Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-22 / 44. (3893.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi £S rUSZÍTlSzkÖi 171C121JÜTSÚg félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • . . ° H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOlÍtÍkClÍ TlCLpilCípjCL Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 303-11. Ott SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHrt. A kulf urmunka kerékkötői □ Ezen a címen egy pozsonyi magyar napilap nemrégiben vezércikket közölt, melyben a cikk Írója aggodalmát fejezi ki, hogy az ellenzéki pártok egységesítését célzó, előkészítő tárgyalások, — melyek a dolog természeténél fogva nem mehetnek végbe súrlódások nélkül, — nem fogják-e „felemészteni azon kulturális intézmények „meglévő értékeit", melyek a „két párt politikai betolyása alatt állanak". Megállapítja a cik, hogy „kulturszervezkedésünk már a kezdet-kezdetén rossz utakon indult el, mikor a szervezési munkálatokat sokszor ugyanazon személyek irányították, akik a pártpolitikában vittek vezetői, vagy titkári szerepet". És „Milyen balga elgondolás volt például annak idején a kulturreferátus odakapcsolása a politikai pártok rudjához" stb. Nem azért idézzük ezeket az aggodalmakat és - „megállapításokat", mintha nagy jelentőséget tulajdonítanánk annak, hogy egy kimondottan kormány-politikai irányt képviselő lap követeli kulturális életünk depolitizálását, mert hiszen ebben az ellentmondó tényben magában benne lappang az a jámbor óhaj,, hogy az ellenzéki pártok kulturxeferátusa által eUndiíoít kulturális életünk, mely azonban, — mint alább látni "“fogják, — mára teljesen függetlenné fejlődött a politikai, pláne pártpolitikai irányzattól, — a politikamentesség örve alatt a kormánypolitika irányába terelődjék. Nagyon szívesen vesszük a komoly, tárgyilagos, tehát termékenyítő kritikát, de csak arról az oldalról, ahol ilyen rejtett melilékcélzat feil sem tételezhető s csak olyan egyéntőd, aki maga is átélte a „prevrat" utáni időket s igy tanúja lehetett annak a kezdeti helyzetnek, melyből kisebbségi életünk általában s igy — beleértve — a kisebbségi kulturéletünk is elindult a maga útjára. Nos, ebből a szempontból sem az illető lapot, sem a cikkírót nem tarthatjuk illetékesnek a kritika gyakorlására, mert a IV. évfolyamában járó lap nem igen hirdethette tizenöt év edőtt a kulturális élet depolitizálását s ma is, mint politikai lap kénytelen politikai szempontokat szem előtt tartani. A cikkíró pedig lehetett úgy negyedikes elemista, amikor a felfordulás zűrzavarából a kisebbségi közélet különböző életmegnyilvánulásai differenciálódni kezdtek, így legfeljebb felelőtlen szóbeszéd közben hallhatott valamit harangozni a mára némileg kialakult helyzet geneziséről s alapos, oknyomozó utánjárás nélkül ez a puszta hallomás nem nevezhető megbízható, tárgyilagos kútfőnek. Hogy mégis válaszra méltatjuk a cikket, tesz- szük ezt azért, hogy az „á propos" kapcsán, befelé, a magunk számára tisztázzuk a politikai és kulturális életünk összefüggéseit. Ezt a nehéz feladatot talán ott kezdhetjük el, hogy megállapítjuk a politikai beállítottság és a politikamentesség kritériumait, az egyénekre és az egyénekből összetevődő szervezetekre vonatkozólag. A demokratikus életberendezkedés velejárója — szervesen — az, hogy minden egyénnek, mint állampolgárnak muszáj elhelyezkednie valamilyen politikai pártban s igy kénytelen valamely politikai, sőt pártpolitikai irányban ál- iástfoglalmi. Ez a kötelező politikai elhelyezkedés a demokrácia alapelve értelmében teljesen szabad s teljesen az egyén szabad elhatározására, meggyőződésére van bízva. A választói jog titkos, de a joggal való élés kötelesség. Ha ez az egyéni párt-elhelyezkedés kötelező az egyénekre, természetes, hogy az egyénekből összetevődő társadalom, sőt a társadalomból jogi személyekké differenciálódott, különböző munkakört vállaló közületek is kénytelenek bizonyos fokig politikai irányban is állástfoglaini. Ez a kényszer teszi rendkívül súlyossá a kisebbségi társadalom kulturális életét, mert. a demokratikus politikai szabadság s a kulturális életét szabályozó egyesületi jog között, mely a kulturális élet politikamentességét teszi kötélező- Mé* belső, elvi elkntmondás yjaa. jEz nem is csoA győzelem következményei Templomromboiások, tüntetések, uccai harcok Spanyolországban Halottak és sebesültek - Az amnesztia vitája - Azana uralkodni kezd Madrid, február 21. Azana miniszterelnök kijelentette, hogy a 30.000 politikai foglyot csak az uj cortes összeillése után bocsátják szabadon. Ez a bejelentés újabb véres összeütközésekre és erőszakoskodásokra vezetett Spanyolországban, mert a szélsőséges elemeket nem eüégitette ki. Néhány városban a kilengések oly veszedelmes jelleget öltöttek, hogy ismét ki kellett hirdetni az ostromállapotot. Ez történt például Alicantéban, ahol a rendőrség és a munkásság közötti összeütközésnek két halottja és több sebesültje volt. Az aíi- cantei fegyházban zendülés ütött ki. Mur- ziában ugyancsak veszedelmes a helyzet, mert a szélsőséges baloldali tömeg megtámadta a jobboldali népakció főhadiszállását és felgyújtotta az épületet. Két jobboldali lap szerkesztőségét elpusztították. Malagában is kiraboltak egy szerkesztőséget. A polgári gárda ezen a helyen fegyveresen beavatkozott a tüntetésbe és egy tüntetőt agyonlőtt. A templomok gyújtogatása is újra megkezdődött. Egy Malaga közelében levő faluban éjszaka ismeretlen tettesek felgyújtották a templomot, amely porrá égett. Co- runa vidékén három templom hamvadt el. A városban 20.000 tüntető megszabadított 17 politikai foglyot és diadalmenetben végig- vitték őket a város uccáin. Oviedoban a fegyház igazgatója kénytelen volt a fegy- ház kapuit kitárni, mert a néptömeg rohammal fenyegetőzött. Gijonban a tömeg tényda, hiszen a Szlovenszkón érvényes egyesületi jog ma is még a régi magyar belügyminisztérium 1873—18/5. évi rendeletéi alapján áll s igy, bármilyen alapvető is az ezekben lefektetett jogelv, a maga hatvan-egynéhány esztendejével sok tekintetben elavult, ha nem is vesz- sziik számiba, hogy nemcsak a korszellem, de az államforma is kicserélődött. A fennálló ellentmondás folytán kénytelen a kisebbségi társadalom kompromisszumot kötni a kötelező politikai állásfoglalás és a szintén kötelező politikamentesség között s a magyar társadalom politikai érettségére vall, hogy ezt meg is tudta tenni. A magyar kisebbség mindkét kötelezettségének eleget tesz, politizál ott, ahol muszáj és tartózkodik a politikától ott, ahol nem szaJbad. De mivel ezt a kétfelé való szerepet, ezt a demokratikus ] ánus-arcot ugyanaz az egyén viseli, természetes, hogy minden politikai megnyilvánulásnak és minden saját erejéből megszervezett és fenntartott, politikamentességre kötelezett egyesülésnek megvan, meg kell, hogy legyen a közös jellemvonása. Induljunk ki talán a további fejtegetéseink felé a demokratikus államberendezkedés meghatározó jellegéből, a kötelező politikai beállítottságból: Minden politikai életmegnyilvánu3ásnak két meghatározója van. Az egyik a politikai párt elméletileg, szinte tudományosan megfogalmazott elvi alapja: eszmei tartalma, erkölcsi követelése, nemzeti, vagy nemzet-közi áHásfofllalásj* lég megrohanta a fegybázat és a politikai fegyenceket a közönséges büntettek miatt elitéltekkel1 együtt kiszabadította. A legvéresebb összeütközések Barcelonában történtek, ahol az eddigi jelentések szerint hét tüntető súlyosan megsebesült az uccai harcokban. 25,000 kommunista és katalán autonómista vörös zászlók alatt a parlament elé vonult, melynek erkélyéről' Barcelona polgármestere beszédet intézett a tömeghez és figyelmeztette, hogy Azana megígérte az amnesztiát. A tömeget azonban a kijelentések nem nyugtatták meg s oly fenyegető magatartást öltött, hogy a rendőrség kénytelen volt fegyveres erővel szétzavarni a tömeget. „Nem a vallás el’en.. Tegnap jelentettük, hogy Spanyolországban hírek terjedtek el Gál Robim visszavonulásáról, de a jobboldali népakció vezére megcáfolta a híreket. Csak átmenetileg vonul vissza, mert belefáradt az agitációba, de amint a cortes megnyílik, elfoglalja a helyét. Az uj kormány politikájáról Banda külügyminiszter kijelentette, hogy a baloldali kormány tiszteletben fogja tartani a vallást és nem fog az egyházi egyesületek ellen harcolni. A Vatikánnal való tárgyalásokat is folytatják. Ulabb kilengések Német forrásból származó jelentések szerint az ország néhány helyén kikiáltották a kommunista kormányzatot. A tömeg Toledoban 18 megrohanta a fegyházat és kiszabadította a foglyokat. A Ver dal nevű jobboldali lap kiadó- vállalatának épületét felgyújtották. Alicante- bán a felizgatott szélsőbaloldali tömeg elpusztította a katolikus ház berendezését és felgyújtotta a Mas nevű katolikus lap épületét. Sah Nicolas faluban a zendülők megkísérelték, hogy a kolostort felgyújtsák, de a rendőrök szétzavarták őket. Egy tüntető a tűzharcban elesett, többen megsebesültek. Politikai körűikben sokat emlegetik Azana miniszterelnök egyik kijelentését, amely jellemző a spanyol állapotokra. — A jobboldallal féltucat uj törvénnyel elkészülök, — mondotta a miniszterelnök, — a baloldali szélsőséges elemek számára pedig készenlétben tartom a polgári gárdát. Zamora elnök aliirla az amnesztiarende'etet Madrid, február 21. A kormány a rádió által közölte a lakossággal, hogy a köztársasági elnök pénteken aláírta a politikai bűncselekményekre vonatkozó amnesztiarendeletet és elrendelte a baszk községi tanácsok letartóztatott tagjainak szabadlábrahelyezését. A cortes állandó bizottságát péntekre és szombatra összehívják, hogy állást foglaljon a köztársasági elnök rendeletéhez. A madridi községi tanács közölte, hogy az 1934 októberi forradalomban elbocsátott városi hivatalnokokat ismét visszahelyezték állásaikba. A helyükbe fölfogadott hivatalnokokat elbocsátják. — a másik a politikai párt működésének külső megnyilatkozása, az eszmei alapelveknek az életre való alkalmazása, ami — az elvi alap s más politikai pártok szintén elvi alapjai közt fennálló ellentétek következtében — harcot jelent, sokszor éles, kíméletlen küzdelmet és taktikázást követek Hitünk, legbensőbb meggyőződésünk szerint mindaddig, amig valamely politikai párthoz, — kényszerűségből és kötelességiérzetből, — csatlakozott egyének a belőlük összeálló, politikamentességre kötelezett társadalmi és kulturális közületekben a politikai pártjuk eszmei tartalmát akarják, politikamentes eszközökkel megvalósuláshoz segíteni, ezt a munkát nem lehet és neon szabad politikai jellegűnek minősíteni. A kérdés nagyon, egyszerű: Ha minden egyénnek szint kell vallania egy demokratikus berendezésű államban in pohticis, ha az igy politikailag szint vallott egyének túlnyomó többségének eszmei, erkölcsi és nemzeti hitvallása egyezik az „ellenzéki pártok" eszmei, erkölcsi és nemzeti alapelvével s ha az így kétfelé, de egyöntetűen meghatározott egyéneket az abszolút politika- mentesség nagydobosai ki akarják rekeszteni a kultúráiéiból, kikkel akarnak akkor kuiltunmun- kát csinálni? Nem kézenfekvő a felelet? Azokkal, akik -— jóval kevesebben — más eszmei, erkölcsi és nemzeti, — mondjuk, — elvi alapon állanak, tehát más politikai pártokban vannak, szintén kénytelenségből, vagy — tegyük fel a jobbat, — meggyőződésből elsktatulyázya. A demokratikus berendezkedés egyik legfontosabb alapelve a többség joga. Nem a politikai kisebbség kulturális diktatúrájához vezetne az, ha a politikamentesség hamis jelszava alapján a többséghez tartozókat kirekesztenék a kultur- munkából? És ez a diktatúra nem akarná-e a társadalom többségére, annak meggyőződése ellenére rákényszeríteni a maga politikájának elvi alapjait? Feltétlen szükséges a kisebbségi kulturélet- ben egy határvonalat huzni, ameddig az — ismétlem — kötelességszerü politikai állásfoglalás a kulturértékek kára nélkül érvényesülhet. Ezt a határvonalat minden érdekeltség hajlandó a maga szempontjából eltolni s a „megengedett** mérteiket tágítva a másik fél földjébe szántani. Ebben a tekintetben az „ellenzéki pártok" tagadhatatlanul, sokkal konciliánsabbak, mint a politikamentességet kifelé hangoztató másik oldal. Ha egy agrár, vagy szociáldemokrata törvényhozó, vagy más politikai exponens vesz részt egy politikamentesnek hirdetett, de a kormányhatalom eszmekörében és égisze alatt munkálkodó egyesület munkájában s ott, akár kifejezetten politikai színezetű is a megnyilatkozása, ez nem politikum a vele egyivásu lapok szemében, ha ellenben egy keresztényszocialista, vagy magyar nemzeti párti törvényhozó, vagy exponens vesz részt egy elveinek, gondolkodás- módjának megfelelő egyesület munkájában, vagy csak távolról segíti azt, még ha teljesen leveti is a politikai arénán használt fegyverzetét, ru■ iSÉ Ma: Nagy rádió melléklet ^ 18 oldal ára Ké 1.20 J XV. évf. 44. (3893) szám • Szombat • 1936 február 22
