Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-21 / 92. (3941.) szám

Előfizetést Art évente 300. félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská A szlovenszkói és ruszinszkói magú arsás uiicei2, il emelet • Kiadóhivatal: ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. politikai napilapja •• telefon; 303-11. •• SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl, A lengyel miniszterelnök elhalasztotta budapesti útját Belpolitikai válság Lengyelországban Ellentétek Beck „ezredesi csoportja” és a kormánypárt más tagjai között • Az elkob­zott hivatalos lap ■ ■ • Általános sztrájk Lembergben, nyugtalanság az országban A budapesti utazásra néhány napon belül mégis sor kerül Varsó, április 20. Koscialkowski lengyel mi­niszterelnök — mint ismeretes — vasárnap reg­gel 7.30 órakor a lengyel fővárosból Budapestre akart utazni, de utazását az utolsó pillanatban lemondta. Vasárnap hajnali 3 órakor Varsóban hivatalos kommüniké jelent meg, amely közölte, hogy a miniszterelnök váratlanul megbetegedett és az utazás elmarad. Lengyel politikai körök­ben a budapesti utazás váratlan lemondása, to­vábbá az a körülmény, ahogy a lemondás tör­tént, nagy föltünést keltett, annál inkább, mert a miniszterelnök szombaton délután még meglá­togatta a köztársasági elnököt és személyesen részt vett a frontharcosok kongresszusának ülésén. Beavatott körök szerint az utazás elhaí- lasztását a váratlanul kiéleződött lengyel belpo­litikai helyzet okozta. A miniszterelnöknek föl­tétlenül a fővárosban kellett maradnia, ha meg akar birkózni a nehézségekkel. A belpolitikai helyzetet a múlt heti krakói, censztochovai és lembergi véres összeütközések élezték ki, továb­bá a ma kezdődött lembergi általános sztrájk és az az ellentét, amely állítólag a kormány és az úgynevezett ezredesek csoportja között keletke­zett. A nyugtalan ország A félhivatalos Gazetta Polska elkobzott ve­zércikkében megállapította, hogy a lengyel műm- kásság között egyre veszedelmesebb méreteket ölt a forrongás és a lakosság egyre nyugtala­nabb az országban. A lap a kormányt teszi fele­lőssé a helyzetért, mert a kormány „enged az el­lenzéki pártok zsaroló módszereinek" és igy aka­ratlanul előidézte a véres összeütközéseket. Az elkobzás utáni napon a Gazetta Polska bejelen­A válság legbiztosabb jele, hogy a Gazetta Polska eddigi kormánylap vasárnapi számát el­kobozták. A belpolitikai helyzet bonyolultságát mutatja, hogy ez a lap élesen megtámadhatta a kormányt a lembergi események miatt. A szer­kesztőség bejelentése szerint az elkobzott vezér­cikk a munkásnyugtalanságokkal foglalkozott. Ez az első eset, hogy a lapot Pilsudski hatalom- rajövetele óta elkobozták, s az újság általában hivatalos kormánylapnak számított. Állítólag Miedzinski és Matuscewski ezredesek sugalmaz­ták az elkobzott vezércikket, amely arra kény- szeritette a miniszterelnököt, hogy Varsóban maradjon. A lembergi véres események utáni na­pon a lap már azt irta, hogy a kormányt föltét­lenül át kell szervezni. A Gazetta Polska, az ez­redesek csoportjának lapja s a lap és a kormány között támadt konfliktusból világosan levonható az a következtetés, hogy a kormány kebelében belül súlyos ellentétek támadtak. A hivatalos lengyel távirati iroda közlése sze­rint a köztársasági elnök vasárnap Koscialkow­ski miniszterelnököt meglátogatta a miniszterel­nök magánlakásán. Állítólag Koscialkowski és az elnök között fontos tárgyalások folytak. tette, hogy birói utón keres orvoslást és nem nyugszik bele az elkobzásba. Varsóban hétfőn hírek terjedtek el a küszöbönálló kormányátala­kításról. A köztársasági elnök állítólag lemond és utódja Koniatowski eddigi földművelésügyi miniszter lesz. Miniszterelnökké valószínűleg Stinkowski tábornokot nevezik ki. A hétfőre összehívott rendkívüli minisztertanács hivatott tisztázni az eseményeket. Tavaszi Parlament Irta: Darvas János Érsekujvárott csoda történt. Összeült a Tavaszi Parlament, de az indulásnál kitűnt, hogy a meghívottak elmaradtak. A hivata­los kiküldöttek számát magasan fölülmúlta a legitimáció nélkül megjelent „megfigyelő­ké.“ Szinte úgy látszott, hogy ez a kultur- konferencia a megfigyelők parlamentjévé alakul át. És valóban a kulturegyesületek kongresszusa helyett a kulturmunkások kongresszusa lett. Az indulás bizalmatlansági légköre töké­letesnek látszott. Egy azonban már az első pillanatban bizonyos volt: hogy a fontos és népes kulturegyesületek elmaradása inkább szervezéstechnikai, mint politikai okokra vezethető vissza. A rendezés sikere iránti kétely volt a bizalmatlanság főoka. Mert olyan szervezet rendezte, amelyet fiatal volta miatt kulturéletünk nem ismerhetett eléggé. Ez lehetett az oka legnagyobb egyesületeink: a SzMKE, a Kazinczy Tár­saság, a Toldy Kör elmaradásának. Szemé­lyi szempontok is voltak: ezért tüntetett tá­volmaradásával például a Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Politikai is: ezért nem jöttek el az első napon a szo­ciáldemokrata színezetű munkásakadémiák. F^litikumtól félt a Járási Közművelődési Testületek Országos Szövetsége is. De e bizalmatlansági légkör, amely az első per­cekben megülte a tárgyalási termet, rövide­sen fölolvadt, amikor kitűnt, hogy a kikül­döttek és „megfigyelők" csak a lényegre: a kulturális munka sikerére fektetik a súlyt. S bebizonyosodott, hogy a kulturparlament- ben nincs politikai elválasztó vonal a kul­turális jobboldal és baloldal között, nincs osztályönzés a polgári kulturmunkások és a munkássorban élő kulturemberek között. A felszólalásokból egyre egyetértőbb egy­hangúsággal kitűnt, hogy a magyar kultú­rára való éhség szent szükséglete a ma­gyar kultúra ápolásának vágyában testvér­ré avatja minden társadalmi osztály kultur- munkását. A magyar kultúra múlt értékei­nek tudata és a magyar nyelv és művelő­dés jövőjéért való aggódás közös munka- vállalásra késztette az urikaszinók magyar­jait a proletár kulturmunkásokkal. Politikai szemmel nézve elképzelhetetlennek véltük volna csak egy nappal is előbb, hogy ily politikai szélsőségek találkozása mellett ez a konferencia pozitív érintkezési pontokat találhasson és pozitív eredményeket mu­tathasson föl. Hiszen a legtávolabbi világ­nézeti végletek találkoztak itt, a keresztény katolikus világnézetű prohászkásoktól a for­radalmi marxisták proletár ideológusaiig. És mégis megtörtént a csoda. A csonka kulturparlament légkörében győzött a kö­zös pozitívumok keresésének módszere és megtalálták a közös magyar alapot. Nem uj az itt alkalmazott módszer, nevezetesen a közös pozitívumok keresésének módszere, — amit Esterházy Lujza fölszólalása tett meg a tanácskozások vezérlő gondolatává —, de az az uj. hogy a magyar munkásság marxista része kulturális téren először nyúj­tott kezet a polgári magyarságnak. Nem uj a cél sem, amit a kulturmunka és a társa­dalmi szervezés legvégső céljaként hangsú­lyoztak, nevezetesen hogy a végcél az ősz- tálytagozódástól mentes szociális érzéssel áthatott magyar társadalom, de szinte re- velálóan hatott, hogy ezt jobboldalról sze­gezték le. A magyar közösség megterem­tette a lélektani alapot a produktív munka lehetőségére és mindenki kerülte a zavaró, elválasztó mozzanatok kiemelését és csak a kulturális munka módozatairól beszéltek. A kölcsönös tárgyilagosságon utólag a részt­vevők is elcsodálkoztak, úgy hogy egyik résztvevő csak azzal a paradoxonnal tudta jellemezni a helyzetet, hogy a baloldaliak bizonyára jobboldali beszédeket mondjak, a jobboldaliak pedig baloldali beszédeket, csak igy jött létre az egyetértés. E tréfás jellemzés mögött nagyjelentőségű tény hú­zódik meg, az a tény, hogy kisebbségi kul­túra síkján létrejött a magyarság egység­frontja. Ez a kulturális egységfront befelé a kölcsönös megsegítés elvét: a kulturszer- vezetek munkájában való viszonosságot je­lenti, kifelé az együttes föllépést, ha valami­kor a magyar kisebbségi kultúra érdekeiért manifesztációra lesz szükség. Bármennyire csonka is volt az érsekuj- vári kulturparlament a hivatalos képviselet nézőszögéből, kétségtelen, hogy eredményei a kisebbségi etika szempontjából értékes po­zitívumot jelentenek. A deklaráció elfogad­ható a szélső jobboldalnak és szélső balol­dalnak. urnák és proletárnak, katolikus. protestáns vagy izraelita vallásu magyar­nak, minden szociálisan gondolkozó jóaka- ratu embernek egyaránt. S ez a kulturösz- szefogás fontos újdonsága kisebbségi éle­tünknek. Ehhez hasonló jelenséget csak Petrogalli idejében láttunk, amikor Petro- galli a magyar kisebbségi iskolák megmen­tése érdekében közös szónoki pódiumra tudta állítani a magyar kisebbség vala­mennyi politikai frakciójának reprezentán­sait. A közös kisebbségi sorstudat, a ki­sebbségi öntudat ébredésének egyik jelen­tős dokumentuma az érsekujvári deklaráció. A kulturmunkások egységfrontja nézetünk szerint nem véletlen és nem alkalmi jelen­ség. Szükségszerű fejlődési fok a kisebb­ségi magyar nép nemzeti fejlődésében: az osztály-alapról népi alapra való helyezkedés magasabb foka. A kisebbségi nemzetdarab nemzeti öntudattal biró nemzetiséggé kezd Szerveződni, osztályai szükségszerüleg kö­zelebb kell hogy jöjjenek egymáshoz, köze­ledniük kell az osztálytalan egységes ki­sebbségi magyar társadalom eszméje felé. Darwin annakidején leszegezte, hogy az élet legegyetemesebb törvénye az életharc, a mindenek harca mindenek ellen. Egye- dek harca egymás közt, Marx tudatosítása A lengyelországi eseményekkel kapcsolatban a csehszlovák sajtóiroda a következőket írja: — Az elmúlt napok eseményei uj fényt vetnek arra a zavarra, amely a lengyel kormánytábor­ban Pilsudski halála óta keletkezett. A kormány- tábor bizonyos elemei, főleg azok, akiket az ez­redesek csoportjának szoktak nevezni, kitarta­nak az eddigi politika mellett, miig a kormány­tábor másik részében olyan áramlatok erősödtek meg, amelyekhez Koscialkowski miniszterelnök, Kwiatowski helyettes miniszterelnök is csatla­koztak s amelyek a jobboldali és a baloldali el­lenzék csoportjaival akarnak együttműködni. Az ezredesek csoportjának főképviselője a kor­mányban, mint ismeretes, Beck külügyminiszter. — Vasárnap nagy feltűnést keltett a lengyel frontharcosok kongresszusának egyik határoza­ta, amelyben a frontharcosok Pilsudski szelle­mében működő uj kormánypárt fölállítását kö­vetelték. A viszonyok végleges tisztulását álta­lában Rydz Smigly és Sosnowskj tábornoktól várják, mert e két férfi, mint a lengyel hadsereg képviselője, nagy befolyással rendelkezik. Ha a küzdelem a kormány kebelén belül eldől, ak­kor tisztázódik az a kérdés is, vájjon a mérsé­kelt ellenzéki pártok együttműködésével uj ala­pokra helyezhető-e a lengyel bel- és külpolitika. — Az ország minden részén lázas izgalom uralkodik és a kormány nem tudja, vájjon az erőszak alkalmazása nélkül úrrá lehet-e a nyug­talanságon. A szocialista szakszervezetek az áp­rilis 16-i tüntetés véres elnyomása ellen tilta­kozva, huszonnégyórás tiltakozó sztrájkot hir­dettek. A sztrájkot Lembergben következetesen keresztülvitték. A villamoskocsik és az autó­buszok nem közlekednek. Ezzel szemben az üz­letek nyitva maradtak és a közérdekű vállala­szerint egyúttal osztályok harca osztályok ellen. De ez csak egyik fele az igazságnak. Kropotkin ugyanis kimutatta, hogy ugyan­ilyen egyetemes nagy élettörvény a kölcsö­nös megsegítés törvénye is. A támadás élet­törvénye mellett a védekezés törvénye. Sőt azt is kimutatta, hogy csak azok a fajok maradnak fenn, amelyek a kölcsönös meg­segítésnek, a kollektív életnek a törvényeit erősebben tudatosítják magukban s aszerint rendezik be életüket. Nekünk mint kisebb­ségi népnek mindenkinél nagyobb szüksé­günk van arra, hogy a létfenntartás eme nagy önvédelmi törvényét betartsuk és kö­vessük. A kulturmunkások megértésének példája öröm és intelem ebben számunkra. Öröm, mert a magyar kulturközösséghez való tartozás tudata végre behatolt abba a néprétegbe, amely eddig nemzetietlen és nemzetellenes dogmák fogságában volt és intelem arra, hogy az osztályok közeledé­sét, a magyar testvériség gondolatát a ki­sebbségi élet minden terén szolgálnunk kell. Keresnünk kell a magyar népért élő és dolgozó jó magyarok összefogását. Ehhez a munkához munkatársul hívunk minden szo­ciális felelősségű, jószándéku magyart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom