Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-12 / 86. (3935.) szám

’ 1936 ftprflla 12, vasárnap, nwHBMHni 19 R halálból élet lesz Irta: Endreffy János evangélikus lelkész K fefe kínai hivatalnok a gép pontosságával Igyekezett hivatalába. Megszokta a rendet és vallotta, hogy az élet nem az örömök paradi­csomáért van, hanem azért, hogy dolgainkat pontosan elvégezzük — a sírig. Amit magán hordozott, az egyénisége ennek a gondolatnak a megtestesítője volt. Ki hitte volna, hogy a kis kínai gépembernek lelke is van? Lelke, mely ott játszadozott most mandulavágásu szemei táján, az igaz, hogy a szomorúság komor gyász­indulójával. Sam Lee kinai könyvelő nem novella-alak, hanem történeti személyiség. Hivatalát San Francisko egyik negyedében látta el. Ami itt következik, a legigazabb történet. léptél vele személyes érintkezésbe, ha halálát nem vonatkoztattad önmagadra, akkor hiába minden, akor az üdv előtt zártad be lelkedet. Hiszen, ha te is ott lettél volna, akkor te is ho- zsannáztál volna és amint fordult a szél, te Is kiabáltad volna: feszítsd meg, feszítsd meg! Te ugyanaz az ember vagy, aki Jézust halálra ítélte. Az a néhány évszázad, ami köztünk áll, semmit sem változtat a dolgon. A mai ember épp oly jellemtelen, mint a régi, ha érdekről, vagy megfélemlítésről van szó. A mai ember épp oly aljasul vedlik át hozsannából feszítsd meg-be, mint a régi. Semmi különbség. Az alap- természet nem változott Nem az akkori emberek a bűnösek, akik Jézust halálra ítélték, hanem az örök ember a bűnös, akik újból és újból halálra Ítélik a Krisztust Tegnap, ma és holnap. Te sem vagy kivétel az örök emberből. Te sem tudtál volna dacolni a hatalmas főpapok és fa­rizeusok terrorjával, te sesn vállaltad volna az egyéni kockázatot különvéleményedért mert esetleg a három keresztfa mellé fölállították volna a tiedet is negyediknek, hogy a bűntett feldicsérését csirájában fojtsák meg. Ne hidd azt, hogy neked nincs részied a Krisztus megfe­szítésében, ha már egyszer embernek születtél. Nem idegen bűn az, and a keresztfa körül pök- dös és csufolódik, ma is él az emberi szivekben. Ne felejtsd ed azit sem, hogy az ártatlan Sam Lee halála életet hozott a bűnös testvérnek. A halálból élet lesz, a buzaszem halálából arany­kalászos róna és mindennapi kenyér. Mennyi buzaszem halálát nyeled le egyetlen falat ke­nyérrel! Gondoltál-e arra, hogy mennyi élet tá­madt a Krisztus halálából? Nézd végig a tör­ténelmi századokat, homlokzatűkön ezt a fel­írást olvashatod: a halálból élet lesz, a nagy­pénteket husvét követi. Krisztus áldozati halála nemcsak egyeseknek, hanem nemzeteknek lett az élet, a föltámadás forrásává. Nem tagadhat­juk le azt a történelmi igazságot, hogy Krisztus halálából élet támadt századokról századokra. Ne zárd el szivedet a kegyelem forrása elöl. * N Fogadd el alázatosan Krisztus áldozatát. Em­ber: kegyelemből élj, Isten előtt érdemed nincs. Ne mondd azt, amit az a szerencsétlen északi próféta, Strindberg hirdetett: „Több mint egy esztendeje üldöz már a Meg­váltó, akit nem értek és akinek a segítségét fölöslegessé szeretném tenni azzal, hogy ma­gam akarom cipelni a keresztemet, ha lehetsé­ges, mert megmaradt még bennem valamicske a férfi büszkeségből, amely visszariad attól a gyávaságtól, hogy áthárítsa saját hibái terhét egy ártatlannak a vállára.* Ne tedd fölöslegessé a Megváltó segítségét, ne akard magad cipelni a keresztet, ne beszélj férfibüszkeségről, ne beszélj gyávaságról, mert a hit a legnagyobb hősiesség, amellyel diadalt aratunk, de nem a mi erőnk, hanem egyedül a Krisztus érdeme árán. Még Tagore is koldusnak nevezi az embert és bolondnak tartja azt, aki önön ajtaja elé járul könyöradományokért. Já­rulj a Krisztus ajtaja elé és ő behív a királyi lakomára. Mert ö a te Testvéred és meg akarja menteni a lelkedet Azt akarja, hogy halálából életünk legyen. Sam Lee a nevezetes reggelen is mosolygós, mint mindenkor. Mosolyog, ha rózsaszínű köd ereszkedik a lelkére és mosolyog, ha a szivét saskeselyük tépik. Főnöke elé áll és kéri az elbocsátását. A főnök ur nem akar hinni a füleinek és nem akar­ja felfogni azt, amikor egy-egy állás elnyeré­séért embervér is folyik, valaki eldobja magá­tól a mindennapi kenyeret. Megkérdi tőle, hogy talán nem volt megelégedve könyvelői állásá­val, vagy magasabb fizetést akar kérni? Sam Lee megnyugtatja főnökét hogy állását igen szerette, fizetésével pedig teljesen meg volt elé­gedve. Hát akkor miért mond föl? A kinai hi­vatalnok zavarba jön és nem akarja a titkát elárulni. Minden élet titkokat rejteget legme­lyebb rétegében és az ember végső elemzésé­ben — érthetetlen titok. Főnöke jóságos szavai után Sam Lee vallani kezd. Él egy testvére Kínában, aki bűnt köve­tett el és ezért halálra Ítélték. Négy hét múlva lesz a kivégzés. Haza akar utazni, mert gyötri őt testvérének bűnös lelki állapota. Ily készü­letlenül nem állhat az Isten itélőszéke elé. Bűn­nel terhelten, szennyesen és véresen. Előbb rendeznie kell lelkét, mielőtt meghalna. Hogy testvérének ideje legyen megtérni, Istennel meg­békélni, uj életet kezdeni, ezért föláldozza ma­gát testvéréért és kivégezteti magát. A kinai törvények megengedik azt, hogy valaki a bű­nösért meghaljon. A helyettes halál megenge­dett dolog Kínában. A sanfranciskoi üzlet főnöke döbbenetes erők mélységét látta megnyílni. Vannak üzlet fölött, pénz fölött, élet fölött álló rejtelmes hatalmak, miknek létezéséről oly ritkán értesül az ember. Szunnyadnak az ember lelkében alvó vulkáni­kus erők, hősök, szentek, királyok és jaj hogy dong a föld, ha egyszer ezek az előkelő idege­nek kinyitják szemüket és leszállanák fejedelmi nyoszolyájukróL Sara Lee lelkében kinyílt a Krisztus szeme és szelíden azt mondta neki a Megváltó: Nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő testvéréért! Úgy szeressétek egy­mást, ahogy én szerettelek titeket: önfeláldozó szeretettel. * És elment a kinai hivatalnok, hogy négy hét múlva meghaljon bünbeesett testvéréért. Kivég­zése előtt csak azt kérte megmentett testvéré­től, hogy a lelkére vigyázzon, hozza rendbe ügyét Istenével és higyjen a Jézus Krisztusban. Aztán lehullott a feje a hóhér bárdja alatt. Ez a szeretet olvasztotta le a bűnös testvére szivé­ről a jégkérget, ez a szeretet égette, perzselte továb ba lelkét — a megtisztulásig. Testvéré­nek ártatlanul kihulló vére elvezette őt Jézus­hoz, aki meghalt bűnös testvéreiért. Krisztusnak testvére az egész világ és benne minden ember. Krisztus nem birta nézni, hogy bűneinkben haljunk meg, rendezetlen lélekkel álljunk meg az örök Biró széke előtt. Kegyelmi időt akart szerezni nekünk a megtérésre és újjá­született életre. Bűneink miatt mi érdemeltük meg a keresztfát és ö áldozatul adta magát érettünk. Golgota a helyettes elégtétel mennyei szimbóluma és véres isteni valósága. A Golgota szörnyű vádoló beszéd ellenünk, de egyúttal annak az isteni igazságnak a kinyilatkoztatása is: így szerettelek én titeket! A nagypénteki kereszt fényében ismerd meg önmagadat: te vagy Sam Lee bűnös testvére. Bűneidet akár bevallód, akár tagadod, akár bíborba öltözteted, az mindegy, mert a te bű­neid halálra ítéltek. Lehet-e nagyobb halál, le­het-e sötétebb halál, mintha az istennélküliség csikorgó, havas éjszakájában bolyongsz, rende­zetlen lélekkel, Istennel harcban állva, vagy róla teljesen megfeledkezve? Sok élő halott és sok halott él évezredek múlva is. De ne csak magadat ismerd meg Sam Lee bűnös testvére, hanem ismerd meg önfeláldozó nagy Testvére­det is, akinek Jézus Krisztus a neve. Nem égeti, nem perzseli a lelkedet Testvéred ártatlanul ki­hulló vére? Gly durva vagy, hogy már érezni sem tudsz? Miért hagyod el úgy magadat, hogy meghal benned a jó és él a gonosz? Tekints a golgotái keresztre: a te Testvéred te éretted imádkozik ott, a te lelkedet szomjazza, amikor igy szól: szomjuhozom, te éretted töviskoronás a homloka, te éretted leheli ki a lelkét! Ha nem Húsvéti beszélgetés Schubert Tódorral a szlovenszkói magyar kultúra útjáról, a kisebbségi kollégium létesítéséről s a generációs problémáról Léva, husvét hetében. Schubert Tódor a szlovenszkói magyar kul­túráiét egyik vezető egyénisége, ö a szloven­szkói magyar kultúra egyik legkiválóbb diplo­matája, — nem túlzás, ha ezt a kefejezést hasz­náljuk: ama kevesek közé tartozik, akit pártállás és világnézeti különbség félre- tevéscvel tekintélynek ismernek a szloven­szkói közéletben, a kisebbségi magyarság kulturális életében. Időszerűnek tartottuk, hogy Schubert Tódort megszólaltassuk a szlovenszkói magyar kultúr­áiét néhány fontos kérdése felőL (— Mi az oka annak, véleménye szerint, hogy egyidő óta annyira uralkodnak a kultur- kérdések a szolovenszkói magyarság minden­napjában?) — Véleményem szerint részben a Szloven­szkói Magyar Kulturegyesület (a SzMKE) re­organizálásával kapcsolatos nagyobbarányu uj- jászervezési munkák, másrészt a Járási Közmű­velődési Testületek megalakulása, illetve az idevonatkozó törvények kiadása, az azokkal való megismerkedés tényei ráeszméltették a ma­gyarság vezetőrétegeit a tizenhétéves mulasztá­sokra. Mintha ezeket a mulasztásokat (melyek azonban nem csupán a magyarság részéről tör­téntek) akarnánk pótolni. Valami nagy fellendülés, érdeklődés van az egész kulturvonalon. Kisváros, nagyváros: a kulturélet szükségességét hangoztatja. Mint­ha itt akarná önmagát megtalálni a magyar­ság. A nagy fellendülést mutatja a most megalakult Kisebbségi Társaságnak közeljövőre hirdetett Tavaszi Parlament nevű összejövetele is, azon­kívül pártállás nélkül az egész szlovenszkói saj­tóban megjelent cikkek tömege s a meglévő egyesületek erőteljesebb működése. A magyar ember életereje ebben a működés­ben érvényesül, mondhatnám, itt éli ki most magát a szlovenszkói magyar. Sokan nem éppen helyeslő szemmel nézik ezt a zűrzavarosnak látszó nagy igyekezetei, mond­ván, hogy „elég meglévő keretünk van, igye­kezzünk ezeket betölteni elébb!" Akik igy be­szélnek, azoknak sokban igazuk van. Annyival is inkább, mivel látjuk, hogy az újabb alakula­tok eddig nagyon rövidéletüek voltak s látszó­lag nem sok eredménnyel működtek. De állapít­suk meg az igazság kedvéért, hogy a rövidiéletü kezdeményezések is jótékony hatással voltak a szlovenszkói ma­gyarság szellemi életének fejlődésére. (— A járási közművelődési testületek?) — Érdekes volt a járási közművelődési testü­letekkel szemben elfoglalt kezdeti álláspont is. A SzMKE versenytársát látták ezekben. Ma már kialakult az a vélemény, hogy a két intézmény egymást kiegészíti. Azonban fel­tétlenül idő kell hozzá, amíg az eszményi el­gondolást a helyes gyakorlati módszer kö­vetni fogja. Nem külön-külön kell dolgozni, hanem együtt. (— Hogy dolgozzék össze a kettő?) — A Járási Közművelődési Testület az szerv. S ez legyen összekötő szerv a népi kultúrát ter­jesztő SzMKE, vagy egyéb más hasonló egye­sület és a hatóságnak, a törvénynek paragrafu­sai között. A SzMKE: ez egyesület, törvényes alapszabályokkal, tagokkal, tagdíjjal, megálla­pított működési programmal, a Járási Közműve­lődési Testület összefogó és segítő szerv, amely az egyesületeken keresztül dolgozik. De nem öncélú sem egyik, sem másik. Törekedni kell arra, hogy mind a kettő meg­alakulhasson egyidőben, egy helyen. A helyes munkamegosztás elve alapján kell dolgozniok. (— Mi még a SzMKE feladata ezek szerint?) — A SzMKE-nek az előbb említett feladatok mellett hasonlóképpen nagyon fontos feladatául tűzném ki a demográfiái, sőt szociográfiái adat­gyűjtést. Ezeknek az adatoknak tudományos feldolgo­zása aztán a Kisebbségi Társaság feladata lenne. (— Mit jelent a munkamegosztás a szloven­szkói kulturélet gyakorlatában?) — A „nagy kulturkáoszban", ahogyan a mai állapotot nevezném, egész Szlovenszkón ugyan­azt az elvet kellene keresztülvezetni, amit én itt Léván már évek óta igyekszem megtenni: a munkamegosztást az egész kulturális vonalon. Miért? Mert még nagyobb egyesületek sem találják meg pontos munkakörüket mindig és sokszor éppen ezáltal zavarólag hatnak egymás mun­kájára. Például Léván úgy van, hogy a Kaszinó tisztán művészeti, irodalmi, zenei előadásokat rendez, a járási közművelődési testület tudományos elő­adásokat tart, a SzMKE pedig a város összma- gyarságának érzelmi világát foglalkoztató na­gyobb ünnepélyek és reprezentatív rendezését követi. (Dalosünnepély, Rákóczi-ünnep, Gyön­gyösbokréta.) A Katolikus Kör és a Keresztény Munkásegylet műkedvelő szinielőadásokban tű­nik ki. A falvakban természetesen egyszerűsíteni kell ezt a munkát s úgy kell történnie, hogy a kul- turfeladatok teljesítését a Járási Közművelő­dési szervek támogatása és szorgalmazása mellett a SzMKE végezze. Ezzel kapcsolatban kell kifejezésre juttatnom, hogy a SzMKE nem önmagáért való, nem ön­célú egyesület, hanem a kisebbségi magyarság népi kultúrájának fejlesztését, régi hagyomá­nyainak megőrzését, a magyar kisebbségi szel­lem kiépítését célozza. Külön, önálló „szlovenszkói magyar kultúra" még nincs és ha esetleg van is csekély mére­tekben, az legfeljebb külsőségekben jut kife­jezésre. Nekünk, szlovenszkói magyaroknak is, mint végeredményben az erdélyieknek, vagy a vajda­ságiaknak is, a „magyar kultúrát" kel ápol­nunk, minden külön részletjelző nélkül... (— S miért csak „népi kultúráról" beszé­lünk a legsűrűbben? A polgárság kulturális tá­mogatása nem szükséges?) — Ennél a kérdésnél Makkay Sándor erdélyi református püspökkel felelek: „Egész lelki és szellemi életünknek, kultú­ránknak vissza kell hajolnia a népiélek mély­ségébe és onnan kell öntudatra hoznia, kimű­velnie és a világ előtt is megmutatnia mind­azt, amiért joga van élni a magyarságnak!" Tovább igy szól még Makkay: „ Az intellek­tuális pályán maradtak, vagy leendők kis sere­ge nemzeti jelentőséget csak mint a nemzetért élő, a nép közt élő, a népet szolgáló, vezető réteg nyerhet. A tulajdonképpeni értéket, mint nemzeti lelkü- letet és jellemet a nép hordozza, az intelligencia pedig a felelősséget hordozza ezekért az érté­kekért!" Ebből önkéntelenül is azt a következ­tetést kell levonni, hogy nekünk a felelősségteljes vezetői gárdát kell kinevelnünk. Szerény véleményem szerint a főiskolás városokban, Prágában, Bmimben, Pozsonyban kisebbségi tanfolyamokat kelle­ne szerveznünk, amelyeknek hallgatását a menzakedvezményeket élvezők részére köte­lezővé kellene tenni. E tanfolyamokon a kisebbségi védelmet szolgá­ló nemzetközi jogot, a kisebbségvédelem belföl­di jogait, az idegen államok 'kisebbségi jogai­nak ismertetését kellene tanítani, de emellett a kisebbségi demográfiát, a szövetkezetek elmé­leti és gyakorlati ismeretét is. Kötelezővé kellene tenni a főiskolások részére az egyetemi könyv- tártanfolyamok elvégzését. E tanfolyamból idővel kiépíthetnénk a ki­sebbségi magyar kollégiumot, amit olyanféle- képpen gondolnék megoldani, mint az például a magyarországi bölcsészeti hallgatók számá­ra, természetesen más vonatkozásban, az Eötvös kollégium. Ez a kollégium hivatva volna a kisebbségi magyarság vezérférfiainak utánpótlását szolgálni. Mindenesetre nagyban hozzájárulna az ilyen kisebbségi magyar tanfolyamok tartása s az elitvezetést szolgáló kisebbségi kollégium fel­állítása a főiskolások nemzeti tévelygéseinek megszüntetésére, egy egészséges magyar köz­szellem kialakulására. Vallja magát bátran minden diák magyar­nak, ha annak született! (— A lévai kaszinó hetvenötéves jubileumá­val kapcsolatosan?) — Igaz, hogy a Kaszinó neve ma már anakro­nizmus, de meg lehet tölteni élettel, tartalommal ezt az egyesülést is és egy-egy messzeható élet- megnyilvánulás, mint például a mi 75 éves ju­bileumunk, hiztatólag hat a többi kaszinóra is, valamint a régi társasegyesületekre. Fontosnak vélem azt, hogy a fiatalság igyekez­zék a régi és ma alvó intézményeket a magyar­ság részére megmenteni azzal, hogy megértés­sel az idősebb generáció szokásai, igényei iránt, fokozatosan uj tartalommal és élettel töltse meg az intézményeket Ne tekintsék a társa­dalmi intézményeik feladatául ma kizárólag a társas együtdéfcet, szórakozást, hanem ipar­kodjanak a változott viszonyoknak megfelelő- leg az intézmények kulturális oldalát is ki­domborítani. (—Lát-e Schubert Tódor generációs problé­mát Szlovenszkón?) — Ez ma már túlhaladott kérdés. Úgy érzem, hogy ez a probléma az idők mú­lásával teljesen megszűnt. Ifjúság és idősebb generáció egyaránt a szlovenszkói magyar ki­sebbség jobb életlehetőségeiért dolgozzék, egymásban hízva, egymást becsülve, szeretve, vállvetett munkával. Ez a legszebb „generá­ciós feladat" s ebben minden nemzedék talál - kozhatik. S ki akar mást? Húsvéti beszélgetésünk itt bevégződík. A vál­lalt feladat azonban nem. S ha a vállalt fel­adatok valóravá'ltását tekintjük: ebben a munká­ban Schubert Tódor fiatalos erővel, nem szűnő lendülettel ma is előljár s elmondhatjuk, hogy a legszűkebb családi körében immár nagyapa Schubert Tódor a tágabb értelmezésben vett szlovenszkói magyar családnak még ma is egyik legfiatalabb s legaktívabb embere ... (szv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom