Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-18 / 162. (4011.) szám

2 ^m^MAG^aRHIRLAB ________________________________ 1936 julius 18, szombat. si kerét. Valóban ez volt Riizsdi Arras leg­nagyobb sikere. A külügyminiszter már évek #ta megragad minden kedvezőnek látszó nemzetközi helyzetet, hogy a tengerszoros- egyezmény revízióját keresztülhajtsa. Az első kísérlet azonban az angolok ellenállásán meg­tört, mig azután most a Rajna-vidék katonai megszállásával kapcsolatban a törökök elér­kezettnek látták az időt, hogy felvessék az úgynevezett békés revízió lehetőségét a ten­gerszoros-egyezménnyel kapcsolatban. A tö­rök vállalkozás sikerrel járt s a lapok meg­írják, hogy abban a pillanatban, mikor Montreuxben az egyezményt aláírják, török csapatok megindulnak és elfoglalják poszt­jukat a Dardanellák erődítményeiben. A török kormány természetesen uj erődítmé­nyeket is épít, amelyek a fejlett haditech­nika követelményeinek megfelelnek. Egyes lapok azt is hangoztatják, hogy a montreuxi egyezmény aláírásának napját nemzeti ün­neppé kell avatni, mert fordulópontot je­lent a modern Törökország történetében. Berlin aggodalmai Berlin, julius 17. A német sajtó ezzel szemben fokozott nyugtalansággal figyeli a montreuxi eseményeket és különösen a ten­gerszoros háború esetén való nyitvatartása okoz aggodalmakat a németeknek, mert eb­ben az orosz—francia szövetségi rendszer megerősödését látják. A hivatalos német diplomáciai sajtóiroda rámutat arra a törek­vésre is, hogy ezen az egyezményen keresztül igyekeztek legitimálni a francia—orosz szö­vetségi egyezményt. S nem csinál titkot be­lőle, hogy ez a törekvése mennyire idegesíti a németeket. A „Berliner Börsenzeitung“ diplomáciai sezrkesztője kimerítő tudósításá­ban meg is állapítja, hogy Anglia az utolsó pillanatban feladta ellenállását a francia és orosz törekvésekkel szemben. Nagy szótöbbséggel fogadták el a francia hadiipar államosí­tásáról szóló törvényjavaslatot Páris, julius 17. A kamara a hadiipar államosításáról szóló törvényjavaslatot 484 szóval 85 ellenében elfogadta. Ez volt a leg­nagyobb többség, amit a népfront eddig elért. A törvényjavaslat mellett a népfront kép­viselőin kívül még 101 képviselő szavazott különböző más pártokból. Csanfcajsek csapatai szétverték a kantont kormány hadseregét Hongkong, julius 17. Az itteni kínai lapok jelentése szerint a Kvantung-csapatok rendet­len sorokban menekülnek Juhanmou tábornok hadserege elöl. A tábornak hét hadosztállyal bemasirozott Kvantungba. Jingtak várost a Kvantung-hadsereg csapatai kiürítették, mert Juhanmou hadserege már a város közelébe ért. Csangda tábornok, a második hadosztály pa­rancsnoka, aki tegnap a visszavonulásra paran­csot adott, tisztjeivel együtt megadta magát. Ezzel Csencsitang tábornoknak, az egyesült kanton-haderő parancsnokának helyzete tartha­tatlanná vált. A délnyugati tartományok külön kormányának teljes kapitulációja és ezzel Csan- kajcsek győzelme már csak napok kérdése. A lengyel légelháritó szervezet felügyelőjének tragikus halála Varsó, julius 17. Adler Horst lengyel fürdő­hely közelében csütörtökön a tenoerbe zuhant egy repülőgép. Az utasok, Orlicz- Dreszer tábornok, Loph ezredes és Lagewarfj pilóta, a tenger hullá­maiban lelték halálukat. A danzigi „Falke" nevű gőzhajó, amelynek fe­délzetéről a szerencsétlenséget észrevették, nyomban segítségül sietett és a repülőgépet, amelynek csak hátsó része látszott ki a víziből, bevontatta a fürdőhelyre. A gép fülkéjéből ek­kor már csak holtan húzhatták lei az utasolkat. Orlicz-Dreszer tábornokot néhány, nappal ezelőtt nevezte ki a köztársasági elnök lég- elháritási felügyelőnek {•-. megbízta az egé*.z állam lég- és gázelháritó szervez? térni i lányi tusával. Románia és Oroszország Titulescu feitünéstkeltö nyilatkozata a népszövetségi reformról, az orosz szövetségről és az általános békeproblémáről- „Ősszel kemény harcok kezdődnek Genfben" ­Bukarest, julius 17. Titulescu külügymi­niszter feitünéstkeltö nyilatkozatot adott az Universul munkatársának, A külügy­miniszter többek között a következőket mondotta:-— Békét akarok, de nem vagyok paci­fista. Szívesen kötök kölcsönös segélynyújtási szerződéseket, amelyek határainkat biz­tosítják, de tisztában vagyok azzal, hogy Románia biztonságát legjobban a jó had­sereg szolgálja. A pénzügyi reform, amelyet néhány év előtt keresztülhajtottunk, azt a célt szolgál­ta, hogy a hadsereg képes legyen hivatásá­nak minden helyzetben megfelelni. „Nem a népszövetséget, az embereket kell meg­reformálni" — Békét akarok — folytatta nyilatkoza­tát Titulescu — s ezt a békét a népszövet­ségen keresztül akarom elérni. De soha nem alapítottam Románia biztonságát egye­dül a népszövetségre. Számos speciális szö­vetségi relációt is teremtettem, mint ami­lyen például a kisantant és a balkán-antant s noha mindkettő a népszövetség keretében működik, mégis fontos kiegészítései a nép­szövetségi rendszernek. Ma, amikor sokat hallunk a népszö­vetség reformjáról, én azt mondom: Vi­gyázzatok, mert meg fogjátok könnyíteni a revíziós eljárásokat. Szerintem nem a népszövetséget, hanem az embereket kell megreformálni. Semmi ok sincs arra, hogyha azok a szankciós rendszabályok, amelyeket a nagyhatalmak alkalmaztak Olaszország el­len, csődöt mondtak, most ezt a kudarcot a kishatalmak fizessék meg a revíziós pro­cedúra könnyebbétételével. Bizonyos, hogy ősszel kemény harcok kezdődnek Genfben és ma sokkal inkább vagyok a népszövetség mellett, mint va­laha. S ha a mi törekvéseinket kudarc éri Genf­ben, akkor ez engem nem Románia szem­pontjából érint, mert Románia biztonsága külön szövetségi egyezményekre van- fel­építve, hanem mint egy nemzetközi közös­ség tagját. —- A népszövetségnek csak úgy lehet visszaadni régi hivatását, hogyha az elszen­vedett károkat jóvátesszük s én ma jobban hiszek a népszövetségben, mint valaha. Oroszország, Németország, Olaszország — Békét akarok s éppen ezért szövetsé­get és barátságot akarok minden nemzet­tel kivétel nélkül. Kijelentem, hogy min­denki, aki biztosítja Románia és szövetsé­gesei határait, szövetségesünknek tudhatja magát. Politikánkat a szovjettel szemben földrajzi helyzetünk határozza meg. Szükséges, hogy egy százhetvenmilliós szomszédállammal harmonikus barátság­ban éljünk. Nem vagyok kommunista, soha nem osz­tottam ezt az elvet, de külpolitikai szem­pontból az a véleményem, hogy az Orosz­országgal való szövetség — tekintettel ar­ra, hogy a szovjet a mi szövetségeseinknek, Csehszlovákiának, Franciaországnak és Tö­rökországnak a szövetségese — a jelenleg érvényben levő szövetségi szer­ződéseinket hatásosabbá tenné. Kijelent­hetem, hogy nincs megsegitési egyezmé­nyünk Oroszországgal, soha nem vállal­tam olyan kötelezettséget, hogy orosz csapatok vonulhassanak keresztül Romá­nián, sőt, azt is elárulhatom, hogy ilyen kötele­zettség vállalása még csak a megbeszélések folyamán sem került szóba. S ahogyan barátságot akarok a szov­jettel, —1 folytatta Titulescu — ugyanúgy barátságot akarok Olaszor­szággal és Németországgal is. Nem avatkozom bele egy állam belügyeibe sem s nem látom be, miért ne érezhetnék Németország iránt őszinte barátságot, ha ők békét akarnak. Dicthimnusz Franciaországnak —' Nem titkolom el azonban, hogy ba­rátaink élén a kis- és baíkánantant államai, Franciaország, Anglia és Lengyelország állnak. Ami Franciaországot illeti, hang­súlyozni kívánom, hogy nemcsak azért ér­demli meg Franciaország Románia szivé­ben a legszentebb helyet, mert közös ideá­lok, közös érdekek, sőt közös vér fűz össze bennünket, hanem még két fontos oknál fogva is. Az egyik: Franciaország szövetségeseit mindig a kisállamok sorában kereste, amivel bebizonyította, hogy a nemzetek közötti egyenlőség gondolata milyen mé­lyen gyökerezik a francia lélekben. A má­sodik: Szemtanúja voltam mindazoknak a kísérleteknek, amiket Franciaország a há- .boru befejezése óta a béke megszilárdítása érdekében tett annak ellenére, hogy Franciaországé ma is talán a világ leg­erősebb hadserege. Nem akarom egyetlen állam békeszándé­kainak őszinteségét kétségbevonni, ds súlyt helyezek arra, hogy Franciaország béketörekvéseinek őszinteségébe és hadse­regének erejébe vetett meggyőződésemnek kifejezést adjak. Ha mindenki a világon békét akar, ak­kor nagyon egyszerű: létesítsünk egy egységes békefrontot. De ha ez nem sikerülne s nem lehetne meg­akadályozni a háború kitörését, tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy Romá­nia nem lesz azoknak a táborában, akik között olyan hatalmak is vannak, amelyek Románia rovására akarják területüket megnagyobbítani. A hódiíás magas isholáqa Brazíliai nemzeti himnusszal és zászlókkal vonulnak he a „sárga hódítók44 Délamerika szivébe Japán invázió Brazíliában ■ ■ Már eddig 600 ezer japán lakója van az országnak Rio de Janeiro, julius hó. (MIT.) Magdiban R'o clo Jaueiirofbain. weim ennyire ezeimbeiöfclö a dolog,, hanem Brazília más nagyobb Ikikjötőiilben, mint például Pennannbucoban. Párában vagy Bolháiban élesem Lehet megfigyelni azt« különös folyamatot, /amely néhány óv elölt megindult s olyan lemdülietiet vett az utóbbi időben* hogy úgy érezzük, mintha máris átfestené az itteni világ íraánét egyelőre még e«a!k egy halvány, de azután majd egyre erőteljesebb — sárga árnya­lattal. Érdemes kimenni a kikötőbe, miikor egyik- másik nagy ikivándoírlóhajó megéirta-zlk. A hajó alig vetett horgonyt, máris megjeleiiiuek a hato­sáig emberei a fedélzeten s gondosain vizsgálják az 'iratokat. Minden kérdésre pontosan portugálul hangzik a felelet, simán megy műiden, a legkisebb za­var sincs. Az ember azt hinné, az elszegénye­dett anyaországból érkeznek kivándorlók s csak akkor ámui el, amikor látja leözönlenj a portugálul f,ölelgető kivándorlókat a hajó hid- ján. Japánok, japánok és megintcsak japánok. Felnőttek, asszonyuk, gyermekek, egész csalá­dok. S milyen csodálatos, imiindegyiik zászlócs­káit szorongat a kéziében, még az anyja karján kuporgó csecsemő kezében is ott lebeg akis zász­ló. Milyen zászlóval vonulnak be ozok ia japán hódítók Braziiliiiába? Természetesen brazillal zászlóval, amit To­kióból hoztak magukkal!. A kikötőben várja őket a konzuli tisztviselő, esetleg személyesein maga a konzul, a japánok köréijie sereglenek s vékony eénnalhaingon oá- ziemditemek egy himnuszra. Mit énekelnek a ja­pán kivándorlók, atoilk efbben a pillanatban tet­teik lábukat. Brazília földjére? Természetesem a brazil himnuszt. Mintha soha életükben■ mást nemi is hallottak volna. A brazíliaiak megületődve állják körül őket, levett kalappal, könnyes szemmel vesznek részt a különös ünnepségben, oda vannak a gyönyörűségtől, le vannak fegyverezve, meg vannak hódítva. A lelkeket máris1 'megnyerték. Lelkes éljenzés fogadja őket, amerre járnak, vagy helyesebben tipegnek, mert olyan szerények, hogy még az uccun se alkarnak nagy helyet elfoglalni. Az egész memébet kik isér ik az állomásra, ott imáir vár rájuk n vonat, amely az ország belsejébe viszi őket. Mindent készen kapnak, pénzük van elég, szerszáma ik. minden, ami a kolonizáiciós munka megkezdéséhez kell, A tokiói kormány­nak erre a óéira, vám pénze bőven. A japánok elsőrangúan értenek a szervezés­hez, sokkal jobban, mint akármelyik európai nemzet. Minden, stimmel, mindem a-helyén van. Braz 1liláiban ma szívesen látják a japánokat, megbízható, szorgalmas és szerény embereknek ismerik eket, akik ember nemi, járta területeiket hódítanak meg á civilizációnak s ka bejönnek a városba, akkor a lehető legolcsóbb és legjobb murikásamyagot képez ik. A kilencvenes évek óta fokozatosan csökken­tik az Egyesült Államokba és Ausztráliába a japán bevándorlást, mindig uj és uj korláto­kat állítanak fetl a japán bevándorlók elé, s ma már úgyszólván hermetikusan el vau zár­va úgy Északanierika, mint Ausztrália a sárga veszedelem elől. Brazília azonban szélesre tárja kapuit előttük. Marosak azért, is, mert hiszen Brazília és Japán között élénk kereskedelmi kapcsolat áll fenn s azok a hajók, amelyek kivándorlók százaival érkeznek meg a brazil kikötőibe, a Panama-csa­tornán keresztül értékes rakománnyá] térnek vissza Japánba, Ebben a pillanatban 600 ezer japán lakik Brazíliában s a bevándorlási kvóta mindig nagyobb és nagyobb lesz. Meddig fog ez tartani? Máris akadnak sokan, akik sárga ve­szedelemről Írnak. Sokain vannak, akik nőm örülnek annak, hogy a bra.zril fővárosban egyre •több és több japán üzlet nyílik meg s hogy. a vidéken egyre több a japán farmer, aki termé­szetesen neun hajlandó csak japán munkást al­kalmazni. Vakmerő rablótámadás Tátra lomnicon Kassa, julius 17. (Kassai szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Vakmerő rablótámadás történt teg­nap este Tátrnlomnicon. Egy Necsa Hona nevű uri- asszony a® esti órákban a villanegyedben sétált. Az egyik sötétebb helyen egy busz év körüli, ele­gánsan öltözött fiatalember ugrott az uriasszony elé. Az Ismeretlen rávetette magát az asszonyra és ki akarta tépni a kezéből a kézi táskát. Az asszony egyideig védekezett, de a támadó fiatalember kere­kedett felül, az asszonyt az utszéli árokba lökte és a táskával elmenekült. A táskában apróságokon kívül csupán 20 korona volt. Az ismeretlen rabló kézrekeritésóro megindult a nyomozás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom