Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-07 / 130. (3979.) szám
1936 junius 7, vasárnap. A szlovenszkói kérdéséhez r{r!, (érv.) Szlovenszkó, junius eleje. Most, (hogy itt a nyár és egyre időszerűbb a 'Szlovenfiakói idegenforgalom kérdése: meg kell mondanamk, hogy SzlovetnszJkó idegenforgalmi propagandája nem elegendő. Szlovenszkó nyári és-téli idegenforgalmából a költségvetési hiány egy részét alaposan fedezni lehetne, mint más országokban: ezzel szemben nem hisszük, hogy a szlovenszkói idegenforgalom olyan jövedelmező lenne nálunk, hogy az idegenforgalmat nagy tömegek valóságos bevételi forrásául tekinthetnék. Eltekintve most attól a kérdéstől, hogy az idegenforgalmat külső okék: a valutá- tís és devizanehézségek, — nagyban akadályozzák, be kell vallanunk, hogy a belső okok is sokszor közrejátszanak abban, hogy Szloven- szkó idegenforgalma nem érte el a kellő színvonalat. Holott, ha a külföld országaira nézünk, nincsen jóformán Európáinak egyetlen országa sem, amelyik a legkedvezőbb módon ki ne aknázná. adottságait s magához ne csábítaná az idegent. Szlovenszkónafc rengeteg földrajzi, néprajzi, történelmi érdekessége van s Szlovenszkó nem él ezek alapos kiaknázásával. Ami legelőször szembetűnik: nincsen egységes, nagyvonalú s széles alapozottságu idegen- forgálmi propagandánk. Szioveinszkót, mint földrajzi egységeit, mint Európa egy érdekes szeletét, nem hirdetik kellőképpen sehol, a mi idegenforgalmi propagandánk helyi jellegűnek mondható: hirdeti magát a Tátravidék, külön a Vágvölgye s néhány nagyobb fürdőnk, külön ajánlja magát, mintegy magánosán ballagó szelíd vándor módján egy-egy városunk, de nincsen kéz, amely ezt a meghirdetést' alaposan összefogná, irányítaná, a.z idegen tömegek nem hullámzanaik, legtöbbször nem tudják, mit kell .megnézni, mi a specialitás, mi az érdekesség, mi a látnivalókban az.időszerű. A propaganda eredménye akkor volna teljes, ha az idegent a kisalföldi rónaságtól, a osilizközd Dunafüzesek- től kezdve végigkalauzolhatnánk a dombvidéken keresztül egészen a havasokig, utifüzetek- feél a kézben, magyarázatokkal. Örülni kellene a vendégnek, a jó vendéglátó módján, kellemessé kellene tenni az ittlakást, a nyaralást, vagy az utazást, — mert valljuk be, —• igaza van azoknak a nyugateurópaiaknak, akik azt modják, hogy Szlovenszkó számukra egy kissé rideg. Á*hiba ott van, hogy az átlagos utazóközönség nem tudja, hoyá kell mennie, mit. kél! megnéznie. Az úgynevezett, világhifu'"helyeken,' a dobsinai jégbarlangon, Pöstyénen, a Tátrán, Trencsénteplicen kívül alig van kellő számú érdeklődő idegen, a szlovenszkói idegenforgalom belterjesnek mondható, kissé unalmas és a vendégek számára úgynevezett „csábfalatokat“ nem ígér. j Röptiben egy kis magán ankétet' rendeztünk a szlovenszkói idegenforgalommal kapcsolatban s kitűnt, hogy a szlovenszkói ember átlaga ismeri legkevésbé Szlovenszkót. A csallóközi,, ■vagy .kisalföldi ember, — ha hegyet akar esetleg látni, nagy ritkán — közelebb találja az ausztriai hegyeket, mint a Tátrát. A hegyvidéki embert, különösen a keletezlovenszikóit, mér alig érdekli a Duna s nyugaton vajmi kevésszer emelkedik fel a szlovenszkói utas, hogy Rűszinszkö tájait megszemlélje. A szlovenszkói ember, ha utazni akár, jobban tisztában van a közeli külfölddel, mint a saját országával. A kis ankét résztvevői a továbbiakban azt is hangoztatták, hogy a szlovenszkói vendéglői és szállodai viszonyok a legtöbb helyen meglehetősen kezdetlegesek: hiszen nincs nagy kedve az utasnak olyan szlovenszkói „nagyvárosokban" járni, ahol még vízvezeték és csatornázás sincs. Hogyan várjuk s lássuk el az idegent, ha a meglehetősen drága szálloda a köztisztasági követelményeknek csak részben, vagy amúgy sem felel meg, ha általában vidéki nemtörődömség ül az egész Szlovenszkóra s voltak esetek, amikor az asztaltól úgy kelt fel a vendég, hogy rögtön orvoshoz kellett mennie/ Ezek persze csak kirívó esetek s az elhanyagolt városkákban történnek meg, de az utas, ha idegen városban járkál: sókkal jobban megjegyzi magának az egyetlen kellemetlenséget, mint a simán folyó, semmi 'incidenssel nem zavart napokat. A kis magánankét holmi kis jegyfüzetékről is tett eimiütéet: vigye eí a vonat az.idegent Szilo- venszikó kis- és nagyvárosaiba egy pausál ösz- szegért, adjon neki útitervet, szállást, ellátást s ügyeljen arra, hogy a szállók: a kisvárosokban is rendesek, olcsók s az étkeztetések jóik legyenek. Ha kevesebb egy vendégen a haszon: de legalább több fordul meg s mindenki megtalálta bőn keresett számítását. Fel említették a délszlovenszkói autóbuszokat is, — amelyek tudniillik nincsenek. — Délszlo- venszkón az a .különös helyzet állott, elő az idők folyamán, hogy még a legnagyobb községek is távol vannak a vasútállomástól, néha a községről elnevezett állomás 2—3 kilométernyire .jutott a falutól. Ezeken a visszásságokon jó autobusziközlekedéssel lehetne segíteni, ez azonban nincsen. Ahol autóbusztorgaiom van 'PRXGAI-MaGÓíAR-HIRIíAR 17 idegenforgalom is, ott nagyon kevés a járat s egyáltalában nem elégíti ki az igényeket: este megy — reggel jön, efféle az összeköttetés és ugylátszik nincsen kilátás arra, hogy a közeljövőben Délszlo- venszkó nagyobb községeit állandó autóbusz- járatok kössék össze, amely járatok a városok s a környező falvak népének .teljesen megfeleljenek. Érdekes kezdeményezés volt tavaly s tavalyelőtt a vasutak részéről az „utazás ismeretlen helyre". Ez volt talán a legnagyobb eredmény, amelyet a vasutak idegenforgalmi osztálya produkált, de nem örvendett osztatlan népszerűségnek, mert az utas tudni akarta: hová megy s kirándulásán nem szerette a váratlan meglepetéseket. De ez is csak Po'zsony, vagy Kassa lakosainak jutott ki: Szlovenszkó egyéb városai úgy el vannak zárva az ilyen olcsó idegenforgalmi lehetőségektől, hogy nem csoda, ha még a közelfekvő városok is alig ismerik egymást. A körutazási jegyek beváltak: tehát megdrágították őket s körülményesebbé tették velük az utazást, a filléres vonatok rendszere ismeretlen. Végül pedig: Délszlovenszkónak tulnyomólag magyarlakta területe jóformán, teljesen ki van véve a propagandából. Mostanában fogja ezt a területet propagálni az államvasutak illetékes osztálya, de félünk attól, hogy éppen azok fogják legkevésbé éTteni, akikről szól: eddigeió nem tintáid meg, hogy a vonatokban függő 6 nagyon helyes eszmének megvalósításául szolgáló vasúti folyóiratokban magyar szöveg is legyen. A vasúit elsősorban üzlet s az üzletfeleknek jólesik, ha nyelvükön beszélgethetnek. A délszlovenszkói magyarnak hiába propagálják a legszebb tájakat, ha az értetlenül forgatja végig a minden fülkében ügyesen elhelyezett képes újságokat s nem érti. Akármelyik oldalról tekintjük is tehát a dolgot: a szlovenszkói idegenforgalom még ma is gyermekcipőben jár, nem erőteljes, nem egységesen . szervezett, Jó idegenforgalmat másképp nem szervezhetünk, csak hogyha gyökerében fogjuk meg a dolgot s mindazokat a helyes két. ahová az idegent vinni akarjuk, az idegen- forgalmi tekinteteknek megfelelőleg alakítjuk át. Kevesebb üzleti ridegség, több szívélyesség, több rendezés, a figyelem jobb összpontosítása, olcsóbb árak s ne csak egyeket helyen jó szállások, hanem szerte az egész Szlovenszkón úgy utazzék a.z idegen, hogy tudja: bármelyik városkába veti is sorsa, jól fogja ott érezni magát. Hirdessük a specialitásokat, minden vS- irós, vagy vidék tegyen ki magáért, legyenéK érdekes' rendezések és, last nőt least, — az idegenforgalmi propagandából ne felejtsük ki azt, hogy végig a déli sávon etnografiailag érdekes magyarság is él s hogy ennek a déli sávnak földrajzilag is igen érdekes részletei vannak. Idegenforgalmi propagandánknak ki keli terjednie az egész Szlovenszkóra, meg kell indítani a belső utaztatást is, ám jöjjön az idegen, de ismerje meg földjét és népeit Szlovenszkó- nak maga a szlovenszkói polgár is. Az az egyszerű, gyalogpolgár, akinek nincsen pénze autóra, csak vonatra, aki nem szállhat fényűző szállókba, hanem csak egyszerűbbekbe., de aki éppen olyan jól akarja magát érezni, mint a leggazdagabb utas. S az előkelő idegenek mellett hozzuk, eil Szlovenszkóra az egyszerű kispolgárt is. Az ámok titka Keletindiai kábítószer élvezetének áldozatai az ámokfutók Harc a szörnyű méreg ellen ■■■ A világ egyik legszebb és legtermékenyebb szigete tele van kórházakkal és elmegyógyintézetekkel ■ ■■ Száz letartóztatás Jamaicában Kingston, junius 6. (MTP). Kelet titokzatos világának egyik nagy és félelmes titka volt mindig: az ámok. Különösen a maláji szigeteken ppsztitott ez a titokzatos betegség, amelynek ezer és ezer áldozata van. Gyilkolási transznak lehetne nevezni, ami rendszerint ünnepélyes alkalmakkor, népes gyülekezetekben’, a maláji tánc forró és idegborzoló hatása alatt erőt vesz valakin. Pillanat alatt kést ránt és szomszédjára veti magát. Az ünneplők rémülten rohannak előle, mert mindenkit leszúr, aki útjába kerül. Nem is lehet elbánni vele másképp, mint a veszett kutyával —» le kell -lőni. Az orvostudomány is sokat foglalkozott ennek a félelmes betegségnek eredetével. Az általános feltevés sokáig az volt, hogy a kiima az okozója, minden maláji veleszületik a hajlammal. Nagy lelki megrázkódtatások váltják ki aztán magát a borzalmas rohamot. Ez a feltevés azonban felületesnek bizonyult és a kingstoni kórház egyik profesz- szora sokéves munka cs a megfigyelések végtelen láncolata nyomán rájött a betegség igazi okára: egy kábítószer élvezete okozza az ámo- kot, ...... Ol yan, mint a kokain vagy ópium, csak sokkal veszélyesebb, sőt talán a világ legveszedelmesebb kábítószere. Hatása az idegekre nem ernyesztő, hanem extázisba hajszoló. Egy rendkívül magas és különös növény leveleiből préselik nedvét. A növényt ganjának hívják a Jamaica sziget lakói, és tíz láb magasra is megnő. zNégy-öt széles, hosszúkás levél borítja tetejét és ezekből a levelekből sajtolják a gyilkos nedvet, amelyet aztán dohány közé kevernek és úgy élvezik. A ganjanedwel megspriccelt szivar vagy cigaretta élvezete állítólag igen kellemes, a szaga azonban elviselhetetlen. A méreg élvezete szigorúan tilos, ennek ellenére a lakosság nem tudott megszabadulni tőle. A hatóságok megállapították, hogy messzeágazó csempésztársaság gondoskodik arról, hogy a gyilkos mérget mindenki megkaphassa, aki hajlandó a való- szinütlenül magas árat megfizetni érte. A nyomozás szálai Jamaica kikötővárosába, Kingstonba vezettek és néhány nap előtt feltünéstkeltő letartóztatást eredményeztek. Letartóztatták a 'kingstoni rendőrség három magasrangu funkcionáriusát. amelyeket a maláji szigetek és Jamaica bennszülöttjei végrehajtanak, a ganjára vezethetők vissza. Hogyan dolgozik a csempészlársaság? Ilyen körülmények között érthető, hogyha némi késéssel is, de most már annál komolyabb eréllyel látnak a hatóságok hozzá, hogy a lakosságot e szörnyű méreg* tői megszabadítsák. Annyit sikerült elérni, hogy nemcsak Kingston környékéről, de a nagyobb városok határában is kiirtották a ganjanövényt. De ezzel, sajnos, a kérdés nem oldódott meg, mert a sziget belsejében nem ilyen könnyű a dolog. A legtöbb ültetvényes farmján nagy ganja-telepek vannak. A tulajdonosok a birtoknak ezeket a részeit bérlőknek adják ki. Ha aztán jön az ellenőrző közeg, nagynehezen tudja csak megállapítani, hogy ki a bérlő. Vagy egyáltalában nem. A bennszülöttek rendszerint azt felelik ártatlan arccal, hogy a régi bérlő elköltözött és uj bérlő még nincs. Vagy azt mondják, hogy elutazott és csak ősszel jön vissza. Az ország belsejéből aztán csempőszutón viszik a nagyobb városokba a gyilkos mérget. Ez a csempészüzlet annyira megnőtt, hogy a legtöbb városban meg kellett erősíteni a gamjacsempészek ellen harcoló rendőrséget. Sajnos, ez sem sokat használt, mert — mint a legutóbbi eset is bebizonyította — a rendőrök és vezetőik együtt dolgoznak a legtöbb helyen a csempészekkel. Azzal se nagyon törődnek, hogyha emelik a pénzbírságot, elvégre mennél nagyobb birság jár a termelése és terjesztése után, annál drágábban lehet eladni s annál tekintélyesebb részt kapnak a megvesztegetett hatósági közegek. Most azután erélyesen léptek közbe a hatóságok: pontosan száz kereskedőt és ültetvényest tartóztattak le és az ő kihallgatásuk után került sor a kingstoni hatósági személyek letartóztatására is. Aki ismeri ennek a gyilkos méregnek hatását, aggódva kérdi: megtalálják végre a megfelelő eszközt, hogy ezt a gyilkos betegséget kiüldözzé'k a világ egyik legszebb szigetéről, amely arról nevezetes, hogy aránylag a legtöbb szanatóriuma, kórháza és elmegyógyintézete van?.,. Felfedezik a gattja titkát De mindez nem segített, senki nem félt a büntetéstől. — A méreg erősebb a törvénynél, — mondja a főorvos szomorúan. — Ma mindenesetre elértünk annyit, hogy több mint ezer dollárra emelték a bírságot, de ez sem elég radikális, mert irtózatos erejű ellenféllel állunk szemben ... Fehérek és feketék A ganjaméreg hatása rendkívül nagy: munkabírónak, bizakodónak érzi magát tőle az ember. Tetterejét megháromszorozza, de ugyanilyen erős a reakció is: csakhamar álomkórba esnek a ganja élvezői, meghü- iyülnek, végül dühöngeni kezdenek. Gyilkossági transzba esnek. Sajátságos, hogy a méreg hatása egészen más a fehérekre, mint a feketékre. A fehérek teljes apátiába esnek tőle és ezeken hosszú kezeléssel lehet is segíteni. A feketéknél más a helyzet: ezek dühöngeni, őrjöngeni kezdenek tőle s a legtöbb esetben nincs segitség. Nemcsak az úgynevezett ámokfutók rém- 1 tettei, hanem a közönséges gaztettek is, A szenzációval kapcsolatban az egész titokzatos ügyről érdekes nyilatkozatot tett a kingstoni kórház vezetője, aki évek óta harcol a ganjaméreg ellen. A nyilakozatból érdekes dolgokat lehet megtudni: A ganjanövényt néhány száz év előtt vitték be Keletindiából’ a maláji szigetekre. Innen került Jamaicába is, ahol ma már aránylag kevés van, de annál több áldozata akad. Sajátságos volt, hogy a növény titkát évszázadokon keresztül megőrizték és csak a keletindiai munkások és leszármazottjaik tudtak róla. Jamaicáiban először senki se tudta, hogy mire való a ganja, a kulik házaikat fedték be széles, hosszú leveleivel. A ganjanedv élvezete csak a századforduló táján kezdett divatba jönni és olyan hamar elharapózott különösen a feketék között, hogy 1928-ban törvényt kellett hozni élvezete ellen. Ennek a törvénynek nem volt sok hatása, mert csak pénzbüntetést irt elő s ez is nagyon alacsony volt. Kezdetben 75 dollár, * crtvii.f Vp>or\KK 1 mairl
