Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-26 / 72. (3921.) Második kiadás

4 1936 március 26, csütörtök. ALGEBRA-RUHA lesz a nyári női divat érdekessége Mókus, malac, tájkép, szélmalom, mozdony, ejtőernyő, bicikli- verseny, fecske, betű és bármixer a ruhákon Párig, március 35. Az empriimó nyári kefl- muék már évek óta kimagasló helyet foglal­nak ed a női divatlban. Az Mén kiváltságos helyzetük még erősödött A leguija/bíb kollek­ciók, képzeletgazdagságukat, ötáetességükel és eredetiségüket tekintve, minden eddigiin túltesznek. Mint rendesem, most is a virágos mintáik uralkodnak. De mig régebben többnyire sö­tét alapon sűrűm szórták el a virágokat, az idén nagy távolság van az egyes virágok kö­zött. Gyakran apró virágcsokrokat is nyom­tatnak a kelmékre. A virágos selyem- és gyapotkelméken négy-öt, sokszor még több színben is pompáznak a minták. Ezek a szí­nek többnyire igen élénkek, kivéve a taft- kelimék színeit, amelyek pasztellsizerüek és árnyalataik finoman keverednek. De a virágokon kívül másfajta, rendkívül mulatságos mintákkal is találkozunk, ame­lyeknél a rajzodé képzelete valóságos orgiá­kat ül. Míg az utánzóit ékszerekre nagy ha­tást gyakorolt a mértan, a színes kelmék mintázásába az algebra szólt bele. így pél­dául egy nagyon eredeti délutáni ruha min­denféle fehér és piros algebrai formulát mu­tat fekete alapon s hogy ennek az öltözetnek matematikai jellegét méginkább hangsúlyoz­zák, a hozzátartozó fekete háromnegyedes hosszú keppnek élesen derékszögű alakja van. A magas nyakkivágás is geometriai figu­rát mutat, fehér pikéből formált háromszoros trapéz alakjában. A fekete-fehér kis kalap pedig kupáiaku. Egyszóval ezeknek a modelleknek a terve­zőjét kizárólag a magasabb matematika irá­nyította. Kérdés, hogy az ilyen öltözet kedves és nŐies-e, annyi bizonyos, hogy eredeti és feltűnő. A szintén érdekes, de kevésbé igényes minták között egzotikus növényeket, külön­böző áliatalakokat találunk, mint például mókusokat vagy a hires három kis, malacot, tarka tájakat rétekkel és erdőkkel s rajtuk elszórt kis parasztházakat, régimódi szélmal­mokat, fedett hintákat, vasúti vagőuokaf és füstölgő mozdonyokat. Vannak olyan ernpri- mé-kelmék is, amelyeken Páris egyik leg­szebb és legelőkelőbb terének, a Piacé Ven- dome-nak a képe látható természetes szí­nekben. A világos gyapotkelimékből készült strand- öltözieteknek mulatságos mintái a pasztel- szinü képeslapok és kártyák. Egy délutáni öltözet tengerkék kreppből készült, amelyen kis fehér nyilak vannak elszórva. Nagy, fehér fémből készült nyíl díszíti az elegáns tenger­kék bőrövet, amelyet ehhez a ruhához viselnek. De mindezekkel a mintákkal még koránt­sem merül ki a kelimerajzolók képzelőtehet­sége. Egyes mintákon világos ejtőernyőik és léggömbök láthatók sötétkék vagy fekete alapon; más kelméken apró, piros ibiciküzők versenyeznek fekete krepdesin pályán, óra­mutatók, hangjegyek, violinknicsok, kínai pagodák és riksák, fecskék, bélyegek és be­tűk is szerepelnek az ülj emipriméken. Különös eredetiségével tűnik ki egy tuni- ka-hlmz, amelyet fekete szaténszofcnyához viselnek. Ez a tunika érdekes bárjeleneteket mutat hat-hét különböző színiben, fekete ala­pon. Az egyik képen például egy mixer lát­ható, aki nagy lendülettel keveri a koktailt. Ez a blúz valódi lokál-képeskönyv. Pajor szenátor fSIszátalása i a lex-Uhlff efen t Prága, március 25. A szenátus költségvetési bizottsága tegnap jóváhagyta az ostrau-friedlan- di vasút államosításáról szóló javaslatot, majd hosszabb vita után az elemi iskolai oktatás re­formjáról szóló képviselőházi határozatot, mely szerint tilos lesz az elemi iskolások házi tanít­tatása. Egyesült pártjaink részéről dr. Pajor Miklós szenátor szólalt fel a javaslat ellen. Rámutatott arra, hogy ez a javaslat egyáltalában nem idő­szerű, mert mig az állam nem gondoskodik kel- lőszámu kisebbségi iskoláról, addig rendkívül sérelmes a kisebbségekre nézve a magánokta­tásnak törvényes eltiltása, illetve annak rend­kívül szigorú feltételekhez való kötése. Dr. Pajor felemlítette, hogy számos olyan község van Szlovenszkón és Kárpátalján, amelyek lakosságának több mint a fele ma­gyar nemzetiségű és számtalan kérés, deputá- ciózós, sőt Ígérgetés ellenére sem tudnak ma­gyar tannyelvű iskolát kapni. Kifogásolja a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a javaslatban részletezett szigorú feltételek teljesítése esetén is az iskolaügyi referátus kapja meg azt a diszkrecionális jogot, hogy a magán- oktatást saját hatáskörében engedélyezhesse. Ja­vasolta a törvénynek legalábbis olyan módosítá­sát, hogy a feltételek teljesítése esetén ez a hivatal a magánoktatást köteles legyen megengedni. Amig ugyanis a törvény ilyen diszkrecionális jo­got ad az alantas hatóságoknak, addig ez a tör­vény nem kulturális intézkedés, hanem csupán politikum, — fejezte be beszédét dr. Pajor. Vanderbilt nászutja Egy évig tartott és harminc vagon csecsebecsét vásároltak össze útközben Singapore, március 25. A fiatal Vanderbilt I ütötte a markát. Házasságkötés után ifjú feíesé- György, aki a múlt évben házasodott meg, miután Igével nászúira indult és a milliomos házaspár betöltötte huszonnegyedik életévét és ebből azj most indul hazafelé a világkörüli nászúiról alkalomból nem kevesebb, mint 20 millió dollár j Harminc butorszállitó kocsi szállítja azokat az M alvilág ákálynője Itta: HMRY IJESllE (3) Ilyen irányú kétségeim állandóan gyötörtek és sok nehéz órát szereztek. Talán az örökkévaló­ságban feleletet kapok erre a kérdésre is. De könnyen lehetséges, hogy akad komoly és a lélek rejtelmeibe mélyen belátó olvasó, aki ezek­nek a lapoknak forgatása közben rájön a nagy rejtély megoldására, miért kellett May Chur- chill-nek elsodródnia és lelkének milyen titkos rugói ösztönözték, hajtották, amig az Írországi kisbérlő házból pazar játékkaszinókon, nagykö­veti estélyeken, fegyházakon át eljutott a Ward- szanatórium betegszobájáig, ahol valószínűleg halálos ágyát is megvetették már. És miért kell nekem ennek az életnek egye3 állomásait papírra vetnem? Talán valami erköl­csi felelősséget érzek a társadalommal szemben, hogy egy hang a túlsó partról fedje föl a bűn útjait és rejtelmeit és figyelmeztesse az emberek nagy tömegeit, akik gyanutalan nyugalommal bíznak meg a társadalmi rend szilárdságában és a közbiztonság kifogástalan funkcionálásában, hogy: vigyázat, emberek, a bűn minden sarkon ott leselkedik rátok, a sarkotokba harap és el­pusztítással fenyeget. Nem is tudjátok, hogy mennyi feje van ennek a kígyónak és hogy mi­lyen nehéz, szinte lehetetlen föladat szembe- szállam vele! Most csak önmagámmal szemben kívánok őszinte lenni, hiszen amikor írok, úgy érzem, hogy önmagámmal beszélgetek. Éppen ezért megállapítom, hogy ilyen felelősségérzetet a társadalommal szemben nem érzek. Ezek a gátlások mindig hiányoztak bennem. Mindig akkor kerültem bajba, amikor az úgynevezett társadalmi erkölcs valami halvány visszfénye földerengett bennem. Ilyenkor bizonytalanná váljam és hibákat Is követtem el. De több, mint harminc éven át úgy álltam a társadalommal szemben, mint aki fölötte vagyok és semmi fele­lősséggel irányában nen^ tartozom. Charlie fthmltt, aki Igen müveit ember és Oxfordban ryégzett, azt mondta egyszert hogy valami német REGÉNY filozófus — Nietzschének hívták — megrajzolt egy típust, az Übermenschét és én ennek a faj­tájából való vagyok. Ez szörnyen hizelgett a hiúságomnak. Alapjában mindig hiú teremtés voltam és hogy most ezek a memoárok egyálta­lán megiródtak, azt is főképpen ennek a hiúsági érzésnek lehet tulajdonítani. A bűn királynőjé­nek neveztek két világrész alvilágában és min­den túlzás nélkül állapíthatom meg, hogy igazán kiérdemeltem ezt a nevet. Erre és a Chicago May elnevezésre voltam a legbüszkébb, mert az utóbbival Dutch Guest tisztelt meg, akinek Ítéle­tét Írott törvénynek tekintették az alvilágban. Én most ezekkel az emlékiratokkal valami hal­hatatlan emléket szeretnék állítani magamnak. Nem vagyok regényhős, hanem élő alak, de azok az események, amelyeket végigéltem, ame­lyeknek tevékeny részese és jórészben irányitója voltam, érdekesebbek és izgalmasabbak azoknál a naiv történeteknél, amiket a detektivregény- irók. fantáziája kiagyal. Nem kell egyebet ten­nem, mint egyszerűen elmondanom ezeket az eseményeket és akkor a bűn világában örökre biztosítottam a magam számára azt a helyet, amely megillet. Nem akarom, hogy Chicago May neve feledésbe menjen, ezért látok neki az írásnak, ami bizony nagy gondot és fáradságot okoz, mert nehezen forgatom a tollat és Írói haj­lamaim nincsenek. Az olvasó bocsássa meg, ha olykor-olykor Írás közben is elgondolkodom és ilyen közbevetett gondolatokkal zavarom meg a cselekmények drámai ütemét. De szeretném, ha egyéniségem teljes őszinteségben tükröződne vissza ebben az Írásban. Azzal a föltevéssel kezdtem az íráshoz, hogy mindenben a tiszta igazat mondom meg, hiszen nem birónak, hanem önmagámnak felelek és nincs értelme, hogy kendőzzem az igazságot. Mégis egy dologban, rögtön az elején nem tá­rom föl a valóságot. Chicago May életének min­den titkát odadobja a nagy tömeg elé, de egyet­len titkot, származásának titkát magával viszi a sírba. Talán szentimentális ellágyulás ez, tény­leg az apám és az anyám volt az a két ember, akik engem őszintén szerettek. Sok fájdalmat okoztam nekik életükben, nem akarom emlékü­ket megbántani azzal, ha apám nevét pellengérre állítom. Az első személyazonossági igazolvá­nyom, amellyel az életbe léptem, Churchill May névre volt kiállítva. Nem ezt a nevet használtam a leggyakrabban, ha Összeszámlálnám a nevei­met, el sem férnének a tíz ujjamon. Arra büszke vagyok, hogy a névcserékkel, ezzel az egyszerű trükkel sikerük a legtapasztaltabb detektiveket is az orruknál fogva vezetni... Tehát fölhuzódik a függöny és megkezdődik életem izgalmas regénye. *' Apám Írország egyik nyugati falucskájában született. Szüleim szegény emberek voltak, én voltam egyetlen gyermekük, de még az én ne­veltetésem is temérdek gondot okozott. Apám­nak igazán meg kellett verekednie a földdel, hogy kipréseljen belőle annyit, amennyi hár­munk létfönntartásához szükséges volt. A föl­dünk közvetlenül a tenger mentén húzódott, keskeny csikban, két nagyobbacska birtok közé beékelve. Arra, hogy töltést emeljünk, sohasem volt elég pénz és igy a tenger gyakran mélyen beleöntött a hosszú földnyelvbe és amikor szennyes hullámai eltakarodtak, keménvhéju csi­gák borították el a soványka földet. En szeret­tem játszogatni velük, gyöngyöt fűztem a nya­kamba és ott illegettem magam a tükör előtt, apám azonban nagy fáradsággal tisztogatta a káposztát, a veteményt a rátapadó hordaléktól és ilyenkor mindig keservesen sóhajtott. Az anyám nagyon vallásos asszony volt, mint az ir asszonyok mindnyájan. A munka és az imádság között oszlott meg az élete és nevelése is főleg abban állott, hogy vallásos történetek­kel táplált, amiket dús fantáziával ékesített. Egé­szen bizonyos, hogy a fantáziát ettől a hajlott- hátú asszonytól örököltem, aki gyakran vitt ki az alkonyaira hajló órákban a tengerpartra és ott letelepedve a nomokba, engem az ölébe vont és szemei ilyenkor messze elkalandoztak, mintha a tenger mérhetetlenségét szerette volna átfogni. Ilyenkor mesélgetett tengert járó hősökről és el­mondotta azokat a csodás történeteket a tenge­rentúli országokról, amik minden tengerparti nép gondolatvilágában ott élnek ... A major, amelyben laktunk, kicsiny volt, mindössze nyolc család lakta és heten voltak velem egy korban lévő gyermekek: öt leány és orientálta régiségeket és műkincseket, ame* lyeket az ifjú Vanderbilt nászutja során a vi­lág minden táján összevásárolt és amelyek az ifjú pár otthonát díszíteni fogják. Amikor Singaropeban hajóra szálltak, két butor- szállító kocsi érkezett Malájból, ahol különböző maláji műtárgyakat vásároltak össze. Ezeket, az állítólag rendkívüli értékű malájfi műkincseket az a luxusgőzös szállítja, amellyed Vanderbilték utaz­nak Amerikába. A többi, ugyancsak értéktárgyak­kal és műkinccsel megrakót teherkocsit egy másik gőzös szállítja Amerikába. A eingapoTeí lapok megemlékeznek a fiatal Vanderbilt ".umatraá »*v dáazjc.irándulásaról, amely azonban nem járt si­kerrel. A fiatal Vanderbilt ugyanis tigrisekre akart vadászni a szumatrai őserdőben, de nem sike­rült neki egyetlen vadat sem puskája elé kapni. Hogy milyen extravagáns külsőségek között uta­zik a fiatal Vanderbilt-házaep-ár, erre élénk fényt vet a singaporei lapoknak egy híradása, amely szerint a Kalkuttából Singaporeba induló hajó­nak egész fedélzetét saját maga és személyzete számára bérelte ki a fiatal Vanderbilt, a kajütöket pedig speciális tervek szerint át kellett alakítani és újjá dekorálni, mert a fia­tal Vanderbíltnek a hajó régi beosztása nem tetszett. A hajó személyzete még most sem tud magához térni azoktól a horribilis borravalóktól, amelye­ket Vanderbilt szétosztott közöttük. Amikor pe­dig a fiatal pár Bangkogba akart utazni, a nem­zetközi expresszhez hozzácsatolták Vanderbilték különkocsiját, mert a fiatal Vanderbilt nem óhajtott csak amúgy egyszerűen első osztályon utazni. Ez a kirándulás sem járt azonban siker­rel, mert Siam határán megtudták, hogy Bang­kokban kolerajárvány pusztít, amire Vanderbilték szalonkoosiját sürgősen lecsatolták a Sziamba igyekvő expressziéi és az eillenvonathoz kap­csolták, mert tudatában voltak annak, hogy a kolera nem respektálja a Vanderbilt-milliókat. A magyar kereskedelmi miniszter bécsi tárgyalásai Bécs, március 23. Winchkler István magyar közle­kedési és kereskedelmi miniszter kedden látogatást tett Stockinger osztrák kereskedelmi miniszternél, majd Draxler osztrák pénzügyminisztert és délután Stróbl osztrák földművelésügyi minisztert látogat­ta meg. Délben Miklas elnök fogadta a magyar minisztert kihallgatáson. Windhkler kedden este tiznapi üdülésre a Sem- meringre utazott. Elutazása előtt az újságíróknak kijelentette, hogy tulajdonképpen nem tárgyaláso­kat folytatott osztrák kollégáival, hanem csupán megvitatta velük az Időszerű gazdasági kérdéseket és tájékozódott felfogásukról a magyar-osztrák gazdasági együttműködés egyee problémái felől Az osztrák gazdasági minisztereknél nagy megér­tést és jóindulatot talált. három fiú. Szegény embereik voltak mindany- nyian, egyikük-másikuk a kopár föld hozadéká- ból élt, volt, aki birkát legeltetett — de milyen soványok, kiaszottak voltaik a birkák, mint a le­gelő, amelyen alig lehetett egy-egy fücsomót fölfedezni! —, aztán két család halászatból élt. A halászokat szerettem a legjobban, ez a mester­ség érdekelt, mert veszedelmekkel járt. Az óceán gyakran volt viharos és a vihar bizony gyakran nyílt vizen is elérte őket rozoga bárkáikon, bár­mennyire ismerték a tenger és az időjárás min­den szeszélyét. Sokszor okoztam anyámnak két­ségbeesett gondokat, amikor egy-egy bárkára fölszöktem és a halászok kivittek a nyílt vizekre, hogy kivessék a hálót. Megbújtam a hálók, kö­télcsomagok között és volt nagy nevetés, ami­kor fölfedeztek. De az anyám ilyenkor halálos aggodalmakat állott ki, úgy szaladgált a parton, mint a kotlóstyuk, amely iécetojásokat költött ki és a kis rucák belevetik magukat anyjuk mel­lől a tóba, ahová csirkemama nem követheti őket, A betűvetés mesterségét a majorban tanultuk meg, ez már ősi szokás volt nálunk, az anyám is, meg az apám is igy tanult meg irni-olvasni. Vándortanitók járják végig a partot, egy-egy tanítónak hat majorja van és a hét egyik napját töltötte mindegyikben. Hétfőn reggel kezdte a vándorlást, szerdán jutott el hozzánk, a legtöbb­ször gyalogosan vetődött oda. Hosszú, sovány ember volt, kopott fekete kabátban, amely a tér­dét verte és olyan kómikusan mozgott fel és alá az ádámcsutkája, hogy mindig nevethetnókem támadt, ha ránéztem. Nagy szorgalommal és ki­tartással foglalkozott velünk azon az egy napon, de mi mindig a pokolba kívántuk, mert megfosz­tott az örömeinktől. Nem kószálhattunk a par­ton órák hosszat, nem szökhettünk ki a tengerre. így telt gyermekkorom egy szép napig, ami­kor tizenharmadik életévemet betöltöttem. Szü­letésnapomra az anyám habtortát készített és tizenhárom szál gyertyát tűzött rá. Ezeket ez ebéd alatt meggyujtotta. Az apám sokszor és el­gondolkodva nézett rám ezen az ebéden, még most is érzem a fürkésző tekintetét. Az volt az érzésem akkor is, hogy valamin elcsodálkozott, mintha most tett volna egy különös fölfedezést. Abba a korba léptem, inlmm a g ven.»-e.fc. leánnyá serdül és az apám ezzel a Tíezésévei redezett föl engem. Ebéd után már nem is vett a térdére, amint addig szokta tenni, csak megsimogatta a hajamat és komoly, mély hangján ennyit mon­dott. (folytatása következik.^

Next

/
Oldalképek
Tartalom