Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-04 / 53. (3902.) szám

I ^ xv. évf. 53. (3902) • Szerda • Előfizetési írt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes ssám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K(> A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3-1 1. • • SÖRGÖNYCIM: H1RLHP, PRflHfl. »A régi barátság megerősítése« Március 18-án olasz-magyar-osztrák konferencia kezdődik Rómában Mussolini meghívta Scfcuschniggot, Berger-Wa'áenegget, G5mb6st és Kányát ■ Előbb Hodza Bézsben tárgyal, maid az osztrák állam­férfiak Budapestre utaznak ■■■ Készül az uj Kőzépeurópa 1 ■■■ Kölcsönös félelem (*) A kölcsönös félelem hajszolja a nem­zeteket egy uj háború felé — mondja Lloyd George, akinek szavát mindig érdemes meghallgatni, mert ha politikai tábora nem is túlságosan nagy, kevesen ismerik olyan jól az angol közleiket, mint ő. S főleg ke­vesen tudják olyan élesen, annyira célba- találóan megmondani elvek, jelszavak, pro­gramok káoszában, hogy mi a lényeg. Az angol köziélek Európa mai helyzetét tart­hatatlannak látja. Nem azért, mert a hatal­mi érdekek között túlságosan nagy ellen­tétek vannak, hanem főleg azért, mert lé­lektanilag zsákuccába jutott az európai em­ber. A háború befejezése után látszólag uj korszak vette kezdetét, de a íorradalmi vadvizek lezajlása után tétova, kereső, el­méletekben és kísérletekben bukdácsoló polgár maradt a színen és sokféle lehető­ség, a sokféle kitervelt és szépen megál­modott tennivaló között elkezdett dikcióz- ni, mintha nem is a Teremtő ihletett szel­leme szólította volna a világszinpadra, ha­nem Bemard Shaw lombikjában főzték, vol­na ki gyanús szociológiai és irodalmi gő­zökben. Túlságosan sok teóriához túlságo­san kevés valóságot hordott össze tizenöt -év alatt az idő s a dolgok fejlődésének irá­nya majdnem mindig ellentétes volt az el­vek által kirajzolt irányvonalakkal. Európa nem tudja, hol tart: a bolsevizmus vagy a spengleri cezarizmus határán? Érik-e vagy pusztul a nacionalizmus? A liberális gazda­sági rend, amelyet naponként szoktak el- parentálni jobb- és baloldalról, változatla­nul megtenni gyümölcseit? A kapitalizmus felett minden oldalról húzzák a lélekharan­got, de azért soha ilyen konjunktúrája nem volt a kapitalista termelési metódus legel­lenszenvesebb válfajainak, mint ma. Álta­lában úgy látszik, minden, ami él, a sza­bály, törvény és elmélet ellenére él és vi­rágzik; a világ való képe mást mutat, mint amiről tudósok és hordószónokok beszél­nek. Vagy most vetkezik ki örökölt formái­ból a világ s ami ezután következik, a for­mák teljes felbomlása és ujjászövődése lesz? Mindmegannyi sajgó kérdés, ami az álta­lános bizonytalansági atmoszférából hajt ki. A kölcsönös félelem atmoszférájából. Az egész káosznak, azt hiszem, egyszerű magyarázata az, hogy Európa fél. 1918 után nem sikerült visszaadni ennek a pol­gári világrendnek azt a biztonsági érzést, azt az elfogulatlan, nyugodt és fölényes öntudatot, amire a polgári életformák fel­épülnek. A polgári termeléshez föltétien biztonsági érzésre van szükség. A világhá­ború elmozdított helyéből minden fiksz pontot s uj fiksz pontok még nem alakultak ki. Nem elég szilárdak, vagy a polgár sze­mében nem látszanak annak. Sok a forra­dalom, sok az átértékelődés, gyorsan és merészen fordulnak viszájukra elvek és tendenciák. Ebben a túlfeszített relativi­tásban a polgár erkölcsi értékei is devalvá­lódnak s bizonytalanságában vad és szél­sőséges igehirdetők vagy elszánt kalandorok komandója alá hajtja fejét. A polgár olyan pofont kapott a történelemtől, hogy nem tud magához térni, nem talál vissza régi életformáiba, nemcsak elveit nem találja, hanem elemi érdekeit sem ismeri fel többé. Ideig-óráig sikerült elfelejtetni vele, hogy mi történt 1914 júliusa és 1918 novembere kozott mz emberiséggel, de a megfeledke­R ó m a, március 3. Mussolini az olasz minisztertanács keddi ülésén bejelentette, hogy március 18., 19. és 20-án Rómában nagyarányú olasz~~osztrák—magyar össze­jövetel fog lefolyni, amelyen résztvesz Schuschnigg osztrák kancellár és Berger Waldenegg osztrák külügyminiszter, továb­bá Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és Kánya Kálmán magyar külügyminiszter. Mussolini szerint a háromhatalmi konfe­rencia tárgyalási anyaga a római jegyző­könyvek vonalán fog mozogni. A megbe­széléseken a Középeurópát érintő kérdése­ket vitatják meg. A megbeszélések célja, hogy a három állam között 1934-ben meg­pecsételt barátságot még jobban megerősít­sék. Róma, március 3. A minisztertanácsban a íluce a következő nyilatkozatot tette: — A legutóbbi minisztertanács óta eritreai csapataink Badoglio marsall vezetése alatt nagy győzelmeket arattak. A diadalok következtében az abesszin front összeomlott. Az olasz sziveket őszinte örömmel töltötte el a győzelem és az olasz nemzet köszönetét szavaz az abessziniai olasz hadseregnek és vezetőinek. — Amíg február folyamán hadműveleteink Keletafrikában gyorsitott menetben folytak, az amerikai kongresszus túlnyomó többséggel 1937 május 1-ig meghosszabbította az érvényben levő semlegességi törvényt, azaz elutasította a to­vábbi áruzárlatok bevezetését. Mi olaszok a lég­zés első mámorából csakhamar felriasztot­ták s most hideg borzongással látja felbuk­kanni a szemhatáron a megfiatalodott, uj vérre éhes Mars-istent. A baj gyökerei lélektaniak s ezért válik egyre reménytelenebbé minden jószándéku kísérlet, aminek célja az embert józanságra és védekezésre rázni. A feudális Európa szemében nem volt rettenet és iszonyat a háború, semmi sem volt fontosabb a győ­zelemnél s nem úgy mérlegelték a győze­lem árát, mint ma. Más valutában számolt az emberiség, a polgári rend e harcias vi­lág perifériáin tengődött s élt, ahogy ép­pen tudott, sőt, ahogy éppen engedték. Nem volt fontos, hogy fejlődjék s ameny- nyiben fontos volt* csak abban a vonatko­Schuschnigg kancellár és Berger Wal­denegg, mint ismeretes, a közeljövőben vendégül látja Bécsben Hodza csehszlovák miniszterelnököt, majd e konferencia után sürgősen Budapestre utazik, ahol tárgyalni fog a magyar illetékesekkel. A budapesti tárgyalások folyamán elsősorban Csehszlo­vákiának a római paktumhoz való csatlako­zásáról és Hodza ismert Duna-tervéről lesz szó. Budapestről való visszaérkezése után utazik Schuschnigg Rómába és ugyanakkor elindul Gömbös Gyul'a és Kánya Kálmán is az olasz fővárosba. Mint jelentettük, Star- hemberg Szicíliába utazik és útközben megállapodik Rómában, hogy előkészítse az osztrák államférfiak utazását. nagyobb elégtétellel vesszük tudomásul az Egye­sült Államok kormányának politikai irányelveit és hozzáfűzzük, hogy az amerikai képviselők és szenátorok a kőolaj és a többi nyersanyag zár­latának visszautasításával nagy szolgálatot tet­tek a világbékének. — Azok a kísérletek, amelyek legutóbb meg­indultak, hogy a dunai kérdést Olaszország nél­kül és így Olaszország ellen szabályozzák, nem sikerültek. Nem vezetett eredményre a közelmúlt­ban Párisban történt kísérlet sem, amelynek alapját nem a párisi kormánytól kidolgozott terv alkotta és amelyet a francia kormány nem helye­selt, Szinte fölösleges megismételni, hogy a dunai tér helyzetének kollektív megjavítása elképzel­zásban, hogy mennyire tudta szolgálni egyik vagy másik fél hadi céljait. A világ rendje nem a polgár szociális helyzetének oszlopzatán nyugodott, mint ma. A polgári Európa és egyáltalán a polgári világrend nem tudja beilleszteni fejlődési törvényei közé a háború nagy rizikóját. Jelenthet egyik vagy másik iparágnak és kalandor­kalmároknak konjunktúrát a háború vagy még inkább a hadikészülődés, általában azonban a háború inkább bontja, mint fej­leszti a polgári szövetű világot. A háború­ban nemcsak a poézis múzsái hallgatnak, hanem az ipar és kereskedelem múzsái is. Háborúban vagy háborús atmoszféráju kor­ban csak a spekulációs, kalandor-kapitaliz­mus virágzik., a termelő gazdasági organiz-. hetetlen azon államok érdekel tiszteletben tartása nélkül, amely államok Olaszországhoz vannak fűzve. Az egész dunai kérdéssel kapcsolatban március 18-tól 20-ig Rómában olasz—osztrák—ma­gyar konferencia lesz. Schuschnigg osztrák kan­cellár és Berger Waldenegg osztrák külügymi­niszter, Gömbös magyar miniszterelnök és Kánya magyar külügyminiszter az olasz kormány vendé­gei lesznek és Róma boldog lesz, hogy üdvözöl­heti őket, A tárgyalások a római jegyzőkönyv alapján folynak le, amely jegyzőkönyv rendkívül hathatósnak bizonyult a Budapest, Bécs és Róma közötti politikai és gazdasági viszony ápolására. _A flottakonferencián támadt nehézségek nem lep hetik meg azokat, akik a helyzetet ismerték. Po­litikai jellegű szerződést Olaszország nem irhát alá, amig a szankciók megszigorításával fenyeget­nek. Az olasz nép a gazdasági ostrom negyedik hó­napjában politikai és erkölcsi összetartását még jobban elmélyítette. A háború terheit férfias bá­torsággal viseljük s ma már az egész világ csodál­ja ezt az elszántságot. Az olasz nép megérti az erő­feszítés történelmi jelentőségét, mert nemcsak az 1895—96-os afrikai halottakat akarjuk megbosszul­ni, hanem a jövő útjait biztosítani. Olaszország ma az emberi civilizációnak szolgál. Gazdasági szem­pontból mindenütt lázas munka folyik, hogy meg­valósítsuk a gazdasági autonómia maximumát, amely nélkül nemzetünk kénytelen volna a meg­aláztatást eltűrni azoktól az államoktól, amelyek gazdagabbak, mint mi vagyunk. Olaszország lakos­sága tudatában van az erőfeszítések szükségessé­gének és a kormány mindent elkövet a cél eléré­sére. musok azonban elsorvadnak. Háborús lég­körben megbénul a polgári élet. Lehet, hogy igaza van Spenglernek, ami­kor azt hirdeti, hogy a mai katasztrofális helyzetnek gyökerei nem a háborúba nyúl­nak vissza, hanem a háború előtti liberális korba. Amikor a biztos béke tudatában minden virágzott, amikor majdnem önfeledt optimizmussal nézett a jövőbe a polgár, életformái kiteljesedtek, megduzzadtak, élet- szemlélete eluralkodott a világon. S az em­beriség belepuhult a jólétbe, ami minden­kire ráragyogott, egyikre vérpezsdítő forró ragyogással, a másikra bágyadtabb sugár­zással, de dideregni senkit se hagyott. Eb­ben a napsütéses polgári korszakban vált henyévé a világ, leszokta harcias erényeit. Musso'mi állásfoglalása az oiaiiáriafEiaz és a dunai kérdések megeidásákoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom