Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-14 / 158. (4007.) szám

^MGaiA\\GÍ!AUHlRLAK 1936 julius 14, kedd* teJiá Íréi M Ajánlva: i reimeszesedés, ideg, mirigy, ' c*sorrt, börbajoknái, golyva, fíüdések és az - anyagcsere egyéb bajainál. ­Olcsó pausál kúrák: * 21 napra az összköltségekkel K6 1.300-— 28 napra az összköltségekkel Kő 1.550— Gyermekszanatórium. - Ismertetőt küio a Filrdöigazgatóság, Ciz l úpele. Schuschnigg és Gömbös táviratváltása tott helyről méglis úgy értesülünk, hegy Papén már át is nyújtotta az osztrák kancellárnak Hitler meghívását. Amennyiben technikai okok­ból Schuschnigg nem tudna a közeli napokban Berchtesgadenbe utazni, úgy a legközelebbi he- tekre halasztódik az utazás, de értesülésünk szerint okvelten sor fog rá kerülni. Páris ideges Paris, julius 13. Franciaországban általában idegességet keltett az esemény. Hivatalosan még nem fgolaltak hozzá állást, de a lapkommentá- rok elárulják a hivatalos francia állásfoglalás lényegét is. Különösen rossz néven veszik hiva­talos francia körökben Ausztriától azt, hogy jól­lehet Franciaország tudott az osztrák-német egyezmény előkészületeiről, főleg a szándék nem volt ismeretlen előtte, magáról a tárgya­lásról azonban nem kapott tájékoztatást. Rossz néven veszik még azt is, hegy Ausztria, amely annyiszor vette igénybe a népszövetség erkölcsi és anyagi támogatását, a megállapodásról a nép- szövetséget nemcsak hogy nem tájékoztatta, ha­nem magában a megegyezésben — mint hírlik — egy szóval sem történik említés vagy hivat­kozás a népszövetségre. A „Quai d'Qrsp-y" hi­vatalos álláspontja meglehetősen rezervált. Han­goztatják, hogy önmagában véve az a tény, hogy eltűnt a középeurópai problémának ez a betegpontja s a két német állam között barátsá­gos kapcsolat létesült, öröm teljes esemény, s az általános európai béke megszilárdításénak müvét is szolgálhatná, különösen azáltal, hogy az 1934- es hasonló eseményektől többé nem kell tartani, — ha ugyanakkor nem tűnnének fel háta mögött nyugtalanító árnyak. Franciaország ugyanis nem látja azokat az okokat, amik Németországot er­re a váratlan fordulatra bírták, A „feltámadt hármas- sz8veiság“ A lapkommentárok már világosabban beszél­nek a francia aggodalmakról s nyíltan meg­mondják, milyen sötét árnyakat lát a különben békés gesztus mögött felmagasodni a Quai d'Orsay? A Figaro szerint az egyesség Olasz­ország támogatása mellett jött létre s nem lehet vitás, hogy Mussolini nagyhatalmi céljait szol­gálja. Magyarország is csatlakozni fog termé­szetszerűleg az uj blokkhoz, amelynek éle Fran­ciaország, Anglia és a kisantant ellen irányul. A lap nem titkolja el aggodalmát, hogy az uj ba­rátsági kapcsolat előnytelenül fogja befolyásolni Budapest, julius 13. (Budapesti szerkesztősé­günk tel efon jelentése.) Az osztrák-német meg­egyezés alkalmából Schuschnigg osztrák kan­cellár a következő táviratot küldte Gömbös magyar miniszterelnöknek: „Az Ausztria és Németország között most létrejött megállapo­dás, amelynek célja a barátságos szomszédi vi­szony helyreállítása, kiváló alkalmat íiyujt ne­kem arra, hogy Előtted kifejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy a most befejezett ügy az általános békét szolgálja, amely Auszt­riát és Magyarországot különösképpen érinti. Arról is meg vagyok győződve, hogy a római jegyzőkönyveken alapuló együttműködésünk ilyen értelemben további hasznos gyümölcsö­ket fog hozni. Egészséged helyreállítását szív­ből kívánva, régi bajtársi szeretettel üdvözöl Schuschnigg/' Gömbös Gyula a következőkben válaszolt az osztrák kancellárnak: „Az Ausztria és Német­ország között létrejött megállapodást történelmi eseménynek tartom, amely az általános békét szolgálja, ami különös érdeke államainknak. A megállapodás megfelel a római jegyzőkönyvek­nek, tehát a római koncepciót erősíti. Minden jót kívánva, régi szeretettel, üdvözöl Gömbös." A berlini és bécsi saltóvisszhang Berlin, julius 13. A német sajtó is kimerí­tően foglalkozik az eseménnyel. A „Vclki- scher Bcobachter" megállapítja, hogy végre elhárultak azok az akadályok, amelyek ed­dig a két test vérnépet gátolták a közös vér közös útjainak megtalálásában. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" hivatkozik arra, hogy az cszírák-német egyezséggel sikerült kikü szöbölni azokat a zavaró me?yek Olaszország és Németország együtt­működésének útjában állottak. Mig Genfben és Montreuxben beszélnek, addig Róma és Berlin cselekszik — s hozzá — mint a lap írja: — a béke érdekében. A „Berliner Bör- senzeitung" azt fejtegeti, hogy két testvér­nép között emelkedő államhatárok nem akadályozhatják meg a kulturális, nemzeti és külpolitikai együttműködést és szolidari­tást. A „Berliner Tageb latt" az egyezmény gyakorlati eredményeivel foglalkozik főleg s rámutat azokra az előnyökre, amelyek a két ország között az utazási, kereskedelmi és szellemi szabadforgalom megteremtésé­vel együttjárnak. Bécs, julius 13. A bécsi sajtó lelkes han­gon kommentálja az eseményt. A „Reichs- post" például „Egy boldog nap" címet ad­ja vezércikkének és azt hangoztatja, hogy történelmi és sorsközösség által megszentelt testvéri kapcsolatok nyíltak meg ismét a két nép között s többé nem kell majd idegen hatalmaknak az osztrák függetlenség gond­ját viselni. „A mai nappal — írja a lap levettünk a nagyhatalmak válláról egy sú­lyos gondot." A „Wiener Zeitung" azt ír­ja, hogy a német gondolat győzelmének napja volt az egyezmény aláírása. A „Wie­ner Neueste Nachrichten" a béke napját ünnepli, amikor hosszú háborúság után a két testvérnép, amelynek fiai négy és fél éven keresztül egymás mellett harcoltak a világháború lövészárkaiban, ismét testvéri jobbot nyújt egymásnak. A „Neue Freie Presse" azt fejtegeti, hogy a német és osz­trák mentalitás között mindig voltak lényeg­beli különbségek s most ezt a tényt végre Németország is elismerte. A „Neues Wie­ner Journal" szerint pedig julius 11-vel uj fejezet kezdődik Középeurópa történetiben. Koma, julius 13. Az oiasz lapok Kiveiei nélkül Mussolini érdemének mondják, hogy létrejött az osztrák-német egyezség s hogy Európa egyik legsúlyosabb gondoja megol­dódott. Mussolini- bizalmas újságírója, Gay- da, a Voce d'Itáliában fejti ki véleményét. Gayda szerint Olaszország az osztrák-né­met megegyezés körül kifejtett munkásságá­val is bizonyítékát adta föltétien békeszere- tetének. Elvégre nem vitatható el tőle, hcf^J ezzel nagy szolgálatot tett a békének. Uz osztrák függetlenség, amely eddig sok gon­dot okozott az európai nagyhatalmaknak, Németországban erős támaszt nyert. Majd rátér a közvetlen olasz-német kapcsolatok boncolgatására és megállapítja, hogy ezzel a lépéssel sokat haladt az olasz-német együtt­működés ügye, amelyhez Magyarország közreműködését is meg lehet nyerni, elvég­re a magyarok is tagjai a római blokknak. Gayda bejelenti, hogy valószínű, hogy Mus­solini most rövid szabadságra megy, ahon­nan azonban szenzációs tervvel fog vissza- térni. Az osztrák-német egyezmény egyéb­ként bizonyíték amellett, hogy Olaszország visszatér az európai hatalmak koncertjébe. Az osztrák-német egyezmény, amely a ró­mai paktum kiegészítése, Ausztria függet­lensége számára két kezest jelent, másszó- val az osztrák kormány lemondhat a kis­antant kezességéről, Ettől függetlenül Cseh­szlovákia, Románia és Jugoszlávia Ausztriá­val és Németországgal megtalálhatják a megértés módját, de konkréten kell tárgyal­niok az olaszokkal és németekkel, mert az osztrákomét egyezményt úgy kell tekin­teni, mint Németország csatlakozását a ró­mai blokkhoz. Olaszország nem ir.egy Brüsszelbe Róma, julius 13. A Síefani-ügynökség je­lentése szerint Olaszország a brüsszeli kon­ferenciát előkészítő tanácskozásokon való részvételét lemondta, még pedig azzal1 az indokolással, hogy a Földközi tengeri flotta­egyezmény, amely Anglia, Görögország, Ju­goszlávia és Törökország között jött létre, zavarják az olasz érdekeket, A hivatalos szövegezés egyébként a következőképpen hangzik: „A belga miniszterelnök az olasz kormányt meghívta a brüsszeli Locarno- konferencia előkészítő tárgyalásaira. Az olasz kormány boldogan tenne eleget a meg­hívásnak, hogy résztvegyen a béke megszi­lárdításának munkájában, de bizonyos kö­zéptengeri flottamegállapodásokra kényte- len figyelemmel lenni, amelyek megakadá­lyozzák abban az őszinte szándékában, hogy a nemzetközi együttműködés müvében résztvegyen. Az olasz kormány ezenkívül kifejezést adott annak az óhajának, hogy célszerű lenne a tárgyalásokba bevonni Németországot is, tekintettel arra, hogy a Locarno-egyezmény egyik aláíró hatalmá­nak távolmaradása nemhogy az ügy tisz­tázódását segítené elő, hanem a helyzetet még csak elkomplikálja." majd Prága és Bécs viszonyát. A Journalban Saint Birce annak az aggodalmának ad kifeje­zést, hogy ezzel a lépéssel egyáltalában nem hárult el Ausztria felől az Anscliluss-veszély, csak más sínekre tolódtak a nagynémet törek­vések, de a végső cél mégis csak az s most már ugylátszik Olaszország is hozzájárult, hogy Né­metország lenyelje Ausztriát. „A morális An- schluss nem kevésbé veszélyes formája a né­met törekvések megvalósításának" — irja. A Petit Párisién berlini munkatársa megállapítja, HU mond Prága? hogy Ausztria ma már Berlin diplomáciai törek­véseinek eszközévé vált s a régi hármasszöve*- ség ismét talpraállt. Az Echo de Parisban Per- tíhax fejti ki véleményét és azt irja, hogy Ausztria függetlenségét Olaszország kényre- kédvre szolgáltatta ki a németeknek: Ez a kö­vetkezménye annak a politikának, amit a nyu­gati nagyhatalmak Olaszországgal szemben foly­tattak, S most majd talán Angliának is kinyíl­nak a szemei, Most, hogy egészen bizonyos, hogy Olaszország nem vesz részt a brüsszeli konferencián és természetszerűleg Németország sem, a konferencia vizbeesik és a csatorna túlsó oldalán is be fogják látni, hogy más módszere­ket kell keresni. Ha tovább megyünk ezen az utón, irja, akkor Franciaország és Anglia to­vábbi súlyos presztizsvereségeket fo# szenvedni. Reméljük, fejezi be fejtegetéseit, hogy a Locar- no-hatalmak között Genfben létrejött egyesség és a március 19-i program nem marad holt be­tű. Az „Oeuvre" megállapítja, hogy á fasizmus és nemzeti szocializmus közös frontban egye­sül bek s hogy Olaszország kiszakította magát a győző hatalmak 1918-as szolidaritásából és Németország oldalára állt, hogy támogassa a Versailles! békeszerződés megsemmisítésére irá­nyuló törekvéseket, Prága, julius 13. A prágai sajtó is élénken foglalkozik a nagyjelentőségű eseménnyel, amely természetesen legközvetlenebbül érinti Cseh­szlovákia érdekeit. A „Lidové Noviny" felveti a kérdést, hogy vájjon mi bírta rá Hitlert, hogy egyszeribe szakítson eddigi álláspontjával és el­ismerje az osztrák függetlenséget. Ha van vala­mi, ami az osztrákoknak szivén fekszik, úgy kétségtelenül az osztrák-német barátság ügye az, Ha tehát az egyesség eddig húzódott, akkor ez kizárólag Angliára való tekintettel történt. Az egyezmény nagyszabású manőver, írja a lap, amely a világnak bizonyítékot kíván szol­gáltatni Hitler Németországának őszinte béke­óhajáról, A probléma azonban nincs megoldva, csak halasztást szenvedett. A „Veder" azt han­goztatja, hogy az osztrák-német egyezmény olyan uj tényező, amely a háború utáni Európa hagyományos külpolitikai vonalától eltér. Mint­hogy az egyes részletek nem ismeretesek, maga az eset alkalmas arra, hogy az európai közvéle­ményben nyugtalanságot keltsen, A „Polední List" megállapítja, hogy ezzel az egyességgel a horogkereszt befolyása Ausztriában hihetetle­nül megnőtt s a kisantantnak fokozott figyelem­mel kell kísérnie az osztrák eseményeket. A „Nov£ Vcéerník" az eseményeket a következő dmmel közli: „Osztrák-német béke vagy morá­lis Anschluss." A Ceské Slovo álláspontja a következő: A középeurópai államok legfőbb tö­rekvése az volt, hogy Középeurópát lehetőleg mentesítsék a konfliktusoktól, minthogy pedig az eddigi osztrák-német viszony a konfliktusok ősforrása volt, örülni lehetne a megoldásnak. Csakhogy a mostani megállapodás nem hoz megoldást. Az osztrák függetlenség elismerése nagy dolog, még nagyobb dolog lenne azonban a függetlenség tartós és állandó respektálása, London barátságos, de tartózkodó London, julius 13. A ma reggeli angol lapok közül a Times a következőket irja a német­osztrák egyezménnyel kapcsolatban: „Üdvözölni kell Hitler kancellárt abból az alkalomból, hogy létrejött az osztrák-német béke, mert hiszen ez tagadhatatlanul nagyban hozzájárul Középeuró­pa békéjének stabilitásához. Üdvözölni kell Hitlernek azt az óhaját is, hogy a tartós egyet­értés és együttmunkólkodás müvén kell mind a két német népnek munkálkodni" A lap azt az olasz kívánságot is örömmel regisztrálja, hogy Németországnak is részt kell venni a brüsszeli konferencián. A Daily Tclcgraph s több más lop is örömmel üdvözli az eseményt, de utal or­ra, hogy bizonyos következményeket a végső ítélet kimondása előtt be kell várni. Nem sza­bad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az oszt­rák-német egyezmény jelentősen megerősíti az úgynevezett revíziós blokkot, amelyben most már Olaszország, Ausztria és Magyarország mellett Németország is beletartozik. A Mor- ningpost bizonyos fokú bizalmatlansággal figyeli az eseményt s azt irja, hogy ebben is Hitlernek az a törekvése nyilatkozik meg, hogy Francia- országot elválassza barátaitóí. Az Observer azt irja, hogy Londonban az a vélemény, hogy az osztrák-német egyezmény ugyan elhárít bizo­nyos közvetlen veszélyt, de azon az áron, hogy egy sokkal nagyobb jövőbeli veszélyt támaszt fel. Ezzel szemben a Simday Times vezércikké­ben azt hangoztatja, hogy örömmel kell üdvö­zölni a mai Európában minden olyan eseményt, amely ellenségekből barátokat csinál. A ma déli lapok egyébként megírják, hogy Edén külügyminiszter, aki rövid szabadságra utazott, megszakította szabadságát és még ma este megérkezik Londonba, Osztrák hBségmrüatkozaS a népszövetség mellet? Bécs, julius 13. Az uj külügyi államtitkár, dr, Schmidt Guidó, az United Press munkatársának adott nyilatkozatában kommentálja a német­osztrák barátsági egyezményt és hangoztatja, hogy a két német állam 'közötti feszültség meg­szüntetése remélhetőleg a Duna-medénce gaz­dasági életének reorganizálásához fog vezetni és a jövőbeni tárgyalásoknál kiküszöböli azokat a nehézségeket, amelyek eddig úgy a gazdasági, mint a politikai megértést akadályozták. Auszt­ria jelenleg fokozottabb mértékben van abban a helyzetben, hogy népeket összekötő történel­mi hivatását teljesítse. Ausztriát történelmi hely­zete utalja arra, hogy kelet és nyugat, észak és dél népei között a hid szerepét töltse be és ezt a hivatását ezentúl állami önállóságának foko­zott biztonsága mellett nagyobb erővel fogja szolgálni. A római egyezmény megkötésénél a szerződő felek közül senkinek sem volt szándé­kában a blokkot szembeállitani a német biroda­lommal, mert — úgymond — tudatában vol­tunk annak, hogy a középeurópai kérdések ren­dezéséből Németországot kizárni nem lehet. A római blokkban kezdettől fogva megvolt a szándék, hogy Németországot a közös munkára megnyerje. Ausztria korrekt és barátságos ma­gatartását mindazokkal az államokkal szemben, amelyek tiszteletben tartják függetlenségét, a ré­gi marad és ugyancsak a régi hűséggel viseltetik Ausztria a népszövetség iránt, amelyet az oszt­rák álláspont szerint az uj barátsági egyezmény csak megerősített. Ez az első lépés, amely Né­metországnak a többi államokhoz fűződő viszo­nyát rendezni kivár.ja és amely elősegíti, hogy az általános európai biztonság és béke számára kedvezőbb légkör alakuljon ki. A magyar álláspont Budapest, julius 13. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A német—osztrák egyez­séget a magyar sajtó nagy rokonszenvvel kom­mentálja. Az ellenzéki „8 Órai Újság" az egyez­ség jelentőségét abban látja, hegy általa az Anschluss kérdése hosszú időre nyugvópontra helyeztetett. A béke minden barátja csak hálás lehet a bécsi és berlini kormányoknak — irja egyebek között a lap —, de hálásnak kell len­nie a római egyezmény létrehozói iránt is, hi­szen a római egyezmény szelleme tette lehetővé a két testvérnép most valóravált közeledését és kibékülését. — A Budapesti Hírlap vezércikk­ben foglalkozik az eseménnyel és azt irja, hogy őszinte örömmel kell megállapítani, hogy ez a két állam, amely évtizedeken állt egymással ba­rátságos és szövetségi viszonyban és amelynek mindkettőjével Magyarország őszinte baráti vi­szonyt tartott fönn, megegyezett egymással. Megállapítja, hogy az egyezmény a magyar kül­politikái orientáció nem kismértékű kiszélesedé­sét is jelenti, de különös megelégedést keltett Németországnak és Ausztriának ez a történelmi nevezetességű megegyezése azért is, mert alá­támasztja és megszilárdítja Európa békéjét. —• Az Uj Magyarság egészoldalas vezércikkben méltatja az eseményt és rámutat egyebek között arra, hogy Olaszország baráti megértése, tudo­mása, sőt valószínű közvetítése nélkül ezt az eredményt nem lehetett volna biztosítani, majd pedig elismerő szavakat mond a magyar külpo­litika vezetőiről, akik régen keresték Olaszor­szág és Németország megértését és a berlin—• római tengely neve alatt következetes hűséggel és történelmi előrelátással szolgálták ezt a gon­dolatot, amely most a Papén cs Schuschnigg által aláirt egyezményben a meqvalósulás stá­diumába jutott. — A Nemzeti Újság megálla­pítja, hogy a megegyezés a római paktum szel­lemében történt, amelynek egyik aláírója Ma­gyarország cs amelyhez a hir szerint Németor­szág is csatlakozni fog. — A Pesti Napló az osztrák—német kapcsolatokról nagyvonalú tör­ténelmi visszapillantást közöl, amelyet a követ­kező szavakkal fejez be: „1936 julius 11-e olyan dátum, amelyről még sokat fognak beszélni, fe­lőle talán sokat is vitatkozni, de mindenesetre ré sokáig emlékezni. Ezen a napon történelmi esemény történt," 2 Mussolini mesSapetésekre késiül?

Next

/
Oldalképek
Tartalom