Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-01 / 51. (3900.) szám

^t^aM/VVAG^ARHlRIiAP BHM.WWW 1936 március 1, vasárnap. A sakkvilág legnagyobb versenyét rendezik meg Angliában A világbajnokság elődöntője London, február 29. Az angol sakkörök a nyár folyamára olyan eseményt készíte­nek elő, amely nemcsak az 1936. esztendő legnagyobb eseményének ígérkezik, hanem jelentőségében felülmúlja az utolsó eszten­dők minden sakkversenyét. Emlékeztetünk arra, hogy 1922-ben szintén az angolok hozták létre a háború utáni idők legjelen­tősebb küzdelmét, a nagy londoni versenyt, amelyen húsz kiváló nagymester és mester küzdőit az elsőségért és amely akkor a még ereje teljében levő kubai világbajnoknak, Capablancának meglepően könnyű és biz­tos győzelmével végződött riválisaival, Al- jechinnel, Rubinsteinnal, Vidmarral, Bo- goljubowal szemben. 1922-ben Londonban kötötte meg Capablanca vetélytársaival az úgynevezett ,.londoni egyezményt’*, amely szerint anyagi eszközökkel bástvázta körül világbajnoki trónusát, amennyiben a kihí­vótól 10.000 dollárnyi tét deponálását kö­vetelte. Éppen ez a pont vált végzetévé, mert amikor 1927-ben Aljechin Buenos-Ai- xesben legyőzte, a trónját vesztett világbaj­noknak már nem állott módjában a hatal­mas tétet összehoznia. A sakkozás világ- bajnokságában tehát nagyon visszás helyzet állott elő, mert a világbajnokot nem az szó­líthatja ki mérkőzésre a londoni egyezmény következtében, akit arra a sakkozók egye­temes ítélete alkalmasnak tart, hanem az, akinek megvan a 10.000 dollárja hozzá. Maróczy szellemes megjegyzése szerint egy amerikai milliomos, aki alig ismeri a lépé­seket, megszerezheti magának a sakkozás világbajnoka címét, ha megfelelő összeget áldoz rá: leteszi a tétet és 100.000 dollárért megvásárolja ellenfelét. Ezért a sakkozók világs'ZÖvetsége, a FIDE, az Aljechin—Euwe-meccs után a világbaj­nokság uj szabályozását léptette életbe. Aljechinnek kétéves opciót adott, hogy a revánsmérkezést létrehozhassa. Két év múlva, ha Aljechin addig nem jelentke­zik, vagy ha kisérlete nem sikerül, vá­logató versenyen jelölik ki Euwe követ­kező ellenfelét és ilyen válogató ver­senyt minden páros évben rendeznek, míg páratlan években a világbajnoki pár­harcok kerülnek lebonyolításra. Aljechin februárban a Semmering tulajdo­nosaival tárgyalt a világbajnoki meccs anyagi feltételeinek biztosításáról. 'Meg is volt a hajlandóság. Az osztrákok világhírű üdülőhelye reklám okából eddig is sokat áldozott a sakkra. Nagy nemzetközi ver­senyt rendezett s létrehozta a Tartakower- Sultan Khan közti meccset is. Ebben az esztendőben a hölgyek számára irt ki vi­lágbajnoki versenyt és ennek a rendezés­nek a keretébe szívesen állította volna be a háromhónapos világbajnoki küzdelmet. De — qualis mutatio rerum! — eddig vi­lágbajnoki mérkőzés létrehozására meg volt az idő, csak a pénz hiányzott, most volna pénz, de hiányzik az idő. Mint Euwének Maróczy Gézához, a magyar nagymester­hez irt levelében olvasható, Euwe ebben az esztendőben nem ér rá terminust adni, ellenben 1937 szeptem­ber—novemberét jelölte ki a revánsmér- kőzés terminusául. Addig tehát világbajnoki mérkőzés nem is lesz, mert — mint említettük —- Aljechin elsőségi jogot kapott. A világbajnoki kérdéstől függetlenül a nottinghami sakkor elhatározta, hogy a nyár folyamán olyan nagyszabású ver­senyt rendez, amely valójában a világ- bajnokság válogatójának tekinthető, bár hivatalosan nem lesz meg ez a jellege. A versenyalapot nagyjából már biztosítot­ták. J. N. Derbyshire lord, a nagy mecé­nás, 2000 fontot ajánlott fel a verseny cél­jaira, ehhez az összeghez már csak 200 font előteremtése szükséges. A lordnak csu­pán egy kikötése volt: A versenyen biztosítani kell a legjobbak­nak, tehát Aljechinnek, Capablancának, Flohrnak, Botvinniknek, Kashdannek, Rzsezsevszkynek és Fine-nak részvételét és biztosítani kell elsősorban a tényleges világbajnoknak, Euwének játékát is. Euwe egy ideig vonakodott. Arra hivatko­zott, hogy mint tanár az iskolaév egész fo­lyamán annyira el van foglalva, hogy nincs elegendő ideje az előkészületre. Mint a Maróczynak irt leveléből megtudjuk, most elfogadta a meghívást, mert az iskolaév az idén már julius 10-én befejeződik, a nottinghami verseny pedig csak augusztus 20-án kezdődik. Előzetesen résztvesz a Hollandiában júliusban rende­zendő zaandvorti versenyen, amelyen né­hány kiváló külföldi versenyző mellett a holland gárda legjobbjai indulnak. Ez lesz Euwe bemelegitője Nottingham-be. Maró- czyt is meghívta Euwe erre a versenyre és a magyar nagymester — hosszú szünet után -— valószínűleg indulni is fog. Augusztusban tehát olyan nagyszabású eseménye lesz a sakkvilágnak, aminőre London óta nem volt példa. Méltán keresz­telték el a derék nottinghamiak rendezésü­ket a versenyek versenyének. Vita a sakk világbajnokság revánsmérkőzése körül Bécs, február 29. Aljechin dr., a sakkozás exvi- láigbajnoka. tudvalévőén kihívta legyőzőjét, Max Euwe dr.-t, aki a kihívást elfogadta és megállapod­tak, hogy a revánsroérkőzést az idén nyáron tart­ják meg a Setmimerinigen. A rendezőbizottság most megbeszélésre hívta meg a beleket e a Panhansban lefolyt értekezleten William D. ZAmdin elnöklésével személyesen résztvett Aljechin dr., mig Euwe dr.-t, a neves sakkmestert, Hans Kmoch képviselte. A tárgyalások során kiderült, hogy az idén már nem rendezhetik meg a mérkőzést s a felek megálla­podtak abban, hogy a versenyt a jövő évben tart­ják meg a Seimimeirimgen. A rendezöbizottság Euwe dr. anyagi feltételeit elfogadta s Aljecbinnel egyet­értőén javasolta, hogy az első mérkőzést 1937 au­gusztus 20-án kezdjék meg. Kimoch azonban beje­lentette, hogy Euwe hivatali elfoglaltsága miatt október l.-e élőit nem állhat rendelkezésre és igy a tárgyalások félbeszakadtak. Remélik azonban, hogy a holland hatóságok lehetővé teszik Euwe dr. számára, hogy már augusztusban revánsot adhas­son Aljechinnek. Németh Antal tiltakozik a plágiumvád ellen Vita a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának doktori értekezése körül Budapest, február 29. Egy uj folyóirat első szá­mában Ignotus Pál plágiumvádat emel Németh Antal, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója el­len, azt állítva, hogy Németh Antal 1929. évben megjelent „A színjátszás esztétikájának vázlata" című könyve feltűnő hasonlóságot mutat Lorenz Kjerbüll-Petersen „Die Schauspielkunst, Untersu- chungen — Über iibr Wirken und Wesem" című 1925. évben megjelent esztétikájával. Az erős- hangú támadás egymás mellé állítja a két könyv­ből vett idézeteket. A budapesti Nemzeti Színház mai főpróbáján egy újságíró megkérdezte Németh Antalt, mit szól a legújabb támadáshoz? A folyóiratot eddig nem látta, az újságíró adta a kezébe. Németh átfutotta a cikket és a következőket mondotta: — Nem lep meg, hogy a támadások sorozata ezúttal egv hét évvel ezelőtt megjelent könyve­met rángatja elő. Az idézett könyvem egyszers­mind doktori disszertációm volt. Ha rólam fel is tételezi Ignotus Pál, hogy „loptam" egy korábban megjelent német alapvető esztétikából, ne téte­lezze fel Négyesy László professzoromról és a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti ka­rának többi professzoráról, hogy nem ismerték Lorenz Kjerbüll-Petersen négy esztendővel előbb megjelent munkáját Ez a legújabb támadás ugyancsak rosszhiszemű, mert arra számit, hogy a közönség csupán a cikket fogja elolvasni és nem néz utána a két „feltűnően hasonló" könyv­nek. Aki ugyanis utánanéz, megállapíthatja, hogy — mint minden doktori értekezlet — az enyém is számol az addig megjelent irodalommal, bőven el van látva jegyzetekkel és a jegyzetekben meg­neveztem Kjerbüll-Petersent, éppúgy, mint a többi esztétikust, akinek könyvéből idéztem. Természe­tes, hogy az idézett iró neve nem szerepelhet minden sorban és igy könnyű az idézett kezdetétől számított huszadik-harmincadik sorban felfedezni, hogy — elfelejtettem megnevezni valamelyik elmé­let szülőapját. — Könyvemből pontosan megállapítható, hogy hol helyeslem Kjerbüll-Petersen és a többi eszté­tikus elméleteit és hol szállók vitába velük. Rosszindulatú a támadás azért is, mert pl. lexi­kális adatok azonosságát veti a szememre. Saj­nos, azokon nem tudok változtatni. Végül: köny- nyü munkája volt Ignotus Pálnak, mert a német esztétikus szövegét igyekezett mindenütt az én szavaimmal fordítani. így aztán könnyű egymás mellé helyezni idézeteket. Természetesen ahhoz, hogy alaposabban tudjak válaszolni a támadásra, szükséges, hogy utánanézzek az egymás mellé helyezett idézeteknek. Sajnos, minderre még időm nem lehetett, mert ma reggel érkeztem meg Sze­gedről, ahol először hallottam az uj folyóirat megjelenéséről 3őn császár csatája Irta: Hegedűs Lóránt Már úgy volt, mintha minden rendiben lenne. Már úgy látszott, mintha sémiim! többé nem változnék. Nagyszerűen és hatalmasan el­készítette, mint mindilg, az egész rendezést s kiosztott minden szerepet. Be volt fejezve az egész, a legkisebb is beleillett a leg­nagyobba, oly nyugodalmasan és megibéki- tőn, min liba csakugyan ez lenne a végkifejlés. Legeslegalól, a völgyszoros szakadékos mélyéin, végesvéigig hosszú, ezüstszin meg­fagyott szallag takarta be a bukdácsoló pata­kot s csöndesen, gyöngéden, mint az édes­anyánk púba tenyere, lenyomta még a gör­dülő kavicsok örvénylő rengését is. Csitt! — mondta — csitt! — és erre megfagyott maga a Csönd is. A parton s a völgyeletnek mind a néigy szélén, süppedő hédunyhák üldögél­tek fehéren, némán, zavartalan s maguktól fehéredtek és nőttek, mig elérték a hegy­oldalról kiugró síziiklacsoimpékat. Azokon megakadt a nagy szűzi hófüggömy, mert fölöt­tük a magasságiból lecsüngő zöld orgonák következtek. Nagy, átlátszó, egymásradülő megfagyott orgonas-lpok kristályos jégből; el­varázsolt óriás hangszere a láthatatlan jég- komponistának. ő elment, de a zene itt­maradt, zöld-fehér harmóniába fagyva. Úris­ten csápkéje köztük a jégvirág. Hogy senki ne merje zavarni müvét, állata meredek fekete fénysudárokát a kristálysápok mellé, mind föl az égig. Legeslegfelül, hogy a robba­nó vízesés nagy zuhanása ne lássék — mert az tovább zúgott — a legmeredekebb szikla- paduialy tetejéről, kék jégkárpátot bocsátott le elébe. Mindezt s vele az egész világot vakító fehér hókupola tetőzte be, mely még hegyőröm, de már felhő is: egyszerre föld, bérc és menyország. A Mindenség néma, nagy s egyetlen fehér bazilikává változott. Ewel elérte célját a Világ. Mi völgybetévedt, fáradt, kis halandók, lehúztuk tanyáink zöld zsalugátereit, még egyszer körülnéztük a lehullott tobozok, le- árvult gallyak s kuncsorgó kis fekete móku­sok között és szépen, békésen lehajtottuk fejünket Álomország fehér párnáira. Kezd­tünk álmodni manókról, törpékről, kik piros- pöttyös gombák ernyői alatt laknak ... Mert a világ csakugyan elérte nagy célját: az Álmot... ... És akkor egyszerre megreszketett a tanyánk. Rettentő ökölcsapások dübörögve döngették az ablakredőnyt, mintha szilánkok­ká akarnák törni velük a tetőt s falakat. Üst dob ok döngöltek távol s közel. Szélbairso- nák süvítettek végig a levegőn s viharzó si­koltásukra ropogva recsegett körül a Minden­ség. Jól hallatszott, amint künt törik a Béke, illan az Álom s éles jégdorongok pattogva szakadnak le a magasságból. Azt hittük, hogy valamely örvénylő tölcsér üvölt, végig a föl­dön s tombolva, dübörögve, kerengve magá- valtáncoltat minden lelket... ... Most máir megtudtuk, mi történt. Főn császár, kit a tengeren Sirocoonak hívnak, megindult a kék Dél felől, hogy betörjön a Fehérvilágba s megpaskolja egyetlen nagy ellenségét, letépje fejedelmi fehér hermelin­jét: a déli szél csatára kélt a téllel... ,.. Mikor a tanyáin ajtaja újra megnyíl­hatott, a szélrohamok lassan megcsitultak. Kiléptem uta-mra s nem ismertem rá a világ­ra. Az Álom békés kristályvilágából semmi sem volt a helyén. A fehér hegyormok eltűntek egytől egyig. Helyettük szürke, szúrós sziklák bántó éles­séggel hasították körül az eget. Az orgonák zöld kristálycsodáját elsöpörték a hegyabroszr ról s helyettük csúf, barna mohafoltok nyúj­tózkodtak a lankákon s lejtőkön. Látszott, amint az állvamaradt, deresedett fenyők lá­bait akarják a barna foltok elfogni, hogy azo­kat is kihúzzák a télbőL A nagy zuhatag kék függönye nyom nélkül eltűnt s elmenekült a mélybe, hogy mögötte bugyborékolva fröcs­köljön a vad vizroham. Szerte a meredek szélén, erdő hajlásán összetört csipkeminták hevertek kiterítve, mint rossz vásáron el nem adott portékák — ez maradt a kristály csodá­jából. És fent? Légiéiül? A nagy fehér kupola nem látszott sehol. El nem röpült, ránk nem zuhant és mégis semmivé lett a dübörgő nagy csatán. Az égen hosszu-hosszu bárányszürke fáty­lak úsztak. Az egyik megakadt a hold sárgálló sarlóján, mely oly halovány s oly szemérmetes, mintha saját álma lenne, mely elválasztva a földtől, most az égbolton kere­sett ábrándjainak helyet, hogy továbbáimod- ja a mi megriasztott álmunkat. Kassa nagyszabású beruházási programja Kassa, február 29. (Kassai szerkesztőségünk jelentése.) A városi képviselőtestület legutóbbi ülésén Maxon polgármester egy interpellációra válaszolva, részletesen ismertette azokat a beru­házásokat, amelyek Kassa város idei invesztíciós programján szerepelnek s igy a munkanélküliség leküzdése szempontjából is nagy fontossággal bírnak. Ez a program a polgármester közlése szerint a következőképen alakul: 1. Az úgyneve­zett északi elemi iskola építése 1,180.000 korona ez évre eső részletében. 2. Az uj ravatalozó épitése 520.000 korona értékben. 3. Uccaaszfal- tozások 460.000 korona, 4. a Fő-ucca 94. száma kaszárnya földszintjén uj üzlethelyiség épitése 80.000 korona, 5. a szokolligeti pavillon átépí­tése 140.000 korona, 6. járdák és utak javítása 473.000 korona, 7. a városszabályozás előkészítő munkálatai 170.000 korona, 8. a további szin- házjavitási munkák 50.000 korona és 9. a ka­szárnyák javítása 530.000 korona értékben. Ez a beruházási program erre az esztendőre össze­sen 4,650.000 koronát tesz ki és a város az egész összegre megfelelő fedezettel rendelkezik. A fölsorolt beruházásokon kívül az idei prog­ramon szerepel még a városi vízmüvek kibőví­tése, beleértve a Szepsi- és a Bethlen-körutak sarkán egy viznyomótelep építését is, továbbá kábellerakások, a Hernád-part további kiépítése a Bocskay-körutig, az uj vágóhíd előkészítő munkálata, a tanonciskola épitése, a Szepsi- körut átkövezése, a gázgyárnál uj vasbetonhid épitése, a strandfürdő és a bankói nyaralótelep építésének befejezése, a pestiuti volt szegényház egyik szárnyára uj emelet felhúzása, amelyben a népszállót és az uj téli melegedőt rendezik be a munkanélküliek részére. Végül a Hernád to­vábbi szakaszának szabályozása. Az utóbbi be­ruházások nagyrészt már állami vagy tartomá­nyi hozzájárulással történnek, azért összegszerű­leg nem szerepeltek a polgármester fölsorolásá­ban. Elhalasztották a tárgyalást a hitelezési csalássá! vádolt ábrahámi föidbírí okosnő ügyében Pozsony, február 29. (Pozsonyi szürkééztő­ség link1 tői) Esterházy Gézáné ábrahámi föld- fa irtokosnö állott tegnap vádlottként a pozsonyi járásbíróság előtt Freistadt Emil játék áruház- tulajdonos jelentette fel hitelezési csalás ciánén. A cég előadta, hogy 1932 decemberében Es- terhiázynió mintegy 23.000 koronát kitevő bevá­sárlást tett nála, a cég' az árut leszállította., de a szánnia mindmáig nem nyert kiegyenlítést. Az áru leszállítása után tudta meg a cég a, végre­hajtási regiszterből hegy Eöberházyék pár nap­pal a bevásárlás előtt kétmilliós fizetésképtelen­séget jeilentettek be és kényszeregyeizségi eljá­rás megindítását kérték. Esferiházyné közben elköltözött Ábraihámiról Becsbe. A tárgyalásom Esterházy Gézáné személyes sem jeilent meg és azzal védekezett, hogy az adósságok férjét terhelik. ő úgy vélte, hogy mindössze 6—7000 korona értékű árut vásárolt és csak a számlából tudta meg, hogy 23.000 koronával terhelték meg. Egyébként egy angol lord utón nagy örökség vár rá. és a kényszemegyazségben szereplő hite­lezőket egy angol pénzintézet elégíti ki 15 szá­zalék arányában. Amennyiben a hitelezők őt csődbe kergetnék, úgy elveszítené az angol örökségre való igényét. A járásbíróság_ nem 'ho­zott ítéletet, hanem a tárgyálást március 16-ra halasztotta el. Időközben meg fogják állapítani a kényszeregyezségi iratokból, hogy helytáll ó-e Esterházy Gézámé védekezése. Eeteirházyné vé­dője dr. Mcdvecky Lajos ügyvéd voltó

Next

/
Oldalképek
Tartalom