Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-21 / 141. (3990.) szám

1936 ftuitus 21, vasárnap. ^RSCgMAfiteiatHTRj^ Hangos tett az élet Csönd herceg birodalmában Idegenforgalmi nevezetesség lelt Rahó vadregényes, festői világa Magyarok, cipszerek, zsidók, huculok élete az égbenyuló fenyvesek alatt ■ Hucul színek és erkölcsök ■ Mennyit jövedelmez Rahónak az idegenforgalom? ■ Hetenként kétszer áradás amelyek azonban pár óra alatt elhömpölyögnek s azután ismét sekély lesz a sebesen futó viz. Csak a partra sodródott szálfák mutatják az ár magasságát. A hallgatag hegyek néma birodalmában a csend és harmónia uralkodik, az, amit az euró­pai ember legjobban nélkülöz és azért menekül ide a világvárosok polgára. DR. HUBAY KÁLMÁN. Lehajtja fejét a búza Lehajtja fejét az érő búza: Vájjon mi bú az, ami földre húzza? Ha szellője jár enyhe alkonynak, Értelmetlenül miről suttognak? Rahó, junius közepe. (A Prágai Magyar Hír­lap kiküldött munkatársától.) Máramaros keleti része, a hegyóriásoktól körülállt Felsőtisza völ­gye —• a csend országa volt még pár év előtt. Ady Csöndhercegének bizonyára itt lehetett a búvóhelye, itt a gyapjúba bugyolált népek, a ge­rendákból rótt, bizánci kupoláju, fatornyos De jó Csöndherceg — ha még él és nem kö­vette sirba megálmodóját — rövidesen más or­szágba szorul, mert ma Máramaros keleti része három metropolis turistáinak és nyaralóinak za­rándokhelye. Prága, Drezda és Berlin lihegő forgalmától, benzinfüstös, kormot permetező uccáitól me­nekülő természetbarát tisztviselői, vakációs diákjai, pajtásházas festőmüvésznövendékei, szorgos fotóamatőrjei, magánetnográfusai, uj lehetőségeket kereső vállalkozói, petroleum- és szénkutatói rajokban lepik el ezt a szépsé­gekben és természeti kincsekben oly gazdag vidéket. Jön a sok nyaraló, turista, szerencselovag ezer, sőt annál több kilométer távolságról, keresztül a Vág festői felsőfolyásán, a fenséges Tátra alatt, a Hernád elbűvölő völgyén, végig Kárpátalján, annak hívogató vidékein, szenvedve a hosszú utazás minden gyötrelmét. Nem szállnak ki se­hol, nem vonzza, nem csábítja őket semmilyen táj, — egyedül csak Rahó és környéke, a két Tisza és eredete, roppant fenyvesei, színes öltö­zetű huculjai, dolgos németjei, fatornyos temp­lomai, petróleumot sejtető lankái. A német turistainvázió titka A plédekkel, halászbottal, növényhatározóval, fényképezőgéppel, látcsővel és roppant málhák­kal érkező nyaralókat és turistákat a rahói állo­máson egy idegenvezető és szekér várja. Az idegenvezető számbaveszi az érkezőket, szekérre rakatja csomagjaikat és azután megindul velük szálláshelyeikre. A német nyaralók és turisták a rahói zipsernegyedben telepednek meg, mig a cseh turisták a nemrég épült, modernül beren­dezett turistaházban szállnak meg. A német kirándulók, akiknek nagyrésze berlini és drezdai, mindössze három éve kere­sik föl Rahót, vagyis azóta, hogy a birodalmi kormány ezer márka lefizetését követelte azoktól, akik ausztriai nyaralókon akarják el­tölteni szabad idejüket. Ausztria helyett inkább Rahóra utazik a pihenni vágyó német birodalmi polgár és évről-évre na­gyobb tömegekben lepik el ezt az alpesi klimáju vidéket és számuk már tavaly elérte a tízezret, úgyhogy ma Rahó vezet az idegenforgalomban egész Kár­pátalján. Az elmúlt esztendőben közel 800.000 koronát kaptak a rahói zipserek a német nyaralók ellá­tásáért. De nemcsak a cseh és német turisták, nyara­lók és síelők keresik föl Rahót, de jártak itt már francia kirándulók is és most várnak ide egy na­gyobb csoport hollandot. Pünkösdkor itt tartották meg a csehszlovákiai tiszti orvosok vándorgyűlését, amelyen 150 or­vos vett részt és itt rendezik meg az idén a mér- nökgyülést. Hivatalnokváros a havasok kÖ2Í Rahó a Tisza két partján fekvő, hivatalokkal megtömött városka, ahol ma több hivatal van, mint Beregszászon és e téren csak Ungvár és Pluszt előzik meg Kárpátalján. Van három szál­lodája, ugyanannyi kávéháza, mindegyikben táncparkett és jazzband, viszont billiárdasztal csak a vasúti restiben van. Az egyik kávéház bárszerü és nyárspolgári fantáziával pokolnak hívják. Ide járnak a nyaralók, ha már beteltek a havasokkal és az aludttejjel A hangosmoziban hetenként kétszer tartanak előadást és a kisérő szöveget magyarul is vetítik. A futballpálya egy fenyvesekkel borított, rop­pant meredek hegy oldalába van vágva, szélén keskeny erecske csörgedezik és fürdeti a taccsra gurult labdát, vonalai pedig fürészpor- ral vannak kiszórva meszelés helyett. A játéko­sok öltözőjéül egy pásztorkalyiba szolgál, ma­gasan a pálya fölött, ugyanott és a felsőbb ré­giókban táborozik a potyaközönség. Van itt járda, kövezett úttest, villanyvilágítás, hét elemi iskola, két polgári, hat templom, nyolc temető, két pravoszláv pap, három or­templomok, a deszkatetős kunyhók, a gyorsan surranó tutajok, a havasi legelőkön gomolygó juhnyájak, az orsóformáju szénaboglyák, a víz­eséseken bukdácsoló pisztrángos patakok, az apró lovak és csöppnyi tengerszemek hazájában, a Pietrosz három országba is kandikáló, vagy a Pop Iván felhőket hasogató csúcsa körül. vos, öt ügyvéd, két bank, egy gyógyszertár (melynek legkelendőbb portékája a tetü- és rüh- zsir, meg a higany), öt taxi, egy sereg ásvány­vízforrás és egy rikkancs, meg trafik, ahol ke­nyeret is árulnak. A magyar szó ... Rahó magyar, német, hucul és zsidó őslakos­sága svájci egyetértésben él egymással. A ki­lencezer lakosból több, mint ezer a magyar, vagyis tizenkét százalék. A magyar nyelv a hivatalokban nem érvénye­sül, de a forgalmi és társadalmi életben annál inkább. Az üzletekben, az uccán mindenütt a magyar szó járja. A zsidóság és a zipserek is magyarul beszélnek, sőt gyermekeik is tudnak magyarul, jóllehet nin­csen magyar iskola. Magyar társadalmi egyesü­let sincs, most van alakulóban egy magyar da­lárda és magyar sportklub. Az itteni magyarság iparral foglalkozik, messze földön keresett ácsok (a rahói ácsok építették újjá Tiszaujlakot) és ügyes kőművesek. A „Cipszeráj“ Élnek itt kisebb számban németek, akiknek elődeit II. József telepítette le ide a Szepesség- ről, nagyobbrészt Mecenzéfről. Külön negyed­ben laknak, amelyet „Cipszeráj‘‘-nak hiv a nép szája. Legtöbbjük kincstári munkás, akiket meg­illet a munkaöröklés joga. Évek óta tartó harc­ban állnak a kincstárral a telepestörvény végre­hajtásának folytonos halogatása miatt. A német turistainvázió friss pénzt hozott körükbe, bár sok hasznuk nincsen a nagy idegenforgalomból, mert a vendégeknek túlságosan jó az étvágyuk. Két év óta iskolájuk van, pedig számuk kisebb, mint az itteni magyaroké. Orientális szinek Rahónak orientális szint, érdekességet hucul­jai adnak, akik különös öltözetükkel, sajátos szo­kásaikkal egész külön világot teremtenek itt a Felsőtisza völgyében, amelynek nincsen mása sehol Kárpátalján. Öltözetüknek minden darabja A hucul esküvő felejthetetlen látványt nyújt és páratlan néprajzi különlegességeket mutat. Á templomba vonuló násznép élén zenekar halad, amely mindössze két tagból áll. Egy hegedűsből és egy cimbalmosból, aki a nyakába akasztott gyalult, de festetlen deszkalapra szerelt dróthu- rokon faverőkkel pengeti ki vidám dalait. A ze­nekar nyomában lépked a vőlegény és a két vő­fély. Pirosra festett fafokosok, ’ kalaphoz tűzött gyöngybokréta képezi ünnepi díszüket. A két vőfély ezenkívül még botrahuzott, tarka gyap- jufonálkákból kötött színes csokrot visz a ke­zében. A harmadik sort a menyasszony és a koszorús- leányok foglalják el. Valamennyiök fején tur- bánszerüen csavart, lila gyapjufonalak pamatjá- ból font koszorú van. A menyasszony homlokán ezenkívül még egy köralaku kis korona tündököl, amelyet tarka gyöngyök és apró tükörlapocskák díszítenek s belsejében viaszgolyóba rejtett higany van. A kis koronának „vinok“ a neve és azt jelenti, gyapjúból készült. Gyapjú a nők rézdrótokkal sűrűn átszőtt, szoknyát helyettesitő csillogó köténye, amely­ből egyet előre, egyet pedig hátra köt magára a hucul asszony és leány. Gyapjú a piros, vagy fehér harisnyája, ormótlan kesztyűje, a férfiak fekete, kék, vagy piros nad­rágja, a menyasszony koszorúja, a vőfély csok­ra, a leány hozományát képező takaró, a tarka tarisznya. Ami pedig nincsen gyapjúból, az bőr­ből való, mint az ujjas és ujjatlan mellény: a ko­zsuh, melyet egyformán hord a férfi és nő, a tüsző és a bocskor. Vászonból csak ing készül, amely a férfiakon épennugy ki van varrva, mint a nőkön és a különbség csak annyi, hogy a nők inge földig ér. Delént, kartont, batisztot és egyéb kelmeanyagot a hucul nem vesz egy arasznyit sem, legfeljebb egy fejkendőre valót. A rahói hucul kedvenc színe az indiai vörös. Ezzel a színnel különbözteti meg az egyébként éppen olyan öltözetű más falubelitől, mert a bogdáni málnapiros színekkel tündököl, a kő­rösmezői pedig narancssárgával. Vidékenként eltér a kozsuh kivarrási módja, meg a kozsuh prémszegélyének a színe is.- Di­vatnak hódol a férfiak nadrágjának színe és for­mája. A rahóiak a pantalót kedvelik inkább, mig a körösmezőiek a bricseszért rajonganak. A ra­hói a fekete nadrágot szereti, a kőrösmezői a sö­tétkéket, az öregebbje pedig a pirosat. A hucul nő A hucul nő lusta, de szép. Igaz, hogy dolga alig akad otthon. Baromfit nem tartanak, mert nincsen mivel etetni. Tojásra nincs szükség, mert tésztát nem gyúrnak. Talu sem kell, a dunnát pótolja a gyapjupokróc, a párnát is. Öltözetükkel hamar elkészülnek. Két kötényt felkötni, a ko- zsuhot fölkapni, nem sok időt vesz igénybe. Főzni sem kell sokat. A krumpli magától sül, vagy fő. A tej is megalszik magától. A máiét sem kell a tűz mellett őrizni. Mosni csak a lepedőt szokták, meg az inget, azt is csak ritkán és csak egyet-egyet. A va­salót nem ismerik. Kenyeret nem sütnek csak tengerilisztből, azt meg nem kell dagasztani. A gyerekkel sem sokat bajlódnak. Amig kicsi, a bölcsőbe teszik és szögre akasztják. Ha nagyob­bacska, az ágyon játszik, napestig magára ma­rad. Ha pedig megnő, vigyáz magára és testvé­reire. A férjet sem kell nagyon gondozni, mert az egész héten az erdőben dolgozik. így hát rá­ér a hucul nő az uccán ténferegni, pásztorokhoz a kalyibákba járni, pletykázni, babonázni. Mind- ’amellett igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy dolgos és tevékeny. Az uccán, séta közben köt­nek, vagy a kenderorsót pörgetik sebes ujjakkal, az autósok nem kis bosszúságára. hogy a menyasszony lesz majd a ház királynője. Amig a vinokot titkos értelmű mondóka kísére­tében a menyasszony homlokára szalagozzák, addig az balkeze kisujját pálinkásüveqbe mártja. A lakodalmi menet következő sorában a leendő komaasszony halad, hátán jókora, tarkamintáju zsákkal és abban a menyasszony hozományával: egy vastag gyapjupokróccal és egy ingre való gyolccsal. A templomban a pokrócra térdepelve esküszik örök hűséget a jegyespár, a gyolcsot pedig a menyasszony