Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-05 / 128. (3977.) szám

•cfpod* m*-paq qajaqina qqas9pi uasgugniM TJ^sd^u ujArqpuaj ei uBqqqija'urv •# uuqpiiluy •]> rinzBiiupzs [9qS?zsJo;9qs >I?J?flIoS y — *s®»z«Á3 b zb ri?pqBl B [azotfoaq BqqBqn^ sazsso zb n^A'iyd ;J[9I® ™ efpn; lass?;o qqasaAaqSaj b pp! ‘zy T^pf 8 jí3am qq?AOf JoqqB ‘ruzojpoaq eqqnAi psia zb ;?pqBi b linjaqis bh ‘{UW^^P noqoXippBqB ZB iaqqas?;n nS^ssgja Pzoquonpj s$ lujnAu zoqppqtq b pBqezs rnau BApzaq I9;»g WM -?d b qpfqqqpAo; iassgjp saíiaMri* s? »?pqBl b qizaAjaq ajB^pajjiatnia 9j)i — *[9?«p« -A3a jjbuuba uBqSpsjOAy; Ja;91a 00t^-00l ^bjjiuCi y 'luzoigoaq laAp^jjioJ t »?pq*| -qnsonBq siq b qaq aqqazg *hba Jpi^l nqelBjgq 81—6 ("q»* qeÁ^Ags Sjoquiop *qoq •jp ^psop;’ rijojqoq) ttgzgq qoÁippBqn zB ;igz«q qazg tjbuuba qoX[ppBqB «T?ÍBQEH naAjaoiB ‘qpzss;# uadaja; ;;o;jjoq iáddáA3 9ug;iq 89 -g;3J?iuÁ3mi Iöq9;?fjia3 ** Mgiyraaoo v :aq Bfmn* 1«W-pfjioí b Ajaure ‘zFbj iqqpiB zb ;aqa;i; Soj juiaqapjp BjpXuozjq ‘;eqB3p;Jod8 b jaqazt qa;{zn sí uran bh 'uasouis 5jo;boiib3o| igjtBJÍipqBzs qauqaXiaure ap ‘jjauzg |aj;a;ajaz* -9ja A3bu UBqqo3pzsJO ira3ap{ ;aqaAiauie *i9jqoq9;9f;Jods ubXjo qunnBq uBjqBiCQ ’ • • }Q>jO>|9}9f}JOClS U959P! ZB Ö3UU >P}?[J9UUS| ............................... min,. mn, „min,, .un., „iiiri„.uih„.iiin„,ni[.,mnil„ .nin, ■nini„.iiiii,„ini.. ■■mi... .nin., mii......-; &2I-fliojfnoq q9;99i9q [’BrarapzgdBír eoAie-saq s ;;a[[aq tazoS^op gr qBuqnőBra ra&uuq ‘uuq -Xkp zb' i-aJföAeq SiqodBui ;;e;9qiO[ ra&u .ifin joqqe g •qnrimB[BA ;[oa 91 JoqimB[BA Á3q ‘qaízoqpime ui&9 ejjb ií>oq ‘;;oz9ii;a Xkn ;;b[b a? Áauqqu qnuoÁSu^ qBqmupBinr 9; qpnoA sj p ipqnCppuipp gpAuan \3rppB ;mra ‘qexjp i3n qqpAo; sg •;iop-noS ttthb ‘uhuéra o;;a; sr Szm sp qqB[u; -bt-í^’b BqqnABZS b ;;oSpA — ra&zsqojBZS -zsta Bq ‘qBuqqBSoqo3o| b üio;jb; ;zy — •pgd^zoq b Bipnom — utr[OA uiaqzqpp 09 paj ‘uba ppoq Á3oq ‘bujoa niBqpn^ bjj — •qqesppiSoi v eqpzaq — ■^mprp[3oin OBiSti — ■Bqqnz^q b qaquaraBzs »««ia — ^B'ttpoA qoqpqq; ;rai — oaqqqnaAS-^b^u^j TTBq^oAS'opaAS'n qoq^zsmaErraopf *y •;aqg iq Bqojnso [BAq;oqrBq ;uBddol * adpti npBj B ;aqg o;;oa [qjoq 191a Bjjoqq® *Q ■qoq^zsnzBTUop^ vt qaqpoquapjoqtq — juioti qB8Q iPP^S — •dBd b pj pqo B;;o;i9oJlBfiA — cba ppoq ^ipad bői pj^iuiiLSqa ^buzo^bbj -Bq xnou nappo^ ’^poso sj mon zb ;pg — •pBzoJoU’BiBq b qn;;o|[Bq sr tnou %»«! • • * qnnÍ3oni ‘apai qtrnASa'ai rrozsfaa — ■dBd b ;&qg o;paj — ;;Bq(n*A«i» b Sora qoqq;;o;iB; nadpza ‘uazsxo^i — •VeddBíf » ;Bqn®Bra qqqqiB^aqraazs aajazsA^o u^zb ap ‘uqoon zb d^u i^uhb uba ;;b]ui dBtrjpa -ba b ÁSoq ‘qqpppuoS ;zb qusa et ;sora *W •qB^Bp ía'ppqpgso ASfou ‘qa;d9i 9P zytf b ÜooqB oq qBqnfpqinii gpdotrtrp