Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-18 / 162. (4011.) szám
Ma; Nagy rádió melléklet Ja&ar . \ 18 oldal> Ara Ké ,*20 J , XV. évf. 162. (4011) szám • Szombat • 1936 julius 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 9 9 TELEFON: 3 0 3-1 1. 9 9 SÜRGŐ NYC1M: HÍRLAP, PR AH A. Az angol király (*) A királyoknak nem (kedvez a század s ahol a nép szuverént kíván látni maga fölött, ott is a saját soraiból emel iki valakit, akit nemcsak tisztelni lehet hűvös és ünnepélyes ámulattal, hanem imádni, lelkes, rajongó és vad extázissal. A század emberének extázisra van szüksége, felejtető, lélekerősitő önkívületre, amely az és2 xémlátásaitól elvonja figyelmét. Minden mozdulata, minden hajlandósága extatikus. Uralkodói sem maradhatnak meg pusztán csak jelképeknek vagy előkelő magánosoknak az állam élén, hanem prófétának, vezérnek, harcos és önkívületbe hajszoló személyiségnek kell lenniök. Ezt a korszellem parancsolja igy s amint a jelek egyre éle-, sebben, egyre vitathatatlanabbul mutatják, a kor embere nem is nagyon védekezik a parancs ellen. De azért vannak, akik riadtan vagy csendes megadással figyelnék egy másik ideál felé, amely kiegyensúlyozottabb, polgáribb, emberibb, földönjáróbb s mégis szférikusán emelkedettebb a próféták és vezérek típusánál. S amiből már majdnem nincs is több, csak egy: az angol király. Leszámítva néhány apróbb állam királyát, kik országuk családias történelmiet- lenségében megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy igazán magánemberként éljék az állam első polgárának életét, kívül a zajló koron, kívül minden történelmi viharzáson, a semlegesek exkluzivitásában. Az angol király azonban résztvevője a kornak, szereplő abban a drámában, amely egyre merészebb fordulatokkal, egyre vakmerőbb történelmi képekkel kápráztatja a szemlélőt. Az angol király tehát nemcsak személyiség s nemcsak legelőkelőbb méltósága a világnak, hanem elv is. Eszményi- ség. Egy polgári világképbe beilleszkedő ideáltípus, amilyet nem is lehetne tökéletesebb pontossággal, az elképzelésnek minden irányba megfelelőbben realizálni, mint ahogyan VIII, Edvárd csinálja. VIII. Edvárd túlnőtt, nemcsak személyében, hanem helyzeténél, családi hagyományainál fogva is azokon a meggondolásokon, előítéleteken, elveken, amelyek a monarchia intézményével kapcsolatban általában el szoktak hangzani. Nem a királyságról van szó, hanem egészen más valamiről: az angol királyról. Az angol király túlélte a királyság intézményének összes kríziseit, már akkor, amikor még Európa nagyon másként gondolkozott a királyokról, mint ma s amikor az ész forradalma alatt a nép kezdte felfedezni egy csoda mechanizmusának földi gyarlóságát s a kiábrándultság gyermeki dühével fordult ellene. Amikor még sokkal nehezebb volt méltósággal és a történelmi hivatás teljes betöltésével uralkodni egy folytonosan uj ideálok után leselkedő nép fölött. Egy angol király, igazság szerint: királynő jött rá arra, hogy a királyság intézmény ugyan, de a király maga nem azonos mindig az intézménnyel, a király magánember is s uralkodni végsősoron nem tesz egyebet, mint lehetőleg egyszerűen, az érzések s értelem sugallatának szabad és őszinte érvényesülése mailett az emberiség javát keresni. Ezt az egyszerű s mégis végtelenül bonyolult receptet egy kis, kövérkés, igazán nem fenséges megjelenésű királynő hagyta utódaira, akik igyekeztek mindig betartani a receptet. Viktória volt az, aki a királyság intézményének krízisén átsegítette az angol trónt és az angol népet. S el kell o\vr ' élettörténetét, amelyet a királynő A montreuxi megegyezés után Julius 23-án Londonban lesz a Locarno-konterencia Teljes megegyezés a vezető hatalmak között Monlreuxben • * Törökországnak sikerült keresztülhajtani revíziós követeléseit ■ • ■ Olaszország is aláírhatja az egyezményt Paris, julius 17. Beavatott körökben bizonyosra veszik, hogy amennyiben váratlan esemény az eddigi programot meg nem zavarja, három Locamo-hatalom, Anglia, Franciaország és Belgium a jövő hét folyamán Brüsszelben vagy Londonban előzetes konferenciára fog összeülni, amelyen a legközelebbi lépéseket fogják megbeszélni. Ezt követné a teljes Lo- camo-konferencia összehívása, amelyen számítanak már Olaszország és Németország részvételére is. A francia kormány változatlanul kitart álláspontja mellett és azt hangoztatja, hogy szükség esetén Olaszország nélkül is meg kell tartani a Loeamo-konferenciát A Havas-iroda diplomáciai szerkesztőjének értesülése szerint Franciaország, Belgium és Anglia kormányai között elrőeláthatólag holnap megegyezés fog létrejönni a Locazno-konferen- dát illetőleg. A belga miniszterelnök hozzájárult ahhoz az angol javaslathoz, hogy a konferenciát julius 23-án Brüsszel helyett Londonban tartsák meg. A konferencia ügyrendjét is meghatározták már, egyelőre azonban még bizonyos politikai kérdéseikben kell megegyezést létrehozni, A Havas-iroda azt irja, hogy nem kétséges ezek után, hogy a Locamo-konfer éneiét Londonban julius 23-án fogják megtartani, Franciaországot a konferencián León Blum miniszterelnök és Yvon DeLbos külügyminiszter, Belgiumot pedig Van Zeeland miniszterelnök fogja képviselni. Hétfőn aláírják a montreuxi teiiuerszoros-egyezmiiift Montreux, julius 17. Tegnap este 21 j óra 30 perckor teljes ülést tartott a tenger- j szoros-konferencia. Az ülés megnyitása utáni az elnök azonnal bejelentette az ülés el-1 napolását, minthogy a délután folyamán | minden egyes kérdésben teljes megegyezési jött létre a felek között és az uj tengerszoros- I egyezményt szombaton már valószínűleg el 1 is készítik, úgyhogy az alárirás hétfőn megtörténhet. A hírek szerint az egyezmény úgy van felépítve, hogy Olaszország is aláírhatja, hogyha akarja. S a jelek szerint Olaszországban meg is van a hajlandóság, hogy részt- vegyen újból a nemzetközi együttműködésben és népszövetségi körökben is remélik, hogy a tengerszoros-egyezményről Olaszország ellenjegyzése sem fog hiányozni. Ezt az optimisztikuis felfogást támogatja az a körülmény, hogy az olasz megbízott tegnap megérkezett Montreuxbe és azonnal tárgyalásokat kezdett Riizsdi Arras török külügyminiszterrel, aki az egyezmény előkészületeiről behatóan tájékoztatta. Az egyezmény akkor fog jogerőre emelkedni, hogyha a konferencián résztvevő kilenc állam közül hat aláírja. Ezt pedig a dolgok mai állása mellett nem lesz nehéz elérni. Az egyezmény húsz évig marad érvényben s ötévenként a szignatárius hatalmak egy harmadának kívánságára revízió alá lelhet venni. Törők győzelem Az egyezményt politikai körökben Törökország és a szovjet nagy diplomáciai győzelmének tekintik. Törökország szempontjából nagy jelentősége van a győzelemnek azért, mert ez az első alkalom, amikor sikerült a békeszerződésekben megállapított törvényes kereteken belül keresztülhajtani egy háború utáni szerződés revízióját. S a kísérletet teljes siker koronázta. A szovjet szempontjából pedig azért van nagyjelentősége a sikernek, mert biztosította magának a jogot, hogy hadiflottájával a tengerszorosban szabadon közlekedhet s ezáltal megteremtették az összeköttetést a Fekete '•tenger, a Keleti tenger és a Csendes óceán flottabázisai között. A hírek szerint Japán a Dardanellák megnyitása miatt kifogást fog az egyezmény ellen emelni s ezért már most biztosra vehető, hogy a japánok nem írják alá az egyezményt. Qrömünnspet ül a török főváros Isztambul, julius 17. A török lapok lelkesen ünnepük a montreuxi konferencia életelveihez s életstílusához méltó közvetlenséggel irt meg Lytton Strachey, hogy megértse az ember, mi volt titka, mi volt varázsszere ennek az asszonynak, aki koránjaik polgári asszonyától valóban csak abban az egyetlen egy dologban különbözött, hogy a királyi korona övezte homlokát. Viktória előtt sokat gondoltak Angliában is arra, hogy szakítanak az intézménynyel, ami „költséges s nem is mindig veszélymentes ", a nép szempontjából, különösen Viktória közvetlen elődjeinek kicsa- pong<í és zilált életmódja következtében, hanem Viktória uralkodása alatt s után igazán egyetlen angolnak sem jutott eszébe, hogy a királyt megfossza trónjától. Pedig Viktória uralkodásának nagyobbik felében nem volt népszerű uralkodó s ha a kilencvenes évek táján meghal, egészen bizonyos, hogy emléke nem lesz ilyen ragyogó sem Anglia, sem Európa történetében. S mégis, ma nemcsak a nagyvonalú utolsó tiz év, hanem az egésznek sommázata számit, az egész Viktória-korszak adja meg mai, korszerű alapjait az angol trónnak. Ez a korszak, amely telve volt forradalmakkal, forrasztotta annyira össze Anglia népét a királlyal, hogy Londonban siró emberek rohantak most a Buckingham-palota elé, mikor hire futott a városban, hogy rálőttek a királyra. S nemcsak Anglia népe, hanem egész Európa megdermedt a hir hallatára. Az emberek riadt csodálkozással olvasták a hirt s egy percre a szokottnál is rémültebben néztek szét maguk körül: miért? Erre innen távolról, ahonnan az angol élet apróbb bajait nem láthatja az ember, nem halljuk a kültelki korcsmák morgását, földalatti klubok elszórt jelszóbombáinak pukkanásait, nagyon nehéz választ adni. Ki tudja megmondani, hogy van-e valahol ok az angol élet roppant mechanizmusában, amely igy robbantja ki az elkeseredést? Hiszen ott sem minden fenékig tejfel. Egy azonban bizonyos, hogy a király személyét annyi féltő szeretet veszi körül, hogy az európai ember, aki általában hidegen, talán megborzadva, de majdnem mindig közömbösen fogadja az ilyenfajta híreket, most az egyszer úgy érezte, hogy közeli hozzátartozója forgott életveszélyben. Közeli hozzátartozója s valaki, akinek jóhiszeműségéről, pártatlanságáról, igazságosságáról maradéktalanul meg vagyunk győződve valamennyien. Egy előkelő embect akartak eltenni láb alól, valakit, aki ritka ideált, ritka típust képvisel olyan magas fokon, olyan magas hangskálán, ahova köznapi ember legfeljebb, ha a vágyaival ér fel. Embert, aki minden mozdulatával, egész életével, a moralitással, amely lényéből árad, folyton egy jobb korra, egy tisz- tultabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb világfelfogásra figyelmeztet bennünket. Embert, aki nem próféta s nem vezér, nem áll az elvek és érdekek engesztelhetetlen harcának kereszttüzében, aki fölötte van a kor minden inferioritásának, mégis emberi melegség árad lényéből. Embert, akire olyan szüksége van e tévelygő kornak, mint iránytűre a viharban hányódó gőzösnek. S ezután következik az, amitől igazán meg lehet riadni, amitől szivszurást kap az ember. Mert érdek nélkül, túl elvek fanatizmusán, túl az ámokfutó pártgyülölségén az ilyenfajta merénylet gondolatát csak a gonoszság szülheti meg. A vegytiszta, száz- fokos, önmagáért való gonoszság. Gonoszság, amely éppen azt nem akarja látni, hogy valaki e földön tökéletes ideált testesítsen meg. Gonoszság, amelyet pontosan kisüt az ellenpólusa. Gonoszság, amely már nem is emberi, hanem természeti tünemény. Félelem és irtózat tölti el az embert, ha az élet vidám zűrzavarában egyszer csak váratlanul elébetoppan.