vállára téve megáldja a pap. A nászmenet további soraiban a rokonok éi a meghívott vendégek igyekeznek a templom­ba, majd onnan haza, ahol egy tál rum várja az érkezőket, akik fakanálból szürcsölik ki az erős italt. Hetenként két áradás Rahó különös látnivalója a tutajozás. Hetenként kétszer suhannak át itt a tutajok a Kőrösmező fölött mesterségesen duzzasztott Tisza roppant hullámain. Három metropolis turistáinak zarándokhelye nemcsak páratlan hatású gyógyfürdő, hanem gyönyörű hegyi fekvésénél fogva egyben a leg­kellemesebb nyaralóhely is. TRENÖIANSKE TEPLICE A Kárpátok fenyvesekkel Övezett virágoskertje, TRENÖIANSKE TEPLICE A hucul esküvő furcsaságai A vetés között a búzavirág Mért oly búütött, tövén vájj’ mi rág? És mellette a pipacs lobogva Mért lázong örök időtől fogva? — Épp aratás volt, nagy vihar támadt S derékon törte a dacos fákat... Kicsordult akkor földje rögére Egy szivenütött arató vére... S egy melléroskadt kékszemti lánynak Hulló könnyei ráfolydogáltak ... Ebből fakadt a két testvér virág Mely lobog s melyben a bú férge rág... S azon tűnődik a buzakalász: Az élet mellett mért virul a gyász...? S ha jön a szellő, arról beszélnek, Hogy milyen furcsa az emberélet. TELEK A. SÁNDOR. A magyarsághoz! A mai napon Szlovenszkó és Kárpátalja nem­zeti alapon álló magyarságának szine-virága ta­lálkozik Érsekujvárott, ebben az ősi városban, amely régóta egyik bölcsője a magyar léleknek, a magyar szónak, a magyar kultúrának. Történelmi esemény részünkre a mai nap, mert pártunk testvérkezet nyújt egymásnak, hogy egy utón küzdhessünk a nagy célért, a csehszlová­kiai magyarság jövőjéért. Istentiszteletek előzik meg a kongresszust, amelyeken az ország minden részéről összegyűlt magyarok felemelik szivüket a Mindenható Úr­istenhez, hogy áldja meg munkánkat és segitse győzelemre szent ügyünket. Az egyesült párt óriási munkakezdés előtt áll. Politikai és közjogi küzdelmeink fokozottan erő­teljes vállalása mellett a magyar mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, a magyar kultúra száz- ágú szövevénye, a magyar iskola biztosítása, a magyar munkanélküliség, tehát a magyar kenyér kérdésének megoldása, a magyar szociális gon­dozás megszervezése alkotják e nagy munka ál­lomásait. Ebben a munkában a nemzeti sorskö­zösségét átérző minden magyar testvérünk közre­működésére számítunk. Nemzetünk ügye mindenek előtt! Magyar Testvéreink! A mai napon, ezekben az órákban, amikor a kisebbségi magyarság szebb és jobb jövőjének, a dolgozó és megrendithetetlen magyar nemzeti erőnek alapjait rakjuk le, for­duljatok gondolatban Érsekújvár felé. Érezni akarjuk, mert éreznünk kell, hogy Ti, a kisebb­ségi magyarság százezrei lélekben ott vagytok velünk, mellettünk! Küldjétek el hitetek, testvéri érzéstek, magyar lelkiségtek tiizét a kongresz- szusra! Ez a tűz hassa át a kiküldötteket, hogy nemzetünk javára jó munkát végezzenek, ez a tűz a jövő szentséges oltárán el nem oltható lánggal lobogjon az ég felé! A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztálya. Dugulás és aranyeres bántalmak, gyomor- és bélzavarok, máj- és lép- duzzadás, a has állandó puffadtsága és a rekeszizom gyakori feltolódása, hát- és derékfájás ellen a természet­adta „Ferenc József “ keserüviz, kisebb adagokba elosztva, naponta többször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Tudományos megfigyelések beigazol­ták, hogy a Ferenc József viz alhasi megbetegedések eseteiben — túl­táplált, vérbő egyéneknél is — gyor­san, biztosan és mindig enyhén hat. F\z orvosok ajánlják. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom