Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-14 / 111. (3960.) szám

4 1936 május 14, csütörtök. A cseh nemzeti szocialisták elejtették Hrusovszky képviselőt Utóda Lukác Emil Bolesláv, a költő lesz? sodtak el. Ma annyi az adósság, hogy ezt a jövő nemzedékek se képesek törleszteni. A szlovák néppárt álláspontja Dr. Fritz szlovák néppárti: A szlovákok szá­mára az államvédelem önmagától értetődő do­log. Csak a kormánnyal szemben vagyunk ellen­zékben s nem az állammal. Államunk biztonsá­gát csak saját erőnk garantálhatja. Az államközi paktumoknál nem a szavak fon­tosak, hanem az, hogy a szerződő államok mögött milyen haderő áll. Hogy szlovenszkói probléma létezik, azt Milota előadó is elis­merte. Ezért hálásak vagyunk, mert küzdel­münk jogosságát igazolja. E probléma az állam ügye is, amely előtt hát­térbe szorul egyesek és politikai pártok érdeke is Az autonómiát kizárólag a csehszlovák állam keretében követeljük. Hogy ez nincs az állam­egység rovására, az kitűnik az alkotmánylevél­ből, amely Kárpátaljának önkormányzatot biz­tosit. — A megbizhatatlansági intézkedések elégtelenek, mert nem zárják ki a visszaélések lehetőségét. Meg kell akadályozni a hivatalos hatalommal való visszaélést. Ehhez nem elég az általános büntető törvény. Kivételes törvényt kivételes büntető szank­ciókkal is el kell látni. Megállapítandó a hivatalos hatalommal visszaélő járási főnök anyagi fe­lelőssége. A 19. §-t a szlovák népipárt nem fogadhatja el, az államvédelmi törvény többi intézkedését meg­szavazza.*— A vegyes katonai-polgári bíróságok intézménye megalázó a polgári bíróságra, aláássa tekintélyüket, becsületükhöz nyúl. Horák cseh iparos azt kérdi, hogyan volt le­hetséges határaink átlépése német katonák ré­széről. Lengyelország felé határaink számos he­lyen házakat is két országba helyeztek. így Gorgol nevű tescheni polgár házikójának egyik fele Csehszlovákiába, a másik Lengyelországba esik. Vlk cseh iparospárti után még Müller (német szociáldemokrata), Selmec (agrár) és Dytrich (nemzeti egyesülés) szenátorok szerepelnek a szó­noki listán. Majd az előadók tartják meg záró szavaikat s a szenátus mind a három javaslatot az esti órákban megszavazza. A legközelebbi Prága, május 13. A cseh nemzeti szocia­lista Ceské Slbvo egyik legutóbbi számá­ban közölte, hogy a párt szlovenszkói osz­tályának végrehajtó bizottsága sürgette Hrusovsky képviselő ügyének elintézését. Cseh nemzeti szocialista körökből szerzett értesüléseink szerint az ügy lényege az, hogy a tavalyi választások előtt Hrusovsky kötelezte magát, hogy egy éven belül dr. Lukác szlovák költő javára lemond mandá­tumáról s ezért a Csehszlovák Dunai Gőz­hajózási Társaság elnökségiével kárpótol­ják. Ezért támadta a cseh nemzeti szocia­lista sajtó rendszeresen a Dunai Gőzhajó­zási Társaságban uralkodó állapotokat. A helyzet 1935 decembere óita megváltozott. Azóta Hrusovsky saját pártjában oly hely­zetbe került, hogy most lemondását a hi­vatalos pártlap is sürgeti. Értesüléseink szerint Hrusovsky nem hajlandó képvise­lői mandátumáról lemondani, mert a válasz­tás előtti egyezség második része még na­gyon kétes. Ezért Lukác költő még bizony­talan ideig várni kénytelen a mandátumra. világot a cisefti nieanizie'ti szocialista párt április 19-ém Zsolnán megtanított szlovenszikói orszá­gos konifiereiniCiájárói Ikiadioht jelentés, amely egyebeik között a következőiket tartalmazza: A cseh niemzeitii szocialista pártinak 1936 április 19-é;n Zsolnáin tartott országos ikonfeiriemiciája ke­serűiéin állapítja meg, hogy a központiból nem jelentek meg a felelős tényezőik. Az országos koinfieineincia tudomásul veitte, hogy Hrusovsky Igor képviselő visszavonul a pártban való mű­ködésétől és nyomatékosain követeli Hrusovglky ügyének sürgős elintézését, mert az ő tétlensé­ge súlyosan terheli a párt másik két szioven- szlkói töirvémyfhiozóját. A Poiedmi List ehhez a hirihez a következő kommentárt fűzi: Az a tény, hogy a párt napi­lapjában minden komolyabb indok nélkül köve­telik Hrusovsky képviselő ügyének sürgős el­intézésiét és képv'iselőli mandátumától való megíosztását, a pártban lévő anarchiának két­ségtelen jele. Hrusovsky Igort annakidején a párt elnöke a párt díszének és a szlovákok kö­zött. egyetlen csehszlováknak nevezte. Hrusov­sky sohasem került ellentétbe a párttal. EzéTt most nem tudjuk mi történik a nemzeti szo­cialisták között. Az a körülmény, hogy képvi- eelőjükiet az újságban fosztják meg mandátu­mától, a pártiban lévő laza viszonyra vall. ülést Írásban hívják egybe. Megkapó gyászpompával temették el Piísudski marsall szivét édesanyja lábaihoz Szó^fccstoan harcos sirja hozott a vilnai hősök temetőjében A Póledini List írja: A Öeiské Slovo szlovem- szkói kiadásának vasárnapi számában llátott nap­A jövő tanévre elkészül a beregszászi magyar internálás Az állam adja a berendezést Varsó, május 13. Piísudski marsall halálának el­ső évf Tdulóján Varsóban és Lengyelország vala­mennyi városában gyászünnepségeket tartotlaK. A zászlókat félárbócra eresztették, az üzletek kiraka­taiba kitették Piísudski gyászfátyolos arcképét. A gyászünnepség Vi inában tegnapelőtt este ünnepélyes teíemrehivassal kezdődött. A Lukiski-téreú, abol a lengyel ezre­det: és volt frontharcosok küldöttségei gyűltek ösz- sze, égő fahasábok lángja mellett olvasták föl ama katonák neveit, akik resztvettek az 1636. évi felke­lésben és azoknak neveit, akik 1919-ben és 1920- ban Vilna bevételénél és védelmében elestek. A szertartás vezetője dobszó után az utolsó nevet olvasta: — Lengyelország első marsallja, Piísudski József. Mire a szolgálatos tiszt harsányan válaszolt a hallgató tömegből: — Testben meghalt, de szi­vünkben örökre élni fog. Újabb dobszó közben a csapatok fegyvereikkel tisztelegtek és a távolban huszonegy sorfcüz dördült el. Ugyanebben a pillanatban fényszórók világi tották meg a Teréz-templomot, amelyben ugyan­csak gyászszertatás volt. Itt. a legközelebbi család­tagok jelenlétében kinyitották a kriptát, amelyben a marsall szive volt elhelyezve. Óriási embertöme­gek gyűlte^ össze a templom előtt és néma csend­ben hallgatták végig a gyászszertartást, amelyet a varsói rádió is közvetített. Az ünnepségek végeztével megszólaltak a vilnai templomok harangjai és a gyászmenet megindult a rossai hősök temetője felé. A menet élén valameny- nyi fegyvernem kiküldöttei haladtak lassú gyász­menetben, ezeket követték az egyesületek képvise­lői zászlódisz alatt. Közvetlenül az urna előtt, amelyben a marsall szivét vitték, haladt a papság. Az urna mögött haladó díszkocsiban Piísudski édesanyjának holttestét szállították a hősök teme­tőjébe. A szivet tartalmazó urnát felváltva vitték a különböző nemzeti szövetségek tagjai, utánuk kö­vetkeztek Moscicki köztársasági elnök és a marsall családtagjai, Soskowski tábornok, a hadsereg fő- parancsnoka. a legmagasabb állami hivatalok és hatóságok képviselői, a tisztikar, végül a szociális és vallásos szervezetek kiküldöttei. A levegőben re­pülőgépek keringtek, a templomtornyokban szün­telenül szóltak a harangok. A menet elérkezett a temetőbe, amelyben egyszerű gránitból készült sikövek alatt nyugszik százhatvan elesett lengyel harcos. E sírok között van a kripta, amelyben a marsall szivét anyjának lábai elé helyezték el. A lengyel főiskolák rektorai az utolsó szakaszon vitték az urnát egészen a sírig. Az itt tartott gyászünnepély egyházi szertartással kezdődött, majd a zene „Az első brigád11 dalt játszotta, a katonai osztagok fegyverrel tisztelegtek és a tömeg néma tisztelettel nézte, mikor a suiyos fekete gránittömb lassan lehanyatlott és végleg befedte a sirt. Beregszász, május 13. (Saját tudósítónk­tól.) A csehszlovákiai kisebbségi magyar­ság áldozatkészsége lehetővé tette a bereg­szászi magyar internátus két év előtt félbe­szakadt építési munkálatainak folytatását. A magyar közönség a legnagyobb szeretet­tel karolta fel a beregszászi internátus ügyét és az építkezés befejezéséhez még hiányzó negyvenötezer koronát bámulatosan rö- vid idő alatt összeadta. A gyűjtőakció sikere folytán hétfőtől kezd­ve újra serény munkás kezek dolgoznak a magyar ifjúság leendő fellegvárán. Kőmű­vesek csapata vakolja a2 emeletes épület csupasz falait, amelyeken oly hosszú időn át vert az eső, fújt be a hó és járt át a szél. Munkába állottak az ácsok és az asz­talosok is, hogy kipadlózzák, ajtóval és ab­lakkal lássák el a magyar diákok otthonát. Hozzáláttak a kútfúráshoz, az alagcsöve- zéshez, a vízvezeték és csatorna készítéséi hez is. Folyik a munka lázasan, serényen, mert ezt a sok munkát julius 15-ig be kell fejez- ni, hogy azután a festők csinosíthassák ki a szobákat, de nekik is igyekezniük kell, mivel csupán két hét áll rendelkezésükre. Az internátus belső berendezését az ál­lam fogja adni, amire már Ígéretet tett az iskolaügyi miniszter. Minden remény megvan ahhoz, hogy az uj tanévre megnyílik a beregszászi ma- gyár internátus, modern, kényelmes otthonául szolgálva legdrágább kincsünknek, a magyar ifjúság­nak. waoimmsmsumM Ax alvilág Itta: HMRY LESLIE (35) A harmadik nap uj szenzációkat ígért. Meg­jelent a Hugh-streeti ékszerész, Mr. Turner a bíróság előtt. Ez a derék ember a londoni lapok­ból olvasott valamit az ügyemről és észbe ka­pott, hogy vájjon nem az a nő ül-e az edinburghi biróság előtt a vádlottak padján, aki mintegy két hete megfordult az ő üzletében és olyan két­ségbeesett igyekezettel akart elsózni egy pár ér­tékes brilliáns függőt? Föltevéséről szólt a CID- nek, amely hiába kutatott idáig az eltűnt éksze­rek után és most úgy kapott ezen a nyomon, mint egy falka eb. így került Mr. Turner a bi­róság elé. És vallott akkurátusán, mint a karikacsapás. Egyszeriben melegem lett és úgy éreztem, hogy a szénám nincs egészen rendben. Az extratura ugyancsak megbosszulja magát! Mr. Turner azzal kezdte, hogy április 27-én délelőtt tiz óra tájban belépett az üzletébe egy fiatal hölgy és egy pár fülbevalót akart eladni. Az üzlet egyébként sem ment valami jól, ezért nem akarta megvenni a függőket. — Ha az üzlet nem megy, a gyémánt olyan, kérem, mint a kavics, holt kő, — magyarázta meggyőzően a bíróságnak. A hölgy azonban nagyon magasztalta a kövek szépségét és egyáltalán nagyon rajta volt, hogy eladja a függőket, még akár valamivel áron alul is. Ez a mindenáron való eladási szándék keltette föl Mr. Turner figyelmét és alaposabban nézte meg az illető hölgy arcát, mint egyébként szok­ta megfigyelni az üzletébe kerülteket. Az éksze­rész kész volt akár eskü alatt is bizonyítani, hogy az eladni akaró hölgy azonos azzal, aki ott ül vele szemben a vádlottak padján. Képzelhetik, olvasóim, hogy milyen feszült fi­gyelemmel hallgatták ott valamennyien a vallo­mását. A zsúfolt teremben olyan csönd volt, hogy a mesebeli tü leesését is meg lehetett volna királynője REGÉNY hallani. Én pedig némán és mozdulatlanul hall­gattam Turner szavait. Makacsül meredtem ma­gam elé és amikor az elnök fölszólított, hogy álljak föl, nézzek a szemébe Mr. Turnernek és mondjam meg, ismerem-e őt, dacosan és kemé­nyen vágtam oda: — Nem, nem ismerem. Sohasem voltam a Turner ur üzletében, még a Hugh-streeten sem. Londonban nem is voltam benn ékszeres bolt­ban. Fülönfüggőt a házkutatáson és a motozás­kor nem találtak nálam. Nem is volt és nem is kínálhattam eladásra . . . Amikor a dolog idáig ért, Sir James Fenwick, aki idáig úgy tett, mintha nem is érdekelné mind­az, ami körülötte lezajlik, fölállt a helyéről. Már abból a mozdulatból, ahogy fölállt, látni lehetett, hogy valami nagy meglepetés készül s aztán szépen majd a markába nevet James barátunk. Sovány, csőrszerüen kiálló nagy orra fölött na­gyon kifejezően nézelődött, ha azon fondorko- dott, hogy valamelyik neki nemtetsző tanút le­szerelje. Ugyanezt tette most is. Úgy láttam, hogy bosszúsan méregeti végig az ékszerészt. Nem is kellett sokáig foglalkoznia vele, hama­rosan el is intézte. — ön nagyon hamar hajlandó esküt tenni, barátom, holott itt emberéletről van szó, — mondotta szemrehányó, fanyar hangon. —- Mondja csak, Mr. Turner, bejegyezte talán az üzleti naplóba a hölgy ottlétének az idejét? — Nem, kérem, dehogy jegyeztem, hiszen az üzlet nem jött létre ... — Van-e valami olyan emlékeztető támpont­ja, aminek alapján olyan biztosan állítja, hogy mikor járt önnél az a hölgy, aki az ékszereket akarta eladni? — Nincs, de . .. — Eszerint hát mivel tudja bizonyítani, hogy üt járt ez a hölgy? Ezt bizony semmivel sem tudta bizonyítani a kérdés-özöntől megriadt Mr. Turner. Sőt mint­egy húsz percig tartó szakadatlan faggatás után ráhagyta, hogy voltaképen nem is vette alapo­sabban szemügyre a nőt, hiszen nem is olyan szokatlan jelenség, hogy valaki pillanatnyi pénz­zavarában értéken alul kínál ékszert megvételre. Akkor nem is gondolt semmire a hölggyel kap­csolatban és csak most, hogy a tárgyalásról ol­vasott, ötlött az eszébe, hogy hátha ez a hölgy volt az ő látogatója? Ekkor a segédjével alapo­san megtárgyalta az ügyet, hogy mikor lehetett ott a fülbevalós nő? Alaposan átgondolták az egészet és úgy rémlett nekik, hogy a gyilkosság utáni napon ... * — Rémlett, rémlett, — csóválta a fejét szem- rehányólag Fenwick. — És ilyen rémlések alap­ján képes volt előállani és megnehezíteni egy ár­tatlanul vádolt nőnek a dolgát? Ha Fenwicknek az volt a célja, hogy ezt a fontos terhelő tanút -lehetetlenné tegye,' ezt nagyszerűen oldotta meg és célját teljes mérték­ben el is érte. Mr. Turnert nagyon sok bosszú­ság érte ezen a napon. Először tüzbe jött, majd egészen kikelt magából, végül teljesen elvesztet­te az önuralmát. Mikor végre kiment a teremből, Sir James Fenwick a diadalmas ember fölényé­vel foglalt helyet s újra készen állott egy újabb támadásra, mint az áldozatára váró ragadozó. A következő áldozat pedig Mr. Turner se­gédje volt, aki az elnök fölszólitására azokat is­mételte el, amiket már főnökétől hallott. A skót törvények értelmében egyetlen tanú sem lehet jelen a teremben, mig egy másik tanú kihallga­tása tart. Természetesen Mr. Macfarlane, az ír­nok is a folyosón várakozott, mig a főnökét hallgatták ki s következésképen nem is lehetett elkészülve arra a kelepcére, amit Fenwick állí­tott föl és amibe szerencsésen belepotyogoít őkigyelme is. Fejjel, ahogy mondani szokták s az ügyvéd úgy kiforgatta őt eredeti mivoltából, mintha csak egy kesztyűt fordított volna visszá­jára. Mr. Macfarlane ugyan nem veszitette el az önuralmát, mert sokkal szerényebb természetű volt, semhogy effélét megengedjen magának, el­lenben olyan reménytelenül belehuppant az el- lentrrtondások kátyújába, hogy vallomására nem lehetett megesketni s végül is anélkül távozott, hogy vallomásával tisztázódott volna a fülön- függős hölgy ottlétének az időpontja. Talán nemcsak én, hanem mások is átlátták Fenwick módszerének lényegét, amely abban ál­lott, 'hogy az egyes tanukat ellentmondásokba kényszeritette. Vájjon elég hatékony lesz ez a módszer? A védbeszéd valóságos mestermü volt. Az első legfontosabb kérdés az időpont tisz­tázása volt. amikor a bűncselekményt elkövet­ték. Mr. Dávid Graham látta utoljára életben Lady Campbellt és látta az ékszereket is. Este pontosan 8 óra 30 percig voltak együtt. Nos, a tanuk beigazolták, hogy Miss Crawford este 9 óra 10 perckor ott ült a Caledonian-expressz egyik elsőosztályu fülkéjében és Londonba uta­zott ... — Föltehető-e ezek után — fejtegette Sir Ja­mes —, hogy a közbeeső félóra alatt a vádlott, egy fiatal leány, bemehet észrevétlenül egy pa­lotába, ahol még mindenki ébren van, fölmegy Lady Campbell szobájába, anélkül, hogy bárki­vel is találkozna útközben, megfojtja az idős hölgyet, feltöri az ékszerszekrényt s SZután, mint aki a dolgát jól végezte, ugyanolyan észre­vétlenül tovább áll az ékszerekkel? Talán meg­tehette volna ezt egy férfi, egy hivatásos be­törő, de szent .meggyőződésem, hogy a vádlott fizikailag is képtelen volt egy ilyen fzörnyü el­szántságot igénylő büncselekméfcy elkövetésére. — Ami pedig a fölbontott mátkaságot illeti — folytatta mosolyává Fenwick —, lehet ugyan, hogy ez szívtelenség volt védencem ré­széről, de az a szerencse, hogy a törvény nem bünteti a — szívtelenséget. Ez nem bűncselek­mény. A vádlottnak sejtelme sem volt, amikot; ezt a levelet megírta, hogy milyen szörnyű csa­pás vár Mr. Dávid Grahamra, különben meg sem irta volna. Ezt ő mondta nekem. Éppen azért irta meg a levelet, mert hosszabb leíkiis- meretbeli töprengés után rájött arra, hogy még­sem követ el becsületes dolgot, ha szerelem nél­kül, tisztán az anyagiak kedvéért férjhezmegy Mr. Grahamhoz és igy mindkettőjük jövőjét megrontja. Tehát nem a vádlott szívtelenségé­ről, hanem becsületességéről tanúskodik ez a le­vél. (Folytatjuk.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom