Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-28 / 147. (3996.) szám

Magyar folyóiratok júniusa in. Budapest, június vége. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) A Gál fctván szerkesztésében negyed­évenként megjelenő Apoüo a fiatal magyarorszá­gi szellemiségnek egyik legkitűnőbb keresztmet­szetét adja. Fiatal gárdája komoly felkészült­séggel, nagy tehetséggel és az ifjúság hegyeket mozgató hitével áll a folyóirat-kitüzte célok szol­gálatába. Az idei II. évfolyam II. kötete is csupa magas színvonalú tanulmányt közöl, amelyeknek legtöbbje szlovenszkói vonatkozásban is érde­kes. — A testes kötetet Cs. Szabó Lászlónak „Kárpát kebelében'* c-imü Írása vezeti be, amelyet műfajilag legtalálóbban talán irodalmi útirajznak határozhatnánk meg. Cs. Szabó László kitűnő ka­lauz és annál nagyobb érdeklődéssel kísérjük a múlt év nyarán Keletszlovenszkon megtett utján, mert különleges élvezet iyen nagy felkészültségű utitárs vezetésére bíznunk magunkat. Több ez az irás, mint egyszerű útirajz: a. szerző a művelődés- történelem, szellemtörténelem, politika és irodalom teljes vértezetével felfegyverzetben járja be Kas­sát, Sárost és Szepesi. Amint mondja, mint ven­dég, nem tartotta ildomosnak, hogy hozzászóljon a kisebbségi magyarság életéhez, ő csak „a ha­lottak eleven szellemével'* akart beszélgetni. De ezek a szellemek csodálatos dolgokat regélnek és a szerző nagy műveltségű lelke nagy érzékeny­séggel reagál a susogásukra. Arait Kassának, Eperjesnek, a szepesi városoknak és tájaknak szel­leméről elmond, a vérbeli írónak meglátásai. Va­lósággal történetbölcsóleti értékű fejtegetésének az a része, amely a. pax Danubiana-nak lelki útját rajzolja meg, két nép lelki és szellemi közeledő-1 gének akadályait és ezek szükségszerű elhárulá- lát. — Bartók Bélának a népzenegyűjtésről szóló tanulmánya vázlat a világhírű szerzőnek nemrégi­ben könyvalakban megjelent tanulmányából. Az a munka, amit Bartók és Kodály, nyomukban pe­dig egy lelkes fiatal gárda végez a magyar és szomszédos népek zenéjének gyűjtésével, mint­egy alátámasztja Cs. Szabó előbbi tanulmányának megállapítását: a történeti tudat helyébe hovato­vább a népi tudat lép és a népkultura kutatása fedi fel a dunai sorsközösséget. — Bóka László „Beteg századokért lakolva" cimü írása „egy" Ady-életrajzot, egy Ady-kommentárt és antoló­giák helyébe teljes Ady-kiadást sürget. — Győry János „Középkori szerelem" című tanulmánya abban a vonatkozásban is érdekes, hogy keresi az okokat, amelyek miatt a magyar trubadúr­költészet nem fejlődhetett ki. — Benedek András a 18. század francia szellemességét vizsgálja. — Kardos Tibor „Horatius Pannóniában" cimü ta­nulmánya a oenbennárium alkalmával Berzsenyi­vel foglalkozik, Mint vátesz, kötelezőnek érzi a társadalmi és nemzeti felelősséget., Az erkölcs ée értelem varázserejétől várja a nemzet megújulá­sát. Szellemtörténeti jelentősége hármas: kul­turális és történeti tudatot adott és Horatius emberei mitológiájához uj történeti mitológiát teremtett. — Révész András „Beöthy László pesti arszián" cimü tanulmánya kedves vonásokkal rajzolja meg a múlt század első felében élt s Ko­máromból Budapestre származott, fiatalon elhunyt kiváló iró alakját és megjelöli irodalomtörténeti helyét. — Gáldi László megkezdi a nagy román iró, Eminesu életének és Írói pályájának .ismerte­tését. Tanulmányának első részében ifjúkori ván­dorlásairól szól. — Sziklay László Uhlár Rudolf­nak ,.Ady a szlovák irodalomban" cimü tanulmá­nyát fordítja le, amely a Detvan v Prahe cimü jubileumi évkönyvben jelent meg. — Ugyancsak Sziklay gondos szlovák folyóiratszemlét ad. 1936 junlus 28, vasárnap. A Protestáns Szemlében Ravasz László „Az egykönyvü ember" címen azt a be­szédét közli, amelyet az egyetemes református koravént májusi Kálvin-emlékünnepélyén tartott. Kálvin egész életén át dolgozott Institúcióján. Min­den gondolatát mintegy Summa Theoiogiae az Institutdo foglalja össze. Egész életműve s a re­formátus kálvinizmus középpontjának és diaspora- hálózatának megszervezése az Institúcióban össze­foglalt igazságok politikai és szellemtörténeti ve- tülete. — Révész Imre ünnepi 'beszéde a gálya­rabok emléktáblájának leleplezése alkalmából hangzott el. „Nem véletlen, hogy az evangéliumi protestantizmus történetében a gályarabság meg­próbáltatása kizárólag az Institúció iskolájába jár­taknak volt az osztályrésze", állapítja meg. — S. Szabó József írásos kortörténeti emlékekkel és észszerű okokkal bizonyítgatja, hogy Méliusz Ju­hász Péter a latin, görög és héber nyelveken kí­vül németül, törökül és arabul is beszélt. Érdekes, hogy őnála találjuk először a török—magyar test­vériség gondolatát. „A törökkel a magyarok össi egy ember gyermeki" — írja. — Mályusz Elemér Jánosi Gyula „Barokk hitélet Magyarországon a XYm. század közepén a jezsuiták nyomán" cimü tanulmányával polemizál — A Szemle közli Re- ményik Sándor két szép költeményét. — A kri­tikai szemlében dr. Pétery Aladár Scholz Gedeon miskolci jogakadémiai tanár értekezését ismerteti, amely a németországi ágostai 'hitvallású evangéli­kus egyház mai jogi helyzetével foglalkozik. A szerző szembeszáll azzal a közkeletű propagandá­val, amely a német nemzeti szocializmust újfajta pogányság terjesztésével vádolja meg. A nemzeti szocializmus — úgymond — nem köt konkordá­tumot, mert erre csak ott van szükség, ahol disz- kordia van. A nemzeti szocializmus a nemzetet, népet, államot és evangélikus egyházat egynek tekinti. Az evangélikus egyháznak nem vett egy­17 Diktátorok asszonyai Rachele Mussolini egyszerű élete Egy kis Osteria konyhájától a Villa Torloniáig ■ A Duce feleségének igaz portréja ,,A legjobb asszony az, akiről a legkeve­sebbet hallani." Ha ez a mondás igaz, ak­kor Mussolini Rachele a világ legjobb asz- szonya. Kortársaink között alig van még valaki, aki élesebb reflektorfényben állana állandóan, mint Benito Mussolini. Tizen­négy év óta van hatalmon s ez a reflektor- fény nemhogy enyhült volna alakja körül, hanem állandóan erősödik. S e tizennégy év alatt Rachele Mussolini mindig értett ahhoz, hogy árnyé-bán maradjon, szerényen meghúzódjon a nagyember mö­gött, akinek alakja állandóan a rajongás és gyűlölet fényövében fürdik. Nincs is nehe­zebb újságírói feladat Mussolini feleségé­nek megközelítésénél, alig akad róla fény- képfelvétel, azoknak az újságíróknak: szá­ma meg éppen nagyon kicsi, akiknek mód­juk volt vele személyesen beszélni. Rachel Mussolini szerénysége odáig megy, hogy soha hivatalos fogadáson nem vesz részt, sehol nem mutatkozik, ahol kiváncsi sze­mek érik a nevezetes férfiú szerény és halk asszonyát. Rachele csodálatos nyugalma Pedig ennek az asszonynak élete sokkal érdekesebb, sokkal változatosabb s egyben sóikkal tanulságosabb is, mint akárhány hí­rességé, akinek 'képét —■ nem múlik el hét, hogy valamelyik képeslapban fel ne leinők. Rachele Mussolini élete egy kis Osteria konyhájától „Olaszország első asszo­nyának" patetikus, de szép rangjáig tele van érdekes fordulókkal. Mégis nagyon nehéz megírni ezt a változa­tos életpályát, — mert az események mind egy asszony lelkének rezdülései és viharzá­sai. A külső események látszólag semmit­mondóak, Rachele Mussolini a legizgalma­sabb napokban is élte a maga egyszerű éle­tét; amely hajszálpontosan egyezik minden részletében a világ annyi millió háziasszo­nyának életével. Mindenki azt hihetné, hogy egy ennyire változatos és izgalmas pályafutásu férfiú oldalán egy asszony élete telve van szen­zációkkal, s csak kevesen fogják megérteni, hogy mindahhoz, amit az életben Mussolini el­ért, nagy mértékben ozzájárult az a töké­letes nyugalom, amely a legizgalmasabb események közepette felesége oldalán kö­rülvette, S még kevesebben vannak olyanok, akik megértik, hogy ennek a nyugalomnak, a nyugodtság e szent légkörének megteremté­séhez micsoda lelkierőre van szüksége egy asszonynak, aki a nagy politikusban is el­sősorban gyermekei atyját látja. Mi lesz egy falusi időiből? Elképzelhetetlenül messze van már, mese­beli távolságban a mától, ahogy ennek a két embernek az életregénye elkezdődik. Hol vannak már azok az idilli napok, ami­kor Benito Mussolini, a predappioi falusi ko­vács fia megismerkedett Rachele Guidi- vel1, aki konyhalány volt az özvegy Rosa Mussolini Osíeriájában. Nagyon szegény parasztok leánya Volt Ra­chele, akinek már egész pöttömnyi ember korában meg kellett tanulni saját lábán állni. Ez az önállóság erős, céltudatos jellemet kovácsolt a fiatal leányból. Benito csakha­mar a környék nevezetes alakjai közé szá­mított, akit forradalmi gondolatai miatt na­gyon megkiabáltak, de mint híres szoknya­vadászt se látták szívesen a lányos anyák. Rachelet mindez nem tudta eltántorítani Mussolinitól s amikor Benito 1909-ben Forliba költözött, otthagyta állását, falu­ját s vel'e ment, nem mint a felesége... Csak sokkal később került sor a házasságra s az akkor még for­radalmi ideológiákban élő Mussolini nem volt hajlandó pap elé járulni gyermekei anyjával, hanem csak a jegyzői hivatalban vallottak egymásnak örök hűséget. Az egy­házi esküvőre csak akkor került sor, amikor Mussolini levetett magáról minden forra- dalmiságot és lelki szükségét érezte, hogy az asszonnyal, aki küzdelmeiben mindig mellette volt, az Isten előtt is örök hűséget esküdjön. Egy svájci em’gráclé napjai Az emberpár idáig tele volt kemény küz­delmekkel. Az első állomás, Forli véget ve­tett a szerelmeseik falusi idilljének. Mussolini mint munkás havi 120 lírát ke­resett. De az első gyermek, Edda — jelenleg gróf Cianonak, Olaszország külügyminiszteré­nek felesége — csakhamar itt volt s Rache- lenek bizony sok fejtörést okozott, hogy a szűkös háztartást egyensúlyban tartsa. Nem Copyright by Mitropress. I minden aggodalom nélkül nézte Benito esti kimaradásait, pedig tudta jól, hogy férje nem mulatozni jár, hanem más, komolyabb j dolga van. Akkoriban adta ki Mussolini első hetilap­ját, a „Stato Operariot" s mig Mussolini lángoló vezércikkeit irta, Rachele a kis redakciós szoba kitakarításával foglala­toskodott. S aztán kezdődött a forradalmár hányatta­tásának legizgalmasabb korszaka, a külföldi menekülések sorozata. Ezekből az időkből1 semmit sem tudunk Rachel erői, csak el tud­juk képzelni, mit jelentett az asszonynak tá­vol lenni a szeretett férfitől, telve aggoda­lommal és szorongással s mégis nyugodtsá­got parancsolva önmagára a kicsinyek ér­dekében. Mussolini ezekben az években Svájcban élt, a szabadság klasszikus hazájában, ahol csakhamar kapcsolatba került az orosz forradalmi körrel, amelynek Lenin és Trockij is tagjai voltak. Ebben az időben néhány asszony tűnik fel. Mussolini oldalán, különösen egy szőke orosz lányt, Elenát látni sűrűn a vékony, 'csillogó, fekete szemű olasz forradalmár oldalán. Lehet, hogy Rachele azekről a ba­rátságokról nem tudott vagy nem akart tud­ni róluk, várt és hallgatott. S egy napon j Benito valóban bekopogtatott Rachele ajta- I ján. A hírnév szárnyain Ettől a perctől kezdve azonban a nyuga­lom, Rachele életeleme megint elköltözött a kis hajlékból. Benitoval együtt beköltözött a házba a forradalom szelleme is. Mussolini tolla csakhamar megalapozza a fiatal, Svájcból hazatért forradalmár nevét egész Olaszországban, Az „Avantiban" megjelent vezércikkei országos nevet szereznek neki, az olasz munkásság bálványa lesz belőle s úgy­szólván a közönség sürgetésére választ­ják meg 1912-ben az „Avanti" főszer­kesztőjévé. Ettől a perctől kezdve a forradalmi munkás- mozgalom első vonalában harcol, többször meggyűlik a baja a hatóságokkal s egy mi­lánói uccai zendülésnél letartóztatják és lá- zitás miatt öt hónapi fogházra ítélik. Rachele ismét egyedül marad, ő azonban megszokta az egyedüllétet, gyermekei ru­háit varrja, főz és él a kis háznak. Korán megértette, hogy ennek az energiákkal teli­tett, rendkívüli egyéniségnek semmire sincs olyan nagy szüksége, mint arra a néhány órás teljes nyugalomra, amely otthon körül­öleli. S Rachele ennek a nyugalomnak a papnője lett. A halál küszöbén Rachele nyugalmát a legnagyobb meg­próbáltatások sem tudták megrendíteni. Mussolini egyike volt azoknak, aki Olasz­ország belépését a világháborúba legéle­sebben sürgették. Az agitáció eredménnyel járt, de elsőnek magát Mussolinit találta el, Rachele megint egyedül marad, mert Mus­solini bevonul katonának és kimegy a harctérre, ahol 1917 február 23-án olyan súlyosan megsebesül, hogy amikor felesége meglátogatja őt a milá­nói katonakórházban, alig ismeri fel asszonyát. Mussolinit menthetetlennek tartották az or­vosok és Sarfati Mussolini-életrajzában megemlíti azt a kínos epizódot, amely azon­séges szervezete és ezzel elvesztette 'befolyását az államéletre. Ez a szervezeti egység a szerző sze­rint most Németországban megvalósult. — Érté­kes könyvismertetések, egészítik ki a Protestáns Szemle tartalmát. A Bánsághy György szerkesztésében megjelenő „Fáklya" cimü ifjúsági folyóirat legújabb szá­mát a lengyel—magyar barátságnak szentelte. — Tasnády Nagy András kultuszállamtitkár Magyar- ország kulturális egyezményeiről, különösképpen a lengyelekkel kötött egyezményről ir. — Olch- váry Ödön ismerteti a lengyel szellem és irodalom összefüggő történetét. — Hubay Kálmán lengyel- nyolvti cikkben köszönti a lengyel fiatalságot, — Nemes Erdős László a lengyel—szovjetorosz bábo­mról ir ismertetést. — Komoróczy György a- mai lengyel irodalmat mutatja be. — Kozocsa Sándor és Volly István a magyar költészetben, illetve a népdalokban mutatkozó lengyel hatást mutatják kL — Demeter Margit a lengyel származású Mme Curiexől irt tanulmányt. — Lengyel részről Kosciuszko Zbigniew irt cikket, Somogyi Balázs pedig a pécsi lengyelbarát mozgalmakat ismer­teti. — A lengyeltárgyu cikkeken kívül figyelmet érdemel Kelemen Kornélnak a sajtójogi felelős­ségről és Remetei R. Pálnak Európa külpolitikai kérdéseiről irt cikke.— Kárpáti ör a szlovenszkói magyarság politikai történetének fejlődését is­merteti a magyarországi olvasóközönséggel az érsekujviri kongresszus kapcsán. bán élénk fényt vet Rachele rendkívüli jel­lemére, — amikor a kórház főorvosa dur­ván rászólt a férje betegágya előtt szótla­nul álló asszonyra: — Signorina, gondoskodjék gyászru- ról magának! Rachele nem fakadt sírva, megőrizte nyu- három asszonya. galmát és ez a nyugalom ismét győzött. S csak az ő győzelme után vivta ki Mussoli­ni a magáét. A világ már ismeri ennek a győzelemnek a történetét, ismerik az egyes állomásait, amelyek Mussolinit a Palazzo Veneziába, Rachelet pedig a Villa Torlo- niába vezették. A Villa Torlonia csendes lakója De ebben a csodálatos szépségű és pom­pás villában még ma is egy egyszerű asz- szony lakik, aki nem feledkezett el arról, hogy a népből származik. Mussolininé még ma is csak a háztartási gondokkal foglalko­zik, a politika nem érdekli, hivatalos alkal­maiktól távol tartja magát. II. Vilmostól va­ló a mondás, hogy az asszony 'a három nagy ,,K‘‘ iránt érdeklődjék csak: „Kirche, Kinder, Küche“, vagyis a Vallás, a Gyer­mek és a Konyha iránt. Rachele Mussolini­nak is ez a programja. Minden reggel maga készíti el férjének a reggelit, mielőtt Benito az „irodába" megy, mert rendületlenül így nevezi férje hivatalát. Irodának, ahonnét a világ sorsából egy fon­tos fejezetet irányítanak. Ő gondoskodik arról, hogy ebédre elég dinnye és uborka legyen, ez a két kedvenc csemegéje a dik­tátornak. A két kisebbik gyermekről, Roma- noról és Máriáról még gondoskodni kell, a három idősebb már kiesett az anyai gon­doskodás ügyköréből. A legidősebb, Edda, gróf Ciano felesége, a ikét idősebbik fiú pedig már megjárta a harcteret. Délután­jait leginkább sógornőjének, Mussolini ko­rán özvegységre jutott nővérénél tölti, aki három gyermekével a Via Castel-Fidardon lakik. Vendégeket ritkán fogad, ha igen, akkor néhány bizalmas barátnőjét látja vendégül, ilyenkor maga szokott gondos­kodni a menüről. így él, ilyen csendes el­vonultságban a világ egyik legtöbbet sze­replő államférfiujának felesége, aki csak ar­ra ügyel, hogy azt, amit oly nehezen talál meg a világban férje, néhány órára megta­lálja az ő oldalán — a nyugalmat. Jövő vasárnapi számunkban folytat­juk „Diktátorok asszonyai" cimü cikk­sorozatunkat. Következő cikkünk; Stafin. három asszonya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom