Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-17 / 114. (3963.) szám
1936 május 17, vasárnap. 'PRX<arMAG^AR-HÍWiAB 17 Száz év előtt Eperjesen verseltek és lelkesedtek Petőfi előfutárjai Az eperjesi kör fejlesztette és terjesztette a magyar kultúrát a Tarcaparti Athénban ■ ■ Kerényi, a Vachott testvérek és Sárosy Gyula voltak az irodalom zászlóvivői ■ ■ Budapest, május közepe. (Budaipesti szerkesztőségünktől.) Egy magyar könyvnek ün- neipelitihetjük a centeunáriumát. Nem világot rengető eszmék vannak benne, nem örökbecsű, örök életű munka, mint Arany Toldija, vagy Az ember tragédiája, a magyar litera- turában is szerény jelentősége van, mégis fokozott jelentőséget nyer ez a könyv szlo- venszkói vonatkozásban, mert a száz év előtt Eperjesen kiterebélyesedni kezdő magyar kultúra beszédes dokumentuma ez a szerény könyvecske. Talán eperjesi uriházak, sárosi kúriák eliporosodott iratai között, vagy ódon könyvszekrények mélyén még meglelhető, egyébként nem igen lehet hozzájutni. Egy példánya hozzáférhető Magyarországon, a budapesti Nemzeti Múzeumi Szédienyi-könyv- tárába van beiktatva ez a darab. A jelzése: VIII. p o Hűiig. 1013. A könyv szerkesztője Kovács Sámuel, enne: „Jácint” és versek, meg prózai írások vannak benne. Egyike-miásika irodalmi szempontból is figyelmet keltő, a legtöbbje azonban szerény önképzőkör i szárnybontogatás szülötte. És hogy mégis szeretettel simogatjuk önnek a könyvecskének fakuló lapjait, onnan van, mert arról tanúskodik, hogy száz esztendővel ezelőtt Eperjesen lelkes magyar fiatalemberek akadtak;, akik szent hevülettel 1 erjesztették a magyar szót és a magyar igét. és működésűknek hatása évtizedekre szóló volt. A nap heroidjai Beöthy Zsolt emelte ki az Atheneum lírikusainak, Bajza költői iskolájának szürke seregéből a kor ifjú költőinek azt a kis csoportját, amely nem egy költőd indíték tekintetében Petőfi előtfutárjának tekinthető. A nap még nem volt felkelőiben, de az égboltozat alján piros lángnyelvek jelentek meg, s ezek á heroldok előre jelezték, hogy érkezőben van a ragyogó égitest, amelynek tüze és fénye századokra fog világítani a magyar •literaturában. Hogy mennyire váratlan jelenség volt Petőfi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Toldy Ferencnek egy 1833-ban megjelent Írása, amely Pestet a század elején, aztán 1838-ban mutatja be, végül pedig utópisztikusán az ötvenes évek Pestjét énekli meg. A század elején Pest egy nyomorult német sárfészek, a harmincas években Kisfaludy működésének nyomán a magyar szellemi élet központja. 1850-ben már palotasorok fognak itt ékeskedni, csak Kisfaludy szellemiét nem lehet majd pótolni. É's néhány évvel erre a utópiára felloblbant a nagy meteor: Petőfi. Petőfi heroidjai az eperjesi fiatal költők voltak, akiket a magyar irodalom egy csoportba foglal, annál is inkább, mert az első lelkesítő ösztönzést, költői munkásságukra az eperjesi kollégium Magyar Társaságában nyerték. A Tarcaparti Athén Alig van város, amelyhez annyi kedves emlék fűződnék a magyar irodalom felujiulásá- nak korszakából, mint a Tarcaparti Athén. A városnak a Tarca völgyéből ránk mosolygó képében a természet és művészet bája olvad összhangba, „Tudja Isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes — Írja Petőfi úti naplójában — csinos, széip, zajos, vidám. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske. Hát még a környéke!” A természetnek és művészetnek ez az összhangja adja meg becsét annak a költészetnek is, amely itt ébredezett és fejlődött. Eperjes müveit polgárságának eleven társa- * dalmi élete formálja, csiszoltabbá teszi az ott tanuló magyar ifjúság életét, viszont ennek lelkesedése áthatja a város egész társadalmát. Eperjes társadalmi életéből két fiatal leány játszik szerepet a magyar irodalomban, az egyik Steinmetz Ninon, Kazinczy Ferenc múzsája, a másik Sárosy Gyula múzsája: Medveczky Auróra. Ahogy a költők fizseLIemi hagyatékából látjuk: a legműveltebb és leggyöngódebb lelkek lehettek. De a legtöbb szál a magyar irodalomhoz ősi kollégiuma révén fűzi Eperjest. Három nemzetiség ifjai adtak találkozót falai között, erősen nemzeti érzésű szlovák diáksága volt, amely irodalmi körbe tömörült, német fiatalsága, amely főleg a Szepességről verbuválódott, szintén életerős irodalmi egyesületet szervezett, csak a magyaroknak nem volt még irodalmi egyesületük. A háromnyelvű városban akkoriban a magyar szó még csak az otthonok mélyébe húzódott, kulturális megnyilvánulásai: könyvek, ünnepségek, összejövetelek nem voltak. A reformkor ébredő nemzeti lelke azonban a kollégium falai közé is behatolt s erős visszhangot keltett az ott tanuló magyar diákok lelkében. 1827 őszén a miskolci Nemessányi' Károly joghallgatónak,' Pulszky Ferenc nevelőjének kezdeményezésére és lelkes buzgóságára — aki már az előbbi tanévben is tanította a magyar nyelvet és irodalmat a kollégiumban — a diákok kimondják, hogy magyar olvasó társasággá szervezkednek s közadakozásból könyvtárt állatainak fel maguknak, hogy művelődhessenek. A közadakozás sikerrel- jár, Sáros magyar úri családjai: a Berzeviczyek, Bánóik, Fehérváryak, Péchyek, Szinyeiek jelentékeny adományokkal - teszik lehetővé, hogy az ifjúság megvalósítsa nemes törekvéslét. Magyar társaság alakul Ebből a „Nyeivimiivi Intézettből alapítják meg 1828-ban Fáy András. Henszlmaun Imre, Pulszky Ferenc, Szentiványi Miklós és Vandrák András a kollégium Magyar Társaságát, amely Greguss Mihály tanár irányítása mellett lelkesen fog munkához és a kezdet nehézségeinek leküzdése után jelentős tevékenységet fejt ki. Munkássága igazi lendületre csak az 1833—34 tanévben történt újjászervezése után kap. Ezt az évet itt tölti Székács József, a későbbi egyházi költő, aki előzőleg Sopronban három éven át volt. tagja a rendkívül eredménnyel működő magyar társaságnak és ott szerzett tapasztalatait most gyümölcsöző lég érvényesíti Eperjesen. Uj alapszabályokat készíttet s most céltudatosabb munkásság indul meg a társaság életében, Székács távozása után, a következő évben a társaság vezetését az ott jogászkodó Sárosy Gyulára s egy fiatal eperjesi ügyvédre, Kovács Sámuelre bízzák és ok lankadatlan buzgósággal irányítják tovább a társulat tevékenységét. Mig előbb csak az. irodalomul egisimerése és pártolása volt a céljuk, most inkább művelésére irányul a becsvágyuk s .önképző tevékenységük egyaránt kiterjed alkotó, bíráló és előadó tehetségük fejlesztésére, Kovács Sámuelre bízzák és ők lankadat- beszámolnak egymásnak, nemzeti és irodalmi célokra gyűjtenek, dolgozatokat készítenek és bírálnak, el, a jobb dolgozatokat érdem- könyvükbe, a Kis Képűibe iktatják -és 1838-ban a nagy nyilvánosság elé lépnek zsebkönyvükkel, a Jácint-tal, amelyet két év múlva Aglája címen hoznak njra forgalomba. Ez a százéves könyv tehát a maradandó emléke működésűknek. A könyvön pecsét, * kör pecsétje, mely a múzsát ábrázolja, amiint egy koszorúiba bimbót tűz, ezzel a felírással: „Kevés, de minden!” Ez az egyesület a maga szűk körében igen mozgalmas és lelkes munkásságot fejt ki. Működésének szabadsága és függetlensége biztosítva volt, bár a tanári karnak meg volt súlyra is jutott, amennyiben Sáros magyar közéletének "kiválóságait, tiszteletibelii tagokká és tisztviselőkké választolttá, ezek aztán pie-g is jelentek a társaság gyűlésein. Nyilván nos rendezései pedig a legnagyobb siker jegyében mentek végbe. A társaság működése 'bizonyos eredeti szint is vitt a város társadalmi életébe. Volt egy pár hagyományos szokásuk- A tisztviselők jelölésekor zeneszóval, zászlóval vonultak a jelölt lakására, ott két kiküldött bement a jelölthöz, tudtára adta a megtiszteltetést s meghívta a kollégiumi beiktatásra. Amikor a jelölt megjelent az uccán, megéljenezték és zeneszóval kísérték a kollégiumba, ahol a díszteremben ünnepélyesen történt meg a beiktatásuk, Nevezetes társadalmi esemény volt a társaságnak az év végén rendezett örömünnepe is, amelyen zeneszámok hangzottak el és 10—12 tag ibemiutata legjelesebb dolgozatait. A, kör működése hamarosan országos fi- -gyelmet váltott ki. Vörösmarty, Bajza, Czu- ezor, Toldy, Döbrentey Gábor és mások lelkesen üdvözölték. Ebbep az időiben jelesebb tágjái Sárosy Gyula mellett a Vaehott-fivéreR: Imre és Sándor és a népdalköltő Szakái. Lajos,' akinek -Cimbalom című kötete nagy népszerűségre tett szert és néhány magyar dala még ma is él. A Lovassy László-féle ifjúsági mozgalom a hatóságokban az eperjesi kör működése iránt is gyanút keltett és betiltották, de kétévi szünet után újból munkához kezdett és arz 1839—1848 közti időszakra esik a fénykora. Sárosy és‘a két Vachott még Eperjesen vannak, miint Kapy István megyei főjegyző írnokai és tevékeny részt vesznek a társaság életében. Jeles uj munkásokkal is gyarapsza- nak. Köztük a legjobb Lisznyay Kálmán, akit Petőfi is olyan nagyra becsült, hogy saját szavai szerint verseit szívesen vállalta voilna. Aztán Kerényi Frigyes, akit méltán mondunk Eperjes legnagyobb magyar poétájának. A két Greguss: Ágost és Gyula. A Szepesség nagy szülötte: Hunfalvy János, a későbbi legnagyobb magyar geográfus. Irányi a felügyeleti joga. A Magyar Társaság hamarosan társadalmi GRETA GARBÓ A FÉNYKÉPÉSZEK KERESZTTÜZÉBEN A- nagy Greta hosszas távoliét után visszatért Amerikába, hogy folytassa a filmezést. Elsőkként persze a fényképészek üdvözölték* < : • Dániel, a márciusi ifják egyik legkitünőbbí- ke. Aztán az Ábrányi-család első utótagja. Eördögih István, akinek figyelemreméltó drámai és lírai kísérletei voltak. Eperjesen töltötte tanulóéveinek egy részét Szemere Miklós i® és maguk közé számították a Berzélén lakó Erdélyi Jánost, sőt a Pesten lakó Kazinczy Gábort is. A kör felügyelő-tanára pedig a kitünü Vandrák András volt, akit tudományos érdemei jutalmazásául az Akadémia is tagjául válaszolt. Ezek a költők és irók alkották azt az irodalmi csoportot, amely a magyar irodalomban Petőfi clöfutárjaképen szerepel. A természet és vidéki élet motívumai, az egyéniség szabad költői érvényesülése, a képzelet merészebb csapongása, a humor megnyilatkozása és a népieshez való erőteljesebb vonzalom (Sárosy Arany trombitálja) vállas/jt- ják el őket Bajza iskolájától. Mint irók, nem örókéletüek, de mint becsületes kulturmulikasok. Eperjes magyar szellemi életének kifejlesztésében álig felbecsülhető munkát végeztek. Ezért kell kegyelettel megállammk a „Jácint” centennáriumán. Nyugdíjatok tanácsadója A legközelebbi rovat május 31-iki számunkban jelenik meg. A kérdések legkésőbb május 24-éig beküldendők. B. csoportbeli volt magyar posta- és távirdaalkalmazottnak, Kassa. Megbízható forrásból értesültünk, hogy a minisztérium helyt, adott a szlo- venszkói nyugdijegyesütel kérvényének és besorozta ezen csoportbeli alkalmazottakat a tisztviselői szolgálati osztály p. csoportjába. Az érdekeltek siessenek kérvényeiket mielőbb beadni. J. 55, Kassa. A Nyugdíjintézettől csak akkor .jár nyugdíj, ha nem tölt be olyan állást, mely biztosításra kötelez és pedig a 60-ik évtől kezdve jár. Az 56-ik évtől kezdve jár akkor, ha ennek betöltése előtt a kötelező biztosítás már 12 hónap óta szünetel és van legalább 120 befizetett hónap. Mint nyugdíjas postásnak, felhívom figyelmét az alábbi közleményre. IV. korosztálybeli postás. Kérheti besorozását a magasabb nyugdijosztályba legkésőbb jövő hónap 30-áig. A csebszlov. közigazgatás ugyanis a postásokat a rendes közigazgatási séma szerint nyugdíjazta és nem volt figyelemmel arra, hogy a volt magyar postások és vasutasok magasabb fizetési osztályba tartoztak. A közigazgatási bíróság egy idevágó döntése alapján azután többen kérték és kapták a felemelést a múltra vonatkozólag is. Az utánfizetés 3 és 12 ezer korona között mozgott. * Egy gömöri előfizető. Ha igazolja községi bizonyítvánnyal, hogy vagyona és jövedelme nincsen és nyugdijára rá van szorulva, úgy a vezérpénzügy igazgatós ág az eddigi 60 százalék helyett a teljes 100 százalékos nyugdijat engedélyezheti. Kívánságra kieszközöljük.. S. A. 1909. A negyedik korosztály most küszöbön álló nyugdijrendezéee csupán az állami és azon nyugdíjasokra vonatkozik, kik nyugdijukat az államtól vagy közhatóságtól (ország, volt vármegye, város, község), vagy az ezek által kezelt intézetektől, közalapítványoktól stb. kapják, még pedig az állami tisztviselőkre irányadó szabályok szerint. Magántisztviselők, oukorgyári alkalmazottak nem tartoznak ide. Z., Ruttka. A háborús évek beszámítása tárgyában egy volt Kassá-odérbergi vasutas pert indított az államkincstár ellen és megnyerte azt. A biróság kimondotta, hogy az igény nincs elévülve és kellő időben beadott keresettel érvényesíthető. Ennélfogva a küldött határozatban hivatkozott rend-eletek erre az esetre nem vonatkoznak. Rovatvezetőnk az eredetit visszaküldte. S. F„. Köbölkút. Érdeklődünk a vasutigazgató- s ágnál és az eredményt levélben közöljük. Tisztviselő özvegye, Komárom. Levelét megkaptuk, de nem tudjuk, mire kíván' választ. Néhai férjének, -ugylátszik, szerződéses igénye volt nyugellátásra. Ilyen esetben a munkaadó a szerződés szerint van kötelezve. Valorizálni lehetséges, de csak kivételesen. Forduljon egy ottani ügyvédhez. D. Gyuláné, Párkány. Ön kora szerint az első osztályba tartozik és a rendezést már 1930 január 1-ike óta élvezi. Júniusban az 56 évnél fiatalabb özvegyek vannak soron. K. D. mezőgazd, könyvelő. Az Ön által hivatkozott törvények (117—1934, 154—1934) első szakasza megmondja, hogy Ön is odatartozik. Nyugdijat kaphat 56 éves kortól, ha legalább 12 hónapig ezt megelőzőleg állástalan. Különben 60 év. Az általános nyugdijbiztositó intézet végzéseiben megadott adatok alapján (21. §) könnyű kiszámítani a járandóságot. Áll alapdijból .3600 Ke, plusz osztályok és hónapok szerinti pótlékból. Külföldre való utazás. Az eddig gyakorlatban (14 napon belül, esetleg több Ízben való részletekben) változás nem történt. Különféle lapokban megjelent ellenkező híradás tévedésen alapszik. A vasut- igazgatóság észlelt visszaélések alapján szigorúbb rendelkezéseket léptetett életbe. Ez úgyszólván „belső ügye” a. vasútnak. Vasutas, Rimaszombat. A vásutigazgatóság idevonatkozó rendeletéi kaptátok szlovák nyelven. Hogy hol, közli a szerkesztőség. Válaszbélyeg csatolandó. A leírásért munkadij jár. Rendőrhivatalnok, Selmecbánya. A levélben közölt tényállás hiányos és érthetetlen. Nem lehet megállapítani,- honnét kapja nyugdiját? Szíveskedjék • a kérdést pontosabban megismételni.
