Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-01 / 51. (3900.) szám
7 1936 március 1, vasárnap. A lángész szárnybontó éveiről beszél Ady Endre édesanyja ■■■ Egy anya, aki látta gyermekét szoborrá nőni ■■■ Budapest, február 29. (A PMH tudósítójától.) Szent János-tér 1., első emlet három. Itt lakik Ady Lajos tankerületi főigazgató, a nagy magyar költő testvéröccse. Csöngetés után maga a házigazda siet elénk és vezet be a tágas, barátságos nappaliba, melynek faláról a pompás debreceni otthon olajba festett interiőrje hivja közelebb a nézőt, hogy megcsodálja a művész- kezek remekművét. És mindenütt, amerre a szem megpihen, Ady- fényképek, Ady-relíkviák. Itt egy kis bronzszobor, ott egy festmény, amott a költő halotti maszkja és a házigazda dolgozószobájában egész sorozata Székely Aladár ismert és kevésbé ismert felvételeinek a költőről. Milyen másak ezek a képeik, mint a forgalomban lévő reprodukciók! Milyen megható, ahol Édesanyjával van együtt a költő, milyen emberi, ahol Léda asszonnyal néz szembe és mennyire Ady, ahol messze néző szemmel, szuggesztiv erővel akar áttörni az akkori jelen bizonytalan ködfátylain a messzi diadalmas, adyláztól égő jövőbel... Három kép, három különböző ember. A gyermek, a szerelmes és a költő-Ady. És a három kép mégis olyan egy. Eggyé teszi a zseni szemeiből áradó fény, amelyből láthatatlan glória szövődik a költő homloka köré. Az egész lakásból árad az Ady-kultusz, annyira és oly intenziven, hogy az ember szinte várja a költő belépését. És valóban ... Halk nesz támad mögöttünk, léptek zaját fogja fel a puha szőnyeg, megfordulunk és szembe állunk Ady Endre — Édesanyjával. Kedves mosollyal fogadja köszöntésünket a Nagyasszony, olyan kedvesen és olyan közvetlenül, mintha otthon az érmindszenti kúriában látogatná meg valamelyik kis vidéki rokon. Nem is teszünk hát fel sablonos interjú-kérdéseket, hiszen Ady Endrét, a költőt világszerte ismerik, míg a zseni kibontakozását csak legszűkebb környezete kísérhette figyelemmel. Mi tehát Bán etikáról* a gyermekről, a kisdiákról szeretnénk hallani és ugyan ki beszélhetne róla hivatottabban, mint az Édesanya, aki féltő gonddal, megértéssel, szeretettel egyengette az útját „Az Értől az Óceánig"! ... A nagyhárolyi kisdiáktól a zilahi költőig — Nagyon jó gyermek volt, — kezdi remegő hangon a Nagyasszony, — sok örömet okozott nekem már egész kicsi korában és ami a legérdekesebb, szépérzéke már akkor is erősen ki volt fejlődve. Sohasem felejtem el. — nagykárolyi kisdiák volt akkor, — bementem egy alkalommal a városba és bizony mi- tagadás, a tavalyi kalap volt még a fejemen. Mikor túlestünk a viszontlátás örömein, Bandi- kám ezt azonnal észrevette és szóvá is tette: — „Hiszen ez még a tavalyi kalapja, Ides“l — Igen, kisfiam, a tavalyi, — hagytam helyben megállapítását, de Bandikéul ebbe sehogysem akart belenyugodni, kérlelt, menjünk uj kalapot venni, hiába igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ritkán jövök be a városba, falun pedig a tavalyi kalap még igen megfelelő. Mikor látta, hogy hiábavaló minden rábeszélése, egyszerűen kézenfogott és elvitt egy kalapszalónba. Mikor fizetésre került a sor, ragyogó arccal húzta elő kis tárcáját és minden ellenkezésem dacára, ő fizette ki a kalapot. Természetesen vallató na fogtam, honnan van ennyi pénze, mire büszkén kijelentette, hogy a saját keresménye. Kisebb diákok tanításával keres havonta három forintot. És az első keresményéből nekem vett kalapot a drágám, — érzékenyedik el, most, annyi idő után is a Nagyasszony. — Mikor jelentkezett nála először a rendkívüli tehetség? — Elég korán volt kontempláló, — veszi át a szót Ady Lajos, — de nem volt úgynevezett csodagyermek. Szívesen eljátszogatott, mint általában a korabeli kisfiúk, de mindennél jobban szeretett olvasni. És amint én, a három évvel fiatalabb testvér, megfigyelhettem, nme csak olvasott, de gondolkodott is. Gyakran láttam az olvasottak fölött hosszasan eltűnődni, azzal a jól ismert messze néző tekintetével, ami any- nyira sajátsága volt megboldogult fivéremnek. Volt alkalmam megfigyelni őt, hiszen Nagykárolyban együtt tanultunk, sőt Zilahon (vagy amint ő mondja: Zilajon) ismét együtt töltöttünk négy évet. Zilahra másodszor is visszajött, aminek' a legfőbb érdekessége az, hogy ide már mint pesti jogász került vissza. Verset természetesen már mint kisdiák is írogatott, de ezek még nem láttak nyomdafestéket. Legelső verse a Zilahon megjelenő „Szilágyság" dmü lapban került napvilágra 1896 március húszadika körül, Kossuth halálának évfordulóján. A költemény is ugyanazt a címet viseli. Nyolcadikos gimnazista volt ekkor. — Mikor határozta el, hogy iró lesz? — Már az első vers megjelenése után foglalkozott ezzel a gondolattal, de csak két év múlva, amikor másodszor is visszakerült Zilahra, jelenti be szüléinknek, hogy iró lesz. Ugyanakkor adja ki első verses kötetét is. Sohasem felejtem el, milyen boldog volt, mikor a megrendelő-lapokat szétküldözgette, mert akkoriban még igy ment a dolog. — Hogyan fogadta a Nagyasszony fia szárnybontogatásait? — fordultunk ismét Ady Endre Édesanyjához. „Adyék csalódása“ — Hát bizony, vegyes érzésekkel, — vallja be őszintén, könnyein át mosolyogva, — mint minden szülő, mi is biztos pályán, biztos keretek között szerettük volna látni gyremekünket. Az irói pálya pedig — falusi szemmel nézve a dolgot — éppen az ellenkezője volt a mi elképzelésünknek. Közigazgatási pályára szántuk és mint általában minden vidéki úri családnak, nekünk is az volt a vágyunk, hogy szolgabiró legyen a gyerekből és a közelünkben maradjon mindvégig. Különösen az édesapját érintette fájdalmasan a bejelentése. Kedvenc tervei percek alatt semmivé váltak és bizony ezt éreztette is a drágámmal, mig én ... én enyhébben Ítélkeztem ... anyai szív örök ösztönével megsejtettem régen, hogy mi megy végbe gyermekem lelkében!... Tudtam, éreztem, hogy az én Bandiként, ha költő akar lenni, nem marad a közepesnél, hogy sokra fogja vinni. Bár a lelkem mélyén én is sokat aggódtam érette, mégis egyengettem útját elrendelt pályáján, amiért holta napjáig ragaszkodó gyermeki szeretet, tisztelet és hála volt a jutalmam. És az a könyv, amely egyike a legkedvesebb emlékeimnek tőle. Verses kötet, amelyet igy dedikált nekem: „Édes jó Anyámnak, aki bennem mindig hitt, bízott és alti nekem mindent megbocsátott!" — Ez a néhány szó megmagyaráz mindent és az, hogy karácsony szent ünnepére minden évben pontosan haza jött a szülői házba, bármely szélén bolyongott is a világnak, — Milyen volt a természete, mielőtt a siker szárnyaira vette? — Végtelenül derűs, jókedélyü gyermek volt, —- kapcsolódik ismét a társalgásba Ady Lajos, — azóta sem hallottam olyan egészséges, vía vzse-UM%tif- efie&ctfósok gsrőgsrvase Negfeleíö részesedést követelünk a színházi alapból a magyar színtársulatok számárai Hokky Károly felszólalása a szenátus kulturális bizottságában Prága, feibruiir 29. A ezenáítue kulturális bizottsága e hét végén a színházak állandó támogatására szolgáló állami alap létesitéséne vonatkozó javaslatot tárgyalta. A vita során a magyarság képviseletéiben Hokky Károly szólalt fel, aki hosszabb beszédben isimieontette a csehszlovákiai magyar szinikudt’ira nehéz helyzetét s követelte a magyar színésziét hathatósabb és intézményes támogatását is. Hokky szemátoir megütközve állapítja meg, hogy az előadó egy szóval sem emlékezett meg a magyar színészetről. A javaslat szerint a rádió jövedelmének tíz százaléka s az idegen filmek beviteléiből származó bevételnek öt százaléka lenne az az alap, amelyet a színházak támogatására lehetne fordítani. Az én adataim szerint, — mondotta a szenátor, — a magyar rádióelőfizetők száma eléri a nyolcvanezret, vagyis az összelő!izetők tiz százalékát. Eszerint a magyarságot körülbelül 900 ezer korona illetné meg a rádió bevételéből s ha méig hozzá vesszők a fdllimeiklből befolyó jövedelmet, úgy közel egymillióra telhető az az összeg, amelyet a magyar színházak támogatására Ikietlíeme fordítani. Az utóbbi években oly csekély összeget kapott a három magyar színtársulat, amely nem egyéb borravalónál. Mindegyik társulat évi 10—10 ezer koronát kapót.t, ezzel szemben a prágai cseh Nemzeti Színház évi 11 millió koronás állami segítséget kapott. A kultúrát becsülik meg a köztársaság vezetői, ha támogatják a magyar színészetet, de morális szempontok is kötelezők e tekintetben. — Mi azt kívánjuk, hogy csak két magyar özin:keirület legyen. Az egyik Nyugaté zloven- szkó, a másik Keletszlovenszkó és Kárpátalja részére. Ez a két társulat jól szubvencionált, egészséges intézmény legyen. Azonkívül meg kell állapítani a színházak játszási idejét, de azt becsületesen be is kell tartani. Lehetetlen állapot az, hogy a magyar színház játszik Pozsonyban, Kassán s mikor jól megy neki, akikor megjelenik a szlovák színház s elűzi onnan. — Mi megtettük az első lépést a közeledés felé, amikor egy komoly kéz nyúlt félénk és most már nem rajtunk műink, hogy barátságosabbá tegyük a viszonyt. Sajnos, mindig történnek sajnálatos események, amelyek e jóviszonyt megzavarják. Legutóbb a varsói Chopin- versenyen első dijat nyert magyar zongoraművész akart- Szlovenszkón szerepelni, nem adták meg ehhez számára az engedélyt. Lehetetlen dolog az is, ami Eperjesen történt. Bármily kevesen legyenek egy városban egy nemzetiséghez tartozók, azoknak föltétlenül joguk van legalábbis zárt ajtók mögött a saját kultúrájukat művelni. — Én csak akkor tudnám megszavazni ezt a javaslatot, — fejezte be szavait Hokky szenátor, hogyha a megteremtendő alap fel volna osztva úgy, hogy meg volna állapítva, mennyit kap a cseh, a szlovák, a német, a magyar és a ruszin színészet. S ha garanciát kapnánk arra, hogy a megállapított összeget csakugyan ki is fizetik. A bizottság határozata A javaslat vitájában különben több csehszlovák szenátor is felszólalt, akik egyöntetűen hangoztatták, hogy a színházak nemzeti ébresztő tevékenysége még nem fejeződött be s különösen bizonyos vidékeken a színház ma is értékes kultunmunkát végez állami és politikai értelemben is. Ezért a kulturális bizottság elhatárolta, hogy a koalíciós pártok szenátusi kulturális hetestanácsa az állam nehéz pénzügyi helyzete ellenére is igyekezzék segélyt elérni az állandó színházak javára. (Tudnunk kell, hogy a iskolaügyi minisztérium terminológiája szerint segélyben csakis az állandó színházak részesülhetnek, mint amilyen a prágai cseh Nemzeti Színház, a prágai Uj Német Színház, a pozsonyi szlovák Nemzeti Színház. Minden egyéb sziniház nem kaphat rendszeres segélyts, csak időszaki, rendszertelen támogatást, ha éppen jut.) A kulturális bizottság ezen kívül a prágai Művészbarátok Hazafias Köre képgyűjteményének az állam tulajdonába való átvételéről szóló kormányjavaslatot is elfogadta. Végül a bizottság megállapította, hogy a Dems- alap vagyona elérte a 9 millió koronát s igy ez az alap életrehivhatő, működését megkezdheti. Fejezzük be a beregszászi Magyar Internátus építését! Az adományok aOuna-bank beregszászi címére küldendők! dám nevetést, mint az övét. Szerette a vidámságot, jóhangulatot, kedélyt. Tréfálkozásainak céltáblája természetesen mindig én voltam, a fiatalabb testvér. Ilyenkor aztán féktelen jókedve nem ismert határt, aminek aztán ismét csak az lett a vége, hogy egyikünk sírva fakadt... És az az „egyikünk" rendszerint — én voltam! Az érmindszenli szobor — De mind e csíny tevések mellett rendkívül mélyérzésü, befelé élő gyermek volt, — veszi át a szót újból a Nagyasszony. — Előttem áll még ma is az a kép, amikor először vittük be Károlyba, az iskolába. Sápadtan helyezkedett el mellettem a kocsiba és amikor kifordultunk a kapun, biztatni kezdtem, hogy nézzen vissza a szülőd házra, ő azonban csak a fejét rázta- és még sápadtabb lett. Faggatni kezdtem a drágámat: dehát miért nem nézel vissza, fiacskám? „Mert az nagyon fáj, Ides!" — és kibuggyant szeméből az első könnycsepp. Másik felej'thetetlen emlékem, ami szintén érzékenységéről tanúskodik, egy könyv, amit valamikor régen, az énmindszenti ház ablakpárkányán feledtem abban a boldog időben, amikor még Bandíkámat vakációra hoztam haza Ká- rolyból. Mikor később a gyermek elutazása után folytatni akartam az olvasást, az első lapon, Bandikám gyermekkezétől eredve, két sor írást fedeztem fel, amely igy hangzott*. „De jó volna itthon maradni, de már holnap el kell menni!".. ♦ Ilyenformán könnyített a lelkén az elválás fájdalma miatt. Szóval nem említette, hogy szeretne itthon maradni, mert tudta, hogy az úgysem lehet és csak szomorúságot okozna vele nekem. Hát ilyen volt az én drágám. Érzékeny, meleg szivü, derűs kedvű, ragaszkodó jó kis gyermek, még akkor is, amikor már Endrének hívták. És most szobra áll a szülői ház udvarán! Milyen lehet az anya érzése, amikor maga előtt látja kőbe vésve világhírű költő fia legendás alakját? — Különös, megmagyarázhatatlan, szomorú és mégis boldog érzés!,.. Szomorú azért, hogy kemény, érzéketlen kőbe vésve áll ott, azon a helyen, ahol annyiszor állott életerősen, vidáman, kedvenc szekfüiben gyönyörködve. És boldog érzés, hogy ott áll mégis, ha köbe vésve is, de ott áll teljes életnagyságában és én minden áldott nap láthatom drága vonásait, amit Sebő Zoltán, a tehetséges fiatal szobrász olyan élethűen adott vissza. — Kik állították fel Ady Endre szobrát? Mesélje el, Nagyasszony. Érdekelné a PMH olvasóit. — A szobor ál litást a Szigligeti-társaság végezte, de a gondolat a Tabéry Gézáé volt, a szükséges pénzt pedig úgy szerezték össze, hogy a szoborról apró kis gipszmodellekef. készítettek és eladták. A tiszta jövedelemből aztán elkészült a szobor Sebő Zoltán szobrászművész vésője alatt. És most ott áll régi lakóházunk, Bandikám nádfödeles szülőháza előtt, ahová múlt év szeptember tizennyolcadikén állították, gyönyörű, verőfényes vasárnapon. SZIRMAY-KALOS MARGIT, Gyomor- és bélbántalmak, hasüregben vérpangás, izgékonyság, migrén, kimerültség, szédülés, szívszorulás, rémes álmok, ijedősség, általános rosszullét, a munkaképesség csökkenése sok esetben rövidesen megszűnnek, ha a beteg néhány napon át reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet iszik. F\z emésztőszervi bajok orvos- professzorai általánosan dicsérik a Ferenc József víz enyhe és megbízható hatását s azt gyakorlatukban sűrűn rendelik.
