Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
20 towjmMag^arhirlaií 1936 áprIBs 12, vasárnap* ' A budai VátU&jjfy titkai... A magyar főváros tegelőketőbb negyedéi hatalmas kiterjedésű barlang- rendszer aknázza alá ■ ■■ A feltárás alatt levő barlangok Budapest uj idegenforgalmi tényezői ■ Úgyszólván minden ház alatt barlangüreg van Budapest, április 11. Budapesti szerkesztőségünktől.) A budai Várhegy a magyar történelem legkimagaslóbb színhellyé, a magyar főváros legelőkelőbb negyede, az utóbbi időben ©okát beszéltet mágiáról. Nyugati oldalán megindult a föld, hegycsuszamilás állott be és aiz érdekelt terület lakossága bizony aggodalom- mail gondol arra, nem következik-e be nagyobb katasztrófa, mint amilyen néhány esztendővel ezelőtt Lyon városában történt? Geológusok és építészek szakszerű vizsgálattal igyekeznek anegáliaipiitajni a baj okát és elhárítani a veszedelmet. A riportesemény mögött tehát alapjá- bán egy tudományos probléma rejlik és a budapestiek mostanában különös érdeklődéssel tekintenek a magasba emelkedő sziklatömbre. Vájjon milyen titkokat rejr magában? És mostanában fedezik fel újból azokat a sziildabar- laingokait, amelyeket a tudományos munka öt esztendővel ezelőtt kezdett feltárni. A budai Várhegyein lévő sziklaibarlangok ma már Euirópa- szerte ismert tudományos nevezetesség, ha igen sok pesti ember is van, aki talán még most sem tud róluk, A íöröhpmcék Nem most fedezték fel őket, régóta tudnak róluk. Sokak előtt volt ismeretes, hogy a házak, uccák és terek alatt mélyreinyuló és emeletesen egymás fölé henyezkedő pincehelyiségek vannak. Általános volt a felfogás, hogy ezek a pincék messzire elnyúló alagutak, melyek nemcsak a Várhegy területére, hanem a magyar székesfőváros határán túl is elvezetnek és titkos' helyeken nyílnak. Ezeket az alagutakat állítólag a törökök vájták ki budavári uralmuk idején, hogy háború esetén a Várban fölhalmozott kincseket, élelmet és lőszert bennük elraktározzák és legrosszabb esetben ebben a pinceutvesztőben elrejtőzve, titkos kijáratokon a Várból menekülhessenek. Innen ered a ,ytörökpincea elnevezés is. Az első, aki ezekkel az érdekes pincékkel foglalkozott, Schubert Ignác székesfővárosi mérnek volt, aki azokat a nyolcvanas években több évi munkával pontosan felmérte. 1908-ba,n, a várbeli alagút viztelenitésével kapcsolatban, Szontagh Tamás vizrajti szempontból kereste fel a pincéik egy részét. Vitéz Aggbázy Kamii ezredesnek, a budapesti Hadimuzeum igazgatójának érdeme, hogy a pincék tudományos vizsgálatát évekig sürgette I és 1931 végén a Magyar Földtani Intézet igaz _ gat óságától azok tudományos kutatását kérte, "így indult meg dr. Kadics Ottokár főgeológusnak, a kiváló barlangkutatónak vezetésével a tudományos feltáró munka. Dir. Kadics már az első bejárás alkalmával nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy ezek a mesterséges alkotásoknak vélt helyek mind természetes sziklaüregek, vagyis barlangok. A várbeili pinoeibarflangok két vagy három emelete egymás felett fekszik. A felsők a megszokott magasságban, az épület alatt, a föld színét öl 2—3 méternyi mélységben, lágy talajban épülitek. Ezek mind téglával, vagy kővel boltozottak és faluzottak, aljuk azonban már természetes mésztufa. A középsők szintén az épület alatt, nagyobbrészt mésztufában épültek, többnyire ezek is boltozottak és falazattak. Az alsóik átlag nyoLc méter mélységben, a .mésztufa alján, természetes utóm, a víz kilúgozó és kivájó munkája következtében keletkeztek és a legtöbb a ház te lkokén üdvül, az úttest alatt I ván. Ezek a „törökpmeéfk“ tehát természete© eredetűek, mennyezetűik mindenütt eredeti mésztufa, oldalaik szintén mésztufából, folyami lerakódásból vagy márgából vannak. A Vár beépítése közben mindenütt felfedezték özeiket az üregeket s kiderült, hogy úgyszólván minden ház alatt van ilyen 6 ezek egymással többé-kevésbé öe&zeköttetésben álltak. Ezeket a természetes mésztufaüregeket a történelmi időkben a tulajdonosok a felső pincékkel lépcsős lejáratokkal kötötték össze, a lágyabb mésztufaoldalakat egyenesre faragták, a márga alkotta oldalakat kővel és téglával aláfalazták, a pince alját leásták és vízszintesre kiegyenlítették. Aztán minden pincébe egy vagy két légaknát vágtak, ezek most is láthatók, de legtöbbje a felső végén befalazott. Ott, ahol erős voót a vizcsöpö- gés, a pince aljába kutakat mélyesztetteik. Ey- módan az emberi kéz a természetes üregekét anmy'ira amennyire átalakította és kibő vitette, de természetes eredete mindegyiken felismerhető. Geológiai ritkaság A budavári „törökipincék44 a világ legritkább barlangjai közé tartoznak, mert az kőzet, amelyben a. rengeteg üreg képződött, nem a megszokott mészkő vagy dolomit, hanem mésztufa. Márpedig mésztufában csak ritkán keletkeznek üregek és ezek is kjsebb terjedelműek. A legszebb és legnagyobb mésztufabarlang eddig is magyar területen volt, a lillafüredi Anna-bar- lang. A Várhegyein a mésztufának nagy a kiterjedése, a hegy háta mindvégig ebből a kőzetből épült fed é6 igy az üregek igein számosak és terjedelmeseik. Ezért a szakértők a világ legritkább, mondhatni páratlan természeti tüneményei közé sorozzák. Ezek a pincebairiangok aztán vízszintes kiterjedésükkel és számos függőleges légaknájukkal úgy tárják fel a Várhegy felső szakaszát, mint ahogyan azt bányavidékeken a bányák alfáról és aknái teszik. így betekintést nyerünk a hegy belsejébe és elvonul előttünk ősi geológiai korok története... Hogyan keletkeztek? Dr. Cholnoky Jenő professzor, a kiváló geográfus és geológus, nagyon érdeikesein mondja el a budai Várhegy őstörténetéit: — Volt idő, a mamim'utok kora volt ez, amikor Budapest helyén olyan magas síkság volt, mint a Vár teteje, meg Kőbánya felszíne. Bizonyára nagyon kevesen vannak Budapestem, akik tudnák, hogy Kőbánya nagyobb része éppen olyan magasan van a tenger szintje fölött, mint a budai Vár teteje. Ami közben volt, azt elhordta a Duna. Igen szorgalmasan dolgozott s mintegy 40—50 méter mély, igen széles völgyet vágott. Ebbem folyik ma. Kis mellékfolyója, az Ördögárok is nagyon szorgalmas munkás volt s a Hüvösvölgyet, meg a Krisztinaváros mélyedését vágta ki. így aztán a régi, magas völgyfenéiknek csak néhány kis darabja maradt fenn. Hogy ez igy volt, arról több pince homok- és agyagrétegeiben talált apró mocsári csigák tanúskodnak. — A régi völgyfenék fennmaradt kisebb darabkája az Óbuda feletti magas síkság, nagyobb darabja a Vár. Ez a két darab azért nem pusztult «L, mert kemény, szilárd mészkő fedi, az sokkal jobban elentáliit az idők vasfogának, mint a magas síkság oly részei, amiket nem takart be Hlyem kemény mészkő. Olyan ez a mészkő takaró a Várhegyen, mint a páncél. Átlagos vastagsága 5—6 méter, a Bécsi--kapu felé már tiz méterre is megvastagszik. Szabó József, a nagy magyar geológus mondotta: „Ha valaki ezt a mésztáblát megemelhetné, úgy az egész várbeli épületcsoportot máshová helyezhetné/4 — Ezt a mészköveit a medegfornások rakták le. Akkor a meilegforrásoik vize kénytelen volt felrnyomódni eme a magas síkságra, ha a föld belső erői hajtották. Ma nem kell egészen a Vár felszínéig törni, kibuggyanhatnak a hegy Lábánál is. De okkor ez volt a legalacsonyabb hely. A meleg víziből kirakódott mészkövet trá- ventimómak nevezik az olaszok s nagyon szeretik epületkőmek használni, mert szép fehér, kemény és jól Lehet faragni. Ezt a mészkövet a honfoglalás idején megtalálták már a Gellérthegy hátulján, meg a Naphegyen s meszet égettek belőle. A mészkemencéket pestnek nevezik, ezért a mai Tabán helyén volt kis városkát, mivel lakói mészégetéssel foglalkoztak, Pest-nek nevezték. Innen Buda német neve: Ofen is. Szerencsére a Várhegy valami Buda nevű vitézé volt s ő nem engedte behordani a mészkövet a Vár tetejéről s az ott meg ás maradt. így tehát érintetlenül maradt s alkalmassá vált középkori város építésére. — Gondolják eh hogy valamilyen szörnyű óriás a Várhegyet ketté vágná, úgy, ahogy mi a tortát. Akkor meglátnék, hogyan van építve a „torta44. Legfenn kemény páncél a tetején, erre büszke a háziasszony, ha olyan kemény, mint az ember foga. Alatta valami krém van, ezalatt ostya, aztán a torta főanyaga, a piskótatészta, Ilyenformán épült fel a Várhegy. Leg- femt a kemény mészkő, ezalatt ősrégi Duna- kav.’cs, alatta pedig az úgynevezett budai már- gia, ez a meszes anyag, amelyet ha viz éri, mindjárt elmúlik s ragadós, csúszós anyag vagy sár lesz belőle. A Várhegy tetejét boritó 5—15 méteres páncél alatt tehát kavics és homok van. Ebben mindig meggyülemlik az a viz, amit a telette levő mész átbocsát. A mészkőnek ez a víz- áteresztő tulajdonsága azt okozza, hogy barlangok képződnek benne így a Várhegyet takaró mészpáncélban is temérdek barlang képződött. Látogatás a titokzatos pincékben A magyar főváros a Magyar Barlangkutató Társaságot bízta meg az üregek kifaikairitásával és járhatóvá tételével. 1931-ben indülit meg a munka és ma már hét teremnek te beillő helyiség és hosszú folyosók vannak kitakarítva, planirozva és az érdeklődők szamara jarnaitova teve. A látogatók könyvéből látjuk, hogy előttünk mintegy 3800-an járták végig már a Vár földalatti labirintusát. A munka azonban tavasszal ujuilt erővel indul meg. Ez a munka pedig abban áll, hogy az üregek nagy részét kitöltő AZ ORVOS SAKKOZIK | Irta: Sándor Imre A magántanár az esti gyorsvonattal érkezett meg a városba. Az állomáson kocsival várta a beteg asszony férje és a tizenöt perc alatt, mig a kocsi a város szélén lévő villáig ért, igyekezett informálni. A tanár nem szólt j egy szót som, csak a görbe uccák alacsony! házait nézte nagy figyelemmel. Ahogy megérkeztek, megmosakodott, bement a beteghez, alig tiz percig vizsgálta, j aztán kivonult a szomszéd szobába és csak? annyit mondott a férjnek, aki összeszorult i torokkal várta a szavát: — Most nem mondhatok semmit. Egy óraf múlva visszajövök és folytatom a vizsgálatot. | Kolléga ur — fordult az elegáns háziorvos-1 hoz és ez volt az első szava hozzá — lesz szi-S vés megvárni: A fiatal, jómodoru orvos szótlanul meghajolt. De a házigazda még próbálkozott. — Mi az első benyomása, professzor uram? — Kérem, egyelőre nem mondhatok semmit. Volna szives kölcsönadni a kocsiját? — Boldogan. A sofőr segítségével csakhamar megtalálta Berger doktor lakását. Nem volt otthon. Az öreg, tiszta cseléd, aki ajtót nyitott, azt mondta: — Az Aranysasban van ilyenkor. Sakkozik. * Külön ültek egy sarokban. Berger doktor még mindig nem tért magához. — Dehát hogy kerülsz ide? — Mondom neked, hogy konzíliumra hívtak. G. vezérigazgatóhoz. Holnap reggel utazom vissza. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy mi van veled? Berger elhúzta a száját. r— Mi legyen? Látod. Sakkozom. — Talán mégse érdemiem meg, hogy ilyen kurtán beszélj velem. % — Nem, nem. Ez nem neked szól. Magamnak. Utálom magamat, nem szeretek beszélni magamról. — Nagyon meglepeti az eltűnésed. Hetekig nem jelentkeztél... a laboratóriumban sem, ahol pedig elég sok dolgod akadt... egyszer aztán telefonáltam hozzád, kiderült, hogy a telefon már másé és te elköltöztél ebbe a csúnya fészekbe ... bocsáss meg. — Azt csak én tudóim, hogy milyen csúnya. — Berger mosolyogni próbált, de olyan fárad'tkeserüre sikerült ez a mosoly, hogy a docens már sok mindent következtetni tudott belőle. — De hát mi volt az oka az eltűnésednek? Mi volt az oka, hogy otthagytad a ragyogó fővárosi praxist... — No, nem volt olyan ragyogó. — Igaz, sok embert kezeltél ingyen, még többen maradtak adósok ... élhetetlen ember vagy, de hát... rengeteg dolgod volt... és te voltál a legtehetségesebb gyoimorspe- cialista a klinikán. — Csak utánad. — Jó. Köszönöm. De beszélj hát végre! Berger hallgatott. A magántanár türelmetlenkedett. — Nos. Igazán nem értlek. Én mindig őszinte barátsággal, becsületes jószándékkal voltam irántad, te húzódtál vissza ... — Te gyorsan csináltad meg a karrieredet. — Igen, ügyesebb voltam, talán valamivel szorgalmasabb is. Te pedig tulszemérmes voltál... De hát beszélj végre. — Megnézte az óráját. — Múlik az idő. Berger ■ kínlódott. A száját rágta. — Nemi tudok igy... parancsszóra. — Sajnos, nincs idő. Ez mindig: aa idő. Majd segítek, jó?... Tehát: nő? Berger sóhajtott. — Pesti? — Nem. — Idevaló? — Igen. — De hát miért jöttél el Pestről? Ott ismerteim meg. — És utána jöttél? — Igen. — Szerencsétlen! — Azt is jobban tudom, mint te. — Beszélj hát végre, az Istenért. Berger szüvóriumot rendelt. Megitta, aztán beszélt: — Pesten ismerkedtem meg vele. A festő- művészeti akadémiát végezte. Nagyon ambiciózus. Több benne a nagyravágyás, mint a tehetség. Különben, nem értek hozzá. Szóval, beleestem. Megkértem feleségűi Visszautasított. A művészet fontosabb neki mindennél, csak olyan emberhez megy feleségül, aki segítheti a tanulmányaiban ... München, Pá- ris. Nekem nem ment olyan jól... megmondtam neki őszintén. Hazajött... itt rajztanár- nő a leánygimnáziumban... előkelő család, de szegények ... Utána jöttem. — De hát minek? Mát reméltél? Ha Pesten sem... — Azt hittem, hogy itt vidéken többet keresek. — Megőrültél? A nő mellett akartál lenni. — Sok gazdag vidéki orvos van ... — Akik gazdagon nősültek. — Most már én is tudom. — És hogy megy itt neked? — Sekogyse. Egészen rosszul. Itt aztán ■minden a modortól függ. Itt szélhámosnak kell lenni.... legalább is nagyképünek.... anélkül nem megy. Egyébként.... sohase tudtam, hogy ilyen borzalmas a vidéki élet. — És a nő? — Tudni se akar rólam. Itt még kevesebbet keresek, mint Pesten. A docens pillanatig gondolkozott, aztán fölállt. — Velem jössz. — Hová? — A vezérigazgatóékhoz. — Csak nem gondolod ........ hogy hiivás né lkül. — Azt is gondolhatnám. De jó, ha olyan szemérmes vagy, maradj itt a kávélbázbain, tiz perc múlva érted küldenek. —i De.., — Semmi de ... Szamár vagy ... bocsáss meg. Gondolj a nőre. * Fél órával későbben a három orvos együtt ült, csukott ajtók mögött, konzíliumon. A magántanár Bergerhez fordult: — Nos? Berger, aki előzőleg alaposan megvizsgálta az asszonyt, csendesen, folyékonyan adta elő a véleményét. így fejezte be: — Biztosra veszem természetesen, hogy a kolléga ur anyagvizsgálatai egészen precízek. — Te majd leszel szives ellenőrző vizsgálatokat végezni. A diagnózisod pontosan egyezik az enyémmel. A terápia persze a pillanatnyi helyzet szerint változik. Egyelőre ... azt hiszem ... Csak Bergerhez beszélt. Mintha a háziorvos ott se lett volna... Későbben a magántanár négyszemközt beszélt a vezérigazgatóval. A betegség súlyos és hosszadalmas. Állandó lelkiismeretes és szakszerű kezelésre van szükség. Szerencse, hogy itt telepedett le ... pusztán családi okok miatt... dr. Berger kolléga a legkitűnőbb szakértője ennek a betegségnek... Nem szívesen avatkozik bele az orvosválasztásba, de a helyzet megköveteli... — De kérem — mondta a vezérigazgató. — A feleségem egészsége a legfontosabb. Sajnos, nem ismertük a doktor urat. — Zárkózott ember, mint a legtöbb jó orvos, aki csak a hivatásának él. Ha önök tudnák, milyen, milyen kiváló ember... — Kérem, professzor ur, gomdotín lesz iá, hogy megismerjük... * Dr. Bergernek ezután sem volt könnyű dolga. Évekig tartott, amig kialakult a prak- szisa. Éjjel-nappal dolgozott és nem gyűjtött vagyont. Agglegény maradt egész életére. Szive hölgye még az első évben férjhez ment egy környékbeli gazdálkodóhoz. A nászheteket csakugyan Münchenben és Parisban töltötték, de aztán az asszony sohase került ki többé külföldre. A falusi kastélyban ólt. öt gyereke született.,.
