Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-02 / 78. (3927.) szám

1936 április % caafSrtgk,

3

Ate Q+ttyúl

alsóházban felállott egy képviselő s a világot gyötrő nagy gondok közepette felszólította Edent, hogy tegyen házassági ajánlatot Hitlernek. Szerezzen házas- társat neki, beszélje rá a nősülésre, mert a felszólaló szerint az okvetlenül előnyösen fogja befolyásolni a kancellár lelkiállapotát. Bízunk benne, hogy a képviselő, aki ezt a javaslatot megfelelő komolysággal mondta el a világ legsúlyosabb szavú testületében, magánéletéből szerezte a tapasztalatokat ehhez a mindenképpen irigylésremél tó optimizmushoz és nemcsak választókerületének „sajátságos ré- tegezödésére" való tekintettel pendítette meg ezt a kontinens felől nézve bizony elég bizarr- nak tetsző gondolatot. Az angol képviselők nem szoktak visszariadni még választások után sem eredeti fogásoktól, hogy híveik bizalmát tartósan biztosítsák a maguk számára, s nem lehetetlen, hogy a derék felszólaló kerületében a mandátum sorsát a női voksok döntik el, — az angol parlamentarizmus története gazdag az ilyen anekdotákban. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy a felszólaló legszentebb meggyőződésének adott hangot, mert az angol parlamentarizmus története az ilyen kuriózumokban is gazdag. Az angolok szeretnek a magánélet törvényeire, formáira, erkölcsi parancsolataira visszavezetni úgynevezett nagy, világokat formáló problémákat. Chesterton népszerűségének például az az alapja, hogy állandóan az angol átlagember magánéletéből meríti bölcsességeit, úgynevezett egyszerű és gyakorlatias bölcsességeket ajánl a világ kisebb és nagyobb bajainak leküzdésére. Nem úgy, mint Shaw, aki egy házassági komédiába az egész polgári világrend kozmikus gondjait felvonultatja és világnézeti kotumuszon állnak még a hálóinges szereplők is. Az angolok szeretnek hinni abban, hogy a világ sorsának irányitói sem mentesek a földi élet apró gyarlóságaitól és félnek minden rendellenességtől és szabálytalanságtól. Az angol átlagpolgárnak az is fáj, hogy VÜI. Edvárd trónusának baldachinja alatt üresen áll a királyné karszéke, abban azonban, ugy- látszik, egyenesen kozmikus veszedelmet sejt, hogy a német kancellárnak nincs felesége, Angliában ezen a különös felszólaláson senki se mosolygott, természetesnek találják, hogy ez lenne a legcélravezetőbb megoldás. Kielégítené az angolokat is, akik szeretnének bé- külni a németekkel, de kielégítené a franciákat is, — mert aki akar, büntetést is láthat benne.

A nyolc éta

amivel tovább tart a „Hmdenburg" légi útja Európa és Délamerika között, valószínűleg nem jelent jóvátehetetlen késedelmet — még sportszempontból sem. Pedig ez talán már mellékes szempontnak is tekinthető. Elvégre a rendes utasforgalom lehetőségének kitapasztalásáról van szó, olyan úttörő vállalkozásról tehát, amely komoly, praktikus célokat szolgál. S ha a nagyszabású terv megvalósul, ha leküzdik a technika, a természet ellenállását, valószínűleg senki nem fog beszélni többé erről a nyolc óráról, amit most rá kellett fizetnie ennek a mindenképpen csodálatra- és elismerésremél tó technikai vállalkozásnak a politikára. De azért mégiscsak fel kell jegyezni, hogy a természetes akadályok sorában olyan akadályok is jelentkeznek, amelyeket maga az ember, a politikai acsarkodás, nézetek és érdekek állandó és gyilkos összeütközése növelt nagyra. S ezért el is szomorodhat minden jótédélek, aki forró reménykedéssel, őszinte bizakodással csüng az emberiség boldogulásának ügyén. A nagy harc mellett, amit az emberi akaraterő és lelemény viv a Természet kifürkészhetetlen ősi törvényei és gigantikus erői ellen, ott van még a kisebbik harc, amit ember ember ellen folytat. Pedig volt idő, nem is olyan régen, amikor úgy látszott, a kisebbik harc elcsitul a nagy küzdelem egy-egy döntő fordulóján s az emberek a civilizáció ügyének szolgálatában összefognak politikai és világnézeti határok fölött. Most megint ott tartunk, hogy nincs közös ügy, aminek politikával szemben exterritorialitást lehetne kiverekedni. Ez pedig minden nagyobb bajunk mellett is a legkomolyabb ok a szomorúságra.