ra -pgj ‘óiba pSSax dBGjysBA XSoq natnra t uBqqB 9 pózzá qeqppig} jBqoa apa 'Montom r- iw •z^Afnqasig *1(301819 BqZBpqojj *bdi9űb;99 b qrpgqüN BjpAuoziq aaiCpq *Bf;z9opi* p[bui jn JföB; v (XnpAHÁaoziq b joqira *a in; ;«qo9 zb sg ‘zoai d»u z^qau pq-ASa qBsa J?W •zsoi »( ;j?fp“|in (“V *qtjz8a zb J?f B9p?qBA £Bjqa2(B zb 89 zfBJPiQJ •Bioqsj zb jpm qiqan ;ipi •qaupSpzsaq WB]B bjq ‘qBtqaASn nian íreqAppso zy *qauS9A a? zb qaunjJQ ‘PAXugq b jpm q?|qop aapj ‘qjzapuaAjp qauuaXS uapuipi qipapzgq aS?A A9 zy ■3a393A A9 ZV Kqaapnfy ‘WA9 Zl ‘bpSbw Ja;pqwrV *zoq p;auaz[] qugqauira (9J?fm ‘Soqoso uasapuaso qBpd B naq^Jpopí •((nq bjb3h8 AuBjy dBo g;a39 zb qn[?á ‘piuBiB;puo3 q(BH qau;adijp qgqsogx loqBpA ‘az88319 <qBD(Oií;;njnq qpq?H •(osznjnp pzs y ‘zsppq P[gz b Saziz •qoASBA ui9p|A it[0 3|puira 09 qo;a;zgH qosaedid sojtj ‘qoSfjiABz’nq q9H •^ooyaiAvzna •MKvozsgsiy ‘u?;ioz ^u^raan TjBnuB ;aqa( aAjzsgq ‘zssog ‘Íbjbpbid A3a ipzaq jqy — *;ua;8i zb a;j9so(p nianBH ‘(jaqnia iqoas 9 ;;o;upq raa>[ jppBin pBqBzs jBin 9 zsaj raan ‘ipfpBd qnpd" ugzara ‘aopjg •BJBfHniU B (OpUOSBZSSIA ‘bÍÍ11! »?IbP (uiiub ‘sí (60(9 *bs9;bjis qBB^sJos qBH ^6910(69 89JOIBP BWfJ •BU(OA ;pBqej[ t9q9Bigjg B(Bp b A3oq ‘qapfÁSjq ajj •;pfj9d gqqo; BS891 aa X3oh SqápspBqBZS q9;PAjg •(BqfSEui [ojBp J^pBui ^Sg ‘baj^z Bq9q;[[Bq sosafH nyavw sva v •jCuobzoj ‘saAp Zl *B5IT«t3 ^*AJ0H ra;inJ9ia ;oq;j; b S ‘H»>»a3b ;9( aipsogspi V *Bpo a;;aqa; p( A80H tuiB;poqiopBo3 bozb ;xrrary ^pszgj ;;o(p?Bp( aad9zs U98IA0; saÁ3aq z»n;qBq y ápjní BaXji J91B wopi fM tB;fBJ UTB;zoqi9p080 uo^3b[9 *nre(I?lB» ppszpj 80JÍ4 noqunzsn;qBq j;iaq d9Z» y ‘mB;{nqpi (gqaiB^Sp zb g iraa;pajq9Pí Joqita p33aH ’vana 0333 •39Z89KI ‘soa9 xx ‘Joqil ^bsjb^I •BZ^qs^m <nm(Bj saApa^f ‘3Xpq9qB( uiian}ZsX3BJ9 *vA2yA nxaAizs b zs}a ppzzon *q9piA d^zs ap ‘a;uaraBunQ quzs^JaAaq uaqgpj 9f ‘Baq^ugjdBB b ;BZssoq q?jg •{ozopBZs;9f naqopi dgzg ‘iuboj qnnpjazs ;;i qBsa ((9 •;sbpbb i?3ua| ‘93osns y BBf;jBd ;?q b ipiQíV 'XpB^Spq ‘áaiijd ‘sapaasa azjÁ BBna BqBXO( ‘SBBiiBpq y •K3XN3W vKaa v pgXaaqjag ‘aquag Bipg *qun;zopBzs;9f ‘qurjpaA ;oqiC[ns ‘qunxsora q?Ao; BBqqB;Bd y . *BqBiBA ;bibx ‘;joa qqBSoqzsjd BqrrjBqBq qos b pAipj qpzapaSjgsa aziA^ppuH ‘WOI (Sgj B sj qB;ed y ’Bjfn jpui dBB b U9;n8t>i ‘BAjnra bj9 9f X8a 3jiy •;Bqo;JBd B Bpoposjg *;BqBp;q b a;df;iaff9zs aApaqoAga ‘BASnq-BASnz ‘aASg^igdragq Bfjp sa^aaazg *;Bqu9aon zb a;dajp íCSoh ‘;pBJ9jq ÁSn ‘;;a( sojbabz ‘qunpoui ;qqnj qBixqpqBq V <qun;;ozs;9f joq tqB;Bd sxq y •joqs^ra Bqos upp; ;uibi ‘X3fi ‘jodpz íCSbb b ;;girag ‘wasg ‘aoS? zb ;npzs jjxnaj W9S rajzsg qn;;aA Síp uaqzog •qun;JaA ;oqiCps (ba9zsb;9í9 ‘qun;jara ;aziA (oqqBpd y *qnn;sora ;pqnj qBBqqqBq y ‘qun;zopBZ9;9f BBqqBpd y 'syavay ívsvai xoavADVN sin ^ OSS- m — ÁLOMSZUSZÉKOK Irta: Majthényi György Mesezo, tu! a naqy hegyeken, volt egy ki&si falu, ahol igen rondee, szorgalmas em­berek laktak. De élt közöttük három test­vér s ez a három soha nem akart dol­gozni. Legény volt mind a három. Szüleik jókora birtokot hagytak ráj* *uk, de még éle­tükben elkényeztették őket 8 Így egészen érthető hogy nem igen fült a foguk a munkához. — Persze, maguk; helyett fogadott napszámosokkal végeztettek min­den munkát, ők maguk ceak henyéltek, aludtak egész nap, egész éjen át. Ügy is hívták őket: az álomszuszékok. Szombatonkint, amikor a hetibért fizet­ték a napszámosoknak, mindig elrestelték kissé magukat és egyikben-másikban fel­támadt a gondolat, hogy nem egészen he­lyes dolog így áthenyélni az életet, dol­gozni is kellene. De mivel a szombatra va­sárnap jött e ezen a napon senki sem dol­gozott, hát ők se törték meg a törvényt. Aludtak hát vasárnap is és hétfőre kelve rujra belejöttek a lustálkodásba. Megint csak azt mondták: majd holnap. És ezt nap-nap után addig mondogatták, amig megint elkövetkezett a szombat és ezzel kezdődött minden élőiről. A falubeliek nem igen merték csúfolni őket, mert igen sokan abból a keresetből éltek, amit a lusták földjén végzett mun­kájuk hozott. De magukban valamennyien méltatlankodtak, amiért ennek a háromnak olyan jó sora van s még a keze ujját se kell megmozditania soha, hogy betevő fa­latja legyen. — Ha Mátyás király most élne, bizonyá­ra őket választaná lustáinak! — mondogat­ták beszéd közben. Volt a faluban egy nagy tréfacsináló is, aki minduntalan arra biztatta a legényeket: tréfálják meg valamiképen ezeket a lustá­kat, úgy, hogy alaposan megszégyeljék magukat és híre menjen az esetnek messze földön. És különféle tervvel hozakodott elő. de ezeket a legények majd emiatt, majd meg amiatt, rendesen elvetették. At- től tartottak ugyanis, hogyha a három álomszuszék megtudja, kik vettek részt a tréfában, akkor azokat nem fogadják föl többé munkára. Végre aztán a tréfamester olyan Ötlet­tel állott elő, amely valamennyiük tetszé­sét megnyerte. így hát az történt, hogy egyik szomba­ton délután elment hozzájuk a pap és ala­posan megdorgálta őket, amiért vasárna­ponkint elmaradnak a miséről. LWhorgait- tott fejjel bűnbánóan hallgatták a tiszte­lendő urat és váltig mondogatták: Szent igaz!... Bizony igaza van a tisztelendő ár­nak, csak mossa meg a fejünket, rászolgál­tunk. No, holnap lesz a napja, hogy ren­des életet kezdünk... És efféléket. Meg is fogadták magukban, hogy a hol­napi vasárnapon okvetlenül elmennek * templomba e azzal, mint akik jól végei* ték dolgukat, újra vissza feküdtek a* ágyukra. Szombaton éjjel azonban, amikor már mindenki aludt a faluban, a tréfamester és barátai nagy vödör szurokkal állítottak az álomszuszékok házához és gondosan mázolták az ablakokat, hogy a napfény reggel valahogy be ne találjon a szobába. Vasárnap reggel aztán ébredni is kezdtek az álomszuszékok, s 'hol az egyik, hol a má­sik nyögött egyet az ágyában. — Nem kéne már fölkelni? — kérdezte a legidősebb, de ki se nyitotta a szemét. — Hiszen sötét van, mit háborgatjátok az embert? — morogta a középső. A legfiatalabb nem is szólt semmit, csak a másik oldalára fordult és tovább aludt. így aludtak vasárnap estig. Akkor me­gint megszólalt a legidősebb: — Ejnye már, úgy tetszik, mintha ele* get aludtam volna már s még sánca reg­gel? — Én is úgy érzem, mintha éhes volnék — mondta a középső. — Nyughássátok már, amíg megvirrad — morogta a legifjabb. És tovább aludtak. Hétfőn reggel azonban már mind a hár­man éhesek voltak s nem értették, miért nem akar virradni? A legidősebb lekea* mergett az ágyáról, bement a kamrába, amelynek az ablaka szintén be volt azúr- kozva és a sötétben nagyot kanyaritotl magának mind a szalonnából, mind a ke­nyérből. Később a két öccse is erre fanyar lodott. Amikor aztán jóllaktak, újra el­aludtak. Hétfőn este fölébredtek és beszélni kezd­tek arról, hogy milyen különösen froaszu ** az éjszaka. A legidősebb ki is nézett az aj­tón, de odakint is csak sötétséget látott, hát visszament. Kedden reggelre aztán már úgy kipihenték magukat, hogy egyi­kük se bbt tovább megmaradni az ágyban. Kilökték az ajtót s akkor látják, hogy oda­kint ragyog a nap, a szobában meg vak»Él­tét yao. Eleinte, mert m eetflk oetaMt ^58f­MÓKA JÓL ÉRTETTE. Az ötéves Pistike a nagyanyjához som- f ordái: — Nagymama, te mindig azt mondod, hogy a rosszat jóval kell viszonozni. — Úgy van, fiacskám. — Akkor kérek egy koronát. Eltörtem a a szemüvegedet!... KITÉRŐ VÁLASZ. Az apa a térden ringatja a kis Ivánt és faggatja: — Mondd, fiam, szereted az apukádat? Iván hallgat. • —- Miért nem felelsz? Nem szeretsz? Iván bosszúsan rázza fejét: — Nem értem, apuka! Muszáj neked min­dent tudnod? különös házépítők. Marika sétál az édesanyjával. Látnak egy építkezést. Marika a malterhordó asz- szonyokat nézi. Hirtelen igy szól: — Mondd, anyuka, miért építik szakács­nők a házat? KISGYEREK. — Miért sinsz, Laci, hiszen csokoládét eszel? — Éppen azért sírok, mert a szelet min­dig kisebb lesz. MIÉRT? — Hát téged miért térdepeltettek ki? — A bitem miatt. — Micsoda? — Ugyanis azt hittem, hogy a tanitó ur nem néz oda, mikor az előttem ülő haját meghúztam. A FOKOZÁS. — Mítőí tanultatok az iskolában? I — A fokozásról. ) — Tudnál mondani egy példát? I —• Hogyne, t — Nos? •— Kecske, kecskébb, legkecskébb. KIS LEVELEK Több kis magyarnak. Leveleiteket min­dig írjátok alá. Ezen a héten is több alá­íratván megfejtést kaptam, ezért ne csodál­kozzatok, ha néhányatok neve kimarad a megfejtők közül. — Csak tintával vagy tussal készített rajzot küldjétek, mert ceru- earajzot technikai okokból nem közölhe­tünk. — Pancza Kornél, Bajza Klárika. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. ír­játok meg pontos címeteket 6 azt, hogy Moyadik osztályba jártok* m 0rflqfe)d Regina. Könyvedet már feladattuk. Remé­lem, hogy azóta megkaptad. — Juhász Gá­bor. írd meg pontos címedet s azt, hogy hányadik osztályba jársz. Több verssort máskor ne irj egy sorba, s ne csinálj rövi­dítéseket. — Csery Ilus. A beküldött ti* koronáddal előfizetési dijad március végéig van rendezve. Az áprilisi és a májusi elő­fizetési díjra 8 koronát kell küldened. —« Kemény Zoltán. Előfizetési dijad még nem érkezett be. Május végéig 8 koronát kell befizetned. MEGFEJTÉSEK A 68. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Meleg, elad, Po, láb, eladó, ir, ego, kesereg, meredek, el, laka­tos, de, kóborog, ló, pá, ló, Du, ige, re. —• Zirkelbach Dóra rejtvénye: Barát, akar, rab, ra, t. — Csery Ilus rejtvénye: Mon­dott szóból ért a magyar. — Oláh Géza rejtvénye: Nagyvakáció. — Kajtár Kálmán rejtvénye: Lop, pad, dió, éra, apa. — Nagy József rejtvénye: Boszorkány. —• Lator László rejtvénye: Köriirata. — Kövér Ró- zsika rejtvénye: A rest kezében sir a mun­ka. — Szecsey Klári rejtvénye: Kőszén. —* Kiss Géza rejtvénye: Elefánt. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Árvay Pali, Altstadter Magda, Ádám Gyurka. + Baka Mancika, Bajza Klári, Batta Juci, Bordán Katóka. * Csdffáry Jó­zsef, Csery Ilus. * Duba Sándor. * Gáthy Évike, Grünfeld Regina. * Hercze^ Alioe, Haupt-Stummer Werther, Burin Géza, Haj- novics János. * Jarábek Ilona, Jankovich Imre, Jankovich Médi, Juhász Gábor. * Koltay Magda, Kajtár Kálmán, Karsay Tibor, Komjáthy Tibor, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Kövér Rózsika, Kemény Zoltán. * Legeza Tivadar, Liska Erzsé­bet, Lator László. * Mágory Juci, Minaro- vits Sasa, Morvay Etelka, Molnár Ilonka. * Papp Kató, Polányi Gyurka, Prohászka Marcell, Polányi Imre, Perjéssy Eszter, Pálka Magda, Putnik Éva, Pénzes Joákim, Pénzes Danika. + Rozlosnik Bözsi, Risz- ner Jenő. Riszner Karcsi. * Sült Tibor. * Szilágyi Ida, Szklár Éviké, Szecsey Klára. * TimáT József. * Világi József, Vác* Nóra. ooo Sorshúzás utján az első d'at Haupt- Stummer Werther, Rákosi „Elnémult ha­rangok" cimü könyvét, a második dijat Pálka Magda, Mikszáth „Tavaszi rügyek1* óim ti könyvét nyerte. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom