Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-29 / 171. (4020.) szám
1936 julius 29, szerda. 3 A béke útja Anglia békejobbot nyújtott Olaszországnak Olaszországban kedvező fogadtatásra talált Edén beszéde — Idegesség Párisban — Róma, jiilMus 28. Olaszországban kétségtelenül nagyon kellemes visszhangot keltett Edén békülékeny hangú beszéde és különösen az a bejelentés, hogy Anglia, Francia- ország, Törökország, Jugoszlávia és Görögország között nem áll fenn többé a közép- tengeri egyezmény, amelynek éle köztudomás szerint Olaszország ellen irányult. Erre a lépésre valószinüleg hasonló nobilis lépéssel válaszol Olaszország is, s már majdnem bizonyosra vehető, hogy Olaszország részit vesz az öthatalmi konferencián. A végleges olasz állsfoglalás még attól függ, hogy vájjon Németország is elfogadja-e a meghívást, továbbá attól is, hogy vájjon valóban szakitott-e minden vonatkozásban Anglia a Földközi tengeren olasz ellenes politikájával. Ebből a szem- A PMH MUNKATÁRSÁTÓL — Páris, julius 28. (MTP) Munkatársunknak alkalma volt a két szemben álló spanyol forradalmi harcvonal kulisszái mögé bepillantani és megfigyelései alapján a két front erőit mutatja be az olvasónak. Már tegnapi cikkünkben kimutattuk a fölkelők táborának egynémely ellentétét s vázoltuk azokat a nehézségeket is, amelyekkel a kormánynak még kell küzdenie. A kérdés most már csak az, hogy vájjon a fölkelők le tudják-e győzni az egyes csoportok között támadt ellentéteket vagy pedig győz a vörös milicia? Annyi bizonyos, hogy katonailag sem volt kifogástalanul előkészítve a fölkelés, noha pontosan, jól kidolgozott terv szerint robbant ki az ország számos pontján egyidőben a zendülés. Kezdeti sikereit azonban csakhamar megakasztották a váratlanul föltámadó politikai ellentétek. A forradalom katonák müve volt, de hiányzott belőle a politikai vezetés. Ez bosszulta meg magát. A fölkelés előkészítésében csak egyetlen politikai pártnak volt szerepe, a fasisztáknak, s különösen Primo de Rivera fiának, akinek vannak kvalitásai, de nem túlságosan éleslátásu politikus. Primo de Rivera is kitűnő katona volt, elsőrangú katonai szakember. A marokkói háborúban dicsőséget szerzett nevének, de mint politikus és államféríiu nem állta meg a helyét. A fölkelésnek volt néhány elsőrangú katonai irányitója, de politikai vezére nem volt, s ennélfogva nem is tudott kezdetben szélesebb tömegeket maga mögé sorakoztatni. Ez volt az egyik hiba. A másik pedig az, hogy nem működött elég gyorsan. Száz év tapasztalatai meggyőzhették a spanyol tábornokokat, hogy egy úgynevezett pronunciamento sikere a gyorsaságtól függ. Franco előtt két lehetőség állott nyitva: vagy elegendő teherautót állít a mozgalom szolgálatába, vagy pedig megszerzi az egyik fontos vasútvonalat. Mindkét módot elhanyagolták. A csapatszállitások lassan mentek és a kormánynak ideje volt fölfegyverezni s mozgósítani a munkásságot. Franco napóleoni álmai Az elgondolás tagadhatatlanul jó volt. A fölkelés központjában a gyarmati hadsereg állott, amely katonailag magasan fölötte áll a hazai hadseregnek, már csak azért is, mert komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkezik. Azonkívül a gyarmati katona távol maradt mindig a politikai hangulat- és konjunkturahullámzásoktól, amik persze nem kímélték a hazai hadsereget. Tagadhatatlanul nagy erőssége volt a fölkelésnek, hogy sokkai jobb hadseregre támaszkodott, mint a kormány, amelynek hátában a kaszárnyákban revoltáló ezredekkel és az ellenséges politikai organizációkkal, nem volt más támasza/ mint a polgárőrség, a csendőrpontból még egyszer beható tanulmányozás tárgyává teszik Edén beszédét. Azt azonban erélyesen cáfolják olasz politikai körökben, hogy Olaszország az európai nagyhatalmakkal való együttmiiködés egyik feltételeként prezentálná Brüsszelben Abesszínia meghódításának elismerését. Olaszországot a küszöbön álló megbeszélések kapcsán egyedül és kizárólag egy számára előnyös Földközi-tengeri egyezmény érdekli. Páris, julius 28. A francia sajtó elégedetlen Edén beszédével és hangoztatják, hogy francia szempontból csak az keltett megnyugvást, hogy az angol külügyminiszter az európai békerendszer alapjául most is a kollektív biztonság elvét jelölte meg. A francia sajtó egy része azonban figyelmeztet a beszéd veszélyeire is Pertinax az „Echo de Paris44ség és rendőrség egy része és a sebtében fölfegyverzett munkásmiliciák. ? partraszálló gyarmati hadsereg morális erejét azonban túlbecsülték a tábornokok. Franco egyik bizalmas beszélgetésében, amelynél jelen volt egy angol hírlapíró is, olyan kijelentést tett, hogy a gyarmati hadsereg partraszállásának pontosan olyan hatása volt, mint amikor Napóleon Elbáról hazatérőben elérte a francia partokat és napok alatt zászlai mögé állította az egész ország népét, Franco azt hitte, hogy a morális erővel sikerül kardcsapás nélkül sorompóba állítani ügye mellé Kataloniát, Andalusiát és Asturiát. Katalóniá- ban szervezett és heves ellenállásra talált és Sevillát s Ovideót is csak nagy nehézségek árán tudták kézrekeriteni. Francoban sokkal több az ábrándozási hajlam, mint amennyit egy fölkelés vezére megengedhet magának. Sokat gondol Napóleonra és magánbeszélgetéseiben folytonosan Napokon példájára hivatkozik. (Úgy látszik, ezért is tette néhány nap előtt mondott beszédében Azana a célzást azokra, akik Napokon példáját akarják követni...) Franco valóban jó katona, különösen hajlamos kalandos válA katonai operációk városokra és nagyobb községekre szorítkoznak s nem lehet ma még tudni, mi lesz a véres tánc vége. Az azonban bizonyos, hogy akármi következik is. ezt a fórban például art fejtegeti, hogy mennyire óvatos és mennyire rezervált volt Franciaország felé Edén beszéde. Anglia végleges álláspontja — Írja Pertinax — majd csak a kerékasztalnál fog kialakulni, majd ha már Németország is kirukkolt a kártyáival. Az „Oeuvreben“ Tabouis asszony ir Edén beszédéről és megállapítja, hogy azzal, hogy Anglia lemondott a középtengeri egyezményről, teljesedett Olaszország egyetlen kívánsága, amit az öthatalmi konferencián való részvétel feltételéül szabott. Egyes hirek szerint azonban Mussolini nincs megelégedve és további követeléseket akar támasztani. A „Le Journal44 szerint Edén nyíltan felkínálta a gyarmatokat Németországnak. Egyébként is — írja a lap — az egész beszéd nyílt felhívás volt a békeszerződések revíziójára. lalkozásokra és neki is vannak érdemei a gyarmati háborúkban. De azért mégsem lehetne a spanyol hadsereg Napóleonjának nevezni. Az Abd el Krím elleni harcokban kitüntette magát és 1934-ben ő volt az, aki erélyes kézzel elnyomta az asturiai munkáslázadást — s ezzel katonai pályájának főbb eseményeit el is mondtuk. Az utóbbi években hevesen politizált. Nyílt ellensége volt a köztársaságnak, nyíltan harcolt ellene, de amikor a baloldali kormány uralomra jutott, bíróság elé állították. Nem fokozták le, hanem csak elvezényelték a Kanári-szigetekre. Innen szervezhette meg nyugodtan a fölkelést. Az egész gyarmati hadsereggel összeköttetést tartott fönn, a kormány igazán nem ellenőrizhette, a gyarmati hadseregnek pedig minden egyes altisztje ismerte és becsülte még a rifka- bilok elleni harcokból. így szolgáltatta ki magát a madridi kormány neki akkor, amikor azt hitte, hogy elteszi az útból. Franco, amikor . elhagyta a spanyol fővárost, barátai előtt nyíltan kijelentette, hogy úgy fog visszatérni az országba, mint ahogy Napokon , tért vissza Elba szigetéről... telmes vérpocsékolást semmivel nem lehet megmagyarázni. A fölkelők gyorsan és aránylag kis áldozatok árán elérhették volna céljukat, ha nincsenek 20 éven át szedte a „napi adagot" Az eredmény: Nincsenek izületi fájdalmai Egy asszonynak 58 éves korában izületi fájdalmai keletkeztek. Hogy fájdalmaitól megszabaduljon, Knustíhen-sót szedett. Most már 20 éve minden nap beszedi a rendes Kruschen-ső adagot és egyáltalán nincsenek fájdalmai. „Örömmel közlöm Önökkel — írja — hogy már 20 éve szedem a Krusohen-sót, ezelőtt Angliában, most itt. Izületi fájdalmaim keletkeztek, ezért megpróbálkoztam vek, s mert jót tett, tovább szedtem. Amióta ide jöttem, nem voltak fájdalmaim. Már 78 éves vagyok, de amig csak élek, Krusohen-sót fogok szedni —- éppen csak a naipi adagot, pontosan úgy, ahogy ajánlják." E. H.-né. Franconak napóleoni álmai, ha nem ad túlságosan sokat úgynevezett pszihológiai hatásokra, ha nem akar mindenáron „festői bevonulást" Madridba és Barcelonába. A teátrálitás volt a végzete. Be akart lovagolni a katalán tűzfészekbe. Ezt a bravúrt irtózatos drágán fizette meg. Gyilkos gépfegyvertüz fogadta Franco festői humuszokba öltözött és kivont karddal előrenyargaló lovasait. A gépfegyverzáporon egyetlen egy katona sem került át élve. Száz és száz halottja volt ennek a virtusos rohamnak. A harcban csak azok a csapatok állták meg a helyüket, amelyek az úgynevezett guerilla harcokkal szemben edzve voltak — és természetesén a csendőrség és polgárőrség egy része, amelynek uccai harcokban szerzett tapasztalatai voltak. Persze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a munkásságnak is van úgynevezett barrikád-prakszisa s bizony lehetetlenné tették a szép katonai mozdulatok bemutatását. Nem iskola-vivás volt, amelyben a szép stílus a fontos, hanem a legszörnyübb, legelszántabb testvérháboru. S ezt Franco nem látta előre. Nyugdíjas tisztek lázadása Azután számítási hibák is történtek a fölkelés megszervezése körül. A spanyol félsziget nyolc hadosztálykörzetre van osztva, ugyanennyi gyalogos és lovas hadosztállyal. A Baleári- és a Kanári-szigetek külön két hadosztálykörzetet alkotnak. A marokkói spanyol területek megint két hadosztály keretébe vannak osztva. A teljes békelétszám 170 ezer emberből és 10 ezer tisztből áll. Ebből egyedül Marokkóban 38 ezer fehér és 12 ezer színes katona állomásozik. Hihetetlenül nagy Spanyolországban a nyugdíjas tisztek száma, s ez is egyik magyarázata annak, miért szerepel ebben a fölkelésben annyi tiszt. Az összes nyugdíjas tisztek ugyanis csatlakoztak a fölkeléshez. Nem kevesebb, mint tízezer a penzionált tisztek száma az országban s ezeknek nagy része még fiatal, tetterős katona, aki nem fogja megbocsáj- tani a köztársaságnak, hogy királyhüsége miatt ebrudalták ki a hadseregből. Ezt a nagy tisztogatást Azana hajtotta végre még hadügyminiszter korában s el lehet képzelni, hogy a népfront köztársasága ellen, amelynek elnöke éppen ez a gyűlölt Azana, fokozott elkeseredéssel léptek föl a tisztek. A polgárőrség, amelynek legnagyobb része kor- mányhü maradt, az olasz carabinierik mintájára van megszervezve s mintegy harmincezer emberből áll. A polgárőrség valamikor a királyság legerősebb támasza volt. de öt év alatt teljesen átszervezték és ma majdnem minden egyes tagja meggyőződéses republikánus. Franco például rosszul számolt akkor is, amikor azt hitte, hogy a polgárőrséget részben könnyű lesz leszerelni, részben pedig az előretörő hadsereg mellé sorozni. Hiba volt a flottával való számolás körül is. A spanyol flotta valóban nem bir komoly harcászati'jelentőséggel. A hajók öregek, s ahol modernizálást hajtottak végre, ott is rosszul sikerült. A legénység szedett-vedett és teljességgel megbízhatatlan. A polgárháborúban azonban mégis van ereje. A szedett-vedett legénység azonnal tisztjei ellen fordult. A legtöbb hajón a i matrózok az urak, s a matrózok éppen azért, mert nem spanyolok, hanem a kikötök szemetjéből sodorta össze őket a szél, szívesen részt- vesznek minden lázadásban. A tisztek nyiltan a fölkelők oldalára álltak. Erre a matrózok azonnal a kormányhoz pártoltak, s nem lehet kétséges, hogyha a tisztek a kormány mellett tettek volna hűségnyilatkozatot, akkor a matrózok azonnal a fölkelők oldalára lendülnek. A flotta tehát kiesett Franco kezéből, s noha nem sokat ér egy komoly háború esetén, mégsem szabad elfeledkezni, hogy két nagy páncélosból, két parancsnoki hajóból, tiz kisebb páncélosból, tiz torpedórombolóból és huszonöt torpedóhajóból, néhány tengeralattjáróból és partvédőhajóból álló tengeri hadsereg jelentősen meg tudja zavarni a polgárháborúban az egyik vagy másik fél köreit. A spanyol forradalom vezérei MÓLLÁ TÁBORNOK az északi sereg fő- parancsnokai CABANELLAS buigosi ellenkormány elnöké ANTONIO PRIMO DE RIVERA, & néhai diktátor fitt. A spanyol felkelés kulisszái mögül Mint Napóleon Elba szigetéről — úgy akart visszatérni Franco tábornok Spanyolországba ■■ Lovasroham mai akarta elfoglalni Barcelonát ■■ Hibák, mulasztások, hamis illúziók ■■ Hogyan csinált a madridi kormány Francoból felkelőt? ■■ A hadsereg a polgárháborúban Tragikus katonai bravúrok Barcelona előtt
