedig önszántukból. Blumot tehát erről az oldalról komoly veszély nem fenyegeti. A kommunisták tisztában vannak vele, hogy egyedül ez a Blum-féle árnyalat tudja biztosítani a baloldali politika folytonosságát Franciaországban s hogy abban a pillanatban, mihelyt a kommunistáké lenne a vezényszó, nemcsak a citoyen lázadna fel, hanem a paraszt is. Sőt olyan külpolitikai nehézségek elé kerülne Franciaország, amitől még a szovjet is főfájást kapna. A kommunista Franciaország tudná egyedül Angliát s Európa más polgári hatalmait összebéki- teni a Harmadik Birodalommal. Tehát se Moszkvának, se a francia szocialista pártnak nem érdeke, hogy Blumból Kerenszkit csináljanak. A másik eshetőségnek, ugylátszik, sókkal komolyabbak a kilátásai. MacDonaldról azt jegyzi fel a szocialista krónika, hogy egyszeribe visszájára forgatta összes reformterveit, mihelyt uralomra került s mihelyt az övé lett a felelősség, hogy a nemzeti vagyonnal okosan sáfárkodjék. A szociális reformóknak ugyan egész sorát hajtotta végre nemzeti zászló alatt MacDonald s hozzá igen reális és praktikus reformok fűződnek a nevéhez, mint például a kislakás-akció s az is az ő kormányzásának idejére esik, ha nem is az ő személyes alkotása volt, hogy Anglia gazdasági egyensúlyba lendült, amikor valamennyi ország súlyos válságtünetek között vergődött, — dehát, mondják, megtagadta az elvet. Pedig a macdonaldi politika vetette meg a mai la- bour-politika alapjait. Ha akkor MacDo- naldnak nem sikerül visszacsalogatni a gazdasági fellendülés napsugarát a szigetre, ma nem ragaszkodna ilyen szívósan s ennyire túl minden elven és nemzetközi szolidaritásokon a bőkéhez s hozzá kimondottan az angol békéhez a munkáspárt. Nincs még egy párt Angliában, amely olyan nyíltan s következetesen vallaná ebben a pillanatban a splendid isolation elvét, mint a munkáspárt. Ha nem lennének olyan tapasztalatai, hogy a kontinens dolgai vePáris, julius 9. Jelentettük, hogy a Blum- kormány nagy „szociális offenzivájának" ePső visszavonuló hadmozdulatai máris bekövetkeztek, amennyiben a sztrájkolok ellen kénytelen volt éleshangu beszédet mondani a szocialista belügyminiszter. Erre azért volt szükség, mert a radikális szocialisták jobbszárnya azzal fenyegetőzött, hogy megvonja bizalmát a kormánytól, ha nem akadályozza meg a sztrájkolok kom- munizáló törekvéseit. Salengro belügyminiszter tegnap a szenátusban bejelentette, hogy a kormány meg fogja akadályozni, hogy a sztrájkolok megszállják a gyárüzemeket. Ez volt a népfront polgári szárnyának első győzelme az egyr$ radikálisabbá váló szocialista tábor fölött. A második győzelem nyomon követte az elsőt. Vincent Auriol ugyancsak a radikálisok magatartása következtében kénytelen volt az utolbó pillanatban lényegesen enyhíteni a Banque de Francé megreformálására vonatkozó terveit. A radikálisok ugyanis vonakodtak a kormánynak szabad kezet adni a Banque de Francé átszervezésére, úgy hogy Auriol kénytelen jelentékenyen megszükitett reformjavaslattal állni a kamara elé. Nem kér — mint ahogy efőször tervezték — rendkívüli felhatalmazaSt a bank átszervezésére, amit a Blum-kormány rendelettel akart végrehajtani. A radikális szocialista képviselők tiltakoztak a ház elnökénél, hogy egy ennyire nagyjelentőségű kérdésben kiszélyesek és megzavarhatják az angol békét, akkor valószinüleg Atley őrnagy is szívesen beleszólna Európa dolgaiba. Az angöl munkás és pártja azonban attól tart, hogy Európa ügyes-bajos dolgaiba való beavatkozás az európai nyomorúságot is átplántálja a szigetre. Ahol relatív jómódban él a munkásosztály, legalább is dolgozó része. Egyszerűen ezért ellensége mindenfajta szövetségi kötelezettségnek, a háborús kockázatnak az angol munkáspárt. Tehát a macdonaldizmus, ha bizonyos elvi kérdésekben élesen el is fordult a szocialista doktrínáktól, végeredményben olyan politika alapjait fektette le, amire ma is programját építi fel a munkáspárt. S olyan körülmények döntik el magatartását a háború vagy béke sorskérdésében, amelyek a mac- donali politikából álltak elő. Ez a macdonaldi vonal azonban nem céltudatos, eltökélt politikai fondorlat müve —« mint ahogy sokan állítják MacDonald ellenfelei közül —, hanem egyszerűen a kompromisszumok, az elvek és a valóság, a célok és a' lehetőségek folytonos egymáshoz illeszkedésének eredménye. Ez úgy jön létre, hogy a szocialista elvek hozzáidomulnak, mondjuk így: a kapitalista valósághoz. kapcsolják a parlament véleménymondási jogát és követelték, hogy a pénzügyminiszter reformjavaslata fölött indítsák meg a szokásos vitát. Vincent Auriol megreformálja a reformot A radikális szocialisták fellépése általános feltűnést keltett, mert már szinte bizonyosra vették, hogy Léon Blumnak sikerült a népfront minden árnyalatát megnyerni a bankreform számára. Hiszen ez volt a nagy baloldali program elbő pontja, aminek sürgősségét és halaszthatatlanságát még kor- mányrajutása előtt hangoztatta a miniszter- elnök. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy a radikálisok most váratlanul ellenzékbe mentek a reformtervvel szemben. Hogyan változik meg A kiszivárgott hírek szerint a Banque de Francé alkotmánya csak a következő főpontokban szenved változást: 1. A bank igazgatótanácsának létszámát felemelik és a kormányzó befolyását ki fogják szélesíteni, ami az államnak biztosit széleslebbkörü beleszólási jogot az intézet vezetésébe. 2. A bank részvényeseinek szavazati jogát is megváltoztatják, még pedig olyan értelemben, hogy a kisrészvényesek, akiknek eddig egyáltalán nem volt szavazati joguk, Különösen éles, sőt elkeseredett hangok hallatszanak a terv forradalmi részei ellen. Vincent Auriol ugyanis forradalmi újításokat tervezett a javaslat keretében és az a bizonyos kétszáz család valóban erősen megnyirbált hatalommal és befolyással került volna ki a reformakcióból. Ezért is olyan elszánt és heves — ugylátszik — az ellenállás. A radikálisok követelik, hogy a javaslat minden egyes részlete fölött indit- ^ Tt meg a kamarában a vitát. Auriol) (tegnap óta beható tárgyalásokat folytatott a radikálisokkal s a tárgyalások hatása alatt az utolsó pillanatban lényegesen megváltoztatta tervét, jelentős engedményeket tett a radikálisoknak s az uj terv a régihez állítólag csak igen kis részben hasonlít. A reformjavaslat egyébként azonnal a kamara pénzügyi bizottsága elé kerül. a bank alkotmánya? ezentúl szavazati jogot kapnak s egyáltalában nagyobb lesz á befolyásuk, mint eddig volt. 3. Eltörlik az alkotmánynak azt a pontját, hogy a bank kormányzója csak részvényes lehet. Eddig ugyanis a bank kormányzójának bizonyos számú részvény felett kellett rendelkeznie, amit rendszerint az igazgatóság tagjai bocsátottak rendelkezésére. Ami által függő viszonyban volt velük, sőt rendszerint az ő bizalmi emberük volt. A mostani megreformált alkotmány szerint a S ugylátszik, ennél különbet Blum sem tud. Aki szép programmal indult útra, nagy fogadkozásokkal, úgynevezett százalékos leszámolást ígért bizonyos körökkel és bizonyos módszerekkel s azután gyorsan kénytelen volt beadni a derekát. Salengro híres az erélyéről, olyan városnak az éléről került a belügyi tárca élére, amelynek ügyes- bajos dolgai tiszta fejet, erős kezet és nyers bátorságot igényelnek s ezéket a kvalitásait valóban latba is vetette az uj belügyminiszter s valószinüleg nem ő tehet róla, hanem a körülmények, hogy ezekkel az erényekkel a kommunisták körében két hét alatt Seve- ringnél és Nőseknél is népszerűtlenebb lett. Vincent Auriol volt a másik, akitől sokat vártak, egy úgynevezett nyílegyenes szocialista vonal beiktatását e szive gyökeréig nagykapitalista gazdasági életbe, amelyet állítólag a túlhajtott liberális gazdálkodás s a levegőjében elburjánzó panamagombák velejéig elrothasztottak, mégis volt benne annyi erő, hogy a szocialista reformterveket saját érdekeihez és ízléséhez frizirozza. A szocialista választási propaganda pontosan kitűzte az uj francia kormány elé a céltíkat s el kell ismerni, a kormány neki is ugratott a céloknak. Más kérdés, hogy könnyebb volt nekiugratni, mint célba jutni. A szocialisták száz és százezer röplapban leplezték le és pellengérezték ki a francia bankokrácia mindenható urait, rámutattak a nagykapitalisták fellegvárára, a Banque de France-ra. ,,Ez uj Bastille'* — hirdették s élére álltak a népnek, amely uj julius 14-et akart rendezni. S aztán kénytelenek voltak a népet elvezetni egy mel- lékuccába, a fellegvárat nem rombolták le, hanem csak néhány „korszerű simítást" végeztek rajta. A nagy reformból, amit beígérték s ami nem akart megállni a Nemzeti Bank államosítása előtt, sőt sokkal tovább akart menni, egyelőre annyi lett, hogy a kormányzónak nagyobb szava lesz majd az intézet ügyvezetésében s hogy nem a részvényesek bizalmából s kegyelméből kerül a bank élére, hanem a kormány akaratából. Dehát most, amikor szocialista a kormány, látjuk azoknak a részvényeseknek, akiknek akaratát kellett volna a reformmal megbénítani, van annyi erejük, hogy olyan reformot diktálnak a pénzügy- miniszternek, ami nekik kellemes, —• mi lesz majd akkor, hogyha a pénzügyminisztert nem Vincent Auriolnak hívják s nem lesz tagja a szocialista pártnak?
