Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-29 / 75. (3924.) szám

IRODALMI NAPLÓ

Uj magyar irodalmi folyóiratok

Budapest, március végre. A Nyugat mellett az

évek folyamán gyakran felbukkant egy-egy magyar irodalmi lap neve, de a Toll-at kivéve a legtöbb csak tiszavirág életet élt s legtöbbször nem is jutott el a második számig. A Toll ma is él, megható szívóssággal tartja fenn magát, bátor és emelkedett szellemű, cikkei olykor igazi kis remekművek, de a nagyközönség alig ismeri. Az írók annál inkább ezámontartják Kaczér Vilmos vékonyka külsejű, de mindig tartalmas és érdekes irodalmi szemléjét, komoly felkészültséggel megirt kritikái s gyakran friss áramlatu kezdeményezései miatt. Munkatársai: Márai, Komlóé Aladár, Zsolt Béla, Hevesi András, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Németh Andor. A Toll egyébként már indulásakor tagadhatatlanul irodalomtörténeti jelentőségre emelkedett; tudvalevő, hogy innen indult ki az Ady-re- vizió, mely annak idején annyira felkavarta a kedélyeket pro és contra s a vita, melyet Kosztolányi Dezső indított meg, éppen Ady jelentőségénél fogva, valószínűleg újra, meg újra fel fog lángolni.

Mielőtt rátérnék a legújabb irodalmi folyóiratok ismertetésére, meg kell említenem még a Tanu-t, Németh László kritikai folyóiratát, itt Németh László úgyszólván egyedül beszél és kiáltoz, mint| az irodalom egy felkent papja, áldást oszt és ostó-j roz, nagy tudással, tiszteletre méltón, az ihlet tű-1 zében megtisztult, stílussal és nyelvezettel, de nem I mindig elfogulatlanul.

Az utolsó hónapokban b/fom uj folyóirat indult meg: a Válasz, a Szép 6zó és a Gondolat. Munkatársainak nagy része a Nyugat Írógárdájából került ki, jobbára a fiatalabb évjáratokból, de egészen uj nevekkel is találkozunk. Sokan továbbra is szerepelnek a Nyugat hasábjain, mégis, az uj irodalmi újságok alapítása elsősorban a Nyugat-al való szakítást jelenti, uj utak keresését, uj és valljuk be, bátrabb célkitűzéseket s egy tekintélyében kicsit megcsontosodott irodalmi aeropag hatása és kérészére alól való felszabadulást. A Nyugat különben is érthetetlenül bezárta kapuit az utóbbi években olyanok előtt, kik a Nyugatnál azelőtt otthonra találtak, sőt a Nyugat indította őket útra s ezzel az irodalmi fémjelzéssel sohasem éltek vissza, Írásaik ma is arannyal fedezik a régi bizalmat és Ítéletet.

A Válasz-t Sárközi György szerkeszti. Sárközi az Ady utáni költőnemzedék egyik legtehetségesebb e legfinomabb hangú lírikusa, az Angyalok harca cimü verseskönyve a tisztaság, emelkedettség s valami klasszikus hűvösség emlékeként él bennünk. Oldott kéve cimü történelmi regénye, kritikusai szerint, a legszárnyalóbb magyar prózai írások közé tartozik. Sárközi György mégis olyan irodalmi folyóiratot ad, mely a bűvös elefántcsonttoronytól messze van. Jó értelemben, szemét a korszerű megmozdulásokon tartja. Elsősorban a magyar nép, a parasztság sorsa érdekli s az itt megjelent irodaimilag legtöbbször kifogástalan Írásoknak szociográfiai, történelmi, néprajzi, népművészeti, statisztikai érdekességük van. Bár a lap tendenciája nem áll egészen egyszinten a kitünően megirt cikkekkel, érthetően éles kritikát vált ki az irodalmi baloldalon. Érdemes volna néhány cikkét ■külön megtárgyalni. Nekem leginkább eszemben maradt Kovács Imre remek tanulmánya; „Néma forradalom a Tiszánál'*,, a földéhes parasztság sorsa rajzolódik itt ki megrenditően sötét színekben, hogyan menekül a nép nihilizmusba, miszticizmusba s az egyháztól elszakadt szekták szertartásaiban keres vigaszt és feloldozást a kínzó valóság elől. Illyés Gyula, a költő, ki lirával áthevitett, de bő- ömlésü, epikus, sokszor arany-jánosi magasságot elérő, verseiben is, a tanyákon és falvakon eltöltött gyermekéveinek, élményeinek gazdag anyagát tárta fel, most prózában Írja ugyanezeket az élményeket a Puszták népe cimmel. Amint az eddig közölt részletekből kitetszik, ez a „parasztregény" kiteljesülve egyike lesz a magyar irodalom leggazdagabb s legszebb önéletrajzainak s egyben egy népréteg hü és jellemző rajzának. Nagy Lajos is itt írja méltán feltűnést keltett Három Város cimü kis regényeinek egyenes folytatását a tanyák és falvak mai, igaz világából. Emellett természetesen felvonulnak a költők, elsősorban a Nyugat-tal harcban álló Erdélyi József, aki az elavult formákat és fogalmakat sokszor csodálatos színekben uj tartalommal tudja halottaiból feltámasztani. E napokban olvastam Téli fák s épp a Válasz-ban Téli dal cimü verseit, ékkövei a magyar költészetnek s igazolják az egykori babitsi ítéletet, melyet Babits a Fiatal költők anthologiája előszavában hangsúlyozott. Azóta Erdélyi teljesen kiesett a Nyugat kegyeiből. (Nemrégiben Fegyver cimen lapot indított, mely az első két sMm után kimúlt, lobogó haragja, elfogultságai, nagy tehetsége mellett sem teszik őt alkalmassá higgadtságot és mértéket igénylő lapszerkesztésre.) A Válasz körül csoportosulnak még: Kodolányi János, Németh László, Féja Géza, Ortutay Gyula, Kar- doss László. A legutóbbi számból idézem Kardoss László kritikájának néhány sorát Komlós Aladár regényéről; az otthoniakat biztosan érdekelni fogja: „Példátlanul érdekes ez a könyv tanárok számára. Magamon tapasztaltam, de egész sor tanártársamon is ellenőriztem az élményt: egyetlen lendületben, pihenő nélkül futottunk végig az egész könyvön, órák alatt, olyan heves kíváncsisággal és hullámzó érzések között, mintha vádiratunkat, nekrológunkat vagy titkos „minősítésünket" olvastuk volna, négy fal közt, zárt ajtók mögött." — Azt hiszem Komlós regényét mindenki így olvasta el, I

I szinte egy lélegzetre, „hullámzó érzések között" a nem tanárok is. Könyv mellé még alig állt ilyen egységes értékméréssel, dicsérettel a kritika, a lelkesedéshez, melyet Zsolt Béla szított fel, megírván, hogy a Neró és a VlI/a az év legizgalmasabb könyve, úgyszólván mindenki helyeslőén csatlakozott, kritikusok és olvasók.

A Szép Szó március elsején indult meg Ignotus Pál és József Attila szerkesztésében. Az első számnak nagy közönség sikere van. A lap tartalmilag rendkívül friss és bátor, tipográfiailag nagyon szép. Érdekessége: Ignotus verse. Évek óta nem jelentkezett Ignotus mint lírikus, pedig az igazi versolvasók és a költők őrzik a régi Ignotus versek különös zamatját, meglepő fordulatait, zenéjét és rímeit. Ez a vers édes-testvére Arany őszükéinek s az utolsó Kiss József vers-sóhajoknak, melyek szintén Arany kései lírájával tartanak rokonságot. A költők közül még József Attila, Lesz- nai Anna, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Képes Géza verseivel találkozunk. De a Szép Szó igazi karakterét, szinét mégis inkább a kritika adja, finom és éles tőrök villognak itt, egészen uj megvilágításban vonulnak el szemünk előtt a közvélemény által elfogadott nagyságok és mü- jveik, gyakran ledöntve a talapzatról s kiderül j hogy csillogásuk talmi csillogás. A bírálatokat Németh Andor, Ignotus Pál, Bálint György, Vám- béry Rusztem írták. Hevesi András Tarauskas cim- i rael regényrészletet közöl, a regény legközelebb megjelenik Cserépfalvynál. Fejtő Ferenc Berzsenyiről irt tanulmányt, Sinlődő áloé cimmel. Irodalmi körökben már régen kering az a megállapítás, hogy a magyar irodalom legújabb jövevényei inkább a kritikára, mint a költészetre hajlamosak s csodálatosan jól felkészültek. A fiatal kritikus nemzedék egyik legfigyelemreméltóbb tagja Fejtő Ferenc Cs. Szabó László és Plalász Gábor

mellett. Berzsenyiről természetesen minden folyóirat külön tanulmányt hoz: meg lehet állapítani, hogy valamennyi kritikus Berzsenyi híres pesti ut- jával foglalkozik, Vitkovícs Mihályhoz irt verses- levelével, melyben Pest tündéri 'leírását kapjuk, az első urbánus verset a magyar irodalomban. A vers tündéri-volta s Berzsenyi darabos viselkedése pesti tartózkodása alatt a költők körében, — ebből az ellentétből igyekeznek a tanulmányírók megfejteni Berzsenyi ellentétes, villámoktól megvilágított egyéniségét, mely egy végső fokon, a költészet magaslatán mégis harmóniába olvad, mint ahogy a vihar elálltén, a tovafutó villámok nyomán megjelenik az égen a szivárvány. Csak Németh László megy tovább s keres egy másik reflektort, melynek fényénél Berzsenyi még kimagaslóbb; úgy véli, hogy Berzsenyi Kazinczy ékkai ellentétben nem a 19-ik század, nem a Nyugat-szellemét, de Hellasz szellemét szerette volna a magyar irodalomba belevinni s tulajdonképpen harcban állt Kazinczyval, Németh László szerint Berzsenyi útja lett volna, mai szemmel nézve, a tisztább, a magasztosabb.

Jók az ilyen oentennáriumok s kár, hogy csak száz évben egyszer kapunk megelevenítő képet nagy költőinkről. Olvasván a tanulmányokat, elfog a vágy Berzsenyit újra olvasni, azaz hogy egészen olvasni, megismerni, mert néhány versén kívül, valljuk be, robosztus alakjának csak körvonalait látjuk s messze van tőlünk az egész kép, a szikrázó zseni igazi arca, az egész oeuvre. De jó az ismert verseket újra felidézni, felszedni a felejthetetlen verssorokat, mint a gyöngyöket egyetlen füzérbe s újra hallani az elmúlás gyönyörű kórusát; — Hervad már ligetünk, díszei hullanak.

De hogy a Szép Szó-ra visszatérjek: az az érzésem, hogy ez a lap lesz mind közt a legelevenebb. A fiatal Írók nagy örömmel fogadták s rajokban zsonganak körülötte. Mindenesetre kellő pillanatban jött s vele a magyar irodalmi életnek mintha megerősödött volna az érverése.

A Gondolat tulajdonképpen nem uj lap, csafe cégtáblája van kicsit átfestve s ezzel együtt belső tartalma is megváltozott. Azelőtt csak elméleti cik- kék jelentek meg itt, most ugyanaz a világnézeti irodalmi alkotások szövetén csillan át. Ez a világnézet erősen baloldali s mégis, mily érdekes, e nézőpontnak sok esetben egyforma igényei vannak a kicsit tendenciózusan jobbra néző Válasz-szaL Illyés Gyula már említett szép és jelentős önéletj rajzában például találkoznak. A Gondolat is közlí a regény egyik részletét. André Gide Naplójegy-1 zetei a művészet magaslatán tesznek hitet a ezen- védő ember mellett, a legnemesebb líra hévül itt át programmá, olykor korbáccsá. Hadd idézzem e szépséges vádló sorokat: „Túl régen elfelejtettem' már a boldoglét művészetét. Fejem tele szörnyű gondolatokkal. A legegyszerűbb boldogság is tulke- vés embernek adatott meg. A többiek panasza és tiltakozása tulkiáltja a föld és az ég minden összhangját. Ha azt mondom magamnak, hogy nem vagyok benne hibás, ez nem véd meg attól, hogy ne halljam hangjukat". Németh Andor az iró belső világáról ir tanulmányt, izgatőan uj szempontokkal, Gelléri Andor Endre, Déry Tibor novellái, József Attila, Zelk Zoltán, Radnóthy Miklós versei díszei még a számnak, Bálint György cikke az Ossietzky-Hamsun ügyről és sok más cikk és tanulmány.

Kétségtelen, hogy az uj irodalmi lapok közül a Gondolat törekedett legmagasabbra, úgy művészi, mint. eszmei hűség szempontjából. Annál szomorúbb, hogy e pillanatban, mig ismertetem, egyben a nekrológját irom. A Gondolat-ot u. i. Déry Tibor és Vértes György jegyezték. Déry Tibor, a kitűnő iró és költő már az első irodalmi szám után kivált a laptól s ha nem csalódom, az ő keze, szelleme nyomán lett a Gondolat a mi, magas színvonalú, irodalmi folyóirat. Vértes György neve, munkássága ismeretlen.

Azt hiszem az uj folyóiratok ismertetésével sikerült valamennyire helyzetképét adni a budapesti irodalmi életnek, mely évek óta nem volt ilyen

mozgalmas, lendületes. „ ____

° S

ZENES ERZSI.

Sebesi Ernő:

Oyökérfelenség éneke

Egyetlen pajtásod a sötét felleg Beléd karolt a Magány s nem ereszted. Hiába súgom Néked: ez a veszted, Gyökértelenség: most megénekellek.

Csak árny után lebegsz te tört pillangó Kiégett szárnyak sóhaján vergődve Te megváltó fényt lestél vak erdőkbe És zajba léptél, hol csattog a tangó.

És könnyű kéjek táncos-hangos jussa.

De nincs kiút, a szemed vadul reszket Már látod neved mellett a keresztet

S nincs mód, hogy lelked formáját kifussa. Már zsebórád is áll és ott a másik:

Szived is sztrájkok S lejárt időt ásit.

II.

Ez be nem vesz, az megtagad,

Már sajnálod is önmagad.

Átnéznek rajtad hidegen,

Rokon se vagy, sem idegen.

Mily égi nedv táplálhatott,

Ha hited is csak tetszhalott?!

Vak sorsod kábán ténfereg, Dércsipett bölcs vagy s vén gyerek. Magad közönnyel vértezed,

Imát se kulcsol két kezed.

Mint hallón, melynek kötelét Elvágta részeg csőcselék, —

Most úgy lebegsz örvény fölött, Hogy röptöd kedvét megölöd.

S hiába füt-szit értelem,

Elszáradsz: Te gyökértelen!

Miért mii eaireiligisifláif a szlovenszitói és kárpátaljai polgári iskolai tanerőket?

Prága, március 28. Dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő és törvényhozó- társai érdekes tartalmú interpellációt nyújtottak be az iskolaügyi miniszterhez a Szlovenszkón és Kárpátalján működő, főiskolai végzettségű polgári iskolai tanerők egyenjogúsítása tárgyában. A parlamenti nyomtatványok között megjelent interpelláció szövege a következő:

— Szlovenszkón és Kárpátalján a régi magyar törvények értelmében polgári iskolai tanári képesítésihez főiskolai végzettségre volt szükség. Ezek a tanerők a tanítóképző intézet elvégzése után, vagy a középiskolai érettségi vizsga sikeres letétele után az állami Paedagogiumon, a ,,Polgári- iskolai Tanárképző Főiskolán“ háromévi, — a Képzőművészeti Akadémián vagy a budapesti Tudományegyetemen négyévi tanulmány elvégzése utján szerezték meg a polgári iskolai tanári képesítést. Ma is számos ilyen főiskolai képesítésű tanerő működik ez országrészek polgári iskoláinál. Ezek a magyar és az osztrák polgári iskolai típus unifi'kálása uitán rendkívül viszI

szás és szerencsétlen helyzetbe kerültek.

— A történelmi országrészekben ezt a faiskolai képesítést nem írták elő a törvények, ezért három, illetve négy élvvel előbb

kezdték meg szolgálatukat a polgári iskoláknál s igy szolgálati- illetményeik is ennek megfelelően aránylag magasabbak, mint a magyar törvények alapján képesítést nyert kollégáiké. Vagyis a régi magyar képesítésű polgári iskolai tanerőknek mintegy bünhődniö'k kell azért, hogy a tanítóképző intézet elvégzése, illetőleg az érettségi után oklevelük megszerzéséihez a törvény által megkövetelt 3—4 évi főiskolai tanulmányt folytattak.

— A többi utódállam ezt a képesitést sokkal magasabbra értékelte, mint a Csehszlovák Köztársaság. így például az osztrák állam Burgenlandban az átvett magyar képesítésű polgári iskolai tanerőknek tanári címet adományozott, illetményeiket a középiskolai tanárok illetményeivel egyenlő mértékben szabta meg és pedig lakként, hogy két fizetési fokozattal feljebb vannak, mint az osztrák, vagyis a történelmi országokbeji szaktanítókkal egyenlő képesítéssel biró szaktanítók.

— A fizetési anomáliák, valamint a 104/ 1926. számú tanítói törvényiből származó sérlemek tekintetében részletes felvilágosításit nyújt az itt következő táblázat, amely összehasonlitást tesz az elemi iskolai, a történelmi országbeli szaktanítók ^régi osztrák minta szerint képesítettek) és a magyar kénesitésü tanerők szolgálati illetményei között. (Itt közli az inlterpelláció az elemi iskolai tanítók és a) a történelmi országok'beli szaktanítók s b) a sdoven- szkói, főiskolát végzett tanárok illetményeinek összehasonlító táblázatát.)

— Ezen táblázatból kitűnik, hogyt

1. a főiskolát végzett tanár szolgálati illetményeiben a 19. szolgálati évéig az elemi iskolai tanító mögött, 36. szolgálati évéi’g pedig a történelmi országokbeli szaktanító mögött elmarad;

2. a főiskolát végzett tanárnak 3—4 Övvel tovább kell szolgálnia, hogy elérhesse aztt a fizetést, amelyet a történelmi országbeli szaktanító egyáltalán elérhet (31.680 Ke).

— Még nagyobb hátrányt szenvedtek azok a régi képesítésű szlovenszkói és kárpátaljai polgári iskolai tanerők, akik itamul- mányaikait a világháború folyamán fejezték be a Paedagogiumon, Képzőművészeti Akadémián vagy a Tudományegyetemen. Ezek a 3—4 tanulmányi éven kívül még néhány háborúban töltött éver is elvesztettek, vagyis ezek közel hat évvel maradnak hátrább, mintha elemi iskolai tanítók maradtak volna.

— A közoktatásügynek is kétségtelenül eminens érdeke, hogy szolgálatában magasabb, teljesebb képesítésű egyének álljanak, hiszen a történelmi országrészek szaktanítói is már évek óta küzdenek a főiskolai képesítés bevezetése érdekében s az£ ■követelik, hogy a szaktanítók képzésére főiskolai tanfolyamok szerveztessenek. Viszont méltányos és a demokratikus igazságosságnak megfelel, hogy a magasabb képesítésű alkalmazottaknak el is ismerjék ez4 a magasabb képesitést. így van ez a köz- szolgálat valamennyi más ágazatában is, csak a polgári iskolák tanerőinél nem vették ezt tekintetbe.

— Mindezek alapján tisztelettel kérdjük a Miniszter Urat:

1. hajlandó-e sürgősen gondoskodni arról, hogy ez a visszás állapot mielőbb meg- szüntett essék?

2. hajlandó-e intézményesen gondoskodni arról, hogy a magyar törvények szerinti főiskolai képesítéssel biró polgári iskolai tanerőknek főiskolai tanulmányi idejűk mind a szolgálatba, mind a nyugdijukba, valamint a fizetési előléptetésbe is beszá- mittassék, még pedig a 104/1926. évi törvény hatálybaléptének napjától számítva?

3. hajlandó-e intézményesen gondoskodni arról, hogy azoknak a kézimunka tanítónőknek, akik az elemi iskolai képesítésen kívül az egyéves női kézimunka tanfolyam elvégzését is tudják igazolná, számittassék be mind a szolgálatba, mind a nyugdíjba (egy évi

6

1936 március 29, vasárnap.