Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-14 / 158. (4007.) szám
, , évf. 158. (4007) szám • Kedd • 1936 július 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napüapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. ® ® SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR AH A. Osztrákok ét németek (*) Mindenképpen örvendetes esemény, hogy Ausztria nem tartozik többé az európai viharpontok közé, túlságosan közel esték hozzánk térben és lélekben az osztrák problémák, semhogy hűvös tárgyilagossággal, kizárólag az úgynevezett magasabb politika szempontjából figyelhettük volna az osztrák eseményeket. Láttuik Bécset az elmúlt tizennyolc év néhány nagy krízisének pillanatában s ezek az emlékek még sokáig nem fognak elmosódni bennünk. Az úgynevezett dunatáji ember, különösen, ha a nyugati felén nőtt fel a magyar világnak, kultúrájával, családi, egyéni tradícióival oda van tapadva Bécshez, bécsi emlékek zsongják körül ifjúságát s ezeken a „szigorúan magán érzéseken" keresztül a problémák megszürődnek s csak emberi szurrogátumát adják az úgynevezett nagy nemzetközi kérdéseknek. S ami bennünket a mostani békességgel kapcsolatban elsőfokon érdekel, ez valóban emberi része a problémának. Az, hogy a jövőben az osztrák élet nyugodtabban s egyenletesebben fejlődhet, visszagördülhet régi keretek, régi formák közé, az osztrák lélek megtalálhatja önmagát abból, á két- lakiságból, abból á kényszerű, rájaparan- csolt kettőségből, amelyben eddig élt. Az osztrák lélek nemcsak kultúrájában volt erősen német, hanem történelmi emlékeiben is, —- Ausztria mégsem egy német tartomány, hanem a német birodalmi gondolatnak ősformája. Az osztrák-németség sokkal átfogóbb és centripetálisabb, mint a bajor és sok dologban, mint a porosz. Az Ausztriában termett német kultúra zárt és teljes világot fejez ki, nem függeléke csupán egy másik kultúrának. Ausztriát egyszerűen bekebelezni még a németség szempontjából sem lett volna szerencsés megoldás,- eltekintve a politikai mellékzöngéktől. Meghagyni egy népegyéniségnek az önállóságát nem jelent szükségképp különválást, sőt ugyanannak a lelkiségnek sokoldalúbb, másfajta, tehát differenciáltabb kiélési lehetőségét. A németség megsokszorozza erejét azáltal, hogyha az osztrák egyéniséget nem olvasztják be erőszakosan a nagynémetbe, amely már igy is tagadhatatlanul sokat veszített eredeti színeiből, sokféleségéből, változatosságából, hogy a porosz uniformis saját Ízléséhez idomította a bajor és szász lelket. Ausztria önállóságának elismerése tehát nemcsak politikai esemény, hanem túl politikai jelentőségén kulturális esemény is, sőt — nem tudjuk — nem elsősorban az-e? Elvi kérdés, amelybe valószínűleg nem tört belé könnyen a totalitást valló német nemzeti szocializmus, amely minden németet egy hazában s egy hitvallásban akarna egyesíteni. Ha csak politikai törekvés lett volna az úgynevezett Anschluss, akkor sok jó európainak valószínűleg kevésbbé fájt volna a feje miatta s Európa nagyobbik felének minden bizonnyal közömbösebb lett volna, hogy önálló életet él e kis alpesi ország, vagy pedig beszorították egy szélesebb államkeretbe? De nemcsak politikai kérdés volt. hanem elvi kérdés is. Arrcd volt szó, hogy elismeri-e Európa egy nép önálló egyéniségének létjogát vagy sem? Az osztrákok németek ugyan, de nem olyan értelemben azok, ahogyan ezt Berlinben hirdetik s nemcsak most: a nemzeti szocialista próféták, hanem már előbb a Wilhel- minus, sőt a weimari Németország szellemi Az osztrák-német megegyezés következményei öthatalmi blokk a láthatáron Olaszország. Németország, Magyarország. Ausztria és Lengyelország egységfronttá? • Fransia aggodalmak ■ A Locarno-konferencia és Olaszország ■■ A német—osztrák megegyezés visszhangja a világsajtóban P R Á G A, július 13. Az osztrák—német kiegyezés körül támadt nemzetközi visszhangból meg lehet állapítani annyit, hogy a római blokk államai — tehát Olaszország, Magyarország és Ausztria, valamint Németország — a lehető legkedvezőbb hangulatban fogadták a Középeurópa nyugalmának helyreállítása szempontjából tagadhatatlanul nagy fontosságú eseményt. A hangulat nem ilyen kedvező már Francia^ országban és a kisantant-államtokban, Anglia nyugodtan vette tudomásul a megegyezést. A nemzetközi sajtóvisszhang nagyon sokféle lehetőségre világit rá a német- osztrák kiegyezéssel kapcsolatban, de általában azt hangoztatják, hogy itt a régi háimasszövétség szelleme és hatalmi rendszere van kialakulóban, amely a mai helyzetnek megfelelően öt hatalomra, tehát Olaszország, Németország, Lengyelország, Ausztria és Magyarország megnagyobbított kereteire épülne fel. Ez persze csak újságírói kombináció, amelynek a valóságban szarni más alapja nincs, csak az, hogy ezekben az országokban kedvező fogadtatásra talált az esemény. Egyébként azonban még sok mindennek kell történnie, hogy az angol—francia és kisantant blokkal szemben ilyen határozott célkitűzésekkel s az együttműködés pontos pragmatikájával alátámasztott ellenblokk létesüljön. A francia sajtó igyekezete szemmel láthatóan az, hogy Angliát a francia törekvésekkel szemben megértőbbé tegye s ezért is hangsúlyozza ki ilyen élesen az osztrák—német kigyezéssel kapcsolatban a hármasszövetség feltámadásának momentumát. És tudatosan háttérbetolja azt a másik kombinációt, amely ugynacsak a német—osztrák kiegyezés kapcsán merült fel s egyes angol lapokban talált komolyabb viszhangra — hogy tudniillik Mussolini nagyhatalmi blokk összekovácsolását tűzte ki céljául. A nagyhatalmi blokkban hat nagyhatalom foglalna helyet, még pedig Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Szovjetoroszország és Lengyelország s erre az uj nagyhatalmi blokkra épülne fel a jövőben a népszövetség helyett Európa rendje. Le§i^üilsf@l és nsmzeti szocialisták Becs, július 13. A német-osztrák kiegyezésről | — tekintettel arra, hogy egészen az utolsó pillanatig titokban tartották a tárgyalásokat s a lapoknak szigorúan tilos volt a kérdéssel foglalkozni — még nem alakult ki úgynevezett közvélemény. A közönség a részletekről csak külföldi lapokból értesült. A hangulat mindenesetre kedvező, ami érthető is, hiszen az osztrák élet egéről súlyos felhő oszlott el ezzel a baráti kéz- szoritással. Érdekes, hogy osztrák nemzeti szocialista körökben hogyan ítélik meg az uj helyzetet. Az egyik csoport meg van elégedve, mert azt a nézetet vallja, hogy az uj helyzetben mégiscsak nagyobb működési terep nyílik a nemzeti szocialisták számára is. Viszont a párt radikális szárnya elégedetlen és hangoztatja, hogy a megegyezés halálos csapást mért az osztrák nemzeti szocialista mozgalomra. Hasonlóan megoszlanak a vélemények az egyességről a legitimisták körében is. Az vegyik csoport itt is elégedetlen, főleg azért, mert az egy esség anélkül jött létre a nemzeti szocialista és — mint ismeretes — erősen Habsbrug-ellenes német kormánnyal, hogy erről az ostzrák kormány legitimista barátait informálta volna. A másik csoport viszont úgy ítéli meg a helyzetet, hogy most virrad fel csak igazán a legitimisták napja. A mozgalom vezetője, dr. Wiesner nem tartózkodik Ausztriában, Schuschnigg Hitlerhez utazik Becs, julius 13. Schuschnigg kancellár ma a következő táviratot intézte Hitler birodalmi vezérhez és kancellárhoz: „A két német állam közötti barátságos viszony helyreállítását célzó egyesség megkötése alkalmából engedje meg Ex- cellenciád, hogy Önnek, mint a német nép Vezérének és a birodalom Kancellárjának köszö- netemet fejezzem ki és egyben annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy Ausztria és a német birodalom között létrejött megegyezés az egész német nép üdvét fogja szolgálni. Azt hiszem, egy véleményen vagyok Excellen- ciáctdal, amikor annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy államaink között létrejött egyesség az általános béke szempontjából is értékes szolgálatot jelent," Hitler Schuschnigg táviratára a következő választ küldte: „A német-osztrák egyezmény aláírása alkalmából hozzámintézett soraiért fogadja Excellenciád őszinte köszön etemet. Annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy az egyesség nyomán az ősi faj testvériség és évszázados közös történelmi múlt által megszentelt jóviszony a két német állam között ismét helyreálljon. S hogy közös munkával a német nép érdekében és a béke megszilárdításán dolgozhassunk." Minden cáfolattal szemben változatlanul tartja magát a hír, hogy Schuschnigg a közeljövőben Berchtesgadenbe utazik Hitlerhez, Annak ellenére, hogy a hirt hivatalosan is cáfolták, beavapró'fétái. Egyszer ezen a helyen állítottam szembe az osztrák patriotizmust a német nacionalizmussal s ez nemcsak alkalmi, a •helyzet politikai fonákságából támadt el- leniét a kétféle magatartás között, hanem lényegbeli különbözősége a német és osztrák mentalitásnak. A német nacionalizmus dinamikája nem áll meg a haza határán, hanem tullendül a világ minden tája felé, ahol németek laknak, paradox módon sokkal világpolgáribb, mint dogmái mutatják, sokkal világpolgáribb a gyakorlatban, mint a francia kozmopolitizmus, amely elvben ugyan mindenféle fajtára és nemzetre kiterjeszti a saját „egyenlőség, szabadság, testvériség" háromságát, a valóságban azonban már a másik uccára is úgy néz, mint idegen világtájra. A német nacionaliz- ,mus a világ minden táján otthon érzi magát, ahol németek laknak s ebben hü párja az angol imperializmusnak. Lényegében nem is más, csak cégérében és hitelveiben. De ez is csak azért, mert offenzivában van. mert nem élhette még ki magát, mert éhes, mert követelni valói vannak a világ jóllakott hatalmaival szemben. Mihelyt beáll a sztatikus hatalmak sorába, azonnal megváltozik ideológiája is, elveszíti kezdeti türelmetlenségeit, hajlékonyabb s engedékenyebb lesz. A német nacionalizmus tehát tipikus offenzív jelenség, mig az osztrák patriotizmus defenzív természete első pillanatban szembeötlik. A Heimwehr-gondolat ösztönösen vagy tudatosan, élesen domborítja ki az osztrák hazafiságnak ezt a defenzív jellegét. A haza szorongatott helyzetében vált csak türelmetlenné s lépett fel sokszor fegyveres autoritással. Ez az autoritás is más azonban, mint a német, amely sokkal inkább katonai, mig ez hivatalnoki, bürokratikus. A német autorativ állam kaszárnya-fegyelmen, az osztrák rendiállam büró- tekintélyen épül fel. A kettő csak külső formáját tekintve hasonlít egymáshoz, de lényegében nagyon is más. Az osztrák valóban kényszerűségnek tekinti ezt az auto- ritativ formát s ahol lehet, s ha csak lehet,_ lázit rajta, mig a németnek ez életeleme s ha feszessége enged valahol, hát rosszul érzi magát. Van német nemzet és van osztrák haza, mind a kettő olyan valóság, amit respölctálni kell. Ha a német nacionalizmus offenzív céljai érdekében nagy erőket tudott verbuválni és mozgásba lendíteni, akkor az osztrák patriotizmusban is volt any- nyi önvédelmi erő, hogy élethez való jussát kiharcolja. Hogy ehhez a sikeres harchoz, —- amely persze nem ért véget még a mostani békekötéssel — milyen politikai, világhatalmi erőknek kellett felvonulni ■ s a véletlenek micsoda sorozatos összjátéka kellett hozzá, mig a német nacionalizmus hal- tot vezényelt az osztrák haza határán, — más kérdés s valószínűleg sok köze van a lényeghez, de a lényeg mégis csak az, hogy nincs olyan elveszettnek látszó ügy. mely ha mély gyökerekkel fogózik egy nép történelmében s lelkiségében, a legerősebb ostrommal szemben ne tudná megvédelmezni magát.
