Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-02 / 78. (3927.) szám
spRXGSjA'VACiteRMlIiMÖ 1936 áprflta 2, caífBrMk. 1 Pozsony perifériáin álmodik a nyomor... Magyar proletárcsaládok gyermekei várják az életmentő kenyérfalatot a szociálisan érző magyaroktól ■■■ Szívfacsaró nyomorban tengődnek a külvárosi munkanélküliek Pozsony, április 1. (A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztályának közlése.) Ismeretes, hogy az államfordulatot követő években végrehajtott csehszlovákiai földbirtokreform a magyarság' körében nagy nópmozgalmat eredményezett, ameny- nyiben sokezerre menő régi magyar gazdasági alkalmazott vándorbotot vett a kezébe. E nyugatnak vetődött népmozgalmi hullám Szlovenszkó fővárosának, Pozsonynak újonnan a földből kinőtt külső negyedeit szállta meg. Ez a magyar réteg, amely korábban a dolgozó társadalom értékes tagja volt, itt munka híján proletársorsba jutott. Nemzeti, népi és nem utolsó sorban szociális szempontból nem lehet érdektelen a küzdő magyar telepesek helyzetére és problémáira a tájékoztató vizsgálódás fényét rávetiteni. A Dornkappel-telep amely órajárásnyira a várostól, északkeleti irányban terül el és autóbuszon is elérhető, 1938-ban létesült, amikor az itt letelepült munkanélküliek a parcella négyszögölét 10 koronáért kapták, havi. esetleg heti részlettörlesztésre. A telep külső vonala eléggé tetszetős, beljebb azonban egyre le- sujtóbb a kép. Primitív vályogházak, deszkabó- dék, amelyek egy-egy helyiségében, melynek talaja mindenütt lesulykolt föld, soktagu család él. Néhány kép róluk. Akik dolgozni szeretnének Az egyik ,,ház“. Deszkatetővel. A lakásban, amely egyetlen hosszúkás, keskeny, rosszul világított helyiség, hatan laknak: a szülők, egy betegen fekvő nő és három gyermek. Nincs tüzelő, nincs melegvíz a beteg részére, aki nem tud orvosi vizsgálatra menni, mert — nincs mit felvennie. Nincs munka, nincs kereset, a lakbér havi 75 korona. Összetett kézzel kérnek segítséget, dolgozni szeretnének. A másik „ház“. Kamraszerü faház. Itt már kis konyha is van. Gipészmester söpör az ajtó előtt. Munkája nincs. Felmutatja a városi főjegyzői hivatal értesítését, mely szerint elvonták a munkanélküli segélyét, mert a felesége keres. Az asszony ugyanis gyári munkásnő, negyvenórás munkahéten 70 koronát keres. Ebből élnek. Négy gyermekkel. Egy özvegy — kilenc gyermek A harmadik „ház“. Tágas lakókonyha. Gazdája, Eőry Péter, a magyar nemzeti párt lelkes tagja, a napokban halt meg 45 éves korában. Mert már nem bírta tovább a nélkülözéseket. A tragikus- sorsu magyar munkást a magyar nemzeti párt küldöttsége — élén Kontsek György tartomány- gyűlési képviselővel — kísérte el utolsó útjára, ahol Lengyel László búcsúztatta. A lakókonyha bútorzata: egy ágy, egy asztal, egy összerakható ágy, egy tűzhely és mellette egy bölcső. Köröskörül nyolc árva. A legnagyobbik inaskodik, a legkisebbik — tizenhathónapos — a bölcsőben. A kilencedik gyermek az özvegy szive alatt. A család naponta egy kilogram kenyeret kap, délben levest és a gyermekek részére némi tejet. A lakbérrel is el vannak maradva, de a háztulajdonos — szintén munkanélküli — nem szól érte. — Mit csináljak? Csak nem rakhatom ki őket? Hiszen én is magyar vagyok . . . Ezek a gyermekek nem tudnak nevetni, csak állnak riadtan. Nincsenek játékaik. Nincs ruhájuk. Beesett a kis arcocskájuk. A városi konyha A telepen városi konyha is működik, amely november végétől husvétig látja el a munkanélkülieket a déli levessel. Szűkös helyen fekszik, de tiszta. Itt napi 1800 adagot osztanak ki. Heti étrendjük: bableves, riz3, gulyás, paTadicsomosleves, káposzta, vasárnap és csütörtökön hússal. A lakosság emberi szempontból mindenképpen jogos és kivánatos óhaja, hogy a konyha maradjon továbbra is perraanenciában, mert, nem volna célszerű, hogy az amúgy is komoly immkaválság idején a telep nincstelen tömegének szociális helyzete még rosszabbra forduljon. Egyébként a konyha főztjével meg vannak elégedve. A dornkappeli magyar iskola ügye már folyamatban van. Egyelőre kétszáznál több magyar gyermek kénytelen a Slovenská Liga ál- lamnyelvü iskolájába járni, mig 56 gyermeket a pozsonyi SzMKE közadakozásból autóbuszon utaztat naponta a pozsonyi magyar iskolákba. A telepen van egyébként a Pozsonyból kiila- koltatottak, azaz a hajléktalanok menbelye. A férfiosztályon 21 nőtlen, 13 nős. A női osztályon 14 asszony, 21 gyermek. A férjek el vannak különítve feleségüktől és gyermekeiktől. A nők a helyiségükben lévő egyetlen tűzhelyen főznek, ha — van mit. A kályhában fütnek, ha — van mivel. Mert a város kevés tüzelőt ad. Számos dornkappeli lakos kereset híján nem képes a lakbérét megfizetni. A telep belső utjai teljesen elhanyagoltak. Az átépítésen összesen busz ember dolgozik. Kivánatos és méltányos a lakosság ama követelése, hogy a város nagyobb útépítési, vagy szükségmunkát végeztessen a telepen és e munkálatoknál odavaló, dornkappeli munkásokat alkalmazzanak, miáltal a telep kritikus szociális helyzetén lényegesen enyhithet- nének. Az Auliesl-telep a Pálffy-szeniorátus óligeti ingatlanainak felparcellázása utján keletkezett 1924—26-ban. A vadnyugatra emlékeztető hősi harc folyt itt a természettel, amig a sűrűségek helyét házak és kertek foglalhatták el. A lakosok száma meghaladja már a 2000 főt, e számnak hatvan százaléka magyar. A fő összekötő utak 10—12 méter szélesek, de rossz időben többnyire jáühatatlanok. Az oroszvári dunaág melletti Auinger-vendéglőtől a telepig hiányzanak a villanyvilágítás lámpaoszlopai és a koromsötétben gyakran fordulnak elő utonállások és magányos nők megtámadása, tehát közérdekből sürgősen kivánatos, hogy a vá-J rosi villamosún hozza helyre a vonalat és a sötét útszakasz kivilágítását. A házaknál vert kutak, kertek, itt-ott gyümölcsös. König Mihály átmenti telkének egyrészét kápolna céljaira ajánlotta fel, de az építkezés, amely a telep közóhaja, pénzügyi okok miatt kérdéses. Kétségtelen, hogy a Pozsonyt körülövező telepek között Auliesl a legrendezettebb, de árvíz esetén a víz felfut a házak közó. Az iskolaépület, amely fából készült, magyar, szlovák és német tagozó dásu, öt éve áll fenn, a három tanterem mindegyikében 2—2 osztályt tanitanak. A helyiségek egészségesek, azonban túlzsúfoltak és a tanulók között a téli hónapokban diftória és vörheny lép fel. A tanítónak itt valóban népmentő munkát kell végeznie, mert a szociális helyzet a telepen a munkanélküliség folytán súlyos és kihat a gyermekekre, A legtöbb gyermek odahaza nem jut bejhez és betegen is igyekszik az iskolába, ahol meleg van, nem úgy, mint otthon, ahol nincs tüzelnivaló. A tanulók előmenetele súlyos gátlások elé van állítva, részint a gyenge táplálkozás, részint a pénztelenség miatt, mert füzet, könyv csak mutatóban akad, legfeljebb, amit Ligetfalun kapnak. Vasárnap egyébként a magyar iskola növendékei, kis színdarabokat adtak elő, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, és szociális célra 200 korona bevételt eredményezett. A szociális felsegélyezést illetőleg a karácsonyi-, tojás ruhaakcióból ide is jutott, de a szükséglethez képest kevés. Gyalogló kismagyarok Helyszűke miatt a magyar gyermekek tekintélyes csoportja Ligetfalun látogatja az elemi és a polgári iskolát. Ez a ligetfalusi ut a kismagyarok részéről valóban áldozatteljes. Ha száraz lábbal akarnak az iskolába eljutni, akkor az Oroszvári- uton. vagy a PTE sporttelepe irányában kellene menniök, ami több kilométeres kerülőt jelentene. így kénytelenek a telep alatti folyóágon átkelni. Egy lélekvesztőszerü kis naszádon bonyolítják le az átkelést néhány fillérért. A liget- falusi iskolába törekvő 120 magyar gyermek nem- csupá-n nap-nap után, de különösen áradás idején, amidőn 3—5 méter mélységű a viz és tengerré szélesül, a szó szoros értelmében életveszélyben forog. Csak egyszer billenjen fel az ingatag járómü és tömegszerencsétlenség történik. Az átjáró helyén a lakosság már évek óta követeli a hid megépítését az illetékes hatóságoktól, de mindezideig nem történt megfelelő intézkedés. A Lidó alatti szigetre vert erős fahíd kevésbbé volt fontos, mint eme telepé, ahol előbb-utóbb súlyos ba.j történhetik. A katonasággal való megegyezés folytán a hidászok megépíthetnék az átjárót, ami igy a pozsonyi járásnak nem kerülne nagyobb összegbe, legfeljebb mentesülhetnének a felelősség alól. Egyébként a SzMKE és a Magyar Szülők Szövetsége a magyar iskolás-gyermekeknek 600 liter tejet és 500 kiló kenyeret osztatott ki. Már rég elfogyott . . . levesosztót, esetleg teáskonyhát is. Nem utolsó sorban kivánatos azonban az iskola megfelelő arányú bővítése. A Zabos-telep szintén az Óligetben fekszik, 1927-ben keletkezett, 500 háza és negyedfélezernyi lakosa van, túlnyomórészt magyar munkanélküli. Bár a Slovenská Liga iskoláját, mely tanulóinak nagyobb- része magyar, meglepő gyorsan felállították, a magyar iskola létesítésének ügye is már a megvalósítás stádiumába került. Számos magyar gyermek a sötét erdőn keresztülvezető, rosszkarban tartott gyaloguton jár be a pozsonyi iskolába, azonban az útvilágítás ügye még mindig nme# megoldva. Zabos villamosítását az országos híva- tál már jóváhagyta. Noha a Slovenská Liga épületébe már bevezették a villanyt, a pozsonyi v:í- rosházán a múlt év augusztusa, tehát nyolc hónap óta fekszik elintézetlenül ez a közérdekű ügy. A1 telep közbiztonsága érdekében benyújtott kitér-1 pellációjára Kontsek György tartomány-gyűlési képviselő oly választ kapott az országos elnöktől, mely szerint ez év julius havában felállítják Za-< bosban a rendőrőrszobát. Értehetetlen ezzel szem-i ben, hogy a pozsonyi rendőrigazgatóság a közel" múltban ez ügyben Főrév községhez fordult, amelyhez Zabos tartozik és a rendőrszoba ré- szére tizhelyiséges házat kért, mely kérésnek le-» hetetlen eleget tenni. (A már városjellegü Liget-' falu Tendőrbiztos-sága elfér két szobában.) A nyomor Zabos vityillói között is Gorkij tollára méltó. Nyolcán, tizen laknak egy-egy szellőzetlen, szűk helyiségben. A nőtlenek heti 10 koronát és másfél kiló kenyeret, a nős családfenntartók pedig heti 20 koronát és 3 kiló kenyeret kap" nak. Segítsünk a szenvedő magyarokon! Vázoltuk, hogy Pozsony körül mily lesújtó körülmények között élnek magyar véreink, akik el szakadtak a kalászos rónaságtól, a kihalt gyárkémények alatt pedig munkanélküliség és nyomorúság fészkel. Nemzeti kötelesség, hogy szenvedő testvéreinket a lehetőséghez képest munkához segítsük, azonban addig is, amig az ideszakadt csallóközi magyarok mindegyikének sikerül ismét a munkaezerszámot kezébe vennie, a magyar áldozatkészségnek segédkezet kell nyújtania. Becsületes magyar lelkiismerettel nem nézhetjük közömbösen, hogy véreink a kenyérfronton vívott harcban elvérezzenek. Hallja meg az egész magyar nyilvánosság, hogy ártatlan magyar csöppségek naphosszat kénytelenek vánszorogni a városban, hogy néhány szál hóvirágot, vagy ibolyát eladhassanak, hogy testvérkéiknek és munkanélküli beteg szüleiknek egy falat kenyérrevaló jusson. Hallják meg azt, hogy pusztulásnak kitett betegek sírnak segítségért, hogy munkabíró férfiak és nők a nélkülözésektől teljesen elgyöngülve már-már elvesztik lelki erejüket. Halljuk meg azt, hogy kis magyar iskolásgyermekek, akik már belekerültek az élet taposómalmába, szemükben az utolsó remény felcsillanásával néznek a város magyarsága felé. Nem szabad, hogy a magyar szó és a magyar gyermekmosoly ezeken a helyeken örökre elnémuljon. Magyar munkaadók! Bármily alkalmazottra, munkásra, tisztviselőre van szükségetek, forduljatok hozzánk. Becsületes dolgozókat bocsáthatónk, rendelkezésre bármily szakmából, Nyújtson a magyar a magyarnak kenyeret. Magyar testvérek! Önhibájukon kívül nyomorgó telepes véreink részére adakozzatok! Akár készpénzadományt, akár élelmiszert, akár ruhaneműt! Hiszen nemzetmentéeről van szó! Magyar asztaltársaságok, magyar egyesületek, magyar férfiak és nők, magyar gyermekek, a ti áldozatkészségetekhez fordulunk. Mindennemű adományt a megfelelő helyre fordit a magyar nemzeti párt pozsonyi főtitkársága (Jakab városbiró-tér 16. sz., II. em.) SBmsaBBm&ssmgsm Hűtlen kezelésért legyházra ítéltek egy 66 éves prágai ügyvédet Doktori címét is elvesztette Pilsen, április 1. A kerületi bíróság büntető tanácsa tegnap dr. He-ller Viktor 68 éves prágai ügyvéd fölött ítélkezett, akit hűtlen kezeléssel vádolt az ügyészség. Az ügyvéd 1933-ban és 1934-ben Kristóf J. Frank és Kristóf Beatrix hagyatéki ügyét kezelte. A két testvér apja, Kristóf József elhalálozásakor 150.000 korona vagyont hagyott gyermekeire. A hagyatékot, amely egy pilseni bankban volt elhelyezve, különböző értékpapírokban, az ügyvéd kezelte, az értékpapírokból nagy mennyiséget eladott és a pénzt saját céljaira fordította. Az örökösök csak jóval későbben szereztek tudomást az értékpapírok eltűntéről és mikor a kár megtérítését követelték az ügyvédtől, az adóslevelet állított ki 70.000 koronáról és kötelezte magát arra, hogy az elsikkasztott összeget havi 500 korona részletekben megfizeti. A teljesen vagyontalan ügyvéd nem tudta betartani a részleteket és igy került ügye a büntetőbíróság elé. A tárgyaláson dr. Heller nagy nyomorával védekezett. A bíróság a vádirat értelmében nyilvánította bűnösnek és tizenöfchavi, böjtnapokkal súlyosbított fegry- házra ítélte, egyben kimondotta doktori címének és választójogának elvesztését. Az elitéit háromnapi gondolkodási időt kért az esetleges fellebbezésre. Az Isten háta mögött... A telep lakossága legnagyobbrészt a Pozsony városhoz való csatlakozást követeli. Ligetfalu község, amely beszedi az adókat és járulékokat, a telepen semminemű befektetést nem eszközöl. Sürgős közberendezkedésekre volna szükség. Egy asszony a napokban szivgörcsöt kapott. Mire a hídfőnél található első telefon utján értesíthették a mentőket és mire ezek kirobogtak a helyszínre, az asszony, akin tán még lehetett volna segíteni, meghalt. Más esetekben súlyos betegek kérték a pozsonyi állami kórháziba való felvételüket, de helyszűke miatt elutasították őket. Most otthon kínlódnak, orvos és gyógyszer nélkül, a vályog-, vagy deszkafalak között. Ha nagyobb tűz ütne ki, mire a pozsonyi tűzoltóságot értesíthetnék, elhamvadhat az egész telep. Sürgősen szükséges telefonállomás felállítása, egyúttal azonban mentőállomás létesítése is. Kivánatos kisdedóvó felállítása, mert ha a szülők valahol munkát kapnak — a férfi az építkezéseknél, az asszony a házaknál mosást, — nincs kinél és hol hagyni kisdedeiket. Ugyancsak elsőrendű szükségesség, hogy Dorn- kappolhez hasonlóan Aulieslhen is állítsanak fel Bonyodalmak a pozsonyi uccatáblák kicserélése körül A városi építési ügyosztály a Jükai-uscás „tévedésből" Szél-uccának jelezte Pozsony, április 1. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy Pozsonyban, mintegy tiz nap óta folyik az eddigi uccatáblák kicserélése. A városnak mintegy 70.000 koronájába kerül, hogy az eddigi szlovák-német-magyar nyelvű uc- cajelző táblákat uj, csupán szlovák és német nyelvű uecatáblákkal cserélik fel. Külön bizottság vigyázott arra, hogy az utcaelnevezések ortográfiája helyes legyen. A bizottságban több egyetemi tanár is volt. Nagy általánosságban meg is felelnek az uj uccatáblák az ortográfiái követelményeinek, csupán a Gyurikovics-uccánál használtak teljesen érthetetlenül félig magyar, félig szlovák ortográfiát. A név elején gy-vel írták, végét pedig haosekes c-vel. Ak ortográfiára tehát ugy-ahogy figyeltek, de arra már elfelejtettek figyelni, hogy a város építkezési ügyosztálya, amelynek felügyelete alatt történik az uocatáblák kicserélése, hibátlanul hajtsa végre a táblacserét és az utcatáblákat helyien rakja-e fel. Ma délelőtt több olvasónk felhívta pozsonyi szerkesztőségünk figyelmét arra, hogy az eddigi Jókai-ucca táblája helyére „Vetrná uli- ca—Windgasse" utcatáblát helyezték el. Ismeretes, hogy a nagy magyar mesemondó a Jó- kai-uoca 10. számú házban lakott egyideig, mint cseregyerek Pozsonyban. Ennek emlékére nevezték el az uccát — amely eredetileg valóban Szél-uoea volt — Jókai nevéről. Jókai lakóházát pedig etfblék- táblával jelölték meg. Ezt az emléktáblát az állam- fordulat után leszerelték és egy pincében helyezték el, a Jóilcai-uocát is visszakér esztelték eredeti nevére Szél-utcára, 1925-ben Okányik Lajos polgármestersége idejéc, Pozsony város képviselőtestülete határozatiig újból Jókai-uccára keresztelte el és az emléktáblát is visszahelyezték régi helyére. Jókai-uccunak hívták a legutóbbi időkig ezt az uccát. Annál nagyobb meglepetést keltett Pozsony város lakossága körében, hogy most az uccatáblák kicserélése során a Jókai-uceát egyszerűen eltüntették. Pozsonyi szerkesztőségünk felkereste az ügyben a városházán dr. Faust Ovidiiusz városi muzeumőrt és elmondta neki az esetet. Dr. Faust, eleinte azt hitte, hogy áprilisi tréfáról van ezó, mert szilárd meggyőződése, hogy Pozsonyban van Jókai-ucca és azt senkisem törölte eL Amikor azután maga is meggyőződött arról, hogy bizony a Jókai-uccát az uj táblák Szél-uc- cának hirdetik .elismerte, hogy az építési hivatal jogtalanul vagy tévedésből hibásan rakta fel a táblát. Azonnal érintkezésbe lépett az építési ügyosztállyal, ahol beismerték, hogy tévedés történt és megígérték, hogy rövidesen helyrehozzák a hibát. Ideiglenesen a régi háromnyelvű táblát helyezik vissza, amelyen a magyar felírás fekete festékkel van bevonva. Ez a tábla addig lesz ott, amiig az uj kétnyelvű Jókai-tábla el nem készül a gyáriban. Most már csak az a kérdés, hogy ennek a „tévedésnek41 a költségeit ki fogja viselni, mert hiszen a négy uecatábla minimálisan 250 koronába kerül. Pozsony város képviselőtestülete pénteken délután három órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelyen valószínűleg szóbahozzák etet az ügye* js, j % 4
