Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-05 / 128. (3977.) szám

•cfpod* m*-paq qajaqina qqas9pi uasgugniM TJ^sd^u ujArqpuaj ei uBqqqija'urv •# uuqpiiluy •]>

rinzBiiupzs [9qS?zsJo;9qs >I?J?flIoS y — *s®»z«Á3 b zb ri?pqBl B [azotfoaq BqqBqn^ sazsso zb n^A'iyd ;J[9I® ™ efpn; lass?;o qqasaAaqSaj b pp! ‘zy T^pf 8 jí3am qq?AOf JoqqB ‘ruzojpoaq eqqnAi psia zb ;?pqBi b linjaqis bh ‘{UW^^P noqoXippBqB ZB iaqqas?;n nS^ssgja Pzoquonpj s$ lujnAu zoqppqtq b pBqezs rnau BApzaq I9;»g WM -?d b qpfqqqpAo; iassgjp saíiaMri* s? »?pqBl b qizaAjaq ajB^pajjiatnia 9j)i — *[9?«p« -A3a jjbuuba uBqSpsjOAy; Ja;91a 00t^-00l ^bjjiuCi y 'luzoigoaq laAp^jjioJ t »?pq*| -qnsonBq siq b qaq aqqazg *hba Jpi^l nqelBjgq 81—6 ("q»* qeÁ^Ags Sjoquiop *qoq •jp ^psop;’ rijojqoq) ttgzgq qoÁippBqn zB ;igz«q qazg tjbuuba qoX[ppBqB «T?ÍBQEH naAjaoiB ‘qpzss;# uadaja; ;;o;jjoq iáddáA3 9ug;iq 89 -g;3J?iuÁ3mi Iöq9;?fjia3 **

Mgiyraaoo v

:aq Bfmn* 1«W-pfjioí b Ajaure ‘zFbj iqqpiB zb ;aqa;i; Soj juiaqapjp BjpXuozjq ‘;eqB3p;Jod8 b jaqazt qa;{zn sí uran bh 'uasouis 5jo;boiib3o| igjtBJÍipqBzs qauqaXiaure ap ‘jjauzg |aj;a;ajaz* -9ja A3bu UBqqo3pzsJO ira3ap{ ;aqaAiauie *i9jqoq9;9f;Jods ubXjo qunnBq uBjqBiCQ

’ • • }Q>jO>|9}9f}JOClS U959P! ZB Ö3UU >P}?[J9UUS|

............................... min,. mn, „min,, .un., „iiiri„.uih„.iiin„,ni[.,mnil„ .nin, ■nini„.iiiii,„ini.. ■■mi... .nin., mii......-;

&2I-fliojfnoq q9;99i9q [’BrarapzgdBír eoAie-saq s ;;a[[aq tazoS^op gr qBuqnőBra ra&uuq ‘uuq -Xkp zb' i-aJföAeq SiqodBui ;;e;9qiO[ ra&u .ifin joqqe g •qnrimB[BA ;[oa 91 JoqimB[BA Á3q ‘qaízoqpime ui&9 ejjb ií>oq ‘;;oz9ii;a Xkn ;;b[b a? Áauqqu qnuoÁSu^ qBqmupBinr 9; qpnoA sj p ipqnCppuipp gpAuan \3rppB ;mra ‘qexjp i3n qqpAo; sg

•;iop-noS ttthb ‘uhuéra o;;a; sr Szm sp qqB[u; -bt-í^’b BqqnABZS b ;;oSpA — ra&zsqojBZS -zsta Bq ‘qBuqqBSoqo3o| b üio;jb; ;zy — •pgd^zoq b Bipnom — utr[OA uiaqzqpp 09 paj ‘uba ppoq Á3oq ‘bujoa niBqpn^ bjj —

•qqesppiSoi

v eqpzaq — ■^mprp[3oin OBiSti — ■Bqqnz^q b qaquaraBzs »««ia — ^B'ttpoA qoqpqq; ;rai — oaqqqnaAS-^b^u^j TTBq^oAS'opaAS'n qoq^zsmaErraopf *y •;aqg iq Bqojnso [BAq;oqrBq ;uBddol * adpti npBj B ;aqg o;;oa [qjoq 191a Bjjoqq® *Q

■qoq^zsnzBTUop^ vt

qaqpoquapjoqtq — juioti qB8Q iPP^S —

•dBd b pj pqo B;;o;i9oJlBfiA — cba ppoq ^ipad bői pj^iuiiLSqa ^buzo^bbj -Bq xnou nappo^ ’^poso sj mon zb ;pg — •pBzoJoU’BiBq b qn;;o|[Bq sr tnou %»«! • • * qnnÍ3oni ‘apai qtrnASa'ai rrozsfaa — ■dBd b ;&qg o;paj — ;;Bq(n*A«i» b Sora qoqq;;o;iB; nadpza ‘uazsxo^i —

•VeddBíf »

;Bqn®Bra qqqqiB^aqraazs aajazsA^o u^zb ap ‘uqoon zb d^u i^uhb uba ;;b]ui dBtrjpa -ba b ÁSoq ‘qqpppuoS ;zb qusa et ;sora *W •qB^Bp ía'ppqpgso ASfou ‘qa;d9i 9P zytf b ÜooqB oq qBqnfpqinii gpdotrtrp ra -pgj ‘óiba pSSax dBGjysBA XSoq natnra t uBqqB 9 pózzá qeqppig} jBqoa apa 'Montom

r- iw

•z^Afnqasig *1(301819 BqZBpqojj

*bdi9űb;99 b qrpgqüN BjpAuoziq aaiCpq *Bf;z9opi* p[bui jn JföB; v (XnpAHÁaoziq b joqira *a in; ;«qo9 zb sg ‘zoai d»u z^qau pq-ASa qBsa J?W •zsoi »( ;j?fp“|in (“V *qtjz8a zb J?f B9p?qBA £Bjqa2(B zb 89 zfBJPiQJ •Bioqsj zb jpm qiqan ;ipi •qaupSpzsaq WB]B bjq ‘qBtqaASn nian íreqAppso zy *qauS9A a? zb qaunjJQ ‘PAXugq b jpm q?|qop aapj ‘qjzapuaAjp qauuaXS uapuipi qipapzgq aS?A A9 zy

■3a393A A9 ZV

Kqaapnfy ‘WA9 Zl ‘bpSbw Ja;pqwrV *zoq p;auaz[] qugqauira (9J?fm ‘Soqoso uasapuaso qBpd B naq^Jpopí

•((nq bjb3h8 AuBjy dBo g;a39 zb qn[?á ‘piuBiB;puo3 q(BH

qau;adijp qgqsogx

loqBpA ‘az88319 <qBD(Oií;;njnq qpq?H •(osznjnp pzs y ‘zsppq P[gz b Saziz •qoASBA ui9p|A it[0 3|puira 09 qo;a;zgH qosaedid sojtj ‘qoSfjiABz’nq q9H

•^ooyaiAvzna

•MKvozsgsiy ‘u?;ioz ^u^raan

TjBnuB ;aqa( aAjzsgq ‘zssog ‘Íbjbpbid A3a ipzaq jqy — *;ua;8i zb a;j9so(p nianBH ‘(jaqnia iqoas 9 ;;o;upq raa>[ jppBin pBqBzs jBin 9 zsaj raan ‘ipfpBd qnpd" ugzara ‘aopjg

•BJBfHniU B (OpUOSBZSSIA

‘bÍÍ11! »?IbP (uiiub ‘sí (60(9 *bs9;bjis qBB^sJos qBH

^6910(69 89JOIBP BWfJ •BU(OA ;pBqej[ t9q9Bigjg B(Bp b A3oq ‘qapfÁSjq ajj •;pfj9d gqqo; BS891 aa X3oh SqápspBqBZS q9;PAjg •(BqfSEui [ojBp J^pBui ^Sg ‘baj^z Bq9q;[[Bq sosafH

nyavw sva v

•jCuobzoj ‘saAp Zl *B5IT«t3 ^*AJ0H

ra;inJ9ia ;oq;j; b S ‘H»>»a3b ;9( aipsogspi V *Bpo a;;aqa; p( A80H tuiB;poqiopBo3 bozb ;xrrary ^pszgj ;;o(p?Bp( aad9zs U98IA0; saÁ3aq z»n;qBq y ápjní BaXji J91B wopi fM tB;fBJ UTB;zoqi9p080 uo^3b[9 *nre(I?lB» ppszpj 80JÍ4 noqunzsn;qBq j;iaq d9Z» y ‘mB;{nqpi (gqaiB^Sp zb g iraa;pajq9Pí Joqita p33aH

’vana 0333

•39Z89KI ‘soa9 xx ‘Joqil ^bsjb^I •BZ^qs^m <nm(Bj saApa^f ‘3Xpq9qB( uiian}ZsX3BJ9 *vA2yA nxaAizs b zs}a ppzzon *q9piA d^zs ap ‘a;uaraBunQ quzs^JaAaq uaqgpj 9f ‘Baq^ugjdBB b ;BZssoq q?jg •{ozopBZs;9f naqopi dgzg ‘iuboj qnnpjazs ;;i qBsa ((9 •;sbpbb i?3ua| ‘93osns y BBf;jBd ;?q b ipiQíV 'XpB^Spq ‘áaiijd ‘sapaasa azjÁ

BBna BqBXO( ‘SBBiiBpq y

•K3XN3W vKaa v

pgXaaqjag ‘aquag Bipg

*qun;zopBzs;9f ‘qurjpaA ;oqiC[ns ‘qunxsora q?Ao; BBqqB;Bd y . *BqBiBA ;bibx ‘;joa qqBSoqzsjd BqrrjBqBq qos b pAipj qpzapaSjgsa aziA^ppuH ‘WOI (Sgj B sj qB;ed y ’Bjfn jpui dBB b U9;n8t>i ‘BAjnra bj9 9f X8a 3jiy •;Bqo;JBd B Bpoposjg *;BqBp;q b a;df;iaff9zs aApaqoAga ‘BASnq-BASnz ‘aASg^igdragq Bfjp sa^aaazg *;Bqu9aon zb a;dajp íCSoh ‘;pBJ9jq ÁSn ‘;;a( sojbabz ‘qunpoui ;qqnj qBixqpqBq V <qun;;ozs;9f joq tqB;Bd sxq y •joqs^ra Bqos upp; ;uibi ‘X3fi ‘jodpz íCSbb b ;;girag ‘wasg ‘aoS? zb ;npzs jjxnaj W9S rajzsg qn;;aA Síp uaqzog •qun;JaA ;oqiCps (ba9zsb;9í9 ‘qun;jara ;aziA (oqqBpd y *qnn;sora ;pqnj qBBqqqBq y ‘qun;zopBZ9;9f BBqqBpd y

'syavay

ívsvai xoavADVN sin

^ OSS- m —

ÁLOMSZUSZÉKOK

Irta: Majthényi György

Mesezo, tu! a naqy hegyeken, volt egy ki&si falu, ahol igen rondee, szorgalmas emberek laktak. De élt közöttük három testvér s ez a három soha nem akart dolgozni. Legény volt mind a három. Szüleik jókora birtokot hagytak ráj* *uk, de még életükben elkényeztették őket 8 Így egészen érthető hogy nem igen fült a foguk a munkához. — Persze, maguk; helyett fogadott napszámosokkal végeztettek minden munkát, ők maguk ceak henyéltek, aludtak egész nap, egész éjen át. Ügy is hívták őket: az álomszuszékok.

Szombatonkint, amikor a hetibért fizették a napszámosoknak, mindig elrestelték kissé magukat és egyikben-másikban feltámadt a gondolat, hogy nem egészen helyes dolog így áthenyélni az életet, dolgozni is kellene. De mivel a szombatra vasárnap jött e ezen a napon senki sem dolgozott, hát ők se törték meg a törvényt. Aludtak hát vasárnap is és hétfőre kelve rujra belejöttek a lustálkodásba. Megint csak azt mondták: majd holnap. És ezt

nap-nap után addig mondogatták, amig megint elkövetkezett a szombat és ezzel kezdődött minden élőiről.

A falubeliek nem igen merték csúfolni őket, mert igen sokan abból a keresetből éltek, amit a lusták földjén végzett munkájuk hozott. De magukban valamennyien méltatlankodtak, amiért ennek a háromnak olyan jó sora van s még a keze ujját se kell megmozditania soha, hogy betevő falatja legyen.

— Ha Mátyás király most élne, bizonyára őket választaná lustáinak! — mondogatták beszéd közben.

Volt a faluban egy nagy tréfacsináló is, aki minduntalan arra biztatta a legényeket: tréfálják meg valamiképen ezeket a lustákat, úgy, hogy alaposan megszégyeljék magukat és híre menjen az esetnek messze földön. És különféle tervvel hozakodott elő. de ezeket a legények majd emiatt, majd meg amiatt, rendesen elvetették. At- től tartottak ugyanis, hogyha a három álomszuszék megtudja, kik vettek részt a tréfában, akkor azokat nem fogadják föl többé munkára.

Végre aztán a tréfamester olyan Ötlettel állott elő, amely valamennyiük tetszését megnyerte.

így hát az történt, hogy egyik szombaton délután elment hozzájuk a pap és alaposan megdorgálta őket, amiért vasárnaponkint elmaradnak a miséről. LWhorgait- tott fejjel bűnbánóan hallgatták a tisztelendő urat és váltig mondogatták: Szent

igaz!... Bizony igaza van a tisztelendő árnak, csak mossa meg a fejünket, rászolgáltunk. No, holnap lesz a napja, hogy rendes életet kezdünk... És efféléket.

Meg is fogadták magukban, hogy a holnapi vasárnapon okvetlenül elmennek * templomba e azzal, mint akik jól végei* ték dolgukat, újra vissza feküdtek a* ágyukra.

Szombaton éjjel azonban, amikor már mindenki aludt a faluban, a tréfamester és barátai nagy vödör szurokkal állítottak az álomszuszékok házához és gondosan mázolták az ablakokat, hogy a napfény reggel valahogy be ne találjon a szobába. Vasárnap reggel aztán ébredni is kezdtek az álomszuszékok, s 'hol az egyik, hol a másik nyögött egyet az ágyában.

— Nem kéne már fölkelni? — kérdezte a legidősebb, de ki se nyitotta a szemét.

— Hiszen sötét van, mit háborgatjátok az embert? — morogta a középső.

A legfiatalabb nem is szólt semmit, csak a másik oldalára fordult és tovább aludt.

így aludtak vasárnap estig. Akkor megint megszólalt a legidősebb:

— Ejnye már, úgy tetszik, mintha ele* get aludtam volna már s még sánca reggel?

— Én is úgy érzem, mintha éhes volnék

— mondta a középső.

— Nyughássátok már, amíg megvirrad

— morogta a legifjabb.

És tovább aludtak.

Hétfőn reggel azonban már mind a hárman éhesek voltak s nem értették, miért nem akar virradni? A legidősebb lekea* mergett az ágyáról, bement a kamrába, amelynek az ablaka szintén be volt azúr- kozva és a sötétben nagyot kanyaritotl magának mind a szalonnából, mind a kenyérből. Később a két öccse is erre fanyar lodott. Amikor aztán jóllaktak, újra elaludtak.

Hétfőn este fölébredtek és beszélni kezdtek arról, hogy milyen különösen froaszu ** az éjszaka. A legidősebb ki is nézett az ajtón, de odakint is csak sötétséget látott, hát visszament. Kedden reggelre aztán már úgy kipihenték magukat, hogy egyikük se bbt tovább megmaradni az ágyban. Kilökték az ajtót s akkor látják, hogy odakint ragyog a nap, a szobában meg vak»Éltét yao. Eleinte, mert m eetflk oetaMt

^58fMÓKA

JÓL ÉRTETTE.

Az ötéves Pistike a nagyanyjához som- f ordái:

— Nagymama, te mindig azt mondod, hogy a rosszat jóval kell viszonozni.

— Úgy van, fiacskám.

— Akkor kérek egy koronát. Eltörtem a a szemüvegedet!...

KITÉRŐ VÁLASZ.

Az apa a térden ringatja a kis Ivánt és faggatja:

— Mondd, fiam, szereted az apukádat? Iván hallgat.

• —- Miért nem felelsz? Nem szeretsz?

Iván bosszúsan rázza fejét:

— Nem értem, apuka! Muszáj neked mindent tudnod?

különös házépítők.

Marika sétál az édesanyjával. Látnak egy építkezést. Marika a malterhordó asz- szonyokat nézi. Hirtelen igy szól:

— Mondd, anyuka, miért építik szakácsnők a házat?

KISGYEREK.

— Miért sinsz, Laci, hiszen csokoládét eszel?

— Éppen azért sírok, mert a szelet mindig kisebb lesz.

MIÉRT?

— Hát téged miért térdepeltettek ki?

— A bitem miatt.

— Micsoda?

— Ugyanis azt hittem, hogy a tanitó ur nem néz oda, mikor az előttem ülő haját meghúztam.

A FOKOZÁS.

— Mítőí tanultatok az iskolában?

I — A fokozásról.

) — Tudnál mondani egy példát?

I —• Hogyne, t — Nos?

•— Kecske, kecskébb, legkecskébb.

KIS LEVELEK

Több kis magyarnak. Leveleiteket mindig írjátok alá. Ezen a héten is több aláíratván megfejtést kaptam, ezért ne csodálkozzatok, ha néhányatok neve kimarad a megfejtők közül. — Csak tintával vagy tussal készített rajzot küldjétek, mert ceru- earajzot technikai okokból nem közölhetünk. — Pancza Kornél, Bajza Klárika. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. írjátok meg pontos címeteket 6 azt, hogy Moyadik osztályba jártok* m 0rflqfe)d

Regina. Könyvedet már feladattuk. Remélem, hogy azóta megkaptad. — Juhász Gábor. írd meg pontos címedet s azt, hogy hányadik osztályba jársz. Több verssort máskor ne irj egy sorba, s ne csinálj rövidítéseket. — Csery Ilus. A beküldött ti* koronáddal előfizetési dijad március végéig van rendezve. Az áprilisi és a májusi előfizetési díjra 8 koronát kell küldened. —« Kemény Zoltán. Előfizetési dijad még nem érkezett be. Május végéig 8 koronát kell befizetned.

MEGFEJTÉSEK

A 68. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Meleg, elad, Po, láb, eladó, ir, ego, kesereg, meredek, el, lakatos, de, kóborog, ló, pá, ló, Du, ige, re. —• Zirkelbach Dóra rejtvénye: Barát, akar, rab, ra, t. — Csery Ilus rejtvénye: Mondott szóból ért a magyar. — Oláh Géza rejtvénye: Nagyvakáció. — Kajtár Kálmán rejtvénye: Lop, pad, dió, éra, apa. — Nagy József rejtvénye: Boszorkány. —• Lator

László rejtvénye: Köriirata. — Kövér Ró- zsika rejtvénye: A rest kezében sir a munka. — Szecsey Klári rejtvénye: Kőszén. —* Kiss Géza rejtvénye: Elefánt.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árvay Pali, Altstadter Magda, Ádám Gyurka. + Baka Mancika, Bajza Klári, Batta Juci, Bordán Katóka. * Csdffáry József, Csery Ilus. * Duba Sándor. * Gáthy Évike, Grünfeld Regina. * Hercze^ Alioe, Haupt-Stummer Werther, Burin Géza, Haj- novics János. * Jarábek Ilona, Jankovich Imre, Jankovich Médi, Juhász Gábor. * Koltay Magda, Kajtár Kálmán, Karsay Tibor, Komjáthy Tibor, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Kövér Rózsika, Kemény Zoltán. * Legeza Tivadar, Liska Erzsébet, Lator László. * Mágory Juci, Minaro- vits Sasa, Morvay Etelka, Molnár Ilonka.

* Papp Kató, Polányi Gyurka, Prohászka Marcell, Polányi Imre, Perjéssy Eszter, Pálka Magda, Putnik Éva, Pénzes Joákim, Pénzes Danika. + Rozlosnik Bözsi, Risz- ner Jenő. Riszner Karcsi. * Sült Tibor. * Szilágyi Ida, Szklár Éviké, Szecsey Klára.

* TimáT József. * Világi József, Vác* Nóra.

ooo

Sorshúzás utján az első d'at Haupt- Stummer Werther, Rákosi „Elnémult harangok" cimü könyvét, a második dijat Pálka Magda, Mikszáth „Tavaszi rügyek1* óim ti könyvét nyerte.

%