Badoglio megverte az abessiin császárt

Hivatalos jelentés az Asangi-tótól délre lezajlott ütközetről ■ ■ ■ Az utolsó csata?

Róma, április 1. 170. szánra hivatalos jelentésében Badoglio marsall azt táviratozza, hogy az abesszin császár tegnap legjobb csapataival az Ashangi-tótól délre fekvő területen nagy csatát kezdett A rendkívüli hevességgel dühöngő ütközet az olaszok győzelmével végződött. A részleteket az olasz hivatalos jelentés később hozza nyilvánosságra.

700 abesszin, 860 olasz halott

Róma, április 1. Badoglio kiegészítőén a következőket jelenti az Ashangi-tótól délre lefolyt csatáról.

„Az Ashamgi-tó vidékén március 31-én Quo- ram irányában hatalmas csata tombolt. A né- gus hadserege a gárdaezredekből állt, amelyek a legmodernebb fegyverekkel voltak felszerelve. Az abesszinok reggel hat órakor megtámadták az olasz vonalaikat, de az olaszok tudták, hogy támadásra kerül a sor és hatalmas pergőtűzzel fogadták a támadókat A nap az olasz fegyverek; teljes győzelmével végződött. Az arcvonal- és oldaltámadásokat az olaszok sorra visszautasították. Délután a honi és az eritreai csapatok ellentámadásba mentek át és futásra kényszeritették az ellenséget Az abesszinokat szabálytalan visszavonulásuk alatt a repülőgépek üldözték. Az abesszinok vesztesége hétezer halott közöttük számos alvezér. Ez alkalommal az olaszok rendkívül sok foglyot ejtettek és nagymennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Az olasz veszteségek a következők:

A honi csapatok 12 tisztet, 51 katonát vesztettek, míg 44 tiszt és 152 katona megsebesült. Az eritreai csapatok halottainak száma körülbelül 800. A repülők élénken részt vettek az ütközetben annak ellenére, hogy az ellenfél légelháritó ütegei állandóan működésben voltak

és sok repülőgépet el is találtak. A foglyod adataiból az derül ki, hogy körülbelül 20.000 abesszin vett részt az ütközetben a négus személyes parancsnoksága alatt. Az abesszin császár a halszárny hadműveleteit irányította. —* A nyugati frontszakaszon az olasz osztagok Adi Remoztól délre előnyomulnak, a bennszülöttek mindenütt örömmel üdvözlik őket. A Wolkait terület valamennyi törzsfőnöke a Caza folyóig meghódolt az adi-remozi olasz parancsnokságnak. Tsegghedde előkelőségei Is megjelentek és biztosították az olaszokat rokonszen- vükről. — A szomáli fronton az olasz repülők bombázták Bulláiét, a harrari abesszin hadsereg főhadiszállását Dagahburtól délre. Bombázták továbbá a Giarer folyó mentén felvonuló abesszin osztagokat is. Az ellenség légelháritó ütegei ugyan teljes erővel dolgoztak, de repülőgépeink ennek ellenére kivétel nélkül elérték kitűzött céljukat.

Ribbentrop átnyújtotta a német jegyzéket

Hitler tizenkét békepontba

foglalja jawaslatalt

négyhavi , ertö'csi fe'yverszfine"* ■ Francia-nésne’ Srzaftsás az el'en- séses hangulat leépítésére • Sz.mboiikus gesztus a belga határ mentén

Az angol kormány egész nap a német válasszal logíaíhozott

í

London, április 1. Ribbentrop átnyújtotta Hitler békejavaslatait s az angol kormány azonnal, megkezdte a fontos okirat tanulmányozását. A mai angol miniszter- tanács, amely Hitler egyes pontjait fölülvizsgálta, délelőtt két óra hosszat tartott, majd délután folytódott. Mig az angolok jóakarattal fogadják a német javaslatokat, Hitler feltételeinek híre Párisban ismét csak

visszautasítást váltott ki. Mindazonáltal a helyzet némileg javult s nagy mértékben befolyásolja a nagyhatalmak állásfoglalását az osztrák szolgálati kötelezettség bevezetéséről érkezett hir is. Mindenesetre néhány napig tart, amíg a nyugati nagyhatalmak tiszta képet alkotnak a német javaslatokról és ösz- szehivják az uj locarnói konferenciát, valószínűleg Brüsszelbe.

Ribbenfrup Edémnél

London, április 1. Ribbentrop, alti, mint jelentettük, kedden este Londonba érkezett, délelőtt 10 órakor megjelent az angol külügyi hivatalban és átnyújtotta Edennek a német javaslatokat. Ribbentropot Dieckhoff miniszteri igazgató és Thorner titkár kisérte. Edén lord Halifax társaságában fogadta a német fődelegátust, aki részletesen tájékoztatta az angol

külügyminisztert a német kormány felfogásáról. Az eszmecsere körülbelül egy óra hosszat tartott.

Ribbentrop távozása után az angol kormány azonnal összeült, hogy megtartsa rendes heti értekezletét. Az ülés folyamán Edén részletesen tájékoztatta miniszterkollégáit a német válasz tartalmáról és a Ribbentroppal folytatott beszélgetéséről.

A némst el!enjavas!at

Berlin, április 1. A Londonban átnyújtott „német béketerv“ magját a következő tizenhét pont alkotja: 1. A tervezett szerződésekben

résztvevő nemzetek kivétel nélkül egyenrangúak. 2. A megnemtámadási szerződések aláírásához vezető első tárgyalási periódusnak nem szabad négy hónapnál tovább tartania. 3. Ez alatt az idő alatt a Rajna-vidéki német csapatokat nem erősitik meg, természetesen csak abban az esetben, ha a franciák és belgák ugyanígy cselekszenek A 4.—7. terjedő pontokban annak az angolokból, olaszokból és semlegesekből álló bizottságnak megszervezéséről beszél a német kormány, amely bizottság jótállna a harmadik pontban foglaltak betartásáért. A bizottság munkájában közvetve résztvennének Franciaország, Belgium és Németország képviselői is. A bizottság megállapíthatná, vájjon a határmenti katonai helyzetben változás történt-e és az angol és az olasz katonai attasék személyesen meggyőződhetnének az állapotokról. Németország, Franciaország és Belgium kötelezné magát, hogy figyelembe veszi a bizottság határozatait. A német kormány egyébként a teljes egyenjogúság és kölcsönösség alapján hozzájárul ahhoz, hogy nyugati határán nagyobbarányu katonai korlátozásokat foganatosítson. A 8.-tól 10.-ig terjedő pont a Németország, Franciaország és Belgium között Anglia és Olaszország jótállásával létrejött megegyezésről szól, amely szerint legkésőbb a francia választások befejezése után a brit kormány vezetése alatt megkezdődnének az egyrészt Franciaország és Belgium, másrészt Németország között kötendő huszonötéves támadást kizáró szerződés tárgyalásai. Németország beleegyezik abba, hogy Anglia és Olaszország, mint garantáló hatalom aláírja ezt a szerződést. Németország hajlandó magára vállalni a katonai megsegítés kötelezettségét, ha az aláirt szerződés alapján erre szükség lesz.

11. A légügyi szerződés megkötése, 12. Hollandia bevonása a nyugateurópai biztonsági szerződésbe, ha az ország kívánja. 13. és 14. Franciaország és Németország kötelezi magát, hogy az ifjúság nevelésében és egyáltalán minden nyilvános publikációban kerülni fogja az olyant, ami megmérgezheti a

két nemzet viszonyát. Ugyanekkor a két nemzet megállapodik abban, bogy a népszövetség székhelyén közös bizottságot létesít a befutó panaszok tisztázására. Franciaország és Németország kötelezi magát, hogy ezt a szerződést a két országban lefolytatott népszavazással ratifikálja. 15. Németország hajlandó a támadást kizáró szerződések megkötése érdekében azonnal érintkezésbe lépni északkeleti és délkeleti határállamaival. 16. Németország hajlandó helépni a népszövetségbe, még pedig azonnal, vagy a szerződések megkötése után, de azzal a reménnyel, hogy alkalmas időben a népszövetség nyilatkozik a gyarmati egyenjogúság kérdéséről és a népszövetségi alkotmány elválasztásáról a versaillesi szerződésben. 17. A szerződési mü betartásának garantálására nemzetközi döntőbíróságot szerveznek.

A jegyzék harmadik részében a birodalmi kormány pzt javasolja, hogy az európai békebiztositás befejezése után kíséreljék meg a hatalmak az áldatlan versenyfegyverkezés gyakorlati rendszabályokkal való korlátozását. E célból hívjanak össze konferenciát, amely határozottan körvonalazott feladatot hivatott megoldani. A német kormány a gyarkolati feladatnak a következőket tekinti: Be

kell szüntetni a gáz, a mérges és a gyujtóbombák ledobását, nyílt városokat a front mögött nem szabad a levegőből bombázni, a harconaltól 20 kilométernyire levő községeket ágyukkal sem szabad bombázni. Ugyanakkor a német kormány a tankok és a nehézágyuk eltörlésébe is beleegyezik. Németország hajlandó a politikai szerződésmü befejezése után a számításba kerülő országokkal megkezdeni a gazdasági kérdések tisztázását.

„Fegyverszünet” és „szimbolikus gesztus”

Páris, április 1. A német válaszjegyzéket egy-! időben hozták nyilvánosságra szerdán este Lón- j clonban és Berlinben. A német válasz 20—25 gépelt oldal. Németország visszautasítja a hágai döntőbírósági eljárást és nem hajlandó 20 kilométer szélességben kiüríteni a francia-belga határt. A nemzetközi rendőrség gondolatát sem fogadja el és kijelenti, hogy a kiürítendő területen mindössze három zászlóalj német katona álomásozik, A birodalom hajlandó „szimbóli- kus“ gesztust tenni és csapatait néhány kilométerrel visszavonni a belga határtól, mivel Belgium nem kötött szerződést Szovjetoroszország- gal. Hitler a tárgyalások megkönnyítésére négyhónapos erkölcsi fegyverszünetet javasol, amely idő alatt Németország és Franciaország köteleznék magukat, hogy nem erősitik meg határmenti csapataikat és nem építenek erődöket, Franciaország ezt a javaslatot visszautasítja, mert a francia vezérkar véleménye szerint Németország négy hónap alatt a Hindenburg-vonalhoz hasonló erődövet létesíthetne a határvidéken. Németország további engedménye az, hogy beleegyezik a határ mentén összpontosított katonaság nemzetközi ellenőrzésébe. Az ellenőrzést háromtagú bizottság végezné, amely bizottság egz angol, egy olasz és

egy semleges tisztből állna. A semleges tiszt valószínűleg spanyol volna és a németek Lopez Olivan- ra, a Saar-bizottság volt tagjára gondolnak. A német memorandum harmadik része a 25 éves megnemtámadási szerződésekről szól, amelyeket a birodalom Franciaországgal, Belgiummal, Csehszlovákiával, Ausztriával és Litvániával akar kötni, valamint a nyugateurópai légi paktumról és Európa gazdasági újjáépítéséről. Hitler az európai konferencia összehívása mellett foglal állást Más jelentések szerint a német jegyzék két alapvető részre oszlik, az első átmeneti javaslatokat tartalmaz a jelenlegi feszültség enyhítésére, a másik Hitler békejavaslatainak hét pontját alkalmazza. A németek, a tárgyalások négy hónapját gyakorlati fegyverszünetnek tartják s véleményük szerint ez alatt az idő alatt lehetetlen erődöket építeni a határon.

A köztársasági elnök szerdán fogadta Necas népjóléti minisztert, Protic jugoszláv követet, továbbá az iskolai Matica képviselőit. Végül Künzl Jizersky berni csehszlovák követ jelent meg audiencián az elnöknél-