Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-29 / 171. (4020.) szám

4 <KWIM-MAOtok-HIELAP 1936 július 29, szerda, Egy vidéki rendőrkapitány veronálíal megmérgezte magát a budai Fiume~szállodában A ceadúx^i fafóUwz fatö&dáfa’ Ezt a történetet csak azok érthetik meg a maga teljességében, akik tudják, mit jelent az kávéház- ban vagy étteremben: „stammgast“ és „stammhely“. Mondhatnánk „törzsvendégnek* és „törzshelynek* is, de sajnos, a megmagyarositott szó nem ment még át a köztudatba annyira, hogy vele e kife­jezés minden sajátos izét, velejét, kávéházi Örömét e bánatát kifejezhetnénk. A törzsvendég törzshe­lye (válasszuk tehát mégis ez uj szót) — egészen különleges, szent és sérthetetlen valami, amelyet természetesen birtokosa tekint a legszentebbnek s legsérthetetlenebbuek mégis. Tehát, a történet; Két jóbarátnak az volt a szokása, hogy valahány­szor mélyebben nézett az edény fenekére, rögtön szavalni kezdett. Hosszan s zengően. A szavalásnak ezt a bizonyitásszerü erejét azok értik viszont meg legjobban, akik gőzfürdőben énekelni szeretnek, mert jól visszhangzik. Gőzfürdőben mindenki te­noristának érezheti magák Nos, az említett két jó­barát szavalómüvésznek képzelte magát azokon a rózsás reggeleken, amelyeken ... — satöbbi, satöbbi, hisz már az olvasó gondolhatja, mely ró­zsás reggeleket mondunk. Az egyik barát egy ónémet balladát szavalt, a ballada aránylag rövid volt: tizenöt strófás. Elszava- lása után könnyűnek s vidámnak érezte magát a férfiú. Eleget tett kötelességének. A másik barát feladata terhesebb volt: kívülről tudta Wilde költeményét, A Readingi Fegyház Bal­ladáját, amely — mint tudni méltóztatik — nem rövid költemény. S valahányszor azok a rózsás haj­nalok elkövetkeztek, a readingi fegyház balladája sorrakerült az ónémettel együtt. Egyidőben, de egymásra nem ügyelve, szavalták lelkesen a ver­set, Kezdték az utolsó liternél s folytatták a kávé- házban, ahová be kellett térni egy feketére. A napokban ismét egyike következett el a ró­zsás hajnalnak s a két barát szavalva hagyta el a csatateret. Mivelhogy világos volt már s a nap is fenn sütött, nem lehetett addig hazamenni, amig azt a bizonyos reggeli kávét s báráckot be nem ha­jítja az ember. Betértek tehát a legközelebbi kávéházba. Nem csodálkozhatik senki sem afölött, hogy a német ballada s az angol ballada rögtön müsorszám lett. Harsogott az ének, szemet behuynva gyönyörköd­tek a ritmusban, rímben. A német ballada befejező­dött, de a wilde-i költemény csak nem akart vé­get érni. Folytak a rimek, sodródtak a strófák s egyre hangosabban. Különösen az hatotta meg a readingi szavaiét, hogy egy ur, a szomszéd asztal­nál mindig meredtebben, egyre szomjasabban fi­gyeli a szavalást. Szemét sem veszi le a szavaiéról. Nem rendel kávét, elutasítja a pincért, az újságost, csak a szavalómüvészek asztalára néz vágyakozva. Néz egy negyedóráig, egy félióráig mereven. A szavaló ur öröme teljes. Közönsége van! Har­sán ajkáról a ballada. Ebben a pillanatban a mereven figyelő ur halkan átlépdel a szavalóasztalhoz. — Bocsánat, ittam, sokáig fog még tartani a sza­valat? Ez meghökken. Kiesik a szerepből. — Még három-négy percig okvetlen. Miért? Tet­szik? — No, annyit kívánok. Mert ön az én régi, meg­szokott stammhelyemen ül, amit évek óta megszok­tam s nem szívesen reggelizek idegen asztalnál. Most, uram, tűnődöm, megkapom a helyemet vagy sem. De, ha ön ígéri, hogy négy perc múlva kész, annak én hiszek s addig szivesen város, csak tes­sék szavalni tovább . . . Visszaül. Onnan is nyájasan int; — Csak tessék szavalni, annyi adőm még van . . . (thyvi) Lezuhant egy francia hadi repülőgép Páris, július 28. A dhairtrei repülőtér közelében ma délelőtt lezuhant egy hatalmas bombavető re­pülőgép. A gép öt utasa közül négy meghalt, az ötödik csodálatos lélekjelenléttel megmentette éle­tét. A már zuhanó géphői kiugrott és ejtőernyő se­gítségével szerencsésen földet ért. A (szerencsét­lenségről részletes .jelentést még nem adtak ki. Két villamos közé került egy budapesti mentőautó Budapest, július 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma reggel eulyos forgalmi ezeren- cfiétlenség történt a magyar fővárosban. A bécsi-ut 134. számú ház előtt reggel nyolc órakor egy villamos belegázolt az előtte befor­duló mentőkocsiba. Ugyanabban a pillanatban szemben is közeledett egy villamos. Olyan iram­ban haladt, hogy a kocsi vezetője már nem tu­dott lefékezni, s ez a villamos is nekiszaladt a mentőkocsinak, amely igy két villamos közé szorult A mentőkocsi teljesen összetörött. Dr. Szederkényi János orvos és Tóth Pál ápoló su- lyo« sérüléseket szenvedett, Tardi Lajos gépko­csivezető könnyebben sérült meg. Mindhármukat a közeli Margit kórházba szállítot­tak. A mentőkocsi beteghez akart kimenni, azért haladt oly nagy sebességgel. Megindult a vizsgá­lat. hogy kft terhel a felelősség a szerencsétlen­ség miatt. Budapest, július 28. (Budapesti ezeuikeeiz-tö- ségünfc telefon jelentése.) Rejtélyes öngyilkos- sági kísérlet történt egy budai s-zállodában. Hétfőm este a budai Dunajpártom levő Fiume szállodában megszállott Bodolay Zoltán negyvenéves rendőrkapitány, akit nemrégiben helyeztek a vidékről Budapestre. A rendőrkapitánnyal együtt jött egy rendkívül csinos fiatal hölgy is. Keddiem a déli órákban sem a rendőrk apitány, sem a kíséretében levő hölgy még nem miutart­Gypsi, vagy hát budapesti fonetikával csipszi, a pedigrés, ritka, fekete drótszőrü, nyolchónapos szu­kakutya neve. Csípszi iszonyúan jól nevelt ebkisasszony. Nem­csak szobatisztaságra szoktatták rá de leszoktatták a parasztos ugatásról is. Cipszi édes nyöszintéesel jelzi, legföllebb kívánalmait. Tud persze pitizmi, tud pálcán átugrani, helyére lapulni, sőt valcerozni is tud egy kicsit. De minderre a legfinomabb eszkö­zökkel és módszerekkel, verés nélkül tanították Csipszit. Hiszen ö egy előkelő kis fajtiszta kutya- hercegnő. A Csípsz! gazdái szintén előkelő gazdag embe­rek. A maguk villájában laknak, nyolc vagy liz szobában, egészen maguk. Sofőr, szobalány,, sza­kácsnő az ösezszemélyzet a villában. A villa mögött nagy kert húzódik és a villa előtt íe rácsoskor!té- sü-toert szolgál ki az uocára. Csipszit ennélfogva nem kell naponta megsétál­tatni a levegőn, mint, más kutyueka társait, akik­nek otthona a pesti bérkaszárnyák valamelyike. Csipszi akár egész nap is künn ugrálhat a hátsó nagy kertben vagy elől a villa uc-cára szolgáló el őke r tjében. No .persze, hogy Csipszi ennek az ucoai előlied­nek ad előnyt. Mert Csipszi nem magányt kedve­lő romantikus kedély, ö igenis inkább a valóságos, zajgó életre kiváncsi. Sőt , , , * El is lehet árulni rögtön, hogy bizonyos körül­mények között a Csipszi kisasszony életének leg­édesebb órái itt játszódnak le a villának uccára szolgáló előkertjében. Hogyan? Nos ha a villa lakói közül a háziurék otthon van­nak, vagy a szobaleány otthon van, akkor Gsipszi- nek nem sokat ér a villa előkertjében való tartóz­kodás. Mert akkor csak legföllebb illedelmesen su- nyitva sétálgathat Csipszi otthon és bámulhat a kert rácsán át a járókelőkre. Ha netán, egy hango­sat vakkantana Csipszi? A villa ablakából rögtön odahallja a háziaktól: — De Csipszi! Micsoda dolog az? Ugatni! Fuj Csipszi! És hát Csipszi tudja, hogy az engedetlenkedés hosszú, undok oktatóleckéket von maga után. Hát Csipszi inkább ödöng alamuszi némaságban, unat­kozva a kertben. Más az eset, ha csak a sofőr vagy a szakácsnő van otthon. Ezek ketten nem ideges, sem pedagógiai hajla­mokkal nem terheit lények. Felőlük Csipszi bátran ugathat, vinnyoghat, acsarkodhat, hempereghet. Ami neki tetszik. Nagyon tisztában van ezzel Csipszi. Mért tehát alig várja, hogy elkövetkezzék az a szép óra na­ponta, amikor a villában csak a sofőr meg a sza­kácsnő van jelen. Ezek aztán a Csipszi kisasszony boldog órái, II- lik-e, nem illik-e egy fajtiszta drótszörü hercegnő­höz? Csipszi ilyenkor vad iramban rohangál föl és alá a vas rácskerités hosszán 6 megugat, megvi­csorog minden járókelőt. Ttyüjj! Be csuda nagyszerű mulatság ez! Csipszi kisasszony csuklást kap a hahotázástól, ha valami gyanútlan járókelőt, hirtelen ráugatásá- val sikerül megijesztenie. Hogy az szidalmakat dünnyögve, sziveiobogva ugrik egyet a járdán! Az meg aztán éppenséggel a Csipszi kedvére való, ha járókelők, kivált gyerkőcök odaállnak a kertrács elé és szóval vagy pálcával fölveszik a kihívást Csipszitől. Akkor Csipszi kisasszony ádázul berreg­het, tajtékozlhat és ugrálhat neki a rácsnak, a ha­ragnak, gyilkolhatnéknak minden modulációját megjátszva. Hiszen hiába! /A jó nevelés nem ölhette ki Csipszi lelkit le léből ragadozó fajának ősi ösztöneit. A Csipszi legkedvesebb traumái mégis csak a hajszás, könyörtelen, gyllikohatnék eksztázisához kötődnek. Igenis van! Gsiptwi pontosan kikerekitett kl« kozott. A szálloda személyzete gyamot fogott ® ezért náijuk itömtie a szoba ajtaját. A rendőrkapitányt és a kíséretében levő höl­gyet eszméletlen állapotban találták. Mentőket hívtak. Az orvos megállapította, hogy Veronái és Hómmá! keverékével! mérgezte meg magát az öngyilkos pár. Az öngyilkosjelöl­teiket a mentőik a Fasor-szamatóriumiba szállí­tották. Eszméletüket nem nyerték vissza, ugy- bogy még nem lehetett őket öngyilkosságuk okáról kihallgatni. A rendőrikapitány kísérőjé­nek kilétét sem tudták eddig megállapítani. vágyálmait álmodja, éli végig, amikor odaront a rácshoz. Meg kell csak figyelni őt a különböző helyzetek­ben. Ha az uccán járókelőt vár Csipszi és mutatkozik végre, akkor Csipszi úgy képzeli, hogy a gonosz el­lenség kerülgetni jött az ő tanyáját . . . Kicsi, gyönge kölykeit kell védenie . . . Nosza neki az elriasztó, megrettentő harckiáltásnak . . . És neki ölésre, halálra elszántan a ronda ellenség­nek, amely tanyája közelébe merészkedik . . . Mig el nem haladt! . . . Egészen más, egészen más szituáció és arra egé­szen más hangot vesz Csipszi, ha azt álmodná vé­gig, hogy nem ellenségnek támad, hanem . zsák­mányra les és aztán a menekülő áldozat nyomában rohan . . . Ilyenkor csiholó, szűkülő diadalmas vakkantások- ból áll a Csipszi ugatása ... És nem a rács hosz- szán szaladgál, hanem hatalmas karikákban ira- modja végig a kertet és csak végül ront rá a rács­ra és harapja a gyilkolás boldog eksztázisában a vasléceket . . . Mintha vergődő zsákmányra vetné rá magát . . . Hujj, hujij, hajrá! . . . Döglődsz már az éles fogam, körmöm között! ... Hát lehet ennéi édesebb, élvezetesebb játék egy izmos, fiatal, jól,táplált, unatkozó, ildomossági sza­bályokkal sanyargatott kutyakisasszony számára! * Na igen! . . .Csakhogy a villa előtt gyakran jár el egy úri ember. A többi járókelő között persze, hogy Csipszi adott alkalmakkor megugatja öt is. Ez az úriember pedig valami érzékeny ezéplélek vagy állatbarát. Sem nem bosszankodik ez az úri­ember a Csipszi fenekedésén, sem nem mulat rajta. Hanem valósággal megbotránkozva, fejcsóválva szo­kott megállani a rácsnál a Csipszi őrjöngésére. Aztán szelíd, türelmes, szép szavakkal beszél Csipszihez: — Ej-ej kiskutyám! Hát minek vagy olyan dühös kedvedben? Minek akarnál engemet megharapni? Hiszen én szerellek téged, te kis bolond! Na gyere ide a rácshoz, hadd simogassalak meg! ... Ne ugass, ne vicsorogj annyira! Fgy beszél, igy áll meg ez az úriember Osipszivel szemben ötször is, mig el nem halad a villa előtt. Hogy hiába? Kár is külön mondani. Csipszi annál jobban dühöng feléje a rácson át... Nekem ugyan sipoghatsz itten! Azért sem szeliditsz meg. Utállak! Gyűlöllek! Van nekem elegem ké­nyeztető szavakból é« cincoga tás okból. Vadulni akarok! Vessz meg a papolásoddal. * * Ámde egy nap mi történik? A 6zelidségében meg­átalkodott úriember, mikor a Csipszi csökönyös há- borodottságban fejcsóválva ott áll a kert rácsa előtt . . . egyet gondol! Szemben az uocán hentesbolt. Megy a. széplelkü úriember és vesz ottan egy darabka húst. Ezzel tér vissza Csipszihez és a husdarabot odatartja & két vasléc között Csiipszi elé: — Na nézd! Ezt kapod, ha kibékülsz velem és nem ugatsz meg többetl Ha jó ki® kutyuska leszel! Hát bizony ez az ajánlat annyira készületlen ta­lálja Csipszit, hogy egészen butává lesz tőle. A helyzet ugyanis az, hogy Celpszinek vágyálmai között szintén főhelyen áll a véres, nyers hús él­vezete. A pecsenyéiből, kalácsból elég jut Csipszi- nek, de a nyers húscafat . ... Ahh! Úszik a nyála rá! Pláne, ha a tiltott dolgok közé tartozik az ele­ven állatok vadászata. Macska, gyik, egér hajszolá­sa tilos a kertben C»ipszinek. Legföllebb legyekre vadászhat! . . . Pedig az élő, meleg vöt édes ize!.... Hűbb! Csipszi már döntött is. A gyöngódlelkii úriember­nek már is csóválni kezdi farkceontját, k ieng esz te­lő déee jeléül. Azzal meg is kapja Csipszi a húsca­fatot. És már tttri, hogy a finom Midi úriember megsimogassa öt a rácson benyúlva. Oda tartja ne* ki a fülét is, a tarkóját is, hogy megcibálhassa. Teljes a barátság! A vajlelkü úriember elégedett ten távozik. Nem kíséri már többé a Csipszi dühös ugatása ... Nem is fogja soha többé! Mert az már soha visszanemceinálható kutyaer­kölcsi aranyszabály, hogy akivel egyszer megbarát­koztunk, arra nem acsarkodóink többé. így is történt. Másnap, mikor) a puhalolkü úri­ember megjelent, éppen a. legveszettebb üvöltözés­ben találta Csipszit. De hát abban a pillanatban, amint megállt a rács előtt, Csipszi a baráti szövetség értelmében azonnal abbahagyta az ugatást és előzékenyen a rácshoz jött . . . Dehogy! ... A husdarab egyáltalában nem szerepelt újra . , . Arra már nem volt szük­ség többé . . . Az érzékenylelkü úriember váltig gondolta enyhe mosolya mögött: lám csak, egy kis okossággal, tü­relemmel, áldozattal le lehet szerelni és barátunk­ká tenni a legelvetemültebb, legizzóbb dühöt is. Okvetlen, okvetlen! ... De hogy mi volt ezzel szemben a Csipszi véleménye, amint a lágy lelkű úriemberrel való barátkozás után savanyúan, né­mán, fejlógatva somfordált tova a kertben? . • . Hát Csipszi körülbelül ezt gondolta: — Hogy a sárga fene ett volna meg téged, te széplelkü ismeretlen a húsoddal együtt. Hiszen ez­után már hiába mennek el hazulról a gazdáim, so­sem ugathatom és acsarkodhatom ki magam ked­vemre, mert. mindig reszketnem kell, hogy megje­lensz. te undok, széplelkü kisértet és arra az átko­zott Hiedelemre kényszerhez! . . . Vakk! . . . LEGÚJABB SPORT AUSZTRÁLIA—ANGLIA 2:2. London, július 28. Lapzártakor jelentik: A DC- döntő mai napján Quist 6:4, 6:3, 7:5 arányban le­győzte Austint és igy a végső eredményt a Per- ry—Crawford mérkőzés adja meg, amely most kezdődött meg. Gépember nyitotta meg a texasi világkiállítást Newyork, julius vége. A fiatal Amerikának az utóbbi időkben nagyszámú emlékünnepe volt. A keleti partvidéknek az etó bevándor­lók áltál alapított államai egymásután ünnepük születésük 300-ik évfordulóját és Newyarklkai .az élén egész Amerika máris lázasan készül az amerikai függetlenség 150 éves jubileumának ■megünneplésé re. A sok helyi jelentőségű évforduló és vásár .köziül mindenféle vonatkozásban' kiemelkedik a filmromautikábóíl oly jól, de oly hamisan ismert vadnyugati állam, á végtelen -prérik-, a kiapad­hatatlan olajkutak, a rajzó gulyáik és méneseik, nagykalapom cow-boyók és rangerek paradicso­mának: Texásnák centemnáriuima, mely ez évben novemberig a legvonzóbb uticélja lesz az ame­rikai autó turisták tízmillióinak. Bár az 1936-os évnek ez a 30 millió dolláros befektetéssel épült óriási világkiállítása a texa­si függetlenségnek hivatalosan csak 100-ik em­lékünnepe, Texasinak közel négyé vszázadoe, mozgalmas történelme van, amely alatt hat kü­lönböző lobogó: Spanyolország, Franciaország, Mexikó, a független texasi köztársaság, a kon- federáció és az Egyesült Államok dobogója vál­totta itt fél egymást. A oentennáriumi vásár fénypontjai a földmű­velés, állattenyésztés és ipar, a tudomány és a művészet újkori fejlődését bemutató, meoklasz- iszikus és azték stílusban épült pavilonok, ame­lyeknek transzparensek és reflektorok fényözö- uébem öltöztetett csoportja a tiszta texasi éj­szakában repülőgépről már háromezázötven ki­lométer távolságról látható és amelynek tün­döklő glóriája a föld színén is több mint nyolc­van (kilométerre eílvilágit. A kiállításnak milliós értékeket tartalmazó szépművészeti pavilonja, óriási szabadtéri szín­háza, amelyen a függőkertszeríien kiépített emeletes színpad egyes szintjeit csillogóan átlátszó vizfüggönyök választják el egymástól és a nézőközönségtől, az operákból, hangverse­nyekből, színdarabokból és más könnyebb faj­súlyú szórako zásókból összeállított kimerithie- tetflém gazdagságú program méltóan illeszkedik be a. nemes anyagból, tartós acéllal épült, pa.vil- lomofc nagyszerű keretébe. A naponként előadott naigy Rodeo, az 500 legkiválóbb texasi oow-boy lélegzetelállítóan bravúros lovasküzdelme pe­dig túlszárnyalja mindazt, amit a modern sza­badtéri rendezés valaha is megálmodhatott. A texasi világkiállítás megnyitásán az ameri­kai munkaügyi minisztérium is képviseltette magát, mégpedig ettől az egészséges ilógkörzü, földszagu, életteli telített valóságtól bizarrul el­ütő módon: egy gépemberrel. Ez a csalódásig életihiü aaitomata-ember, miután felsétált az emelvényre, meghajtotta magát és hamisítatlan newyorkd kiejtéssel tólmácsalta a munkaügyi miniszter üdvözletét, bejelentette egy uj szo­ciális éra kezdetét és biztosította a jelenlevő­ket, hogy Ő — a gép, — nem azért van, hogy & munkást munkájától megfossza, hanem hogy a termelést megkönnyítve és meggyorsítva, min­denkinek az életét megelégedettiebbé és boldo­gabbá tegye. Ezután helyet foglalt a.z elképedt delegátusok között, de arra, (hogy programját, mikor és hogy fogja megvalósítani, nem volt hajlandó válaszolni m , Irta: Tersánszky J. Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom