Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-14 / 111. (3960.) szám
1936 május 14, csütörtök. 5 ítyty fccdat ismerős diáklányt pillantottam meg a május elsejei prágai kommunista népfelvonuláson. Gazdag szlovenszkói „kapitalista“ szülők: gyermeke, aki szociális lelkiismeretfurdalás nélkül költi él a maga 1000 koronás gázsiját s amellett az se okoz neki gondot, ha túlköltekezik, mert mindig könnyűszerrel talált a hiányra fedezetet. S erre állandóan szükség is van... Piros sáli hordott nyakában s kalaptalan fején szépen onduldbt fürtjeit bájosan lengette a májusi szél. Finom ballongumi esőkabátot hordott, ami csöppet sem feszélyezte abban, hogy részt ne vegyen a tömegkórusban és ne követelje világos nappal a nyílt uccán a „gazdagok“ megszorítását s a társadalmi igazságok érvényesítését. Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy hogyan egyezteti össze saját életét azokkal a fölirat okkal, amelyeket a vele együtt hömpölygő tömeg hangosan hordott. Mert olcsóbb lakást is követeltek ezek s nem tudom, vájjon eszébe jutott-e a ml gazdag lányunknak, hogy az ő központifütéses, hideg-meleg folyóvizes penzióbeli „diák“-szo- bája drága ugyan, de mégiscsak furcsa dolog lenne, ha ő ezt a kényelmet ezentúl olcsóbban szeretné élvezni. Magasabb fizetésekért is kiáltozott néhány fölirat; talán kevés a havi ezer fix? És olcsóbb létfenntartásért, jobb ruháért, több kenyérért is tűzbe jöttek a fe ■onulók; az említett diáklány egy előkelő prágai divatcégnél csináltatja ruháit, kávéházakban tölti napjait és a biztos és rendes étkezésen kívül gyakran telik finom éte- les-italos kiruccanásokra is. Ennek természetes következménye, hogy nem több ételre, hanem fogyókúrára van szüksége ... Levegőt, testedzést is követeltek egyes föliratok; nos, ezen a téren különösen jól el van látva a mi modern lányunk: sízik, teniszezik, úszik és unalmában a sportok legarisztokratiku- sabb ágának is hódol: a lovaglásnak ... Nem tudom, miként egyeztetik össze „forradalmi“ elveiket ezek a divatos „szalont‘-kommunisták saját életformáikkal. De ismerek többet közülök és tudom, hogy mennyire nincsenek ■még teoretikusan se tisztában azon eszmékkel, melyeknek szolgálatába vélik magukat állítom azáltal, ha fontoskodó beszélgetéssel töltik idejüket és tetszelegnek az „uj“ eszmék „haladó“ és „modern“ szociális gondolatok szajkózásával. Divatból, hiúságból, feltűnési vágyból, unalomból, beképzeltségből és főleg intellektusuk és modern világfelfogásuk fitogtatására nagyképüsködnek a kommunizmussal. S közben minden lépésük gúnyolja a szociális eszményt! Az önzés jellemzi őket, az üres egoizmus: kérkednek különb szociális világnézeti felfogásukkal, mert annyira hiú individualisták ezek a „kollektív“ lelkek, hogy nem bírják el az egyetemi tanulmányok „egyhangúságát“ a szorgalmas, szerény diákélet tömegszürkeségét. Mással nem tudván kitűnni, ilyen „elő- ■ kelő“ extravaganciákkal szórakoznak ezek ii proletár-barátok... És zsaroló, kizsákmányold 'kapitalisták ezek a gyermekek, mert felelőtlenül képesek költeni — nagyon gyakran proletarizálódó —- szüleik pénzét... embert láttam, aki vonakodott beszállni a liftbe. Nem értek hozzá ..., inkább gyalog megyek... — szabadkozott. •— Egy kor szelleme számtalan „kontaktus"- hói áll, ezek u kapcsolatok vezetnek el a dolgokhoz és gondolatokhoz. Érzések ezek, benne vannak az idegekben, sejtekben: érteni és érezni kell dr. Sárost gyönyörű pasz- szait, Perry káprázatos drivejeit, érzék szükséges a modern „erkölcshöz“ és „világnézet- hez“ is. Különös temperamentum kéü a carío- ca ritmusához, a saxofonhoz, bánjához, bizonyos mentalitást tételez föl a weekendezés és hogy a tipikusan technikai kor vívmányaiA magyarság pártjainak újabb parlamenti akciója a szlovenszkói és kárpátaljai hontalanok érdekében Hokky Károly szenátor törvényjavaslatot nyújtott be az állampolgárságról • Félszázezer hontalan várja az ügy méltányos rendezését Prága, imájus 18. A hontalanság problémája a legégetőbb és legsürgősebb kérdések közié tartozik, amely feltétlenül megoldásra vár. Szlovenszkén és Kárpátalján több mint fél- százezer azofknak a száma, akik a régi magyar joggyakorlat újabb, s a régitől eltérő magyarázata alapján állampolgárság nélkül vannak, pedig a legtöbbjük ibarminc-negyven éve, sőt igen sok ennél is hosszabb idő óta lakik ezen a területen. A magyarság pártjainak törvényhozói kezdettől fogva sürgették a kérdés rendezését s több alkalommal javaslatot is terjesztettek be ebben a tárgyban.. Még 1925-ben Szent-Ivány József nyújtott be egyszakaszos törvényjavaslatot, majd 1929-ben dr. Grosschmid Géza cs 1981-ben Hokky Károly. A múlt választási ciklusban a belügyminiszter ez utóbbi javaslatok bizottsági tárgyalása során kötelező Ígéretet is tett arra, hogy hamarosan beterjeszti a kérdés rendezését célzó kormányjavaslatot. Ez az ígéret azonban nem teljesedett. Legújabban a szenátus alkotmányjogi bizottsága is dr. Tuchányi Imre javaslatára ha- tározatilag szólította fel ismét a belügyminisztert az állampolgársági kérdés rendezésére. Hokky Károly szenátor a magyarság pártjai közös parlamenti klubjának megbízásából újabb javaslatot nyújtott be, amely a szlovenszkói és kárpátaljai hontalanok légiójának kívánságait van hiyatva kodifikálni. A javaslat — amely a szenátus hivatalos nyomtatványai között 174. szám alatt megjelent — bizonyára élénk érdeklődést vált ki a legszélesebb rétegekben, ezért teljes terjedelmében közöljük. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése ezt a törvényt hozta: 1. §• Mindazok a személyek, akik 1918 október 28-án magyar állampolgárok voltak, ezen a napon Sziovenszkó vagy Kárpátalja valamely községében laktak és az érvényben levií törvények szerint csehszlovák állampolgárságot, illetőleg más államban állampolgárságot nem szereztek, ezen törvény folytán szerzik meg a csehszlovák állam- polgárságot és úgy tekintetnek, mintha már í918 október 28-án a Csehszlovák Köztársaság állampolgáraivá váltak volna, az állampolgársággal járó minden jogigénnyel együtt. Az 1918 októer 28-iki belföldön való lakás tényét nem érinti az, ha valaki ez időpontban, vagy ezelőtt, vagy ezután kenyérkereset, tanulmány, gyógykezelés, katonai szolgálat, hadifogság, vagy más kényszerítő körülmény folytán külföldön tartózkodott. Kifejezetten csehszlovák állampolgároknak ismertetnek el azok is, akiket valamely község képviselőtestülete 1910 január 1-e és 1918 októ* bér 28-ika között vett fel határozatiig a község kötelékébe, az ittlakásra való tekintet nélkül. 2. §. A törvényes házasságban élő nők férjük, kiskorú gyermekek pedig atyjuk, ilyennek nemlétében anyjuk e törvény alapján megszerzett állam- polgárságát követik. Ha a férj, illetőleg az atya, ilyennek nemlétében pedig az anya, aki, ha életben volna, az 1. §. alapján csehszlovák állampolgárságot szerezne, 1918 október 28-ika után, de ezen törvény ha- tálybaléptének napja előtt meghalt, úgy az özvegy, illetőleg a gyermekek e törvény folytán ugyancsak megszerzik a csehszlovák állampolgárságot. 3. §. Az 1. és 2. §§. szerint megszerzett állampolgárság az 1918. évi október 28-iki lakás szerint illetékes járási hivatal által díj- és illetékmentesen igazolandó. 4. §. Azon személyek illetőségét, akik ezen törvény folytán szerezték meg a csehszlovák állampolgárságot, az 1920 április 29-én kelt 236. t. és r. gy. nál maradjunk: „fogás“, tapintás, a kor misztikus kontaktusa szükséges a rádió-tárcsa forgatásához, a telefon kezeléséhez, a gramofontű cseréléséhez, vagy a lift „gátlásnélküli” használatához... az öregek sokszor nem találják meg ezt a „kontaktust”, a fiatalok gyakran túlságosan. számú törvény 14. §-ában foglalt elvek alapján a belügyminiszter állapítja meg. 5. §. de még el nem intézett kérvények már a jelen törvény rendelkezései szerint birálandók el. 6. §. Az 1926. évi jullus 1-én kelt 152. sz. törvény hatályának megszűnte után a folyamatban levő, Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A javaslat indokolása Fenti javaslatukhoz szenátoraink a következő indokolást fűzték: Közismert tény, hogy az állampolgárság rendezetlensége folytán Sziovenszkó és Kárpátalja lakosságának igen jelentékeny része önhibáján kívül teljesen tarthatatlan helyzetben él. A trianoni békeszerződés 61. cikke értelmében a csehszlovák állampolgárság mindazon volt magyar állampolgárt megilleti, aki 1910 január 1-én valamely csehszlovákiai községben illetőséggel birt. Ugyanezt mondja ki az 1920. évi 236. sz. törvény 1. §-a is, azonban az illetőség kérdésének eltérő és téves magyarázata okozta a tarthatatlan jogi helyzetet. ■ A hatóságok és a legfelső közigazgatási bíróság ugyanis az illetőség igazolásához megkívánták annak írásbeli bizonyítását, hogy az illetőséget, illetve állampolgárságot kérő egyén 1910 előtt már valamely község kötelékébe kifejezetten, képviselőtestületi határozattal is, felvétetett. Ezen feltételek teljesítése a jelenlegi szlovenszkói és kárpátaljai lakosok közül soknak nem áll módjában, mert a régi magyar joggyakorlat egyáltalában nem kívánta annak írásos igazolását, hogy valaki valamely község kötelékéből kilépett és egy másik község kötelékébe felvétetett, hanem azzal a ténnyel, hogy valaki valamely községben 4 évig megszakítás nélkül lakott és ott a község terheiihez hozzájárult, minden külön alakszerűség ■nélkül az illetőséget elnyerte, — az olyan köz- tisztviselők és katonai személyek pedig, akik a községi adók viselésétől fel voltak mentve, olybá tekintettek, mint akik a községi adót megfizették. Ez a törvénymagyarázat és jogfejlődés ellentétes ugyan a volt osztrák területeken érIzüieti csuznál és ischiásnál, neuralgikus és arthritikus fájdalmaknál egy pohár természetes „Ferenc József" keserüviz, reggel éhgyomorra bevéve, gyorsan előmozdítja a gyomor és a belek működését s igen könnyű, lágy székletet, jó emésztést és kellemes közérzetet biztosit. Orvosi vélemények egyöntetűen dicsérik a Ferenc József víz rendkívül enyhe és jóltevő hatását vese-, hólyag-, prostata- és végbélba- joknál, továbbá sérvben szenvedőknél is vényben volt közigazgatási joggal, ámde minden életviszony rendezésének, s így az illetőségnek kérdése is csak az annakidején az illető jogterületen érvényben volt jog szerint bírálható el, tehát oly jogszabályt, amely a jelzett területeken 1918 előtt sohasem volt érvényben, irányadóul venni nem lehet, mert az az általános jogelvekbe ütközik. Ennek a felismerése alapján és a lehetetlen állapotoknak rendezése céljából jött létre az 1926. évi 152. sz. (lex Dérer) törvény, amely azonban ezt a kérdést nem oldotta meg. Ez utóbbi törvény ugyanis még az 1920. évi 236. sz. csehszlovák törvénynél is egy lépéssel hátrább ment, mert nem ismerte el csehszlovák állampolgárokul mindazon személyeket, akik 1910 január 1-én a mai Sziovenszkó vagy Kárpátalja területén illetőséggel bírtak, hanem csak igényt nyújtott az ezen törvényben felsorolt egyéneknek arra, hogy az állampolgárság megadását a csehszlovák hatóságoktól kérhették. Ez azért bizo* nyosfoku visszaesés, ment amire a trianoni béke- szerződés és a felhívott korábbi törvény szerint valakinek joga van, annak megadását nem is kell kérnie és még kevésbbé kell e jog megadásáért dijat és illetéket fizetnie. A lex Dérer az állampolgárság megadását csak azon volt magyar állampolgároknak biztosította, akik 1910 január 1-ike után. is mind a mai napig megszakítás nélkül a mai csehszlovák köztársaság területén laktak és más állam területén sem állampolgárságot, sem illetőséget nem szereztek. A törvénynek ez a rendelkezése egyrészt ellenkezik a békeszerződéssel, mert ez az állandó ittlakást nem kívánja, fizikailag pedig teljesíthetetlen, mert oly negatív bizonyítást igényel, amely ad abszurdum vivő, például a délamerikai államok, vagy apróbb szigetálla- mok bizonyítványainak a becsatolását is igényelhette. A lex Dérer továbbá egy csomó egyént, pl. a volt katonai személyeket, az annakidején a. fogadalmat bármi okiból le nem tevőket, valamint, akiket kiutasítottak, vagy államellenes magatartást tanúsítottak, kizárta azok közül, akik e törvény alapján az állampolgárságot kérelmezhették. Ez az álláspont jogilag nem tartható, mert az ipso facto és pedig az államfordulat következtében és annak folyományaként megszerzett állampolgárságtól ilyen kizárás stagnálásával jogszerűen senki meg nem fosztható, illetve a netáni büntetendő cselekmények csak a rendtörvény és a büntetőtörvény alapján büntethetők. A helyzeten javítani akaró törvény ezen és még egyéb hiányossága s homályossága az uralkodó 'bizonytalanságot tehát nem hogy megszüntette, hanem még fokozottabb mértékben növelte is. A törvény végrehajtása pedig még zavarosabb helyzeteket teremtett. A jelen törvényjavaslat az ilyképp előállott visszás helyzeten óhajt gyökeresen segíteni azzal, hogy mindenki részére, aki az államfordulat folytán idecsatolt területnek lakója, e terület idecsato- lásának természetes folyományaként az állam- polgárságot és illetőséget is megadja. Ezt a megoldási módot indokolja részben a saint-germaini kisebbségi szerződés 3. cikke is, amely szerint a csehszlovák állam köteles állampolgárokul elismerni azokat, akik e szerződés életbeléptetésének napján, 1921 julius 26-án illetőséggel bírtak Szlovenszkón, illetőleg Kárpátalján. A magyar jog szerint pedig ezen a napon illetőséggel bírtak mindazok, akik 4 év óta, tehát 1917 julius 2'6-ika óta valamely szlovenszkói vagy kárpátaljai községben laktak és adót fizettek. A saint-germaini szerződés szerint tehát ipso jure csehszlovák állampolgársággal bírnak. A jelen javaslat azonban az állampolgársági kérdés végleges megoldása céljából a méltányosság azon álláspontjára helyezkedik, hogy az állampolgárságot megadja mindazoknak, akik az államfordulatkor itt laktak és azóta is itt élnek. E méltányosság gyakorlására annál is inkább szükség van, mert az 1920. évi április 9-én kelt 236. sz. törvény 1. §-a 2. bekezdése alapján a volt német állampolgárok ugyancsak a lakás puszta ténye alapján szerezték meg a csehszlovák állampolgárságot, a volt osztrák államipolgárok számára pedig az 1924. évi március 26-án kelt 107. sz. törvénnyel becikkelyezett brünni szerződés könnyítette meg a csehszlovák állampolgárság megszerzését és így a csehszlovák köztársaság azon lakosainak, akik előbb magyar állampolgárok voltak, végül szintén ugyanazon feltételek mellett meg kell adni az állampolgárságot. •Szükség van erre azért is, nehogy a köztársaság fennállásának 18-ik évében még mindig tápot adjanak a köztársaság keleti országrésze lakóinak arra, hogy érezzék, bőgj* velük az államhatalom mostohábban bánik, mint a történelmi országok lakóival. Az állampolgársági kérdés méltányos és igazságos rendezése a mai súlyos nemzetközi helyzetben nagyban hozzájárulna a ma még &ok tekintetben hiányos belső konszolidáció megerősödéséhez. Harminchat szlovenszkói köiség választ junius 7-én Prága, május 13. Tegnap jelentette a PMH, hogy a kormány junius 7-re több csehországi, szlovenszkói és kárpátaljai községben irta ki a községi képviselőtestületi választásokat. Szlo- venszkón junius 7-én a következő községekben lesznek választások: Lőcse, Nagymihály. Ruttka, Brezó, Garamszécs. Sumjác, Ólmányfalva, Jeszenc, Komáromszemere, Alsódunaszerdahely, Beregszeg, Kasza, HodZovo, Bogya. Tany, Csalióközaranyós, Magyarbőd, Czabaj-Csápor, Alsócsitár, Helemba, Szőgyén, Hernádié', Bajmócapáti, Medne. Ivaehnó- falu, Darabos, Forgácsfalva, Lekenve. Felsővály, Radosorce (nagyszombati járás), Szárazhegy, Szepestamási, Zsitvagyarmat, Mellek, Hontfüzes- gyarmat és Nemesoroszi. Ezenkívül, mint jelentettük, Kárpátalján Técső és tizenhat község választja meg ugyancsak e napon uj községi képviselőtestületét.
